Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-04 / 29. szám

Kd*efebb ox életbe* A Egyetemisták Nógrádiján //ívé* G\u!u kérdéséi 1930'bót i együttműködés tartalékai Beaxélgeléa a Caehflorák Szocialista ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnökével Kézitátikájábun korhű kér­dwejojjKWtsal éi'iteéett Ma­gyar nímdwba tegnap ötöd* í. agával eny csinos fiatal di­áklány a uutlapegU Marx Ká­roly Közgazdaság- tudományi Egyetemről. A tíz kérdést 1980-ban Illyés Gyula állítot­ta össze kilenc-tízéves gyere­kek számára, s a politikai gazdaságtan-tervezés szakos Kaesó Erzsébet, most azért írta ki őket egy korabeli fü­l-óira tból, hogy Magyarntín- c orban ezekről is beszélges­sen az általános iskolásokkal, így hangzik közülük néhány: kihez szeretnél hasonlítani, mit tennél, ha gazdag len­nél. mi akarsz lenni és ho­gyan akarod ezt elérni, mi­től félsz és miért, mi a leg­nagyobb örömöd az életben és így tovább. — Erős szociológiai érdek­lődés él bennem, bár ez szo­rosan nem függ össze a sza­kommal — mondja Kacsó Erzsébet. — Magyarnándor- ban egy összehasonlító vizs­gálatot szeretnék végezni, már amennyire ez a tíz nap­ba belefér. Ezenkívül a pe­dagógiai szociológia is foglal­koztat, Pesten is látogatok középiskolai órákat. Magyar- rándorban egy életmódvizs­gálatba is szeretnék belekós­tolni, megnézném a lakásvi­szonyokat, a fogyasztási szerkezet alakulását stb. Ha lesz időm. Sátoraljaújhelyi ■'■agyok, tanár szeretnék len­ni. ha lehet valahol Borsod­ban. Tenap délelőtt 27 egyete­mista és főiskolás érkezett Nógrád megyébe, akik szak­tárgyaikon kívül népműve­lésből is hallgattak előadá­sokat, a fiatalok a Népmű­velési Intézőt szervezésében az ELTE-ről, az agrártudo­mányi, a közgazdasági, a mű­szaki, az -orvostudományi, az állatorvos-tudományi egye­temről és a gödöllői kerté­szeti főiskoláról jöttek Nóg- rádba tíznapos gyakorlatra. Nem szorosan vett szakmai gyakorlatról van szó. A fia­talok Balassagyarmaton, Nagybátonyban, Magyarnán- dorban, Pásztón, Szirákon és Karancslapujtőn tanulmá­nyozzák a település gazda­sági, politikai, kulturális éle­tét, a művelődési intézmé­nyeken túl felkeresik a szak­májukba vágó területek gaz­dáit, ellátogatnak az üze­mekbe, termelőszövetkeze­tekbe. az egészségügyi intéz­ményekbe, ismerkednek idő­sebb. ott élő kollégáikkal. A helyi közművelődési intéz­ményeit munkatársai segít­séget nyújtanak nekik a szakmájukba vágó ismeret- terjesztő tevékenységhez, a település kulturális helyze­tének felméréséhez, a gya­korlati munkába való bekap­csolódáshoz. A diákok a gva- korlatot követően beszámolót készítenek tapasztalataikról, amelyből egy példányt a me­gyei József Attila Művelő­dési Központnak is megkül­denek. Tegnan Salgótarjánban, a művelődési köznont klubiá­ban Venesz Frnő igazgató tá­jékoztatta a fiatalokat a me­gye gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális helvzelé­Jüvorc klubbá alakul Szécsényben, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Házban működik a salgótarjáni mo­dellező klub kihelyezett szak­osztálya. A szécsénvi fiatalok heti három alkalommal ta­lálkoznak, s a repülőmodel- lező munkát ismert szakem­ber. Czeglédi László irányít­ja. Az MHSZ mellett a kul­túrotthon Is segíti anyagilag a szakkör munkáját. A járá­si székhely iskoláinak legte- hetségesebb fiataljai is itt dolgoznak. A színvonal év­ről évre emelkedést jelez, így jövőre a tervek szerint, önálló klubbá alakul a szé- csényi szakkör. iA középső királyfi Széphalmi Elzevir, a jeles ifjú­sági író, egész éjjel dolgozott ké­szülő új könyvén. Hajnaltájt, fe­jét karjaira hajtva, egy /cicáit el­szunnyadt az Íróasztalánál. Éles szúrást érzett a hátában, arra éb­redt. Hű, ebből megint tüdőgyul­ladás lesz! — gondolta rémülten, s ki akarta egyenesíteni a há­tát, de egy rekedtes hang rászólt: — Ne nagyon ficánkoljon, ha nem akarja, hogy markolatig csússzon a kés! — Miféle kés? Ja, ez itt a há­tamban? Lenne szives elvenni on­nan ü lapockámtól? — Nem én. míg nem teljesíti a kívánságomat! — Kicsoda ön, és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról talán később. Hogy mit akarok. azt máris megmondhatom. Most, azon­nal írni fog egy mesét! — Te jó ég, újabb rendelés! Honnan jött? A televíziótól? — Nem mindegy7 Az a fő, hogy busásan fizetek! — Akkor mégsem a televízió­tól jött. .. Nos, halljuk, mit ka­pok a meséért? — A lányom kezét és a fele király Ságomat. — Nős vagyok és republikánus. Nem vállalom! — Fél véka ezüstért, fél véka aranyért sem? — Annyiért, talán ... Mondja el, mit kivan? — Írjon végre egy olyan me­sét, amelyikben nem a legkiseb­bik királyfi győzi le a hétfejű sárkányt. — Hanem kicsoda? — A középső királyfi. .* De hisz* ez elképzelhetetlen... — Uram, értsen meg engem. Egy megtört, sorsüldözött ember áll maga előtt. Én a mesebeli há­rom királyfi közül vagyok az egyik. Pechemre, éppen a közbül­ső. Évezredek óta költenek ró­lunk meséket, de abban minden hősi tettet, nemes cselekedetet az öcsém, a legkisebbik királyfi viszi végbe, ö szabadítja ki a százszorszép királykisasszonyo- hat az ellenség karmaiból; ő győ­zi le csellel vagy vitézséggel a gonosz erőket; ő fejti meg a ta­lányokat, ő találja meg az el­rejtett kincseket, ő töri meg a varázslatot... Mindig csak ő, csak ő. Én soha!.., Higyje el, né­ha még a bátyámat, a legidő­sebb királyfit is irigylem. igaz, hogt/ minden mesében ö a leg­gonoszabb, legbutább, legirigyebb. De neki legalább önálló arculata van, s én csak az ö halvány má­solata vagyok mindig. . . Uram, én már azzal is megelégszem, ha egy olyan mesét ír, amelyikben en leszek a legostobább, legrútabb, leggazabb . . . Csak ettől az átko­zott középszerűségtől szabadulhat­nék meg egyszeri. . . Uram, én nem merek a gyermekeim szemé­be nézni! Képzelje el, mit érez­hetnek, amikor hallgatják a me­séket, amelyekben annyi szó esik az egyik nagybácsikájuk gaztet­teiről, s még annál is több a má­sik nagybácsi vitéz cselekedetei­ről! Csak éppen az apjukról alig esik néhány közömbös szó . . . Szemükben ott bujkál a kimon­datlan kérdés ilyenkor: apu, hát te egy öklömnyi sárkányt se tudsz megölni, egy pindurka cso­dát se tudsz művelni?. .. Arról már nem is szólok, hogy a fe­leségemtől mit kellett hallgatnom emiatt, annyi évezred alatt! Ugye, megért engem, megteszi, amire kértem? — Nagyon megértem önt, ám sajnos, nem segíthetek a baján. Mit gondol, hol találnánk olyan lektort, dramaturgot, szerkesztőt, aki engedne kinyomatni vagy el­mondani egy olyan mesét, ame­lyikben a középső királyfi a leg­nagyobb vitéz. A megszokás ere­jét százszorta nehezebben lehet megtörni, mint a mesék leggono­szabb varázslójáét! De tegyük fel, valamilyen csoda segítségével mégis megjelenne a mesém. Mit aondol, hány millióan írnának til­takozó levelet? A közízléssel ba­rátom, nehezebb megbirkózni, mint egy harminchat fejű sár­kánnyal. S éppen én vállaljam ezt a reménytelen küzdelmet, aki magam is csak amolyan közbülső királyfi vagyok irodalmunk me­sésnek éppen nem mondható vi­lágában? A legkisebb királyfi szerepét nálunk a költők és drá­maírók töltik be. Az ő babér­jaikra én hogy pályázhatnék? . .. Néha már én is ott tartok, hogy még a humoristákat, vígjátékiró- kat is megirigyelem. Őket le- alább szidják, csevülik. minthogy k játsszák nálunk a legidősebb királyfi szerepét. .. Remélem, ön is megért engem? Egy hirtelen mozdulattal hátra­fordult. Kegyetlenül nagy szúrást érzett a lapockáján — de a háta mögött nem állt senki. . . Akkor mégiscsak tüdőgyulladás lesz, gondolta magában, s egészen megkönnyebbült. Radványi Barna rcl, ni intézményhálózat ala­kulásáról és számon gyakor­lati kérdésről. Mit várnak az elkövetke­zendő tíz naptól, milyen konkrét elképzelésekkel jöt­tek Nógrádba? A kérdésekre változatos válaszokat kaptunk. Abban valmennyien egyetértettek, hogy hasznosnak tartják ezt a gyakorlatot, sokak szá­mára viszont máris kevés* n*fc ígérkezik a tíz nap. Né­hány vélemény: Dóczi Miklós, az állator­vos-tudományi egyetem hall­gatója: — Balaton-környéki va­gyok, érdekel a folklór, ezért jöttem Nógrádba. A gyakor­latról egyébként beszámolót írok lapunk, az Állatorvosi Híradó számára is. Az egye­tem külügyi felelőse vagyok, a külföldi cseregyakorlato­kat, a tudományos diákkör utazásait, levelezését inté­zem. Kiváncsi vagyok Szi­lákra. Persájiyi Miklós az ELTÉ- ről. Koródi Péter a műszaki egvetemről ugyancsak Szi- rákra ment. A természettu­dományos ismeretterjesztés, a cigánylakosság helyzete ér­dekli őket. Rokk Évát, a gö­döllői kertészeti főiskola hallgatóját pedig a termelő- szövetkezetek küíturáis alap­jainak felhasználása foglal­koztatja. ő ezt, vizsgálja el­sősorban Magyarnándorban. A fiatalok február 12-én ismét találkoznak egymással és a közművelődés nógrádi munkásaival Sngótanánban. Tóth Elemér Búcsú­hangverseny A rafiybátonyl Állami Ze­neiskolában február G-án. délután tartja búcsú hang ver­seny ét V. Varjú Erzsébet, aki az intézmény fennállása óta (1958) hegedűtanár és hét éve igazgatóhelyettes. Nyugállo­mányba vonulása előtt meg­rendezésre kerülő búasúhanp- versenyén N. Varjú Irma és Nagy János zongoraművészek működnek közre. A nagy ér­deklődéssel várt koncert mű­sorában többek között elhang­zik majd Händel: É-dúrhege­dűszonátája, Mozart: Á-dúr hegedűversenye, Grieg: F-dúr hegedű-zongoraszonátája. to­vábbá Schubert-, Wieniawsky- és Bartók-hegedűdarabok. Juraj VarhoUkkel, a Cseh­szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elnökével nemrég találkoztam. Beszélgetésünk témája a csehszlovák Ifjúság, a szövet­ség programja volt — és ter­mészetesen baráti kapcsola­tunk. — Milyen sajátos, speciális célokat tűz a fiatalok elé a Csehszlovák Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség? — Jelenleg, a XIV. párt- kongresszusból kiindulva arra törekszünk, hogy az ifjúsági mozgalom munkájának tartal­mi része határozott, konkrét jelleget kapjon. Ami a formá­it illeti: legyen fiatalos, dina­mikus, forradalmi. A fiatalok­nak speciális feladatuk van, s politikai képviseletük akkor érvényesül igazán, ha munká­jukban következetesen érvé­nyesülnek a szocialista ideák és az ifjúság érdekei. Arra törekszünk, hogy az ifjúság tömegei vegyenek részt a tár­sadalom gazdasági fejlődésé- bem Három fő cél lebeg előt­tünk. Segítenünk kell, hogy elsajátíthassák a tudományos világnézetet, így lehetővé vá­lik a komplikált folyamatok megismerése, valódi szocialis­ta hazafivá való válásuk, s kialakulhatnak a szocialista ember erkölcsi tulajdonságai is. Ebben a szellemben nőnek fel a fiatalok és válnak a párt tagjaivá. Az 1971-es évben né­hány hónap alatt Is több mint húszezer fiatal lépett be a pártba. A szocializmusnak ki küszöbölnie a múlt hibáit. Ezek közé tartozik a generá­ciós probléma is. Csehszlová­kiában 1967 végére a szubjek­tív hibák, a generációk közti ellentétek azt eredményezték, hogy a fiatalokra keveset szá­mítottak, nem volt lehetőség érvényesülésükre. Hatalmas változások történtek azóta, hisz’ a tanácstagoknak és kép­viselőknek 29,7 százaléka fia­tal. Volt olyan időszak, ami­kor a parlamentben csak 3—5 fiatal kapott helyet, ma 58-an vannak, s ez mindennél éke­sebb bizonyíték. A tudat nem­csak a kortól függ, s a fia­talok jól tudják, hogy csak az idősebbekkel együtt • tudnak igazán érvényesülni. A képvi­seleti szervekben sokan méy* „tanoncok”, akik azt remélik, hogy az idősebbek jó és szigo­rú „mesterek” lesznek. Sajátos feladataink között szerepel az úttörőszervezettel való nagyobb fokú törődés. Ki kell dolgoznunk tevékenysé­günk tartalmi részét, hogy az úttörőszervezetet a közélet el­ső iskolájává tudjuk tenni. Meg kell teremtenünk anyagi feltételeit Is, klubok, táborok, sportlétesítmények formájá­ban. A KISZ VIII, kongresz- szusán elhangzott hozzászólá­sában említette a magyar— csehszlovák ifjúság baráti kapcsolatát. Véleménye sze­rint, hogyan lehet a kapcsola­tokat továbbfejleszteni? — Teljesítjük Internaciona­lista kötelességünket, együtt­működünk a szocialista álla­mok ifjúságával. Azt ajánljuk, hogy a KGST keretén belül' egyes építkezések legyenek ki­mondottan ifjúsági jellegűek, ahol a magyar, a csehszlovák, a szovjet, a lengyel, a bolgár és a német fiatalok együttmű­ködhetnek. Sok elképzelésünk van. Például itt van a fiatal szakemberek kérdése. Mi szí­vesen fogadunk ifjú techniku­sokat mérnököket, hogy a köl­csönösség elve alapján megis­merjék az új eljárásokat, technológiákat. A bevált jó dolgokat szeretnénk átadni. Nálunk az ország legnagyobb hőerőművének építkezésén ta­valy is sok külföldi fiatal dol­gozott. Nem munkaerőhiány­ról van szó, inkább az együtt­működésről, mely a szocialis­ta országok fiataljait egymás­hoz közelebb viszi, erősíti ba­rátságunkat. A baráti együtt­működés tartalékai végtele­Érdekes statisztikai ada­tok a salgótarjáni öblös- üveggyárból, amelynek mintegy három és fél ezer dolgozója van. A múlt év­ben negyven és fél ezer mun­kanap fizetett szabadság volt az üzemben. A nem ritkán „pótszabadságnak” tartott betegállományban töltött napok száma még en­nél is magasabb. Tavaly öt­venkétezer munkanapot töl­töttek távol betegség miatt munkahelyüktől a dolgozók. Nem mintha a gyógyulni nek, csak rajtunk múlik, ho­gyan használjuk ki a lehető­ségeket. — A tavalyi szavazás alkal­mával a fiatalok, hogyan vet­ték ki részüket e nagy Jelen­tőségű társadalmi esemény­ből? — A fiatalok megértették, a választás lényegét. Nem hiva­talos aktusnak tekintették a népszavazást, hanem szív­ügyüknek. A választást meg­előző időszak lehetővé tette a közvetlen párbeszédet azok­kal a fiúkkal, lányokkal is, akik nem tagjai az Ifjúsági szövetségnek. Sikerült az ő gondolkodásukat is megis­merni. Van egy közmondá­sunk: a szavak lelkesítenek, de a példamutatás vonz, A szocializmus eszméi vonzóak a fiatalok számára, s e szellem­ben kell munkánkat tovább tökéletesíteni. — Az előbb a barátságról beszéltem. Engedje meg, hogy lapjukon keresztül köszöntsem a nógrádi fiatalokat. Szomszé­dok vagyunk az Ipoly men­tén. Kívánom a magam és az egész csehszlovák ifjúság ne­vében, hogy önök, magyar fiatalok, a KISZ VIII. kong­resszusának határozatait minél sikeresebben hajtsák végre, s találják meg helyüket a tár­sadalomban, váljanak annak értékes tagjaivá. — Köszönjük a jókíván­ságokat. vágyó emberek tehetnének' róla, de ez — munkásonként napi ötszáz forint termelési értéket feltételezve — hu­szonhatmillió forint terme­léskiesés. Elgondolkoztató adat. Amit viszont minden­képpen indokolt és kifizető­dő lenne csökkenteni: az igazolatlan mulasztások szá­ma. Egy év alatt kétezer- négyszáz műszak veszett kárba emiatt az öblösüveg­gyárban. A különböző tá­volléteket összeadva az eredmény csaknem százezer munkanap. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllUllllllllllllllllllllllllllllinilllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllliiillllllllllUlllllUllllllliiillllllllllllliUllllllililllliliilliiiiiiiiiiiiiitiiiit kell Szabó Gyula Százezer munkanap Ilyenkor, télidében, hajnali négy és öt óra között még sötétben ásítoznak a szügyi vasútállomás ablakai. Az állomásfőnok hatkor kezdi szolgálatát, így a 4.40- es személyvonat füttyszava az ébresztője. A csak pilla­natra megálló személyvonat mozdonyvezetőjének basszus­hangja jó reggelt kíván az ab­lakon át integető állomásfő- nöknek. A vonat tovább indul Ba­lassagyarmat irányába. Pár perccel később a falu túlsó végén a szandai hegyek felől érkező autóbusz reflektorfé­nyében embertömeg látszik a megállóban. A balassagyarmati üzemek­ben dolgozók korán kelnek, hatkor munkakezdés. A nagy testű autóbusz pillanatok alatt szippantja magába a várako­zó embereket. Az álmosabbak gyorsan leülnek, a motor du- ruzsolása közepette Gyarma­tig még szunyókálnak. A vo­natra hárman szállnak fel, míg az autóbusszal húszán indulnak a város felé. Ébred a falu! Itt-ott apró fények villannak fel a por­tál? ud.varain. A tüzek fényé­ben álmos, de korántsem las­sú mozgású férfiak serény­kednek. Pokrócba csavart kí­váncsiskodó csöpp gyerekek élvezik a disznópörkölést. Mögöttük a nagy üstben már forr a víz, öregasszony fázós kezeivel kínálja a kisüstit, míg a fiatalabb kefében meg­csillan a teli lábos. Falusi hétköznapok 4 sokarcú Fejőgépek csattognak az ál­lami gazdaság és a termelő­szövetkezet tehénistállóiban. Ajtónyitáskor meleg pára ke­veredik a februári hideggel. A tej házban sűrűn bugyog a frissen fejt tej, alumínium kannák teteje élesen csapó­dik a fürge kezek nyomán. A tejeskocsik tartálya is meg­telt. A kocsik Balassagyarmat felé indulnak. Már világos van, amikor a budapesti Növényolaj ipari és Mosószergyártó Vállalat szü­gyi üzemegységében Tucsek Pál megnyomja az automata rendszerű gép indítógombját. Kilenc asszony mond egymás­nak jó reggelt. Világoszöld munkaköpenyükön villognak a műszálak. Az üzem veze­tője Hrapán Mihályné. De nemcsak vezető. Meósa, rak­tárosa, adminisztrátora is az elmúlt év őszén idetelepített üzemnek. — Egyelőre csak tizenegyen vagyunk, ebből kilenc az asz- szony — mondja kissé büsz­kén. Csak két férfidolgozónk van, a munka nehezebbjének végzésére. — Itt már érvényesül a női emancipáció — teszi még hozzá huncutkásan pislogva a két férfi felé. — Örülünk ennek a üzem­nek — mondja Korbely Pál- né, aki az imént kísérte kis­lányát az óvodába. Helyben is van, a kereset sem rossz. — Az elmúlt hónapban ezerhatszáz forint volt a ke­resetünk — toldja meg Var­ga Lászlóné. — Mind jobban belelendülünk, már teljesíteni tudjuk a normát. Az „ipar” beindul, az asz- szonyok fürge kezei nyomán szaporodik a késztermék. Olajkályha ontja a meleget a termelőszövetkezet központi épületében. A nagytermet je­lenleg a dohánysimító részleg kapta meg. Több mint húsz asszonynak ad most munkát és kereseti lehetőséget a do­hánysimítás. Jól kihasználják az időt, beszélgetnek, olykor eleresztenek egy-egy viccet is. Itt Nagy Jánosaié a vezető. Jó munkabrigád-vezetőnek tart­ják. — A szügyi asszonyok sze­retnek dolgozni — mondja. Mi nem félünk a munkától, csak legyen. A vezetőség jól tervezett Ás helyesen gazdál­kodott az elműt évben — je­lenti ki. Bár a zárszámadó közgyűlés még nem volt meg, de nincs mitől félnünk és nincs miért szégyenkez­nünk. A többi asszony bólo­gatva helyesel. Nyolc óra előtt a körzeti központi iskola tantermeiben elül a zaj, csak az óvoda me­legre fűtött játéktermében nagy a zsivaj. Apró pillékben szállingózni keztf a hó. Az új orvosi ren­delő helyiségében dr. Komócsi András fehérbe öltözötten várja betegeit. Három hónap­ja állandó orvosa a község­nek. Diplomáján még friss a bejegyzés. — Megszokta már a falusi levegőt? — Nem új dolog! — válaszol gyorsan. — Falun születtem, szüleim termelőszövetkezeti tagok. Jó orvos akarok lenni s ezt itt is bizonyíthatom. A községi tanácson az el- .niúlt napokban lezajlott ta­nácstagi beszámolókon el­hangzott véleményeket, újabb közérdekű javaslatokat össze­gezik. A további feladatok megvalósítási munkálatai már elkezdődtek. A rendelkezésre álló anyagiak, valamint a lakosság közismert tenni aka­rása biztosítékai az újabb előrelépésnek. R. O. NÓGRÁD - 1972. február 4* péntek

Next

/
Thumbnails
Contents