Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

ITcsEfi Gonfolycamolc es me§^élsen ,

Ezekben a Januári napokban hétfőtől kezdve a termelőszövetkezetek dolgozói, de más érdeklődők is esténként megtöltik a párt- és a termelőszövetkezeti helyiségeket, a falvak kultúrotthonainak

klubjait. Szokássá vált ez már mind az idősebb, mind a fiatalabb dolgozók körében. A hétfőn kezdődő háromhetes téli tanfolyamok közkedveltté váltak.

A megyében — köztük a salgótarjáni járásban is — egyre jelentősebb szerepet töltenek be a társadalmi-politikai ismeretek terjesztésében, az időszerű gazdasági, községi feladatok megismertetéseben a tsz-parasztság körében. Mi a salgótarjáni járásban csakúgy, mint szerte a megyében évek óta csaknem minden üzemegységben megszervezzük a téli tanfolyamot. Az elmúlt évben például a salgótarjáni járásban 38 tanfolyamot szerveztünk, több mint ezer hallgató részvételével. Az idén a megyében 124 tanfolyam kezdődik a holnapi naptól, amelyeken csaknem 5000 hallgató vesz részt.

Minek köszönhető a téli tanfolyamok sikere? Elsősorban annak, hogy a témák megválasztása találkozik a hallgatók érdeklődésével. Alapos előkészítés után olyan gondokat tárgyaltak, illetve tárgyalnak meg, amelyek országos, de egyben helyi' kiha- tásúak is. Sikeresnek mondható az időpont megválasztása is, hiszen a termelőszövetkezeti tagok többségének leginkább a tél derekán van a továbbképzésre fordítható ideje. A tanfolyamok megelőzik a zárszámadó közgyűléseket és nagyon jól felhasználhatók a közgyűlések politikai előkészítésére. Sok olyan eredmény és gond kerül itt szóba, amelynek megvitatása a közgyűlésért — részben időhiány miatt — nem volna lehetséges.

A közbeeső pártbizottságoknak és csúcsvezetőségeknek az egész megyében, de a mi járásunk területén is sikerült kialakítaniuk az előadói törzsgárdát. A területek politikai és gazdasági vezetői örömmel vállalják ezt a munkát — egy vezető három-négy helyen is előad egy témát — hiszen a tanfolyam keretében arra is lehetőség adódik, hogy a vezetők és a dolgozók közel kerüljenek egymáshoz. S talán még egyet a téli tanfolyamok sikeréhez. Ez pedig az, hogy a községekben viszonylag kis csoportokban 30—40 ember — őszintén vitatkoznak.

Az elmúlt téli tanfolyamokon különösen a Kérdezz—felelek esteknek volt nagy sikere. A termelőszövetkezetek vezetőinek alaposan fel kellett készülniük, hogy a kérdések sokaságára megfelelően tudjanak válaszolni.

Az előadók felkészülésével általában az elmúlt tanfolyamok során sem volt különösebb gond. Ehhez megyei és járási szintről is segítséget nyújtottunk. Egyre gyakoribb, hogy az előadók szemléltetési eszközöket is alkalmaznak. Filmet vetítenek, kiállítással, irodalmi műsorral egészítik ki az előadásokat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a téli tanfolyamok színvonala állandóan növekszik.

A hétfőn kezdődő téli tanfolyamra a megyei pártbizottság igen körültekintően állította össze a tematikát. A hallgatók — többek között — megismerkedhetnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatainak a Szovjetunió gazdasági, társadalmi fejlődésével foglalkozó részével, a Szovjetunió külpolitikájával. Megvitatásra kerülnek a közelmúlt jelentős párthatározatai, olyan témák, mint „Ifjúságunk szocialista nevelése' az egész társadalom feladata” és „A falun élő és dolgozó nők helyzete, szerepük a falu szocialista átalakításában”. Megismerkedhetnek a hallgatók az új szövetkezeti törvénnyel, a megye élelmiszer-gazdaságának fejlesztési, valamint termelőszövetkezetünk középtávú fejlesztési tervével. Ügy véljük, termelőszövetkezeti parasztságunk politikailag megérett arra, hogy országos — esetenként elméleti — kérdésekkel összefüggően is véleményt nyilvánítson. Ebben az évben — mint már említettem — a megyében 124 tanfolyam 5000 hallgatóval indul meg, a salgótarjáni járásban a 35 tanfolyamot várhatóan csaknem ezren látogatják. Termelőszövetkezeteinknek e demokratikus vitafóruma az idén is sikeresnek ígérkezik és ezért elsősorban a közbeeső pártszerveket, valamint az alapszervezeteket és a gazdasági egységek vezetőit illeti a dicséret.

A hétfőn kezdődő téli tanfolyamhoz valamennyi hallgató számára jó tanulást és eredményes munkát kívánunk. Azt, hogy a három hét alatt tanultakat munkájukban, életükben sikeresen alkalmazzák.

Sípos Ervin,

a salgótarjáni járási pártbizottság PMCS-vezetője

Káros szemérmesség

Ha egy kisebb beosztású dolgozó hibát vét,

nyomban felelősségre vonják és legtöbbször megbüntetik. Bezzeg azzal senki sem törődik, hogy a rossz, vagy többszöri tervezés miatt százezrekkel, milliókkal került többe egy-egy létesítmény, háromszor bontják fel egymás után az útburkolatot, felelőtlenül gazdálkodnak az állam pénzével. Ezért senkit sem, vagy csak nagy nehezen vonnak felelősségre — hallja az ember üzemlátogatásai során a munkások kisebb-nagyobb csoportjaitól.

Az effajta vélemények kialakulásának több oka lehet. Az egyik az, hogy talán alacsonyabb mércével mérik a vezető mulasztását, mint a dolgozóét. Aztán valóban ritkán hallanak a dolgozók arról, hogy egy-egy vezetőt gondatlanságáért, mulasztásáért súlyos anyagi és erkölcsi büntetésben részesítettek. Pedig ez utóbbira is jócskán van példa Az egyik tanácsi vállalat két vezető beosztású dolgozóját gondatlanságért több ezer forintra büntették. Ennek csupán az a szépséghibája, hogy az elkövetés után több hónap múltán és csak az ügyészség erőteljes felszólítására történt meg. A megye egyik termelőszövetkezetében az első számú vezetők közül hármat 36 ezer forint kártérítésre kötelezett a tsz-tagság. Valamiféle, álszemérmességből, vagy a tekintély megóvásának téves értelmezéséből kiindulva hallgatunk ezekről és a hozzá hasonló esetekről?! Pedig köztudott, mindenki előtt ismert, hogy egyetlen vezető sem csalhatatlan. A jogok és kötelességek, a törvényes rendeletek, előírások ugyanúgy vonatkoznak rájuk mint a beosztottakra.

Mégis a közvéleményben egy olyan furcsa, esetenként helytelen optikai kép alakul ki, hogy a vezetőknek mindent lehet, és mivel közel vannak a tűzhöz, hamar megbocsátanak nekik. Esetenként valóban ilyesmi is megtörténik, de ez korántsem általános. A vezetők döntő többsége felelősségteljesen, nagy részben szerényen, időt és fáradságot nem kímélve dolgozik, hogy a reábíaott gyár, vállalat, intézmény stb. megfeleljen a népgazdaság által támasztott követelményeknek, a lehetőségekhez képest ne csak jól érezzék magukat a dolgozók, hanem megtalálják számításukat is.

Miből táplálkozik a vezetőkkel szemben támasztott magasabb igény, kritikusabb hang, erőteljesebb számonkérés? Abból, hogy a dolgozók valóban elhiszik azt, amit mondunk: az ő forintjaikról van szó. Ezért méltatlankodnak, ha bárhol hanyagságot, mulasztást, ésszerűtlenséget tapasztalnak. Ez aiz egészséges közhangulat egyeseknek — akik azt hiszik, csak önmaguknak tartoznak számadással — egy kicsit szokatlan, úgy is mondhatnánk, terhes. Ezek a vezetők olyan kontrolitól akarnak szabadulná, amely minduntalan érzékelteti velük: addig maradhatnak posztjukon a dolgozókat képviselő szervek megbízásából, amíg minden tekintetben

megfelelnek a követelmónyeknek, amíg a becsületes dolgozók eszével vigyáznak a reájuk bízott milliós anyagi értékekre, amíg a kritikai észrevételeket elfogadják, a megbírált jelenségek megszüntetése érdekében cselekszenek. Ellenkező esetben különféle módon tudtul adják, hogy nem bíznak vezetőikben.

Sokaknak nincs ínyére a munkások, alkalmazottak jogos felháborodása. Nyugalmuk, kényelmességük, hatalmuk elleni személyes támadásnak tekintik mindazokat a kritikai észrevételeket, amelyek a tulajdonosok részéről jogosan elhangzanak. Egyikük-mási- kuk, ahol lehet, minden módot megkeres a törlesztésre, a bosszantásra, az idegesítésre.

Nemcsak a vezetőkkel szemben tapasztalható az álszemérem. Ez megnyilvánul a dolgozók egymás közti kapcsolatában is. Nem akarjuk a labdát visszadobni, azt azonban szükséges megjegyezni, hogy a munkások, műszakiak, alkalmazottak akkor is szólhatnának hangosan, amikor szemük előtt gyártják a selejtet, fusiznak, vagy egyéb olyan dolgot művelnek, amelyek egyáltalán nem szolgálják a közös ügyet. Szólni kellene akkor is, ha barátról, haverról, vagy jó pajtásról van szó. Mert az e téren fellelhető félreértelmezett szemérmesség legalább olyan káros, mint egyes vezetők nemtörődömsége, gondatlansága, mellébeszélése, vagy hazudo- zása Mert a sok kicsi sokra megy közmondás nem ok nélkül született meg népünk ajkán.

A felelősség szavunk jelentéstartalma a szocialista építéssel együtt új elemekkel, követelményekkel gazdagodik, sokrétűbbé válik — összefüggésben a társadalmi haladás új igényeivel. Tartalma növekszik, ugyanakkor differenciálódik is. Erősödik az a gyakorlat és felfogás, hogy mindenki saját, önként vállalt feladata elvégzéséért tartozik számadással. Amennyiben ez a kívánság mindenütt megvalósul, akkor a felelősségérzése még közelebb hozza egymáshoz a vezetőt és a beosztottat, kevesebbszer hangzik majd el:más mércével mérjük a vezetőket, mással a dolgozókat.

A felelősség helyes értelmezésében sokat tehetnek a pártalapszervezetek, szakszervezeti bizottságok. Álljanak bátran azok mellé, akik hadat üzennek a felelőtlenségnek, az abból táplálkozó gondatlanságnak. Legyen az ő szavuk a mértékadó, véleményük, fellépésük a meghatározó, példájuk a követendő — dolgozzanak akár tervezőiintézetben vagy üzemben, vállalatnál vagy intézményben, szövetkezetnél vagy közületnél.

A felelősségérzés növelése, a felelőtlenség számonkérése kimeríthetetlen tartalékot jelent gazdasági, társadalmi és politikai feladatunk helyes értelmezésében és végrehajtásában, — ha a törvények szellemében egyforma mércével mérik a vezető és dolgozó tevékenységét. „

. fi-J «Étlil ^

Venesz Károly

Alumíniumszalag-tekercsek a székesfehérvári

műben.

KönnyűfémMezőgazdasági kutatóközpont Kairóban

Kutatóközpont létesült az egyiptomi fővárosban mező- gazdasági kutatások céljára. Az új kutatóközpont 600 kutatót, 3000 asszisztenst és technikust foglalkoztat. A kutató- központ növénytermesztési

intézetében a kutatóknak sikerült különleges (mesterséges) fény- és nedvességviszonyok között cukomádvetőma- got termeszteniük. Ezt a vetőmagféleséget eddig importálni kellett.

Nem a fiatalabb emberek

között tartják már számon, de élete során olyan butaságot még nem kérdeztek tőle, mint a múltkoriban a magtárban. Gabonát rostáltak és szorgalmazta a munkát. Mielőbb végezni szeretett volna, mert üzentek érte a takarmá- nyosok, hogy menjen segíteni. Az ott dolgozó egyik ember megbetegedett és nem győzték a teendőket. A sok munkától sajgott minden porcikája. Legszívesebben hazafelé ment volna már, dehát egy közös gazdaságban egymásra vannak utalva az emberek. Ha a ta- karmányosok segítséget kérnek, menni kell. Magában osztogatta az áldást, de ezzel nem változtatott a helyzetén. Összeszedte holmijait és ind.ult. Az egyik társa akkor kiáltott rá. de olyan mérgesen, hogy megtorpant.

— Te, András! Mi a rossz nyavalyáért töröd te annyira magad?

Ott állt a magtár közepén, nem tudta, ekkora butaságra mit válaszoljon. Mert törekedni sohasem törekedett. Most is csak azért sietett, hogy segítsen a takarmányosban bekészíteni, aztán haza, pihenni. Tehetetlenségében fejébe tódult a vér. Ez beszél, aki délben abbahagyja a dolgot, hogy hegedűt tegyen az álla alá. aztán pedig sír, hogy kevés a pénze?! Viharként kavargóit a gondolata, de semmi okos nem jutott eszébe, amivel jól odamondhatott volna aimak az embernek.

Ő TUDJA MIÉRT

Egyetlen szó, mérleghiány ez járt az eszében. Piros lett a feje. Az erek is kiültek. Szeme tüzelt. Kirobbant.

— Mert én nem akarok mérleghiányos 'tsz-tag lenni, mint te ...

Csend lett a magtárban. Ilyen mérgesnek Tóth Andrást még nem látták. Mert nagyon békés természetű ember. Szótlanul dolgozik kora hajnaltól késő estig. Ott, ahová szólítják. Amikor a tsz teherautói Vácott fuvaroztak, ment Vácra, rakodónak. Igaz, jól keresett. Lehúzott ott négy esztendőt. A tsz-el- nök vezényelte haza, mert itthon is szükség volt rá. A vetésnél, ha faros kellett a vetőgépre. ment. Takarmányt kellett gyorsan betakarítani, Tóth András ott volt. Nincsen munka a tsz-ben, amit ne lehetne rábízni. Dobsonyi Pál, az elnök maga mondta, hogy becsüli Andrást.

Ez az ember az élő lelki- ismeret. Hűséges mindenese a közösnek.

Annyi bizonyos, szorgalom van benne — mondják —, mert szereti a pénzt. Nem veti meg, mert szüksége van rá. Amikor a napokban az elnök társaságában beszélgettünk vele, annyit mondott, hogy ne értsük félre, de ő igazán a magáénak érzi a gazdaságot. Erősen megkopaszodott ember Tóth András. Szikár, megnyúlt arcán több napos szőr. Keze kidolgozott. Ha megáll a munkával, ros- kad is a székre, és rakosgatja kopott gumicsizmáját, hogy minél kényelmesebb legyen a lábának. Mögötte jó beszédű felesége figyeli mozdulatait, meg szavát.

— Az egész famíliám ebből él.

— Mi ebből élünk, és csak akkor kapunk pénzt, ha dolgozunk — toldotta meg az asz- szony.

Való igaz, a Tóth famíliának minden tagja a tsz-ben dolgozik. A gyerekek, a menyük, a testvérek, sőt a legkisebb is, aki idén végez az általánosban, a tsz-be kérte felvételét. Fel is veszik. Az apa előtt az elnök erősítette ezt meg. Tóth megmozdult.

— Megtaláltuk a számításunkat. Örülök, hogy a legkisebbnek is helye van itt.

Az biztos, Tóthék most a jobb módú emberek közé tartoznak Felsőpetényben. Azelőtt szegényparasztok voltak. Aztán rákapcsoltak. Régi a portájuk, átépítették már az elejét. Tűzifa kocsiszámra az udvaron. Az istállóban tehén, az ólban disznók, barotmfik. Ezek pénzt jelentenek, azon

túl, amit a tsz-ből kapnak.

Nemrég nősült a fiú. Huszonötezer forint ment a lagzira. Húszezer forint a bútorra, amiben benne van ugyan a menyecske hozománya is. Jutott ruhára, olajtüzelésű kályhára, ott a sarokban a magnó, meg minden, ami kell egy lakásba. Hát ezért szorgoskodik Tóth András tsz-tag. Meg azért, amire ebben az évben készül a család. Üj házat építenek a fiataloknak. Megvették már a telket, elintézték az átíratást. Ezek is mind forintba kerültek.

— Azt a helyet, ahol ezeket meg tudom teremteni, nagyon meg kell becsülni — mondja Tóth.

— A munkád után meg téged is megbecsülnek — egészíti ki a felesége.

Ilyen a Tóth család élete Felsőpetényben. Most, amikor leesett az első hó a faluban, van aki behúzódik egy kis téli pihenőre. Régi szokás ez.

András kiment, kiszedte a kiszáradt fákat az öreg szőlőből. Behúzta és aprítja. Nincs most rá szüksége, de munka nélkül nem lehet meg. Talán azért van olyan szerencsésen jó anyagiak között a felsőpetényi közös gazdaság, mert sokan a tagjai közül Tóth Andráshoz hasonlóak. Sőt, rajta is túltesznek.

Bobál Gyula 1

NŰGRÁD — 1972. január 9., vasárnap