Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

íUzak-masyaromági minisztériumi beszámoltató Világnézetünk alapjai és az iskola Öt megye és Miskolc szakfelügyelői Salgótarjánban Az Ismeretek elsajátításá­nak, megszilárdításának és ellenőrzésének néhány sajá­tossága a Világnézetünk alapjai tantárgyban, vala­mint az általános bevezetés feltételei . címmel tegnap megkezdődött Salgótarján­ban a tantárgy szakfelügye­lőinek minisztériumi beszá­moltatása. A Megyei József Attila Művelődési Központ klubjában Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén, Mis­kolc város, Heves, Komá­rom és Nógrád megye szak- felügyelői foglaltak helyet, a beszámoltatást dr. Daró- czy Sándor, a Művelődés- ügyi Minisztérium főelőadó­ja vezette. Szó esett a tan­tárggyal kapcsolatos tartal­mi kérdésekről, s az általá­nos bevezetés feltételeiről az egyes megyékben. (Az 1972/ 73-as tanévben valamennyi középiskolában tanítják ezt a tárgyat.) Amint azt dr. Daróczy Sándor is hangsúlyozta, a kétnapos eseménysorozat jellegét a beszámoltatás ha­tározza meg, de tájértekez­letté is bővül az egyéb programokkal. A beszámol­tatás célja, hogy hiteles kép alakuljon ki a tantárgy ta­nításával, helyével, szerepé­vel kapcsolatban. A meghí­vott megyék, városok képvi­selői pedig tájékoztatót ad­nak megyéjük, városuk el­térő helyzetéről. Mi határozza meg a Vi­lágnézetünk alapjai tantárgy növekvő szerepét az általá­nos és a szakműveltségben? Bevezetőjében a Művelő­désügyi Minisztérium mun­katársa hangsúlyozta, hogy a kulturális forradalom je­lenlegi szakasza, a két tár­sadalmi rendszer versenye kikerülhetetlenné teszi a világnézeti kérdések, bi­zonytalanságok mielőbbi tisztázását, s ebben igen nagy szerep jut a közép­iskoláknak. A világnézet nemcsak a természetről és a társadalomról alkotott néze­tek összessége, egyre inkább több ennél; összefogja a személyiség magját Miben jelentkezik az iskola fele­lőssége? Egyrészt, az ifjú­ság egy része akkor kerül ki az iskolapadokból, ami­kor a világnézeti éríelődés még tart. vagy éppen csak megkezdődött. Másrészt, az általános eszmék és az élet- tapasztalat gyakran nincse­nek szinkronban egymással, s ez a kialakulatlan világ­nézetű fiatalokból kedvezőt­len hatást válthat ki. Az is­kolának tehát számolnia kell e lehetőségekkel, s esze­rint kell munkálkodnia. Mi legyen a lényege a Világ­nézetünk alapjai tantárgy­nak? Elsősorban az, hogy segítségével a tanulók éle­tét. aktív tudati tevékenysé­gét és cselekvését úgy szer­vezzük meg, hogy ismeretei nézetekké, nézetek rendsze­révé, meggyőződéssé, dia­lektikus materialista világ­ZENEI ÉLET Lux Erika hangversenye Balassagyarmaton r Nem panaszkodhatnak a zongorairodalom kedvelői Ba­lassagyarmaton. Nemrég ifjú Fasang Árpád szólaltatott meg Dohninyi- és Debussy- műveket a zeneiskola kon­certtermében, a héten pedig a már nemzetközi hírnevet szerzett Lux Erika adott hangversenyt Beethoven, Schubert és Schumann mű­veiből. A fiatal művésznő neve nem ismeretlen a zenebarátok előtt. Tizenhat éves korában veszik fel a Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1968-ban ki­tüntetéssel végez, egyben el­nyeri a tanszaki verseny nagydíját. 1966-ban negyedik helyen végez a budapesti Liszt—Bartók zongora­versenyen. A rádióállomások müncheni zongoraversenyén 1967-ben negyedik, 1969-ben első díjat szerez. 1968-ban megnyeri a Magyar Rádió II. zongoraversenyét, Szófiában VIT-díjat kap. Lux Erikával Európa számos rádióállomása, lemezgyára késztített felvé­telt •k Végigtekintve a sikersoro­zaton, amely megközelítőleg sem teljes, érthető, hogy a balassagyarmatiak nagy ér­deklődéssel várták a kitűnő pianista vendégszereplését. A koncert Beethoven 1806- ban komponált 32 variációjá­val kezdődött. A c-moll va­riációsorozat egy időben ké­szült a G-dúr zongoraver­sennyel és a D-dúr hegedű- versennyel. Az utóbbi kettő életörömtől duzzadó muzsika. A variációk azonban súlyo­sabbak, mintegy elmondják Beethoven véleményét a zon­gorában rejlő lehetőségekről. Gazdag hangnemi változatok, különféle dallamfűzési és har­móniai figurációk, sűrűsödő mozgás és ritmus feszítik a darabot. Lux Erika nagyon tudato­san közelítette meg a művet. Tudatossága mögött azonban felvonultatta a zongorajáték valamennyi színskáláját. Egy­mást követően volt démoni és játékos, drámai és líraian lágy. Bámulatos technikai képzettsége egyenrangú kife­jezőkészségével. Határozott billentése az igazi Beethovent varázsolta a közönség elé. Az utolsó variációban ért a csúcsra — akárcsak a mű —, ahol megtalálható az addig elhangzott összes technikai és hangzásbeli gazdagság. Franz Schubert opus 78-as jelzésszámú G-dúr szonátája következett ezután, amely a fantázia melléknevet viseli. Jellegzetes, szabadon folyó dallamkötésekre épül a mű, magán viseli a klasszikus da­lok költőjének valamennyi stílusjegyét. Vérbő romanti­kus zene Schubert alkotása. Fiatal előadóművészünk a schuberti muzsika szárnyán szabadjára engedte fantáziá­ját, a klasszikus szonátafor­ma ellenére is mint egy dal­füzér csendült föl a mű. Lux Erikához igen közel áll a ro­mantika. Játékának hangulat- váltásai, az elernyedésből az energikusságba átcsapó, egy- egy hangot körülíró témava- riációi a már érett művészt mutatják. Szünet után Robert Schu­mann: Fantasiestücke című műve következett. A zene­szerző 22 éves korában írt al­kotását az ihlet sugallta, amint Pándi Mariann ragyo­góan megfogalmazta — „olyan bájjal és üdeséggel hatnak ezek a kis darabok, mintha alkotójuk valami ellenállha­tatlan sugallatnak engedel­meskedve jegyezné le képze­letének spontán diktátumait.” A Schumann-mű előadásá­val Lux Erika mintegy meg­koronázta balassagyarmati hangversenyét. A töprengést, tépelődést kifejező darabok között néha felcsillant a bol­dog, emberi humor is. Balassagyarmat gazdag ze­nei életét kitűnően reprezen­tálta a keddi hangversenyso­rozat. Délelőtt és délután Mo­zart : A színigazgató című ko­médiája csendült fel a műve­lődési központ színpadán, este pedig Lux Erika koncertjével fejeződött be a nap. (—ár.) nézetté formálódjanak. A szaktárgyakban szétaprózód­nak a világnézeti tartalmak, ez tantervi, de még inkább tankönyvi és óravezetési kérdés. A Világnézetünk alapjai tantárgynak éppen ezért hangsúlyoznánk úgy­nevezett integráló szerepét. Kovács Ferenc Nógrád megyei szakfelügyelő az 1966/67-es tanévben, a tan­tárgy „hőskorában” kezdte meg a Világnézetünk alap­jai tanítását a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimná­ziumban. Két év után foko­zatosan vezették be a tan­tárgy oktatását Nógrád kö­zépiskoláiban is. Jelenleg még nem tanítják Szécsény két középfokú intézményé­ben, a nagybátonyi gimná­ziumban s a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikumban és Szakközép- iskolában. Napjainkban ti­zenegy nevelő tanítja e tan­tárgyat Nógrádban. Mik a nógrádi tapasztala­tok? összességében kedvezőek. A Világnézetünk alapjai tantárgy módszertani kultú­ráját tekintve előbbre van a többi tantárgy átlagánál. Az órákon a feldolgozás, el­lenőrzés, teljesítménymérés összefüggő egységet alkot, ez szubjektív okokra, de a tárgy jellegére is visszavezethető. Természetesen gondok is je­lentkeznek. Ezúttal, a tel­jesség igénye nélkül, csak kettőt említünk. Nem meg­oldott például a tárgy szem­léltetése. S nehézséget je­lent az is, hogy erre a szak­ra még nem képeznek ta­nárt. Az Országos Pedagó­giai Intézetben nyaranként készítenek elő pedagóguso­kat viszonylag rövid idő alatt a tantárgy tanítására. A tanácskozás résztvevői tegnap a délutáni órákban megtekintették a Salgótar­jánról készült filmet. Ma délelőtt az öblösüveggyár­ba látogatnak, illetve bemu­tató órákon vesznek részt a Madách Imre Gimnázi­umban és Szakközépiskolá­ban, ahol Barabás György és Kégli Katalin tartja az órákat. Ezután megvitatják a bemutató tanítás tapasz­talatait. (tóth) NÓGRÁD - 1972. február 25., péntek NÖGRÄDSIPEKI ASSZONY (Kulcsár József felvétele) 'Silver Jboltér bár Itt van ez a na­gyon finom, hidegtű- metszet a dossziéban. Silver Dollár bár a címe. Története a hatvanas évek tájé­kára nyúlik vissza, amikor egy napon Genovában akva- rellezett Jánossy Fe­renc festő. Jött két amerikai katona, az egyik néger. — Mennyiért adná ezt az akvarellt? — kérdezték. — Nem adom el — válaszolta. — Oda­adom. A katonák a ké­pért vendégül látták a Dórin .palotában, ahol a földközi-ten­geri amerikai flotta mulatóját rendezték be. A sors iróniája? Az előkelő hajdani patrícius család egyik tagja a XIV. század­ban a genovai flotta vezére volt a velen­ceiek ellen. — A nők meztele­nül táncoltak, nem utcalányok — olasz feleségek, férjeik tud­tával. Ha kikötött a flotta, sorba álltak 'a nők a kikötőben. Kellett a pénz, ame­lyik gyakran ellen­szolgáltatás nélkül hullott az ölükbe, hi­szen a katonák egy része hamar lerésze- gedett. A hidegtűmetszet tehát finom és ki­csit humoros, úgy érzem. Alkoholtól impotens férfi ül szemben egy gyö­nyörű, ruhátlan nő­vel, ujjai közt a szivar hetykén fölfe­lé áll. Min mélázhat, ahogy bámulja a nőt kunkori szivar­jával? Egyébként Balassa­gyarmaton tavaszias a# idő ezen a kedden. Ai utcán, a szerb templom előtt Ág- neska, a festő fele­sége jön szembe ve­lünk, barna bundá­ban. Bemutatkozunk. Nézek körül, Jánossy egyik linómetszetéről úgy emlékeztem, állt itt valahol egy kör­hinta. Nem állt. A kis templom körül lebontották a háza­kat, üres tér övezi az aprócska építményt. A metszet címe A balassagyarmati szerb templom kör­hintával. Nem forog a sosemvolt körhinJ ta, egy kutya iszkol át a bontás-törmelé­kes téren. Szürrea- lisztikus kép. — Főzünk egy ká­vét nálunk — java­solja a festő. — Jó. Nem készült el a kávé. Üjra csak met­szeteket néztünk. Ezúttal a főiskolás korban, 1948-ban, 49- ben készült műveket. Egyik fotóját meg­kaptam levelezőlap­ként. Címe a Világ. Itt még Silver Dol­lár bár, szerb temp­lom, körhinta febru­ári nap nélkül. Vagy már mindezzel együtt? Tóth Elemér KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen ÍO.' Nem bánom, menjen a bejá­rathoz, magamra kapok vala­mit, aztán társaloghat akár az ENSZ-szel is, ha szerzünk vo­nalat. — Hm — vakarta meg a fe- jebúbját Kopra, — ez tulaj­donképpen nem is olyan rossz ötlet. Az ENSZ-et is bizto­san érdekli a dolog. Hl. FEltZET Lavina Végre! Ilike intett, hogy menjen be a fülkébe, a hívott fél jelentkezik. Kopra Tibornak volt annyi esze, hogy várakozás közben, még mielőtt az interurbán kapcsolat létrejött volna Bu­dapesttel, lemondjon eredeti tervéről. Arról tudniillik, hogy a renkívüli hírrel kör­betelefonálja a világot. Nem, butaság lenne. Egyelőre csak a főnökét mozgósítja, a többi majd megy magától. Hiszen, ha közvetlen közelről nyo­mon akarja kísérni ennek az érdekfeszítő ügynek az ala­kulását — márpedig ez eltö­kélt szándéka volt —, akkor nem aprózhatja eh magát, nem szabad önként vállalnia a diszpécser, vagy a postás szerepét. Itt rövidesen meg­indul a lavina. És ő lesz az a madárka, aki a magas hegy csúcsáról lerúgja azt a bizonyos kavicsot, amely a lezúduló lavinát előidézi. A madárka meg szépen ott marad a csúcson, ahonnan áttekintheti a fejleményeket, s a szemtanú hiteltérdemlő szavaival írhatja meg majd minden idők legdrámaibb riportkönyvét. Ez volt az egyik okos dön­tése. A másik abban a pillanat­ban született amikor álmos, morcos hangon végre halló­zott a főszerkesztője a drót túlsó végén. Nem közli vele a tényál­lást! Százat egy ellen, hogy nem hisznek neki, otromba tréfának tartaná. Vagy arra gondolna, hogy berúgott. Esetleg — megbolondult. És lecsapná a kagylót, ő is ezt tenné a helyében. Ezért tak­tikusan kell eljárni. — Itt Kopra. Elnézést a korai ébresztőért, Ipacs elv­társ — fuvolázta a hallgató­ba —, a holnap reggeli rend­kívüli kiadásról van szó. — Miféle rendkívüli kia­dásról? Mi történt? — Majd mindenről szemé­lyesen tájékoztatlak. Való­színűleg két renkívüli kiadást is ki kell dobnunk az utcára. Légy szíves, gyorsan öltözz fel, ugorj kocsiba. Hozz ma­gáddal fotóst föltétien. Az meg hozzon magával vakut is, sötétben kell dolgoznia. Jóskára gondolok, három sa­roknyira lakik tőletek. Negy­ven perc alatt itt lehettek. — Hol? Az ördög bújna beléd, honnan beszélsz? Tehát már horgon van! Hiába, az emberismeret! In­dulatos, hiú, goromba fickó az öreg, gyakran igazságta­lan, kötekedő, de az újság — az élete. Ha meghallja a bűvös igét „Rendkívüli ki­adás”, ha felcsillan előtte a lehetőség, hogy az ő lapja mindenki mást megelőzve tájékoztathatja az olvasót valami fontos eseményről, négykézláb is elmenne a vi­lág végére. — Várlak benneteket M. községben, az autóbusz vég­állomásánál. Ugye ismered az utat? Vagy magyarázzam el? Kattanás. A főnök letette a kagylót. Egy pillanatot sem akar el­veszíteni. Ha újra hívná, foglaltat jelezne a készülék. Az öreg most riasztja a lap munkatársait, taxival jöjje­nek, kérjenek számlát. Aztán kocsit rendel, üzen a fotós­nak, hogy legyen tíz perc múlva a kapu előtt, hozzon vakut, értesítse a laboránst, hogy az is menjen be a szer­kesztőségbe. Még arra is lesz gondja biztosan, hogy Márta, a titkárnő főzzön egy liter erős feketét, mire had­rendbe áll a gárda. Lelki szemével Kopra szinte látta, amint a főnök tárcsáz, utasít, szervez, fojtott hangon ká­romkodik, közben felveszi a cipőjét, ballont húz a pizsa­mája fölé, és végül lábujj­hegyen oson ki a lépcsőház­ba, hogy fel ne keltse a szomszéd szobában alvó fe­leségét. Vajon lesz-e benne is ennyi tűz, ügybuzgalom ötvenöt éves korában? Visszaakasztotta a villára a kagylót, kilépett a fülké­ből. — Köszönöm, Ilike, végez­tünk. Egész életemben hálás leszek, nevét imába fogla­lom. Mit fizetek? — Tizenkét forint. De azt mondta, másokkal is akar beszélni. — Meggondoltam. Megta­lálnak ők ma engem maguk­tól is. Tessék, a pénz... Még egyszer köszönöm a kedves­ségét, a viszontlátásra, csó­kolom a kezét. Indult kifelé. — És az a tudományos szenzáció?! — szólt utána a postáskisasszony. — Azt ígér­te. hogy én leszek a máso­dik, aki hall róla. — Hát persze! — nézett vissza a küszöbről a válla felett Kopra. — Egy Mars­lakó szállt le a telkemre. Egy nagy gömbben, amelyik sárgán világít. Ő meg egy zöld labdában közlekedik. Egyelőre csak ennyit. Eltűnt a sötétben. — Hülye huligán! — szi­szegte Ilike és csalódottan zárta be a postahivatal ajta­ját. Eloltotta a villanyt, sie­tett vissza a szobájába, gyor­san bebújt az ágyába, lehuny­ta a szemét. Hátha még ott gyakorlatoznak azok a tüzé­rek azon a madárdalos réten— (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents