Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-26 / 21. szám

MOZIÉLET Jelenet a Jelenidő című filmből Két rendkívül érdekfeszítő filmet kínál a salgótarjáni November 7. Filmszínház kö­vetkező műsorheti program­ja. Január 27—29-én a fél 4- es és a háromnegyed hatos előadásban a Jelenidö című új magyar filmet vetítik. Ugyanezen a napokonon 8 órától egy nagyon hosszú cí­mű színes angol filmre vált­hatnak jegyet a mozinézők, a film címe: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elme­gyógyintézet színjátszói elő­adják De Sade úr betanításá­ban. A Jelenidő, Bacsó Péter já­tékfilmje már műsorra kerü­lése előtt is nagy visszhan­got váltott ki. Új üzemi film? — aggályoskodtunk, emlékezve még a hajdanvolt overallos sablonfilmekre. Igen, üzemi film. de semmi köze a sablonelődökhöz. A fő kérdés már eleve feszültsé­get teremt: élünk-e eléggé a demokratizmus adta lehetősé­geinkkel? Tudjuk-e egyálta­lán, hogy mihez van jogunk? Mózes Imre, egy budapesti nagyüzem minőségi ellenőre egy napon munkakönyvével a zsebében az utcán találja ma­gát, éppen azért, mert pél­dásan látja el munkáját, s ez nem mindenkinek érdeke. Nem nyugszik bele az őt ért méltánytalanságba, bíróságon keresi igazát. Idő előtt elfá­rad azonban a harcban, igaz­gatója unszolására .vissza­megy a gyárba. Nem „tanul” az előbbi esetből, továbbra is lelkiisme­rete, igazságéraete szerint cselekszik. S amikor a ju­talmat a végzett munka ará­nyában osztja el, kitör a jáni öntevékeny színjátszók­kal is találkozhatunk a film­vásznon. A 19- század elején Párizs­ban nagy divat volt a cha­rentoni elmegyógyintézet szí­ni előadásainak látogatása. A színjátszást az elmeorvosok hasznos gyógymódnak tartot­ták, Az előadásokat De Sade márki rendezte, aki életének utolsó 11 évét ebben az inté­zetben töltötte, botrányai mi­att került ide. Nagyszerű munka, egészen kiváló alkotás a Jean Paul Marat üldöztetése és meg­gyilkolása. .. című film. A Peter Weiss drámájából írott film heves vitákat bontakoz­tat ki De Sade márki és Ma­rat között és vitáikban ki­bomlik kettejük ellentétes fi lozófiája: az „isteni márki' Szereplői szinte kizárólag szadizmusa és a „nép barát­amatőr „színészek," akiknek ja" forradalmi tüze. nincs is szükségük arra, A Peter Brook rendezésé' hogy „játsszanak”, önmagukat ben készült angol filmet — adják a filmben. Bolyós Lász- erősen filozofikus tartalma ló, Molnár Ernő és Szmolicza miatt — elsősorban a témát Gábor személyében salgótar- értő nézőknek ajánljuk. felháborodás, leváltják cso­portvezetői beosztásából. A hallatlanul izgalmas film hiteles légkörben játszódik, 1 wmmmm nr ^1 mm —a ■ K VELEMENYUN ■íl/á) k. If.U'UlíL Azt hiszem, két hete hangzott el a bejelentés a Kicsoda —micsoda? jelenlegi játékmestere szájából, miszerint befeje­ződik a maratoni műsor, átadja magát az elmúlásnak. Hal­doklóról jót, vagy kevés rosszat, így diktálja az illendőség, S kétségtelen, hogy a fejtörő kezdeti szakaszában sok érde­kes és izgalmas percet nyújtott, százezreket kapcsolt látha­tatlanul is a játékba a képernyők előtt. Az izgalmas pillana­tokat később apróbb-nagyobb bosszúságok váltották fel, majd egyhangúság és unalom, szóval a Kicsoda—micsoda? elvesz­tette vonzását. Szabályos időközönként jelentkező köteles műsorszámmá szürkült, melyre végül már bizonyára maguk a szerkesztők sem túlságosan figyeltek oda. Sajnos, eléggé nagy időbe tellett, amíg a műsor gazdái belátták, hogy a fejtörő játék ebben a formájában kiélte ön­magát. A legutóbbi, vasárnapi jelentkezése csak megerősítet­te a műsorral kapcsolatosan kialakult mind kedvezőtlenebb általános véleményt. Ugyanakkor viszont hangsúlyoznunk kell, hogy hasonló jellegű, de friss konstrukciójú szellemi tornára, vagy tornákra a jövőben is igényt tartunk. Gondo­lom, a szükségesség megítélésében a műsorszerkesztők is egyetértenek. ★ Ma, szerdán újból jelentkezik (16.55) az egyik legnépsze­rűbb sorozat, a nyugdíjasoknak szóló Életet az éveknek. Ér­deklődésre számíthat (17.45) Molnár Margit műsora, a Nyi­tott boríték, esti mese után (19.05) a Parabola, majd (20.00) a Hová?... című, magyarul beszélő angol film. A Magyar Rádió legjobb tánczenei felvételeiből ad válogatást (21.20) a Hi-Fi ’71... című műsor. (barna) Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Nekünk ad legtöbbet Salgótarján Az 50. születésnapját ün­neplő Salgótarján város meg­mozgatta az úttörők fantáziá­ját. lendületet adott írásked­vüknek- Az e hei levelek nagy részének témája az 50 éves Salgótarján­Szabó Péter őrsvezető pél­dául ezt írja: „Örsi összejöveteleinkre meghívott veteránok gyakran meséltek nekünk a régi Sal­gótarjánról. Kenyeretlen Tar- jánnak nevezték ezt a pisz­kos, sáros kis bányavárost. A dolgozó emberek rozoga mun­káskolóniákban. vályogból és deszkából épített bánvászba- rakkokban éltek. Nem volt más. mint szenny és nyomor. Mi, gyerekek már más vá­rossal ismerkedtünk meg. Napról napra látjuk, hogyan tűnnek el a kolóniák, a vá­lyogkunyhók. a barakkok és helyükön gomba módra nőnek ki a vasbeton elemekből épü­lő sok emeletes, modern épüle­tek. A régi hazak lakói ezek­be a gyönyörű lakásokba köl­töznek. A város kulturális intézmé­nyei is új otthont kapnak. Va­lamennyi kisdobos és úttörő nagy örömére úi iskolák, könyvtárak művelődési ottho­nok nyitották meg előttünk kapuikat. Vágyaink egyre szebben teljesülnek. Kedvünk­re játszhatunk, sportolhatunk, művelődhetünk. Talán mi. gyerekek kaniuk a legtöbbet az új Salgótarján­tól, ezért nekünk is mindent meg kell tennünk érte, ami csak erőnkből telik- Vigyáz­nunk kell a városra, őrizni tisztaságát, szépségét, védeni parkjait, növekvő tacskóit- Egymást is figyelmeztetnünk kell, ha szükséges, nem sza­bad szó nélkül elmenni a ron­gálok. a minden szépet pusz­felnőttek ezt várják el tőlünk. Örsünk, a 3616. sz. Lovász József Úttörőcsapat Lenin ra­jának Partizán őrse erre a munkára hívja fel Salgótarján minden kisdobosát, úttörőjét, őrizzük, védjük 50 éves vá­rosunk rendjét. tisztaságát, ezzel is segítsük a városépítés nagy munkáját.” Kedves Péter! Megkaptuk a két szép rajzot is. nagyon tet­szett. Sajnos, hely hiánya miatt. ezúttal nem tudjuk közölni. Rajzolj máskor is. és küldd el nekünk, legközelebb bizonyára lesz lehetőség arra. hogy a megye minden úttörő­je megismerkedjék munkáid­dal! Szemünk eSőtt szépül a város Varga Beáta, a salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Isko­la negyedikes tanulója is Sal­gótarján múltjával és jelené­vel foglalkozik. így ír: „Lakóhelyünkön régen a honfoglaló magyarok teleped­tek meg. Tarján volt az egyik törzs neve. Később Salgó-vár nevét is hozzákapcsolták- így lett Salgótarján­Lakói a domboldalra építet­ték viskóikat. Faszénégetéssel, kosárfonással és seorűkötéssel foglalkoztak. Később szénre bukkantak. Gyárak épültek. A dolgozóknak a gyár körül ko­lóniákat és barakkokat építet­tek. A faluból nagyközség, majd később város lett. Ez éppen 50 ével ezelőtt történt. A váxos fejletlen volt. a mun­kások nagyon rossz körülmé­nyek között éltek. A »felszabadulás után a mun­kások lettek a gyár vezetői. Azon fáradoztak, hogy az el­maradott Salgótarjánból fej­lett ipari város legyen. Le­bontották a nyomortanvákat és helyettük gyönyörű emele­tes házakat építettek. Sze­münk előtt alakul át. szénül ez a város- Megépült az úi kórház, a Pécskő Üzletház, a József Attila Művelődési Köz­pont. a Karanos Szálló, isko­lák, óvodák jöttek létre- A mi Gagarin iskolánk a legkorsze­rűbb­örömmel és büszkén mond­hatjuk, hogy Salgótarján lakói vagyunk.” Beáta lerajzolta a régi és a mai Salgótarjánt. íme! JLiUl r~ ® ara ! n Ilii íjfriV A "rj ÜltL-J « ! f Ta WÜ ; - ­ti [ilÜljjL. jTTtTT iuftii' jJjJaúu titok mellett- Tudjuk, hogy a Mikszáth /pálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN 21. — Szörnyűség! Már megint háborgat bennünket valaki! Micsoda ördöngős zárda ez! A Strang apó szemei vilá- goltak, mint a szentjános­bogár. — Fejlődik benne valami. Az bizonyos, fejlődik valami. — ön talán csak képzelő­dik. — Nem, nem hiszem. A kapu még egyre dongott, szinte azt lehetett hinni, hogy összeroppan. — A patvarba is, nézze meg ezt a vén kapust, mit csinál, mért nem nyitja ki? Isten önnel. Strang. Legyen okos és tapintatos. Én most már visszamegyek őfelségé­hez. Strang a kapus páholyához sietett; de bizony a páternek nagy oka volt a kaput fel nem nyitni; a király asztalá­ról a maradék borok mind őhozzá kerültek, és leütötték a lábairól. Csuháját levetve a ríagy melegben, végigterült a deszkalócán, és hortyogott. Miatta ugyan ott kalapálhat az idegen, amennyit neki tet­szik. — Emerentia — hörgé ál­mában, midőn Strang megráz­ta — ne legyeskedj velem, ne incselkedj. Hiszen tudod már, hogy semmit se érek. Strang belátta, hogy itt legokosabb felhúzni a csuhát leakasztani a kulcsot, kiinni a maradékok maradékait, és végezni az idegennel. Kicsoszogott, lehetőleg az öreg járását utánozva, s ki­nyitotta a kapuajtót félig. Magas, délceg férfi állt a ka­punál, fehér lovának a kan­tárját fogva a bal kezében. Strang azonnal ráösmert. szí­ve hevesen dobogott. — Mit akarsz, testvérem az úrban? — kérdé tőle fojtott, alázatos hangon. — Okosan akarok veled be­szélni. — Mind a két fülem ki van nyitva felelte az álbarát kö­zömbösen. — Hoztak ide a múlt he­tekben egy asszonyt? — Mit? Kit? Nem hallom. — Ám azért nem hallod, mert csak a két füled van ki­nyitva, de nyisd ki a két te­nyeredet is. A kapus együgyű arcot vá­gott, behunyta a szemeit áj- tatosan. és kinyitotta a tenye­reit, mire a jött teleöntötte mind a kettőt aranyakkal. Azokkal a rossi aranyakkal, amiket útközben beváltoga­tott. Elég jók lesznek a ba­rátnak. Strang rókaszemei szikrá­kat szórtak örömükben, amint lopva az aranyakra sandított. Látom, hogy jó járatban NÓGRÁD — 1972. január 26., szerda vagy, testvér. Segítenék is rajtad, de semmit sem tu­dok, mert én csak mint ki­segítő nyitottam ki most a kaput. Hanem várj egy ki­csit, mindjárt fel leszel vilá­gosítva. A kebelébe nyúlt, és egy kis sípot előhúzva, belefújt. Egy szempillanatig sem tartott. Megmozdultak a kö­zeli bokrok, s három fölfegy­verzett rendőr csörtetett elő: — Lépre kerültél Csernyicz- ky Mihály — kiáltó a kis em­ber, a csuháját levetve. — Kötözzétek meg! Nagy érdeklődést keltett a Csernyiczky-féle pénzcsináló banda pere messze földön, mert egész Krakkóig, sőt Szentpétervárig elnyúltak a szálai. Több mint egy mázsát nyomnak a periratok a var­sói levéltárban. Hatvanöt sze­mély volt belekeverve (ezek között kilenc nő), de a mi krónikánkra nézve teljesen közömbös, mi mindent fecseg­tek össze a vallomásaikban. Egyetlen érdekes pont a Cser- nyiczky vallomásában, miként lépett erre a végzetes útra. Apja. aki ellenezte, hogy a szegény sorsú Jablonszka Má­riát elvegye, felbiztatta, hogy bátran feljebb vetheti szemeit mert a pincében egy hordó aranya van. Ez adta a fiúnak az ötletet, hamis aranyat csi­nálni. s apja jó aranyait ezek­kel kicserélni. Először csak a szegény öreg bolondítására verettek az aranyak (egy krakkói pincében volt a mű­hely), később aztán megtet­szett a kalandor természetű Csernyiczkynek a jövedelmes és veszélyes foglalkozás — kivált, mikor az arannyal telt hordócskát (melynek az al­ján még igazi aranyak is vol­tak) a lublói Kaszperek ellop­ta. így lett egy kiágazó ban­da feje stb. Az ítélet, mely 1720 nya­rán hozatott, pallos általi ha­lálra szólt a nyolc főcinkcsra nézve. Természetesen ezek kö­zött volt Csernyiczky. Roppant tömeg nézte a ki­végeztetést a piacon; ezek közt idegenek is, Lembdrg- ből, Krakkóból. Ott ült mind­járt az első sorban egy emel­vényen gróf Nowogradszky, Lubomirszky Tivadar szta- rosztával beszélgetve. Egyszerre megkondult a toronyban a lélekharang, hoz. ták a vádlottakat, mindeni- ket egy-egy pap karon fog­va. A sztaroszta izgatottan ugrott fel. háta megborzon­gott, szemeit vér borította el. — Kaszperek Mihály! — kiáltott fel önkéntelenül. Csernyiczky meghallotta a nevét, s hetykén, kihívóan nézett arrafelé, ahonnan a hang jött. Nowogradszky megrántotta a sztaroszta kabátját. — Ülj le! Mit akarsz? — Istenemre mondom — szólt a sztaroszta —, ez a fic­kó tökéletes mása a lublói halott embernek, akiről ne­ked egyszer szólottám. Ha nem sántítana az egyik lá­bára. meg mernék esküdni, hogy az. (Folytatjuk) Virágos terek és szobrok acélárugyárat, a gépgyárat és az üvegyárat. Salgótarjánt 1922. ja­nuár 27-én nyilvánították várossá. Ötven évvel ezelőtt azonban még nem voltak szép lakások, virágos terek és szobrok. A felszabadulás óta a város sokat fejlődött. A ré­gi viskók helyén modern, kényel­mes, emeletes lakások épültek. A gyárakban is új gépek dolgoznak. A város neve Salgótarján, ami azt jelenti számunkra, hogy fé­nyes és csillogó. Szép levelet kaptunk Gordos Szilárd negyedikes tanulótól is. Írásának ezt a címet adta: Váro­sunk múltja és jelene. Salgótarján hegyekkel körülzárt völgybe települt. Régen csak egy szegényes kis falucska volt. Az emberek a hegyoldalra épített, pi­ciny kis házacskákban laktak. 1839- ben itt járt Matussek Ven- czel, egy pesti asztalos legény, aki meglátta, hogy a hegyoldal­ban valami füstöl. Ez nem volt más, mint a hegy gyomrában iz­zó szén. 1840- ben megnyitották az első Szilárd Is küldött nekünk két szénbányát, ettől kezdve állandó- rajzot a levélhez. Közülük, ha he- an növekedett az ide települő bá Ivünk lett volna, szívesen bemu- nyászok száma. tattuk volna azt, amelyik a mai Később gyárakat is építettek: az városközpontot ábrázolja. F ELHIVAT! Kedves úttörövezetök, pajtásuk! Közeledik hazánk felszabadulásának 27. évfordulója. Mi, az 1665. számú, dr. Münnicli Ferenc Üttöröcsapat úttüröl és vezetői vállal­juk, hogy a Forgách-bányatelepen levő szovjet hősi emlékmű kör­nyékét megtisztítjuk és parkosítjuk. Vállalásunkat 1972. IV. 2-re tel­jesítjük. ,A továbbiakban védnökséget vállalunk rendben tartására! csapatunk ezzel is szeretné kifejezni háláját a felszabadító szov­jet hősök iránt. Csatlakozzatok akciónkhoz! A megye területén sok a felszaba­dulással kapcsolatos emlékmű, emléktábla található. A magyar mun­kásmozgalommal kapcsolatban is vannak emlékhelyek. Ezek rend­ben tartása szép úttörőfeladat, ezzel Is méltóképpen emlékezhettek a felszabadító hősökre, a dicső elődeinkre. Kérjétek lakóhelyetek ve­zetőit, hogy támogassák munkátokat! Az akcióban szereplő emlékműveket 1970. április 2-ig hozzátok rendbe, vállaljatok felettük védnökséget! Munkátokat előre is köszönjük. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents