Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

\ Öt hely, öt hrimi A féltékeny takarítónőtől az italozó boltvezetőig A megyei lapokban tallóz­tunk és bűnügyi történeteket , kerestünk. Találtunk bőven, és ezekből adunk most közre egy csokrot olvasóinknak. Sorrendben a Dunántúli Nap. ló, az Észak-Magyarország, a Komárom megyei Dolgozók Lapja, a Szolnok megyei Nép­lap és a Tolna megyei Nép­újság közli a bűnügyeket, amelyeket rövidítve adunk közre. Bosszúból kéjeit Előre kitervelt módon elkö­vetett emberölés bűntettéért vonta felelősségre a Pécsi Megyei Bíróság Keresztes Gyulánét, 37 éves keszi la. kost, a pécsi I. postahivatal a Pécs: ítóríojét. takarítói Keresztesné augusztus 1-én az esti órákban Pécsett, a Fel- szabadulás útján féltékeny­ségből és bosszúból három késszúrással megölte a 36 éves Gelencsér Józsefnét, a faipari szövetkezet dolgozóját. A i megyei bíróság a vádlot­tat 12 évi szabadságvesztés, re ítélte. Az ügyész az ítéle. tét tudomásul vette, az elítélt és védője enyhítésért felleb­bezett. Megütötte a rendőrt Kegyelemmel szabadult a börtönből, ahol több mint négy évet töltött Fodor Jó­zsef 42 éves miskolci lakos. A férfi szereti az italt és en­nek köszönheti, hogy most újból rács mögé került. Bor­gőzös fejjel feljelentést akart tenni sógora ellen a miskolci rendőrkapitányságon, ám a kapus az illuminált Fodort nem engedte be az épületbe, aki nem tágított a ház elől, molesztálta a járókelőket Megelégelték kellemetlensé­geit és az ittas férfit a ki­józanító állomásra szállítót- ták. Itt durva szavakkal il­lette Fodor az őt kísérő rend­őröket, sőt odáig ment, hogy miközben az orvosi ellátásra előkészítették,' a szolgálatot teljesítő rendőrt megütötte és a másik kettőre is rá akart támadni. A Miskolci Járásbíróság Fo- c’or Józsefet hivatalos személy elleni erőszakért egy év és három hónapi börtönre ítélte és öt évre eltiltotta a köz- ügvijt gyakorlásától. Vintuskodápból halál December 4_én, az esti órák­ban tömegverekedés zajlott le a nyergesújfalui halászcsárda közelében. Az este a halász- csárdában szórakozott a Ne­hézipari Építőipari Vállalat nyergesújfalui építésvezetősé­gének tizennégy dolgozója. Szórakozás közben összeszó-, lalkoztak és két pártra sza­kadtak. Az egyik csoport ki­jött a csárdából, hogy haza­megy. Kint azonban meggon­dolták magukat: revansot vesznek az őket ért sérelme­kért. s megvárták társaikat. Amikor azok is kijöttek, egy­másnak estek. Tömegvereke­dés és emberhalál lett belőle. Csáki Zoltánt hasba szúrták, hogy azonnal meghalt, ugyan­akkor öccse, Csáki Györgv, ugyancsak késtől eredő, sú­lyos sérülést szenvedett. A rendőrség nagyon gyorsan a helyszínen termett, de sajnos a tragédiát már nem tudta megakadályozni. Előzetes le­tartóztatásba helyezték Rezes Imre 27 éves és Pápista Já­nos 21 éves kubikosokat, mindketten hajdúhadházi la­kosok. Várták az állomáson Tíz év alatt ötször állt bí­róság előtt és több mint hat évet, töltött börtönben Huy Ferenc, 26 évesfoglalkozás- nélküli, aki Pilisvörösvárott született. A csavargó fiatal­ember kizárólag üzletekre, kirakatokra, alkalmi ismerő­sök és a haverok ,.zsebére” specializálta magát. Újabb ál­lomása Szolnok volt, ahová alkalmi nőismerőseihez uta­zott le és amikor nem találta akit keresett „beérte” a kis- gyepi vegyesbolttal. Terep­szemlét tartott és miután egy lelket sem látott a környéken — legalábbis úgy vélte — egy létra segítségével a tetőn ter­mett, késsel kibontotta a meny- nyezé’tet és máris az üzletben volt. Huynak csalódnia kel­lett, mert készpénzt jóformán alig talált, ám helyette italok­kal és cigarettával távozott. Felpakolt és vonatra ült. Nem is sejtette, hogy egy szemta­nú értesítette a rendőrséget. A Keleti pályaudvaron egye­nesen a rendőrök karjaiba fu­tott. A Szolnoki Járásbíróság két év nyolc hónapi szabadság" vesztésre ítélte a visszaeső bűnös betörőt és három évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Boltból a börtönbe. Hanyagul végezte a mun­káját (háromszor is figyel­meztették) a szekszárdi ÁFÉBZ vegyesbolt vezetője, Halász Julianna, 24 éves decsi lakos. A fiatal nő az italt is kedvelte. Nem egyszer, a vevők szeme láttára italt fo­gyasztott és idegeneket is megvendégelt, Halász Julian­na munkaviszonya ez év má­jusában megszűnt és a szo­kásos leltár csaknem húszezer forintos hiányt mutatott. A vizsgálat során kiderült, hogy a boltvezetőnő a sikkasztott pénzből fedezte az italozást, a helyi telefonbeszélgetéseket és kardigánt is vásárolt. A Szekszárdi Járásbíróság Halász Juliannát egy év négy hónap szabadságvesztésre ítél­te és kötelezte az okozott kár megtérítésére. összeállította: Szokács László A Golden Delicious új vetélytársai Eddig még megnem erő­sített külföldi információk szerint a francia Golden Delicious almafajtának ko­moly vetélytársa született az A 1379 nevű új, nemesített almafajta „személyében”, amely hat éven belül jele-' nik meg a piacon. Az új al­mafajtát Nagy-Britanniában nemesítették a Coxorange Pippin és a Jonathan faj­tákból. Terméshozama na­gyobb, és maga( a fajta is elállóbb. Feltételezik, hogy ez az új almafajta fe­dezheti a kései piros alma iránti rendkívüli nagy ke­resletet. A japánok is be­jelentették, hogy sikerült a Golden Deliciousból egy új almafajtát nemesíteniük. Neve: Crispin. A Cox fajtá­hoz képest terméshozama kétszer akkora és taz alma egészen júniusig eláll. Zöld színű, és korlátozott meny- nyiségben már most ter­mesztik. Az előzetes infor­mációkból nem derül ki, milyen e két új almafajta Á mátraverebélyi tanácselnök Az út pocsolyái lassan száradnak fel a decemberi napsütésben. Mel­lettem két öreg­asszony ballag, — Az lenne a ió, ha minél ké­sőbb esne le a hó. mondta az egyikük és felné­zett a Mátra kö­dös oldalára. A tanáccsal majdnem szem­ben levő bisztró előtt kocsik sora parkol. Divatba jött a bisztró, so­kan megállnak előtte... Bent. a tanács­házán az elnök éppen nagy tár­gyalást folytat. — Budapestről érkezett az elv­társ — mutatja be a vendéget — véglegesen rendezzük a víz­társulást. Ha tudná, mekkora gond szakad le ezzel a nya­kunkról. Benus György egészen fia­tal ember. Mondhatnánk úev is. KISZ-korú, tanácselnök. Mindössze huszonhét éves. — A KISZ-es dologban van valami — mondja — Kányá- son. ahol egy évvel ezelőtt dolgoztam, erős a KlSZ-szer- vezet, nagyszerű a kollektíva. Hiányzik is itt a faluban az élénk KISZ-élet. amit ott megszoktam... Benus György sorsa egy évvel ezelőtt vett nagv for­dulatot. A kányási szénbánya lakatos művezetője. ekkor lett községi tanácselnök Mát- raverebélyben. Salgótarján­ban végzett a gépipari techni­kumban. utána rögtön a bá­nyaüzembe 'került. — Rám igazán illik az a mondás, hogy minden lépcső­fokot megjártam, mindenfé­le munkahelyen megfordul­tam a bányánál. Persze ez ló is. így nem érheti megle­petés az embert művezető ko­ráiban sfem. Tudja mire, meny­nyi idő kell. mit hogyan le­het és célszerű megcsinálni. 1970 szeptemberében a la­katosműhelyből hívatták ki Benus Györgyöt. Éppen csak letette a szerszámot és kisza­ladt egy pillanatra. Az akko­ri járási tanács vezetői keres­ték meg. Méghozzá nem kis ügyben. Arról volt szó. mi lenne Benüs György vélemé­nye a tanácselnökségről... Mátraverebélyben ugyanis megüresedett . ez a nagyon fontos poszt. Fiatal, tevékeny embert szeretnének, aki a község gondjait magáénak érzi. — Mondjam azt, a hír úgy ért mint derült égből a vil­lámcsapás? Nem sokat fejez­ne ki. Leültünk az egyik asz­tal mellé, mert ezt a dolgot • nem lehetett csak úgy egy­kettőre elintézni. 'Azzal bú­csúztunk, alszom még rá egyet, megbeszélem az asz- szonnyal, aztán maid választ adok. 1 Hozzátartozik az ügyhöz az is, hogy a fiatal lakatos mű­vezető a bányánál megkereste a ió háromezer forintot. A községi tanácselnöknek nincs ennyi a borítékjában. Pedig Benuséknál szükség van a pénzre. A felesége otthon van a kétéves kislányuk mellett. Megvitatták családi körben, aztán Benus György úgv ha­tározott. elvállalja a meghí­vást. Szeptemberben már a ta­nácson dolgozott. A titkár előtte két héttel utazott el ta­nácsakadémiára. Hiányzott a segítsége. — Belecsöppentem a dolgok kellős közepébe. Decemberben már megkezdtük a község öt­éves tervének költségvetését előkészíteni. Ez volt tavaly télen. Utána jöttek a tanács- választások. Annyi volt a gond, tennivaló, hogy nem jutott időm töprengeni jól tettem-e, hogy otthagytam Kányást vagy sem. — Hogy fogadták a község­ben? — Itt születtem, ismerem a községet, meg a községbeli­eket is. Volt olyan, hogy • az utcán találkoztam valakivel! akit már gyerekkorom óta is­mertem. Jól tetted, hogy el­vállaltad az elnökséget — mondták. Ez önbizalmat adott, mert az emberenek arra Is szüksége van, A kezdeti ne­hézségekben sokat segítettek a tanácson dolgozók. A mun­kát csak nekünk kellett el­végezni, nem’ csinálta meg helyettünk senki. Mátraverebély • háromezres lélekszámú község. Nap mint nap jelentkeznek a kisebb- nagvobb gondok, tennivalók. A közös hangot megtalálni nem könnyű mindig. Sok a községben á cigánycsalád. Utak kellenének. Végre vala- . hára tudnak bőséggel telket osztani januártól. Aki épít­kezni akar, hadd tegye... Ar­ról nem is beszélve, hogy a falunak az a legrendezetle­nebb része, ahol a legtöbben iárnak. a legnarvobb a forga­lom. Nincs KISZ-szervezet Verebélyben, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. hogy összefogja a fiatalokat. Meg­annyi gond, tennivaló, ame­lyekből bőven iut a tanácsel­nöknek is. — Azzal, hogy tanácselnök lett. menyiben változott meg az életé? — Sokkal kevesebb a sza­bad időm mint a bányánál volt. Ez természetes is, na­gyobb a felelősség. Itt nem telik le a műszak nyolc óra után. Emellett esti egyetemre jár. Érdekes módon először elvégezte a második, majd a harmadik . évfolyamot, most jár elsőbe. Nem is bonyoló­dom bele, hogy van ez. Min­denesetre érthető a magyará­zat. És megamaradt régi „szerei­mé*.’, a motor is. — Ézt bütykölöm, ha van egy kis időm. Minden nyáron nagy motoros túrákat teszünk a feleségemmel. Bejártuk már Csehszlovákiát. Lengyelorszá­got, Romániát, Bulgáriát, Ju­goszláviát. Idén a tengerhez készülünk. Egy esztendő nem hosszú idő. Arra mégis elég. hogy látni lehessen, valaki a he­lyén van-e, vagy nincs. Ügy tűnik, Benus Györgv jól vá­lasztott. Ez év szeptemberé­ben Szombathelyre megy öt- hónapos elnöki továbbkép­zésre. Utána pedig azt terve­zi. folytatja az esti egyetemet és államvizsgázik... Cs. E. Ünnepi választék — hirdetik Salgó- £ héten történt tarján főutcáján a kivilágított transz­parensek. „ Várjuk önt! Jöjjön hozzánk 'vásá­rolni! — hívogatnak más boltok. Az ember pedig enged a csábításnak. Már csak azért is, mert ajándékot kell vá­sárolnia szeretteinek. Ez pedig nem könnyű dolog. Még ennyi hirdetés mel­lett sem. Ünnepi választék. A karácsonyfa még aránylag a leg­egyszerűbb. Az ember járkál a piacon, föl és alá. A fenyőillat és az egy­másra dobált fák mindenképpen fi­gyelmeztetik, hogy néhány nap, és illik megvenni az ünnepi fát. Persze óvatosan elrejtve a kíváncsi gyermek­szemek elől. Mondom, ez az aránylag legkevesebb pénzbe és fáradságba kerülő ügylet. Bár minden ilyen simán menne! Emellett az üzletek felszólításainak engedve gyűjtünk, gyűjtögetünk. Ácsor- gunk a kirakatok előtt. Mert ne érje szó a ház elejét, egyik-másik valóban ötletes. A megszokottnál érdekesebb, gazdagabb. Csakhogy... Sajnos, nem minden kapható, ami kint van a kira­katban. Ismerősöm mesélte, hogy sürgősen táskát akart vásárolni. Végigjárta azt a két-három üzletet, ahol Salgótarján­ban ilyesféle dolgot lehet kapni. Egyik áruházunk kirakatában talált is olyat, ami különösképpen megtet­szett. Bement az üzletbe, ahol a követ­kező párbeszéd zajlott le ismerősöm és az eladó között: — Azt á fekete táskát szeretném, amilyen g kirakatban van. — Sajnos, már elfogyott. A kedves vásárlóknak, úgy látszik, nagyon meg­tetszett, mert már egyetlen darab sincs belőle. Ma már ön a harmadik, aki meg akarja venni. — Akkor miért van a kirakatban? — Miért ne lenne?! Olyan szép ott. Lám, önnek is feltűnt. Hogy nem lehet kapni itt az üzletben? Előfordul ké­rem ... Dehát ezért Igazán kár lenne bevenni..: Szóval szépséghibák még .akadnak itt-ott a karácsonyi vásárban. Meri vannak ugye méregdrága ajándéktár­gyak, de nincs elég csizma. Már ami a hölgyeket illeti. Pedig csak annyi öt­százforintosom lenne, ahányszor az il­letékesek nyilatkoztak, hogy idén nem lesz baj a csizmaellátással, mindenki megtalálja a neki leginkább tetszőt, és árban is megfelelőt. Most nem fájna a fejem az ajándékot illetően. És tessék. Ha néha — igazán ritkán — kapnak a boltok, úgy állnak érte sorba, mint hajdanában a citromért. Ezek szerint csizmát csak az vegyen ajándékba, akinek megfelelő összeköt­tetése, avagy ideje van a várakozásra. Ünnep lévén nyilván minden vevő örül az ünnepi választéknak. Ha az mindenütt és mindenben ünnepi lenne. De van nem egy olyan bolt, ahol csak kirakták a feliratokat, benn a polco­kon semmi nem változott. Ez pedig a gyakorlatban nem sókat ér. Legfeljebb színesíti az utcát.... Ha ünnepi választékról beszélünk, nyilván nem szabad elfelejtkeznünk az evésről sem. Erről jut eszembe, hogy nemrégiben mesélte barátnőm a kö­vetkezőket: — Csirkét vásároltunk, olyan nylon­zacskóba csomagolt, tisztított csirkét, amelyre, szépen rá van írva, konyha­kész. egész csirke. Ami a konyhakész­ségét illeti, azzal nem is volt baj. Csak éppen belülről hiányzott a mája, és a zúzája. Pont az, amit a gyerekek leg­jobban szeretnek. Először azt gondol­tam, véletlen. De, mivel már többször előfordult velünk, egyre inkább az a gyanúm, hogy a mai csirkék máj és zúza nélkül élik világukat. Az ünnepi választékhoz nem árt az ünnepekhez szabott pénztárca sem. Ezért nyugodtan vegye csak elő min­denki azt a kis dugipénzt. Hogy le­hetőleg addig tudja elkölteni, amíg va­lóban tud választani. Mert később aztán csak a fejét fog­hatja. Ennek pedig egyetlen családtag­ja sem örül... Csatai Erzsébet Kié legyen a vad? A Legfelsőbb Hírósúg a vadássutról A Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiuma — figyelem­mel a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos új jogszabályokra — foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogy a vadászterületen elejtett, el­fogott, vagy elhullott vad a vadászatra jogosultak közül kinek a tulajdonába kerül. Az erdőtörvény szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti meg, az állam azonban ezt a jogot állami szervek útján, sa­ját (üzemi) kezelésben hasz­nosítja, vagy pedig vadásztár­saságok részére haszonbérbe adj a. A vadászatról szóló ren­delkezések'' kimondják, hogy vadgazdálkodást és vadásza­tot csak vadászterületté nyil­vánított területen szabad gya­korolni. A megyei szakigazga­tási szerv 'egyes vadászterüle­teken megtilthatja a szarvas és a dám vadászatát, ha az állomány védelme ezt szüksé­gessé teszi. A jogszabály, illetve a ha­szonbérleti szerződés meghatá­rozza, hogy a vadászatra jo gosult a vadászati jogot me­lyik területen és milyen vád­ra vonatkozóan gyakorolhatja. A polgári törvénykönyv ki­mondja, hogy a vadászterüle­ten elejtett, elfogott, vagy el­hullott vad a vadászatra jo­gosult tulajdonába kerül. Ez a rendelkezés — állapítja meg a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma — szoro­san összefügg a vadászati jogosultság tartalmát megha­tározó előbb említett rendel­kezésekkel. Mindezekből következik, hogy valamely vadászterüle­ten elejtett, eifogott vagy el­hullott vad — akár nagyvad akár apróvad — az ezen a vadászterületen vadászatra jo­gosult tulajdonába kerül, ha a vadászati jogosultsága er­re a vadra is kiterjed. Annak a vadnak tulajdonát pedig, amelyet az adott területen vadá­szatra jogosult nem vadász­hat, az szerzi meg, akinek a vadászterületéről a vad kivál­tott — feltéve, hogy erre a vadra vadászni jogosult j NQGRÁD — 1971. december 12., vasárnap 5 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents