Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! " XXVIII. ÉVF.. 30. SZÁM ARA: 30 FILLÉR 1972. FEBRUÁR 5.. SZOMBAT Hosszú távú program Magasabb követelmények — rendszeres számonkérés A munka- és üzemszervezési határozat következetes végrehajtásáról tárgyalt a megyei pártbizottság A megyei pártbizottság tegnap Salgótar­jánban kibővített ülést tartott. A megyei pártbizottság tagjait és a meghívottakat Jedlicska Gyula, a Központi B'zoitság tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára üd­vözölte, majd javaslatot tett c pártbizottság! ülés napirendjére. Az elnökst gben helyet iogiciitak a megyei pártbizottság titkárai, Géczi János, a megyei tanács elnöke és Ambrus András, a Központi Bizottság gaz­daságpolitikai osztályának képviselője. A megyei pártbizottság elfogadta a megvitatásra ajánlott napirendet, amelyet Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára szóbeli beszá­molóval egészített ki. A megyei pártbizottság beszámolója A párt X. kongresszusa ki­mondotta, hogy a szocialista építés jelenlegi szakaszában különleges fontossága van pártunk gazdaságpolitikájá­nak, amely a termelőerők fej­lesztését, a munka termelé­kenységének növelését, a la­kosság életkörülményeinek javítását, szocialista céljaink elérését szolgálja. E célkitű­zéseket segítette és segíti a gazdaságirányítási rendszer reformja. A megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság a re­form bevezetése óta rendsze­resen tárgyalta testületi ülé­sein a gazdaságirányítás új rendszeréből adódó feladato­kat. A megyei pártértekezlet is foglalkozott a termelés és hatékonyság növelésének olyan belső tartalékaival, amelyek az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésével, a munkafegyelem javításával hasznosíthatók. A politikai, gazdasági veze­tés által tett intézkedéseket a dolgozók többsége támo­gatta, ennek hatása a III. öt­éves terv sikeres teljesítésé­ben realizálódott. Az 1971. évi eredmények is biztató­ak. A tervekben megfogalma­zott célkitűzéseket teljesítet­tük, habár ipari termelésünk növekedése nem éri el az or­szágos átlagot. Az előző év­hez képest kedvezően alakult a termelékenység. Különösen dinamikus volt a fejlődés a néhány újonnan letelepült üzemnél és a helyiiparban. Eredményesen léptünk előre a mezőgazdaságban. A párt­értekezlet által elfogadott irányelvek alapján kidolgo­zásra került az élelmiszer- gazdaság távlati fejlesztési terve. A mezőgazdasági üze­mek többségében egyre in­kább kialakult a vállalatsze­rű gazdálkodás alapja. Több irányú kezdeményezést való­sítottak meg az adottságok­nak megfelelő termelési szel- kezet kialakítására, jelentős lépést tettek a technika, tech­nológia fejlesztésében. A kö­zéptávú tervek alapján négy korszerű nagyüzemi sertéste­lep épült, ez évben vala­mennyi megkezdi a terme-, lést. Ezek jelentős mérték­ben javítani fogják a lakos­ság húsellátását. A megye rossz termőföldi adottsága és az 1970-es rendkívüli rossz év ellenére 1971-ben jelentős eredmények születtek. Az előbbiek tanúsítják, hogy a pártbizottságok, alapszerve­zetek helyesen ismertették, magyarázták a X. kongresz- szus határozataiból adódó feladatokat és mozgósítottak azok végrehajtására. Az elért eredmények elis­merése mellett az is megál­lapítható, hogy a jelenlegi technikai-termelési színvona­lat figyelembe véve még sok a tartalék az üzem- és mun­kaszervezésben, a fegyelem javításában. A megye gond­jainak nagy része — sajátos­ságaink mellett —, egybee­sik az országos problémák­kal. Ezért a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozatai a megye poli­tikai, gazdasági szerveinek is megszabták a feladatokat. A kezdeti bizonytalanságok után a pártbizottságok és az alapszervezetiek nagy erőfeszí­téseket tettek a gazdasági re­form politikai célkitűzéseinek megértetésére, a jelentkező helytelen szemléletek felszá­molására. Hangsúlyozták, hogy gazdaságpolitikai alapel­veink változatlanok, azonban a konkrét módszerek időköz­ben fejlődnek. Intézkedések történtek az üzemekben a po­litikai-gazdasági vezetés szín­vonalának emelésére. A vég­rehajtott, kádercserék eredmé­nyesnek bizonyultak. A vállas- laton, szövetkezeten belüli jogkörök, hatáskörök ügy­rendbeli szabályozása elkez­dődött, de az üzemek tekinté­lyes részénél a belső reform még ma sem érvényesül kel­lően. A foglalkoztatottság növelése nem kényszerített a belső tartalékok feltárására A III. ötéves terv időszaká­ban megyei sajátosságként je­lentkezett a gazdálkodásban, hogy az extenzív fejlődés ele­mei voltak túlsúlyban. Ez se­gítette a megye foglalkozta­tási gondjainak megoldását, viszont nem kényszerített eléggé a belső tartalékok fel­tárására. A megye gazdaságának gyorsabb fejlődését akadá­lyozta a foglalkoztatottsági színvonal növelése, ezen belül az energiastruktúra változá­sának megyére gyakorolt ha­tása. Legfontosabb feladat volt az új ipartelepek, üze­mek létrehozása, a régiek re­konstrukciójának megkezdése és végrehajtása. É nagy je­lentőségű társadalompolitikai feladatok megoldásával egy- időben jelentkezett a reform hatása is. Az új üzemek tele­pítésénél azzal a kezdeti ne­hézséggel is meg kellett birkózni, hogy kényszerültünk elfogadni a jelentkező vállala­tok ajánlásait. Ez hatással volt és van a gyártmány- struktúrára és a technikai színvonalra. Nehezítette a korszerű üzemszervezést a meglevő üze­meink múltból örökölt tech­nikai elmaradottsága, az eb­ből eredő számos probléma; az az adottságunk, hogy az ipari termelőegységek több mint fele nem önálló egység, jelentős részük nem rendelke­zik még a legszü kséges e bb funkcionális tervekkel, dönté­si jogkörökkel sem. Ezeken a helyeken a reform hatása nem érződik kellően és a pártbi- aAteágok csak politikai esz­közökkel nem judták ellensú­lyozni a felsőbb szervek in­tézkedéseinek elmaradását. Nem kielégítő a vállalati köz­pontok és a gyáregységek, te­lephelyek közötti együttmű­ködés a szervezési kérdések­ben. Az élelmiszer-gazdaság terü­letén a kedvezőtlen természe­ti és közgazdasági adottsá­gokkal való küzdelem kötötte le energiánk jelentős részét. Az üzemi vezetés nehezen tudta követni a szabályozók gyakorj módosítását. Az új szabályozórendszer is úgy ha­tott a mezőgazdasági üzemek­re, hogy csökkent fejlesztési lehetőségük, emiatt egyes gaz­daságokban állandósult a tő­keszegénység. A tsz-ek jelen­tős részében nem dolgozták ki az új követelményeknek job­ban megfelelő szervezeti fel­építést, amely hatékonyabban szolgálta volna a gazdálkodás fejlesztését. Az ágazatok, irányító szer­vek részéről nem kaptak az egységek kellő támogatást. A minisztériumok, főhatóságok keresték helyüket, szerepüket a változó körülmények között a jelentkező negatív tendenci­ák megfékezésére, a meglevő lehetőségeket sem használták ki, mint, az állam törvényes képviselői. Ennek hiányát nem helyettesítette a sorozatos át­szervezés módszere. Ezek a körülmények nagy mértékben befolyásolták a po­litikai-gazdasági vezetés tevé­kenységét, az üzem- és mun­kaszervezést. A vezetés mun­kájában nagyobb szerepet ka­pott a vállalatot, szövetkeze­tei; ért külső hatások vizsgá­lata, kevesebbet foglalkoztak a belső reform kérdéseivel. : Ez a módszer egyben azt is eredményezte, hogy a belső érdekellentétek vizsgálata, a középvezetők hatáskörének bővítése nem kapott kellő szerepet. A termelés közvet­len irányításában, szervezésé­ben, ellenőrzésében döntő sze­repet játszó középvezetők he­lyét, szerepét egyértelműen nem tudták meghatározni Ezért nem értik és nem is érthetik a rájuk háruló fel­adatokat, követelményeket. Nem találják helyüket, s ezért nem érvényesül kellően a re­form hatása körükben. Ugyanakkor nem kaptak elég hatáskört, vagy ha kap­tak is, gyakorlásához nem ad­tak kellő segítséget. E tekin­tetben követendő példa az öb­lösüveggyár és a ZIM, ahol nagyobb önállóságot és hatás­kört biztosítottak a közép- és alsóbbszinfű vezetőknek a I béremelési, jutalmazási, kitün­tetési és fegyelmezési jogkö­rökben. Helyesen cselekedett a nógrádi szénbányák, amikor a háromlépcsős irányítási rendszerről áttért a kétlép­csősre. Milliós értékekhez megfelelő hatáskör A középszintű vezetőkkel szemben növelni kell a köve­telményeket. Területükön tel­jes felelősséggel tartoznak a munkaszervezésért, anyag- ellátásért, a fegyelemért. Ne­kik kell egyeztetni a dolgo­zók és a vállalat érdekeit. Szóvá kell tenni, hogy a kü­lönböző jelentések elveszik az időt a konkrét gyakorlati munkától. Üzemmérnökök pa­naszkodnak, hogy sok időt töltenek el adminisztrálással, statisztikai adatgyűjtésekkel. Ha milliós értékeket bízunk a beosztottakra, akkor adjuk oda az ő hatáskörükbe a teljes fe­lelősséget is mindazért, ami­nek eldöntése rájuk tartozik. A vezetésbeli problémák mi­att nem sikerült elérni, hogy a szervező munka, a vezetés szerves részévé váljék. Pártszervezeteink munkájá­ra jellemző volt ebben az időszakban, hogy a sok kez­deményezés mellett elsősor­ban a külső hatások vizsgá­lata kötötte le erőik nagy részét. A megyei, járási, vá­rosi pártbizottságok is keve­sebb energiát fordítottak emi­att az üzemi belső tartalékok felszabadításának politikai segítésére. Ennek ellenére azt kell mondani. hogy a járási-vá­rosi, üzemi pártbizottságok és -alapszervezetek felelősség­teljesebben kezdeményeztek az üzem- és munkaszervezés, a gazdaságos gyártmány- és termelési szerkezet kialakítá­sa érdekében. Alaoelvként határozták meg a gazdaságta­lan termékek visszaszorítá­sát a mezőgazdaságban, a jö­vedelmező termelési szerke­zet kialakítását. Ennek meg­felelően az üzemek gazdasági vezetői intézkedéseket tet­ték. A pártalapszervezeték bátran támogatták, segítették a műszaki haladást előmoz­Autódaru segíti a fizikai dolgozók, a rakodók munkáját a ZIM salgótarjáni gyáregységében. Könnyedén emeli vagon­ba a hatalmas ládákat, az érkező kocsikból a rakodótérre a súlyos, kötegelt lemezeket. Gép pótolja az izommunkát, gyorsabban elvégzi, amihez gyakran öt—nyolc ember is kevés lenne dító kezdeményezéseket. Megkezdték a belső ellent­mondások vizsgálatát és fel­tárását. Több irányú kezde­ményezés indult meg a gaz­daságszervező munka új mód­szereinek alkalmazására. A kommunisták erőfeszítése nyo­mán számos olyan kezdemé­nyezés született, melynek eredményeként meggyorsult megyénk gazdasági fejlődése, gazdasági egységeink tevé­kenysége. A reform bevezeté­se óta egy évben több új gyártmányt bocsátottak ki, mint korábban öt év alatt. A mezőgazdaság gyorsan fejlesztette a nagyobb jöve­delmet biztosító melléktevé­kenységet, és megkezdődött a gazdaságtalanul művelhető szántóföldi területek terme­lésből való kivonása. Egyes területeken viszont a kedve­zőtlen közgazdasági szabályo­zók ellenére is az üzemek egy része arra kényszerül — éppen a népgazdasági érde­kek miatt —, hogy folytas­sák a veszteséges termékek gyártását is. Ez vonatkozik a széntermelésre, a szerárugyár- tásra, a szarvasmarha-te­nyésztésre stb. Az üzemek politikai, gaz­dasági vezetői a termelőegy­ségek sajátos helyzetét figye­lembe véve különböző szer­vezeti intézkedések megtéte­lére törekedtek, tudományos intézeteket bíztak meg (sík­üveggyár, Textilipari Vállalat, ceredi tsz stb.) tanulmányok készítésével, amelyek az üzem. és munkaszervezési intézkedések javítását céloz­ták Ezek alapján módosítot­ták a szervezeti felépítést, sor került az ügyrendek, jogkö­rök tisztázására, bár e te­kintetben még igen sok a ten­nivaló. Néhány helyen létrehozták az üzem- és munkaszervezési csoportot. A síküveggyárban megszervezték a gyárrészlege­ket, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál szako­sították az építésvezetősége­ket, az erdőgazdaságban né­hány egységet összevontak, a termelőszövetkezetekben ága­zati szerveket alakítottak ki. Az üzemek egy részénél in­tézkedések történtek a folya­matos munkarend kilakításá- ra, a munkaerők átcsoportosí­tására, a termelékenyebb gé­pek beállítására. A vállalatok, szövetkezetek a pártszervezetek javaslatára az utóbbi időben foglalkoz­tak az élőmunka racionáli­sabb felhasználásával. Ered­ménynek tekinthetők azok a kezdeményezések, amelyek a kohászati üzemekben és a szénbányáknál tapasztalhatók. Átcsoportosítást hajtottak vég­re az alkalmazotti állomány- csoportból a termelő terület­re,, Hasonló intézkedés tor­rent az erdőgazdságnál és a Mátraaljai Állami Gazdaság­nál is. A termelőszövetkeze­tekben állandóan csökken a gépesítés és a kemizálás kö­vetkeztében a termelés élő­munkaigénye. Az ország legbetegebb megyéje vagyunk? Ezek az intézkedések a dol­gozók többségének egyetérté­sével találkoztak. Különböző fórumokon szenvedélyesen szóvá teszik a szervezetlen­séget. követeiül azok felszá­molását. mert a belső laza­ság hátrányosan érinti, első­sorban a teljesítménybérben dolgozókat. Ennek hatására néhány vállalatnál mái'konk­rét intézkedések, is történtek, a kollektív szerződést módo­sították. Ez azonban kevés. A megyei-járási pártbizott­ságok többször felhívták a fi­gyelmet a fegyelem javításá­nak szükségességére. Hatha­tós' intézkedéseket sürgettek az igazolatlan mulasztások és a magas táppénzállomány csökkentésére. E téren nem hogy javult volna a helyzet, de bizonyos visszaesés van. Az előző évekhez hasonló-, an 'változatlanul Nógrád me­gyében a legmagasabb a táp­pénzes állomány. Míg orszá­gosan 5,7 százalék volt, addig nálunk 1971-ben 7 százalékot tett ki. Növekedett a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek­ben. a síküveggyárban. az Építőipari Vállalatnál, csök­kenés tapasztalható a nógrádi szénbányáknál. A termelő­üzemekben ezt a helyzetet igyekeznek magyarázni. Ezek­kel korábban sem értettünk egyet, mert a munkakörül­mények folyamatosan iavul- nak, ez azonban nem tükrö­ződik a táppénzes állomány alakulásában. Még érthetetle­nebb, hogy a táppénzes állo­mány a nem közvetlen ter­melő területeken is növek­szik: a pénzintézeteknél, az igazgatásban stb; A fejlődés mellett továbbra is gondként jelentkezik,' ho?v a szervező munka fontosságát, és a gazdálkodás javítására gyakorolt hatását Sok helyen még nem ismerték fel. Az (Folytatás a 5. oldalon.) ..

Next

/
Thumbnails
Contents