Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
Minden kapható a dejtári vegyesboltban, amire a falunak szüksége van. Erről Polányi Józsefné boltvezető gondoskodik. Szeretnek is ide járni a vásárlók. Nagy Jánosné, Maier Sándorné meg a többiek elismeréssel beszélnek a jó üzletről (Fotó: Kulcsár) Mi kerül a borítékba? s Nyereségosztás előtt az üzemekben BALASSAGYARMATIAK A VÁROSÉRT Céltudatos és tevékeny várospolitika Az év első két hónapja .minden évben a számvetés ideje. Megyeszerte egymást követték a termelőszövetkezeti zárszámadások, az üzemekben elkészültek a múlt évi munkát értékelő mérlegbeszámolók. A „nagy” kérdés, amely ezekben a napokban a dolgozókat és a vezetőket egyaránt foglalkoztatja: mennyi lesz a nyereség? S amitől mindez függ: milyen gazdasági eredménnyel zárta az előző évet a vállalat. Egyelőre még mindig csak előzetes adatokról lehetséges beszámolni, hiszen nem egy helyen a részesedési alap képzésével és elosztásával kapcsolatos munkálatok befejezéséig néhány nap hátra van. Másik nagy ipari üzemünk, a salgótarjáni tűzhelygyár szintén teljesítette múlt évi termelési tervét. Az elért termelési érték majdnem ötszázhuszonöt- millíó forint. Kedvezően alakult a részesedési alap — legalábbis a • korábbi évekhez viszonyítva — megközelítette a tizenhat- millió forintot, amelyből várhatóan 10—12 napnak megfelelő nyereségrészesedés osztható. Háromszázmillió forinton felüli" termelési -értéket állított elő a múlt évben a salgótarjáni síküveggyár, ez meghaladja az előző évi eredményt. Tekintettel arra, hogy a sorofi levő Zagyva III. húzóüzem beruházására a nyereség egy részét tartalékolni kell, még nem dőlt el véglegesen a nyereségrészesedés nagysága. Legfeljebb találgatni lehetne, hogy a létrehozott, mintegy hetvenmillió forint nyereségből mennyi jut majd a dolgozóknak. Attól mindenesetre a salgótarjáni síküveggyárban sem kell tartani, hogy indokolatlanul laposak lesznek a borítékok a nyereségosztásánál. A vállalat és az Üvegipari Művek vezérkara a jövő hét elején dönt arról, hogy a salgótarjániak milyen arányban részesüljenek az év folyamán becsületes munkával megtermelt nyereségből. Igazi baráti beszélgetés, kötetlen eszmecsere kerekedett azon a választási nagygyűlésen, amelyet a balassagyarmati városi népfrontba- zottság tartott a napokban. Érthető az érdeklődés. A balassagyarmatiakat mindig élénken foglalkoztatta, ami a városban történik. Legyen az átépítés, üzletátadása, avagy óvoda a legkisebbeknek. Hozzátenném azt is; az érdeklődés nem merül ki csak szemlélődésben. Nógrád megye nagy hírű városának lakói az elmúlt négy évben négymillió forint értékben dolgoztak a közösségért, önzetlenül... A választási gyűlésre eljöttek a tanácstagok, régi és újabb népfrontosok, munkásak, értelmiségiek, fiata* lók, és kevésbé fiatalok. És ami talán a legnagyszerűbb, a résztvevők közel fele asz- szony és lány volt. Ott voltak a városi tanács és pártbizottság vezetői, eljött Balassagyarmatra Géczi János, a város országgyűlési képviselője, és szép számmal a szocialista brigádok tagjai. Egymás mellett ült a nyugdíjas örvös, termelőszövetkezeti tag, pedagógus, háztartásbeli. A közös érdeklődés a város ügyében — ez jellemezte leginkább a választási gyűlést ■k Zsidói László, a városi népfrontbizottság titkára elgondolkodva lapozgatja a be- szárholó szövegét Annyi mindenről lehetne beszélgetni, és lényegében minden fontos... Mai már nem szarul különösebb magyarázatra, hogy a népfront mindennapi tevékenysége szorosan összefügg és elválaszthatatlan a várospolitikától, az emberekkel való kapcsolat megteremtésétől, az összefogástól, az önzetlen társadalmi munkától. Ezért, ha a balassagyarmati városi bizottság elmúlt négyéves munkájáról beszélgetünk, csak akkor alakítható ki teljes kép, ha szó esik azokról a nagy változásokról, amelyek ma Balassagyarmatot jellemzik. Zsid,ai Láíszló azonnal válaszol! — Valóban. Olyan mozgás, jó értelemben vett, előbbrevivő mozgás jelentkezett az elmúlt években Gyarmaton, ami sok dologban teljes változást hozott. Gondoljunk csak az iparosításra, a munkába állításra, a nők elhelyezkedésének megoldására, a lakásépítésekre, közművesítésre. Megkezdődött a régi házak bontása, egy külsőleg is új Balassagyarmat felépítése, amely azonban igazodik a történetileg kialakult hagyományokhoz. Valódi város képe bontakozik ki, amely érthető örömet jelent valamennyiünknek. — A tanácstagok segítése? — Mindig megtisztelő feladatunknak tekintettük a tanácstagoknak nyújtott segítséget, a választókerületekben végzett munkájuk támogatását, a fogadóórák szervezését. Emellett figyelemmel kísérjük a jelölő gyűléseken elhangzott közel kétszáz közérdekű bejelentés és kérelem sorsát. A számadást követően máris a jövő feladataira, a kialakult tervekre, elképzelésekre terelődik a szó. Elsősorban a népfrontbizottság és a városi tanács együttműködési megállapodására. Bár a tanács és a népfront a legnagyobb egyetértésben dolgozik, a megállapodás minden bizonnyal hozzájárul a feladatok összehangolásához. — A népfrantbizottság a maga területén mindenben segíteni kívánja a tanács munkáját, akár utcarendezésről, parkosításról, akár építkezésről legyen szó. Élő, elevenebb kapcsolatot szeretnénk megvalósítani, a népfront munkásai általában nagyon jól ismerik lakóhelyük gondját, baját. Ügy fogalmaztuk ezt meg, hogy a népfront fórumai a közvélemény hangját tolmácsolják, és egyúttal a tanács „fülének” szerepét is betöltik. Vagyis közvetíteni tudják, mi az, ami leginkább érdekli az embereket. — Balassagyarmaton jó hírű népfrontklub dolgozik. — Mégpedig komoly érdeklődés mellett. Néhány hétig átmeneti zavarokkal küzdöttünk, és ekkor bizonyosodott be leginkább, hogy a város lakói szeretik a klubbot és számítanak rá. Rendszeres összejöveteleket tartunk a jövőben is, bár a mostani zsúfolt és amúgy is túlterhelt művelődési házban levő .szobánk nem megoldás, ígéretet kaptunk egy szabad helyiségre, reméljük, nem marad csak ígéret. Egyébként nagyon szép terveink vannak. Elsősorban az elmúlt tíz évben ideteleoült, vagy már itt felnőtt műszaki értelmiséget szeretnénk még inkább bevonni a város közéletébe. A balassagyarmatiak évek óta tevékeny részesei a várospolitikának. Kjsebb-na- gyobb összejöveteleken, baráti, vagy csoportos beszélgetéseken vitatják, merre tart a város, hogyan alakulnak az építkezések. Üj vonás, hogy a társadalmi munkában nagyon megnőtt a munkáskollektívák, elsősorban a szocialista brigádok részvétele. A kábelgyár például a napokban is kétszáz társadalmi munkaórát ajánlott fel az óvodák, játszóterek karbantartására, a játékok javítására. És ők vállalták a Bajcsy- Zsilinszky iskola további patronálását. De hasonló lelkesedéssel tevékenykednek a Fémipari Vállalat, a bútor- gyár munkásai. A rouhká-' sók %z eddiginél aktívabban vesznek részt a bizottság munkájában. Számokban kifejezve a fizikai munkások részvételi aránya harmincöt százalék. A várospolitikai terv vitájában tevékenyen részt vett a népfront, sok ötletet adva a további munkához. A következő négy évben sokkal inkább számítanak a fiatalok és a nők részvételére, sajátos problémáik megoldásában is segíteni akarnak. >1 összetett és sokrétű a munka, amely Balassagyarmaton a népfrontbizottságra vár. De ha a város minden polgára részt vállal a feladatokból, már nem is tűnik olyan nagynak. Csatal Erzsébet Az Üvegipari Művek sál* gótarjáni öblösüveggyára — sok évközi nehézség ellenére — rekordtermeléssel zárta az elmúlt esztendőt. Tizenkét hónap alatt a gyár mintegy két és fél ezer dolgozóval, kétszázhatvanhét" millió forint termelési dr- ‘ féket állított elő, ami min" den eddiginél magasabb. Ennek megfelelően alakult a nyereség. Sikerült a tervezett negyvenkilencmillió forint nyereséget elérni, ami szintén az utóbbi évek legnagyobb eredménye. A nyereség felhasználására tett javaslatról Vára- dj Oszkár főkönyvelő adott tájékoztatást, A részesedési alap terhére ebben az évben először különösen nagy megbecsüléssel és gondoskodással kívánja méltányolni a' gyár a törzsgárdatagok sok éves munkáját és hűségét. A kollektív szerződésben, rögzített, évenkénti egy százalék, illetve harmincéves munkaviszonyon felül, évenkénti két százalék többlet- nyereségen kívül, törzsgár- dajelvényeket és -jutalmakat osztanak közöttük. Ezerhat- száz dolgozó kapja meg a törzsgárdajelvény bronz, ezüst, vagy arany fokozatát, a vele járó pénzjutalommal. Azokat, akik harmincöt évnél régebben a gyárban dolgoznak, aranygyűrűvel, a női dolgozókat aranylánccal (jutalmazzák. Elégedetlenségre azonban ez öblösüveggyár egyetlen dolgozójának sem lehet oka, hiszen a nyereségrészesedés előreláthatóan meghaladja a három hetet. A kifizetésre március első felében kerül , J -.L JJ-.— J,. - .. --------l esi a műhely ahhoz K a temérdek géphez, ami a tsz-nek van. De bent kell javítani, mert a szerelők az udvarra nem mehetnek a sár miatt. Az időjárástól kimennének, mert fiatalok. Próbálkoztak is. Fekete salakkal felszórták az udvart, de nem használt. Az is megpuhult, a sár pedig koromszínűvé vált. Abba mégsem feküdhetnek, ha a gép alá akarnak nézni. Beszorultak hát az épületbe, aholany- nyi hely sincs, hogy egy ember átcsússzon a gépek között, mert szétszedve nagy helyet foglalnak. Az érdekesség, hogy a szerelőműhely tőszomszédságában a gyógynövénygyűjtőiknek két épületük is van. Mondják, hogy kihasználatlanul. Valamikor azokban is gépeket szereltek ' a gépállomásiak. Tőlük örökölte a magyarnándori tsz a telepet, megosztva a növénygyűjtőkkel. Nem hivatalosan, hanem beszélgetés formájában szó esett arról, hogy talán-ta- lán az Idén, egy épületet a tsz-nek adnak. A teljességhez tartozik még, hogy a szerelő- műhely a mohorai üzemegység területén van. Mindezt azért kellett elmondani, mert annak a tizenhárom fiatalnak, akikről most szó lesz, munkahelye a gépműhely és minden nehézség ellenére két ízben, hatvanki- lencben, azután hetvenegyben, kivívták maguknak a Szocialista Brigád címet. Ez nagyon nagy dolog, mert magas a mérce. De ezek a fiatal, büszke, öntudatos emberek azért hogy megmutassák mire MOHORAI TIZENHÁRMAK képesek, teljesítették a követelményeket. Szűcs László, a csoportvezetőjük, amikor Koren József csúcstitkár társaságában próbáltunk a brigád életének mélyére nézni, azt mondta: — Semmi különös nincs benne. Fiatalok vagyunk, fogékonyak az újra. A csoportvezető a betegsége miatt távollevő Holes András brigádvezető helyett is nyilatkozott. Méghozzá nagyon megfontoltan. Ilyen áz alap- természete. Derék, életerős ember, komor a tekintete. Jó néhány éve van már a t6z szolgálatában. Mérnök a képesítése. Az arca kipirosodott, amikor beszélt. Akkor tartott szünetet, amikor Rados Mihály; a növényvédő szakember benyitott. Megismételte jelenlétében is: — Mi szeretjük az újat, a korszerűt. Izgat bennünket a nehezebb feladat. Kerekített is egy példa t a múlt évről. Olyat, amelynek Rados is részese volt. Nem sikerült a kukorica vegyszerezése, mert állott volt a szer. Radosék akkor vették észre, amikor már magasra nőtt a kukorica, hogy vele együtt a gyom is női. Kézi munkaerő pedig nem volt. Ekkor vállalkozott a szerelőbrigád az úgynevezett levél alatti vegyszerezésre. Olyan szerkezetet kellett készíteniük, amelyik a kultúrnövény megsértése nélkül, a levél alatt csak a gyomra szórja a vegyszert Megszerkesztették, s jó kukoricatermésük lett. Ez a magyarnándori termelőszövetkezet a megyében talán egyedülállóan nagy számú fiatal szakemberrel rendelkezik, akik nem ismernek lehetetlent, ha munkáról van szó. Glózik Palit, a- szerelőt említette Szűcs Laci példaként, hogyha éjjel kell menni a munkát elvégezni, akkor éjjel megy. Ilyen mind a tizenhárom. Az elnökük, Papp László, maga is fiatal, hasonló természetű. Az üzemegység-vezetők valamennyien húsz és harminc közöttiek.,Ez meghatározza a gazdaságban a hangulatot is. Sokat " vitatkoznak, elégedetlenkednek, előfordul önmaguk túlbecsülése is, de mindezek mellett rendkívüli energiával dolgoznák. Tréfásan jegyezte meg a párttitkár: „Azért nincsenek még a közvélemény tudatában, mert az állami gazdaság árnyékot vet rájuk.” Igaza is van. Amikor Magyar- nánd orról esik szó, akkor mindig az állami gazdaság jut az ember eszébe. Pedig semmivel sem alábbvalók a közös gazdaságbeliek. Mennének is tucatjával hozzájuk az államiból, de a tsz-beliek korrekt 'emberek. Mert ilyenek, kialakul velük szemben egy kis elfogódottság De ez legyen a legnagyobb baj. Tessék megfigyelni, mit mond Koren Jóska, a párttitkár. — Senki sem hinné el, ha azt állítanánk, hogy nálunk minden rendben van. A kicsi műhelyben a brigádtagok mintha összebeszéltek volna, hogy Korent igazolják, azt mondták: „A képzettségünkhöz mérten, kevés pénzt kapunk.” Voltak vagy nyolcán, de egyikük sem mondta, hogy elégedett. Ellenkezőleg: Szűcs Laci ezt megelőzőleg beismerte, hogy elégedetlenek. A zárszámadás előtt, mert nékik a fennálló törvények értelmében nem adtak nyereséget, fellázadtak. Valaki „bedobta”, hogy egyöntetűen maradjanak el a közgyűlésről. A község a környék elismeri őket, nagy dolog lett volna,, ha betartják ezt. Közel voltak hozzá'. Szűcsön látszott is, hogy kellemetlen erről beszélnie. De megtörtént, fiatalos hévből fakadt az egész, annak tudatában, hogy a brigád nélkülözhetetlen a közösben. Az elnök is tartja róluk: — Mennek ezek sárban, hóban, éjszakában, ha a kötelesség szólítja őket. • Ezután az összeröffenés után az elnöknek és a párttitkárnak kellett hozzájuk menni és fél napot beszélni velük, hogy gondolják meg, mit akarnak. Az a helyzet, hogy ők alkalmazottak. Azt a bizonyos húsz százalékot az év során nem teszik le, sem„ mit sem kockáztatnak. Ezért nem illeti őket nyerségrésze- sedés. Ez rosszul esett nekik. A tsz vezetősége egy bizonyos összeget kiutalt - számukra, amit viszont nem fogadtak el. Ellenkezőleg. Felajánlották a tsz-nek. A vezetőség egyöntetűen elismeri még ma is, hogy erkölcsileg Igaza van a brigádnak. De a törvények az elmúlt esztendőre azt írták elő, hogy nekik nem adható nyereség. Ha nem, akkor nem. Pedig van pénze a tsz-nek. Aztán megszületett a kompromisszum. Érdemeiknek megfelelően, április negyedi- 'kén pénzjutalmat kapnak. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel megszavazta nekik. Tulajdonképpen legtöbbjük az idős tsz-tagok gyerekei. Ez a brigád ilyen brigád. Dolgozik felelősséggel, de á jogait is megköveteli. A tsz tagsága, meg a vezetősége egyet is ért ezzel. De, ha a gazdaság nem bírja, akkor a bőség szaruja nem nyílhat meg, csak olyan mértékben, amennyiben az erőből futja. Természetesen a közgyűlésen nagyot mulattak a brigádtagok is. Szűcs Laci mondta: — Onnan vétek lett volna elmaradni. Most pedig, ha szoroskod ví is, de megy a . munka, mer elvégre a Szocialista Brigác címet meg kell védeniük Hiába, semmi sem megy simán. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1972. február 27, vasárnap 3
