Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
Hangverseny a francia légies könmyedségéErolékezetes és igen kellemes estét szerzett a balassagyarmati zenebarátoknak a héten Fasang Árpád zongoraművész. Már műsorösszeállítása is, kuriózumot jelentett, hiszen ritkán adatik meg, hogy egy fiatal pianista két — mondhatnák ellentétes — zenei világot megfogalmazó komponista műveiből építse fel közel kétórás szólóestjét. Dohnányi kompozíciói maximális technikai biztonságot követelnek az előadótól. A virtuóz technikai felkészültség mögött azonban igen érzékeny lelkivilággal kell rendelkeznie az őt megszólaltató művésznek. Debussy a harmóniafűzések mestere. Olyan fenséges színekkel ajándékozta meg a zongorairodalmat, amilyenekre korábban nem volt példa. A két mester művei, — stílusjegyeik különbözősége ellenére — egyben közösek; mindketten a zongora kifejezési lehetőségeit gazdagították. Dohnányit és Debussyt egy hangversenyen játszani, illetve csak az ő műveikből felépíteni egy szólóestet, nem kis bátorságot jelent. Az előadónak ugyanis röpke percek alatt kell átállítania előadásmódját. Dohnányi virtuozitása magabiztos, már-már kemény billentést igényel, ellentétben Debussy differenciáló előadásmódjával. A magyar mester szilajsága szemben áll vei. Egymás utáni megszólaltatásuk nehézsége talán éppen ebben rejlik. Mindkét zeneszerző műveinek előadói, megszólaltatási konzekvenciáit le kell vonni. A hangverseny első felében Dohnányi-műveket hallhatott a közönség. A bevezetőként felhangzott fisz-moll rapszódia a szenvedélyek hullámzását mutatja be, témavilága a verbunkosok hangját közelíti meg, rokon Liszt hasonló című kompozícióival. Fasang Árpádnak sikerült mindjárt a hangverseny első pillanataiban megfognia közönségét. A meditativ jellegű kezdés után (hangulati mélypontról indul a mű) elementáris erővel tört fel a hangszerből a drámai feszültség Már a fisz- moll rapszódiában megfigyelhető volt, hogy a fiatal művész Dohnányi világát elsősorban értelmi oldalról közelíti meg. A néha számítóan hideg megszólaltatást meleg érzékenység váltotta fel. Ezt az építkezésmódot különösen az f-moll intermezzo előadásában figyelhettük meg. A szünet előtt előadott Hat koncertetűd nemcsak az előadóval, hanem a közönséggel szemben is nagy igényt támasztott. Dohnányi koncertetűdje nem más. mint a hasznosnak és a szépnek a szintézise, állásfoglalás: mit lehet a zongorából elővarázsolni. A fiatal Fasang itt azonosult először a hangverseny folyamán hangszerével, különösen a második, az ötödik és a hatodik etűd megszólaltatásában. Ragyogó technikai biztonság, érzékeny tolmácsolás jellemezte a Hat koncertetűd előadását. A műsor második felében Debussy 12 preludes-jét játszotta Fasang Árpád (I. kötet). A prelűdök Debussy egyszerűségre törekvését, az impresszionista szín- és hangzás- világ kavargását, az archaikus és a valószínűtlenül szép lebegés mozgását szimbolizálják. A fiatal előadóművész — aki egy évet ösztöndíjasként Párizsban töltött — ragyogóan megtalálta a Debussy- művek báját, eleganciáját. A mediterrán kolorit, a bájos, játékos csevegés, a humor, a magasba törő, légies építkezés egyaránt érződött a Debussy- művek előadásában. A műsort az ifjú művész édesapja, Fasang Árpád, a budapesti Bartók Béla Zenéművészeti Szakközépiskola igazgatója vezette be, majd kalauzolta a nézőket az elhangzott művek sorrendjében, a tőle megszokott nagyszerű elemző erővel és szerénységgel. Fasang Árpád hasznos „útikalauzát” és ifjú Fasang Árpád kitűnő, emlékezetes zongorajátékát a balassagyarmati közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta. (M) Pályaválasztási prognózis Több mint 138 000 Idén végző nyolcadik osztályos pályaválasztásáról döntenek ezekben a napokban, s február 20-ig továbbítják az általános iskolákból a jelentkezési lapokat a középiskolákba, a szakmunkásképző iskolába, valamint a gép- és gyorsíró- iskolákba. Az eddigi tapasztalatok szerint a szülők és gyermekeik választása összehangolt. A gyakorlat azt is jelzi, hogy a választást sokkal inkább a szülők befolyásolják, mint maguk az érdekelt gyerekek. A szülők iskolaválasztása gyermekeik nemétől függően is erősen különbözik. Az idén több mint kétszer annyi leányt kívánnak gimnáziumiba íratni mint fiút, ezzel szemben szakmunkásnak csak körülbelül feleannyit szánnak. Valamivel több lányt küldenének szándékaik szerint szakközépiskolákba. mint fiút. Lényeges jelenség: foglalkozásuk szerint is különbözik a szülők iskolaválasztása. Gimnáziumiba közel négyszeres, szakközépiskolába másfélszeres arányban szánják gyermekeiket a nem fizikai dolgozó szülők, mint a fizikaiak. Ugyanakkor szakmunkás- tanulónak három és félszer nagyobb arányban szeretnék küldeni gyermekeiket a fizikai dolgozók, mint a szellemiek. A felsőfokú végzettségű édesapák, édesanyák kétharmad részben gimnáziumot, a középfokon végzettek pedig csaknem felerészben szakközépiskolát választanak gyermekeiknek. Mintegy 40 százalékban szakmunkásnak szerelnék küldeni gyermekeiket azok a szülők, akiknek a végzettsége 8 általános iskolai osztály. Ha az egyetemi- főiskolai továbbtanulást leginkább megalatxrzó iskolafajtákat — a gimnáziumokat és a szakközépiskolákat —együtt tekintjük, akkor kiderül, hogy a felsőfokon végzett szülők több mint 90, a középfokon végzettek több mint 80 százaléka választ ilyen iskolákat továbbtanulni vágyó gyermekének. A nyolc általánost járt szülők esetében még mindig csupán 50 százalék körüli ez az érték. Sokat mutató szám: a nyolc általánosnál is kisebb végzettségűek mindössze 7 százalékban kívánják gimnáziumba íratni gyermekeiket. KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen Űtban hazafelé... A nőgrádsipcki általános iskola két első osztályos tanulója még tank tás után is az olvasókönyvet nézegeti. Ennyire szeretik az olvasást? Pajtás, daloljunk Úttörőknek a KISZ-Icongressztisröl Nemrégiben nagy öröm érte iskolánk nyolcadikos és hatodikos rajait. Megkértük Lu- da Sanyi bácsit, a járási úttö- rőtitkárt, hogy jöjjön el hozzánk, és meséljen nekünk raj- foglalkozáson a KISZ VIII. kongresszusi élményeiről. Meghívásunkat elfogadta és eljött. olvadt az éjszaka sötétjébe. Csak amikor már földre huppant, orra esett a hajdani pofozkodó, akkor hallatott Samu néhány elégedett mekegő hangot. Nehogy félreértés adódjék a bosszúálló személyét illetően. Aztán eltűnt. Elmesélte, hogy megyénket húszán képviselték a nagy találkozón. Megtudtuk azt is, hogy a kongresszuson külön foglalkoztak az úttörőügyekkel és sok beszélgetés, vita folyt arról, hogy hogyan lehetne még szebbé, színesebbé tenni az úttörőéletet. Sanyi bácsi elmondta, hogy a jövőben is a próbarendszer alapján végezzük majd a munkánkat, de az eddigieknél is több feladat közül lehet választani. Mindenki olyan programot igyekszik teljesíteni, ami hozzá a legközelebb áll. Ennek nagyon örülünk, hisz’ ősszel is jó érzés volt, hogy az akciók közül szabad dón választhattunk. A jövőben azt is mi dönt-’ hétj ük el, hogy ki legyen aa őrsvezetőnk. Ez különben csapatunknál már hagyomány, és mondhatom nagyon jól bevált. Végül Sanyi bácsi mindkét rajnak ajándékot adott át kongresszusi emlékei közülj utána elénekeltük azokat a dalokat, amelyeket a kongresszus küldöttei énekeltek az úttörőkkel együtt: Pajtás, daloljunk.; Harsan a kürtszó..! Peresi Borbála, a pásztói 2 sz. iskola tanulójaj 1. Akkor kezdődött el az áldatlan viszály Samuval. Samu, a távoli, mégis a legközelebbi szomszédnak, özvegy Pauk Antalnénak volt a tulajdona, hetedmagával. Fiatal, jói fejlett, koromfekete kecskebak, kiflivég nagyságú professzori fehér szakállal. Ez az állat kezdettől élénkebb érdeklődést tanúsított az új telepes iránt, mint a másik Irat együttvéve. Ezúttal is jóindulatúan figyelte, hogy mit csinál Kopra Tibor, s mikor az délben bement a sufniba, hogy megebédeljen, Samu is hozzálátott a táplálkozáshoz. Bekebelezte a palántákat. Egytől-egyig. Kopra visszatérj; és megdöbbenve látta a szörnyű pusztítást. A tényállás világos volt, a tettes még csak nem is futott, nem is rejtőzött el. Ott álldogált elégedetten az ágyás mellett, várta, hogy folytatódjék az ültetés, meglegyen az uzsonnája is. Ennyi cinizmus láttán a kárvallottat elöntötte a méreg, és visszakézből felpofozta Samut. Tulajdonképpen nem volt ez nagy pofon, de pofon volt. 4 NÓGRÁD - 1972. Végzetes pofon. A kecske nem szólt semmit, csak jól megnézte magának Koprát, megfordult, méltóság- teljesen elvonult. És azontúl kerülte az új szomszédot, a telkére sem lépett. Nappal. Éjjelente viszont ott ártott neki, ahol csak tudott. Széttaposta az ágyásokat, lelegelte a fiatal hajtásokat, még a magot is kikaparta a földből. Szétrugdosta a gondosan ösz- szerakott építkezési anyagokat, a vízlevezető árkokat, felborította a íesfcékesvödrö- ket, mindent megrongált, amihez hozzáfért a háromszázhúsz négyszögölön. És bár ezekkel az éjszakai garázdálkodásokkal rengeteg bosszúságot okozott az új telepesnek, érezhetően hátráltatta a munkában, kis idő múltán Samu úgy vélte, e rutintevékenység mellett közvetlenebb formában is elégtételt kell vennie! Kopra életrendjét tanulmányozva, a kecskebak rájött, hogy bántalmazója — ekkor már letelt a szabadság, Kopra visszaköltözött Pestre —, éjféltájt érkezik fel a hegyre. Ezért aztán minden este lesben állt az Árkos utca szélén, a bokrok mögött. A hét február 18., péntek öt napján hiába várakozott, de a hatodik nap kárpótolta az álmatlanul eltötött órákért. Amikor meghallotta az ismerős lépteket, felidézte magában annak a bizonyos pofonnak megalázó emlékét, és olyannyira feltüzelte magát, hogy valósággal reszketett a türelmetlenségtől, mígnem a fiatal újságíró elhaladt előtte és kialakult köztük a rohamhoz szükséges optimális távolság. Akkor leszegte a fejét, és mint a kipattant rúgó, neki az ellenségnek! Hétfőnként aztán néhány ízben a szerkesztőségben csodálkozva vették észre munkatársai, hogy fiatal kollégájuk nem ül el az íróasztal mögé, állva futja át a lapokat, állva telefonál, úgy is jegyez- get, s időnként oda kap, ahol nem fészkel az agy. Az együttérző érdeklődést pedig, hogy mi a baja, komoran elhárítja. Koprának egyetlen alkalommal sem sikerült kivédenie Samu támadását. Először is azért nem, mert a kecske mindig máshová bújt el, mindig máshonnan indította el a rohamot. És a merénylet szenvedő hőse hiába volt óvatos, forgathatta a fejét jobbra, balra, hátra, villogtathatta a zseblámpáját, csak az elemet pocsékolta, mert a koromszínű kecskebak teljesen beleA sértett fél természetesen panaszra mehetett volna özvegy Pauk Antalnéhoz. Megkérhette volna, hogy szombat éjszaka mindig kösse meg Samut. Azonban viszolygott attól, hogy felnőtt férfi létére védelmet kérjen egy serdülő korú kecskével szemben. Ráadásul egy ilyenfajta kérelem alighanem megrontotta volna a jószomszédi viszonyt az öregasszonnyal, aki Samut szerette a legjobban hét kecskéje közül. Márpedig özvegy Pauk Antalné telkén volt a viszonylag legközelebbi kút. Víz nélkül pedig nem lehet élni, építkezni, kertet teremteni. Kopra tehát nem kockáztathatta a barátságot. Inkább tűrt némán. Majd csak kibőjtöli, hogy elmúljék tőle a keserű pohár. Aztán meg a lelke mélyén némi bűntudat is lappangott. Nem lett volna szabad megfopoznia Samut, hiszen a tapasztalatlan jószág nem tudhatta, hogy nem neki ültette a palántákat. Nem cinikus volt a kecske, csak naiv. Késő bánat • •. Immár fény derült tehát arra, hogy kitől félt éjféli út- iain történetünk egyik főszereplője. És az is nyilvánvalóvá vált. miért kötötte hátára az oldalzsákját. (Folytatjuk) ÜZENETEK Naptárityüttök Írjatok! Mugyargécböl Pásztor Pál második osztályos és Pásztor Marianna első osztályos tanulók azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy küldjünk nekik néhány darab naptárt. Gyerekek! Ml nem teljesíthetjük kéréseteket, de kívánságotokat és elmeteket közöljük. Bizonyára akad majd olyan naptár- gyűjtő pajtás, akt levelezés útján szívesen cserélget veletek. Aki tehát levelezni akar a két testvérrel, a következő címre írhat: Pásztor Pál, Magyargéc, Rákóczi út 43. Itt a farsanc. áll a bál... » S hogy ez mennyire így van, tanúsítja az a rengeteg levél, amelyben a pajtások a falujukban, Iskolájukban rendezendő farsangi bál előkészületeiről, eseményeiről számolnak be. Csak az érdekesség kedvéért írjuk le: Pi- linyből pl. tíz „farsangi” levelet kaptunk az elmúlt napokban. Vannak, akik megsúgták nagy titkukat: minek öltöznek fel az álarcos bálon; kártyaklrálynők, magyar lányok, menyasszonyok írták le, milyen lesz majd a ruházatuk. Kovács Karcsi, aki nem tud táncolni, a bálban akarja ezt megtanulni. Mások a tombola főnyereményére pályáznak. Kedves plllnyi pajtások! Köszönjük a szíves meghívást, sajnáljuk, hogy nem vehetünk részt a négy mulatságon. Arra kérünk benneteket, hogy a bál után írjátok meg nekünk, hogyan szórakoztatok, ki lett a Jelmezverseny győztese? De írjatok úttörő- csapatotok, iskolátok életéről Isi KRÓNIKA Farsang van. Iskolánkban Is megrendezésre kerül az álarcosbál. Nagy plakátok hirdetik: Zene, tánc és tombola. Ott legyen falu apraja-nagyja! Az osztályok versengenek egymással: ki állít ki több álarcost. A ml osztályunk is sok jelmezt készít, s várja, mikor kerül sor a bemutatkozásra, Reméljük, hogy a bál legalább olyan jól fog sikerülni, mint a nemrég megrendezett teadélutánunk. A másik nagy izgalommal várt esemény a kulturális seregszemle. Erre egyéni számmal kevesen Indulnak, de annál több a csoportos összeállítás. (V\qh Tibor mo- horai pajtás leveléből,) Levelemben rajunk első, saját rendezésű klubdélutánjáról számolok be. Nagy izgalommal vártuk a szombat délutánt. A fiúk elvállalták a terem díszítését, ml lányok ezalatt szendvicseket és más finomságokat készítettünk. Mire a vendégek megérkeztek, készen állt minden. Mint más vidám rendezvényekén, itt sem hiányozhatott a zene. Javában Jártuk a táncot, amikor elhalkult a zene és sor került a tombola húzására. A főnyeremény egy gyönyörű torta volt. A szerencsés nyertes pedig egy második osztályos kisfiú. Sötét este volt már, amikor hazafelé Indultunk. (Tóth Erika őrsvezető tudósítása. Mohóra.) 1f
