Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-07 / 288. szám

Érdemes Kétszer ad, aki gyorsan ad -- tárttá egv régi közmondás, Segíteni az embereknek érde­mes és felemelő. Segíteni a rászorulóknak. eligazodni ügyes-balos dolgaikban, sze­rintem annyit ielent, mint megmutatni a világtalannak az. utat: merre haladhat ve­szély nélkül, Szerkesztősé­günk gyakran kan olyan ér­telmű nanaszos levelet, amely­ben gvors és sürgős közben­járás t kérnek és várnak az olvasók. Ilven levelek közt tallózgatva most. öt év távla­tából újból kezembe került Cs. Bébi,né levele, amelynek szinte minden mondatában kérés volt, A görbe sorokat rótt levél olvasása közben éreztem, hogv nannsza sokol- do'iűan összetett, a nanv csa­lád minden tagig érdekében tenni kell valamit, de nagyon gyorsan. A régi levélből: „Igen Tisz­telt Szerkesztőség! Egv sürgős kérelemmel fordulok Önök­höz. Legyenek szívesek se­gítségemre lenni mert a nyugdíjat nagyon rendszerte­lenül kanom. A kétségbeesés szélén állok, se tüzelőnk, se élelmünk nincs. Három gyer­mekemmel nagyon sokat éhe­zünk, egyes ió szomszédok könyörülnek meg rajtunk- Karácsonyra az acélgyári Vö­röskereszttől kaptunk se- gé'yt. Most meg húsvét köze­ledik. nem is tudom mi lesz velünk, ha nem segítenek rajtunk... stb.” * Egy elárvult és elhanyagolt külseiű régi kolóniában talál­tam a levél íróiára. Az itt fogadott kén egv oillanatra Szabó Zoltán: Cifra nyomo­rúság című szociográfiai ta­nulmányát villantotta fel emlékezetemben. A főszeren itt is a szegénységnek iutott. amely egyetlen szobában la­kott velük. Csend és remény­telenség ülte meg a kis szo­bát, az özvegy és három ár­vája társaként a szegénység, a pénztelenség. Az iratokból azonnal kiderült hogv az én panaszosom három hónán óta nem kanja a nyugdíjat és az árvaellátást azért, mert nem tudott eligazodni a nyugdíj­intézettől kapott határozatok­ban. Nem volt ebben jártas­sága. de szomszédainak sem. Jóságuk azért így is dicsére­tes. mert nap mint nap tűz­Nem babonásak a kelmefestők Acs Jánosné művezető, a lányok oatrónusa. szakmailag is oktatja a fiatalokat. A vegytisztítási alapis*neretek elsajátításában bemuta­tóval segíti a fiatalok tanulását Tizenhárom fiatal dolgozik itt, meg tanul együtt. S ho­gyan? Munkájukra nincs pa­nasz. Hát még a jókedvük­re?! Szeptembertől ismerik egymást, akkor kerültek a salgótarjáni 211 sz. Szakmun­kásképző iskolába; kelme­festő és vegytisztító tanulók valamennyien. Gyakorlatai­kat a Patyolat Vállalat sal­gótarjáni telepén végzik. Egy biztos. Nemcsak jövendő szakmájuk alapelveivel, ha­nem a kollektív szellemmel ts megismerkedtek a jó üze­mi légkörben. A napokban megint vala­mennyien összejöttek. De most nem olyan „dumcsira”. hogy mikor mennek moziba, meg hogy az üzem körüli parkot, környéket melyik nap teszik rendbe. Persze azok is komoly dolgok. A tizenhárom fiatal mostani el­határozása távolabbi jövőjü­ket is meghatározza. Szocia­lista brigádot akarnak létre­hozni január elsejétől, s en­nek lehetőségeit, munkavál­lalásaik minőségét, mennyi­ségét. teljesítéseik mértékét vitatták meg egymás között a fiatalok. Komoly terveik vannak. S mindezt szeretnék meg is valósítani. Sj, hogy mi­nél sikeresebben munkál­kodhassanak, patrónust ke­restek és találtak Ács János- né művezető egyszerre 13 fi­atalért felel ezentúl. Ezek a lányok nem régen ismerkedtek meg a közössé­gi e Lettél. Valamennyien KISZ-tagok, de a munkahe­lyi szocialista brigád légkö­re új volt a számukra. Az egészben talán az a leglénye­gesebb, hogy a lányok ma­guktól jöttek rá, hogy szo­cialista brigádban dolgozni, az valami egészen mást je­lent, mint csak bemenni minden nap a munkahelyre, és elvégezni a dolgokat. Töb­bet es jobbat szeretnének ezentúl úgy csinálni, aho­gyan azt idősebb kollegáik­tól. tapasztaltabb munkatár­saiktól látják minden nap. Szocialista módon akarnak dolgozni együtt, egymásért. Akaraterejük van, példa­képeik — patrónusuk és az üzem szocialista brigádjai — naponta újra biztatják őket. Minden reményük megvan a fiatal szakmunkástanulók­nak, hogy brigádjuk miha­marább elérje a megtisztelő szocialista címet. Mi is gra­tulálunk! A testi nevelés fontossága Egészséges középiskolásokat a Zalka Máté Katonai Akadémiára volt revalót meg egv kis meleg ételt iuttattak nekik. Az is súlyosbította az özvegy gond­iát hogy fiát, aki a család1 egyetlen keresője volt. behív­ták katonának. Húsvét köze­ledett. melyre ő is készülni szeretett volna a maga mód­ján. Ár­intézkedések sora követke­zett. A nyugdíjintézetnél tisztáztuk a félreértéseket, aminek eredményeként szin­te távirati gyorsasággal meg­indult a folyósítás, az özve­gyi nvugdíi és az árvaellátás. <Á tizenötéves Zsuzsát felvet­ték az acélgyárba, a gyári Vöröskereszt -alapszervezet segítése nyomán hat órai munkaidővel, s rögtön pénz­elő! eget kapott. A két kiseb­bet pedig, akik a Sztahanov úti általános úti iskola tanu­lói voltak, egv ideig ingyenes étkezésben részesítették. Le­velet írtam a katonafiúnak, aki azért nem iött eltávozás­ra, mert tudta, hogy nincs otthon semmi még zsoldnótló zsebpénzre sem számíthat. De hazajött az ünnepekre. * Most. évekkel később újból náluk iártam. hogv megkér­dezzem hogyan élnek. mire fordult az eltelt idő alatt az árvák sorsa. A változást könnyű volt mérlegre tenni. Egészséges, úi lakásba költöz­tek. A fiú már rég letöltötte a katonaidőt, s mint a fiúk­nál ebben a korban szokás, meg is nősült, családot alapí­tott. A. három kislány dol­gozik, keresetüket hazaadiák, mert — az az anyu kezében van ió helyen, Ö osztja be, s mindig tudja, mire van szükségül*. S itt kénytelen a sorok íróia elgondolkodni. Talán éppen a sok nélkülö­zés forrasztotta így eggyé őket? — s ezért nincsenek keresetükkel külön-külön ter­veik? — nem gondolkodnak úgy. mint sok más hasonló korú fiatal, ök mindig segí­teni akarják egymást. Most Zsuzsának vettek bútort. s gyűjtik a kelengyét. Minden megváltozott tehát körülöttük, csak egyedül any­juk nem. mert ő éppúgy tud sírni akkor is. amikor öröme van. mint első találkozásunk idején, amikor a kétségbeesés könnyeit láttam az arcán. Bú­csúzáskor csak ennyit mon­dott: „Az isten áldja meg jóságáért minden lépését..-” Tóth Jolán A közelmúltban a Zalka Máté Katonai Akadémián nyílt napot rendeztek a kö­zépfokú iskolásak beiskolázá­sával kapcsolatban. Horváth János vezérőrnagy, vitaindító előadásában vázolta azokat a követelményeket, amiket a mai fiatalságtól, a honvédsé­gi beiskolázás elvár. Ma már lehetőség van az érettségizett tanulók közötti kiválasztás­ban. A jelentkezők száma messze túlhaladja a felvehető és beiskolázható létszámot. — A követelményeket — mondotta az iskola parancs­nok — megszabja a szükség­let és a két világrendszer bé­kés egymás mellett élése. A korszerű haditechnikát és ha­ditechnikai ismereteket ne­künk is követnünk kell. Csak így biztosítható folya­matosan a világbéke. A vitaindítóban fontos he­lyet kapott a középiskolai ta­nulók helyes felkészítése az akadémiai pályára. Nem mindegy, hogy kik lesznek tisztek és kik nevelik a kato­nasoros ifjúságot. Az utóbbi években örvendetesen nőtt a színvonal a beiskolázásnál. Ez a megfelelő beiskolázás ered­ménye. A megyei kiegészítő pa- rancJhakságok jól látták ei feladatukat, különösen Nóg- rúd megyéből vannak jó ta­pasztalatok. Az akadémiára való pályázóknál ugrásszerű­en nőtt az általános művelt­ség. A felvett hallgatók kato­nai hivatása jobb az elmúlt évi tanasztalatoknál. Mindez a középiskolák jó pedagógiai munkáját bizonyítja. Az aka­démia tantestülete és tiszti­kara a jövőben is ezt a mun­kát várja a középiskolai neve­lőktől. Cél, minél több fiatalt megnyerni a katonai pályá­nak. Az elmúlt évek beisko­lázási statisztikája ezt a jó perspektívát bizonyítja. Ennek érdekében az akadé­mia is több intézkedést tett I beiskolázott fiatalok életkö­rülményeinek javítására. Ezek közül csak néhányat említve; a főiskolai évek alatt a hall­gatók ingyenes ellátást kap­nak. Évfolyamonként prog- resszíven emelkedve pénz és ruhajuttatást. A harmadik év befejezése után zászlósi cím, a kiválóan végzettek törzs­zászlósi rangot kapnak. A három év alatt a hallga­tók képzése olyan, mint a töb­bi polgári főiskolai képzés. A szakismeretek és a beosztás mellett a sikeres államvizsga után, tanári oklevelet kapnak, vagy üzemmérnöki oklevelet. Ez spontán velejárója a há­roméves képzésnek. Ha a hall­gató egészségi okból kifolyó­lag nem alkalmas a végzés után a hivatásos tiszti pályá­ra, mint üzemmérnök, vagy mint tanár tud elhelyezkedni a polgári életben. A három év alatt a hallga­tók napi hét óra elméleti fog­lalkozáson vesznek részt. Szombaton nincs foglalkozás, de kötelező tanulási idő van a heti végzett anyag feldolgo­zására, Ezt rendszeresen felhasznál­ják a kabinetekben, és konzul­tációkon vesznek részt a hall­gatók. A harmadik év végén pályamunkát kell leadni és államvizsgát kell tenni. Igen komoly és kitartó munkát igé­nyel a főiskola elvégzése. Ép­pen ezért szükséges a jó fi­zikai képességekkel és felké­szítéssel rendelkező tanulók beiskolázása A több évi ta­pasztalat azt mutatja, hogy a hallgatók sokat kibírnak és örömmel végzik e nemes munkát, A tanulmányi mun­kához magfelelő segítséget kapnak erkölcsileg és anya­gilag is. Mindezt befolyásolja proeresszíven az elért tanul­mányi eredmény. A kiváló tanulóknak igen sok a napi elfoglaltságuk, általában 12— A Művelödésüívi Minisztérium közzétette az 1971/72-es tanévi or^záítos középiskolai tanulmányi verseny, a szakközépiskolák or­szágos szaktárgyi vprsenye, vala­mint az Arany Dániel matemati­kai verseny lebonyolítására vo­natkozó tudnivalókat és a határ­időket. Az országos közéniskolai tanul­mányi verseny tantárgyai a kö­vetkezők: maavar nyelv és iro­dalom. történelem, politikai gaz­daságtan. földrajz. fizika, kémia, biológia. matematika, orosz nyelv, anero! nyelv. Az utóbbi­ban csak azok a közéDiskolai tanulók vehetnek részt, akik az anaol nyelvet rendes tantárgy­ként tanulták. A versenyen valamennyi közép­iskola harmadik és negyedik osz­tályos tanulói indulhatnak, egy diák legfeljebb két tantárgyban 14 óra! További tapasztalat; hogy a fizikai dolgozók ta­nulmányi eredménye a har­madik év végére utolérte a szellemi származású tanulók átlagát. Általában a 4,2—4,4- et. Mindezt a jó fizikai felké­szültség segíti elő. A jó mun­ka után a harmadik évben a kiváló hallgatók már 1200 fo­rint ösztöndíjat kapnak. Az akadémián nagy hagyo­mányai vannak a testi neve­lésnek ás a sportmunkának. A testnevelési tanszéken Bolyki István őrnagy, tanszékvezető vezetésével nyolc szakképzett testnevelő tanár végzi az ok­tatást! Több sportágban NB-.s színvonalon vannak, nemzet­közi vizsonylatban híresek a eéllövők és a gúlázók. A tár­gyi feltételek maximálisan adottak. Ezt a testnevelési tanszék ki is haszpálja. A rendszeres, minden napi test­nevelési foglalkozásokat az akadémia előírja és biztosít­ja. Mindez jó lehetőséget nyújt a beiskolázásra kerülő hallga­tóknak. Az 1972/73-as tanévre a jelenlegi középiskolák ne­gyedik osztályát végző tanu­lóknak 1972. január 31-ig kell felvételi igényüket benyúita- ni az akadémiának. Fő cél; a fizikailag jól előkészített, .szel­lemileg kiemelkedőt nyújtó, főleg munkás származású ta­nulók beiskolázása a hivatá­sos tiszti pályára. versenyezhet. Az első díi vala- mennyi tantárgyban, illetve cso­portban kétezer forint, a máscrJik dí.1 ezer forint, a harmadik díi 500 forint. A további helvezettek könvviutalomban. illetve dicsérő oklevélben részesülnek. Az írásbeli versenyek első for­dulója 1972. február 10. és 17. között, a második forduló 1972. április 15. és 24. között lesz. Ugyanezekben az időszakokban bonyolítják le a közgazdasági szakközépiskolák könyvviteli« pénzügyi és statisztikai versenyé­nek fordulóit. Bolyai János matematikai társulat Arany Dániel matema­tikai versenyének résztvevői az első forduló dolgozatát 1972. már­cius 3-án készítik el. a második forduló időpontja 1972. május 5. ÍMTI) Tóth András Országos tanulmányi versenyek a középiskolások részére Egyszerű kis értekezlet Borbolya Balázs elmélázva baktatott fel a lépcsőn. Amíg csendesen szedte a lábát, ma­gában gyors számvetést csinál. A mai értekezlet egy csendes és egyszerű ügynek látszik. Nyilván semmi hézag nem lesz. Igaz, a kiküldött anyagot nem Olvasta el, de mit te­gyünk. Egész héten Violával volt elfoglalva és ilyen kö­rülmények között igazán sen­ki nem követelheti meg egy egyszerű dolgozótól, hogy még holmi értekezletek anyagát is elolvassa. Egyébként is nemrégiben már egymás után három ér­tekezleten szólalt fel. Kivág­ta a huszonegyet. Olyan lel­kesedéssel és hévvel szóno­kolt, hogy a hallgatóságnak kis híján könybe lábadt a sze­me. Igaz, hogy amikor már fél órája beszélt, néhányan le­hajtották a fejűit... Istenem megtörténik az Ilyesmi. Bizo­nyára nem akarták, hogy or­szág-világ szemrevételezze el- lágyulásukat. Rendben lesz a dolog. Nem is beszélve arról a rendkívül fontos körülményről, hogy a főnök bejelentette: más irányú, eget-földet rengető, a népgaz­daság érdekeit nyomósán szol­gáló ügyekkel van elfoglalva. Ennek okáért nem tud elmen­ni az értekezletre. Bár sajog a szíve, hogy nem vehet részt egy' ilyen nagyon fontosnak ígérkező és előre mutató ösz- sze jőve télén. Menjen csak el Borbolya 'kartárs egyedül és védje meg a hivatal becsüle­tét, ha netán úgy hozná a véletlen Mindenesetre jó vol­na, ha felszólalna. Borbolya Balázsnak nem voltak ilyen nemes és nagyra­törő szándékai. Egyszerű és szürke résztvevőként óhajtott az értekezleten meghúzódni. Elvégre nem kell törtetőnek lenni... Minek is strapálná magát különösebben. Nagy fejek úgysem lesznek ott. Miközben a kabátját vetette le, kellemes illatok ütötték meg az orrát, Nusika, az ad­minisztrátor szorgosan főzte a feketét. — Ejha! — lepődött meg Borbolya. — Ügy látszik, új divatok jönnek. Mindenesetre nem rossz. Mivel minden rendben ment, Borbolya Balázs könnyű szívvel, vidám és optimista hangulatban lépett a terembe. Ekkor érte a meglepetés, amely szinte a villámcsapás erejével hatott rá. Az aszta­lok mellett ültek a vállalat vezetői, a minisztériumi ki­küldött és ott mosolygott a főnöke is. — Szóval ezért van a feke­te — jutott eszébe az első gyámoltalan gondolat, majd hangtalanul nyögött egyet. — Egek mitévő legyek? Először teljes apátiába süly- lyedt, aztán megütötte fülét egy-két jól ismert közhely, és ettől lassan-lassan életrekelt. Fél óra múltán már egészen magához tért. Emlékezetébe idézte hozzászólásainak rövid kivonatát, és ettől kivirult, mint a rózsa. Semmi baj. — Hozzá fogok szólni — döntötte el. — Hadd tudják meg, hogy Borbolva Balázs ál­landóan és lelkiismeretesen • • • szem előtt tartja vállalatának ügyeit. Na, meg egy kis fő­nöki elismerés sem árt. Elvég­re hamarosan fizetésemelés... Az első adandó alkalommal felnyújtotta a kezét. Miután felállt, megköszörülte a tor­kát, és így szólt: — Kedves elvtársak! — mondta és hangzatos szünetet tartott. — Nagyon röviden, csak a lényeget érintve kívá­nok hozzászólni a felvetett té­mához. Mindössze néhány mondat erejéig... Az értekezletek viharában alaposan megedzett résztvevők érdeklődéssel néztek rá. Vég­re egy ember, aki röviden és velősen beszél... Borbolya Balázsnak az ér­deklődés megsoksorozta ener­giáját. Agyában száguldoztak a gondolatok mint a nekiva­dult vízisízők. Elöljáróban vázolta, hogy a rövidség nem jelenti azt, hogy netán tájékozatlan volna a téma felvetésével kapcsolato'- san. De semmiként sem akar­ja a tisztelt résztvevők idejét a termelőmunka körfofgásából kivonni. A feladatok már úgyis le lettek aktualizálva, az ismeretanyag konkrétan biztosítva. Igaz, hogy nem árt nivellálni, és tenni vala­mit a munkába járó fők elin- gázásának ügyében. A nivellálni szó különösen tetszett Borbolyának, szinte szárnyakat kapott. Hadd lás­sák, milyen művelt egy elő­adó manapság ... Ezt követő­en tíz percen keresztül fejte­gette, hogy a beközlekedés milyen rossz dolog, gátolja a munka megfelelő kibontakoz­tatását, a keretek biztosítá­sát. Nem említve a bejáró gyerekréteg megszokását és beilleszkedését a szocialismus építésébe. Ez utóbbi hatásos fordula­tot jelentett. Már csak azért is, mert főnöke helyeslőén biccentette meg a fejét. Igaz, csak alig láthatóan, de ez nem jelent semmit. Fő az, hogy Borbolya észrevette. A fizetésemelés most már biz­tos. Miután eljutott idáig, nem akarta gyorsan befejezni. Ne higgye senki, hogy Borbolya Balázs olyan hebehurgya elő­adó, aki elkapkod ilyen fon­tos hozzászólást. Igaz, hogy többen már hosz- szú percek óta rajzolgattak az előttük fekvő papírra, elme­rengve néztek ki az ablakon, vagy szundikáltak, de ez a jó szándékot igazán nem csor­bíthatja. Tudja ő nagyon jól, hogy egy igazi hozzászólás legkevesebb fél óráig tart... Ennek okáért tájékoztatta hallgatóit a keretek lebontásá­ról. a fejlesztések beszűkülé­séről, a feltárásra váró kon­zekvenciák levonásáról. Majd negyvenkét perc után befejezte azzal, hogy a fel­adatokat immár célkitűztük és arra nincs idő, hogy valaki is felesleges beszélgetésekre pocsékolja a drága munkaide­jét... Csatai Erzsébet NQGRÁD - 1971. december 7., kedd §

Next

/
Thumbnails
Contents