Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

Arcok kőzetről A pórt Hű katonája Mindenki ismeri Szurdok- püspökiben Bakos Jánost. Több évtizede lakik a köz­ségben. Lakásán keresem, de a járási munkásőrségen ta­lálok, rá. Mint ahogyan ma­gáról mondja: ez a második otthona. Hellyel kínál, majd sorjá­ban elmondja élete útját. Egy-egy nagyobb állomásnál megáll, és részleteiben ismer­teti munkás éveit. — 1944-ben mint katona szolgáltam a hadseregben. Majd többedmagammal át­álltunk a szovjet csapatok­hoz és a Második Ukrán Front kötelékében harcol­tunk a hitleri fasizmus ellen a háború végéig. Eljutottunk német földre, ott ért ben­nünket a háború vége. 1945. júniusában kerültünk vissza Magyarországra és augusz­tusban saját kérésemre le­szereltem. 1945-ben lettem a Magyar Kommunista Párt tagja és a hatvani járási pártbizottságon dolgoztam 1954-ig. Ekkor hazakerültem Szurdokpüspökibe. Itt a ta­nácselnöki teendők ellátásá­val bízott meg a párt, majd évről évre megjártam a párt­Bakos János munkásőr munkások útját. Voltam füg­getlenített párttitkár, járási tanácselnök-helyettes, 1958- tól 1964-ig a pásztói járási pártbizottság munkatársa nyugdíjazásig. — Hogyan került a mun­kásőrségbe? — 1957-ben megszerveztük a munkásőrséget községünk­ben. Szurdokpüspökiben, 22 föveL Ezután mindannyian a pásztói egységhez kerültünk. Azóta 15 év telt el. Sokan leszereltek, én még mindig itt maradtam. Szeretném a húszéves szolgálatot is meg­élni a munkásőrség köteléké­ben. Bakos bácsi 62 éves korá­ra őszülő fejjel, még mindig a párt hűséges katonája, és az is marad amíg él. Pa­rancsnokai is csak jót tud­nak róla mondani. Idős kora ellenére vállalja a nehéz ki­képzéseket és a fáradságos munkát. E harcokban eltelt évtize­des munkáját több kitünte­tés jelzi A Szocialista Mun­káért Érdemérem ezüst, A nép szolgálatában kifejtett jó munkáért arany, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, bronz fokozat, a Felszabadulási Emlékérem arany, a munkásőrség 5—10 éves érdemérme, és most a napokban kapja meg a 15 éves Szolgálati Érdemérmet. Bakos János 62 éves korá­ban is friss erővel dolgozik a munkásőrségben mint a párt fegyveres katonája. R. I. A 350 éves Moliére 1622. január 15-én szüle­tett Moliére, a vígjátékírás halhatatlan mestere. Van-e diadalmasabb színpa­di szerője a világnak, mint a ma 350 éves Moliére? Csupán a párizsi Comedie Francaise színpadán több mint 21 ezer­szer játszották műveit 1680 és 1920 között: Űrhatnám pol- gár-át már 1769-ben előadta nálunk is az egri jezsuita gimnázium diáksága; a Fös­vényt 1792-ben Simái Kris­tóf, 1822-ben Döbrentei Gá­bor. 1848-ban Kazinczy Gá­bor, 1898-ban Hevesi Sándor, 1954-ben Illyés Gyula fordí­totta magyarra. A Poquelin család régi kár­pitos dinasztia volt. Jean- Babtiste atyja is e mestersé­get művelte, s 1631-ben ne­mességet vásárolt magának a „király rendes kárpitosa” címmel. A fiú nem követte atyját e mesterségben. Ügy­védi vizsgát tesz 1641-ben. te­hát 19 éves korában. Ám már előbb egy Scaramouche néven föllépő olasz utcai komédiás szellemi bűvkörébe kerül: szoros barátságot köt a Be­járt színészfamiliával, s az ifjú, ahelyett, hogy a királyi udvarban végezne kárpitos- munkát. színésszé lesz. Meg­szakad kapcsolata családjá­val. a Híres Színház (Illustre Theatre) tagja, majd később vezetője. Küzdelmes, kudar­cokkal kövezett esztendők járnak rá — ekkor veszi föl a Moliére nevet. Élete a színpadiasán meg­lepő fordulatok egymást kö­vető láncolata. Az adósok börtöne fenyegeti, tucatnyi évig vidéki vándorkomédiás de 1959-ben alkalma nyílik, hogy a királyi udvar előtt mutatkozzék be társulatával. Sikert arat, s ugyanabban az évben Kénveskedők című munkája már Párizs egyik szellemi izgalma. Eev évvel később már a királyi palota lesz fellépéseik állandó szín­tere. Egvre-másra írta darab­jait: a Férlek iskolája, a To­lakodók. a Nők iskolája, az Űrhatnám polgár, vagy a Dandin György, az öteszten­dős vihart kavaró Tartuffe. a Don Juan, az Embergyűlölő, a Botcsinálta doktor, A fösvény és a többi — korának művé­szeti szenzációi voltak. A ki­rály kegye — XIV. I-a.jos még föl is lépett Moliére színpa­dán — megszabadította az anyagi gondoktól, de nem mentette föu. a bigottság. a képmutatás, a haszonlesés ak­kori bajnokainak durva táma­dásai alól. E támadásokat ő hívta ki maga ellen, hisz el­söprő gúnnyal, roppant nyelvi erővel, pompás színpadisme­rettel vette célba kora fonák­ságait. ötvenegy éves volt, midőn a Képzelt beteg elő­adásán halálos betegség tört rá, s néhány órával később Moliére már halott. Halálával pályáia nem ért véget. Művei ~ a színháztörténet eddig leg­népszerűbb vígiátékai — azó­ta is friss örömöt jelentenek a századok óta hűségesen megújuló közönség számára. Az általa megteremtett típu­sok: így az álszent, haszonle­ső Tartuffe, a pénzsóvár Har- pagon, a romlott Don Juan addig élnek, ínig csak a mai értelemben vett színház él és hat... Az ötvenéves várost köszöntik Salgótarján várossá nyil­vánításának ötvenedik év­fordulóját méltón köszönti a Nógrád megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat is. Amellett, hogy bőséges és jobb áruellátást, nagyobb választékot kínál erre az időszakra a vállalat, külső­ségekben is készül az ün­nepségekre. A városközpont­ban levő üzletekben olyan dekorációkat helyeznek el, amelyek az ötvenéves fejlő­dést mutatják be. Forgalomba hoz a kiske­reskedelmi vállalat a város címerével és ötvenéves Salgótarján felirattal nyolc­millió cigarettát, vattaszűrős Fecske minőségben. Ezt a cigarettát a jubileum alkal­mával csak az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat értékesíti. A vevők ajándé­kozásáról is gondoskodnak. A jubileum alkalmából „50 éve város Salgótarján” fel­irattal díszes kivitelű, a vá­rosközpontot ábrázoló, fény­képpel ellátott vevőtasakot ajándékoznak. Ugyancsak az évfordulót köszöntik az úgynevezett zárócsomagolás­hoz használatos címkékkel is, amelyeket színes kivitel­ben készítenek el. Az utóbbi években Magyarország lakos­sága iparral, mező- gazdasággal és nyelv- •tanulással foglalko­zik. Soha még ennyi­en nem tanultak ná­lunk nyelvet, mint napjainkban. Elhatá­roztam, megkérde- ’ zek néhány személyt, mi indította arra, hogy szabad idejében nyelvtanulással fog­lalkozzék. — Először is nem szabad időmben, ha­nem munkaidő alatt tanulok dánul — mondja Pézsmái Le­NYELVTANULÁS déglőben találkoztam. Tejfölt kanalazott és közben haladó fokú orosz nyelvtanköny­vet tanulmányozott, — Tudja, szeretnék a jövendő menyem­mel szót érteni. Ugyanis a fiam egy Pesten tanuló moszk­vai diáklánynak ud­varol. Mint anya fi­gyelnem kell, miről beszélgetnek. Tud­niillik vizsgák előtt szó sem lehet házas­ságról. kell sajátítanom a svéd nyelvet. Egyszer a Keleti pályaudvar­nál egy szakállas svéd férfitől vettem egy önborotvakészle- tet. Ha svédül ké­rem az árut biztosan olcsóbban adta volna. Pifkóczi Beátával, a jó nevű eszpresszó­ban találkoztam. Puncstortát evett és a Punch című angol vicclapot olvasta. — Miért tanul an­golul? — kérdeztem szolok, és megmon­dom: nálam csak há­zasságról lehet szó. Végül felkerestem Magyar Gergely ma­gyar állampolgárt, aki ötven éve a Rá­kóczi úton lakik. Ép­pen magyar nyelv­tankönyvet tanulmá­nyozott: — Magyarul tanu­lok — mondta. és amikor látta, hogy meglepődtem, hozzá tette: Tudja, elkapott engem is a nyelvta­nulási láz. Magyaror­szágon legalább egy■ millió ember nem hel szandálkészítő szakmunkás. — Imá­dom a dán szardíniát, és utálom, ha tolmács kell a doboz szövegé­nek fordításához. Glancz Timótné, középkorú háziasz- szonnya1 a Tejven­Zámolya Albertiéi, a tehetséges kelme­festővel, kicsiny mű­termében beszélget­tem. Egy svéd szótár­ban lapozgatott, mi­közben kérdésemre válaszolt: — Feltétlenül el a csinos lánytól. — Felkészülök a nyáron várható ide­genforgalomra. Ne­kem egy új-zélandi férfi ne tegyen tisz­tességtelen ajánlatot. Ha erre mégis sor kerül, angolul vála­beszéli perfektül a magyar nyelvet. Sok pótolnivalóm van... Kicsit meghatottan búcsúztam tőle. Ez igen! Büszke lehet rá Lörincze Lajos! Galambos Szilvesztei Mikszáth-em^éVek nyomában Szklahonyán és ” Sejtelmes erdők között ve­zet utunk, s szinte kezdjük megérteni, hogy mennyire otthonról hozhatta magával Mikszáth Kálmán is félelem­érzetét, kíváncsiságát a ba­bonák és kísértetek iránt, s gyakori betegségei idején a halálfélelmet. Amikor Mauks Ilonkával a Zsélyi-fürdőben tervezett találkozása elma­radt, kétségbeesett levelet Íratott édesanyjával. Többek között a következőket üzente Szklabonyáról Mohorára: .Mindig mondtam, hogy vala­mi akadály akárhonnan, de közbe jön, íme, bejött ez az akadály, hogy én körülbelül meghalok.” Kisebbfajta tü dőgyulladásából azonban ha­marosan, szerencsésen fel­épült. 4 temetőben Mikszáth, úgy mondják, szeretett a temetőkben is jár­ni, a halál regényeiben is ott ólálkodik hősök és „epizód- szereplők” háta mögött De Szklabonya a számára külö­nösen sok ilyen emléket őriz. 1873-ban elveszítette édesap­ját, s még abban az évben tragikus végzetességgel édes­anyja is követte őt. Szklabo- nyán mindegyiknél nagyobb kolerajárvány ütött ki. Mik­száth éppen titkos házasságát kötötte meg Budapesten, s boldog napjait élte egy meg­hitt szállodai szobában új­donsült feleségével, amikor néhány nap múlva megérke­zett a távirat: „Mama meg­halt kolerában, délután teme­tik, Gyula”. Mikszáth azonnal Szklabonyára utazott, ahol a kis országút menti temetőben helyezték édesanyját örök nyogalomra. A mi első utunk is a teme­tőbe vezetett, ahol ugyan hiá­ba kerestük néhai Mikszáth Jánosné sírját, ellenben meg- '.alóltuk Mikszáth Mariskáét, Mikszáth Kálmán húgáét, aki­nek korai halála később az írót annyiszor töltötte el kü­lönféle bajsejtelmekkel. A sír­emléken tisztán olvasható a szöveg: „Itt nyugszik Mik­száth Mariska, édesanyjának legnagyobb öröme. Meghalt életének tizenhetedik évében, június 11-én. 1867. Béke ham­vaira.” A temetővel szemben ott áll a ház is, amelybe nem emléktábla alá. A közeli na­pokban várják a balassagyar­mati küldöttséget is. Egyébként a szklabonyaiak már nem nagyon emlékeznek a Mikszáth családra Mikszáth •í| ' > „dÄl,,.,;! SMM|,. lárfciVr *; Mikszáth Mariska síremléke a szklabonyai temetőben zsúpfedeles szülőházát is le­bontották, s ez a kései szülei ház is tatarozásra szorul Az első „müvek" Hamar bealkonyodott, így már nem jutott rá alkalmunk, hogy ellátogassunk Esélybe is, amelynek gyógyfürdőjébe Mikszáth oly szívesen járt el betegségei Idején, s ahol gyakran találkozott Mauks rok jóindulatú támogatásával A hírneve teljében levő Mik­száth gyakran álmodozott ar­ról, hogy középiskolai tanul­mányai színhelyét egyszer még meglátogatja. Selmecbá­nyára, ahol két líceumi évet töltött, el is jutott egyszer, s erre a találkozásra, amelyen apró diákcsínyjei is szóba ke­rültek, mindig szívesen emlé­kezett vissza. Amikor egy-két évvel később meghívták Ri­maszombatba egy régi kedves tanárának, Baksay Istvánnak a jubileumára, nagy örömmel ígérkezett el. „Nagyon szeret­nék elmenni, mert boldog volnék, ha lelkemet megfür­dethetném a régi. édes. gyer­mekkori emlékekben.” El is ment, három napot töltött tá­vol Mi Rimaszombaton az első szárnypróbálgatások után ér­deklődtünk, Nagy segítsé­günkre volt Valló Károlyné, a kilencosztályos magyar is­kola tanárnője, aki egyébként a hatalmas iskolai könyvtár kezelője is. Tőle tudtuk meg, hogy ez az iskola őrzi könyv­tárában a régi rimaszombati gimnázium emlékalbumaU is (a régi gimnázium falán egyébként emléktábla örökiti meg Mikszáth Kálmán és más nevessé vált tanítványok ne­vét). Valló Károlyné segít­ségével sikerült a protestáns főgimnázium 1861—62-ee tan­évének albumát előkeríteni, amelyben nagy örömünkre számos Mikszáth Kálmán-be- jegyziést találtunk. A Mik- száth-szárnypróbálgatások so­ra a 36. oldalon a Hunyadi című háromszakaszos verssel kezdődik, majd a későbbiek­ben folytatódik a Magyarok bejövetele című „beszéllyel”, aztán újabb vers következik, címe: Szilágyi Erzsébet levele Hunyadi Mátyáshoz, Prágába. Elolvastuk a Ló és a szarvas című mesét is, aztán újabb három verset (Aradi ország- gyűlés, A bizonytalan hajó. Lehel) és a Mikszáth-emlékek 6ora egy hosszabb elbeszélés­sel zárul, amelynek címe: Ju- rislts Miklós Kőszegen. Búcsú Szlovákiától Egy kétnapos látogatás na­gyon kevés ahhoz, hogy min­den helyet, emléket felkeres­sünk, amely Mikszáth Kálmán Valló Károlyné rimaszombati tanárnő az emlékalbummal, bejegyzésekre bukkantunk sokkal Mikszáth Kálmán meg­születése utárf költöztek át szülei, ahol a későbbi nagy író gyermek- és ifjúkorát töl­tötte, a ház falára elhelyezett emléktábla szerint 1852-től 1872-ig, tehát húsz esztendőn át. Ide zarándokolnak most ezekben a napokban Magyar- országról és Csehszlovákiából többen is, hogy a kegyelet és hála koszorúit helyezzék el az Ilonkával. így azután hosz- szabb útra keltünk, új úticé­lunk, Rimaszombat felé, ame­lyet itt csak „Bátyinak” ne­veznek Hat esztendőt töltött el itt Mikszáth az egyesült protestáns főgimnáziumban, itt kezdte meg első szárny- próbálgatásait, megértő taná­amelyben az értékes Mikszálh­(Fotó: Koppány) nevéhez kapcsolódik. Ügy érezzük azonban, hogy e rö­vid csehszlovákiai látogatás is hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjük és megértsük Mikszáthot, még nagyobb ér­deklődéssel forgassuk és ol­vassuk műveit. Lakos György NÓGRÁD - 1972. január 15., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents