Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

SfOcioM«<a saidnsáffi A nemzetközi együttműködés Szűkös helyen, új üzemre várva eredményei Gyár a váró» »setén A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tar. ácsa elfogadta az egy üt un űitödts további elmé­lyítését és tökéletesítését, va­lamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrá­ciójának fejlesztését célzó komplex programot. A KGST XXV. ülésszakán hozott hatá­rozatot 1971. augusztus 7-én nyilvánosságra hozták, s a szocialista országok nemzetkö­zi gazdasági együttműködésé­nek új szakasza kezdődött el. Mégis a Népszabadság terje­delmes mellékletét az embe­rek nem azonos gondolatok­kal vették kézbe. Akadtak ag- gályoskodók, akik úgy vélték, hogy a súrlódások és a ne­hézségek miatt vált szükséges­sé a komplex program, de szép számmal vannak túlzot­tan derülátók, akik gyors és az eddigieknél nagyobb ered­ményeket várnak tőle. Az ellentétes vélemények első ütközésén már túl va­gyunk, de a dokumentum any- ryira feltétlenül úiszerű. hoffv a kérdést megvizsgáljuk, nyo­mon követjük az eddig meg­tett utat és vázoljuk az újabb feladatokat. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa (közismert rö­vidítéssel: KGST) 1949-ben alakult. Alig kezdtünk hozzá az újjáépítéshez, az imperia­lista hatalmait a Szovjetunió és népi demokratikus álla­mok ellen hidegháborút kezd­tek, ellenünk embargót vezet­tek be. Majdnem minden árut stratégiai cikknek nyilvání­tottak. a legkíméletlenebb po­litikai és gazdasági eszközök­kel akarták megakadályozni fejlődésünket. Ekkor aKGST- államok az iparosítás kezde­tén, vagy derekán tartottak, vagyis a fejlődés egy lépcső­jével lejjebb, mint az integ­rálódni kezdő nyugati tőkés országok. Ilyen körülmények között az újjáépítés, a szocia­lista iparosítás, a mezőgazda­ság átszervezése és a lakos­ság életszínvonalának állandó növelése rendkívül nagy és bonyolult feladat volt. A KGST 1949-ben azt a felada­tot határozta meg, hogy ösz­tönözze a szocializmus építé­sét, gyorsítsa a gazdasági fej­lődést, adjon védelmet a tő­kés országok politikai, gazda­sági nyomása ellen, tegye le­hetővé a kevésbé fejlett or­szágok gazdasági erősödését. Á KGST-ben tömörült ag- ■rar-, vagy agráripari országok fejlett ipari, illetve ipari-me­zőgazdasági országokká vál­tak, ma már szocialista ipar­ral és szocialista mezőgazda­sággal rendelkeznek. Mindezt nem egészen húsz év alatt ér­ték el. 1950—1970 között a szocialista országok részese­dése a világ ipari termelésé­ből 20 százalékról 38 száza­lékra emelkedett. Két évtized alatt a nemzeti jövedelem négyszeresére nőtt, míg a vi­lág egyéb országainak nemze­ti jövedelme körülbelül meg­kétszereződött. A KGST-or- ezágokban. az egy főd-e jutó nemzeti jövedelem évente át­lagosan. 6,8 százalékkal, a Talajjavítás mészkőporral Megyénkre jellemző a sa­vanyú talaj, amely kedve­zőtlen a mezőgazdasági ter­mesztésre. Ezért nagy fi­gyelmet fordítanak a kémi­ai talajjavításra. A szupa- taki termelőszövetkezet mészkőbányája a talajjaví­táshoz kiváló minőségű mészkövet biztosít, amely­nek a 94—96 százaléka kal­cium-karbonát, ez közöm­bösíti a talaj savanyú össze­tételét. Az itt bányászott mészkőport szórják a talaj­ra, a kémiai összetétel meg­javítása érdekében. A bá­nyában nagy ütemben fő­ijük a termelés, hogy az igényeket ki tudják elégí­teni. Különösen a salgótar­jáni járás termőföldjein kell kémiai talajjavítást vé­gezni. Közös Piac országaiban 4,5 százalékkal emelkedett. A KGST-országok ipari t erme­lése évente 10,4 százalékkal nőtt, kétszerié gyorsabban mint a fejlett tőkésországo­ké. Hazánk számára különösen fontos volt az; együttműködés, mert a háborúban igen súlyos károkat szenvedtünk, a fel- szabadulás előtt gazdaságunk meglehetősen egyoldalú volt, lüs országunk nyersanyagok­ban és energiahordozókban szegény. Magyarország gazda­ságában nagy szerepet játszik az export, a nemzeti jövede­lem több mint egyharmada a külkereskedelemből szárma­zik, s ehhez nyersanyagra van szüicség. Évente több mint ötmilliárd devizaforint értékű nyers- és alapanyagot hozunk be. A kőolaj 100 százalékát, a vasérc 96, a nyersvas 95, a műgumi 70 százalékát a KGST-országokból importál­juk. A Magyarországon fel­használt papír, fa és sok más, igen fontos nyersanyag a KGST-országokból származik. Ipari termelésünk 1939— 1969 között csaknem nyolc­szorosára nőtt, s ezenkívül alapvető strukturális átalald- tást valósítottunk meg. Jelen­tősen növekedett a gépipar és a vegyipar szerepe, a korsze­rű műszaki kultúrát és a mo­dem technikát alkalmazó, az ország adottságainak és a nemzetközi munkamegosztás­nak megfelelő iparágak rész­aránya nőtt. Természetesen mindehhez sok beruházás, sok pénz kellett. Minek kö­szönhetjük eredményeinket? Mi volt szocialista vívmánya­ink forrása? Egyrészt népünk szorgalmas munkája, más­részt a szocialista gazdasági együttműködés, amellyel né­pünk erejét az elmúlt 22 év alatt megsokszoroztuk. A nemzetközi együttműkö­dés tette lehetővé a gépipar gyors fejlesztését. Gépexpor­tunk több mint 90 százalékát a szocialista országokban ér­tékesítjük, de a KGST to­vábbra is biztosítja a magyar gépipari üzemek és az itt dol­gozó emberek foglalkoztatá­sát. Nincs elegendő pénzünk, szakemberünk és időnk arra, hogy minden iparágat kellő­en fejlesszünk. De a KGST-n belüli munkamegosztással erőinket az adottságainknak leginkább megfelelő ágazatok­ra összpontosítottuk. Például: szerszámgépek, autóbuszok, műszerek, vákuumtechnikai és híradástechnikai felszere­lések, valamint gyógyszer- és vegyipar. Viszont más gépe­ket és berendezéseket a ba­ráti országoktól vásárolhat­tunk. Közismert, hogy meny­nyire nélkülözhetetlen és mi­lyen előnyt jelent számunkra a Szovjetunióból érkező vil­lamosenergia- és olajvezeték, a KGST közös vagonpark és a közös vállalatok, vagy a nagy hozamú szovjet búzafaj­ták és más növények megho­nosítása. Dollárral és forint­tal is nehezen lehetne mérni a tudományos és műszaki se­gítséget, a tapasztalatok köl­csönös kicserélését, a közös erővel megoldott szakember- képzés értékét. A KGST eddigi eredmé­nyei nyilvánvalóak, csak meg­átalkodott ellenségeink tagad­hatják a tényeket. De közben a világ is haladt tovább, megváltoztak a körülmények és az igények. A gazdasági együttműködés lehetőségeit nem használtuk ki kellően, másrészt az egyes KGST-ben tömörült országok különböző fejlettsége miatt nehézségek keletkeztek. Amint a komplex program fogalma is jelzi, fel­adatunk az együttműködés to­vábbi elmélyítése és tökélete­sítése, valamint a KGST-tag­államok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztése. Vagyis folytatjuk és kiszéle­sítjük azt, amit 1949-ben el­kezdtünk. De az újabb fel­adatok sikeres megoldása hosszú távú, és körültekintő, kitartó munkát kíván. A KGST eddigi sikerei, a szo­cialista országok népednek összefogása és a komplex program lehetővé teszi, hogy összehangoljuk feladatainkat, meggyorsítsuk fejlődésünket, a gazdasági reform tökélete­sítésével hatékonyabban gaz­dálkodjunk ég mindezek ered­ményeként, valamint szorgos munkája nyomán a magyar nép fokozatosan és egyre job­ban éljen. Dr. Fazekas László Zagyvapálfalván nem egé­szen két éVe kilenc fővel ala­pították a Budapesti Rádió- technikai Gyár II. számú te­lepét. A volt «nűvelődési ház­ban kapott ideiglenesen he­lyet, amíg a főútvonal mellett elkészül az új, modern gyár. Ez az üzemlétesítés is hozzá­járul a megye ipari struktúrá­jának változásához, a megfe­lelő foglalkoztatás biztosítá­sához. Elsősorban a nők szá­mára teremtenek itt munka- lehetőségei. Néhány vezető az anyavál­lalatnál sajátította el a szük­séges munkafogásokat, de a többiek betanítását már fo­lyamatosan itt végzik. Beta­nított munkás az üzem lét­számának hatvan százaléka. — Kezdetben egy termé­künk volt, alkatrész, de fo- lyamotosan mindig összetet­tebb feladatokat bíztak ránk — újságolja Pálfalvai László üzemvezető. — Ma már az állományi létszám 182 fő, és a hely szűknek bizonyul. Nagy a zsúfoltság és átmene­tileg nem is tudunk új dol­gozókat felvenni, csak szak­munkásokat. Ha az új gyár elkészül, akkor már egészen más lesz a helyzet. Jobb, kor­szerűbb körülmények között termelhetünk. Az üzemben serény munka folyik. Az AM—01—27 típusú rádiótelefon a fő gyártmány. Tavaly ezer darabot vártak a salgótarjáni gyáregységtől, de csak 760 darab készült el. A többit most pótolják. Anyag­hiány, később pedig mérési kapacitáshiány gátolta a mun­kát. Okos kis készülékek ezek, amelyeket a polgári élet több területén, a megyében is alkalmaznak már. A kis adó, vevő készülékeknek az épít­kezéseken, áramszolgáltató vállalatnál, a bányai kötélpá­lyáknál, vízműveknél és az ipar egyéb területén van je­lentős szerepük a gyors in­formációban. Hatósugaruk ál­talában másfél kilométer, A vállalat által gyártott ha­gyományos adó-vevő készülé­kekhez kezelő berendezések készülnek és az új típusú rá­diókhoz tápegységeket is gyártanak Salgótarjánban. Az üzemvezető arról is tájékozta­tott, hogy a második félév­ben már valószínűleg a ki­alakított új rádiócsalád alap- készülékeinek a gyártását is megkezdhetik. A salgótarjáni gyáregység termelése ma még teljesen összefonódik az anyavállalat termelésével. így . csak meny- nyiségi tervszámokat kapnak. Tavaly hozzávetőlegesen mint­egy 45 millió forint értékű munkát végeztek el, az idén viszont már 25 százalékkal többet várnak tőlük. Azért csak ennyivel többet, mert év közben már költözniük kell az új gyárba. Vajon el­készül-e időre? A kérdésre a telepvezetőtől a következő vá­laszt kaptuk; — Az első határidő a múlt év októberének vége volt. Nem készült el. Az újabb ha­táridő május 31 lenne, de vé­leményem szerint, a tanácsi építők most sem tudják tar­tani a részhatáridőket. Félő, hogy a félév vége előtt alig­ha költözhetünk. Bárcsak ne nekem lenne igazam — mondja Pálfalvai László, majd így folytatja. — Ezt a helyet már kinőt­tük, nagy a zsúfoltság', tehát több embert itt nem lehet foglalkoztatni. Ha átköltözünk, akkor nagyobb lépésekkel ha­ladhatunk a fejlődés útján. Végső soron évi mintegy 300 millió forint értékű termelés­re kell ennek a salgótarjáni gyárnak felfejlődnie, ami 700 —800 ember foglalkoztatását jelenti. Akkor már a rádió­telefon-gyártás teljes egészé­ben a mi termékünk lesz és ezenkívül még jó néhány gyártmányt készítünk. Két- műszakos termelés folyik és az új gyárban is erre készü­lünk fel — mondja. A munkaerőkérdés valószí­nű még sokáig központi té­ma lesz ebben az új üzem­ben. Vajon, akik eddig jöt­tek, hogyan találják meg a számításukat? Akik jöttek maradnak-e, avagy itt is nagy a munkaerő-hullámzás? — Nem mondhatnám, hogy valami nagy mozgás lenne. Mindössze 20 százalékos volt a fluktuáció tavaly Az elme­nők közül a legtöbb még a próbaidő alatt elment, a töb­bi viszont maradt. Az átlag- kereset nem rossz, s a begya­korlástól függően alakul. Bér­emelést hajtottunk végre az utolsó negyedévben is — mondta az üzemvezető. Az új üzem elsősorban a fi­atalok üzeme. Az átlagélet­kor — bár nem számolták, de jóval a 30 év alatt van. Ma már kilenc mérnök és 21 technikus dolgozik itt, irá­nyítja a munkát. A gyártás jellege bizonyára megkövete­li ezt az arányt a jövőben is. A törzsgárda most van kiala­kulóban, ami egyben a na­gyobb gyár nagyobb kollek­tívájának a magját és gerin­cét képezi majd. B. J. DISZNÓÖLÉSBEN Ezen a télen már másod­szor visított fel Nógrádsipe- ken Oláh Jánosék portá­ján hajnal tájt a böl- iér kése alatt a hízó. Kétszer vágtak disznót, dehát kell is a házhoz, vannak ele­gen. A nagymama is a csa­láddal él. igen jó egészség­ben, és a kisunoka is nagyon szereti a finom kolbászt, hur­kát, sajtot- Persze, ilyenkor tor idején, még nagyobb lesz a család. Eljönnek segíteni a testvérek. „ángyok”, roko­nok. hogy mielőbb végezze­nek a munkával, meg persze. hogy együtt örüljön a munka végén az egész nagy família. De, amíg az este eljön, van mit dolgozni! Mindenkinek van reszortja, a férfiak a kol­bászt töltik, de az asszonyok a beleket előtte igen gondo­san megtisztítják. Így aztán este jöhet a lakoma! Ebbe kerül a finom hurka, kolbász, így tisztítják, mossák a beleket, a gyomrot a csa­lád asszonyai Mai kommentárunk Itemuiatfó gazdaságok A megyében tíz éve eredményes munkát végző bemutató gazdaságokat — a ceredi, karancslapujtőí, palotási termelőszö­vetkezetet — a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ok­levéllel tüntette ki, amit a közeljövőben adnak át az üzemek vezetőinek. A bemutató gazdaságok tevékenysége tízéves múltra te­kint vissza. Ezek a gazdaságok úttörő szerepet vállaltak az új módszerek bevezetésében, új fajták, gépek, növényvédő szerek, technológiák kipróbálásában, A kisüzemből, a korszerű nagy­üzemmé válásig sok vita,ellentétes nézet, korábbi tapasztala­tok hiánya, sok aggodalom és aggályoskodás, pénzügyi, mű­szaki nehézségek kísérték a kezdeményezők útját. A bemutató gazdaságok helytálltak, dolgoztak, produkáltak, tanítottak. A megtett útra visszatekintve láthatjuk, hogy a mezőgaz­dasági termelés fejlődése a szocialista nagyüzemek megszilár­dulása az anyagi-műszaki ellátás javulásával, az elmúlt évti­zedben meggyorsult. Ezt bizonyítja az átlagtermések évről évre való növekedése, a gépesítettség színvonalának emelkedé­se, a kémiai szerek elterjedése, használata. Az elmúlt évtized­ben a mezőgazdaságban előrehaladás történt a koncentráció terén. A technikai haladás eredményeként lehetővé vált az alapvető mezőgazdasági munkák gépesítése. A genetikai tudományok fejlődésének eredménye az, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentős változás történt az extenzív fajtáknak az intenzív, nagy termőképességű fajtákkal való fel­váltásában, a hibridizációban és a fajták korszerű termelés­technológiájának üzemi alkalmazásában, a növénytermesztésben, az állattenyésztésben egyaránt. A termelés növekedéséhez az elmúlt évtizedben jelentősen hozzájárult a szakképzettség álta­lános növekedése, a szakemberek számának emelkedése. Az élelmiszer-gazdaságban meggyorsult a tudomány és a technika térhódítása az intenzív irányú fejlődés. Előtérbe került a minőségi követelmény, ráfordítások haté­konyságának növelése. A termelés fejlődésével egyre jobban erősödnek falun a szocialista viszonyok. Megvalósul az önálló, vállalatszerű gazdálkodás, fokozódik a kooperáció, az integ­ráció. Megyénk bemutató üzemeinek szakmai, gazdasági és szer­vezeti fejlődése jelentős változásokat, korszerűsödést ért el 1961—1971 között. Elmondható, hogy növekedett a bemutató üzemek termesztésének koncentrációja és specializációja, növe­kedett és fejlődött termelésük színvonala. A megyében jelenleg működő bemutató üzemek közül három egy évtizeden át foly­tatta hasznos tevékenységét. Az üzemi bemutatók szakmai színvonalát és hatását döntően a bemutatókat vezető szak­emberek felkészültsége, körültekintő és lelkiismeretes munkája határozza meg. Rajtuk múlik a bemutatás gondos előkészítése, szakszerű levezetése, a rátermett munkatársak megválasztása, az egész tevékenység alapos megszervezése. Alapvető követelmény a mezőgazdasági üzemi bemutató kon az új, korszerű szakismeretek megszerzésére törekvő, dif­ferenciált szervezés. Az üzemi bemutatók témáinak, mondani­valójának kialakítása, résztvevőinek kiválasztása, a bemutatók megszervezése az egész munka eredményességének alapvető feltétele. Ennek kell meghatároznia a módszereket, a szervezési formákat is. Nagy feladat teljesítése vár élelmiszer-gazdaságunkra és benne szakismeret-terjesztési rendszerünkre. Ehhez megfelelő, szakmailag felkészült szervezet, anyagi és személyi feltételek, sokrétű műszaki, gazdasági feladatok megvalósítása szüksége­sek. A bemutató üzemek vezetői más feladatok előtt állnak most. mint tíz évvel ezelőtt, és mások a követelmények ma azokban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben, melye­ket tapasztajt, szakmailag felkészült szakemberek vezetnek. A bemutató üzemek álljanak továbbra is a mezőgazdasági üze­mek széles körének szolgálatában. Terjesszék az új, termelés? eljárásokat B. ©* NÓGRÁD — 1972. januái 21., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents