Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

Kiss Dénesr Belső csillagok Baseli népszokások (Jánossy Ferenc metszete) TRABANT Nem tudta, hogy mi a há­ború, csak azt tudta, hogy ap­ja katona és nagyon-nagyon messze van és anyja nagyon sokat sír esténként, amikor a húgát eteti. Anyja mosni meg takarítani járt. Olyankor neki kellett vigyázni a húgára, aki még kicsi volt. Egészen kicsi, alig nagyobb mint a babák. De sírni már tudott. Hango­san, visítva. Még a kinti szél- süvítést is elnyomta Mancika sírása és Fercsi olyankor mér­ges volt, a legszívesebben le­rángatta volna húgát az ágy­ról. — Szeresd hugicádat — mondta neki csöndesen az anyja, valahányszor húzódo­zott attól, hogy vigyázzon rá. Ilyenkor legszívesebben rá­kiáltott volna az anyjára, hogy minek hozta hugicát ide, neki nem kell hugica, ó Sza­kos Palcsival csúszkálni sze­retne menni a tóra. De amint anyja szomorkás szemét lát­ta, csak elfordult és dühében halkan pityeregni kezdett. Az anyja közellépett hozzá, meg­simogatta a fejét és azt mond­ta: — Tudom kisfiam, hogy ját­szani szeretnél. Dehát háború van, apád oda van. Nekem meg nincsen pénzem cipőre. Te már nagy fiú vagy. Egy hétéves fiúnak már segítenie kell. Ma megint elmegyek mosni, te meg vigyázz a hu- gicára, ha nagyon sír, vedd fel egy kicsit. Sietek haza — azzal kilépett a havas udvar­ra. Mit lehetett tenni? Olyan jólesett az anyja simogatása, hogy amikor magára maradt, még jobban eleredtek a köny- nyei. Bántotta a lelkiismeret, hogy annyiszor nem engedel­meskedett az anyjának. De aztán múlt aiz idő, a faliórát nézte egyre. Már ismerte az órát, még iskolás kora előtt megtanította rá a nagyapja, aid messze, másik faluban La­kott. Tett a tűzre. A leckét megírta gyorsan, azzal nem volt soha semmi baj. Legfel­jebb a tanító néni mérgelő­dött egy kicsit azért, hogy olyan csúnya az írása. De amit írt, az mindig jó volt, le­gyen számtan vagy helyes­írás. Volt, amikor ő segített kijavítani a többiek fogalma­zását, mert a tanító néni fér­je is bevonult és két osztályt kellett tanítania. Csak így neked meg pihenés. Eszel sző­lőt? A fia kicsit odébb ácsor­góit a homokban, térdig be­ásva, s vizes testére két ma. sokkal hordta fel a homokot. — Nézd, mit csinál — fi­gyelmeztette a felesége. — Nem kellene rászólni? — Dehogy — mondta a fő­építésvezető, és feszülten néz­te a gyereket. Dolgozik, gon­dolta, be kell, hogy fejezze, szépen, rendesen. Megmagya­rázhatatlan izgalommal fi­gyelte a fiát. Az éppen a hó­na glá kukucskált, töprengett. Már csak a karja volt mezte­len. A hóna alá pacskolt egy marék homokot, aztán óvato­san kiemelte a lábát, lefeküdt a homokba és gondosan meg- henteredett. A főépítésvezető, arca fölragyogott. — Csak ülsz és vigyorogsz zsémbelt a felesége. — Edd már azt a szőlőt, az isten áldjon meg. — Hiszen azt csinálom — sóhajtott a férfi, és enni kezd­te a szőlőt. — Hol a kicsi? — Ott ni, a vízben. Lá­tod azt a gumicsónakot? Na, amellett, a kék karikával. A gumicsónak mellett tény­leg ott éviekéit a kék karika, benne a kislány nedves feje. Forgolódott a kis kókuszdió­iéi. A főépítésvezetőt megro­hanta a meggyőződés. hogy jóvátehetetlen dolgok nincse­nek. A boldogságtól föl kel­lett usrania. — Béluska! — kiáltotta — gyere, építünk várat! — Te csak ne építs semmit! — tiltakozott a felesége. — Legalább itt ne építs, ha már... Béluska nyomában már egy másik kisfiú is ott téblábolt, szólt: „Fercsi, gyere, az egyik soron szedd össze á füzete­ket, és javítsd ki”. Olyankor boldog volt. Alighogy elrakta a füzete­ket a cekkerjébe, kopogtak. — Ki az? — szólt ki, és pil­lanatok alatt átfutott az agyán sok szörnyűség; jöttek a farkasok az e6ti meséből; biz­tosan be akarnak jönni és meg akarják enni. Vagy rab­lók törnek rá. Az izgalomtól el­keskenyedett a szája. Végre a kisablakon ki mert pislogni és megnyugodott, de akkor érezte csak igazán mennyire ver a szíve, s reszket a lába. Szakos Pali állt kint. Elhúzta a reteszt. — Szevasz, Pál esi. — Szevasz. Nem jössz csúszkálni a tóra? — Aáá, láthatod, ott van... — és a húga felé mutatott, aki éppen fel is riadt szen- dergéséből és nyekkent egyet- kettőt az ágyon. — Látod, hogy nem lehet. Miatta, — Dehogynem lehet — mondta Pali — nincs messze a tó és majd ide-ideszaladunk megnézni mint tegnap. Tényleg, tegnap is elszökött, az anyja nem is tudta meg. Nem lett semmi baj belőle. — Ma nem lehet.... — pró­bált azért védekezni, de már tudta, hogy ma is Palival megy. Igaz is, hát' majd ha­zaszalad megnézni a húgát. Csak egyet-kettőt csúszkál, és máris szalad haza! A régi telek nem múlnak el, magukban hordozzuk őket, csak össze vannak gyúrva, akár a hógolyók. Hogyan is volt tovább azon a napon? Akárcsak máskor, észre sem vették, hogy mikor esteledett rájuk. Vígan csúszkáltak a jégen. Közben lassú eséssel eleredt a hó. Nem kellett fél­ni attól 6em, hogy beszakad­nak, mert az egyik nagyobb fiú fejszével vizsgálta meg a jeget: csaknem húsz centi vastag volt. Fercsi is nagyo­kat ugrott, hogy megroppaet- sa, de nem sikerült. Valami furcsa döndülés hangzott a lába alól, de a jég nem re­pedt meg. Arra eszmélt, hogy valaki kiabál neki. Végre, nagy soká­ra meghallotta, hogy mit: — Fercsi, Fercsi! Jön az anyád! Igen, jött. Kibontakozott a pilléző hóesésből, már ott állt fölajánlotta vödrét a vízhor­dáshoz. — Négy bástyát építünk — rendelkezett a főépítésvezető —, a keleti bástyára kerül majd a zászló. Béluska máris zászló után akart nézni, de az apja lein­tette. — Majd a gleichninél — mondta. Ettől a gyerekek el­ragad tatottsága csak nőtt. Tel­jes odaadással dolgoztak. Né­hány bámészkodó is érkezett, a főépítésvezető felesége pe­dig megbékélten mosolygott, s kiürített egy nylonzacskót, hogy abban is lehessen vizet hordani. A párás vízpart, a gyerek- csivogás, a jó, kézbe simuló vi­zes homok megállította az időt. A főépítésvezető fürdött ebben az időtlenségben, nem gondolt semmire, csakis arra, hogyan lyukasszon mutatós töréseket a várfalakon. A baj riadt hullámverése alig érte el a partot, de a főépítésvezető azonnal érzé­kelte. Gerincén ismerős, hi­deg áramütés futott végig. Már állt is fel, szájába kapott egy cigarettát, indult. A vízparttól pár száz mé­terre a víkendtelep egyik épü­lő háza mellett esett a fiúra a gerenda. Amikor a főépítés­vezető odaért, a sovány, für- dőnadrágos orvos már föl­egyenesedett a holttest mel­lett. A bámészkodók riadt csapata összébbhúzódott. A főépítésvezető körbejárta a félkész házat, megvizsgálta az illesztéseket. Gyanúja igazoló­dott. Tudta, hogy a betonelem nem csúszhatott le a fiú sú­lyától. Odalépett a holttesthez, de el kellett fordítania a fe­jét. A fiú horzsolásos, mezte­a tó szélén, kezében a ruhás­kosár. Csak lassan mert kö­zeledni hozzá és három lépés­sel megállt előtte, mert nem tudta volna elviselni, hogy a többiek előtt kapjon pofono­kat, hiszen leállt minden já­ték, és várták, hogy mi tör­ténik. De az anyja nem volt mérges. Inkább szomorú arc­cal állt. Halkan mondta: — Most már eredj haza, és szárogasd meg a cipődet. Ne­kem vissza kell mennem, hu­git megetettem — mondta és elindult a mind sűrűbbé váló hóesésben. Már olyan messze járt, hogy imbolygó alakja egészen idegennek tűnt. Visz- sza se nézett És ez volt a szörnyű! Mert Fercsi maradt. Szakosnak meg a többieknek azt mondta a jégen, hogy az anyja megen­gedte. Pedig égette valami be­lül. Az, hogy az anyja nem is nézett vissza. Amikor késő es­te, a többiek után, vizes ha­risnyával indult el haza, so­sem érzett izgalom és félelem fogta el. Azt kívánta, bárcsak támadnák meg farkasok vagy betyárok, hogy ne kelljen ha­zudnia. De nem támadta meg senki. Viszont észrevette, hogy a jobb cipőjének a talpa az orrénál levált. Most kezdte érezni a beáramló hideget. Már égett a lámpa, amikor hazaért Anyja az ágyon ült és sírt. Akkor sem hagyta ab­ba, amikor sok tipródás után benyitott. A tűz is kialudt Mi történt?! Talán a húgával™? Nem verte meg az anyja, de ez rosszabb volt minden ve­résnél. Ma már tudja, hogy őt sínatta az anyja, az ő rossza­ságát meg a saját sorsát, ei- hagyatottságát. Inkább verte volna meg, akkor jobb lett volna mind a kettőjüknek. Hordozza magában a régi teleket. Münden jóvátehetet- lenséget hordoz, melynek tu­data nehéz, mint a só. De tar­ián ma azért tud más lenni, mert akkor ilyen volt, mert akkor maga is átélte és meg­sejtette az emberi szomorúság lehetséges okait. A régi telek nem múlnak el bennünk, akár a régi emlékek. Csak elhalványul, ami nem volt fontos, ami azonban fon­tos volt, az mindinkább éle­sebbé válik az időben. S vilá­gít bennünk, a lélek belső csillagaként. len lábán látszott, fiogy sokat jár mezítláb. Környékbeli ci­gánygyerek lehetett Még sen­ki se kereste. — Kicsoda maga? A tulaj? — kérdezte reménykedve az orvos. A főépítésvezető meg­mondta a nevét. A bámészkodók mögül kö­vér, harcra kész férfi csörtetett elő. — A tulaj én vagyok. Farkasszemet néztek, a fő­építésvezető meg a tulaj. Aztán piros dzsipjén be­futott a rendőrség, s a tu­laj hevesen magyarázni kez­dett. A rendőrség fényképe­zett. jegyzett, a főépítésvezető hallgatott. Nem nézett a halott fiú felé. Hallotta a saját szív­dobogását, a távolban ködös hajóroncs úszott, a parton egy apró váracska félig kész lőré- sei tátongtak. Az őrmester hátralökte a sapkáját. Homlokáról patakok indultak meg, és szétterültek a ráncai közt. — Daru még csak volna, de ember nincs hozzá — mondta tanácstalanul. — Vasárnap csak az őr van a telepen. En­nek szegénynek meg már végeredményben mindegy... A tulaj a gerenda alatt he­verő holttest felé pislantott. Az orvos csak bólintott, kénysze­redetten. Egy kislány az ácsorgók közt pityeregni kez­dett. az anyja fölkapta. A főépítésvezető szája mint egy önálló lény, megmozdult és hangot adott. — Én leemelem. Hol a te­lep? A tulaj arcán a megdöbbe­nés letörölte a kihívó tiltako­zást. Az orvos elmosódó vo­násaiból egy személytelenül Somoskői Lajos Gyapot virág ének A fonónők sorsa fonál, sodorgatják, szövetté áll, meg vásznakká. A fonónők álma bolyhos, pehelypaplanokra fodros csipkeszegély. A fonónők kedve selyem, mintái; Nap, Hold, szerelem, csillagos ég. • A fonónők könnye gyapjú, puha, szelíd, barna bolyhú szomorúság. A fonónők gondja kötés, gyapotbálákat tart össze éss világokat. S a fonónők ha nevetnek, ég, föld egymásba szeretnek: felragyogni. esfllogő szemüveg fordult az őrmester felé: — Rábízhatja... <3 építette a nagykórházat. A neve kint van a falán. — Nahát, akkor..; — kezd­te az őrmester, olyan hangon, mint a holtfáradt ember, aki végre rátámaszkodhatik vala­mire. '— Máma ez a harma­dik balesetünk, szerencsére a többi... A főépítésvezető érezte vállán a mázsás súlyokat. Hoz­zám vannak nőve. gondolta, nem olyan ez, mint annál a szamárnál. A mesékkel min­dig ez a baj, sántít a tanul­ság. Ha kimossuk a zsákokból a sót, megmenekülünk, de a sót, amit valahová el kellett volna vinnünk, elhordja a víz... Véreres szemét elfordí­totta a halott kisfiúról, és a tu­laj puffadt, szűkölő arcába né­zett. — Ami pedig a balesetet illeti... Az őrmester felvette a jegy­zőkönyvet, aztán a dzsippel elindultak a telepre. A fő­építésvezető akkor már csak arra gondolt, milyen az a fi­nom remegés a daru vezető­fülkéjében, ahogy a kötél vé­gén a teher megemelkedik... Amikor leért a partra, a nap már eltűnt a dombok mö­gött. Az erdő fái egybefolytak, most már egy erdész se tudta volna megkülönböztetni a lombok foltjait. A stégen egy horgász matatott, a magányos kockás pléden két mozdulatlan kuDac hevert, az egyik alól előbarnállott a kislány alvó, kókuszdiófeje. A főépítésvezető sietve át­lépte a beomlott homokvárat. A torony csúcsán megdőlt fa­ág — a zászló már sose ke­rül föl rá. Egy piros sportzakós, elál­ló fülű fiatalember, s egy méltóságteljes, ősz bajszos, mellényes, óraláncos idősebb úr ládát akart betenni egy Trabantba. Meglehetősen nagy láda volt, de a bútorszállí­tásban jártas emberek tud­ják, hogy megfelelő fifikával, elfordítással. emelintéssel szinte lehetetlennek lásztó feladatokat is meg lehet ol­dani. Na, erről a kettőről el­ső látásra kiderült, hogy e területen való jártasságuk hagy még kívánnivalókat- S kiderült az is, hogy a Tra­bant az öregé, mert ahányszor a karosszériához verődött a láda, bajusza idegesen meg­remegett. A produkció nézőket is vonzott, mi sem természete­sebb, az utcán mindig akad néző. Izgatottan szurkoltak, a közös élmény kapcsokat te­remtett köztük, a szomszé­dok beszédbe elegyedtek. Már ilyesféleképpen: Ha mo6t a nagy fülű erősen megnyom­ná. Az őre,gnek_ emelnie kel­lene. Emelni? Ne hülyésked­jen, lejjebb nyomni! Fogad­junk, most bemegy. De nem ment. Pe­dig már próbálták így. próbálták úgy, sarokkal, véggel, másik ajtón. A piros inges elálló fülei kivörösöd­tek. a bajszos előbb a mel­lényét vetette le. majd a méltóságát és iszonyúan ká­romkodni kezdett A közönség mindeddig nem avatkozott bele még csak hangos tanáccsal sem, de most a sorok közül kilépett egy elegáns férfi, esernyővel, aktatáskával. Minden szem feléje fordult, a két már- már reményvesztett küzdőé is, s az elegáns a közfigyelem kellős közepén intett az eser­nyőjével, s határozottan, így szólt: — Fordítva! Az öregurat elöntötte a Dulykaméreg, még tán a ba­jusza is elvörösödött, hogyis­ne. hiszen már minden vari­ációt kipróbáltak. Üvöltve kérdezte: I -Jj J — Hogyan fordítva? Az esemyős fapofával fe­lelt: — A Trabantot tegyék a ládába. Lázár Ervin i Ipari táj (Bajcsik József rajza) NŰGRÁD — 1972. január 9., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents