Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

/

.Nyelvművelő sorok

Síét kis élmény

— tanulságokkal

Iskolánkban gyógynövényválogatás is folyik. Az egyik nap, estefelé dolgom akadt a könyvtárban. Eléggé sötétes volt már — a folyosón senki. A léBcsőfeljáratnál — nem tudom honnét — váratlanul elibem lép egy asszony: „Tessék mondani, hol válogassák a kamillát?”...

A, meglepetés már-már azt mondatta velem: nekem tökéletesen mindegy. De aztán eszembe ötlött, hogy bizonyára nem utasítást vár tőlem ez az asszony, hanem azt tudakolja, hol találhatja meg a kamillaválogatókat. Tehát nem felszólított, hanem kérdezett tőlem. De mindez, egykét másodpercig mégis csak kétséges volt előttem.

Egy olyan mondatban, amelyben az első rész enyhe felszólítást tartalmaz, a második pedig kérdést, semmiképpen sem jó a válogassák igealak. A kérdezés — itt és most — kijelentő módú igével történik. A válogassák azonban határozottan felszólító jellegű. Ez az asszony te- ,hát nem érzékeli és nem érzékelheti a két igemód közötti különbséget!

Ez a folyosói beszédhiba, a legtipikusabb „suk-sükölés”-ek közé tartozik. A jelenség a -t végű igék bizonyos eseteiben szokott előfordulni — sajnos, mindig gyakrabban. A lényege az, hogy kijelentő módú alakok helyett indokolatlanul' felszólító módúakat mondunk: a: nyitják helyett nyissák, a látják helyett lássálc hangzik.

A „suk-sükölés” egy meglehetősen’ különös esetével találkoztam a minap. Az egyik tömött autóbusz kalauza a következő módon regulázott bennünket: „A cigarettát eloltsuk, kérem, nem dohányzunk a kocsiban”!

A „suksükölés” itt is nyilvánvaló. Mégis, miért különös ez a változat?

A kalauz felszólított bennünket, hogy szüntessük be a dohányzást. Igen ám, de a felszólítás egy sajátos formáját alkalmazta! Kijelentő mondattal, kijelentő módú igével „dolgozott”. Néha valóban mondunk ilyeneket: „Maga innen el nem mozdul!” „Most pedig beteszed az ajtót!” Vannak helyzetek tehát, amikor kijelentő mondattal fejezzük ki a felszólítást. Ilyenkor az intonálással, a

hanglejtéssel érzékeltetjük a kijelentésen túli szándékot.

Ebben a vonatkozásban nem is kifogásolhatjuk a kalauz mondatát. A hiba másutt keresendő. i

A fent idézett mondat — bár szándékában felszólító — formájában kijelentő jellegű. S benne az állítmány is kijelentő módú: elojtsuk. (Ha felszólítani akarna, akkor az igekötő hátra vetődne: ojtsuk el. De így a mondat formájában is felszólítóvá válna.) Bár az ojtsuk alak maga ugyancsak felszólító módot idéz.

Íme: a következetlenségek sorozata. Miért? Azért, mert újra csak a „suk-sük” jelentkezik.

Két jelentéktelen eset. Bennük azpnban beszélt nyelvünk egyik legdurvább nyelvhelyességi hibája figyelhető meg. Igemódrendszerünk gazdag jelentésárnyalatok hordozója. De, hogy ez a gazdagság megmaradjon, őriznünk kell a módok alaki, sajátosságait. Nem moshatjuk egybe a kijelentő és a felszólító mód egyes eseteit. Mert elmossuk a jelentésárnyalatokat is.

Dr. Szabó Károly

Mit telietek,.. A hajnali csillag ragyog

(Népdal)

Mit tehetek már én arról, Hogy a nap alulról borul? Napok, holdak elborulnak; Víg napjaim mind elmúlnak,

Kedves rózsám, ha elhagytál, X beszéddel alább hagyjál: A nyelvedet zabolázd meg, Engem rózsám, ne gyalá,zz , meg!

Karancs-vidék (Nógrád)

Este van, éste van...

(Népdal)

Este van, este van.

De nem mindén lánynak. Csak annak van este,

Kihez sokan járnak.

Énhozzám nem járnak.

Nincs is nekem estve.

Sűrű csillagos ég Sötétre van festve.

Ipolybalog (Hont)

(Népdal)

A hajnali csillag ragyog;

Most is a babámnál vagyok. ■

Jaj, istenem, de szégyenlem,

Hogy reggel kell hazamennem! Többé már ezt nem teszem, Hazamegyek, lefekszem,

Szjp csendesen kialuszom magamat.

Egész éjjel nem aludtam,

A babámat csákóigattayi.

Olyan édes volt a csókja,

Mintha csupa méz lett volna.

Többé már ezt nem teszem,, Hazamegyek, lefekszem,

Szép csendesen kialuszom magamat.

Gyöngyöstarján (Heves)

Ä proletárdiktatúra a nép felemelkedése is

A közművelődés katonái ezekben a hetekben indulnak a legerősebb rohamra, boav hivatásuknak megfelelően mindenütt a leghatékonyabban lehessenek szószólói a korszerű műveltségnek, elhin- tői azoknak a magvaknak, amelyek ió talajra hullva, ha nem is azonnal, de a jövőben feltétlenül meghozzák gyümölcsüket' Minden népművelő tudja, hogy a korszerű művelődés nem más. mint a bennünket meghatározó világ megismerése, vagyis helyünk, szerepünk és lehetőségeink felismerése.' jogaink és kötelességünk tudatosítása, végső soron önmagunk megértése annak érdekében, hogv képessé váljunk a világ és egyúttal önmagunk átformálására.

Szocialista demokrácia

A művelődés egyfelől eszköz. másfelől cél ' Eszköz, amennyiben feltétele a gazdasági növekedésért a szocializmusért folyó harcnak. De cél is. hogy elérjük.a marxi értelembe vett humanizációt. a személyiség sokoldalú kibontakoztatását. amelynek segítségével a gondolkodó ember a világra vonatkozó ismereteit egységes világképpé ’ tudja szervezni.

Mindezek segítségével, a kultúra szélesebb körű demokratizálásával pedig elősegíthetjük a szocialista demokrácia tényleges fejlődését, rrfindennapi életünkben való alkotó érvényesülését.

Hajdanában mindenki érvényesnek fogadott el egy közmondást. amely arrói beszélt, hogy a ió nap holtig tanul. A közmondás világosan szól mindenkihez, sugalván a ta- núlságot: aki nem akar elmaradni. annak naponta figyelemmel kell kísérnie szakmája fejlődését, de az ót körülvevő világban történő változásokat is.

Ha ez a múltban igaz volt,

fokozottan igaz napjainkban, amikor általánossá válik a követelés, a permanens művelődés igényének kialakítására- Rohanó korunk emberének szüksége van az információ-áradatában való értékelni tudásra, a szabad idő helyes felhasználásának ismeretére. Mit tehet, milyen segítséget nyújthat ezen a területen a népművelő? A régi értelemben vett népművelés eszköjl/| indig megvetettem az okkultista tudományokat, soha nem bíztam abban, hogy a szöges ’asztalon való alvás különleges titkokba avatja be az érzékeny lelkű fakírt. Az utóbbi időben azonban kezdem azt hinni, hogy mégis van valami a grafológiában, mégin- kább a beavatottak jóstehetségében. Az történt ugyanis, hogy kísérteties módon a j övőbe látok, olyan dolgokat tudok előre megjósolni, amelyekkel már eddig is különleges , tekintélyre tettem szert, nem is számítva a lehetőségeket.

Az egész úgy kezdődött, hogy elmondtam feleségemnek: „Figyeld meg, ez a Suhajda Maca el fog válni a férjétől!” Az ideig a Tóthék Imréje & a Suhajda Maca mindig a házasság legideálisabb példaképének számított. S én mégis megjósoltam! S, nehogy azt higgyék, hogy jóslatomat különféle megfigyelésekre építettem. Csak hosz- szú napok múlva tudtam meg, hogy Suhajda Maca egy bozontos bajuszú, fiatal férfival jár, éjszakánként hosszú és érzelmes búcsút vesznek a ház tövében, s ezt követően nyugodt és lagymatag férje kék és lila foltokkal látja el, mintha nem is a felesége lenne Maca, hanem egyszerű futószőnyeg, az előszobában.

Persze egyetlen ilyen esetből nem lehet általánosítani. Jóstehetségem igazi bizonyítókát nem is építhettem ilyen érzelmi alapokra. Ellenben egy új, reálisabb jóslás tökéletesen meggyőzött arról, hogy nem vesztem el, bárminemű veszélyei* esetén kitűnő mellékfoglalkozást találhatok a jóstehetségem révén. Tehetségemet tökéletesen igazolta második jóslatom. Azt jósoltam ugyanis, hogy a szabad árak bevezetésével nem kell attól tartani, hogy deflációt' okozó árcsökkenés következik be, mert mind a gyárak, vállalatok, mind a kereskedelem, inkább emelni fogja az árakat, mintsem csökkenteni. Az emberek, akik az új mechanizmustól nemcsak a versenyszellem kiéleződését, hanem az árubőséget és árcsökkenést is

Vasárnapi jegyzet

Fölcsaptam jósnak

várták, meglepetve figyelhették meg, hogy elképesztő jóstehetség veszett el bennem. S minden nap egy újabb bizonyíték amellett, hogy merész jóslatom, amely ellentétben áll a gazdasági törvényekkel, minduntalan beigazolódik, s drágább a gyümölcs, a zöldség, az alsónadrág és a zsebkendő, egyedül a lépegető exkavátor ára csökkent, az is csak azért, hogy a statisztikai hivatal hitelt érdemlően bebizonyítsa, hogy amíg a bérek három-négy százalékkal emelkedtek, addig az árak mindössze másfél százalékkal. (Mert csupán az lejt drágább, amit a jámbor fogyasztó naponta vásárol!)

Fölhívták azonban a figyelmemet, hogy vigyázzak az efféle jóslásokkal, mert nem vezetnek jóra, könnyen megüthetem a bokámat. S, még mielőtt megjósoltam volna, hogy meg fogom ütni a bokámat, jóstehetségemet megkíséreltem a kevésbé kockázatos, sport területén érvényesíteni.

Jóstehetségem egy szemernyit sem lankadt.

Megjósoltam például, hogy a Stécé a Fradi elleni mérkőzésen feltétlenül kap egy, vagy két tizenegyest, de csak akkor, ha a tarjáni fiúk fognak vézet- ni. Ha történetesen a Fradi vezet, akkor viszont a Salgótarján csapata soha az életben nem kap tizenegyest, még akkor sem, ha Albert Flóri két tenyérrel üti ki a labdát a kapu torkából. Amellett, hogy egy üveg vodkát nyertem jóslatommal, tekintélyemet is megalapoztam, mert 1:0 után, jóslatomnak megfelelően, megszületett a tizenegyes.

Ámde, akik addig kételkedtek volna jóstehetségemben, azok a Honvéd—Újpest-mérkőzésen még csodálatosabb bizonyítékra tehettek szert. Megjósoltam ugyanis, hogy az Újpesti Dózsa elveszíti veretlenségét, s az ezt jelentő gólt Szentmihályi a második félidő utolsó negyedórájában fogja beszedni. Hogy mire építettem ezt a jóslatomat? Logikára egyáltalán nem. Mert ki is gondolta volna, hogy az a csapat, amely a győri Rába ellen 8:l-re győzött, ezúttal attól a csapattól kap ki, amely örült, hogy az egyik pontot elhozta a Győri ETO-tól. Az meg abszolút köny- nyelmű elképzelés lett volna, hogy ez a győzelem, kizárólag azért születik, hogy a pesti csapat a vidékit kitúrja az első három helyről. Tehát olyat jósoltam, amire senki se várhatott, viszont jóslatom tökéletesen bekövetkezett.

Mostanában többen is kerülgetnek, hogy jóslataimmal hozzam a derűt, boldogságot közelükbe. Kérik, hogy jósoljak tizenhárom plusz egyet a totón, ötöst a lottón, fiatal, csinos és házias feleséget, humanista főnököt, sok prémiumot, kevés munkát, hosszú életet és kicsapongó szomszédasszonyt.

¥ egutóbb például égy szenvedé- lyes totós azt kérte, jósoljam azt, hogy az MTK pontot rabol a Pécstől, Pécsett. Még logikailag is igyekeztek alátámasztani, hogy mivel a Pécs otthonában verte meg azt a Csepelt, amely már korábban pontot adott az MTK-nak, akkor a Pécsnek kutya kötelessége legalább egy pontot leadnia a fővárosi csapatnak, hiszen nagyon nagy bajban vannak, szegények. De én az ilyen utcába nem vagyok hajlandó bemenni. Inkább jósolok teljesen logikátlan dolgot. Például azt, hogy Mikulás-ünnep előtt Nógrád megyéiben nem lehet majd semminemű déligyümölcsöt vásárolni. Se banánt, se narancsot, se szentjánoskenyeret.

zeivel, amikoris adva volt a „polihisztor” népművelő, aki okosítja az önként vagy ki- sebb-nagyobb kényszer hatására összeverbuválódott művelődni vágyókat bizton mondhatjuk, hogy szinte semmit.

Sokkal inkább járható út az azonos ízlésű. érdeklődésű emberek közösséggé szervezése. Ízlés alatt itt azt a legtágabb értelemben, vett képessége! értjük, amelynek segítségével az ember válogatni tud. Elsősorban nem a komoly és könnyű műfaj, nem is a ió' és rossz között, hanem a jó és ió között. A tájékozódni szándékozó emberek egy alván szövetkezése, amely figyelő szolgálatot szervez: a rendelkezésre álló. vagy fellelhető folyóiratok cikkei közül. mit kell. mit érdemes elolvasni, mindenütt megszervezhető. Az ilyen baráti körben való részvétéi azért is hasznos, mert tagjai nemcsak passzív befogadók, hanem aktív. cselekvő részesei is esv szellemi folyamatnak. Kezdetben nyilvánvalóan irányítani kell — akár a könyvtáros, akár a művelődési : otthon igazgatója lehet a kezdeményezője. ajánló hirdetményekkel. személyes beszélgetéssel való figyelemfelkeltéssel,

olykor a hiúság megegyezésével (téged ez és ez az írás feltétlenül érdekelni fog), később azután már magától kialakul. megtalálják egymást ezek az érdeklődők.

Minőségi követelmény

Ugyanez vonatkozik, még mindig az olvasásnál maradva, a könyvtár használatára, az olvasmányajánlásokra is. Az utóbbi évek művelődési célkitűzései már egyre türelmetlenebbül követelik, hogy a mennyiségi szemléletet váltsa végre fel a minőségi követelmény. Az olvasómozgalomban való részvételnél ne csak az olvasók számára legyünk tekintettel. hanem arra is figyeljünk oda, van-e fejlődés egy-egy olvasó igényében. A számok bővülete félre vezetheti ák embert: ha csak hírhedt bűnügyek, gyilkosság, szélhámosság.. kémtörténetek kölcsönzése hozza össze a szépen mutató masas könyvköl- csönzést. akkor nem sokkal ment előbbre a világ. Tudomásul kell vennünk, és ezt tapintatosan az olvasókkal is kell éreztetnünk, hogv az olvasás nemcsak szórakozás, hanem az oly szükséges többletismeretek megszerzésének. a továbbképzésnek is a leghasznosabb lehetősége. A hasznos olvasmányok ió ízére nem boszorkányság ráka- patoi az olvasókat- Hosszú könyvtárosi tapasztalatom is igazolja, hogy az útleírások, életrajzi regények, történelmet népszerűsítő munkák, a kipuhatolt érdeklődési körhöz kapcsolódó tudományos ismeretterjesztő művek legalább olyan népszerűek, mint a könnyű olvasmányok.

A tömegkommunikációs eszközök térhódításáról sok szó esett az utóbbi esztendőkben. Nem félni kellene ezek térhódításától- hanem befogni a szeleket a vitorlákba. A televízió, a rádió — amelynek nagyszerű megújhodásáról a televízióval való versengésben oly kevésszer esik szó — nagyszerű segítőtársa lehet művelődési munkánknak. Segíteni kell a nézőket, hallgatókat itt is az eligazodásban: rászoktatni, hogv a gépi kultúra rabságába is vonhatja az embert, tehát válogasson. Kevesebbet nézzen, hallgasson. de amit látott, vagy hallott, azt értse, tegye magáévá. A művelődési otthonok ilyen célzatú klubjai, csoportjai nagyon sokat tehetnek. vitáikkal intenzívebbé tehetik ezek hasznos, emberformáló tevékenységét.

Mivel lehet megváltani

a világot?

Az ismeretterjesztés a leghumánusabb kultúrmunka. Voltak, akik idő előtt meghúzták a halálharangot a hagyományos népművelés eme formája felett, mondván: egy-' egy előadással nem lehet megváltoztatni a világot. Ez egyébként igaz. de az is igaz. hogy. akadémiák, előadássorozatok hallgatására is nevelni kell az embereket. Egy-eg\t jól sikerült egyedi előadás előkészítője lehet a további előadássorozatoknak. Az elmúlt tíz esztendőben körülbelül öt-hatszáz előadást tartottam a megye legkülönbözőbb köz- > ségeiben. Mint előadó. . és előadásokat szervező művelődési otthon igazgató is mondhatom. ahol a szervezők nemcsak hivatali munkának tekintették az előadások szervezését. hanem baráti kapcsolatok. a tömegszervezetek összefogásában rejlő lehetőségeket is kihasználták. ott mindenkor megvolt a megfelelő lélakszám és érdeklődés is. és második alkalommal már könnyebben ment a szervezés.

Természetesen arra is ügyelni kell. hogv a tudomány nyelve és a köznapi- nyelv között ne legyen tátongó űr. egyetlen előadás sem lesz attól -tudományos, ha az előadás. után azt mondják: szénen beszélt, kár. hogv nem értettünk belőle egy szót sem.

Az előadások tematikájának összeállításánál figyelemmel kell lenni az érdeklődésre- A helyi tömegszervezetek igényei támpontot adhatnak:

Mátraverebélyber. esztendőkön keresztül a földműves- szövetkezet volt például a háztáji kertészet, virágoskertek. gyümölcsnemesítés iránti érdeklődés szervezőié. Ebben az esztendőben pedig a háziasszonyok segítségére sietnek, amikor olyan előadásokat kérnek. amelyek a mosószerek

vegyi hatását ismertetik, a

lakásberendezés munkájában segítenek, vagy éppen arról szólnak, hogy milyen beosztású is legyen a modem falusi ház.

A nagy palócról beszélni.. •

Az előttünk álló esztendő maga kínálja az irodalmi ismeretterjesztés témáit Nekünk. Nógrád megyeieknek becsületbeli kötelességünk is, hogv Mikszáth Kálmán születésének 125. évfordulóját méltóképpen megünnepeljük. A nagy palócról beszélni hálás téma. Jó lenne, ha nemcsak ismeretterjesztő előadások segítenének gazdag munkássága megismerésében, hanem a filmművészet is. Mikszáth számos művét filmre vitték- Ezek közül több olyan van. amelyet a mai tizenévesek már hírből sem ismernek. Helyes lenne, ha a Moziüzemi Vállalat megteremtené a lehetőségét. hogy az összes fellelhető Mikszáth-filmet az 1972-es esztendő első felében megyénk mozijaiban vetítenék. Még egy ifjúsági bérletsorozat sikerében is biztos vagyok.

Mikszáth-ünnepe mellett a Dózsa-évforduló is komoly kötelességeket ró a népművelés munkásaira. Itt az előadások mellett a színjátszó- mozgalom. az irodalmi színpadok lelkes tagjai tehetnének igen sokat: akár méltatlanul elfelejtett darabok felújításával (pl. Sárközy György: Dózsája), akár pódiumműsorok szerkesztésével.

Csalt néhány kérdést érinthettem. azt sem a telies kifejtés igényével- A közművelődés áldozatos munkásai — ezt hiszem és vallom — a maguk területén tudják feladataikat. Tud iák azt is. amire Aczél elvtárs figyelmeztetett. hogv proletárdiktatúra a nép kulturális felemelkedése is. amihez nagyban hozzájárul a régi és az úi értelmiség, de nem mint kívülről segítséget nyújtó erő. hanem mint olyan réteg, amely e történelmi munkán belül tevékenykedik. Ehhez a munkához pedig nemcsak ismereteit adja. hanem a szívét. lelkesedését. néoe iránt érzett felelőssége magas hőfokon lobogó tüzet is.

Cs. L.

NÓGRÁD — „1971. december 5* vasárnap

\