Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Csärrsn az a$tö9. sarkig tárul Aj; ember, ha előre tudná, mi vár rá, sok bajt megelőzhetne. Szegény Pasko is, ha csak sejti, hogy a kocsmában, ©gy iszonyatos nagy pofont kap, százszor is meggondolta volna, hogy betérjen. Sajnos, nem tudta. Gyanútlanul kérte a szokásos pohár borát, és mint minden este, leült a sarokba, és iszogatott magában. Szeret igy iszogatni. A kocsma szaga megnyugtatja. Ringatja a zsongás, jókedvre deríti az ital. Ilyenkor a világ legboldogabb emberének tyud- ja magát. Jókedvében dalol- gat magában. Hogy milyen hangerővel, az az elfogyasztott ital mennyiségétől függ. De nincs semmi baj, ha nagyon hangos, akkor a kocsmáros hónaljon ragadja és kiteszi az utcára. Pasko pedig elindul hazafelé. Ilyen ember ez a Pasko, a bőrös. Reggelre kialussza magát és zsákkal a hátán, elindul a falu felső végétől az alsóig és kiabálja: — Nyúlbőr, kutyabőr, van-e eladó? Valtusz Jóska sem tudta mikor a kocsmába ment, hogy mi fog vele történni. Ö bé- kétlenebb. Jókötésű, fiatal. Szeret kötekedni, tisztában van erejével. Tartanak is tőle, mert tudják róla, hogy valamikor ringben is öklözött. Azért már ő is ráfizetett. Méghozzá nálánál sokkal gyengébb ember adott neki leckét. Most is hordja arcán annak nyomát. Kisebb civakodás volt a kocsmaudvaron, amiből Jóska ki nem maradhat. Vissza- kézből osztogatott. Az egyik hangoskodót úgy szájba találta, hogy az kiköpte a fogát El is oldalgott az udvarról. De kint megvárta a gyanútlanul hazafelé tartó Jóskát, és egy sörösüveggel az arcába vágott. A fiú azóta hordja ferdébben az állát. Ez a Valtusz egyébként traktoros a tsz-ben. Nem nagyon szaggatja a hámot a munkáért. Most is szabadságtélén van. Ö azt mondja azért, hogy elkészítse a télire való tüzelőt. A többiek azt mondják, mert megúnta az erdőre járást. Vastag rönköket szállított az erdőről. Akkorákat, hogy egy ember fel sem tudja tenni a kocsira, ö felrakta. Egy darabig hordta, aztán abbahagyta. Most fizetés nélküli szabadságra ment. Hát ilyen ember. Csak annyiban hasonlít Paskóhoz, hogy esténként ő sem marad el a kocsmából. Akkor is ott volt. A pult mellett álldogált, szótlanul, kortyolgatva a sört. Mintha mindig haragudna, mogorva a tekintete. így nézett bele a kocsma zajába. Akkor enyhültek meg vonásai, amikor a sarokban dalolgató Paskóra tekintett. Szereti ezt az embert. Már úgy tűnt, különösebb esemény nélkül múlik el az este, amikor sarkig vágódott a kocsma ajtaja. Szokatlan ezen a vidéken, de az ajtó csapóajtó. Akkorát csörrent, amikor visszavágódott, hogy mindenki odanézett. Markos Laci állt az ajtóban. Nagy darab, derék, fekete ember. Rettentő az ereje. Ha felönt nem bír magával. A bentlevők nem sokat törődtek vele. Markos állt az ajtóban egy darabig, aztán elindult a pult felé. Italt kért. Valtusz közömbösen végignézte, Pasko tovább dalolgatott. Markos húzott egyet a poharából és lassan az éneklő Pasko felé fordult. — Ne voníts, cigány! Még ekkor sem hederített rá Pasko. Ismerte Markost, gondolta tréfál. De nem így volt. Markos elindult a dalolgató Pasko felé. Az asztala előtt megállt. Egy villanás látszott, csattanás hallatszott, és szegény Pasko felemelkedett a levegőbe. Átrepült az asztalon és a sarokban kötött ki. Csfend lett a kocsmában. Mar- kosra szegődtek a tekintetek, ö meg vissza. Benne a szemében, hogy induljon, akinek nem tetszik. A pult mellett Valtusz kiegyenesedett. így is egy fejjel volt alacsonyabb Markosnál Megitta a maradék italát, és Markos elé lépett. — Miért bántottad ezt az embert? — Neked is kell egy? Ütött volna, de Jóska kicsúszott, nem érte az ütés. A következő pillanatban már szorította a nagy darab ember derekát, de olyan erővel, hogy annak fejébe szorult minden csepp vére. Pillanatok alatt üresen maradt a kocsma közepe. Az emberek a falhoz szorulva figyeltek. Valaki elkiáltotta magát. — Emberek, senki ne avatkozzon bele, amíg kést és ütleget nem használnak. Verekedés lehet, de gyilkosság nem... Ekkor már a két ember egymásnak feszült. Egyik sem engedett. Valtusz küzdött, hogy Markosnak ne maradjon ideié kibújni karjaiból. Érezte, annak nagy az ereje. Hirtelen szorított és megemelte ellenfelét. A földre zuhantak. Markosnak már nem jutott másra mint körmével belecsikami Valtusz sebhelyes arcába. Akkor ugrott közéjük Balrtus Ignác felszólítva őket, hagyják abba. — Vesztettél Markos — mondta a ziháló embernek, aki szétnézett a kocsmában, nyelt egyet poharából, ami elég volt neki arra, hogy felmérje a helyzetet szégyenének enyhítésére. Mert esze is, nem csak ereje van neki. Odament Valtuszhoz. — Ember vagy. Ez egy ember — kiáltotta a többieknek. Valtusz rá sem nézett. Tö- rölgette vérző arcát, és csendesen szplt. — Menj haza ember, amíg szépen vagy. A sarokból elötápászkodott Pasko is. Piros volt az arca fele. Azt simogatta. Már nem volt kedve dalolni. Szédelőz- ködött. Mielőtt elindult volna, azért még kihúzta magát. — Na, te nagy híres, megkaptad. , Többre nem volt ideje, mert Markos mégiscsak nyakon ragadta, és repült Pasko kifelé. A csapóajtó sokáig lengett utána. Azt mondják Markos másnap megkereste öt, és hatszáz forintot kínált neki, ha hallgat Nem is lett ügy belőle. Csak Markos tanulta meg, hogy nincs értelme le- génykednie. De nincs ám, mert baja lehet még belőle. Bobál Gyula Régi mesterek Havas villanydrótok remegnek fölöttünk, egy országúira hajló ág hópamacsot ejt közénk: egy ember néhány lépésnyire tőlünk salakot szór a hópáncélos útra. Űtkaparó. Legalábbis gyerekkorom otthoni szóhasználatával útkapa- rónak tudom azt az embert, aki kisüzemi módszerekkel, szerszámokkal javítgatja, igazgatja a falvak útjait. Betömí- ti a felfagyásokat, kipucolja az út melletti árkot, salakot szór a jeges útra. Űtkaparó. öreg ember. Az erdő fölött bukdácsoló téli Nap gyönyörű glóriája. Nézem mozdulatait, s mintha mozgófilmen látnám: művészien egyszerű, teljes minden moccanása. Tulajdonképpen mesterember, s a mesterek munkája szemgyönyörködtető. Gyermekkoromban közvetlen szomszédságunkban furcsamód, négy mesterség öreg képviselője dolgozott: vajmester, cipész, kerékgyártó, kovács. Most mindegyikük él még, de hogy húszegynéhány év alatt én kinőttem régi falumhoz forrt gyerekkoromból, úgy őket; kisodorta az élet műhelyeikből. Sokan ma már azt sem tudják, létezett olyan mesterség, hogy vaj- mester, vagy hogy mi min- á » f csinált egy falusi ci- pé -.z. kovács, kerékgyártó. Én legjobban a kovácsmű- hefyben szerettem ténferegni. Az volt a legizgalmasabb, ott semmi sem tudott zavarni, mint a tejcsamok ammónia- illata, a suszteráj bőr-enyv- szaga, a kerékgyártóműhely fűrészzaja. Emezekben is sűrűn megfordultam: de a kovácsműhely második otthonom volt. A kovácsot Farkas Antalnak hívták, s mint a helység kalapácsa, nagyöklü, öblös hangú, pálinkáivá ember volt. Szinte ma is látom, ahogy árnyéka a tűző napon megelőzi testét lópatkoláskor, feszülő, görcsös izmokkal, hallgatagon húzza a ráfot a nyersfehér kocsikerékre, s a felszálló nyers illatok hullámában, elkészülve, mosolyogni kezd. A nagy fújtató akkor bőrtömlö volt, hogy háromnégy gyerek is elfért volna benne, s legalább olyan szeretettel vállaltunk szolgálatot mellette, mint a templomi orgona fújtatója mellett. Soha semmit nem kaptunk ezért a munkáért, még köszönő szót sem, de, hogy ott lehettünk a szikrák özönében, láthattuk, hogy válik a pirosra izzított vasdarabból hűvös nyugalmú szerszám, ez minden fizetségnél fontosabb volt. Nem mintha ezt akkor, gyerekként így tudtuk volna is:' egyszerűen jó volt nézni a gyönyörű munkát, jó volt megveregetni a patkolásra váró lovakat. A kovács ma egy kertészet almafáit őrzi a tolvajoktól, a cipész ma portás egy műszaki egyetemen, a vajmester egyszerűen nyugdíjas, a kerékgyártó meg templomszolga, harangozó. Vajon ml lett gyönyörű műhelyeikkel?! A kovács eladta az üllőt, a nagykalapácsot? A suszter a sámfákat?! Bizony, úgy fordult az élet, hogy a régi mesterekre a falunak is egyre kevésbé van szüksége. Nem is tudom, van-e egyáltalán ma már kovácsműhely valamelyik faluban? Nagyon szeretném pedig egyszer a négyéves fiamnak megmutatni a régi szerszámokat, a fújtatót, a nagykalapácsot, vagy a kerékgyártó gyalupadját. Az útkaparó mellénk ér a salakterégetéssel, ránkköszön, kedvesen int a hegy, az erdő felé, milyen gyönyörködtető a téli táj, s arra kér, ne menjünk gyorsan a csúszós utakon. A fák hólomb sátrából madár röppen ki, az útkaparó mosolyogva nézi. Kezében a lapát ujjongva lendül friss, fekete kelyhek terülnek a fehérségre. Ügy élünk, hogy szinte mindig • újdonságok illatát habzsoljuk: tiszavirág öröm volt régi mesterek munkájának diadala? Űtkaparó? Kerékgyártó? Kovács? Múlttá válik alakító-alkotó munkájuk nagy kalandja. A havas villanydrótok idegesen remegnek fölöttünk, az útkaparó messze tűnik egy kanyarban: mint a földön ténférgő istent, fogadja magába a domboldal. E. L> SZILVESZTER a tv-toronyban Erős a kaptató Salgótarjánban, a Kálvária-tetőre. Alig hétszáz méteren, majdnem kétszáz méter a szintkülönbség, a város és a tető kö-. zott Vannak emberek, akik most már több mint hét éve, mindennap megteszik ezt az utat. A Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága 1964. december 24-én helyezte üzembe Salgótarjánban televízióadó állomását, hogy ha ez az adó nem működne Salgótarjánban, a város egy- harmadában egyáltalán nem lenne vételi lehetőség. Megtudtuk, hogy az állomás kisugárzó teljesítménye akkora, hogy a megyeszékhely és környéke számára teljesen zavarmentes vételt biztosít azokon a helyeken, ahol a hegyek árnyéka nem gátolja azt. Örömmel hallottuk ezekét, így nem is hangzott „kényes” egyetlen vezeték biztosítja az energiát. A hálózat pedig hegyek között, fák alatt húzódik sok helyen. Ha csak egyetlen faág ráesik a légvezetékre, villámcsapás következik be, vggy egy nagyobb madár esik a vezetékre, a jól kiépített hálózatvédelem azonnal lekapcsol. A kékesi adó nem működik, innét kapjuk a képet és a hangot. Ha a faág, a madár leesik a légAz utolsó ellenőrzés a berendezésen. A jó adást, illetve vételt biztosítani kell javítsa a megyeszékhely és közvetlen környéke televíziós vételét. Végső soron „születésnapját” ünnepelte ezekben a napokban a televízióadó állomás Salgótarjánban. Több mint hét éve biztosítja a jó vételt Salgótarjánban, a Karancs alji községekben, s lefelé, egyes helyeken csaknem Pásztóig Ha jól összeszámolnánk mintegy százezer ember esti kellemes .szórakozását biztosítja ez az adóállomás. Az év utolsó napján egy fiatalember ballagott felfelé ezen az erős kaptatón. Mászva a hegyet, gondolata még otthon volt, felesége és gyermeke társaságában. Arra gondolt, hogy ók is és ó is egyedül tölti a szilvesztert. Egyedül, a televízió, a műszerek társaságában csak azért — most ő az ügyeletes adókezelő —, hogy mindenki számára biztosítsa a szilveszteri vidám szórakozást, a jó minőségű televíziósvételt, szilveszter éjszakáján. Amikor Szőke József belépett a hatalmas torony alatt levő szobába, a műszerek monoton zúgása elfeledtette vele korábbi gondolatait. Molnár János, az adóállomás vezetője fogadta. Utolsó ellenőrzés a gépeken, a berendezéseken. Minden rendben van, indulhat az adás. Az ellenőrző képernyőn megjelenik a monoszkóp csakúgy, mint a lakásokban, fel- hallatszik az ismert szignál, s a képernyőn megjelenik a „Magyar Televízió” felirat. Szőke József szinte azt is látja, hogy a meleg családi otthonokban elfoglalják helyeiket a képernyő előtt, s mindenki várja a szórakoztató műsort. Erre vigyázott ő egész éjszaka a tévétoronyban. — Van egy kis ellentmondás is a mi tevékenységünkben. Ugyanis azt valljuk, hogy itt akkor tökéletes a munka, ha nincs munka. Ismerni kell úgy a berendezést, hogy szinte a másodperc tört része alatt elhárítsuk a hibát. Más szóval mi megelőző karbantartás jelleggel figyeljük a b^jencteztet, s a mindennapos mérés után még adás előtt elhárítjuk a hibát. Ez a biztosíték a tökéletes! hibamentes adáshoz. így történt ez szilveszter éjszakájára is — mondja a beszélgetés során Szőke József. Akadt idő a beszélgetésre. Sok mindent megtudtunk az állomásról. Azt például, bogy kérdésnek az, hogy mégis előfordul néhány esetben kimaradás, amikor a kedves néfeő tudja, hogy „A hiba nem az ön készülékében van”. Erre is megkaptuk a felvilágosítást. — Most már több mint hét éve, hogy az adóállomás üzemel. A hét év alatt csak Szőke József, a szilveszteri ügyeletes egyetlen egy esetben volt kimaradás — igaz, hogy az ötyen percig tartott —, a mi hibánkból, illetve az itteni berendezés meghibásodásából. Ez az egy kimaradás pedig hét év alatt? Szinte semmi. Ezt az állomást az üzembiztonság jellemzi — kaptuk a yálaszta kérdésre. Dehát akkor hol a hiba. Hiszen előfordul, hogy kimarad a kép, rácsos jel, vagy sípoló hang jelenik meg a képernyőn, illetve a készülékben. Áramkimaradás? — Nem! — volt a határozott válasz. Az állomás energiaellátó rendszere olyan, hogy hálózatkimaradás esetén azon- nal/egy másik hálózatra kapcsolható át. Ez is az üzem- biztonságot szolgálja. A hibát teljesen máshol kell kefesni. Kerestük. Az ok a Mátra energiaellátó hálózatában keresendő, ugyanis itt csak i UwKäßAü - jói vezetékről, megtörténik a visszakapcsolás. Ez az Idő perceket vehet igénybe, any- nyit, amennyi éppen elég ahhoz, hogy a kedves nézó bosz- szankodjon. A hiba tehát ismét nem a mi készülékünkben van. Erről viszont a salgótarjáni adóállomás dolgozói sem tehetnek. — Már korábban szóltunk a 1 biztonságos üzemelésről — folytatjuk a beszélgetést. A közönség rriég nem vesz semmit észre, de mi a mérés alapján látjuk, hol következhet be a hiba. Mi, a hiba' létrejöttét akadályozzuk meg, ez az egyik lényege a munkánknak. Még mielőtt elkezdődne a szilveszteri műsor sugárzása, megkérdeztük Szőke Józsefet, mi a különbség a hétköznapi és az ünnepi, most éppen a szilveszteri ügyelet között. — Legfeljebb annyi, hogy a szolgálatos mindenkit irigyel. Itt mindig talpon kell lenni. Éberen őrködni az adás minősége felett. Az óra mutatója vészesen közeledett a 16.30 óra felé. — Még nyolc perc, s Indul a szilveszteri adás. Megállás nélkül, hajnali három óráig. Látja, most arra gondolokj mások szórakoznak, én dolgozom. Dolgozom azért, hogy mások szórakozhassanak, s örömmel búcsúzzanak az óévtől, vidáman köszöntsék az újat- Fárasztó ez a munka. Idegrendszer és szem kell hozzá. Itt, a műszaki jellemzőket kell figyelni — hangot, képet —, hogy ne szidjanak a nézők, élvezetes legyen az adás. Ha rossz a hang, vagy a kép, a kedves néző mindjárt ránk gondol. Nos, erre az éjszaka biztos nem ■ kerül sor... Szőke József elfoglalta he-' lyét. Ez a szolgálat arra kényszeríti, hogy'a jó, vagy rossz műsort is végignézze. Reméltük, hogy a jó műsort nézte... v Ma hajnalra mi már fáradtan dőltünk az ágyba. Szőke József, az adás befejezése után, műszereivel még áttekintette a berendezést, ha szükséges volt, megjavította a hibákat, hogy ma is élvezzük a tévé adását. S lehet, hogy csak most, ezekben a percekben mondja S is családjának — mert csak most ér haza: — Boldog új évet kívánok..! Somogyvári Lászlj t, uonfoat 5
