Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

Beszámoló felelősséggel Egyik legnagyobb községi alapszervezetünk a Somos­kőújfalui. Nyolcvanegy főt számlál. Az alapszervezet párt­titkára Varga Zoltán pedagógus. Igaz, Borsod megyéből került idig, ma viszont már azt vallja önmagáról, hogy tős­gyökeres nógrádi Az alapszervezet titkára 1952-ben került Somoskőújfalura, attól kezdve szervező titkára volt az alap­szervezetnek. Két éve az alapszervezet titkárának válasz­tották meg. Egyébként fiatal erqber. Most múlt 41 éves. Bányász­gyerek volt. Szakérettségizett, és pedagógus lett. Maga vallotta: \ — Őszintén szeretem az em­bereket. Nevelem őket, kis ■ koruktól, más szóval az ■ első osztálytól felfelé. A párttit- kári beosztásom, vagy amitől megválasztottak, ezt a neve­lési formát kéri tőlem is. Ez­ért szeretem az embereket. Most a Somoskőújfalui párt­ái apszervezet is beszámolóra készül. Egyéves munkát kell értékelnie Varga Zoltánnak, az a-apszervezet titkárának. Mi­ről fog beszámolni? Az alapszervezet munkaterv szerint dolgozik. Meghatároz­ták az első és a második fél­év tennivalóit. Áz alapgondo­latot a párt X. kongresszusán elhangzott összefoglaló jelenti ma is. Kádár elvtárs, mondot­ta és ez a mottójuk: „A párt- alapszervezeteknek különösen fontos feladatuk és szerepük van a párthatározatok végre­hajtásában, és a párt tömeg- kapcsolatainak erősítésében. A párt politikájának helyességét a dolgozó milliók nem kis mértékben, annak alapján íté­lik meg, milyen tapasztalato­kat szereznek közvetlen mun­kahelyükön, hogyan érvénye­sül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták ma­gatartása.” A munkaié rv tükrözi az alapszervezet tevékenységét. Különösképpen azért, mert a tagok 57 százaléka nyugdíjas, a többi pedig tizenkét munka­helyen dolgozik. Van nyugdí­jas, kiskereskedelmi alkalma­zott, pedagógus, óvodás, taná­csi alkalmazott, és ki tudná még felsorolni azt az összeté­telt, amelyik ezt az alapszer­vezetet jellemzi. Azt is mondani lehetne, hogy: nyugdíjas alapszerve­zet. Ez viszont nem lenne igaz. Éppen az év végi taggyűlésre szánt beszámoló bizonyítaná az ellenkezőjét. Miről beszól Varga Zoltán, a pártalapszervezét titkára, az év végi „zárszámadó” tag­gyűlésen? Mondanivalóját azzal kezdi, hogy hiába az átlagos életkor magassága, mégis az idén há­rom új tagot vettek fel a párt soraiba — mind a három KibZ-iiatal. Hétfőn újabb há­rom KISA-íiatal felvételét tár­gyalja az aiapszervezet vezető­sége. Beszámol arról is Varga Zoltán, hogy egyik legfonto­sabb felaaatukat teljesítették, hiszen sikerült megerősíteni a KISZ-alapszervezetet. Az eddi­gi 25—30-as létszámmal szem­ben ma több mint 150 fiatalt tartanak nyilván az ifjúsági mozgalom tagjaként. A pártot is innen erősítik. Persze, a követelmény is magas. Varga Zoltán így fogalmazott: — Az a célunk, hogy a KISZ-ben neveljék kommunis­tákká a fiatalokat. Ezt a célt szinte elértük. A KISZ-esek közül eddig hatan végezték el a marxista középiskolát, je­lenleg öt I fiatal jár erre az oktatási formára. Az utánpót­lás tehát adott. Beszámol az alapszervezet titkára arról is, hogy a tag­gyűlések aktivitása az elmúlt egy évben megfelelt a vára­kozásnak. Az idősebbek nagy- múltú munkásmozgalmi ta • pasztalattal rendelkeznek. Az idősek és fiatalok találkozása itt. pozitívan jelentkezik. Eb­ből ered az is, hogy éves át­lagban egy-egy taggyűlésen 85 százalékos a megjelenés, a hozzászólók száma átlagban eléri a 13 főt. A pártépítési munkáról már korábban is szóltunk. A So­moskőújfalui községi pártszer­vezet — annak ellenére, hogy szétszórt a terület — jól végzi munkáját. Az alapszervezet párttitkára, tényekkel bizo­nyítja beszámolójában is, hogy a párt vezető szerepe érvénye­sül a községben. Akár a tö­megszervezeteknél, a tanács­nál, vagy éppen — helyzeténél fogva — a határőrséginél. A párttagok, a kommunisták ott vannak az alapszervezetek­ben. A vezetőség gondoskodik róla, hogy beszámoltassa veze­tőségi ülésen, vagy taggyűlé­sen a tömegszervezetekhez kül­dött kommunistákat az el­végzett 'munkáról. A döntés előtt szót értenek a pártta­gokkal, akik^ a döntés után képviselik az alapszervezet ál­láspontját, vitatkoznak és döntenek. Jellemző a Somoskőújfalui községi alapszervezetben, hogy vitatkoznak, dicsérnek és bí­rálnak. Szólhatnánk az or­szággyűlési és tanácstagi jelö­lő gyűléseken elhangzott ja­vaslatokról, dé említhetnénk a pártmegbizatások teljesítését is. Ahhoz, hogy száz métereken épül új járda, hogy új lámpa' helyeket létesítettek a falu­ban, köze van a községi alap­szervezetnek. Erről is szólnak majd a beszámolóban. De ar­ról is, hogy a 81 tagú alap­szervezet tagjai közül har- 'minóhatnak van pártmegbíza­tása, kiknek munkáját veze­tőségi, ezt követően taggyűlé­sen értékeli a közösség. Az alapszervezet titkára ar­ról is szót ejt majd, hogyan alakult a pártoktatés ebben a határ menti községben. Meg győződésük, hogy az,, . ifjú­kommunistákat a KlSZ-szer- vezetben kell nevélhi. Ez ad­ja az utánpótlást. Ma például 17 fiatalember vagy leány ta­nulja a marxizmust az esti középiskolákon. Az idősebbek a háromhetes téli tanfolyamon szereznek újabb tapasztalato­kat, vagy értékelik a párt X. kongresszusának határoza­tait, vitatják meg a mezőgaz­dasági, az ipari termelés, a pártdemokrácia jelenlegi hely­zetét. Azt vallják — és ez új, a megyében —, hogy kommu­nista családokat kell létrehoz­ni a községben. A férj és fe­leség mellett legyen párttag ^z arra érett gyermek is. So­moskőújfaluban ezt eddig na­gyon jól csinálták. A „zárszámadó” taggyűlésen a feladat sem marad el. Meg­határozzák a holnapot, a jö­vő évi tennivalókat. Egy alapszervezet munkáját mérlegre tenni nehéz dolog. A Somoskőújfalui példa viszont — jó példa. Ahol mérlegre te­szik aiz éves munkát, felelős­séggel számot adnak az éves tevékenységről. HOL REKED MEG? Pab is József, a 2. sz. Volán Vállalat igaz­Somogyvári László gatója, a legutóbbi műszaki ta­nácskozáson az egyik felszólalónak válaszol­va kijelentette: — Meg fogom vizsgáltatni, hogy az igazgatói megbeszélésen elhangzot­tak miért nem jutnak el« az érdekeltekhez, hol reked meg, hol törik derékba a vállalati vezetés célja, elképzelése, törekvése, állás- foglalása. Nemcsak itt, hanem ’megyénk majdnem minden üzemében gondot jelent a fenti el­képzelések helyes, reális, egyértelmű tolmá­csolása. A középszinten dolgozó vezetők jó része talán azt hiszi, hogy a vállalatvezetés állásfoglalása, határozata a bérkérdésekben) a termelés folyamatosságának számonkérésé­ben, a feltételek megteremtésében, a felelős­ségre vonásban, a munkafegyelem követelmé­nyeinek betartásában a törzsgárdatagság, va­lamint egyéb más dolgokat érintő fontos ás, 'kevésbé fontos kérdésekben titkos, illetve ki­zárólag házi használatra szól. Egyre gyakoribb, hogy a munkások, . mű­szakiak, alkalmazottak a napi sajtóból előbb tudják meg az új helyzetből fakadó követel­ményeket, mint ahogy művezetőjük, üzemve­zetőjük elmondja nekik. Ha sok kérdésben vitatkozunk is az első számú gazdasági, állami vezetőkkel, vélemé­nyünk néhány kérdésben ellentétes; ha egy- egy társadalmi jelenség elemzéséből nem mindig azonos következtetéseket vonunk le, egy dologban azonban megegyezünk velük: sok jó, helyes elképzelés az alsóbb szintű vezetők képességén, vezetői készségén áll, vagy bukik. Az első számú vezetők és középvezetők kö­zötti fáziskülönbségnek több oka van. Fent jobban érzékelik a’ gazdálkodás új követel­ményeiből adódó feladatokat. Ez lent, eleve olyan tempóveszteséget jelent, ami megnehe­zíti a középvezetők irányítási módszereinek felülvizsgálását és megreformálását. ,Sok he­lyen azt hiszik, hogy az anyag, a szerszám és egyéb dolgok után való szaladgálás a művezetők feladata, ahelyett, hogy a munka- és üzemszervezéssel foglalkoznának, keresnék, kutatnák az új megoldásokat, amelyek ter­melékenyebbé, folyamatosabbá teszik a ter­melést. Akikben van ilyen igény, azok sem tud­ják megtenni, mert sokszor rapszódikus az anyagellátás, hosszú időbe telik egy-egy rossz technológiai utasítás korrigálása, több olyan apró dologgal kell foglalkozniuk, ami nem tartozik hatáskörükbe, ami leköti idejük jó részét. Ez viszont kellő hivatkozási alap arra, hogy távlatokban nem tudnak gondolkodni. Aztán több esetben azért nem veszik komo­lyan a velük szemben támasztott új kíván­ságokat, mert az első számú vezetés hibájából adódó szervezetlenséget, mulasztásokat sok­szor túlórákkal realizálják. Másik dolog a számonkérés. Elvétve akad olyan üzem, gyár, ahol az egyes utasítások­ba adódó feladatok végrehajtását következe­tesen végigkísérnék. Pedig szükség van erre, mert közben is adódhatnak olyan események, 'jelenségek, amelyek megkívánják az utasí­tás módosítását, illetve újabb követelmények­kel való kiegészítését. Emellett sok függ a munkaközbeni ellenőrzés .mélységétől, sokré­tűségétől, valamint az azt követő intézkedé­sektől. Mi tagadás, középvezetőink jó része még mindig saját üzemrészének problémáival fog­lalkozik, annak méreteiben gondolkodik. Csak akkor érdekli, hogy mi történik a szom­szédban, ha valami baja származik onnan. Ugyancsak á 3, sz. Volán Vállalat műszáki tanácskozásán hangzott el: a MÁVAUT-üzem- íönökség vezetője arra kérte az igazgatót, hogy szóljon a tehergépkocsi-főnökség veze­tőjének, hogy vigyázzanak éjszakánként arra az öt kocsira is, ami a tehergépkocsik kö­zött parkol. Az igazgató nagyon helyesen, azt válaszolta: ezt már régen meg kellett volna oldani, ez nem idevaló téma. Hosszan lehetne sorolni az ehhez hasonló eseteket. Mindez jól bizonyítja, hogy eleve­nen él, és hat az én házam, az én-váram el­mélete, és gyakorlata. Ezért, ha bérkívánság merül fel, azt kritikátlanul továbbítják, füg­getlenül attól, hogy előtte 3 hónappal volt bérrendezés, hogy milyen tehetőségek elkép­zelései vannak a vállalatnak. Nem nagypn tiltakoznak a túlórák ellen sem, mondván: miért én legyek a rossz fiú, miért nekem mondják a dolgozók, hogy „ellenségük” va­gyok. Ha tovább látnának, akkor nekik kel­lene rlljt kiáltani a mértéktelen, vagy ész­szerűben túlóráztatásnak. Az ilyen miliőben nem csoda, ha érzéket­lenné válnak a középvezetők az új kívánsá­gokkal szemben, nehezen értik meg azokat á változásokat, nehezen igazodnak azokhoz az új kívánságokhoz, amelyek nem egyéni el­képzelések, hanem a gazdálkodás mái, gyor­sabb követelményeiből adódnak.' A* isaíságlioí SEf-Ä-Ä nyebb helyzetben vannak. Tanfolyamok so­kaságán ismerkedtek és ismerkednek meg a mai gazdasági modell változó követelményei­vel. Mivel a termelés irányításában, szer­vezésében, a hatékonyság emelésében olyan kulcsemberekről, középvezetőkről van szó, akiknek továbbképzését egységesen magas színvonalon kellene megoldani a megyeszék­helyen, illetve Balassagyarmaton, szükség van az országos vezetőképző iptézet irányítására, tagjainak aktív közreműködésére. Máskülön­ben nehezen tudunk előbbre lépni a régóta óhajtott belső mechanizmus megreformálásá­ban. A továbbképzés során kitárulnak majd azok az ablakok, amelyekből kitekintve, a közép­vezetők jobban látják szerepüket, tegnapinál érdekesebb, sokrétűbb feladatokat, az új vezetői követelményeket ( Venesz Károly Ipül az ország legnagyobb vízügyi beruházása a Tisza II. vízlépcső. Képünkön az épülő duzzasztómű JET azlat bontották a Sa­jóvölgytanyán és vi­ta kerekedett az emberek kö­zött arról, hogy a gyerekek miért nem köszönnek a fel­nőtteknek. Teljesen a vélet­lenen múlott, hogy a vitába belecsöppent Styevko Mihály, a tsz párttitkára. Nyakig van a munkában. Ellátja az el­nökhelyettesi feladatokat, irányítja a fogatosbrigádot, na és mint párttitkár készül az év végi számadó párttag­gyűlésre. A tanyára is azért ment, hogy Ócskái Mihály dolgát rendezze, aki Kreszta Ferencnét helyettesítette be­tegsége idején. Az állatgon­dozó-asszony felépült, a tör­vények értelmében vissza kell helyezni őt munkahe­lyére. Ócskáinak más mun­kahelyre kell mennie, aki viszont megkötötte magát és maradni akar, megmásítva régebbi álláspontját, amikor tudomásul vette, hogy az állatgondozó-asszony ismét munkába lép. Ebben az ügyben járt a ta­nyán a párttitkár. Ócskáival beszélni, biztosítva őt arról, hogy munkája után becsüle­te »van a tsz-ben. Styevko nem akar a taggyűlés elé állni rendezetlen üggyel a háta mögött. Nagyon érzé­keny. arra, hogy az emberek­ben ne maradjon kétség, meg rossz szájíz sem, amiért nem ■foglalkoztak gondjaikkal. Ta­pasztalt, becsületben meg-. őszült pártember Styevko. Az élet lépcsőjét végigjárta. Trarktorosból lett a kis tsz elnöke, szólították hivatás­tételre a járáshoz, ahol szin­tén becsületet szerzett magé-' nak. Mikor a nagy tsz meg­alakult Erdőkürtön, akkor pedig hazahívták szülőfalu­jába, Azóta van az ala'pszer- vezet élén is. A tanyán, nem akárt a vi­tába beleszólni. Hallgatta az embereit szócsatáját. Várat-' lanul érintette, hogy Proszka Számadás a végeken* Serek bizalma az apróirag­termesztés sikerében. Az ilyen kétkedés gyorsan szárnyra kap egy kisközség, ben. Az emberek hite is kez­dett ingadozni. Az elnök, a párttitkár, az agronómus, a o i- i i j ,, ■. , főkönyvelő tanácskoztak. Az Pali vele kezdett példazódm feledkezik meg a rászorul- évi sikerről volt a gyerekek védelmében. Any- takról, annak neve előkerül SZ($ Millió forintokat nyer- nyi bizonyos, Styevko sem a családi asztalnál akkor is, hették, vagy veszthettek. Ügy értett azokkal egyet, akik ke- ha nem1 falrengető dolgot vetődött fel. hogy silány a rek perec_kijelentették, neve- visz végbe. Akiről a felnőttek növény, magtermésre letienségből nem köszönnek, tisztelettel szólnak, azt a gye- ninCs remény Egy héten a gyerekek. Proszka nagyon rekek is tisztelik. Proszka át nem volt nap, hogy a párt- határozottan feltette neki a Pál nem véletlenül példáló- titkár ne lett volna a lucer- kérdést, a vita komolyságát zott Styevkoval. ö ismerte násban Nehezítette helybe­li angsúlyozva, áVnyalati hiva- ezt a történetet is, meg a tét, hogy Dudok Zsámbékon taloskodással. többit is, tanult Hét végén tért haza. — Titkár elvtars, tiszta Hosszú esztendők alatt sok «A^kor együtt ki a földekre szívedből mondd meg. neked minden történik egy ember styevko biztatta az elnököt: köszönnek a gyerekek? körül. Styevko Mihály körül bízzon az emberekben. Az Az emberek megálltak a is sok minden történt. Azt einök megkérdezte Grencso munkával és ’ várták a vá- mondta Dudok János, a tsz a növénytermesztő bri­laszt. Styevko nagyon nyu- elnöke a párttitkárnak, hogy gád vezetőt: godt, egyenes is. Amit gorí- segítsen a segédüzemben az pab bízzunk, vágy dől. azt mondja. Neki kö- emberek nyugalmát helyre- kiszántsuk? * szönnek azok é gyerekek is állítani mert kevesellték a _ ", ... a kiket nem iámer. De miért bért. Polla László, a nagy ízzunk— is ne köszönnének? Ez a szaktudású főkönyvelő, pon- Kiváló minőségű aprómag­kérdés az arcán volt, amikor fos számadatokkal igazolta: )uk termett. A lucerna má- válaszolt. egyelőre nincs lehetőség a ^ája négyezer forint. Ok — Igen... béremelésre. Nem azért, mert me6 16ü holdról takarítottak Régebben történt már, a szakmunkásoktól irigyelné be­amikor Styevkot felkereste valaki is, de ebben az eszten- az egyik falubelije és pa- dobén a tsz anyagi ereje nem naszkodott, hogy esküvő kö- engedi meg, ezt mindenki- zeleg a családban, mennének nek tudomásul kell vennie. Szlovákiába, de a törvények Styevko mit mondott az em A napokban Ócskái bent volt a párttitkárnál a dolgozószobába. Megegyez­tek. Dudok János-, az elnöki tiltják. Az egyik hivatalos .bereknek, hogyan beszélget- sok brZ d^ga^Dudoknak ^ r—kért tek, csak ők tudják. Rend a d ga c is, ember ötszáz forintot Styevkonak is. Mindketten annak a kérvénynek-az elké- van a tsz-ben. Faggattuk T* , szításéért, amelyben a tiltó Styevkot, Annyit mondott: 1V1 ,!!-tíTfv készuln®k­törvény feloldását kérnék az - Az emberek a legérté- ™ iS Va? monda_ esküvőre tekintettel. Styevko kesebbek, de a legérzéke- oja,’ mert . sz®p er?d," nem ígért semmit. Másnap nyebbek is. Beszélni is tudni e„ " Z® is^Polte \ószíód°a bement á rendőrségre, elő- kell velük... ’ „A.. a „ . °; a adta falubelije óhaját. A for- A tsz elnöke alighanem is- i?,30ny-^5l0 noí!ger?slteí!í’ maságoK elrendezése után, meri a párttitkár, módszereit, _!gy van\ J?!?]eyko. M!~ néhány nap múlva megjött mert elégedett arccal nyug- a 5 ”ak' a ,ls az engedély. A család ment tázta szavait, összeforrtak az a valója.^ t vl­Styevkohoz. évek alatt. Ők aztán nem vá- erősítették —«Mondd meg, mivel tar- lasztják el a pártmunkát a „ ,.k°?y :)o1 dolgoztak, mert tozunk. gazdasági munkától. Történt Erdokurton magabiztosan, ki­— Semmivel, nekem sem még a nyáron, hogy megin- eE> ensulyozottan élnek, került sefnmibe. - _ gott a növényvédő szakem- Bobál Gyula Aki emberségből szívessé- ' get tesz, aki embertársai J '' 0 iránt, érzett tiszteletből nem | NOG RÁD — 1971. december 5., vosarnap «2 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents