Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
Jánossy—Hadik Balassagyarmaton A karneválok festője Jánossy Ferenc: Malamud: A Mesterember Sok karnevált fest Jánossy Ferenc festőművész. A balassagyarmati Horváth Endre Galériában Hadik Gyulával közösen rendezett kiállításon is látható kettő (Kiskarne- vál. Basel-Karnevál). Ügy Kiskarnevál. Ez a férfi itt a kép közepén miért kapott vörös köpenyt és cilindert? Jánossy Ferenc fő színe ez. Döntő szín. A vörös egy úgynevezett színpiramis teszt szerint fókozott ösztöndinaszor szerepel Hadik Gyulával közös tárlaton. 1964 óta állítanak ki együtt. Hadiktól nyugodt, szépen formált szobrokat látunk, a leegyszerűsítés nemes szándékával és eredményével (Asszony, tűnik az 1956-tól 62-ig Svájc- mikára utal. Jánossy nem- öregasszony, Vietnami katoi __* ', " _-------. an i eV Vtíc7Í HJIi inlráccáüáhan TI 'A A FlUfei megkaDÓ b an élő művészre szinte iszonyatos benyomást tettek ezek a karneválok, amikor Baselban és másutt is, tíz napig őrjöng a város, „szabad a világ”. A fegyelmezett, keményen dolgozó feváj- ciak tíz napig élvezhetik a gyárak, munkahelyek által adott munkaszünetet, a városok gazdagabb polgárai lányaikat a hegyekbe küldik síelni, ilyenkor ugyanis a karnevál „kibeszélheti” viselt dolgaikat, szerelmi viszonyaikat, s ezt jobb ha nem hallja kisasszonyfül. A munkások egyenruhát öltenek. a klubokban jó előre gyakorolják a zenét, a diákok maguk varrják ruháikat. És a karnevál színes! Tarka népség mulat az utcán Jánossy Ferenc festményei — jóllehet ebből az élményből nőttek ki — elsősorban mégsem ezt a „konkrét karnevált” fejezik ki, hanem az életet, amit ő átélt. A szerelmeket, a bolondok házát, a zsidók üldözését, a királyok bukását, és így tovább. Az életet, amelyben az emberek — bár láthatatlanul és többnyire be nem vallottan — igen hiszi. Munkásságában közel érzi magát a szürrealizmushoz, de nem a bre- tonihoz, inkább annak valamiféle naiv irányzatához. Egyébként ez a karnevál Baselland fővárosában, Liesna). A Fiúfej megkapó gömbszerűségével lepi meg az- embert. A Tersánszky Józsi Jenőről és Balassa Bálintról készült portrék ólomban vallanak a fiatal szobrászművész éber szemléletétalban zajlik, s a főtéren ről, tiszteletet érdemlő érzékenységéről. A portrékészítés a legmagasabb rendű szobrászi tevékenységet jelenti, nemcsak a „figuráról” kell itt vallani, elsősorban önmagáról, a világhoz, az íróhoz, annak életművéhez való viszonyáról, a valósághoz való hűségről árul el rendkívül sokat a szoborportrék készítője. A Balassa- portrét méltán vásárolta meg az állam. A Tersánszky- portré pedig szintén egy mérhetetlenül csodálatos világot, Kakuk Marci meseszép, mégis valóságos világát valóban ilyen kaputornya van a városnak, amely a torz emberek mögött mere- dezik. Egyik fő műve. a Basel- Karnevál is vörös és fekete. Kompozíciója a legkiérlel- tebb. „Megkövesedett” kép, bizonytalansági tényezők nélkül. És láthatjuk a tárlaton egy születendő sorozat első darabját, Ravatalon címmel. Jánossy megpróbálja a magyar történelmet úgy megfesteni, hogy levetkőzze a millenniumi kivagyiságot, s mindazt ami ezzel járt, vagy idézi már első pillantásra, járhat. A kép születése tu- Hadik szobrai egyszerű tar- lajdonképpen ^ egy konkrét talmi és formai egységben régészeti feltáráshoz fűződik, jelentkező ábrázolások, tu- a mai Kárpát-Ukrajnában <jatos alkotóművész művei. nemrég felfedeztek egy magyar fejedelmi sírt. Álmos fekszik a ravatalon? S itt van egy tájkép, a Temető. Az ég borússárga, fojtottlila. A kolorit olyan Egyébként a szobrok anyaga főként nagyon szép vörösmárvány. Tóth Elemér v É A mindenség szerelme Juhász Ferenc eddig megjelent verseinek gyűjteményes kiadása jelenik meg „A mindenség szerelme*’ címmel. Az első kötet „A szarvassá változott fiú” Kass János illusztrációival már megjelent és ez az alkalom kínálja a lehetőséget, hogy röviden áttekintsük ennek a nagyon érdekes, sokszor 'vitára ingerlő költőnek eddigi útját. A költészet — Juhász Ferenc- szerint — tudatos építkezés. „Megtervezem a költészetet és e terv megvalósuló darabjaiként születtek újabb, s újabb verseim.” A költészet ma is az igazság, vagy egy emberi igazság lehető legpontosabb megfogalmazása. A világról való tudásunk többletének jelentkeznie kell a ma költészetében. „Ezt a tudástöbbletet próbálom felhasználni én a venseimben. Kö- lyökkorom óta izgatnak, lázban tartanak a természet dolgai é6 tényeit az egykoriak és a maiak, a természet mai létformái, alapformái, szerkezetei és mámori- tó létezői, és a már csak az emberiség emlékezetében: a mítoszokban é6 mesékben, vagy a tudományos szakkönyvekben élők... Mindent megkeres izgatott kutató képzeletem. Mert mindez a valóság része, és engem mindig a valóság tartott igézetében.” A költő első kötete az 1949-ben megjelent „Szárnyas csikó” volt, ezt két eposz követte: a „Sánta család” és az „Apám”, ez utóbbiért kapott huszonkét évesen Kossuth-díjat Különösen nagy vitát váltott ki a Dózsáról szóló „A tékozló ország” című munkája, amelyet a „Virágok hatalma” című, az 1954—55-ben írt • verseit tartalmazó kötet követett. Belekerült még a most megjelent első kötetbe a „Harc a fehér bárány- nyál” 1965-ben megjelent kötet teljes anyaga is. Juhász Ferenc költészetének legerőteljesebb vonása a poézis nélkülözhetetlenségének hitvallása, az a tudat, hogy küldetése van. Ez a küldetés pedig cselekvésre kényszeríti a költőt, beavatkozásra a világ dolgaiba, azzal a szándékkal, hogy művészi akaratával ‘is hozzájáruljon a jó kibontakoztatásához.' Az igazi modernség — mondja Juhász —. az élet személyes és személyen túli szeretete, hit abban, hogy nem hiába virágzik a világ- egyetem, s a világegyetemben emberlétünk. „Ma is ugyanúgy hiszek az emberben és az életben, mint első verseimben és eposzaimban” — hirdeti a költő és felteszi a kérdést: miértelmünk a világegyetemben? S a költő, aki a világmindenségből nézi önmagát és a Földet, azt is megpróbálja elmondani és megértetni, hogy a Föld a világ- egyetem vírusnyi része csak... „A legtöbbre mégis az embert becsülöm. Érte aggódom és érte élek”, mert az ember az egyetlen lény, aki parancsolni tud akaratának, örülni tud a teremtésnek, mert a „Világegyetem az emberben ismer önmagára.” Juhász Ferenc szorongással tekint azokra a borzalmakra, amelyeket egy atompusztítás esetén képzel el a tudomány, teremt meg — sajnos nem minden tapasztalat nélkül — a képzelet. A radioaktív halál penészgombáit látja szorongó vízióiban: „sűrű penészgom- bafátvol zuhog, fehér halálerjedés ömlik /az üveg- merengésű növény-akaratra, az arany-vicsorgású temetőkre, gyertyaláng —/ fogsorú sírokra, halottak húsával és szőrével erjedő, halottaikat-ébresztő/ szívemre. Egyetlen temető lesz a Föld?” — olvassuk. „A gyötrelem óráiban.” Mi marad ám pusztulás után? Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? „Csupa torz, eddig nem volt, skizofrén, túldagadt, hebegő, brekeeő, vinnyogó és dalta- lan növényi és állatcsoda”. ..Egyszárnyú madarak, kétlábú lovak. nyolcfeiű (szarvascsillagok, csupaláb békák...” „Az emberiség-pélküli szintén maszkot viselnek. Ha szomorúságot sugall, amely mást nem. hát a munkájuk által rájuk akasztott maszkot. És még ez a szerencsésebb eset. Az életet, amelyben az emberek eljátsszák szerepüket és eltűnnek a semmibe. Ezek a karneválképek tulajdonképpen általánosságok a történelemből, az életből. jellemző egy kihalt temetőre. Ez szomorúbb kisvárosi temető, mint a többi. Itt a- sírokra nem virágot, követ raknak az emlékezők. Sok és egyre több a sír, amelyen nincs új kő, amelyet nem látogatnak többé. Nincs, aki látogasson. Jánossy Fecenc harmadA lengyel művészét fejlesztéséért A Lengyel Művészeti Fejlesztési Alap hivatása, hogy kiegészítse a művészetek fej*- lesztést célzó állami .támogatások különféle formáit, felkeltse a különféle társadalmi szervek, gazdasági intézmények, szakszervezetek érdeklődését a művészetek iránt. A nemrég megalakult alap tagjai társadalmi szervek, magánszemélyek és önkéntesen vesznek részt a munkában. A helyi tanácsok művelődési osztályai mellett működő szakemberek az alap helyi képviselői, ők vizsgálják felül az alap vezetőségének az anyagi eszközök elosztására vonatkozó javaslatait. Ezeket az anyagi eszközöket a különféle intézmények, vállalatok, szervezetek és magánszemélyek adományozzák. Az alap 1972. januárjában kezdte meg gyakorlatig tevékenységét: az előkészítő munka a helyi/ szakemberekből álló tanácsok megalakítása volt. A fejlesztési alap egyébként — mint a művelődés- és művészetügyi minisztérium nemrég közzétett jelentéséből kiderül — jelenleg több mint 2000 népművészt tart nyilván: közöttük 300-an háziszövéssel, 180-an szobrászattal, 230-an kerámiával foglalkoznak, 50- en a festészetet választották. A Lengyel Népművészeti Szövetkezet ösztöndíjjal támogatja a népművészeket Ez a segély azonban nem elegendő, ezért hozták létre a különálló népművészeti fejlesztési alapot (az általános művészeti fejlesztési alap keretében), amely hozzásegíti a népművészeket munkakörülményeik javításához, orvosi ellátást és nyugdíjat biztosít számukra. NÓGRAD — 1972. február 20., vasárnap KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 6. Egek, ez talajmintát gyűjti Mozgása, tevékenysége mint egy kicsinyített és groteszk mása annak, amit Armstron- géktól látott a tévében. Csakhogy azok az űrhajósok Holdkőzetet szedtek! Ez a micsoda itt meg Föld-kőzetet szed! Ez is a világűrből érkezett volna?! És micsoda ez a labda?! Apró automata? * Élőlény? Meg kell szemlélni közelebbről. Ez világszenzáció, ennek egy vérbeli újságíró utánajár, akár ébren van, akár csak álmodja az egészet. 11. FEJEZET , Társalgás a tisztáson e sön, Kopra Tibor a bokrok fedezete mögött egészen a tisztás széléhez kúszott Ügyet sem vetett rá, hogy néhány gonosz tüske végigkaristolja a bőrét. Sikerült a labdát vagy két méternyire megközelítenie. így már tüzetesen is szem- ügyre vehette a Hold és a gömb együttes fényénél. Legelőször is azt állapította meg, hogy a labda csak amolyan védőöltözet, űrruha, vagy inkább űrburok. Világoszöld színű, áttetsző anyagból van, átsejlenek rajta viselőjének, pontosabban a benne tartózkodónak a körvonalai. De csak annyira, mintha matt üvegen keresztül látná. Zömök törzsön a fókáéhoz hasonló kerek'fej ül, két keze, két lába van. Kisebb tartozékokat, szemet, orrot, fület, szájat nem sikerült kivennie. Ha egyáltalán volt ilyesmi. Az űrből érkezett miniatűr vendég — az újságíró most már biztos volt abban, hogy látogatója nem földi lény — furcsának és titokzatosnak látszott ugyan, de egyáltalán nem volt félelemkeltő. Már- csak a méretei miatt sem. Magassága alig haladta meg a másfél araszt. Persze, rémülettel tölthet el bárkit egy ekkora pók, hangya, darázs. De a jövevény testi felépítése hasonlított az emberéhez, és nem voltak fullánkjai, qsáp- jai, karmai. Az» átlátszó labdában mozgó figura inkább kellemesen mulatságos benyomást keltett, mintsem ijedelmet. Megnyugtatólag hatott a figyelőre az is, hogy az említett pálcikán kívül — már amennyire ez egyáltalán megállapítható volt — nem lehetett a jövevénynél semmiféle viszonylag nagyobbfajta fegyver. A gömbhéjszerű védőöltözet néhány sajátosságát is megfigyelhette a bokrok mögött leselkedő fiatalember. A labda anyaga belülről kifelé teljesen rugalmas volt, hiszen a kis figura könnyedén diugta át, húzta be rajta a kutatópálcát. Más-más helyen. s e nyílások rögtön be is forrjak, nyomuk sem látszott a burok felületén. Ugyanakkor kívülről jövő erőnek a kéreg szilárdan ellenállt. Ez a tulajdonsága akkor derült ki, (amikor szökdécselés közben egy éles szegélyű szikladarab mellé került, amely kiállt a földből. A labda odapattant, de nem horpadt be, még csak meg sem karcolódott. A kő hegye viszont letörött. Arra egyelőre nem sikerült Koprának rájönnie, hogy miként szabja meg a jövevény fura járművének mozgási irányát, hogyan van az, hogy lejtős terepen is meg tud állni, miként lehetséges, hogy ha a labda gurul, oldalt pattog, ugrál, a benne levő alak függélyes csönd” virágzása gondolatára szinte * feljajdul a költő: „Miért vajúdta ki a lét az 1 embert évmilliárdok / éáz, tűz, kőzet, növény és állatvegetációjából? Mit akart eszményeivel?/ A tisztasággal, jósággal és szabadsággal? Eszményeivel, amelyek többek/ mint az élet, mert ezek az érdemes és értelmes élet feltételei.” „Az( éjszaka képeiben” tehát a szorongás és a remény viaskodnak. A költő éjszakai merengése a Lehetségesről, a katasztrofális pusztulásról, amely után alig marad ember. S amikor egy távoli csillagról való .értelmes lények megjelennek, hogy átmentsék az életben maradottakat, kiderül, hogy két embernek mégis itt kell maradnia a földön, mert nem bírja elvinni a „boldogságkorong, az; új anyaméh”. És ekkor a költő megfogja asszonya kezét és kiáll a vérző agyagcsoportból, hogy tovább éljen a dal, benépesüljön a Föld. „Mi itt maradunk érted, elfoszlott Emberiség. / Mi itt maradunk, kiállunk a vérző agyagcsoportból. / Megőrizzük a lót gyönyörű' üzenetét. /Szemünk fölszál! a rohadásból, a radioaktív porból'.” Az éjszaka után a hajnal meghozza a remény győzelmét az Elkövetkezhető ellen: „Én hiszek teben- ned Emberiség. / Nem győznek le képzelt halottaim.” Nehéz költő Juhász Ferenc, gondolatai megértéséért meg kell küzdenie az olvasónak. De ha megszokja nyelvi újdonságait, képei dús sorjázását, akkor megérti a költő nagyszerű gondolatait a nyelvről is: „Az anyanyelv szült meg engem: a költőt. Az anyanyelv szülte meg költészetem jövőjét. De most már én iK szülöm a nyelvet. Mert nemcsak a nyelv teremti a költőt, de a költő is teremti a nyelvet. Népe nyelvét. Nem használati nyelvét, de szellemének nyelvét. Nemcsak a költészetét. Én: teremtő nyelvemmel népem jövőjét is adom.” Csukly László testtartását változatlanul megőrzi ? Nem vett észre huzalokat, vezetékeket sem, amelyek a védőburkot az űrhajóval, a nagy gömbbel összekapcsoltak volna. Szívesen folytatta volna tovább az izgalmas vizsgálódást, de nem tehette. Megpillantott ugyanis a tisztás túlsó oldalán egy ismerőst. Samut. A nyughatatlan bosz- szúállónak csak hosszúkás feje, gidaszarvai látszódtak ki a bozótból. Szilaj tekintetét nem vette le a labdáról. Mindjárt megtámadja! Mert ellenségének tart mindent, ami az új szomszéd telkén él és mozog! Rendkívüli szellemi képességekkel ugyan nem rendelkezett, de nehéz helyzetekben Koprának villámgyorsan váltott az agya. Semmi jó nem származhatna abból, ha valami csetepaté robban most ki a fantasztikus jövevény és a dühös kis kecskebak között. Elsősorban Samut féltette. Ezért szempillantás alatt döntött. És cselekedett is. Kiugrott a tisztásra, összecsapta tenyerét és a biztonság kedvéért még kurjantott is egy félelmetesét. A hatás nem maradt el. Samu abbban a minutum- ban visszahúzódott, és a labda is megszüntette a szökdécselést. Kibukkant belőle a pálcika, és felemelt vége Kopra feje felé irányult. Mulatságos jelenet. (Folytatjuk)
