Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

Eredményes ér után ujj tervek a bányagépgyár ham A gyárudvart szinte kisö- pörték. A leltáron is túl vannak már az Országos Bá- nyagépgyártó Vállalat sal­gótarjáni gyáregységében. Beidig még soha nem for­dult elő az, ami most, hogy iiZ 1971-ben legyártott öszr szes készterméket elszállít­sak és az új évet a félkész tennék-, illetve alapanyag- készlettel kezdjék. Az új év­re való váltás jól sikerült. A termelés az előre meg­határozott program szerint folyik. Először az elmúlt évi eredményekről és ta- j^asztalatokról, majd az idei tervekről faggatom Csontos József igazgatót. — Tavalyi éves tervünket 1^5 millió forint értékkel Túlteljesítettük úgy. hogy a létszámunk nem volt na­gyobb. örvendetes, hogy gyakorlatilag megszűnt a szakmunkás-fluktuáció és 39 •saját nevelés-ű ipari tanu­lónk szabadult, akik itt is maradtak. Létszámmozgás csak a segédmunkások kö­rében volt, de jóval kisebb mértékű a korábbinál. — Az előző évinél mint­egy 10 millió forint érték­kel termeltünk többet és ez a növekedés elsősorban a vállalaton belüli kooperáció javulásának köszönhető. így Trolt ez például a beremen- di cementgyár számára ké­szített' mintegy 50 millió fo­rint értéket képviselő be­rendezések gyártásánál, majd később a helyszíni szerelésnél. Az országos vál­lalat szerelőcsoportjának a .mi szerelőink is segítettek. — Jövedelmezőségünk, a nyereség kevesebb mint az előző évi volt. Ez nem szer­vezési, vagy munkafegyelmi okokra vezethető vissza, hanem arra, hogy időköz­ben az egyes aiapanyago-k árai változtak és ezt a több. letlciadást a végtermékele árában nem tudtuk érvé­nyesíteni. — Év közben csökkent a gyártóterületünk. A gyár- rekonstrukció miatt épüle­teket kellett lebontani és embereket átcsoportosítani, ami zsúfoltságot is jelent. Átmeneti dolog ez, a jövő érdekében van rá szükség. A termelés nem vallotta kárát és ez a jó szervezés­nek köszönhető. A már em­lített javuló belső kooperá­cióval szemben a külsőről nem mondhatunk sok jót. A gépalkatrészek, meghajtó- motorok, öntvények, gumi­hevederek még sok zavart okoznál: a munkánkban. Nagy az átfutási idő meg­rendeléstől a megérkezésig, és sokszor a késés miatt fontos berendezésekkel vál­nunk kell. Sajnos, nagyobb arányú javulásra az idén sem számíthatunk. — A zárt termelési cik­lusban gyártott görgők szá­ma szaporodott. Tavaly 150 ezer darabot készítettünk, az idén viszont már 200 ezer darab az igény. A pi­aci lehetőségek itt a kapa­citás bővítését indokolnák, mert ennél több kellene, sőt exportigényeket is kénytele­nek voltunk visszautasítani. Ennek ellenkezője a máso­dik zárt termelési ciklu­sunk, a süveggerenda-gyár- tás. Ebből évi 30 ezer da­rab gyártására lennénk ké­pesek. Ugyanakkor tavaly 18 ezer darabot gyártottunk, az idén eddig ■viszont csak 10 ezer darabra kaptunk Mai kommentárunk Munkavédelmi konferencia A hét közepétől a hónap végéig munfoavédeíí»! kon­ferenciák lesznek a járási székhelyeken. Sok vita folyt arról, hogy megyei szinten rendezaék-e meg, vagy így, ahogyan végül is sor kerül a íantes megmozdulásra. A rendező szerveit a járásonként! iKWiíerenciákkal lehetősé­get kívántak biztosítani a tartalmasaibb, zavartalanabb véleménycseréhez. Azt akarjál!, hogy mindenki szóhoz jusson a konferenciákon — ez megyei szinten kevésbé valósulhatott volna meg. Falun a biztonságos munka megkövetelésének, tör­vénybe iktatásának nem nagy múltja van. Mindössze négy esztendővel ezelőtt hoztak rendeletet arról, hogy a mezőgazdasági munkában is legyenek védőberendezések a gépeken, a balesetek ellen felkészülten, tudatosan kell védekezni, legyen a baleset-elhárításnak gazdája. Ennek az intézkedésnek nagy jelentősége volt, mert sajnos, egy­mást követték a balesetek, nem ritkán a halálos végűek is. Szabálytalanul, hozzá nem értő emberek vezettek jár­műveket, kezeltek gépeket. Egymást követlek a tragédiák és senkit sem vonhattak felelősségre. A rendeletek nyo­mán kijelölték a mezőgazdasági üzemekben is a bal­eset-elhárításért felelőseket. Ezek oktatni, tanítani kezd­ték a dolgozókat, megkövetelték a védőberendezések al­kalmazását. Azoknak, akik mindezek ellenére elhanya­golták a védekezést, büntetést javasoltak Az eredmény: az elmúlt esztendőben már nem volt a megyében halá­los baleset. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, hiszen korábban nem győztünk gyászolni. A munkavédelem komoly és felelősségteljes feladat. A konferencia egyik rendeltetése, hogy megvizsgálja: négy esztendő alatt miképp végeztük munkánkat a mun­kavédelem érdekében. Lesz mondanivaló bőségesen, h szén nem mindenütt egyforma a feladat ellátása. Egyik helyen lelkiismeretesebben, máshol kevésbé lelkiismere­tesen végzik a teendőket. A konferenciákon erről lesz szó, és arról, miképp haladjunk tovább, hogy még töké­letesebb, még biztonságosabb legyen a mezőgazdasági dolgozók baleset elleni védekezése. Mint ismeretes, itt sincs megállás; a technika rohamosan fejlődik, ennek terméke az ember szolgálatában áll, de az embernek kell kezelni is ezt a technikát. És a gép, amennyi hasznot, annyi kárt is tehetnek avatatlan kezekben. Minden járásban megtartják a találkozót, amelynek azt a címet adtaik: Járási mezőgazdasági munkavédelmi ' konferencia. Azzal köszöntjük az első ilyen tanácskozást, hogy végezzen hasznos munkát abban a tudatban; a leg­fontosabb, az ember érdekében cselekszik. — B — megrendelést Ez abból ?s fakad, hogy a korábbinál hosszabb élettartamúak acélsüvegeink, tehát keve­sebb belőlük a bányászat igénye. Nálunk viszont a kapacitás lekötése gondot okoz és olyan profilt kell keresnünk, ami ezeken a berendezéseken gyártható. Valószínű, a vállalat által gyártott és Nyugatra is ex­portált páncélpajzsok egyes alkatrészeit gyártjuk majd a süveggerenda-üzemben. — Mi várható 1972-ben? Tervünk marad a tavalyi. A termelőterület szűkülése mi­att nem is számíthatunk nagyobb termelésfelfutásra. A rekonstrukció, a nagy­csarnok ebben az évben még nem jelent termelőte­rület-bővülést. Az idén új lesz számunkra, hogy már előírják a nyereségtervet, amit teljesíteni kell. Lét­számnövelésre sem számí­tunk, csak a saját nevelésű ipari tanulóinkra. — Az árpolitikát változ­tatni akarjuk. Az új ható­sági alapanyagárakat figye­lembe véve korrekten akar­juk kialakítani termelési árainkat. — Ebben az évben to­vább szűkül termékskálánk, tisztul a profilunk. Nagyobb mértékben növeljük példá­ul a gumihevederű szállító- szalagok gyártását. Különö­sen megnövekedett a BSZ—• III. típusú korszerű bánya- szalag-berendezés iránt az igény. Egyébként a BSZ tí­puscsaládból gyártunk tal­pas, felfüggesztett és sze­mélyszállításra is alkalmas típusú szalagokat Ezekből mintegy 100 millió forint termelési érétkünk lesz az idei évben, — Nagyobb megrendelő­ink — az ország bányáit ki­véve — ebben az évben a Péti Nitrogénművek, ahol a rekonstrukcióhoz szállítjuk a különböző berendezéseket, ezenkívül az orosházi sík­üveggyár bővítéséhez ugyancsak hasonló berende­zések készülnek. A hejőcsa- bai cementgyár építéséhez pedig később kellenek majd az általunk gyártott beren­dezések. A termelés mellett szeretnénk, ha a gyári re­konstrukció minél előbb megvalósulna. Nagyon sür­getjük, hiszen ez jelenti a jövőnket — fejezte be Cson­tos József, «ffSdiic... A* ítn^ra vallotná*«!) mnnl<■isőrwTűnnoUí'Ipííí B, 3, Gólyán Andrásné vagyok. Nyolcvanegy éves. Egészsé­gem most is jó- Itt lakom Ri- mócon, a Petőfi utcában. Bol­dog anya, nagymama vagyok. Miért ne lehetne boldog egy asszony, aki hét fiúgyermek­nek adott életet, s mind a hét itt él körülötte. Jöttek ám ezek egymás után. Berta­lan 1915-ben. András 18-ban, aztán a sorrend: kileneszáz- hászban István, huszonkettő­ben János, huszonnégyben La­jos, huszonhétben Balázs és hat év múlva, kilencszázhar- mincháromban a legfiatalabb, a László. Hét gyerek. Képzelje el summás sorsunkat Csak kín és szenvedés, a cselédség ju­tott számunkra, egészen a fel- szabadulásig- Mezőhegyesre jártunk a gyerekekkel együtt, hogy megszerezzük a summásságból a téli betevő falatot. Keserves sors volt ez. Egy talpalatnyi földünk nem volt. Amit műveltünk, s a termés,- amit ezekről a föl­dekről betakarítottunk, min­dig a másé volt. Tudtam én mindig. hogy eljön a mi időnk is. Egyszer a szegényparasztnak is lesz szava ebben az országban. Igaz, sokáig vártunk rá, de eljött ezerkilencszáznegwen- öt. Jómagam is, a gyerekek közül az idősebbek is, mind­járt beléptünk a kommunista pártba. Hej, de cudar napok voltak ezek. Emlékszem a földosztásra. A kulákok tég­lákkal dobáltak bennünket. Aztán jöttek az éjszakába nyúló viták a karók miatt, Tudja, azokra a karókra gon­dolok. amelyeket a földosz­tásnál a parcellák szélére kivertünk. Ez a darab a tiéd, ez a szomszédé, ez meg ne­künk jutott. Így lettünk mi „földbirtokosok”. Aztán emlékezem azokra a viharos vitákra, amikor a közös gazdaságot szerveztük Himócon- A fiúk is. de én is jártam a házakat, s magya­ráztuk a termelőszövetkezet előnyét Sikerült megértetni az emberekkel a jót Lássa, ma már nyolcvanegy éves vagyok, mégis vidám és jó­kedvű. Még az sem szomorít, hogy nagy szegénységben ne­veltem a gyerekeimet. Hu­szonhét éve mind az állam, a párt szolgálatában áll, de ed­dig még soha nem kaptam semmit a fiaim után. Hogy hiányzik-e ez az elismerés? Nem tudom. Egy biztos, hogy nagyon jólesne. Mondtam már, hogy a hét gyerek huszonhét éve az ál­Goíyán Andrásné lam, a párt szolgálatában áll. Ahová a gyerekek mentek, oda mentem mindig én is. Én jót akartam nékik, ők is a Jót akarták biztosítani szá­momra. Becsületben, tisztelet­ben tartom a párttagokat, kü­lönösen azokat, akik a párt fegyveres szolgálatában áll­nak. A munkásőrökre gondo­lok most. Azért is becsülöm őket. mert azt mindenki ön­ként vállalta. Ök, a munkás­őrök a mi rendszerünket vé­dik. Ezért is vagyok büszke arra. hogy a hét fiam közül öt munkásőr. János helyett a fegyvert most az unokám ve­szi át, ha jól tudom ünnepé­lyes egységgyűlésen, Szécsény- ben. Nyolcvanegy éves vagyok. Ügy gondolom, spk és nagy élettapasztalattal. A faluban már csak úgy hívnak, hogy drága Ilon néni. Még a fia­talok is. akikkel ma is vitat­kozom. Pedig ők azt hiszik, hogy az élet mindig ilyen volt-- Dehogy volt. De azért most már ők is látlák, hogy fejlődik ez az ország, mind jobban szépül az egyszerű ember élete. Erre kell vi­gyázni a munkásőröknek. Talán már sokat beszéltem magamról, meg a múltról. Tudom, a fiaimra, a munkás­őrökre kíváncsi. Akkor hadd mutassam be őket. Kezdjük a sort Andrással, aki tizennyolcban született. Ö kilencszázötvenkilenctől munkásőr- Volt ő napszámos, katonatiszt, — ha iól emlék­szem, százados. Most meg már több mint egy évtizecfe * községi tanács elnöke. Büszke vagvok a legidősebb fiamra. Elnyerte a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet, meg­van neki a Munka Érdemrend bronz fokozata, a munkásőr­ségtől a tízéves emlékérem és a Kiváló Parancsnoki jel­vény is. Most kiképzési cso­portvezető. Jánossal folytassuk a sori, Ö mindjárt az alakulástól tagja lett a munkásőrségnek“ Igaz. leszerelt, de az unokám, aki ugyancsak János és éppen a felszabadulás évében szü­letett, vízvezeték-szerelő, most vett részt a munkásőr-elő- képzésben. Mint nagyanya boldog vagyok, hogy január­ban, az ünnepélyes egység- gyűlésen avatják. Lajoson a sor, Ö már tizen­öt éve, hogy a munkásőr egyenruhát hordja. Volt ara­tómunkás téesztag. most brigádvezető. de sokáig volt pártmunkás is. Az ő mellén is ott díszeleg a Haza Szolgá­latáért érdemérem arany fo­kozata kitüntetés. Megvan a kiváló parancsnoki jelvénye, úgy tudom, hogy most sza- kaszparancsnok-helyettes. A fiaim közül negyediknek Balázst említem. Most főosz­tályvezető aszécsényi ÁFÉSZ* nél. Két éve. ahogyan ők mondják, tartalékos állo­mányban van. Kitüntetése? Ha jól emlékszem a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. A legfiatalabb László, ö is sokat próbált már az élet­ben. Volt kereskedő, a terme" lőszövetkezetnél több mint tíz éven át csúcstitkára a pártszervezetnek- Most meg függetlenített parancsnokhe­lyettes Szécsényben. a mun­kásőrségnél. Hiába, hogy a legfiatalabb, azért neki is vannak kitüntetései. Ahogy nézem a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatát, m Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérem kitüntetést hord­hatja. De megvan neki a tíz­éves emlékérem is és büszke vagyok arra, hogy ő is tulaj­donosa a Kiváló Parancsnok jelvénynek. Hát ezek lennénk mi, Gkr Ivánék. Ez az én családom; Ök az én fiaim. Büszke va­gyok rájuk. Hiszen mi keli egy idős asszonynak. Az, hogy a gyerekei jobban éljenek, mint a szülők éltek valami­kor. Ezt én elértem. Mind­ezt annak köszönhetem, hog­yannak munkásőrök. akik a mi rendszerünket védik. Lejegyezte: Somogyvári László Négy egyenként 29 ezer köbméter térfogatú - tartály készül i Barátság—II. kőolajvezeték magyarországi szakaszának egyik legnagyobb létesítményén, a fényeslitkei fogad Homá on. Képünkön: a tűzvédelmi iédőgát és hal, vezetékrend­szerhez 28 kilométer hosszú csővezetéket fektetnek le

Next

/
Thumbnails
Contents