Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
iiío »vifofta me« o a konferenciáját Joszip Broz Tito elnük megnyitó bestédével és az elnökség két beszámolójával kedden Belgrádban megkezdődött a JKSZ II. konferenciája 367 küldöttének tanácskozása. Joszip Broz Tito beszédében többször is nyomatékosan hangsúlyozta. Hogy a nyugati scdió rosszindulatú támadásával és az ország egysége megbontásában reménykedőkkel szemben a valóságban nem lehet valamiféle jugoszláv válságról beszélni, hanem csu. pán nehézségekről, amelyekkel szembetalálta magát a párt. Ezeknek a pártban, gazdaságban és általában az ország életében jelentkező nehézségeknek az az oka. hogy azokat a helyes határozatokat, amelyeket 1969 márciusában a JKSZ IX. kongresszusa hozott nem hajtották végre. Ez azt bizonyítja, hogy a kommunisták nem álltak a helyzet magaslatán. A gazdasági reform biztató eredményeket hozott, egészében beváltotta a hozzáfűzött reményeket, de nem minden területen volt sikeres. Úgyszintén a párt szervezeti átalakítása sem érte el a kívánt hatást. A kisebb létszámú alapszervezetekben jól halad a munka, de ahol egy alapszervezetben több száz párttag tömörül, nincs meg eléggé a lehetőség, hogy az emberek kifejezésre juttassák véleményüket, hasson az alulról jövő bírálat. Ennek a konferenciának az a feladata — foglalta össze mondanivalóját Tito elnök —, hogy szervezetileg jól összefogjuk erőinket, vagyis nem új határozatokra van szükség, hanem a kilencedik kongresz- szuson elfogadott fő irányvonal következetes végrehajtására. Veljko Vlahovics A JKSZ [fejlődése és időszerű feladatai című referátumában kifejtette, hogy „a múlt évi decemberi elnökségi üléssel nagy lépést tettünk előre, de a megoldandó kérdések sokaságát és bonyolultságát, valamint azt tekintve, hogy mi- ■ Íven eszmei-politikai válságot él át a kommunisták szövetsége, nem szabad azzal megtéveszteni magunkat, hogy minden simán fog menni”. Hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak meg kell szabadul- niok az eszmei ingadozásoktól az opportunizmustól, a politikai becsontosodástól és a liberalizmustól. Vlahovics hangsúlyozta, hogy a kommunisták számára a kérdések kérdése az önigazgatás. Kire Gligorov: „Társadalmi-gazdasági időszerű kérdések és a JKSZ feladatai” címen tartotta meg referátumát. Ö is részletesen elemezte az önigazgatási rendszer és a gazdasági mechanizmus, valamint az egész szövetségi népgazdaság fejlődését. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hétfőn megbeszélést folytatott Washingtonban Nixon elnökkel Szadat találkozott a kairói dics kokkal Heliigyminisstériumi nyilatkozat Kedden hajnalban a Kairói Rádió ismertette az Egyiptomi Belügyminisztérium nyilatkozatát. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az egyiptomi törvények tiltják a tüntetéseket, s „ezért a belügyminisztérium mostantól fogva betilt minden tüntetést, s megvédelmezi az ország belbiztonságát, amelyet éppen az (izraeli) ellenség akar lerombolni”. A nyilatkozat visszaidézi az egy hét óta történtekét. '’Elmond ja, hogy január 17-e és 24-e között a kairói és az Ein Samsz Egyetem diákjai számos összejövetelt tartottak, s ajánlásokat fogadtak el a közel-keleti válság békés rendezése minden formájának elutasításáról, s a honi frontnak a háborúra való felkészítéséről. A diákok kifejezték azt az óhajukat, hogy a kormányzat vezetőivel találkozhassanak és vitát folytathassanak. Néhány diák ülősztrájkba kezdett a követelések alátámasztása végett. A nyilatkozat ezután rámutat, hogy számos kormánytag több ízben is tárgyalt a diákokkal, meghallgatta panaszaikat. Néhányan ezt követően felhagytak az ülősztrájkkal; megint mások folytatták a sztrájkot és röpiratokat terjesztettek. „Maguknak a diákoknak és az állam biztonságának érdekeit védelmezve, a rendőrség végül bevonult az egyetem területére, erőszak alkalmazása nélkül megszüntette az ülősztrájkot, s őrizetbe vett számos diákot. Ezek közül többeket szabadon bocsátottak; néhány ügyében még folyik a vizsgálat.” „A tegnapi (t.i. hétfői) tüntetések már elfordulást jelenítettek a helyes hazafias viselkedéstől. ,. s a rendőrség a itüntetők szétoszlatására kényszerült” — hangoztatja a belügyminisztérium nyilatkozata. Kedden reggel Szadat elnök az Abdin-palotában fogadta a kairói diákszövetség megbízottait, a munkásszák- szervezetek, a parasztszövetség, az ASZÚ és a sajtó képviselőit. Szadat „az egyetemen kívülálló elemeket” vádolta a diákzavargások szításával. Az egyetemisták kérdéseire válaszolva az elnök hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen az Izrael elleni háború, s az új kormány feladata a harc előkészítése. Közölte, hogy a letartóztatottak közül 30 diákot állítanak bíróság elé a zavargásokban valórészvétel vádjával. A többi 950 őrizetbe vett egyetemistát pedig már szabadon bocsátották. • A találkozó Idejére a rendőrség erős kordont vont az Abdin-palota körül, mert a fővárosban egész délelőtt folytatódtak a diákzavargások. A kairói Felszabadulás téren egymást követték az egyetemisták tüntetései, akik fogva tartott társaik szabadonbo- csátását követelték. Hírügynökségi jelentések szerint ösz- szecsapások zajlottak le a tüntetők és a rendőrök között. (MTI) Csehszlovák elismerés A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya — mint. a prágai külügyminisztérium közli — január 24-én elismerte a Bangla Desh Né* pi Köztársaságot. A kormány, döntéséről Lud- vik Svoboda köztársasági elnök és Búbomir Strougál miniszterelnök táviratban értesítette Csaudhuri elnököt, illetve Mudzsibur Rahman sejk miniszterelnököt. Közölték: Csehszlovákia nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat kíván létesíteni Bangla Deshsel. Izraeli arzenál Az amerikai—izraeli összjáték magasabb szintre emelkedett. Eddig általában az volt agyakorlat, hogy Izrael mindig újabb fegyverszállításokat követelt, az Egyesült Államok pedig e követelések teljesítésével válaszolt. Most az amerikaiak nem elégednek meg Izrael fegyverzetének felújításéval. vagy kiegészítésével. Elősegítik az izraeli hadiipar fokozott kiépítését is, mégpedig olyan méretekben, amelyeket egyáltalán nem indokolnak Izrael szükségletei. Nyilvánvaló, hogy Izrael szerepének olyan megnöveléséről van szó, amely csak élezheti a feszültséget a világnak ebben az amúgy is veszélyekkel terhes térségében. Eddig a támadó harci repülőgépek szállítása állott előtérben, ezt sürgette Golda Meir kormánya, ennek késleltetésével próbálkozott Nixon port hinteni az arab kormányok szemébe, s végül ennek felújítása tett pontot az amerikaiak úgynevezett „közvetítő” kísérletei után. Nem is jelentéktelen mennyiségű vadászbombázóról van szó. Az Egyesült Államok 40 Phantom és 80 Skyhawk típusú harci gépet szállít az izraeli hadseregnek. Annak ellenére, hogy maga Rogers külügyminiszter jelentette ki: nincs szó a közel-keleti erőegyensúly felborulásáról. Korábban a Nixon-adminisztráció mindig azzal indokolta az izraeli fegyverszállításokat, hogy fenn akarja tartani „az erők egyensúlyát” a Közel-Keleten. Valójában Izrael fölényben van, s ennek a fölénynek a fenntartásáról volt szó. Most mégis folytatják a nagyarányú repülőgép-szállítást. Világossá vált: az izraeli fölénynek mái nem csupán fenntartását, hanem ielentős fokozását Í6 akarják. Izrael fokozatosan berendezkedik Phantom -repülőgépmo- torok é6 a vadászbombázó más berendezéseinek gyártására is. Washington átadja az izraeli hadiiparnak a műszaki dokumentációkat, s természetesen újabb dollármilliókkal, továbbá szakértőkkel is segíti. Izrael tehát ezentúl nemcsak kap, nemcsak vásárol amerikai fegyvereket, hanem amerikai segítséggel maga is gyárthatja ezeket. Izrael eddig is az Egyesült Államok politikai bástyája volt a Közel-Keleten — most az amerikai imperializmus helyi arzenálja is lesz. Ebből az arzenálból azután, izraeli közvetítéssel amerikai fegyvereket juttathatnak majd Afrikába és Ázsiába, mindazokhoz, akik a nemzeti, felszabadító mozgalmak ellen küzdenek. Felmerül a kérdés, miért éppen mo6t kerül sor erre a fejleményre, illetve miért most tették lehetővé, hogy az erről szóló leleplezések kiszivárogjanak az amerikai sajtóba? Feltehetően arról van szó, hogy az Egyesült Államok és Izrael „ellengőzt” akar adni az ENSZ legutóbbi határozatában is megnyilvánult béketörekvésnek; az ENSZ-közgyűlés felszólította Jarringot újítsa fel misszióját, a világszervezet egyértelműen sürgette a politikai rendezés újabb megközelítését a Biztonsági Tanács ismert határozata alapján. Erre válaszoltak néhány hete az újabb Phantom-szállítás, s most az izraeli—amerikai arzenál létrehozásának bejelentésével. Az amerikai diplomácia legutóbb még a „csendes” tevékenység érdemeit méltatta, a kulisszák mögött türelemre intette az arab kormányokat. Arról beszélt, hogy a „méltányos közvetítő” szerepét kívánja vállalni. A „csendes diplomácia” helyett, most folytatja Izrael nyílt támogatásának gyakorlatát. Ez az út semmiképpen sém vezethet méltányos megoldáshoz. Washington ezzel újabb komor árnyékot borított a közel-keleti bókerendezés kilátásaira.Bengáliai mérleg Több mint hárommillió áldozat A pakisztáni fegyveres erők több mint hárommillió embert megöltek, a házak mintegy negyven százalékát felégették, megsemmisítették az ország kommunikációs eszközeinek jelentős részét, tízmillió embert menekülésre kényszerítettek — vonta meg. a nyugat-pakisztáni hadsereg bengáliai „tevékenységének” mérlegét Mudzsibur Rahman, a Bangla Desh Népi Köztársaság miniszterelnöke. Rahman sejk interjút adott a Szófiában, megjelenő Rabot- nicseszko Delo Daccába küldött tudósítójának, s az hr trejút a lap keddi száma első oldalán közli. Az élet Bangla Deshben lassanként normalizálódik — mondotta a miniszterelnök —, a kereskedelmi hálózat már működik, néhány napon belül megnyitják kapuikat az egyetemek és a többi iskolák. Megkezdődött a tervgazdálkodás kialakítása, amely átfogja majd az egész gazdasági léletet. Először egyéves, majd ötéves trevtet dolgoznak ki. (MTI) A két beszámoló fölött a délutáni ülésen elkezdődött a vita, amely ma is folytatódik. Nemes János Guam szigetén, az őserdőkben most találták meg Shoicsi Jo- Uoi 58 éves japán katonát, aki fel fedeztetéséig — 28 éven át — a sziget dzsungeleiben rejtőzött, mert nem tudta, hogy vége a háborúnak 2 NÖGRAD - 1972. Revansísta provokáció A keddi Trybuna Ludu beszámolt arról, hogy Düsseldorfban a nyugatnémet re- vansisták egy csoportja megzavarta Tadeusz Cieslak, lengyel professzor előadói estjét. Az esten — hanezik a jelentés — Cieslak professzor „A moszkvai és varsói szerződés jelentősége az európai biztonság és együttműködés szempontjából” témáról tartott előadást. A professzor előadói körútját a Német—Lengyel Társaság, valamint az evangélikus és katolikus diákkörök szervezték. Egy soviniszta csoport, amely a ..kitelepítettek szószólóinak” hevezte magát, provokatív és sértő közbekiabálásokkal zavarta az előadót, botrányt rendezett, s nem engedte, hogy a professzor válaszoljon a kérdésekre. Sértő megjegyzésekkel illették Brandt kancellárt is. A szervezett provokáció miatt Gerald Wessler lelkésznek, az est elnökének idő előtt be kellet zárnia a találkozót. (MTI) január 26., szerda Január 26-án ünnepli India történelmiének egyik nagy fordulópontját Ez egyben az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe io. 1950-ben ezen a napon vált India szuverén köztársasággá, s ekkor vált érvényessé a határozat is a különböző hűbéres államok feloszlatásáról Most, több mint két évtizeddel később egyértelműen le lehet szögezni: India rendkívül pozitív és tiszteletet parancsoló nemzetközi szerepet töltött be független közársasági létének egész időszakában. Emlékezetes, hogy Nehru vezetésével az indiai külpolitika már a hidegháború legveszélyesebb éveiben kidolgozta a pozitív el nem kötelezettség politikáját- — s emellett az amerikai imperializmus brutális nyomása .ellenére mindvégig kitartott. A nemzetközi események viharai sokszor tették próbára ezt a politikát, így az 1960-as évek elején Washington a Kína és India között kirobbant határkonfliktust próbálta felhasználni arra, hogy aktivizálja India jobboldali erőit és az országot a maga hatalmi körébe India nemzeti ünnepe vonja. Más körülmények között, hasonló kísérletek történtek az 1965 késő őszén lezajlott második Indiai—pakisztáni konfliktus idején. Az indiai kormány azonban Nehru és utódai: a rövid ideig hivatalban levő Sasztri, majd Nehru lányának, Indira Gandhinak vezetése alatt mindvégig kitartott az el nem kötelezettségi politika mellett. Éppen a mostani évforduló napjaiban' nem érdektelen leszögezni, hogy a haidani Kelet-Pakisz- tánban megvalósított pakisztáni terroruralom miatt kirobbant harmadik konfliktus során is Űj-Delhinek ez a politikai irányvonala váltotta ki Washington haragját. Indiának 550 millió lakosa van, s ez a szám évente mintegy 13 millió fővel emelkedik. A nemzeti jövedelem fejenként évi 110 dollár körüli szinten mozog, tehát rendkívül alacsony. Ez önmagában jelzi az országra váró gazdasági-társadalmi feladatok méreteit. Függetlenné válása óta az Indiai Köztársaság rendkívül komoly eredményeket ért eL Ma például a termelőeszközöket gyártó iparágak ötször annyi gépet és berendezést állítanak elő, mint 1950- ben, gyors ütemben növekedett az acélipar és a vegyipar termelése. Sokat változott a mezőgazdaság helyzete is. A lakosság gyors növekedése ellenére van remény arra, hogy India a hetvenes évek közepére a tömegek szempontjából életbevágó élelmiszerek viszonylatában önellátóvá válik. A problémák mindenekelőtt abban gyökereznek, hogy alapvető társadalmi fordulat nem történt a tulajdonviszonyokban. Ennek megfelelően a termelési szempontból pozitív mezőgazdasági eredmények elsősorban a nagybirtokokon és a termelékenyebben gazdálkodó gazdag parasztok - földjein mutatkoztak — míg a falusi lakosság többségének helyzete romlott. Az ipari szektorban a tulajdonviszonyok radikális megváltozásának hiánya következtében sajátos konfliktus bontakozott ki a kormány által támogatott állami szektor, valamint a magánmonopóliumok között. Ezeknek az ellentmondásoknak következménye az, hogy a jövedelem- elosztás egyenlőtlenségét néni sikerült csökkenteni. A lakosság leggazdagabb tíz százaléka a teljes fogyasztás több mint negyed részét veszi igénybe. Ebből is a „csúcson” elhelyezkedő öt százalék a teljes fogyasztásból 18 százalékban részesedik. A köztársaság ünnepén olyan Indiát köszönthetünk, amelyet barátsági és együttműködési szerződés köt a Szovjetunióhoz, baráti kapcsolatokat ápol a világ haladó erőivel: a külpolitikában továbbra is az el nem kötelezettségi politika szilárd képviselője — belpolitikájában pedig egyesíti a stabilitást a haladó reformok mind következetesebb végrehajtásának ígéretével.
