Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Mosolygó Mikszáth Szeged. Iskola utca 21. szá- ger és Wolfner mú ház első emeletén volt a tulajdonosáért. Bábaházban, a hírneves Mik- Akkoriban — könyvkiadó szeres kártyázás kikötésével —, a további, folytatólagos szokásához kéziratot. Közölte: ha egyetszáth-szoba. A Szegedi Nap- híven —, Mikszáth gyakran len egyszer is hiányzik, nincs ló kétszobás szerkesztősége- nek a fele. A Mikszáth-szo- bát társával ajtó kötötte ösz- sze, lent bal sarkában nagy beszélt a legkülönfélébb té- több folytatás! mákról ezek között a Szent S csoda történt: a kártya- Péter esernyője tárgyáról is, partikon Wolfner József min- /ás mindig lelkesen emleget- dig pontosan megjelent. Ellyukkal. A lvukat részben az te, milyen szép, romantikus nyerte társai pénzét, és ráegerek és patkányok rágták ki, részben Bába Sándor, kiadótulajdonos rugdalta az ajregényt lehetne belőle írni. adásul minden szombaton Wolfner Jóska sokáig biz- megkapta a regény folytatá- tatta az írót: “át. Mikszáth Kálmán dolgozószobájában Nos, Kálmán, írja meg az Üj Időknek! De bizony, írta. Mikszáth nem tóba, évek tengernyi hosszú során at, cb ppen kapogtat- va minden délután Mikszáth- hoz, a másnapi tárcafolytatásért. Ezért azután a nagy palóc ■ minden délután rettentő nagy lroaajaDan óvatossággal .surrant fel a . .. , , redakcióba, s azonnal - első "e Abbáziába utazik, helyetTartott pedig ez a különös ügyelet nyolc kerek hétig. És Mikszáth a folytatásokat akkor is megírta, amikor BróEgyszer megjelent Wolfner ** Zsi*a Abbáziából kipihen. es bejelentette, hogy Bródy Zsigmond hat hétdolgaként —, magára zárta az ajtót. Semmiféle kérésre- Könyörgésre azt ki nem nyitotta, mindaddig, míg csak a derék Bába Sándor ki nem fizette neki a tárca honoráriu- ,, . , mát. Ez pediglen nem volt néhányszor elmegymás, mint egy korsó serital, Ezt meg Mikszáth ten visszaérkezett. így született Mikszáth remekműve : a Szent Pétér esernyője. .. te a mai naptól kezdve a könyvkiadónak kell játszani mindenkor. Wolfner húzódozott, nem akarta a meghívást _________ _________ _____ m indennapra elfogadni, és kadó esőben egy ablaktalan, csak annyit ígért meg, hogy Mikszáth képviselői beszámolójának közönsége a szagyéren megvilágított hodály- ba szorult, ahol nagy türe- nem lemmel hallgatta meg azak- két pompás Virzsinia-szivar nézte jó szemmel, tiltakozott, kori kormánypolitika kevéssé és tetejébe két pengő. Nos, arra való volt tehát az ajtón, a már említett lyuk, vához, tüstént kiokoskodott de mivel a nagy tekintélyű meggyőző védőbeszedét: könyvkiadó ragaszkodott szahogy azon keresztül a kiadó- tulajdonos mindennap óvatovalamit, amivel Wolfner uramat levette a lábáról Megsan bedughassa a honoráriu- ígérte, ha a kiadó szorgalma— Köszönöm, hogy ilyen nagy számban kitartottak — nyugtárta hallgatói türelmét, a neves író-politikus. Mire egy borízű hang megsan jár kártyázni, az első szólalt a hodály mélyéből: mót. Különben egyetlen sort sem hét eltelte után megkapja a látott volna a tárcából. Utó- Szent Péter esernyője első, lagos fizetésre Mikszáth nem hosszú folytatását, és ettől volt hajlandó, mert akkor — kezdve hetenként — a rend- mint azt egyszer baráti körben kiszámította —. huszonhét esztendeig egyetlen vasat se látott volna tárcáiért a főnöktől — annyi előlege volt a Szegedi Naplónál. Beszéljen képviselő úr! esik! csak tovább, Még mindig Révész Tibor Tersánizhy /. Tend: Az elkeseredett Az öreg Kolobásnak ügye következő volt: Harminc évig szolgálta kohót, ő vitte fizetéskor az nyolták ezt, kivált ha illeté- tába. A napokban megkapja, kés fülek nem hallották. De legyen jobb véleménnyel a Ha az új tisztek nem voltak rólam. Isten áldja! Sokat ehhez tenni nem kell. társai a jelen, nem akadt fő, amely ne nagy pénzes táskát és ünnep- bólintgatott volna, ha az öreg Az öregnek már csak kor, a parádén, ő, lépdelt a Kolobás háborogni kezdett, gratulálhattak és áldomás kö- munkások sora előtt, a rezes- Éppígy az sem volt csodálha- vetkezhetett, ami meg is töi- banda hangjára, büszkén, ö tó, ha a keserűségében többet tént. volt a kohóhivatalnak az a nézett a pohárba, mint az- Nos hat erre valójában csak bizonyos, Gyuri bácsija, aki- előtt. Csak helyesléssel talál- eSy következhetnék. Az, hogy vei a főnök is kezet fogott, kozott az is, hogy sérelmét az öregnek mindent jóvátevén szolga létére. nem hagyja annyiban. Hogy a sorsa, amit vétett ellene, Ott kezdődött a csúszása, ügyvédet fogad a városban, hogy az öreg főnök meghalt, instanciát készített s így to- közvetlenebb fölöttesét, a ta- vább. Senki sem botránko- nácso6t, pedig áthelyezték, zott meg azon sem, hogy kamint a mesében, boldogan élt, míg meg nem halt. Tényleg így i6 indult. Másnap megkapta a hivatalos Mind a kettő helyett ember jött. fiatal lapot sem bök többé az öreg írást a tanácsos szavai sze- az új tisztek előtt, sőt, ha rint, s újabb gratulációkat foNos, a fiatal tanácsos igen akárhol közelükben van, nem gadhatott. Harmadnap meg pedáns és szigorú ember volt. válogat a Mint új hivatalnok, megtette nyíltan, példálózva, ahogy jön. ugyan ő is, hogy a vén Kolo- * bással tájékoztatta magát. De Hát újabb hosszú hónapok ezt aztán Kolobás félreértette, múlva egy nap, két fél liter s így járt pórul. Komázni kéz- közt, azt újságolhatta az öreg dett a fölöttesével s mikor az- Kolobás ismerőseinek az egy- tán az keményen ráncba szed- letben, hogy ügyvédje sürgető, ugrált, duzzogott, a nyug- tésére a napokban leérkezik a díjazását kérte. miniszter őkegyelme6ségétöl a Azt hitte, hogy marasztalni döntés ügyében, fogják, mint régebben egy Miközben beszélt, nem na- , . . ... párszor. Ehelyett az új főnök gyón tett hangfogót a szájára azt tette vele, hogy betű sze- m0st sem, hogy behailanék a rint járt el az elbocsáttatásá- tiszteknek fönntartott szobánál. Néhány hiányzó hétért a ba teremtettézése. Kivált, hogy szolgálati idejéből Kolobás tudta, ott van véletlen a ta- egy évet vesztett nyugbéróbőL nácsos is, bajszerzője. teremtettékben, épp így tárgyalhatta az eseményt, akikkel még nem rágta meg a részleteket. Negyed- vagy ötödnap azonban, amint az öreg hazafelé ballagott az egyletből, valami különös érzése volt Ez az érzés a belátásé volt, de mégis sokkal rosszabb, mint mikor magában füstölögve, háborog- va lépegetett így, a tanácsost becsmélve s a hivatal hálátEszébe jutott, amint bajszát pödörve s kalapját dacosan szemébe vágva ment el a tanácsos mellett. Most meg kellett süvegelnie s elfeledni a haragot iránta. Aztán, ahogy Nos hat, Kolobás kicsep- Egyszerre csak az ajtóban ez az egyletben nap nap mellett az asztalra csapott és az ismerősök bólintgató figyelme mellett dörgött a sérelmén, úgyhogy nem győzte öblögetni az elbúsulását. É6 a bepent. És hát megkezdhette él- jelent meg. Semmiképp sem vezni nyugbérén a megérde- várták ami történt. A fiatal melt pihenést. Kinézhetett na- tanácsos egyenest a Kolobá- ponta kuglizni és preferám- gék asztalához tartott, corni a Kohó-egyletbe. _ Nézze öregemj _ 6ZÓU_ Itt, ebben az egyletben, af- tóttá meg Kolobást — tudó- ruccanások a városba, az üg féle demoikratikus viszonyok másom van róla, hogy maga védhez. És családja egyetér- uralkodtak. A telep messze engem nem a legválogatot- tése és a többi. Most ez mind volt a várostól s az ilyen el- tabb kifejezésekkel illet elbo- szélnek ment. Más ügyek jön- dugott helyen az unalom az, csáttatása miatt. Pedig nem nek, mások ostoba tereferéi. ö ami összébb hozza az embere- tettem egyebet, mint óhaját már csak szekundálhat leg- ket. Rendes dolog volt, hogy teljesítettem, hogy azonnal föllebb a mások bajánál. A például közönséges munkások mentsem fel az állásából. Ha- győzelme a világ legközönsé- neve is odaíródott a kuglinál nem most szeretnék valamit gesebb vén, nyugbéres hiva- knxpartis táblára a kohótisz- mondani magának. A maga talszolgájává tette, tekké mellé. Persze, a rang- folyamodványa ügyében tőlem Az öreg Kolobás egyszerre nak járó tisztelet fönntartása- kértek jelentést, s kár, hogy mélységes levertséget érzett, val. annyira ellenségének tart. Ha Unalmat és vigasztalanságot. Azonban egyelőre az öreg tetszik, megnézheti az irato- Kegyetlent, mert igazit s Kolobásnak minden moccaná- kát. Csak az én jelentésemre olyat, ami ellen el sem késését az igaztalan nyugdíjazása történt, hogy a minisztériumban kedvezően döntöttek, s a jövő hónaptól betudják magának az utolsó évét is szolgálabirizgálta. Az öreg kegyetlen el volt keseredve és kohóbeli jóemberei teljességgel méltáredhetett, hiszen csak nem zúgolódhatott azon. hogy nem keseredhet el, mert nincs oka rá többé. (1926) Mikszáth egyszer kezébe vette Lev Tolsztoj: Ivan II- jics halála című hosszabb elbeszélését. Miulán hajnaltájt végére jutott az olvasásnak, s már a gyertyát is elfújta, annyira kíváncsi lett a műre, hogy ismét gyertyát gyújtott, megnézni, ki is írta azt? Hát látja, hogy Tolsztoj! Másnap a könyvet visszaadta tulajdonosának, Szabó Endrének, a neves orosz fordítónak, aki megkérdezte Mikszáth tói: — No, Kálmán, mit szólsz hozzá? A nagy palóc szája szélére tolta a pipaszárat, s így felelt: — Hm! Barátom: most látom csak. hogy mink semmit sem tudunk: 1895-ben Mikszáthnak állandó kártyapartija volt az Alkotmány utcában, az unitáriusok épületében levő kávéház különszobájában. Partnerei voltak: Légrády Károly, a Pesti Hírlap szerkesztője és tulajdonosa, Bródy Zsigmond, a Neues Pester Journal szerkesztője és tulajdonosa, továbbá Enyedy Lukács. Amikor egyikük vagy másikuk nem jöhetett el, Mikszáth gyorsfutárt küldött Wolfner Józsefért, a SinN áll így is. — Mi áll vincseftre? — mordul lent a sapkás. Ki* egyenesíti a derekát, és körbevizsgálja mind a négy falat — Egy fene áll vincseftre!'— Azzal fellép a rövi- debb oldalra, felnyújtja a éhány kis ház áll dombon, éppen a két egy. gyár között. Ha erre néz az ember, a ládákba szögeit gépekkel megrakott vagonokat látja, amarra meg az óriási darukat. A daruk a panelokat emelgetik, és sorba rakják a gyárudvart átszelő sinek mellett — Mi lesz már, meddig várjak? — dugta ki fejét a gödörből a sapkás kisöreg. A szemüveges elszakítja tekintetét a gyárakról, aztán lead két csorba téglát. Csupa ringy-rongy tégla halmozódik mellette kupacban Egymásra helyez néhány ép darabot, leül és előveszi a gyújtóját. — Hagyd egy kicsit! Gyújtsunk rá — szól le a másiknak. — Mindjárt — jön a gödörből a hang. Már derékig kezét, a szemüveges meg kiér a hézagosán felrakott fal. húzza a gödörből. Mindket- Az emésztőgödör oldalát így ten leülnek egy-egy stósz tég- kell kirakni, hogy , a víz el- Iára. — Egyáltalán nem mind- — Persze, hogy hagyjuk — somolyog a szemüveges. TudNeoi a fenét! Vincseftre — Nem is csodálom, hogy a fenének se kell a fa. Meg az enyv. Lassú! — bólogat a sapkás. — Mégis idehozod ragasztani a nyavalyás vállfádat. már nem építhetsz Pár forintért adnak műanyag- A házakat már nem ból valót. — Sajnálod azt a kis enyvet. vagy mi? — néz dühösen a szemüvegesre Az megrántja a vállát. felcukkolódik. Mélyeket szív, s elnéz a gyár felé, ahol a panelokat emelgeti a daru.— Házat úgyse, téglából csinálják. — Van azért, améket ab ból — morran a sapkás. — Mi az istent akarsz tőlem? 1 Csontos Gábor: A mintás és a kőműves mii Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hilm iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiH mi mi mi, n„ mmii iili„i,y,iiiiit„iliiit,i,Hliii,a Az égvi’ágon semszivároghasson belőle. A sapkás a féltenyérnyit érintkező téglák alá egy-egy pötty cementes maltert ejt, mind a két végéhez, úgy nyomja rá a következőt. Amelyik nagyon csorba vagy rövid, azt ledobja a gödör közepére. — Ne adj le háromnegyedesnél kisebbet — szól fel a szemüvegesnek. — A csonkák később jönnek. Azokat majd sűrűbben rakom. — Jó. nekem mindegy. Gyere már fel — türelmetlenkedik a szemüveges. — Nem azért mondom, de ennek csakugyan mindegy — jegyzi meg engedékenyen a szemüveges. Várja, hogy a sapkás megkínálja cigarettával. Kiemel egyet a csomagból, tüzet ad. majd maga is — Én? mit. Szótlanul szívják a cigarettát, kerülik egymás tekintetét. A sapkás is arranéz, ahol — Nyavalyát De. hát ez az igazság. A sapkás maltertól fehér ujjhegyei közé veszi a csikket, szív még egyet belőle. a daruk dolgoznak, utána a aztán leejti a fűbe Rátapos. másik gyár felé, végül ingerülten legyint. — Nálatok tán fából csinálják a mintákat, mi? Közben a házat vizsgálja a simlédere alól. Elég nyomorúságos kis ház. A veranda külön van nozzáoldva. de FrászkariKát! Műhabból. így se nagyobb rágyújt. Megkönnyebbülten Műlap, műbőr, még a fogaskerék is műahyagbói van. Minden a fene műanyag. — Na, látod! — A sufni előtt, a meghosszabbított teA sapkás rákapja társára 'öalalt "^"kapad áll, előre -i- . , . . bukott rozsdás satuval. Égj vállfa van beleszorítva. — Nem lehet még kifogni? fújja ki a füstöt. Ismét kö' tekedővé válik a hangja. — Pöcegödörnek jó. Azt még meg tudod csinálni. a lekintelét, de csak legyint Nem akar mérgelődni. Később mégis azt mondja: egy becsületes tyúkólnál. Belül egy szoba van, bár most a veranda és a szoba közötti konyha is szobának szolgál, cseft lenne. A gázpalackos főzőalkalma- vincseft! tosság a verandán áll, nyá- — Az hát! Hol tudsz te Egy ron legalábbis. valamit egyenesre felrakni? — Lebontanám én egyszer Még a szemed N vincseftre ezt az egészet. áll. Rakod, mint a bolond. — Ezt. a té* házadat. De a tövéig. Aztán vadonatúj téglával megalapoznám az újat. Feljebb azért beépíteném a régit is. Olyan takaros házad lenne...! Holnap lerajzolom, ahogy gondolom — Te csak ne rajzolj le semmit! — Azt rajzolok, amit akarok — fürkészi a másik arcát. Hunyorog: most neki sikerült feldühítenie a másikat, aki olyan most, mintha csapdába esett volna. Gyámoltalanul széttárja a karját: — Jó ház ez. Mit akarsz? — Jó. Éppenséggel tiáznak is hívhatod. De én egy hónap alatt felépítenék neked egy olyat... De olyat! Amiért azt mondod, hogy csak pöce- gödröt tudok építeni. — Nem úgy gondoltam — visszakozik tétován a szemüveges A sapkás se kihívó már, csendesen elrévedezik: — Ha még egyszer házat építhetnék...! Ha 'valaki szólna .. Akár ingyért is... — Te csak ne kísérletezz énrajtam! — csattan a szemüveges. — Mért lenne ez kísérlet? Hányat építettem azelőtt!? — Azelőtt1 Hol van az már?! — Most csakugyan mérges a szemüveges. — Persze, neked az isvin- Neked minden 8 NÓGRÁD — 1972, január 23., vasárnap — Hogy mit tudok csinálni, azt hagyjuk. — Az enyv nem malter. — Micsodát bontanál te pedig elég ránézni meg- Legalább négy óra, hogy fog- le!? — hökkenmeg a szemű- —Egy mintás ránéz, é* ion. veges. szemre tudja. V
