Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

iíjúsógi hang vei seny Szelíd motorosok A menüéitől a valcerig Igen jól sikerült ifjúsági hangversenyt tartott tegnap élelőtt Salgótarjánban, a Jó. zséf Attila Művelődési Köz­pontban a városi szimfonikus zenekar. A koncert program­jában a háromnegyed ütemes z nei műfajok ismertetése sze­repelt kronológiai sorrendben Ezt tükrözte a cím is: A me­nüettől a valcerig Ügy látszik, a salgótarjáni diákközönségnek már orszá­gos hírneve van. már ami a hangversenyek fegyelmezett­ségét illeti. (Sokszor ez alól a színházi előadások sem kivé­telek). Nos, a műsort ragyo­góan vezető Fasang Árpád, a budapesti Bartók Béla Zene­művészeti Szakközépiskola igazgatója mindjárt bevezető­jében kitért erre. Arra hívta fel hallgatóságának figyelmét, hogy ezen a hangversenyen cáfolják meg a róluk alkotott nem éppen hízelgő véleményt. Az általa említettek ugyan­is szervesen kapcsolódnak a rádióban folyó vitához: van-e létjogosultságuk az ifjúsági hangversenyeknek ? U gy an is, ha a középiskolás diákokat csak „beterelik’’ a termekbe, hogy hallgassanak egy kis komoly zenét, akkor a máshol népszerű zenei ismeretterjesz­tésünk nem éri el a célját. A fegyelmezetlenség erre enged következtetni. Kérdését a di­ákokhoz intézte: döntsék el ők saját maguk, érdemes-e ko­molyzenei hangversenyen részt venni. Hasznosítani tud­ják-e az ott elhangzottakat mindennapi tevékenységük­ben? Gazdagodik-e velük mű­veltségük? Diákjaink észreve­hetően fontolóra vették a hoz­zájuk intézett szavakat. Ez nemcsak a hozzáértésről ta­núskodó tapsokból, hanem magatartásukból is kiderült. A hangverseny végén Fasang Árpád jóleső érzéssel nyug­tázta a hangverseny egyik tanulságát: a szemekből kide­rült, igenis szükség van kö­zépiskolás diákhangversenyek­re. Érdemes megjegyezni, hogy diákjaink figyelmét nemcsak az intő szavak, hanem az el­hangzott produkciók is fel­keltették. Az a több mint 200 éves időszak, amit ez a hang­verseny átölelt, ragyogó pél­dáját mutatta, hogy megyei előadóink is tudnak hasonló előadást produkálni, mint azt már Bernsteintől a televízió­ban megszoktuk. Ha nem is a New York-i Filharmonikusok szintjén, de igaz örömmel és lelkesedéssel. Ez mindjárt a hangverseny elején kiderült, a bevezetőül előadott Corelli Karácsonyi concerto grosso Vivace tételéből. Klasszikus kamarahangzás, biztos techni­kai felkészültség, megfelelő zenei előadásmód bizonyította ezt. Haydn Katona szimfóniá­jának Menüett tétele való­ban zenei felüdülést jelentett. Az első valcerhez hasonló dallam a hangverseny során Mozart 1788-ban komponált Esz.dúr szimfóniájának menü­ett tételében jelentkezett. Az egyre jobban fejlődő zene­kar — Róna Frigyes és Vi­rág László munkájának ered­ményeként — hangzása kitű­nően érzékeltette a menüett és a trió közötti drámai el­lentétet. Ezután Mozart ké. sői alkotásából, a Hat német táncból hallottunk hármat. A következő nagy zenei korsza­kot — a bécsi klasszikusok után — Schubert gazdag dal- laminvenciójú V., B.dúr szim­fóniájának Menüett tétele kép­viselte. Az közönség előtt tel­jes pompájában jelent meg a romantika érzésvilága. Végül befejezésként ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringő je zárta a hangversenyt, amit a hálás középiskolások megis­mételtettek. A koncert karmestere Virág László volt, a salgótarjáni ze­neiskola igazgatója Értő kéz­zel dirigálta együttesét. A muzsikusok örömmel vettek részt ezen a hangversenyen, legfőbb céljaikért játszottak: vegyen részt minél több ze­nebarát koncertjeiken. A délelőtti előadást délután Balassagyarmaton megismé­telték, ugyancsak középisko­lás diákok előtt (M) i és Modern Monte Christo toz&sa e költői utazásnak Dél­nyugat-Amerikán át. Messze felette áll a hasonló témájú, más filmeknek, elsősorban az ifjúságra gyakorol majd vonz. erőt.” A főszereplőkről még annyit: Peter Fonda, a híres Henry Fonda fia és Jane Fonda fivére A televízió né­zői előtt nem ismeretlen. A filmszínházakban első ízben láthatja a közönség Dennis Hopper Kaneas államban Dodge Cityben született. Ne­ves fényképész és szobrász, a kajucsuk és plexiüveg formá­lásának egvik úttörője, legin­kább azonban színészként is- Jelcnct a Szelíd motorosok című színes, szélesvásznú, ame- mérjük. A Szelíd motorosok rlkai filmből- az első rendezése amelyből világosan kiderül művészi te­hetsége és fő érdeklődése: 02 A salgótarjáni bemutató Fonda és Terri Southern írta ember szabadsága mozi, a November 7. Film- és' Dennis Hopper rendezte. A Modern Monte Christo színház következő műsor hetén Érdekessége a filmnek, hogy magyarul beszélő, színes, fran- három film is szerepel, ame- Peter Fonda és Dennis Hop- eia—olasz film. Alexandre lyek közül ogy, az olcsó ha- per egyidejűleg főszerepet Is Dumas regényéből írták tásra törekvő kalandfilm, egy játszik. A világsikerű filmről Michel Lebrun, Jean Halain haludó, amerikai film. egy pe- rendkívül sok jót írt a kriti- ^Rendezte: Andre Hunebelle dig (Felszabadítás III.) menu- ka, ezúttal azonban csak a mentális filmalkotás. A két Variety. 1969. május 14-i szá- kalandos történet közül a mából idézünk néhány raon. Szelíd motorosok című színes datot: „Ebben az érzékeny amerikai film a tartalmasabb fűmben nyoma sincs a mo- és izgalmasabb, hiszen az or- toros szekta erőszakosságinak. szágúti kalandok mögül a t-rvénytelensegének, ragadozó. Pierre Brasseur, Anny Dupe- borion — Amerika sivársága öncélú rnbogásának . . . Kitű- •» ry és még többen. Bizonyé, mutatkozik meg. A Szelíd mo. nő a zene, a háttérként fel. rg sokan fogják érdeklődéssel torosokat január 20—22-én hangzó balladák, különösen Végigkísérni Edmond Dantes tűzik műsorra. A modern H°b Daylan Szel ? tecnmka Kora^ Monte Christo színes francia című száma remek ellenpon- ban. kalandfilmet január 25—25­A Felszabadítás III. (A főcsapás iránya) című filmről, amely Zsukov marsall hadműveleteit örökíti meg éá felele­veníti ? Nagy Honvédő Háború győztes esatáit, egy követ­kező számunkban részletes tájékoztatót adunk. jyors pergésű. szellemes, szó i ikoztató film amelyben Du nas ismert történetét ültették át a XX szazadba. A fősze­repeket neves színművészek alakítják, így: Paul Barge, ón vetítik. A Szelíd motorosok című színes, szélesvásznú, amerikai filmet Dennis Hopper, Peter r Evek óta visszatérő téli témája a televízióinak a műkor­csolyázó Európa-bajnokság. A szép téli sport eseményeinek közvetítése valóban szinte művészi élményt, gyönyörköd­tető élvezetet nyújt, még akkor is, ha a kis számú magyar versenyzőnek kevés babér terem — a jégen. A nemzetközi színvonalhoz képest meglehetősen hátul kullogunk^ e sportágban, még az évek során egyetlen számba vehető re­ménységünk — sajnos, a jelek szerint mindegyre halvá- nyulóbb esélyesünk — sem léphetett dobogóra; meg kellett elégednie a kötelező számban elért negyedik hellyel. De, ha ennyire esélytelenek vagyunk, felvetődik a kér­dés: érdemes-e évről évre akkora anyagi figyelmet fordí­tanunk az eseményre, amennyibe a közvetítések kerülnek. Mert gondolom, nem olcsó mulatság Göteborgból közvetítő­vonalat biztosítani. Félreértés ne essék: ezt a balettel vetekedő szép spor­tot magam is szívesen nézem; szemet gyönyörködtető lát­vány, amit a jég virtuózai nyújtanak. S bár a kibicnek semmi sem drága, mégis, ha arra gondolok, hogy a köz­vetítésre fordított — alighanem tekintélyes — összeget talán hasznosabbra is költhettük volna, összevonom a szem­öldököm. Versenyzőink negyedik és tizenegynéhányadik he­lyezéséről igazán megelégedtem volna egyszerű sajtójelen­téssel is. Hogy nem tudhatni előre, miképp alakul a vébé?... Ugyan, mire számíthattunk a korábbiak, és versenyző­ink mai szintje alapján?! ★ Ma, szerdán változatos műsort ajánlhatunk. Elsőnek (17.10) a kicsinyek népszerű sorozata, a Kuckó jelentkezik, majd (18.00) ugyancsak a fiatalok szórakoztatását szolgáló Hókuszpókusz, a Kakaó-bár vidám esztródműsora. Sajátos fegyveres testületünk a 15 esztendős munkásőrség életét, készenléti fokát, a munkásőrszolgálat érdekes eseményeit mutatja be (18.45) a Tizenöt esztendő című riportfilm. Az esti fő műsorban (20.00) A génuai hölgy című, NDK tévé­filmsorozat első részét ismerhetjük meg, végül (21.40) a színházi élet legfrissebb eseményeiről kapunk tájékoztatót. (barna) — Olyan szépen beszél, hogy legközelebb is hozzá jö­vök házasságot kötni! (Takács Imre karikatúrája) 4 NŰGRAD - 1972. január 19., szerda Megjelent a Delta legújabb száma Érdekes előadások Még lehet jelentkezni Nagy sikere van Salgótar­jánban a TIT által szervezett egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamnak. A tanfolyamot a TIT a néhány éve érettségi­zett, már dolgozó fiataloknak rendezi — fizikából, matema­tikából, biológiából —, hogy megkönnyítse számukra az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákat. Hetente egy alka­lommal tartják a foglalkozást a Bolyai Gimnázium szaktaná­rai. Azok a fiatalok, akik még igénybe kívánják venni a „szolgáltatást”, január 25-ig jelentkezhetnek a TIT-ben. A váratlan szívhalál volta­képpen hosszú betegségfolya­mat végét jelenti, s ebben a magas vérnyomás, a dohány­zás, a cukorbaj, az elhízás, a zsírvérűség és a feszült ideg­állapot hatványozott kockáza­tot jelentenek. A kockázati tényezők szerepét orvosi sta­tisztikák alapján elemzi a Delta új száma. „Háromdi­menziós atomnyomok” címen magyar kutatók páratlanul ér­dekes fizikai kísérleteiről szá­mol be, s látványos a „Színes 'sontok és egyéb röntgen- ’ídonságok” című anyag is. Szkíta ásatások, mesterséges havazás, szuperhővezetés, a műanyagok építészeti alkal­mazása, a lokátorok új szere­pe, a repülőgépek új nyers­anyagai szerepelnek még a lap témái között, hasznos öt­letekkel szolgál a TV-készü- lék és a lakberendezés kap­csolatait taglaló cikk, s érde­kes a beszámoló a fa nélküli almatermesztésről. Színes ké­pek mutatják be az egzotikus „szentjánosbogarak”, a világító állatok legszebbjeit Számos hír, információ, ötlet és újdonság szerepel még a Delta legújabb számában, amely ezúttal is száznál több — javarészt több színű — fényképet közöL (KS) Szívesen hallgatják a eeredi völgyben a TIT ismeretter­jesztő előadásait, így január 20-án ismét érdekes program­mal jelentkezik a TIT Cere- den a pályaválasztással kap­csolatos kérdésekről, Zabar- ban a műanyagok felhasználá­sáról a mindennapi életben, Szilaspogonyban Utazás a nagyvilágban címmel vetített­képes földrajzi előadást tarta­nak, amelyek minden bizony­nyal megnyerik a közönség tetszését. /VVVIAAVVVVWl^V.VWVWVVVVVWw ^VW /\/WV ,W/VVV\M^/WVVWWI^VWV ^VVVV-OA^VVVArtAO/VWVWWV' tMikszáih Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÖNK ÍS. A másik dolgot, a nagyob­bat is elreferálták legott Paw- lovszky uraimék a kormány­zónak, hogy mit izent a „Ber­csényi boszorkánya”. (Ez a titulus volt az immunitása a vidéken — nemcsak nem bán­tották. de meg is becsülték.) Hogy bizony azt üzente: „Ha nem akarjátok, hogy a ma­dár visszajárjon az eresz alá. a fészkét kell elpusztítani.” Az asszonyt kell eltenni láb- alóL Kozanovich begombolkozott a kérdés előtt. — Hm, van benne valami. No, majd meglássuk, majd meggondoljuk, ha hazakerü­lök. Egy krakkói űt állt előtte. Dolga volt a kormánynál, de elhatározta, hogy a királyi pa­lotába is fölnéz; kedvence volt a királynak, ki még ud­vari apród korából ösmerte. Ott a fejedelmi előszobák­ban találkozott a rendőrfő­nökkel, Nowogradszkyval. — Jó napot, barátocskám, barátocskám — kiáltó az elé­je vidáman —, hogy vagyunk a lublói hamis pénzekkel, ba­rátocskám? Talált-e valamit, barátocskám? Kozanovich a fejét rázta. — A hamis pénzek nem ott veretnek. A Szepesség tiszta e tekintetben. — Ügy? — szólt a rendőr­főnök kedvetlenül. — Ez igen kellemetlenné válhat rád néz­ve. Mert a hamis pénzek meg­vannak. de nyom nincs, hogy honnan vannak. — Azaz... — Igen, tudom, a kísértet! Persze, a kísértet — vágott közbe gúnyos mosollyal, el­hagyva a „barátocskámat”. — 0 csak mellékesen jön szóba — felelte komolyan Ko­zanovich. — Amennyiben ő, még életében, egy hordót lo­pott. volt tele arannyal Cser- nyiczky nevű varsói borke­reskedőtől. Minden jel oda mutat, hogy e hordóban kel­lett lennie a hamis pénzek­nek. Ezt a gyanúmat elő fo­gom ma adni őfelségének is. És bizonyára nem ártana rendőri felügyelet alá helyez­ni ezen Csemyiczky nevű egyént. Most már a „pertut” is el­hagyta gróf Nowogradszky, szokott fitymáló orrhangját vette föl. — Ö, hó, hó! Hisz’ ön egy naiv lélek, kedves kis kor­mányzóm. Hiszen én magam is gondoltam, mert ösmerem én is az ügyet, nekem is van ám orrom (hatalmas orra volt borvirággal), de csak addig gondoltam, míg az első lublói hamis tallér kongása ki nem verte a koponyámból, mert nekem is van ám fülem (va­lóban volt füle is, sőt fülbe­valók is voltak benne). Lás­suk csak a dolgot közelről, mert éles szemem is van, el­hiheti. Kaszperek a vád sze­rint is csak egy hordót lopott, s abban az egy hordóban csu­pa aranyak voltak. Honnan jöttek hát elő akkor a tallé­rok? Nos, icipici kormányzócs- kám? — Ez mindenesetre homá­lyos pont; enélkül tiszta len­ne a dolog. De mégis Itt kell a csomót keresni — szólt meg­győződéssel. — Jó. jó — nevetett szá­razon, előkelő fejlóbázással a rendőrfőnök, miközben ide- oda rángatta a vállait — Én megteszem. Még ma megte­szem. Oda küldöm Varsóba a legügyesebb titkos ügynökö­met, a híres Strang Jakabot. Strang ördöngős fickó! Strang megszagolja rajta. Árgusnak száz szeme volt. Strangnak kétszáz van. De ld is fog ne­vetni bennünket. Becsületem­re mondom, ki fog nevetni. Mert szemtelen, nagyon szem­telen. Már mindegy; megte­szem magamnak azt az elég­tételt, hogy elküldöm önnek is a jelentését... De ezzel vége is szakadt a beszélgetésnek, mert a királyi testőrtiszt Kozanoviehot szó­lította, hogy a király elfoga­ó szobájába vezesse. Kozanovich alázatos előter­jesztést tett most élőszóval a amis pénzekről, a Kaszperek felégetéséről és mindenről — a lublói szenátus utolsó ter­véig. A király figyelmesen hall­gatta.-* Valóban csodálatos tör­ténet — szólt elgondolkozva. Aztán a régi bizalmas hangon kérdé: — Mit szándékozol most tenni? — Felséged beleegyezését akarom kérni a Kaszperekné lefejeztetéséhez. — Fiatal asszony? — Olyan huszonhat éves forma. — És csinos-e? — kérdé a király géniesen, ki különben nem vetette meg a szép nő­ket. Szívbéli viszonyairól, ki­vált Lecouvreur Andrienne iránti vonzalmáról sokat me­séltek az akkori, kandallók és uzsonnák mellett az akkori vénasszonvok. — Nagyon, de nágyon szép, fölség. — Kár volna érte — szólt mélabúsan a király. — Egy egész város nyugal­ma felség... — Ej, hagyj nekem békét, Kozanovich — pattant fel in­dulatosan. Kozanovicz elhallgatott alá­zatosan; a király ott ült a székében, és szintén nem szólt jó darabig; csak nagy sokára kérdé­— Mit vársz még? — Felséged parancsát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents