Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

Elklitelpzettfiég nélkül Miért jöttem ide d&fgozm 7 Egy útmesternek igen sok dolga akad még ilyenkor, a tél derekán is az országutakon. Klárik László, a KPM Közúti Igazgatóságának felsőtoldi útőrét éppen az útmenti szil­vafák gondozásán értük. Ilyenkor ez a feladata, majd ha jön a havazás, meg a síkos út, akkor sózni kell, meg tisztítani a padkákat, és a „kátyúzás” is az ő feladata. De addig még vár rá a falu határában a sok-sok gyümölcsfa, hogy jövőre is gondozotton fogadja az arra haladókat A dísztér éke !e?z... Nóorád megyeiek építették \ác legmagasabb lakóépületét (Tudósítónktól): Október elején arról adtunk hírt, hogy átadták rendelte­tésének Vácott a hallássérül­tek kisegítő iskoláját és ne­velőotthonát. A 17 millió fo­rintos költséggel létesített új tanintézetet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat építette. A napokban műszakilag át­adták Vác legmagasabb lakó­épületét, a kilencszintes kí­sérleti toronyházat az Ápri­lis 4-téren, a MÁVAUT-pá- lyaudvar szomszédságában. Kivitelező: a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. 1976-ban ünnepli Vác meg­alapításának 900. évforduló­ját. Erre az alkalomra a to- tornyház előtti térségen ala­kítják majd ki az új dísz­teret. a szovjet hősi emlékmű­vel, s egy sor korszerű lakó­házzal, üzletsorral. A most átadásra került épületkomplexum építkezési vezetője Kovács István volt. Ez a toronyház tervezésében és kivitelezésében egyaránt kísérletinek nevezhető. Köz­ponti fűtéssel, több felvonó­val, szemétledobó berendezés­sel ellátott épület, melynek kivitelezése izgalmas, szép feladatot jelentett a munká­sok számára is. Megkapó látvány a három egységben hat gázkazánt ma­gába foglaló központi fűtőte­rem. Ez látja el meleggel a MÁVAUT-pályaudvar mellett már átadott épületet; ez lát­ja majd el a kilencemeletes ház folytatásaként épülő to­vábbi szárnyakat is. A Nógrád megyeiek újabb, szép épülettel írták be nevü­ket ismét Vác fejlődésének krónikájába. P. R. T ehetsegkul catö pályázat A Magyar Újságírók Országos Szövetsége tehetség- kutató pályázatot hirdet egyetemi és főiskolád hallgatók, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók részére. Pályázni az újságírás műfajaiból, 3 írásművei lehet (tudósítás, riport, interjú, kritika stb.). A cikkek témái társadalmi életünk fejlődéséről, jelenlegi eredményeiről, kül- és belpolitika területéről, a gazdaságpolitika, a kul­túra- és a sport problémáiról szólhatnak. Szépirodalmi művel — regénnyel, novellával, vers­sel — pályázni nem lehet. A pályázathoz részletes életrajzot kell mellékelni. Jeliség írásokat nem értékelünk. A pályázat díjai: I. díj 1200 Ft, 2 II. díj 800—800 Ft, 3 III. díj 500—500 Ft. Á nyerteseknek segítséget nyújtunk az újságírói munkakörben való elhelyezkedésére. Beküldési határidő: 1972. április 30. Cím: Újságíró Oktatási Központ, Budapest, VI., Nép- köztársaság útja 101. Eredményhirdetés 1972. június 15-én Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. Egészségügyi lapot kaptak Gátolja a tavaszi vegyszerezést Megkezdték az előkészülete­ket a házikertek növényvé­dőimének végzésére. A salgó­tarjáni járásban a növényvé­dő szakemberek és a keres­kedelmet irányító szervek az egész járásra kiterjedően fe­lülvizsgálják a boltokat, hogy megfelelő tárolóhelyiséggel rendelkeznek-e, a vegyszerek elhelyezése nem ütközik-e a közegészségügyi szabályokkal? Az eddigi tapasztalatok sze­rint a boltok nem rendelkez­nek az előírásnak megfelelő raktárhelyiséggel, a növény­védő szereket sem szerzik be. Legfeljebb, ha Hungári L— 2-es burgonyabogár elleni szert tárolnak, amely tulaj­donképpen már hatástalan is. Ezek a körülmények gátol­ják a házikertek előírásnak megfelelő vegyszerezését. Ezért elrendelik raktárhelyi­ségek felállítását, a vegysze­rek árusítását. A kérdésre ahánv ember, annyiféleképpen válaszol, mert az indítékok és a kivál­tó okok sokasága igen külön­böző, amíg megérlelődik az elhatározás. Ezekből az az érdekes, hogv az illetők visz- szaemlékeznek azokra az idő­szakokra. amikor eldöntötték: hosszabb vagy rövi-'ebb időre kötelezik-e el magukat meg­választott munkahelyükkel. Most pedig átadjuk három olyan dolgozónak a szót. akik alapitó tagok, egy nemrég lé­tesült új üzemben, a Fém- és Vastömegctkk Ktsz rétsági üzemegységében. — Másfél éve, hogv itt dol­gozom. Előtte a Börzsöny Kis­vendéglőben tevékenykedtem. Azért jöttem ide, mert ott nem volt sem szabad szom­bat. sem szabad vasárnap. Pedig a családos anyának nagy szüksége van a szabad időre, hogy gyermekével és a háztartással is foglalkozni tudjon, örültem az úi üzem­nek mert itt szombaton és vasárnap szabad vagyok, ugyanakkor többet is kere­sek- Hat forint ötven fillér órabérrel kezdtem, jelenleg nyolc forintot kapok . Havi keresetem 1700 forint körül van, decemberben, mivel töb­bet termeltünk, a pótlékkal felment 2200 forintra. Nem­csak az előbbiek miatt ér­zem itt jól magam. Tetszik az, amit csinálok. Emellett jó a kollektíva, a főnökömre se panaszkodhatom, remélem, ő is meg van elégedve velem. Közel lakom, tíz perc alatt kényelmesen beérek. Munka­társaimmal jól megvagyok, jó részüket idejövetelem előtt már ismertem. Nézeteltérés, vagy ehhez hasonló, eddig még nem volt köztünk. Én megtaláltam a számításomat, s ha valami nem jön közbe, innen szeretnék nyugdíjba menni — mondja Fedor Jó- zsefné. A 19 éves Paulovits Eszter Bánkról jár be naponta. Ű ezt mondja: — Az általános iskola után a Dunakeszi Konzervgyárba jelentkeztem. Felvettek. Há­rom évig dolgoztam ott. Al­bérletben laktam, amiért ha­vonta 150 forintot fizettem. Hazudnék, ha letagadnám: szerettem azt a munkát.. Sok volt a fiatal, aztán annyi gyü­mölcsöt ehettem, amennyi jól­esett. A társaságot is meg­szoktam. nagyon jól megér­tettük egymást a munkatár­sakkal. Bevallom: fájó szív­vel has^vtam ott a gyárat. Ha édesanyám egészséges lenne. talán még most is ott dol­goznék. Miatta iöttem haza. Amikor igv döntöttem, édes­apám azt mondta, hogy jöj­jek ide. Közel is van, ha üvves leszek itt is megkere­sem azt. amit a konzervgyár­ban fw kerültem be alapító tagként, egyhónapos b"daoes- ti tanulóidő után. Eddig még nem bántam meg a cserét- Keresetem 200 forinttal több mint a konzervgyárban, reg­gel 6-kor kelek, s ha nem ké­sik a busz. már fél hétre bent vagyok. A munkatársaimmal is megszoktuk egymást. Jó a főnök is. A múlt évben több mint egy hónapig fizetetlen szabadságon voltam, édes­anyámat ápoltam. — Hosszabb időre, vág v végleg kötelezte el magát az üzemmel? — kérdem. — Erre nem tudok vála­szolni. Egyelőre maradok. Már megszoktam... Később az üzemegység ve­zetője hozzáfűzi: ügyes kezű kislány, egyedül ő merte el­vállalni az esztergályozást. Bánszki János is az alapító ■ tagok közé tartozik. Egy évet töltött mint gépszerelő, a nagyoroszi termelőszövetke­zetben- Megunta a hajnali ke­lést. és a késői hazajövetelt. — Jobb szerettem volna a szakmában elhelyezkedni, de Rétságon erre nem volt. és ma sincs lehetőség. Én pedig sem Tolmácsra, sem Diósie- nőre nem akartam kijárni. Itt minden, szombat szabad. Ez nekem jól jön, mert a gimnázium 3. osztályába já­rok, több idő jut a tanulás­ra. Keresetem is magasabb mint a termelőszövetkezetben. Havonta átlagban eléri az 1800-at. ez 200 forinttal több mint az előző munkahelye­men. Decemberben 2100 fo­rintot vittem haza. De iob- bak a körülmények is. Nem. nem nanaszkodhatom: ió. ösz- szetartó a kollektíva, nincs veszekedés, civakodás. kiabá­lás. Mindenki elvégzi a rábí­zott, feladatot A főnökkel kijövök. Rendes, jó kedélyű, határozott, és szigorú em­bernek ismertem meg. iól vi­szonyuk a kollektívához. Mik a további elképzeléseim? — ismétli a kérdést, maid igv folytatja: — Még nem vol­tam katona. Szeretném a gimnáziumot is sikeresen el­végezni. utána pedig tovább tanulni. Ez válasz arra a kérdésre, hogv milyen időre kötelezte el magát úi munkahelyével. E néhány pillanatkénből is kiderül, hogy a megyei ve­zetés korábbi nagy gondia: a foglalkoztatottság növelése, alapjában véve a rétsági já­rás egyes területein is megol­dódott. Az új üzemek egy­re több kijáró dolgozót csal­nak vissza. Ugyanakkor szem- beötlik egy új jelenség is: a dolgozók most már a kereset mellett kényelmi és egyéb szempontokat is figyelembe vesznek munkahelyük megvá­lasztásánál. V. K. Á Fáklya legújabb száma A Fáklya január 23-án megjelenő 2. számában az ol­vasók megtalálják Alekszej Tolsztojnak, a nagy szovjet­orosz író rövid lélegzetű al­kotásainak egyik gyöngysze­mét. Az orosz jellem című el­beszélést egy katonáról, aki a háborúban elvesztette eredeti arcát. Az irodalmi érdeklődé­sűek ugyanúgy nagy élvezet­tel olvashatják majd Pausz- tovszkij tárcáját Niko Porosz- rhanisviliről, a hányatott éle­tű grúz vándorfestőről, a fes­tőművészetnek erről a nagy őstehetségéről. Vlagyimir Promiszlovnak, a Moszkvai városi Tanács VB elnökének nyilatkozata a szov­jet főváros fejlesztésének táv­latairól szól. Mihail Jasznov, az Orosz Föderáció Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöké a szovjet nemzetiségek alkot­mányos jogairól ír. Egy köz- gazdasági tárgyú cikk ismer­teti a nemzeti jövedelem nö­vekedésének összefüggéseit a családi költségvetés alakúié, sával. A Mi legyen a Bajkál- tó sorsa című cikk, az egye­dülálló szépségű Bajkál-tó és környéke természetvédelmé­nek, s az iparfejlesztésnek látszólag ellentmondó problé­máit- fejtegeti. Ezeken a terjedelmesebb írásokon kívül számos érde­kes információ szól a szovjet dolgozók termelési, kulturális, szociális körülményeiről, a szovjet sportolók téli olim­piai felkészüléséről. A ke­resztrejtvények kedvelői eb­ben a számban is megtalál­ják szórakozásukat. fs/ss/fsssssssssssfsssssss/sssss/ss/ssssssssArssss.sss/ysssssss/ssssssssssss/s7ssssssssAfssssssssssyss/*ssss/ys/f/yj'/y/yjy'SS/sff/w/s/f*sjffss/&/yssjVMM^^ A közelmúltban Salgótar­jánban a megyei tanácson rendezett térítésmentes vér­adást a Vöröskereszt. A ta­nács dolgozói mellett szép számmal vettek részt a vér­adáson a Statisztikai Hiva­tal, a Nemzeti Bank, a MÉK és az illetményhivatal dol­gozói. A járási tanács dol­gozóinak ötven százaléka adott vért. A véradók meg­kapták azokat az egészség- ügyi lapokat, amelyeket személyi igazolványaikban elhelyezhetnek és amelyek­ben a vércsoportot és az RH-t is feltüntették. A címbe foglalt kérdés — vagy inkább töprengés — eb­ben az esetben nem az imá­dott kislány, vagy fiú szíve szándékának mikéntjére vo­natkozik, hanem az egyáltalán nem imádott főnök érzelmeire. Találkoztam egy ismerősömmel, aki arról panaszkodott: úgy ér­zi, nem szereti őt a főnöke. No és...? Miért baj ez?—kér­deztem. Engem sohasem szere­tett a főnököm, mégis megva­gyok. Sőt, nagyon jól vagyok. Elvégzem a munkámat ponto­san, kifogástalanul és fütyü­lök a főnök szeretetére. Az a fontos, hogy a munkámmal meg legyen elégedve. Az kevés — borongott tovább ismerősöm — legalább is ná­lunk nem elég a jó munka. Ha a főnök nem szereti az embert, akkor nincs béremelés, nincs előléptetés, jutalom, kül­földre küldés. Minek soroljam tovább, te is tudod, minden a főnöktől függ, akit a főnök a kegyeibe fogadott az, ha rosz- szul dolgozik, vagy erkölcste­lenül él, akkor is „menő", aki pedig ellenszenves a górénak, annak kilóghat a nyelve a munkától, akkor is mellőzik. Azt hiszem így általánosítva - ahogy panaszkodó ismerősöm megfogalmazta - sok a túlzás ebben a főnökről festett port­réban. Ha viszont egyedi eset­nek , tekintjük, amit elmondott, valószínű sok az igazság ben­ne. Szeret — nem szeret? A főnök „hatalma” — helye­sebben jogköre — a beosztot­tak elbírálásánál kétségtelenül döntő, de azért nem korlátlan. Általában a vállalaton vagy hivatalon belül nem csak egy vezetője van a beosztottaknak. Vannak közbeeső vezetők és végül a „legfőbb főnök". A végzett munka megítélése rend­szerint több vezető véleményé­ből tevődik össze és a jutalma­zások, kitüntetések is általá­ban a vezetői kollektíva véle­ménye szerint történnek. A veze­tőkön kívül az alkalmazottak emberi értékeit méri a szak- szervezet, a pártszervezet, és talán mindennél hitelesebben méri a dolgozó kollektíva, amelyben munkájukat végzik. Természetesen mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a főnök kedvezzen „lib- lingjeinek" és háttérbe szorítsa ellenszenves beosztottait. Sajnos, egyes vezetők a beosztásuk­ból adódó ilyen értelmű lehető­ségeket ki is használják. A vezető nemcsak úgy élhet vissza hatalmával, hogy kiski- rálykodik, vagy gorombásko- dik, hanem úgy is, hogy lát­szólag mindenkivel szemben kedves, barátságos, de egyéb­ként szubjektiven, a személyes érdekeinek megfelelően ítéli meg beosztottait. Nem a jó munkát végzőket részesíti előny­ben a hanyagokkal, felelőtle­nekkel szemben, hanem a hí­zelgőket, a talpnyalókat, a jó szándékú bírálókkal, a jogos ellentmondókkal szemben. A szocialista társadalomban minden vezetői beosztás nagy felelősséggel jár. Nemcsak a hozzáértést, politikai megbízha­tóságot, hanem emberséget is kíván. Aki képtelen beosztottai­nak helyes megítélésére, aki nem a tehetség, rátermettség, a végzett munka alapján lép­teti elő vagy jutalmazza mun­katársait, hanem a „szeret*, nem szeret" elv alapján dönt emberek sorsa felett, az gyü­mölcsöző mag helyett maró mérget hint egészséges rend­szerünk talajába, nem építi, hanem pusztítja társadalmun­kat. Nem menthetjük azonban fel azokat sem akik ahelyett, hogy harcolnának az itt-ott még előforduló, a közszellemet mérgező rossz vezetők ellen, inkább azt találgatják: „sze­ret...? nem szeret...?" Az ilyen emberek tápot adnak a szub­jektivizmusnak, az öntömjéne­zésnek és lehetőséget teremte^ nek a hatalmi gaz burjánzásá­hoz. A szocialista társadalom ve-^ zetői és beosztottai között a jó vagy rossz viszony nem épülhet személyes szimpátiára. A vezető és a beosztott értékítéleténél egyaránt reális és alapvető mérce a munka és a szocia­lista közösség által megkívánt emberi magatartás. A vezető lehet részrehajló, szubjektív, de a közösség soha. És ha a „szeret” vagy „nem szeret" egyáltalán szóba jöhet vezetők és beosztottak között, akkor a meghatározó mindig a kollektíva. Kétségtelenül rossz érzés, ha valaki tudja, hogy a főnöke nem szereti. Ebből va­lóban sok hátránya származhat. De még ennél is rosszabb ér­zés, ha egy főnök kénytelen tu­domásul venni, hogy a beosz­tottai nem szeretik. Az ilyes­minek csak egy vége lehet, a főnök megy, a beosztottak ma­radnak. Éppen ezért - a mi közössé­günkben - nem a beosztottak­nak kell harcolniuk a főnök szeretetéért hanem a főnök­nek kell küzdenie a beosztot­tak bizalmáért. Szabó Piroska NÓGRÁD - 1972. január 21., péntek 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents