Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

Mint a színes szőttes Kirepült a madár liemutntó eqy fnlusi hu,túthá*brm Talán a „Röpüli páva” mozgalom elindítói sem gondolták, mennyi elfojtott energiát tár fel ez a kez­deményezés, mennyi új szín és szépség kerül felszínre a falvak népének kulturális szerepeltetésével. Egymás után alakulnak a Röpülj páva körök, versengve, me­lyik produkál szebbet; da­lokban, táncokban, népi já­tékokban. A nemtiek az elmúlt év­ben kóstoltak bele a nyil­vános szereplésbe a nagy sikerű lakodalmas játékkal, és máris újat próbáltak. Azt mondták: ne csak a vidámságot, a lakodalmat mutassuk be régi életünk­ből, hanem a gondokkal terhelt köznapi világunkat is. a „szegények sorsát”. Ez lett a színjáték címe is. Került vállalkozó kedvű „szerző”, aki megírta, ren­dező, aki betanította, és lel­kes szereplőgárda az elő­adáshoz. Mindez persze nem ilyen simán ment a valóságban. Az íráshoz nem szokott szerzőnek éppen olyan ne­héz feladat volt a darab végleges formába öntése, mint a fiatal rendezőnek a gyakorlatlan, amatőr szín­játszók összefogása. Bátor­ságukat dicséri, hogy mer­tek rá vállalkozni. „A szegények sorsa” egyetlen problémát feszeget: a fiatalok boldog házassá­gának akadálya a szegény­ség. A gazdag legényt any­ja tiltja a szegény lánytól; azt akarja, vegyen el gaz­dagot. magához illőt. A le­gény hallani sem akar róla. Summáslányt szeret, sok- gyermekes, szegény család lányát. Bánatát húgának pa­naszolja el, akit szintén ilyen szerelemmel vert meg a sors; ő meg a béresükkel esett gyógyíthatatlan, halá­los szerelembe. Egy időre mindkét párnak el kell válnia egymástól. Summás- uak megy a szegény lány, neki keményen meg kell dolgozni a kenyérért. A sorscsapásokat is könnyeb­ben viseli mint a gazdag, őt nem kényeztette el az élet. A jómódú lány csak a halálban lát kiutat s így hajszál híján tragédiává változtatja a darabot. Itt ér­ződik leginkább a vállalko­zás merészsége, a legnehe­zebb ponton. Nem tehet róla a néző, de a legdráma­ibb jelenetek is megmoso­lyogtatják. Igazi, szép summásnótá- kat hallunk a szegény csa­ládnál, ahol a gondok mel­lett is ott a vidámság és béke. Esténként citerazené- re dalol, táncol a fiatalság. A gazdag lány és szerel­me, a béreslegény szomo­rúan énekel halálról, bol­dogtalan szerelemről. Sze­rencsére a végén jóra for­dul minden (mint a népme­sékben!), s happy enddel végződik a játék. írója és egyben egyik fő­szereplője a nagy önbiza­lommal és aktivitással ren­delkező Piíkó Rudolfné. Rendezte és a táncokat be­tanította Szabó Piroska. A szereplők közül ki kell emelni természetes, jó já­tékáért Sípos Józseínét, Pintér Andrást, Petrik Lász­lót. Kedvezőbb körülmé­nyek között biztosan többet tudott volna nyújtani mind­egyikük. Érdemes még meg­említeni a szereplőgárdából Oláh Józseínét, Petrik Lász- lónét, Fekete Ferencet, de jó volt Oláh József, Sipos Erzsébet, Gere Erzsébet is. A többi szereplő, még a gye­rekek is igyekeztek tőlük telhetőén jój. megfelelni fel­adatuknak. Természetesen mindezt amatőr szinten kell mérlegelni, számolva az írói munka amatőr voltával is. A Röpülj páva kör kere­tében a játék előtt népda­lokat és népzeneszámokat hallottunk. Ebben kiemelke­dő teljesítményt nyújtott Fekete Mária énekével, va­lamint idős Petrik László és Pintér István citera- kettősével. Az ilyen „házilag készült” műsor összehozza a falu népét. Ismerősök, rokonok előtt játszanak, „hazai pá­lyán”, Ez csak növeli a si­kert; nagyobb a szereplők önbizalma, s a nézők is jobban élvezik a játékot. Gyakran zúgott fel nyíltszí­ni taps a zsúfolt nézőtéren. Hazai volt minden, hason­ló a házi szőtteshez: tarka, itt-ott kidolgozatlan, egye­netlen. Azonban darabossá­gát. hiányosságát eltakarja a résztvevők ügybuzgósága. Sok kedves színfoltjával olyan összhatást kelt a né­zőben, hogy felvidul tőle: íme, érdemes belenyúlni a népművészet sok elhagyott, félredobott tulipános ládá­jába. mennyi kincset rejt még! A nemti színjátszók sike­re nem áll meg falujuk ha­táránál. Máris meghívták őket mátramindszenti ven­dégszereplésre, az ott meg­rendezésre kerülő kulturá­lis napokra. C. E. Szürkületbe hajlik a dél­után Nézsán. Az iskolában gyermekfarsang. A gyógyszer­tár épületében a menyecske­kor us próbál. Vigságuk kihal- latszik az utcára. Éneküket többen az ablakok alatt hall­gatják. * A nézsai menyecskekórus vezetője Szarka Laiosné. Las­san három éve lesz, hogy ösz- 6zefogia az asszonyokat. Szer­da esténként közös éneklésre gyűlnek össze. Mintegv emlé­keztetőként felvillantak régi korok dalait. Boldogságról és bánatról, örömről és gon­dokról énekelnek magyarul és szlovákul. Ez a próba rendhagyó. Ver­senyre készülnek. Mint a me­gyei nemzetiségi Röpüli páva győztesei — a legéndiekkel együtt — országos vetélkedőn vesznek részt. Tizenhatan utaznak szombaton Buda­pestre. hogv a MOM kultúr- házában bemutassák községük dalait. ♦ Nagy Gyuláné a Nógrádkö- vesdi Állami Gazdaság tejcsar­nokában dolgozik. — Szívesen járok dalolni. Jól feltalálom magam a töb­bi asszony között. Férjemnek is tetszik amit csinálunk. A közös éneklés egvben egy kis kirándulás is nekünk. Kucsera Károlynéval egviitt mondják a többiek: — Fény­korunkban is 6okat énekel­tünk. összeálltunk négyen- öten. volt mikor tízen, s da­lolva vonultunk végig a né­zsai főutcán. Rapabi Ferencné szakácsnő az óvodában. — Sajnáljuk, hogv meg­szűnt a férfikar. Jó volt együtt énekelni. Az én fér­jem még ma is szívesen el­járna. Csordás Józsefné arról be­szél. hogv ő odahaza is sokat énekel. Kucsera Józsefnéval •együtt ő is alig vária a szer­dát, úgy intézi otthon a dol­gát. hogy időben a próbán le­gyen. * —■ összetartunk, mint a testvérek — vallják vala­mennyien. S a próbán ielen levő balassagyarmati zeneis­kolai igazgató. Réti Zoltán megértőn bólint. — Megalakulni könnyű, de együttmaradni nehéz — told­ja meg az asszonyok vélemé­nyét. Elismerésben nincs hiány. A nézsai kórus ma már országos hírű. Többször szerepeltek a rádió Élő népdal és Faluról falunak — muzsikával cí­mű műsorában. Tavalv nvá- ron Debrecenben léntek tel. Segítségre azonban — mint minden kórusnak — szükség van. Guthv Éva zenetanár, a KÓTA megyei titkára és Ré­ti Zoltán mondanak véle­ményt. Hasznos tanácsaik nyomán alakul, fejlődik a kó­rus. * — Az a legnagyobb öröm, ha hallom az asszonyok együtt éneklését — mondia Szarka Laiosné. — Dalolunk, dolgozunk, hogv másoknak is örömöt szerezzünk. Most már két-három szólamban is éne­kelünk. Nehezebb feladatokat is megoldunk. Előveszi Szőnvi Erzsébet népdalfeldolgozásait. Rámu­tat az egyikre: Kinyílt a ró­zsa. hajlik az ága. nincsen aki leszakassza. csak úgv hervad rajta. Már dúdolja is. A jövő hé­ten kezdik a tanulást. Ho«v ne hervadjon a rózsa, röpül­jön a páva. Nézsán három éve repül a madár —, ahogy a szlovák dal mondia. Kirepült, mert a helyi ÁFÉSZ minden segítsé­get megad. Elviszi az asszo­nyokat a szereplésre. Együtt dolgoznak, munkálkodnak — a közösségért. (M) Túravezetők lesznek Országjárás-vezetők tanfo­lyamát rendezik meg Salgó­tarjánban, a TIT Nógrád me­gyei székházéban. A jelentke­zők — eddig 20—25 fiatal —, a 44 órás tanfolyamon föld­rajzból, geológiából, magyar­ból, történelemből és művé­szettörténetből kap gazdag is­meretanyagot. A tanfolyamot vizsga zárja, amelynek sike­res letétele esetén igazolványt kapnak a hallgatók. Az első túra próbatúra lesz. Utoljára 1970-ben rendezett a TIT or­szágjárás-vezető tanfolyamot, akkor 12-en tettek vizsgát. Gazdag akcióprogram Karancsságon A Karancsság területi KISZ-csúcsvezetőség nemrég tárgyalta 1972. évi akció- programját. A terület KISZ- alapszervezetei a jubileumi ünnepségekig feldolgozzák történetüket. A karancssági termelőszövetkezet KISZ- alapszervezete március kö­zepén kiemelt járási rendez­vénynek lesz a házigazdája. Programjukban egy Palóc- föld-ankét, közös ifjúsági nap, politikai és tréfás ve­télkedő szerepel. A kommu­nista vasárnapok ellenérté­két a járási ifjúsági tábor építésére ajánlották fel. Együttműködési megállapo­dások biztosítják a társadal­mi és tömegszervezetekkel való kapcsolatok további szélesítését. A csúcsvezető­ség rendszeres ellenőrző, koordináló, irányító tevé­kenységet végez az alap­szervezetek között, segítve a mozgalmi munka színvona­lának emelését. Jelenet a Lefelé az úton című filmből A kalandoké ée a lelki is- meret vizsgálatáé a következő mozihét. A jégsziget foglyai című kétrészes szovjet—olasz koprodukcióé filmet február 17—19-én délután fél 4-től és 7-től vetíti a salgótarjáni No­vember 7. Filmszínház. A mai nyugati fiatalok problémáiról szóló színes kanadai filmet, a Lefelé az úton című alkotást február 20—21-én tűzi műso­rára a mozi. A mozihét zárá­sa a Lopott csókok című szí­nes francia film lesz, melyet február 22—23-án tekinthet­nek meg a mozilátogatók. Ünnepélyesen felcsendül az Olasz Himnusz és az „Italia” nevű léghajó Nobile tábornok vezetésével megkezdi útját az Északi-sark felé. Az expedí­ció célja, hogy a történelem­ben először juttasson el em­bereket az Északi-sarkra tu­dományos kutató munkára. A vállalkozás azonban, sikertele­nül végződött, a jég világa foglyul ejtette a léghajó uta­sait, néhányukat örökre. A holtakat gyászolják a túl­élők, akinek a lelkiismeret- vizsgálat kegyetlen szerepe jut. Bűnös é6 felelőtlen volt- e Nobile tábornok? Vagy csak azt tette, amit tennie le­hetett és kellett? Mihail Kalatozov filmje — Szállnak a darvak című al­kotásával világhírűvé vált — az expedíció történetén túl érdekes lélektani elemzést is nyújt a résztvevő nagy egyé­niségek jellemérőlés cseleke­deteiről, így vizsgálja a fele­lősség kérdését is. A főszere­peket a magyar közönség előtt is ismert sztárok játsz- szák. Peter Finch, Sean Con­nery, Claudia Cardinale ala­kítása önmagában is élményt nyújt a nézőnek. A züllés, a szellemi halál rajza a Lefelé az úton című film. Olyan emberek drámá­ja, akiket szerencsétlen büsz­keségük, áldozatvoltuk fel nem ismerése megakadályoz önmaguk megmentésében. Szomorú történet, de egyút­tal a társadalom szennyének orvosi pontosságú feltárása, amely annál keményebb, mert különös módon tartózkodó. A teljes élet után sóvárog­nak, délibábot kergetnek a film fiatal főhősei. A komor téma ellenére sem lehangoló azonban az alkotás. Gyorsan pergő, humoroß szituációkban sem szegény története mind­végig leköti a néző figyelmét. Francois Truffaut filmjeit jól ismeri már a közönség. A filmklubokban és a mozik­ban bemutatták a Lőjétek le a zongoristát, a Húszévesek szerelme, a Jules és Jim, a Bársonyos bőr, a Négyszáz csapós és a 451» Fahrenheit című filmjeit. A Lopott csó­kok a Négyszáz csapás Antoi- ne-járól szól, arról a fiatal emberről, aki immár a felnőtt kor küszöbéhez érkezett. Antoine búcsút mond a ka­tonaságnak, maga mögött hagyja viharos hadi pályafu­tását. Nemrégen még gyer­mek volt, s most elfoglalja hivatalát, szállodai p>ortás lesz. A Lopott csókok kevés cse­lekményre épül fel. Truffaut filmjeiben sok az álmodozó, akikben semmi megkülönböz­tető valóságérzék nincs. Éppen olyanok óik is, mint a rende­ző filmjei, melyekben álom és valóság nehezen válik ketté. 4 NÓGRÁD — 1972. február 16., szerda KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 3. Villanyvezeték közel-távol sehol, egy kulacs vízért is a szomszédba, vagy kétszáz mé- térré kell zarándokolni. Oda, ahol egy koszlott falú viskó előtt áll valami kerekeskút. Röviden, és a társaság leg­gyakoribb kifejezésével ciki a köbön. Hát most hogyan to­vább? Mert ezen a híres há­romszázhúsz négyszögölön jó­formán még arra sincs meg­felelő hely, hogy a magukkal cipelt pokrócokat leterítsék, kipihenjék a hegymászás fá­radalmait. A vidám avató- ünnep»ségre Hivott vendégek összenéztek. Sajnálkozás, ta­nácstalanság, pici káröröm, bosszúság, zavar ült a sze­mekben. A körszakállas Gaál Feri, egyébként harmadik rendezőasszisztens a tévében, megpróbálta feloldani a nyo­mottá vált közhangulatot. Komoly képpel előrelépett, megköszörültQ a torkát és formás kis szónoklatot kanya- rított ki. Gratulált Koprának, aki Fortuna kegyeltje, aki olyan birtokot örökölt, amely mellett a schönbrunni és a ver- sailles-i park — falusi kaszá­ló. A házigazdát a doloval nábobhoz hasonlította, Jókai új földesurához, Dáriuszhoz és minden jobbmódú ember­hez. aki eszébe jutott az iro­dalomból és a világtörténe­lemből. Végül felkérte, jelöl­jön ki számukra valami alkal­mas helyet, ahol szalonnasü­tési célzattal tábortüzet gyújt­hatnának anélkül, hogy ve­szélyeztetnék a park csodála­tos páváit, szelíd őzeit, dísz­növényeit, vagy a hengerelt pázsitot, Gaál elérte a célját, előbb csak páran kuncogtak, végül általánossá vált a jó­ízű nevetés. Fiatalok voltak, egészségesek, egymás társasá­gában talán még egy úszó jégtáblán is kellemesen érez­ték volna magukat. A sors tehát ■'•lehetőséget adott Kopra Tibornak, hogy kimásszon a kínos helyzetből. Együtt kacag a többiekkel és rendben van minden. Hisz’ végtére nem történt tragédia, majd úgy él a jövőben mint­ha nem is lenne saját telke. Soha nagyobb szerencsétlen­ség ne érje. De Kopra nem kacagott együtt a többiekkel. Mert Kopra, miközben a kis Gaál szónokolt, Gittát figyel­te. És a lány türkizkék sze­mében még halvány mosolyt, csöppnyi együttérzést sem sikerült felfedeznie. Gitta megvetően lebiggyesztette szá­ja szélét, aztán cipője orrá­val egy kődarabkát kezdett rugdosni. Ingerülten. Mintha a legszívesebben azt rugdos­ná. aki őt Ilyen gáládul be­csapta, idecsalta, erre az el­vadult, nyomorúságos helyre. És ekkor Koprában felgyü­lemlett a keserűség. És a mé­reg. Valamint az ősi magyar virtus. Kijelentette, bocsána­tot kér mindenkitől, az ő hi­bája, hogy meghívta ide őket, mielőtt terepszemlét tartott volna. Mentségére szolgáljon, nem sejtette, hogy a jelenle­vők között elkényeztetett, nö­vényházi virágszálak is akad­nak, akiket testileg-lelkileg összetör ez a kiruccanás. Szánja-bánja vétkét. Minden­esetre ő ünnepélyesen még egyszer meginvitálja ide a társaság minden tagját. Má­hoz egy évre. Most nézzenek csak jól körül, vegyék alapo­san szemügyre a színhelyet. Hogy felmérhessék a válto­zást. Mert itt mához egy év­re tényleg édenkertet talál­nak majd. Igenis, lesz pázsit, lesz rózsalugas, élősövény­kerítés, szamóca, ribizli, ja­pán törpebarack, mindenféle virág. És lesz összkomfortos nyaraló, esetleg még mini golfpálya is. És mindezt ő egyedül, ezzel a két kezével varázsolja ide! Részvétnyilvá­nítások mellőzése kéretik. A viszontlátásra egy év múlva! Tessék, mit nem tesz a megsértett férfibüszkeség?! Hisz’ máskülönben Koprától oly messze esett az effajta nagyképűsködés, mint Makó Jeruzsálemtől. Dehát a fogadalom kötelez. Állnia kell a szavát. Jó kis vermet ásott magának, szépen bele is pottyant. Vagy mégsem? Volt egy rozoga 500-as Fiat­ja, azt eladta, az így szerzett pénzből, különféle építkezési anyagokat és szerszámokat vá­sárolt. Háromhetes szabadsá­gát a nyár elején a telken töl­tötte. Az izomlázas első na­pok után, mikor már a dere­ka sem sajgott olyan nagyon, és a vízhólyagok is szépen gyógyulgattak a tenyerén, azon kapta magát hogy már nem a düh, nem a „csak- azértis” ad erőt a munkához, hanem egyre nagyobb örömöt lel benne. Először a sufnit tatarozta ki, amolyan kombinált, egy­személyes munkásszállóvá, raktárrá és szerszámos kamrá­vá alakította át. Aztán nap­estig ásott, csákányozott, la­pátolt. A nagyobb köveket, szikladarabokat ölben hordta a telek egyik sarkába, jól jönnek majd a nyaraló építé­sénél. Feltöltötte a gödröket, talajt fegyengetett, fűmagot szórt el, vízlevezető árkokat ásott. Nekiesett, három nap alatt kiirtotta a bozótost, csak egy hangulatos kis résznek ke­gyelmezett meg a parcella vé­gében. Kitartóan dolgozott és ha­ladt is szépen. Közben elfe­lejtette Gitta Iránti halálos szerelmét. Viszont vagy féltu­cat mesterség alapelemeit sa­játította el, és hasznos isme­retségekre tett szert a kör­nyéken. A helybeliek taná­csokkal látták el, olykor ka­pott tőlük kölcsönbe talicskát, locsolókannát, szerszámot, ezt- azt, amire éppen szüksége volt. Szabadságának utolsó nap­ján aztán történt valami, ami­nek nem lett volna szabad megtörténnie. Délelőtt — az idevágó szakirodalom mélyre­ható tanulmányozása után, a könyveket a postáskisasszony­tól kapta, akinek boldogult édesapja híres kertész volt — elkészítette az első kísérleti ágyást és nagy műgonddal különféle palántákat ültetett el benne. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents