Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

Rövid ideig tartott a salgótarjáni Micsurin út lakóinak öröme. Ugyanis az történt, hogy 1971. kora tavaszán elkezdődött az utca közművesítése. Az itt lakó emberek meg- t légedve látták, hogy a több t 'tizede sártengerben úszó és közművesítetlen utca gondja r égre a városi tanács jóvoltából megoldódik.

Az építőrészleg felvonulási barakkokkal, szerszámokkal kivonult a területre. Sajnos,

csalc mintegy 50 métert tudtak elvégezni a munkából, mivel elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol emelkedő következik es ahol a két utca elágazik. Itt megtorpantak, mert a csatornázást végzők rájöttek, hogy a terv nem megfelelő, s ezért a munkálatokat abbahagyták. Az itt lakó emberek csodálkozását, felháborodását váltotta ki, hogy az ..üvegbeton” városban létezik olyan tervezés és jóváhagyás, amely nem kivitelezhető. így aztán a Micsurin út továbbra is sarban úszik. Járművel megközelíthetetlen, s még az a szerencse, hogy a kórház közel van. mert a mentőautó sem tud kimenni időnként a betegért.

Ezúton szeretnénk az illetékeseket felkérni, nyilatkozzanak, hogy mikor és mit várhatnak az utca lakói az ügygyei kapcsolatban?

A Micsurin út lakóinak aláírásai.

4 vevőknek szereznek örömei

Házi feladat szülőknek

Már az első osztályban megtelik az iskolatáska könyvekkel, füzetekkel, írószerekkel és szemléltető eszközökkel. Szemléltető eszközökkel persze csak akkor, ha elkészítik a szülők. A pedagógusok és gyermekek számára - azonban ezek az alig pár forintba kerülő nélkülözhetetlen kellékek — a kereskedelem jóvoltából hiánycikknek számítanak.

Szeptember óta például hiNem szeretem a szeszes italokat, s édes üdítő italokat sem ihatok, viszont szeretem a szódavizet. A minap 6zódát akartam készíteni, s epekedve tettem a patront a helyére. Vártam a jól ismert sziszegő hangot. Vártam, de eredménytelenül. Üres volt! Vettem a következő patront és megismételtem a műveletet. Örömmel tapasztaltam, hogy már több ment ki belőle, mint az

Az illetékes válaszol

ába keresek Salgótarjánban piros-kék postairónt, nem kapok még pult alól sem. Nagy utánjárással Budapestről sikerült szereznem —, de már el is kopott. Mondanom sem kell, azóta sem kapható sehol a megyében.

Ahogy teltek az iskolában a hetek, úgy nőttek a szülői gondok. Nemcsak a gyerekeknek — szülőknek is jut házi feladat elég gyakran. Nem is olyan régen, papírból kellett

előbbiből, viszont korántsem annyi, hogy jó szóda legyen. S hogy jó szódavizet kapjak, kénytelen voltam még egy további patronnal kísérletezni. Ebben is csak éppen hogy volt valami.

E pár szóhoz csak annyit szeretnék hozzáfűzni; jó lenne, ha a szénsavpatronban szénsav is lenne.

Lantos Jeremiás K.-lapujtő

egy-, két-, 8t_ és tízforintosokat házilag készíteni.

Alig aludtam „konvertibilis valutáimra” pár napot — máris újabb házi feladatot kellett megoldanom. Egy méteres papír mérőszalagot készítettem milliméteres sávokra bontva. Mire készen lett már éjfél körül járt az idő. Másnap örömmel vitte iskolába a lányom. Meglepetésemre két nap múlva Balassagyarmaton nyolcvan fillérért sikerült megvásárolnom.

Alig telt el egykét hét, már óvatosan kérdeztem kislányom, hogy mi újság az isiben, A válasz: — Apuci, órát kell vinni. Toronyórát lánccal, fordítom viccre a szót. Dehogy azt — olyan órát, aminek mutatója van és hajtani lehet.

Irány a salgótarjáni üzletekbe. Sajnos, szemléltető óra sehol. Megvallom őszintén, most már napról napra jobban izgulok, mint elsőosztályos gyermekem: mi lesz a „házi feladat”.

Ügy gondolom, a szülők szabad ideje is véges. Annál is inkább, mert a „kőtelező házi feladaton” kívül más fontos munka is akad a ház körül. Sokszor ezek a nélkülözhetetlen szemléltető készletek fillérekbe kerülnek, mégsem kaphatók. Vagy talán éppen ezért?

II- F.

Miért voltak rosszak a vásártéri telefonok?

Lapunk december 2-i szá- Üzem haladéktalanul meg- rnaban „Halló 03!” címmel kezdte a hiba javítását. Egy- arról írtunk, hogy a vásártéri idejűleg azonban más kábel-ek távbeszélő-előfizetők telefon- is meghibásodtak, amelyek ,iai némák. A cikkel kapcso- kijavítása meg kellett, hogy latosan a Budapest—Vidéki előzze a vásártéri kábel hibá- Poataigazgatőség most ismer- jának kijavítását. Emiatt a

Szi fon patron szénsav nélkül

Edőcs Istvánná

Kovács Lászlóné

Szalontai Józsefné

Két évtized egy helyen nagyon sok idő. Hát még akkor, amikor az egyik gondból szinte belezuhan a másikba az ember. Akik ennyi idő alatt sem futamodnak meg a nehézségek elől, méltán érdemelnek nagyobb megbecsülést. Így vélekedett Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat gazdasági, párt- és a szakszervezet vezetősége, amikor a vállalat húszéves fennállása alkalmából aranygyűrűt adományozott az alapító tagoknak.

Hallgassuk meg őket honnan indultak el, hová jutottak? Mindannyian a Pécskő Üzletházban dolgoznak.

Szalontai Józsefné annak idején cipővásárlás céljából lépte át a Zolscheim Dávid és fia vegyesboltjának küszöbét. Nem gondolta, hogy ez a perc meghatározza életútját, megtalálja hivatását. Azt mondták neki; maradj itt, dolgozz nálunk. Az akkor 12 éves kislány igent mondott. Kifutóként kezdte. Szorgalmáért, igyekezetéért hamar megszerették. A szakmában nagy jártasságot, hozzáértést szerzett. Képességeit igazában az állami kereskedelemben bontotta ki, nem ok nélkül bízták rá a férfi és női kötöttáru osztály vezetését. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója, háromszor nyerte el a Kiváló Dolgozó oklevelet, amelyek mind azt tanúsítják, hogy szakmailag képzett, kulturált kereskedő. Azt mondja, hogy hatvanéves, koráig szeretne dolgozni. Legnagyobb öröme, ha a vevők elégedetten távoznak. Ezért nem ismer fáradtságot a munkában.

Kovács Lászlóné képzettség

nélküli eladóként kezdte, majd 1953. májusában 3 hónapos boltvezetői tanfolyamot végzett. Utána a kötöttáru szakmában tevékenyekedett, majd átkerült a méteráruhoz. Azóta itt dolgozik.

— Nagyon szeretem ezt a részleget. Talán azért, mert varrónő voltam és sok szép anyag fordult meg a keZeim között. A vevőknek tanácsot is tudok adni. Megvan a törzs- közönségem, akik bizalommal fordulnak hozzám, ragaszkodnak ahhoz, hogy én szolgáljam ki őket.

Kovács Lászlóné is birtokosa a Kiváló Dolgozó oklevélnek. ,

Edőcs Istvánné fiatal korában választotta élethivatásul a kereskedői szakmát.

— Még Iskolás voltam, amikor eldöntöttem: ha lehet, kereskedő leszek. Ismeretség révén kerültem be tanulónak Vida Gyula ruházati boltjába. Jól megtanították velem a szakmát. Egy kis ideig dolgoztam a Moziüzemi Vállalatnál is, de újra visszakerültem a szakmába. Mint eladó tevékenykedtem a bag- lvasi 46-os Élelmiszerboltban, később a vállalat megalakulásakor Ismét a gyermekruházati szakmába helyeztek. Az anyák boltjának lettem a vezetője, illetve a mindenese. Ezt a boltot lebontották, majd később azt is ahová kerültem, végül a Pécskő Áruházban állapodtam meg. Kezdetben a női, férfi, kötött- és gyermek- ruházati osztály helyettes vezetője voltam, majd 1971. január 1-től a gyermekruházati rész önálló vezetésével bíztak meg. Nagyon szeretek szép gyermekholmit vásárolni és eladni. Ismerem vevőim igényeit és kívánságait. Még sokáig szeretnék a szakmában dolgozni.

Ez utóbbi kívánsága találkozik megelégedett vevőkörének óhajával. Méltán kapta mega Belkereskedelem Kiváló Dolgozója és a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

Mindhárman azok közé tartoznak, akiknek életelemük a bolt, akik akkor érzik jól magukat, ha a vásárlóit nem mennek ki üres kézzel az üzletből. Minden ténykedésükkel a vevőknek akarnak kedvezni.

V. K.

Nyemcova nevével

Átadták rendeltetésének a szomszédos Csehszlovákiában, Szlovák-Gyarmaton az új művelődési házat, amelynek avatására balassagyarmati művelődésügyi küldöttség is meghívást kapott. Az új kulturális otthon avatását összekapcsolták Bozsena Nyemcova írónő ünneplésével is, aki tudvalévőén a falusi életet áb

ráadta realista elbeszéléseiben. kisregényei és elbeszélései cselekményeit pedig gyermekévei emlékeiből merítette' Népmesegyűjteményt is adott ki. Nyemcova (1820—62) többször megfordult Balassagyarmaton is. amit munkásságó- j val együtt emléktábla örökít

tetett válasza az alábbi:

,,A »Halló! 03!« című cikkben foglaltakat megvizsgáltam, és az alábbi megállapításra jutottam. A vásártéri távbeszélő-állomások kábelhiba mialt nem üzemeltek november 20- tól. A hiba észlelése után a Nógrád megyei Távközlési

Kulva volt az

A napokban voltam szenvedő alanya az alábbi, nem mindennapi esetnek, amikor kollégáimmal betértem a salgótarjáni Szivárvány presszóba.

Barátaim távozása után egy idősebb férfi lépett be az ajtón fiatalabb társaival és az őket követő német juhász — (más néven farkas) — kutyával. Megálltak a terem közepén, s beszélgetésbe elegyedtek, míg a kutya í'el-alá sétálva, néha ijesztő morgással adta tudomásunkra ben n tartózkodása tényét. Meglepetésemből még fel sem ocsúdtam, s a gazda kedvenc ebét a sarokba parancsolta, szembe velem, az asztalom mellé. Az ott tartózkodó vendégek, a kiszolgáló személyzet csodálattal gyönyörködött „Öméltósága” bájaiban és közömbösen szemlélte, hogy akaratomon kívül a kutya engem tisztelt meg társaságával.

Négylábú asztaltársam különös figyelmet tanúsított személyem és italom iránt. A helyzet számomra már kezdett kínosan elviselhetetlen lenni, amikor otthagyva jafiámat, a pult mellé

vásártéri távbeszélő-állomások egy részét december 8-án, másik részét csalt 13-án tudták üzembe helyezni.

A hibaelhárítás elhúzódásáért az előfizetők szíves elnézését kérem.

Neer József igazgatóhelyettes”

asztültársam

hátrálva közöltem a kutya gazdájával rosszallásomat. A „gazdi” illedelmesen tudatta velem, hogy a dolog nagyon egyszerű, mivel a benntartózkodók közül csak nekem van a kutyája ellen kifogásom, tegyem ki, vagyis próbáljam kitenni kutyáját az utcára, de figyelmeztetett, hogy nem akármilyen állat az, amit társa sűrű bólogat,ássál igyekezett megerősíteni. Rendelet

mondja ki, hogy kutyát nyilvános szórakozóhelyre bevinni tilos. Ezt a negyedosztályú italkimérő helyek falán is lehet itt-ott olvasni.

Ahol az eset történt, nem volt ilyen tábla. De megragadva az alkalmat szeretném felhívni a presszó vezetőjének, dolgozóinak figyelmét, hogy máskor jobban éljenek az egészségügyi rendelet betartásával, amit egyébként működési szabályzat is előír.

A kutya gazdáját polgártársaim nevében arra szeretném kérni; a jövőben kíméljen meg bennünket ilyen vagy ehhez hasonló incidenstől.

Valkai Imre

Salgótarján központjában sorra nőnek ki a sok emeletes lakóházak a földből. Ez szinte már közhely, de igaz. Salgótarján a fiatalok városa- Ez is közhely, és szintén igazi Az ifjabb generáció sokszor panaszkodik: nincs hol szórakozni, összejönni egymással.

Szórakozáson nem elsősorban zenés, táncos bulikat értünk. bár ez is ide tartozik. Változatos, színes, vonzó „szabadidős” programokra van szükség, olyanokra, amelyeknek nem feltétlen követelménye a degesz pénztárca, mivel ilyennel a fiataloknak csak kisebb része rendelkezikKlubokat, ió rendezvényeket. szeszm antes szórakozóhelyeket kémek a fiatalok. Ez hát az igénv

— És mi a valós helyzet? — ezzel a kérdéssel kerestük meg a KISZ salgótarjáni városi bizottságát.

— Tegyünk először eav gondblatbeli sétát a klubok há.zatáján — mondja Deák Gábor, a KISZ városi bizottságának titkára- — Legyen a „sétaút” a ZIM és a kohászati üzemek közötti terület, azaz a város központja. A ZIM éttermében ifjúsági klub működik 140—150 igazolvá- nyos taggal. Budapesti zenekarokat hozat le a klub. ezzel alapozta meg a népszerűségét. Népszerűségben most már nincs hiány, a tánc mellett időszerűvé vált a nehezebb fajsúlyú, tartalmasabb programok meghonosítása- A

Hová mész, fiatal?

ZIM-beli lehetőséget többet is igénybe vehetnék.

— A gépipari technikumban a közgazdaságival közös, rendszeres tevékenységet folytató klub működik. Az öblösü- veggyári ifjúsági klub szintén jó volt, egy idő óta azonban itt nincs rendszeres élet. mert nem a legmegfelelőbb a klub és a művelődési otthon közötti kapcsolat. A rendezés mindkét fé'en múlik— A város kellős közepén nem régen nyílt meg a nyomda klubja, s ez egyben arra is példa hogv kezdetben lehetetlennek tűnő körülmények között is lehet ió klubot csinálni. Szép. de sainos, kicsi klub működik az iparita- nuló-intézetben- A város egyik leeiobbia a Kohász-klub. állandó törzsgárdáia van. s a vállalat és a művelődési központ jóvoltából azt csinálhatja. amihez kedve van. Az engedékenység azonban szá- monkérő engedékenység, s a fiatalok nem is élnek vissza a támogatással— A város központjában azonban még mindig sok a csellengő fiatal. Ácsorognak a Pécskő teraszán, az áruház sarkán.

— Igen, a centrumba kell

koncentrálni az erőket — folytatja Prókay Gábor, a KISZ városi bizottságának munkatársa. — Azzal tisztában vagyunk. hogy a föld felett helyiséget nem kaphatunk, de akkor kaphassunk a föld alatt! A pinceklubok nagyon népszerűek, s a legtöbb bérház pincéje alkalmas is ezek kialakítására- Nem értjük meg azokat az aggályokat, hogv a klubok miatt a lakók nem tudnának aludni, hiszen este 8—9 óránál tovább úgv sem tartanának nyitva. A pinceklubok kialakításához, berendezéséhez a városi tanácstól kérünk segítséget. Ugyanilven formában úttörőszobákat is létrehozhatnánk, hogy a gyerekek ne az utcára mentenek. Amihez szintén a tanács segítségét kérjük: az új építkezéseknél/a pincét már eleve úgy tervezzék meg. hogy ott idővel klubot lehessen berendezni- Az előreter- vezéssel megelőzhetjük a néhány éven belül fellépő feszült igényeket.

— Egyébként két új klub létrehozása szerepel terveinkben — veszi vissza a szót Deák Gábor. — Az egyik a megvei művelődési központban helyet kapó Barátság klub — február végétől már működik is —. a másik pedig a fiatal értelmiségiek klubja lesz.

Mi újság szeszmentes ügyben?

— Erről nem sokat tudunk mondani- Rengetegen kérik, hiszen a tizenéveseknek nem telik konyakra, vodkára, s.ez nem is ba.i. Az viszont már igen. hogv helyenként „kinézik” a hüsit kérő gyerekeket. Ha arról van szó. szeszmentes szórakozóhely létesítésébe szívesen ..beszállnánk” társadalmi munkával. Bár, csak ezen múlna!

Horváth József, a Vendéglátóipar! Vállalat igazgatója már kész tényekkel fogad:

— Szeszmentes ügyben kimozdulunk a holtpontról- A Kohász-presszót teljes egészében ifjúsági presszóvá, szeszmentessé alakítiuk át jövőre. Még az egészen pici gyerekeknek is külön asztalokat, kis- székeket teszünk be. Lesz magnó, lemezjátszó, sok sütemény. hüsi. kávé. Jó lenne, ha a KISZ majd programokról gondoskodna, hogy igazi ..presszóklubot” lehessen berendezni- A centrumban a szanálások miatt jelenleg nem tudunk mást csinálni, bár a Salgó pincéjével vannak még terveink, de ezek egyelőre ’ nagyon kiforratlanok. Szeszmentes presszó céljára alkalmas lenne a Kővirág presszó is, nincs is nagyon messze. Nyáron pedig a Tóstrand, preszóban csinálhatnánk havonta egy szeszmentes napot, később talán többet is.

Szendi Márta

NÓGRÁD - 1972. február 2.. szerda