Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
MOZIÉLET Eqy héten át Csárdáskirálynő Jelenet a Csárdáskirálynő című színes, operettfilmből magyar—NSZK Lórán Lenke, Kozák László, Gellér, Makiári János Körmendi János, Schubert Ruttkai Ottó alakítja. Éva, Gellei Kornél, Raksányi Jó mulatóst! és VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Nagy propaganda előzte meg már a felvételek idején is Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperettjéből készülő színes, magyar—nyugatnémet filmet. A várakozás rendkívül nagy, s a jövő héten, január 13—19-ig, a salgótarjáni közönség is személyesen győződhet meg a hírverés jogosságáról, vagy j ogtalanságáról. Ezt a koprodukciós filmet Békeffi István és Kellér Dezső színpadi adaptációjának felhasználásával Mischa Miéinek és Szinetár Miklós írta, operatőrje Bíró Miklós, rendezője pedig Szinetár Miklós volt. Az előzetes vélemények álapján, a siker adva van, a rendező már akkor biztosította azt, amikor a Csárdáskirálynőt filmesítette meg, hiszen ennél hálásabb témát nehéz elképzelni. S mint mondják, a világsikert aratott operett filmváltozata maradéktalan szórakozást nyújt annak is. aki színházban látta a darabot, de azoknak is, akik véletlenül életükben most, először találkoznak a Csárdáskirálynővel. Jó és kellemes .kikapcsolódást biztosít tehát a film mind az idős, mind a fiatalabb korosztálynak, kedves, andalító melódiák. szolid persziflázs teszi közérthetővé a rendező munkáját. Minden bizonnyal hozzájárul majd a sikerhez a két neves énekessztár. Anna Moffo és René Kollo szerepeltetése is. Moffo Sylvia, Kollo pedig Edwin szerepében nyújt átlagon felülit. Egyébként Anna Moffót régebbről ismeri a magyar közönség. A New York-i Metropolitan énekesnője már vendégszerepeit a budapesti Operaházban, nemrégiben a televízióban is láthattuk, a Traviata főszerepében, egy olasz operafilmen. Az előzetes kritikák azt írják, hogy a Csárdáskirálynőben Anna Moffo nemcsak gyönyörű hangjával, hanem ragyogó színészi képességeivel, is elkápráztatja a közönséget. A nyugatnémet René Kollót azonban ebben a filmben láthatjuk először. De a szereplőgárda rajtuk kívül is rendkívül színvonalas. A többi szerepeket ugyanis Psota Irén. Kari Schönböck, Dagmar Koller, Németh Sándor, Latinovics Zoltán, Men- sáros László, Huszti Péter, Keleti László, Fónay Márta, Moliére élete csupa hátborzongató intimitás. 1622-ben született Párizsban, apja királyi inas, kárpitos volt, s ezt a qiunkakört örökölte Moliére is. (Eredeti neve: Jean Baptiste Poquelin). 1643-től vidéki vándoréletet folytat egy színtársulattal, színdarabokat ír, színészként fellép társulatával, de élete áldatlan, szegény körülmények között telik. Tizenöt év kell, hogy végre visszakerüljön Párizsba, s újabb három év, hogy társulata meghódítsa a Palais Royalt és a XVII. századi, rendkívül müveit közönséget. Moliére magánélete enyhéin szólva botrányos, Madame Béjart-ral, egy színésznőtársával folytat szerelmi viszonyt, majd később elveszi ugyanennek a szeretőjének leányát, amiért szinte egész életéin át hallgatnia kell a vérfertőzés vádját. Az ifjú feleség nyíltan megcsalja előkelő urakkal és a párizsi pletykák egyik fő tárgya. A bohém életet folytató Moliére hol kicsapongásokban keres vigasztalást, hol betegnek érzi magát és hipochondenségével megkeseríti környezete életét. Halála sem volt hétköznapi: 1673. február 17-én rosszul lett a színpadon, de minden erejét összeszedve végigjátszotta a darabot, hogy szín ész társai és a munkások el ne essenek aznapi jövedelmüktől. Előadás után hazament és meghalt. Titokban temették el, mert színészt nem volt szabad szentelt földbe helyezni. Ez a bohémséggel és betegséggel kacérkodó színműíró akkor és azóta is szinte egy és azonos a francia vígjátékkal. Vígjátéksi, akár ragaszkodik „a klasszikus formákhoz, akár vásári módon komédiázik, többé-kevésbé szabálytalan alkotások, amelyek szinte mindig tragédiába hajlanak. A komor szín és háttér kedden bemutatott vígjátékéból. A képzelt betegből sem hiányzott, s tökéletesen fölfedezhettük benne Moliére-t, mintha a háttérben a2 ő hányatott lelke bolyongana. Láthattuk a hipochonder Moliére-t (e tárgyban panflettet is írtak róla) és láthattuk az orvosgyűlölő Moliére-t. .De a legnagyobb fölfedezésünk titkának föllebbentése lehetett: örökérvényűt jellemábrázoló készségével, a típus fölfedezésével sikerült alkotnia. A képzelt beteg hősed máig ismert figurák, S ezeket az alakokat elevenén állította elénk a jó színészi együttes: Bessenyei Ferenccel és Ruttkai Évával az élen. Jó volt Egri István rendezése, s kitűnő Illyés Gyula fordítása. A mai, csütörtöki műsorból külön is olvasóink figyelmébe ajánljuk a nyírádi bauxitbányászok életéről készült dokumentumfilmet (18,30), a Számítógép Magyarországon sorozat 8. részét (18.5«) és a Tv Galériáját (21.20). Le GySzerkessz velünk! g Ugl i A NÖGRADI ŰTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Sítábor a Salgó-várnál Csaknem ötven, a téli sporttat szerető Nógrád megyei úttörőnek és kisdobosnak adott otthont hat napon keresztül az eresztvényi turistaház. A Nógrád megyei Úttörőelnökség rende2ite meg a VIÍ. téli úttörő-olimpiára való felkészülés jegyében a sí tábort. Egyúttal az utánpótlás, a jövő „olimpikonjai” is hozzáláttak a sítanuláshoz. A téli táborban, amely január 2-től 8-ig tartott, nagyon komoly, rendszeres munka folyt. Bár az első napokban még nyoma sem volt a hónak, mégis délelőtt is, délután is tartottunk edzéseket. Gyakorlatokat végeztünk, futottunk, túráztunk és közben lestük az eget. Vártuk, hogy leessen a hó. Minden pihenőben azt találgattuk, másnapra megérkezik-e a várva várt hóesés. Az egyik nap végre arra ébredtünk, hogy hull a hó. Boldog izgalommal néztük, ahogy belepi a hegyoldalt, amikor lábunkra csatolhatjuk a síléceket és megkezdhetjük az igazi, havas edzéseket. Délutánra ez a nagy pillanat is elérkezett. Kivonultunk Salgó vára alá. Először a kisebb lejtőkön, később a merede- kebb partokon siklottunk lefelé a porzó hótakarón. Kanyarogtunk, estünk, nagyokat nevettünk. Készültünk a táborzáró versenyre. * A nagy izgalomban szomorúan láttuk, hogy olvad a hó. Csali foltokban marad meg, s csak az északi oldalon. A versenyhez úgy lapátoltuk össze a hótakarót, méghozzá lámpa- lény mellett. A sífutó lányok már kora reggel megkezdték a versenyt. Amíg ők siklottak, tartott is a hó, de mire a fiúk következtek, alig-alig maradt belője. Sebaj, azért nem keseredtünk el. Fő az, hogy mégiscsak sokat tanultunk, edzettünk, és közben kitűnően szó..■ nakoztunk, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A vidám téld tábor búcsúebéddel zárult. Könnyű szívvel köszöntünk el egymástól, mert január 16-án ismét találkozni fogunk a megyei síbajnokságon. Ekkor rendezik meg Salgótarján mellett, Kercseglapos környékén az úttörő-olimpia válogató lesikló- és szánkóversenyeit. A résztvevők mellett szíveséh látunk minden érdeklődőt. Szabó Péter, Salgótarján, Mártírok úti iskola Jó munkát, gyerekek! A napokban kaptátok kézhez az ellenőrző könyvet, benne sorakoznak az érdemjegyek. amelyeket az elmúlt hónapok munkájával szereztetek. Vannak akik büszkén vitték haza a könyvecskét, akadtak olyanok is, akiknek nincs sok dicsekednivalójuk. Mindenesetre most, a szünet után, újult erővel kezdjetek a tanuláshoz. A jobbak azért, hogy megtartsák az ötösöket, négyeseket, a gyengébbek pedig azért, hogy sikerüljön javítaniuk. Ehhez minden pajtásnak, kisdobosnak, úttörőnek jó tanulást, sok-sok szorgalmat, kitartó munkát kívánunk! Egyben kérjük azt is, hogy a következő hetekben, hónapokban ugyanolyan szorgal- masan',írjatok őrsötök, rajotok, csapatotok életéről, amint eddig is tettétek. Várjuk beszámolóitokat, leveleiteket. Jó munkát, gyerekek, a következő félévben is! Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN 13. Végre egy szűkebb értekezlet félrevonult a terem szögletébe tanácskozni a toyábbi teendők iránt. Mert ezek a jegyzőkönyvek, mint helyesen mondá a Debrecenből ideszakadt tanácsbeli Bujdosó Ferenc uram, nem segítenek az állapotokon. Itt okvetlenül tenni kell valamit. A bizalmas tanácskozás után újra visszaültek ünnepélyesen a helyeikre, csak a plébános maradt állva, és így szólt: — A püspök nevében! Én ezennel megengedem' Kaszpe- rek Mihály sírjának felbontását, s átadom hulláját ismét a király kezeibe. Ámen. — Mire Kazonovich Felicián föltette a kalpagját a fejére, de ülve maradt, és így szólt a beállott templomi csendben. — A király nevében! Én ezennel elrendelem Kaszperek Mihály sírjának felbontását, s hullájának máglyán való el- égettetését. Helyeslő morajlás zúgott a teremben, mely tele voltködmön- és pálinkaszaggal, a tanúk leheletével. Ó milyen falánkul, mohón ették meg a különféle szagok finomabb testvérüket, azt a parányi ibo- lyaillatot, mely közéjük elegyedett és elszállt... A tömeg zsibongott; a köd és pára nagy gomolyokban terjengve szállt-szállt, egy káprázatos szürkeséggé olvasztva össze mindent, szinte úgy látszott, mintha egy piszkos folyam hömpölyögne, egy fekete koporsót lóbázva a hullámain. — Holnap lesz az exhumá- ció — tette hozzá még a főkormányzó a főbíróhoz fordulva —. intézkedjék kegyelmed. Holnap lesz a sírbontás. A nagy hír hirtelen kiugrott, mint egy fekete macska, az utcára, mindenki örült neki, és a farkába kapaszkodott. Nagy csoportok gyűltek a kapuajtókban, az utcákon a rügyező fák alatt. Sírbontás lesz! Mekkora mulatság lesz. Ilyen is csak nálunk, Lublón eshetik. A kormányzót hazamenet a kúriától a várig utcahosszat megéljenezték. Az emberek minden időben NÓGRÁD — 1972. január 13., csütörtök | egyformák voltak. Milyen nevetséges és félszeg dolog! Midőn a szép május hozza a maga üde, selymes légáramlatát akácvirágillattal és az új növények leheletének balzsamával megtöltve — akkor az okoz nekik legnagyobb örömet, ha egy dohos sírt nyithatnak ki, és egy megkorhadt koporsót feszíthetnek fel, hogy megbámulják az elenyészést a maga borzasztóságában. Sokan már éjfélkor felkeltek, és körülállták a temetőt, hogy reggel ki ne szoruljanak a látványosságról. Á főbíró meg mindjárt a tanácsülés után egy máglyát rakatott a főpiacon; az ácsok egész éjjel ’ülőhelyeket tákol- tak össze a máglya körül, a hivatalos személyiségeknek és a város előkelő asszonyainak. (Hogy nem féltik a bőrük fehérségét, hátha lesül az arcuk a közeli tűztől.) Kár. hogy a legszebbik, a Kaszpe- rekné nem jön el. Mondják, hogy a közeli házak és pajták fedeleit már előre roppant varjűseregek lepték el. (Jó és gyors értesüléseik lehettek az akkori varjúknak.) Bent a házakban egész reggelig égtek a gyertyák. Egyrészt nem voltak álmosak az emberek az Izgatottságtól — csak a gyerekeiket fektették le: „Buválj, kicsi fiam, csak még az éjjel ne tegyen benned kárt a gonosz Kaszperek”, másrészt, mert csakugyan ma van Kaszpereknek az utolsó uralkodása, holnap már semmi sem lesz, csak hamu, hanem ma még ő az úr tudnivaló, hogy felhasználja az utolsó éjszakát, alkalmasint olyan csínyeket fog elkövetni, hogy arról koldulunk mindnyájan. Hát ma bizony jó lesz le nem feküdni. És a künn alabárdjaikkal kopogó éji őröktől meg-meg tudakolták az ablakot kinyitva: Nem történt-e vajon künn valami? De baj nélkül múlt el az éjszaka. Semmi se történt. Azaz dehogynem történt, dehogynem. Addig-addig kérdezgették Mutsanek bakteri, megkínálván őt imitt-amott egy-egy kupica égetett szil valével, hogy végre is történt valami. Éppen éjféltájban a temető felőli úton egy nagy fekete, keréken járó ládát látott végiggurulni, amint két hízott sertés húzza nagy röfögve. Mellette két oldalt két-két macska poroszkált kinyúlt derékkal, tüzes, golyószemekkel, a különös jármű előtt pedig egy nagy fekete szőrű kutya, a két hátulsó lábán ment — úgy. ahogy apportírozni szoktak ezek a csúf állatok —. az első két lábában pedig egy fekete zászlót vitt — itt süllyedjek el mindjárt, ha nem igaz. (Folytatjuk) Hajrá, pajtások! Gondolom meglepődtök egy kicsit a címen, gyerekek. Elvégre üresek már a sportpályák, tátonganak a lelátók. Éppen most múlt el a félév is, és az azt megelőző tanulási hajrá. Azonban ne gondoljátok, hogy a szünidőben tétlenkedtünk, vagy lustálkodtunk volna. Fenyvesi tanár bácsi vezetésével sokat tornáztunk, sportoltunk iskolánk tornatermében. Volt ott a bukfenctől a ..kéziig”, bordásfaltól az ugrószekrényig minden. Nagy sikerrel rendeztük meg a rajok közötti pingpong- és sakkversenyt. A játékosokat lelkes szurkolók biztatták, és nagy volt az öröm, üdvrivalgás, taps, egy-egy eredményhirdetés után. Akik nem vettek részt a versenyeken, kihasználták a néhány centiméteres havat, és kemény hócsatákat vívtak. Sokszor puffant a hógolyó a fejeken, vagy hátakon, jelezve a telitalálatot. A tornatermünk és mi egy cseppet sem unatkoztunk. Hasznosan, jól töltöttük a szünidőt, és gondolom, valamennyien újult erővel vágunk neki a következő félévnek. Hajrá, pajtások! Tímár József csapattltkár, Mátraverebély KRÓNIKA Nemrégiben rajnapot tartottunk, ahol a pályaválasztásról esett szó. Méghozzá a legújabb pályaválasztási teszteket próbáltuk ki Övári János és Tolnay Béla tanár bácsi vezetésével. Ugyanis nyolcadik osztályosok vagyunk, és hamarosan el kell döntenünk, hova akarunk kerülni, milyen iskolában szeretnénk tanulni, vagy milyen szakmát választunk. Nagyon érdekesek voltak a tesztek. Kérdésekre válaszoltunk írásban, de vizsgál, ták az egyensúlyérzékünket, gyorsaságunkat, ügyességünket is. A részletes értékelést később tartjuk meg. (Beküldte: Molnár József őrsvezető, Héhalom, Ernesto Guevara < raj.) ★ Kellemesen telt szünidőről számolhatok be. Nagyon Jól éreztük magunkat valameny- nyien, sokat játszottunk, televíziót néztünk, még moziba is jártunk. A szünet utolsó napjaiban aztán előkerültek a tankönyvek is, mert nem árt, ha az ember kicsit felfrissíti a tudását, mielőtt ismét beül az iskolapadba. Jólesett a pihenés, szórakozás, de most már örömmel forgatjuk ismét a tankönyveinket. (M. J., Rét- sáe.) i
