Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

Munkásélet és •művelődés illám szakma, annyi ember A riportban megszólaltatott emberek valamennyien egy kazánfűtő tanfolyam hallgatói voltak. Munkásemberek. A megye különböző üzemeiből, gyáraiból jöttek önként, vagy a vállalat kérésére. A tanfo­lyam és a vizsga színhelye a balassagyarmati Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ volt Hámori Pál géplakatos, a Magyar Kábel Művek balassa­gyarmati telepének dolgozója önként jelentkezett a tanfo­lyamra. — Jó az. ha az embernek több szakmája is van. Persze, nem egészen egyéni indíté­kok alapján iratkoztam be. Mondhatnám úgy is, hogy az egyéni érdekeim találkoznak a vállalat érdekeivel. Ha majd felépül a telepen a ka­zánház, átmegyek oda. keze­lőnek. Na, igen, a tanulás. Több akadállyal is meg kel­lett birkóznunk. Például, nem voltak tankönyveink, jegyze­telés alapján tanultunk. Még szerencse, hogy jó előadóink voltak. A vizsgára egy héten keresztül, éjjel nappal ké­szültem. A családom is hát­rányos helyzetbe került emi­att. A három lányomnak — hogv az apjukat ne zavarják — minden este korán le kel­lett Seküdni. Hámori Pál elégedett a jelen­legi munkahelyével. Elmond­ja, hogy sokkal több a szóra­kozási. művelődési lehetőség. mint az előzőkön. Most épül a kultúrterem, gyakran jár­nak kirándulni a Nyírjesbea családdal. Persze mindenre nem jut idő. A szabad szom­batok a ház körüli munkával telnek el, a vasárnapok pe­dig az olvasással. Hámori Pál nagyon szeret olvasni, ötszáz kötetből álló könyvtára van. Tíz év alatt gyűjtötte össze. Aki elsőnek ült a vizsgabi­zottság elé; Monori Ferenc, az' állami termékgazdálkodási igazgatóság acsai telepének dolgozója. Nem nógrádi. Püs­pökhatvanban lakik. — Két hónapja dolgozom a vállalatnál. A kompresszorke­zelői szakvizsgám mellé most a kazánfűtőit is megszerez­tem. A téli időszakban el­vállalom a fűtést. Egyébként is azt tartom; ahány szakma, annyi ember. A művelődést, a szakmai képzést a mai vi­lágban nem lehet elhanyagol­ni. A vállalatnál nincs sok lehetőség a szórakozásra, ezért a hiányt otthon pótol­juk. Gyakran járunk a Déry­né előadásaira. A tv-ben a híradót szeretem a legjobban. De, ha pihenni, kikapcsolód­ni akarok, akkor zenét hall­gatok. Mindegy, hogy beat, vagy komoly, csak zene le­gyen. — Nekem nem volt szak­munkásvizsgám, azért jöttem a tanfolyamra. Senki sem erő­szakolt. hisz’ már 51 éves JV10ZIÉLET sAlyirfaiiget Napjaink filmművészetében sajátos helyet foglalnak el azok a filmek, melyek a legalapvetőbb emberi szitu­ációk elemzését tűzik cé­lul. E művek közé tartozik Andrzej Wajda Nyírfallget című alkotása is, mely a ren­dező eddig ismert munkái- t ól eltérően a szerelem és a halál végleteiről fogalmaz. Meséje röviden összefog­lalható. Távol a világtól, egy nyírfaliget szélén él Boles- law, az erdész (Daniel Olb­rychski) leányával, Oliriká- val. Utolsó hónapjait tölteni érkezik ide öccse Staszek <0, Lukasiewicz), aki gyó- gyithatalan tüdőbeteg. Dér­verte nyírfák között ismer­kedik meg Malinával (Emília Krakowska) uz elegáns, tipi­kusan városi vendég, hogy életének végső pillanatait a szerelemnek adhassa. Olinka, a koravén, anya nélküli kislány és Maiina teszik értelmessé Staszek számára e napokat. Komor bátyja, holt felesége emléké­nek él csupán. . Makacs harc kezdődik az életerős, de életúnt Boles- law és halálraítélt öccse kö­zött. Idilli pillanatképek és elmúlást asszociáló képsorok hangulatában közelít a ha­lál. Tulajdonképpen senkit nem lep meg a történetet le­záró blokk: a halott vetkőz- tetése, mosdatása, mely az elmúlás teljes iszonyatát rep­rodukálja. Kint csupa virág a mező, Boleslaw költözni készül, a nyírligetben a halott asz- szony mellett pihen a halott fivér, Ennyi a történet. Zöldbe, kékbe fordult vi­lágot mutat háttérként Andr­zej Wajda (és kitűnő-opera­tőre Zigmund Samosiuk). Drámát teremt egy olyan környezetben, mely a mai városlakó előtt legfeljebb alig megvalósítható vágyá­lomként létezik. Erdő, tanya, századeleji érintetlenség, Na­gyon alkalmas díszlet ez olyan történethez, mely kor­talan és időtlen, törvényei az emberi természetből fakadó­nk. Impresszionista, a fiatal Renoir-t idéző képsorok vál­takoznak a mai szimbólumok­kal, egy finoman kidolgozott huszadik századi Usher Ház víziójával. Ha szokatlan is ez a film Wajdától mindenképpen hi­teles . Irracionalitása tulaj­donképpen teljesen ésszerű, figurái élők. Álomszerűnek csupán az installáció nevez­hető, az a civilizáció mentes övezet, melybe a külvilág je­lel csak emlékképek formá­jában törhetnek be. Nyers, elvadult embert alakít ezúttal Olbrychski. Olyan szerepet kapott, mely meglehetősen eltér eddigi fel­adataitól, Döntő bizonyíté­kot kap épp ezért a magyar néző is (mert hiszen az ala­kítás kitűnő), hogy nem vé­letlenül tartják a fiatal len­gyel színészt Cibulsky utód­jának. Daniel Olbrychski minden­képpen az európai méretű színészegyéniségek sorába lé­pett. Az Iwaszklewlcz-novellá- ból készült film a lengyel filmművészet kiemelkedő da­rabjai közé tartozik. Hann Ferenc Öregek napja Barnán A munkában elfáradt, idős embereket hívták össze ked­ves kis ünnepségre Bárnán az elmúlt napokban- A köz­ségi tanács, a párt-, a nőbi­zottság és a KISZ-szervezet közösen rendezte az öregek napját, ahol százharminc idős férfit és asszonyt láttak ven­dégül. Suréavi János, a köz­ségi párttitkár üdvözölte a résztvevőket, maid Susan István tanácselnök köszön­tötte meleg szavakkal a köz­ség öregjeit. A műsort a fia­talok rendezték, a KISZ-esek és általános iskolások szóra­koztatták a jelenlevőket, a zenét Csörge Géza népi zene­kara szolgáltatta, amelyre az idős nénik és bácsik még táncra is perdültek. NÓGRÁD — 1972. február 5., szombat vagyok, magamtól lőttem — mond ja Szikora János, a rét­sági pártbizottság fűtőié. Jani bácsit valóban nem erőszakolták. Saját munkáját könnyíti a tanfolyam elvég­zésével. A múlt évben ugyan­is, a régi kazánt kicserélték és olajtüzelésűt helyeztek üzembe, melynek kezelése már bonyolultabb volt, mint az előzőé. S bár a gyakor­latban Jani bácsinak ez nem okozott nehézséget, az elmé­letet is meg akarta ismerni. Nyugodt, halk szavú em­ber. A hideget nem szereti, mert olyankor erősebben kell fűteni. Reggel négytől, dél­után négyig. Olykor még va­sárnap is. Szabad idejét a csa­ládjával tölti. A ház körül, a kertben munkálkodik. A tanfolyam egyik legif­jabb résztvevője, a 17 éves Vachó Jenő volt. Jelenleg a ba­lassagyarmati' húsipari válla­latnál fűtő. De mi volt előt­te? — Pesten dolgoztam a Föld­gép Vállalatnál, mint kotró, több mint egy évig. Jártuk az országot, hol a Dunántú­lon. hol meg a Tisza mel­lett dolgoztunk- Igaz, hogy 2800—3000 forintot is meg­kerestünk. Persze, tudia, horrv van. ami bejött, el is ment kajára, szórakozásra. Színház­ban? Nem, oda nem jártam. Inkább táncolni szeretek. Aztán Vachó Jenő haza­tért a falujába, Ipolyszögbe. A jelenlegi munkahelyén 2100 forintot keres. Lényegesen ke­vesebbet, mint Pesten. Mégis elégedett. Itthon megvan a koszt, a szállás, és a faluban az ismerős fiatalok, akikkel el lehet szórakozni az ifjúsá­gi klubbain, — Jó ott a program, gyak­ran rendeznek Ki, mit tud?- ot. irodalmi és művészeti es­teket. táncolni is lehet.. • — A tanfolyamról mi a vé­leménye? — Nagyon örülök, hogy be­iratkoztam, s hogv sikerült elvégezni. Eddig nem volt szakmám, s ez bizonytalanná tett. így, papírral a zsebem­ben mégis más. — A fizetésben jelent ez valamit? — Nem, de az nem is nagy baj, elég jó a tízforintos óra­bér. A riportban megszólaltatott emberek valamennyien et»v kazánfűtő tanfolyam hallgatói voltak. Munkásemberek, csu- pági a véletlen műve volt, hogy a 21 résztvevő közül éppen velük beszélgettem, A tanfolyamot valamennyien si­keresen elvégezték- Tízen — köztük Monori Ferenc is — kiválóan vizsgáztak. V. Kiss Mária 1 Rupert Davies, a népszerű angol filmszínész, aki gyakran szerepel tv.filmekben is. Leg~ híresebb szerepe a Georges Simenon regényei alapján készült „Maigret felügyelő’’ című, nálunk is közkedvelt televíziós krimisorozat címszerepe. A képen: Rupert Davies, mint Maigret rágyújt pipájára Rétsági gimnazisták Budapesten A rétsági gimnáziumban a nemrég megalakult Thália klub szervezésében valamenv- nyi gimnazista, jórészt fizikai dolgozók gyermeke, tanulmá­nyi kiránduláson vett részt a napokban Budapesten. A ta­nulók egy része a Nemzeti Múzeumot kereste fel. ahol a természettudományi kiállítást tekintették meg. Körülbelül ötvenen a Nemzeti Galéria kiállításaival ismerkedtek, es­te pedig a Thália Színház Bartókiána előadását nézték végig. Az eredeti dokumen­tumokból — Bartók önélet­rajza. levelei, Ady. József At­tila és Balázs Béla versei —• Kazimir Károly rendező szer­zett kitűnő estét a közönség­nek, köztük a rétsági gimna­zistáknak is, akik így Bartók Béla küzdelmes életpályájá­nak lehettek szemtanúi, két és fél órán át- A dokumen­tum játék két tételben mutat­ja be a legnagyobb magyar népdalgyűjtő és zeneszerző munkásságát. It ludomAnyrAI nepuerben Előadássorozat kezdődne a ba­lassagyarmati járásban Tudomány és az emberiség címmel. Az első előadásra február 9-én. Cserhát- halánon kerül sor. amikor az űr­kutatás, a biológia, a fizika, és egyéb tudományok új eredmé­nyeiről kapnak tájékoztatást az érdeklődők. Február 10-én Szan- dán. 16-án Debercsényben. 17-éu Szüg.vben és 18-án Terényben kerül sor hasonló előadásra. A komplex előadássorozat a salgó- tariáni Járásban tavaly nagy si­kert aratott. Pista bácsi, a szervező Mészáros Pista bácsit már az egészen kicsi gyerek is is­meri a kohászati üzemek la­kóterületén és csaknem az egész városban. ö az, aki örökké adakozó fekete akta­táskájával szinte naponta megjelenik a művelődési köz­pontban, a MOKÉP irodáiban és a város iskoláiban, hogy szervezzen, propagandaanya­gokat osztogasson. Az alacsony termetű, mo­solygós arcú Pista bácsi ép­pen a napokban újságolta, hogy rövidesen jubilál. Hu­szonöt éve lesz. hogy részt vállalt a város kulturális szer­vező munkájából. Ég bátran elmondhatom, hogy aktivitása máig sem csökkent. Éppen a MOKÉP reklám­fotóit szortírozgatta, amikor megkérdeztem tőle. hogyan kapcsolódott be a szervező munkába. — Az úgy volt — kezdte elbeszélését Pista bácsi —, hogy már jó ideje az acél­gyárban dolgoztam, mint szer­számkovács, amikor kiszemel­tek erre a posztra. 1948-ban kezdtem meg a városi film­színház propagandista munká­ját. Nem mondom, nagyon sok szabad időm ráment, de megérte. Amikor esténként megláttam a telt nézőteret, mindig jóleső érzés fogott el, hogy ebben az én munkám is benne van. . Később aztán, amikor már kellő jártasságom volt a dologban, nemcsak a mozielőadások, de más ren­dezvények szervezését is el­vállaltam. így lett nekem is­merősöm a város minden te­rűié táji. Kevés ember van, akit én nem ismerek, de azt hiszem olyan is, aki engem nem ismer. — Kaptam én kitüntetést is — folytatja aüszkélkedve. — Pedig el se tudtam képzelni, hogy ezért a munkáért még miniszteri dicsérő oklevelet is kaphatok. — 1950-ben a Művelődésügyi Minisztérium már nem is tudom melyik osztálya pályázatot hirdetett a MOKEP szervezői körében „Ki adta el a legtöbb jegyet” címmel. Mondanom se kell, hogy az én fülemig is elju­tott a felhívás, így aztán még jobban „rákapcsoltam” a szervezésre. Persze, az okle­vél megszerzéséhez az is hoz­zájárul, hogy abban az évben sok jó magyar filmet játszot­tak, mint például az Állami áruház-at és a Körhintá-t Ezekre könnyebb volt szervez­ni. mint a mai magyar fil­mekre. Emlékszem, hogy mű­szak után milyen sokan áll* tak sort nálam a jegyekért. Pista bácsi 1966-ban ment nyugdíjba és azóta a Kohász Művelődési Központ szervező­je. Most is, amikor a múltról beszél, kezében már ott szo­rongatja a legközelebbi beat- koncert plakátjait, táskáját megtömte a legújabb prog­ramfüzetekkel, hogy majd szétossza a gyárban, a lakó­telepen és a városban. Még egykét friss városi pletyka, az ajtóban egy tréfás hunyorítás. aztán az ősz hajú Pista bácsi fiatalos lendület­tel ismét elindul napi szerve­ző útjára. Latszik rajta, hogy szereti munkáját, mint ahogy az sem tudja őt még nagyon sokáig nélkülözni. Horváth Mária Kozdojev o fürdőszobában lubickolt, miközben megszólalt lakásán a telefon. A kagylót a felesége vette fel, s bekiál­tott hozzá:- Fegyuskám, Szása keres. Sürgősen beszélni szeretne veled) No, ez Cvetkov lesz! — dűnnyögte kelletlenül Kozdojev. - Mi a fene kell vajon neki?... Jól van, mondjad, hogy rögtön megyek. Tíz percig nyugodtan várhat. Kát-három perc múlva ismét csengeti a telefon, s mivel Kozdojev még mindig lubickolt, ismét o felesége futott a ké­szülékhez,- Hát most meg mit mondjak már neki, Fegyo? — szólt be a fürdőszobába kétségbeesetten az asszony.- Mondd meg neki, ha nagyon akar velem beszólni, akkor legyen még egy ki­csit türelemmel... És... beszélgess vele addig is... Trécselj egy kicsitI...- Kérlek... — szólt vissza készséggel Kozdojev felesége, s mivel az ilyesfajta megbízatást mindig hallatlanul szerette, nyomban el is kezdte: — Halló?... Ho­gyan?... Azt kérdezi, hogy vagyunk? Elég jól. Tegnap vendégeink voltak. Sajnáljuk, hogy maga nem volt köztük. Rém nagy muri volt! A férjem egyik régi Ismerőse jött fel a haverjával, és tudja hogy van ilyenkor. Csak úgy ömlött a pia! Mit mond? Hogy az én Fegyám nem iszik? Nem a fenét! Csak úgy vedeli az italt. Persze, a munkahelyén ezt nem tudják... Hanem ő még így is messze áll a barát­jától. Az aztán tudja vedelni az italt! „Ügy vedelem én a konyakot, és úgy Borisz legorov: Bizalmaskodás nyelem a finom falatokat, mint a kacsa a nokedllt, ha már egyszer potyái" — hangoztatta kajánul többször is az urain haverja. Persze, mi meg csak röhögtünk rajta. Jó vicc, nem? De beszélt 6 ennél még nagyobb marhaságokat is, a csoda se tudná azt most mind elsorolni. Az asszony ismét benyitott a fürdőszo­bába egy,pillanatra:- Még mindig a kádban vagy? — korholta az urát. - Ez aztán már igazán nem illik!- Dumálj csak neki, csak dumálj! Egy­szer ő is alaposan megvárakoztatott en­gem. Legalább most visszaadom o köl­csönt!- Jön már a férjem, azonnal, - foly­tatta az időhúzást, - csak egy kicsit le­gyen még türelemmel, Tessék? Hogy én Hogy érzem magam? Remekül. Azt mond­ják, egy cseppet sem öregszem. Ehhez mit szól? Tudja, van a férjemnek egy is­merőse, rém nagy kujon az illető, és az szokta mondani mindig — idézem - „a ml asszonykáink egyáltalán nem öregsze­nek. Mert bár a születésnapjukon eggyel mindig több lesz az éveik száma, de ezt március nyolcadikán minden esztendőben korrigáljuk". Érti, ugye?.,. Rém nagy hóhányó az illető! Igazi szoknyavadász. A mindenható mentse meg az ilyenektől S nőket],.. És képzelje, mostanában sokat utazik repülőgépen a pasas, mert olyan a beosztása. Amikoi egy-egy útról hazatér, a gyerekeinek mindig cukorkát hoz. Azt a cukorkát, amit a stewardessek- től kap a gépen, meg aztán idelenn... Persze, képzelheti, hogy miért... hogy ő sem marad nekik adós. . . Hogy mond­ta?.., Hogy maga is sokat repül? Hát maga,., hót maga a Hlebnyikov?! Is­tenkém, hát miért nem ezzel kezdte?.., Kozdojevné majdnem hanyatt esett ijedtében: Hlebnyikov pontosan a férje főnöke volt. — Halló,,, hall.,1 dadogta, — ö-ö-ö.. Rögtön... rohanok,.. Hívom.., Kozdojev - mivel közben ő maga Is meghallotta, kivel tereferél az asszony -, mint egy félbolond, meztelenül rohant ki a telefonhoz a folyosóra. Alekszandr Lukics Hlebnyikov?.; Ké­rem, bocsásson meg. Ugye, nem ha... ha, , Happci I... Kozdojevről ömlött Ne haragudjon... , ha.,. haaaappcci! a víz. Egy jókoro tócsa közepén toporgott. A felesége ide­gesen emlte fel férje egyik lábát, hogy a fürdőnadrágot valahogy ráhúzza...- Persze... igen, igen... Hogyne!..; Van, van!... - mondta Kozdojev dide­regve, elkékült arccal a kagylóba, s foly­tatta volna még tovább is, de benyitot­tak a szomszédok, akik sikitva-bámulva meredtek a tócsában toporgó furcsa lát­ványt nyújtó Kozdojevre. Másnap Kozdojev ágynak esett, Na* pokig félrebeszélt. (Krccsmáry László fordítósa) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents