Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Napközik, óvodák konyhája Vőrftsinge§ iskolamester Balassagyarmaton köznyelven úgy hívják, hogy ételgyár. Pe­dig csak a napközi otthonokat és az óvodákat látja el. Igaz, napi 1100 adag ételt készitenek; tízórait, ebédet és uzsonnát szállítanak innen. Képünkön: Molnár Pálné a tízórai tejet adagolja, készíti elő szállításra Jókora üstökben fő a leves, a főzelék. Három évvel ezelőtt létesült a volt tejüzem helyén a konyha. Bizony, néhány berendezési tárgy már kicserélésre vár, mert például a sütő- berendezésnek — amely olajtüzelésű lenne — nem sok hasznát látják a konyhai dolgozók. ígéret van rá, hogy ki­cserélik, de az ígérettel még nem lehet sütni. Szabó Pálné főszakácsnő az ebédet készíti a nagy méretű gőzfőzőüstökben Koppány György felvételei A mongol nép jövedelemnövekedése A társadalmi termelés gyors ütemben emelkedik Mongóliá­ban. Az elmúlt ötéves terv­időszakban a népgazdaság be­ruházásai csaknem másfél- szeresére növekedtek az elő­ző ötesztendős időszakhoz vi­szonyítva. Ezzel lehetővé vált hogy több száz új termelő ob­jektumot, valamint számos, a lakosság igényeit közvetlenül kielégítő nagykapacitású in­tézményt hozzanak létre. Az elmúlt öt esztendő alatt az ország ipari termelése 1,6-szo- roséra növekedett és az egy főre eső ipari termelés is je­lentősen nőtt. Lényegesen emelkedik a lakosság jöve­delme. s az elmúlt tíz év fo­lyamán a mezőgazdasági dol­gozók egy főre eső pénzbevé­telei 2,6-szorosára, az ipari munkások átlagfizetése pedig 10 százalékkal növekedett. A folyó ötéves tervidőszakban a lakosság reáljövedelmei átlag 22—23 százalékkal növeked­nek, a mezőgazdasági szövet­kezeti tagoké pedig 40—45 százalékkal. Az egészségügyi, oktatási, szakmunkásképzési, család juttatási és nyugdíjfolyó­sítási anyagi alapok 36—40 százalékkal bővülnek. A Mon­gol Népköztársaság Minisz­tertanácsának rendelete alap­ján ez év július elsejétől szá­mos fogyasztási cikk és gyógyszer kiskereskedelmi árát csökkentették, ugyanak­kor csökkentették a munká­sok és alkalmazottak adóit és növelték a sokgyermekes anyáknak juttatandó segélyek összegét. A személyszállítás színvonalának javításáért Huszár volt Garibaldi seregében A dunántúli református egyházkerület volt pápai főis­kolájának tudományos könyv­tárában és levéltárában az egykor híres iskola sok pro­fesszorának és diákjának em­lékét őrzik. A régi könyvek, levelek, jegyzőkönyvek közt Nádasdy Lajos tudományos kutató érdekes dokumentumra talált. Balogh György, a főiskola egykori hallgatója, főiskolai tanulmányainak megkezdése előtt huszár volt Garibaldi seregében. Az 1848—49-es magyar sza­badságharc leverése után, amikor híre jött, hogy Gari­baldi az olasz egységért ví­vott harcait megkezdi, a sza­badságért izzó magyar fiata­lok, diákok közül számosán — gyakran Konstantinápolyon át — kiszöktek, hogy harcol­janak a nemzeti szabadságért küzdő olaszok oldalán. Így került Balogh György, volt pápai diák is többedmagával Garibaldihoz Szicíliába, hol magyar fiatalokból és emig­ráns katonákból magyar légió alakult. Mint huszár, részt vett több ütközetben, tagja volt a marsalai győztes ezer hősnek is. A győztes harcok végével a magyar légió fel­oszlott, egy része visszajött Magyarországra. Így tért visz- sza Balogh György is a pá­pai református főiskolába, hogy teológiát tanuljon. Szo­katlan látvány volt. a diákok között a nagy bajüszú, öles termetű, huszárköpenyes teo­lógus. Tanulmányainak befejezé­se után — évek múlva — a mányi református egyházke­rülethez került iskolai igaz­gatónak. Itteni munkássága idején 1860-ban tört ki a ko­lera, mely erősen tizedelte a falu lakóit, és az ott elszál­lásolt dragonyos katonákat. A köztiszteletben álló rektor házról házra lárva, élete koc­káztatásával gyógyította a be­tegeket a maga elgondolása szerint paprikás pálinkával. A szokatlan gyógymód ered­ménye az lett, hogy a bete­gek közül sokan átvészelték a járványt. A Garibaldi huszáráról szó­ló érdekes feljegyzéssel to­vább gyarapodott egykor nagyhírű pápai kollégium ne. vés diákjainak életét és mun­kásságát megörökítő gyűjte­mény. Többször foglalkozott a NOGKAX), az autóközieke- désről írt cikkekben a sze­mélyszállítás helyzetével, és egy sor jogos igénnyel. Ezek közül csak néhány: további lakóterületek bekapcsolása az autóbusz-hálózatba, a járatok menetrendszerűségének biz­tosítása, a zsúfoltság csök­kentése és általában a szol­gáltatások minőségi javítása. Mindezek figyelembevételé­vel dolgozta ki vállalatunk az 1971. évi gazdálkodási ter­vét, amelyben fő szerepet kapott a személyszállítás, A már elmondottak mellett alapvető feladat volt a mun­kaerőhelyzet javítása, a szükséges létszám kiképzése, a túlmunkaidő csökkentése. Mindez a már korábban megkezdett gazdasági irány­vonal továbbfejlesztését cé­lozta. Érdemes most szá- motvetni, hogy mi valósult meg az elképzelésekből? Mi­lyen fejlődés volt a Volán 2- es számú Vállalatnál a sze­mélyszállítás területén 1971- ben? Az előző évi 35 darabos autóbusz-fejlesztés ellenére, szükségesnek látszott a gép­állomány újabb 14 autóbusz- szal való növelése, amiből eddig már lei lene a forga­lomba került. Selejtezésre került 20 autóbusz, amelye­ket nagyobb férőhelyű, új gépkocsikkal pótoltunk. Ezenkívül felújítottunk 53 elhasználódott autóbuszt. Mindezekkel sikerült helyre­állítani a korábban olyany- nyira kifogásolt járműpar­kunkat. Ennek köszönhető az is, hogy az előző évhez képest jelentősen csökkent a késett, illetve kimaradt jára­tok száma. Az utazási színvonal ja­vulását a menetrend szerű­ségen kívül, a zsúfoltság csökkentése is jelzi, A nagy- férőhelyes autóbuszok forga­lomba állításával valame­lyest a menetrendszerű jára­tok zsúfoltsági foka is csökkent. A menetrendek megtervezésénél, az autóbu­szok forgalomba állításánál fokozott mértékben kívántuk biztosítani, hogy a kihaszná­lás csökkenésére a zsúfol­tabb vonalakon és csúcsfor­galomban kerüljön sor. A gazdaságosság érdekében elemeztük a járatok napközi kihasználtságát. A kapaci­tás átcsoportosításával, a menetrend finomításával kí­vántuk elérni a napközben kevésbé kihasznált járatok ésszerű csökkentését, úgy, hogy azzal az utazóközönség érdekét ne csorbítsuk, ugyan­akkor a csúcsforgalomban javulást érjünk el. Ésszerű szervezéssel sikerült megol­danunk a megyében jelent­kező új ipartelepítésekkel kapcsolatos utazási igénye­ket. Zagyvapálfalva—Nagy- keresztúr összekötőút meg­építésével lehetőség nyílt ar­ra, hogy közvetlen munkás­szállító és tanulójáratokat közlekedtessünk a nagybár- kányi völgyből Salgótarján­ba. Ezzel a terület több éves utazási problémáját sikerült megoldani. Két autóbusz üzembe helyezésével a me­gyeszékhely szélén elhelyez­kedő új ipari létesítmények személyszállítási problémáin segítettünk. A vállalat a munkaerő­helyzet javítása érdekében is nagy erőfeszítéseket tett, amelyek így jelentősen javí­tották a gépjárművezetők élet- és munkakörülményeit. Megvalósítottuk fez önerőből történő gépkocsivezetői kép­zést és a munkaidő csökken­tésére ösztönző bérpótlékoló rendszert dolgoztunk ki. Ezekkel az intézkedésekkel az autóbusz-vezetők foglal­koztatási idejét havi 37 órá­val sikerült csökkenteni. Ezt úgy értük el, hogy az átlag­bérszínvonal nem csökkent, sőt, az előző évihez viszo­nyítva még növekedett is. Terveink szerint az idén to­vább kell még csökkenteni a foglalkoztatási szinteket és éves átlagban 210 órára le­szorítani, Ez újabb létszám- és bérproblémát jelent, ame­lyet meg kell oldania. Tavaly 147 autóbusz-veze­tőt képeztünk lei önerőből, akiknek a tanítására mintegy félmillió forintot fordított a vállalat. A karbantartó és javító létszámot sikerült fel­tölteni a tervezett szintre, az ipari tanulók munkába ál­lásával. Kétségtelen, hogy ennek kedvező hatása csak a későbbi idők folyamán lesz mérhető. Általában nagy lé­pést tettünk előre a munka­erő-gazdálkodás területén. Üj törzsgárda-szabályzatunknak megfelelően, anyagilag és er­kölcsileg is jobban megbe­csüljük a törzsgárdát. A jel­vényeket november 7-én, el­ső alkalommal osztottuk ki. Ez természetesen pénzjuta­lommal járt együtt, ugyan­akkor a törzsgárdatagok szo­ciális és egyéb juttatásoknál is előnyben részesülnek. Alapvető feladatnak tekin­tettük a dolgozókkal való fokozott törődést, a bánás-' mód javítását, a nyílt, őszin­te üzemi légkör erősítését. Ebben is sikerült' előbbre lépni. A szocialista munkaver­senyben az év elején kitű­zött feladatokat teljesítettük. Az 1971-es évben 76 dolgo­zó részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben, 42 dolgozó pe­dig Balesetmentes Közleke­désért plakettet kapott. A Szocialista Brigád kitünteté­sek különböző fokozatát 16 brigád nyerte el. A brigádok és a többi dolgozó jó mun­kájának eredményeképpen a Volán Tröszt vállalatai kö­zötti versenyben a harmadik helyet sikerült elérnünk. Biz­tosítottuk a verseny nyilvánosságát is. A forgal­mi utazószemélyzet munká' jának ellenőrzését megszigo­rítottuk. ami hozzájárult a munkafegyelem további ja­vulásához. Mindezek alapján, vállalatunk a személyszállí­tással szemben támasztott igényeknek csaknem teljes mértékben eleget tudott ten­ni. Ügy véljük, mindezt az utazóközönség is lemérheti saját tapasztalatai alapján. Az is természetes, hogy az igények teljes kielégítését nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Korláto­zottak a lehetőségeink is. Az 1972-es évre az alacso­nyabb beruházási források, a csökkentett beszerzési lehe­tőségek korlátozzák a szállí­tási kapacitásunk fejleszté­sét. Eddigi információink szerint, csak a selejtezésre kerülő autóbuszok pótlására lesz lehetőség. Ez azt jelen­ti tehát, hogy a már megle­vő kapacitással kell megol­danunk 1972. évi személy szállítási feladatainkat. Ez viszont megköveteli, hogy fokozzuk a forgalomszerve­zési tevékenységet és minő­ségileg is javítsuk. Ösztön­zőbb anyagi érdekeltségi rendszert dolgozunk ki a személyszállításban foglal­koztatottak számára, hogy ezen keresztül is érdekelve legyenek az utazási igények minél jobb kielégítésében. Ésszerű, takarékos eszközgaz. dálkodást kell folytatnunk, fokoznunk az élő munkaerő hatékonyságát. Szűk lehető­ségeink ellenére is, közös összefogással bizonyára biz­tosítani tudjuk a személy- szállítás javuló színvonalát László István Volán 2. sz. Vállalat igazgatóhelyettese iiiiiiiiiiiiiiiMMiiiiin riiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiftiiiiiiiiiiiiiiiiiiiikiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiaiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiMiiMiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiuiiiiHiii Az utóbbi Időben a nap!­lapokban, folyóiratokban, rá­dióban, televízióban sokat foglalkoznak a nyugdíjasok­kal, Ez jó. Az elhangzott ja­vaslatok — ha valóban meg­könnyítik a nyugdíjasok éle­tét — nagy része figyelemre méltó. Néhány héttel ezelőtt hall­gathattuk meg a televízióban a „Nyugdíjasok klubja” ér­dekes műsorát. Szó volt ar­ról is, hogy tárgyalások foly nak a MAV.al a nyugdíjasok féláru jegye ügyében. Ma ugyanis az a helyzet, hogy féláron, egy évben egyetlen egyszer az a nyugdíjas utaz­hat, aki szakszervezeti tagsá­gát fenntartva, szakszerveze­tétől e célra utalványt kap. Vonatkozik ez feleségére vagy élettársára is... Budapesten, villamoson és autóbuszokon igen kedvező havibérletet kapnak a nyug­díjasok, kevés pénzért. Salgó­tarjánban is válthatunk ked­vezményes havibérletet. Most már nemcsak a nyugdíjas, hanem a felesége is megkapja az olcsó bérletet. Elvégre a nyugdíjas már ráér utazgat­ni, a munkában eltöltött évek után jólesik egy kis változa­tosság. Magam is nyugdíjas va­gyok Mivel közeledett az év vége, feleségemmel együtt „kiruccantunk’' Budapestre, Utazik a nyugdíjas az évi egyszeri utazási utal- re kívánkozott. Legnagyobb vánnyal. Szerencsére jegyün­ket már előre megváltottuk, hallgatva a többszöri felszólí­tásra. Ezt nagyon jól tettük, mert még aznap vissza is akartunk térni Salgótarjánba. Elvégre a szálloda már drága mulatság. Annál is inkább jó volt ez az előre jegyváltás, mert az utazási feltételek sze. meglepetésére azonban az in­dulási oldal felvilágosításokat is adó portása gyorsan és egykedvűen rányomta az utal­vány hátlapjára a napi bé­lyegzőt. A nyugdíjas néhány óra­hosszat jól érezte magát Bu . : ... . hosszat jól erezte magat Bita rmt. idézve: „a nyugdíjasok d ^ Már csak anrlak f a menetjegyet az oda- es visz- szaútra csak külön-külön válthatják meg ...” íme, mi­lyen bölcs intézkedés! így legalább van jogcím a kétsze­kellemes érzésnek a tudatá­ban is, hogy évente egyszer féláron utasihat. Következett a visszautazás. A kalauz ke­, _. , ,, . zelte a jegyeket, az utalvány n ácsorgásra a pénztárak cem nézte előtt. Bár ez lehet előny is, belyegzeset sem nézte­mert várakozás idején bőven van alkalom mindenféle híre­ket gyűjteni... A nyugdíjas ráérő ember, így felesleges gyorsvonattal utazni. No. és személyvonat­A nyugdíjas unalmában el­kezdte nézegetni úti okmá­nyait. Rájött arra, hogy az «a férj utalványa alapján a veit; utazó feleségének vagy élettársának a fennálló há­zasságot és az együttélést ha­tósági igazolvánnyal kell iga­zolni, ha a saját jogán a ked­vezményre nem jogosult.” Szó szerint így. Ekkor sze­gény nyugdíjas nagyon meg­ijedt, mert házasságkötési le­velét az útra nem vitte ma­gával. Csak most az egyszer baj nélkül megérkezhessen Salgótarjánba ... Zagyvapál- falvánál már nincs baj, onnan érvényes a buszra a nyugdí­jas bérlet.., Szerencsére az ellenőrzés elmaradt, és így az utazás békességgel befejező­dött. Utóirat: Érdemes elgondol­kodni azon, nem lehetne-e kevésbé bürokratikusán meg­oldani a nyugdíjasok utazá­sát? Esetleg évente többször is. Mert idejük van és sokan nyugdíjas korukban jutnak tál olcsóbb is. Az utalványon történt meg. Mi lesz ebből, ha valamiféle ellenőrzés jön? azonban szerepel egy olyan cikkely is, hogy „az utalványt és a jegyet a visszaindulási állomáson le kell bélyegeztet­ni!” Mindez nyilván azért, hogy szegény nyugdíjas ne unat­kozzék. ha már egyszer Pest­utasítás értelmében nemcsak el. J10®/. jsmericedj'enek az utalványt, hanem a je- varosokkal, tájakkal A MÁV* gyet is le kellett volna bé- sövényein mindig van lyegeztetni. Ez . pedig nem annyi hely, hogy néhány fél­jeggyel utazó nyugdíjas is el­férjen. A féljegy ára is be­vétel lenne a MÁV-nak. An­Aztán még nagyobb lett az ijedelme, amikor tüzetesen végigböngészte a szakszerve­zeti utalvány hátlapján levő „Fontosabb tudnivalókat”. Ennek a) pontja értelmében: nál is inkább, mert egész jeggyel már nehezebben szán­juk rá magunkat az utazásra. Dr. Szálkái Géza NÓGRAD — 1972. január 7., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents