Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Hozzászóld* dl künkhöz MOZIÉLET Még pergőbb tűzben a zsűri szemek Csoportunknak rangot és megtisztelést jelentett a ba­lassagyarmati irodalmi szín­padig napokon való részvétel, ahol az ország legjobb irodal­mi színpadai mutatták be tu­dásukat. Lakos György „Per­gőtűzben a zsűri” című cik­kére azonban reagálnom kell az igazság kedvéért. Vissza kell utasítanom a cikknek azt az állítását, hogy csoportunk vezetője és rendezője, Bolyós Lászlóné „elutasította a hat­tagú zsűri bírálatát és elhagy­ta a termet”. Ez így nem igaz. BolyÓ6 Lászlóné a zsűri tag­jainak kérdéseire megmagya­rázta az előadás rendezésével kapcsolatos koncepcióját. Helyes lett volna, ha a cikk írója tudósított volna arról is — mint ezt későbbi cikked­ben meg is írta, hogy a feszti­vál legnagyobb problémája volt az, hogy a asüri a Nem­zeti Színház szintjére állította mércéjét, mintegy megfeled­kezve arról, hogy öntevékeny csoportokkal áll szemben, me­lyeknek nem fizetett hivatása a színjátszás, hanem nyolc órai munka, vagy tanulás után vállalták társadalmi VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK ■ A Tanácsköztársaság tantervének figyelembevételével, az 1947—48-as tanévben kezdte el működését a Színház- és Filmművészeti Főiskola, a régi Színművészeti Akadémia he­lyén. A főiskola életében jelentős eseménynek számít, hogy ,1959-ben megnyílt Odry Színpad néven a főiskola kamara- színháza, ebben tartják a főiskola vizsgaelőadásait, s ezen, szerzik meg a színinövendékek a színpadi gyakorlatot. Va­sárnap egy ilyen vizsgaelőadásnak lehettünk szemtanúi, a főiskolások Bródy Sándor: A medikus című színművét adták elő. Kiválóan alkalmas ez a Bródy-dráma vizsgaelőadás té­májául, hiszen nagyobbára fiatalok, egyetemisták sze­repelnek benne, s azonkívül az egyes szerepek re­mek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fiatal tehetségek bebizonyítsák képességeiket. Mint tudjuk, Bródy eredetileg újságíróként indult, több folyóiratot is szerkesztett, közben kötetekbe gyűjtötte novelláit, regényeket írt és sikeres drámákat. A Dada és a Tanítónő színházaink mai repertoárjából sem hiányzik. A medikus, a szegény egyetemisták életét megmutató történet és bán: a polgári irodalom akkori törekvéseinek megfelelően happy enddel zárul, föltárja azokat a nehézségeket, amelyekkel a kor ki­szolgáltatottjainak, köztük a szegény diákoknak is még kel­lett küzdeniök. Tisztességet, becsületet, öntudatot kellett áruba bocsátani ahhoz, hogy a tehetség felszínen tudjon ma­radni. A fiatalok, a színházművészet új ígéretei többé-ke- vésbé jól vizsgáztak, külön is kiemelnénk Paudits Béla, Zala Márk, Oszter Sándor, Andai Kati, Faluhelyi Magda és Fenyő Ervin alakítását. +' A mai, szerdai műsortél olvasóink figyelmébe ajánljuk Á Kreml toronyórája című Pagonyin-drámát (10.00), az In- tervízió műsorát a leningrádi Ermitázsból (18.25), a fiatalo­kat bemutató tv-sorozatból Vukovics Oszkár tizedes portré- • ját (18.55), a Háború és béke filrpváltozatának folytatását (20.00) és a Tv Zenei Újságját (21.15). L. Gy. Nhgy sikere van Balassagyarmaton, a városi művelődési központ Horváth Endre Galériájában a Prizma 13 kiállítás­nak. Képünk a kiállításon készült A társadalmi vezstőség ülése A nacvbátonyi Petőn Kulturotf- honban december 3-án ülést tart a nasvköÉsée kultúrális. társadal­mi vezetősége. A Dárt-. tömeg- szervezeti és tanácsi vezetők, lie- lvi üzemek vezetői értékelik az 1971. évi népművelési munkát, és megbeszélik az 1972. évi közmű­velődési tervet. szeretnék folytatni az idei év si­kereit. a színvonalas műsor«,r«< bemutató vés:vés kórus, s a többi öntevékeny művészeti csonort szerepeltetését, a helyi hagyomá­nyok avűitését: szélesíteni kíván­ták a könyvtár és az if.iús^i klub minél eredményesebb eevüttműködését. A naevközsée lakóinak, dolgozóinak, tanulóif­júságának képviseletében részt­vevő vezetők és aktívék ° rális célokra fordítandó összes összevonásáról, illetve felhasz' lásáról is tárgyalnak. 4 NÓGRÁD — 1971. december 1., szerda Jelenet a Napsugaras szemek című filmből. munkában a népművelést. Mi a zsűri által elmondott szak­mai tanácsokat elfogadtuk és a jövőben is elfogadjuk, mert ez további fejlődésünk egyik alapja. Nem fogadhatjuk el azonban a kritikának azt a hangvételét, melyet a zsűri egyes tagjai megütöttek, s helytelennek tartottuk, hogy a négy csoportot ért bírálatuk­ban mintegy másfél órán ke­resztül csak a negatívumokat hangoztatták. Az a mondat, mely a cikkíró által vélt „botrányt” kiváltotta nem is csoportunk, hanem a karapcs- lapujtői irodalmi csoport ve­zetőjével, Johann Jáno6 ta­nárral szemben hangzott eL Végh Antal író, zsűritag sér­tő triódon azt a kérdést tette fel, hogy „miért van szükség Karancslápujtőn irodalmi színpadra?” Személy szerint engem sértett ez a megalázó kérdés, és én tettem fel Végh Antalnak azt a kérdést, hogy magyarázza meg, miért van szükség Magyarországon iro­dalmi színpadi mozgalomra. Ezt már Végh Antal sze­mélyeskedésnek érezte, és csupán azt hangoztatta, hogy ő ezt tudja, de már nekünk, szegény „laikusoknak” nem volt hajlandó megmagyarázni. A zsűri működésével kap­csolatos véleményünkkel — mint ez a díjkiosztó ünnepsé­gen kiderült — nem -egyedül állunk. Ugyanis az történt — és helyes, hogy zárócikkében Lakos György ezt is megírta — hogy más, nagy nevű cso­portok sem értettek egyet a zsűri döntéseivel, olyannyira, hogy a belvárosi irodalmi színpad visszautasította a szá­mára ítélt díjat (a Népműve­lési Intézet 2000 forintos kü­lönéli ját). A vári irodaim! színpad képviselője pedig megkérdője­lezte a zsűrinek azt a dönté­sét, hogy egyetlen fődíjat sem adott ki. A díjkiosztás köz­hangulatából ítélve ezzel a kérdésfelvetéssel mindenki egyetértett. Véleményem sze­rint a záróünnepségen tehát sokkal nagyobb és nyilváno­sabb botrány volt, mint az állítólag általunk elkövetett botrányos viselkedés. Végezetül helyesnek tarta­nám, ha a különböző művé­szeti fesztiválokon a zsűri szem előtt tartaná, hogy ön­tevékeny' művészeti csoportok­kal áll szemben, melyeknek elsősorban az önművelés és a népművelés a feladatuk. Bí­rálataikkal, döntéseikkel, se­gítsék elő, ne pedig rombol­ják az öntevékeny művészeti mozgalom fejlődését. Vratni József, a salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Művelődési Házának I igazgatója Csábításról, kalandról, sze­relemről szóló filmvígjáték, komoly témát taglaló filmdrá­ma szerepel a hét műsorán a salgótarjáni November 7. Filmszínházban. December 2— 4-én a Napsugaras szemék című, színes, francia filmet vetíti a mozi, 5-én pedig A főnök ipkognitóban című szí­nes, francia filmvígjátékot tűzi műsorára. A Vesztesek és győztesek című, színes, olasz— jugoszláv háborús filmdrámát december 6—8-án tekinthetik meg a mozinézők. A szerelemről, a párválasz­tásról szól a Napsugaras sze­mek. Az őszintén szerelmes fiú érzéseit összekuszálja a hirtelen felbukkanó lány, az ellenállhatatlan Monika. A fiú őszinte, s szavai eltaszítják tőle szerelmét. Vajon elég-e egy esztendő arra, hogy tisz­tázódjanak az érzések? A nyári „kísértés” megerősíti a fiatalok szerelmét, vagy vég­leg elszakítja őket egymástól? A párválasztás és a csábító harmadik felbukkanásának problémáját tárgyaló film el­sősorban a fiatalokat érdekel­heti. Látványosságban sem szűkölködik a film, csinosak a főszereplők, különösen a Mó­nikát alakító Janet Agren tű­nik ki különös szépségével. A tájak pedig olyanok, hogy álmodni sem lehet szebbeket. Egy napon Septime úr — Louis de Funes — előkelő vendéglőjébe egy dél-amerikai államfő látogat el — inkog­nitóban. Ám az államférfi rej­télyes körülmélyek között el* ISépszerű oktatási formák Megkezdődött az 1971/72. évi KISZ-oktatás -a rétsági járásban is. A járás területén 28 oktatási körben összesen 848 KISZ-fiatal vesz részt a képzésben. A legnépszerűbbnek az if­júsági előadássorozat bizo­nyult. erre a lakóterületi alapszervezetek csaknem 360 tagja jelentkezett. A marxista diákakadémia több mint 90 hallgatóval a rétsági gimná­ziumban indult. Ezenkívül a politikai vitakörök ipari és mezőgazdasági tagozatán és a Fáklyavivők című oktatási formán vesznek részt a fiata­lok. Felsőpetényben az új okta­tási év kezdete előtt Is folya­Értékelnek A Salgótarjáni városi Ta­nács művelődésügyi osztálya komplex vizsgálatot folytatott a Bartók Béla úti Általános Iskolában. A vizsgálat során foglalkoztak az iskola nevelé­si. tanulmányi munkájával, az úttörőmozgalom helyzetével matosan politikai tájékozta­tásban részesültek a KISZ-esek. Több alkalommal a Szovjet­unióval. a hazafiságra való neveléssel és a közéletre való felkészítéssel kapcsolatos fil­meket vetítettek. November 7. alkalmából például kisfil- meket mutattak be a fiatalok­nak. ezúttal a Vörös jelek, a Vallomás, a Mindennap há­ború. a Vádbeszéd és a Val­lomás a hazáról című alko­tást tekintették meg. A poli­tikai könyvhónap alkalmából könyvkiállítást rendeztek a felsőpetényi fiatalok. Felsőpe- tényben az alapos előkészítés után az új oktatási évben a politikai vitakör mezőgazda- sági tagozata indul, ezen 25 fiatal vesz részt. és mindazokkal, a feladatok­kal, amelyek kapcsolatosak az intézmény működésével. A felmérés eredményének érté­kelésére november 30-án gyűlnek össze a szakosztály vezetői, munkatársai és az is­kola nevelői. ANDRZEJ ZBYCH: .CSAB>WAW (Lengyelből fordította: Varsányi István) 4 • Inge Ring az ablaknál állt és az elsötétítő függöny két szárnya közt jól látta a ka­tonák arcát. Mind egyforma, mind fenyegető; nyugatnak vonultak. Németország szívé­be, győzelmük most már alig­hanem elkerülhetetlen. Inge hirtelen nagyon öregnek érez­te magát; mindössze tizenhét éves volt, de az utóbbi né­hány nap alatt két földren­gést is átélt. Először ők jöttek. Helye­sebben először olyasmit élt át, amit néhány héttel ezelőtt el sem hitt volna: félt. Nagybátyja csak néhány órára érkezett. Levelet ho­zott a lány apjától és el­mondta, hogy az apja az ost­romlott Wroclawban maradt, folyton az óráját leste, s mi­helyt a tehergépkocsik tovább hajtottak, és a fedezet is el­I tűnt utánuk, kifutott a ház­ból. elrohant, a lánytól még csak el sem búcsúzott. Inge apja után Schenk vet­te át a gyógyszertárat, aki még ennek a napnak a reg­gelén is azt kiáltozta, hogy a győzelem biztos, de azért a Führer arcképét levette a fal­ról és az ablakokba lepedő­ket akasztott fehér zászlónak. Anna Maria Elken (bár le­het, hogy nem is ez volt a neve) a kertben elásta SS- egyenruháját, és kijelentette, hogy hamburgi ápolónő, amit okmányokkal is tud igazolni. Berta ráállt, hogy Anna Ma­ria egyelőre náluk lakjék; tulajdonképpen csak Berta nem változott; a konyhában, az ágya fölött, a falon ott ló­gott a Führer kis fényképe. Vagyis hát ebédig ott függött, mert akkor Elken kisasszony, meg sem kérdezve Bertát, le­vette és beledobta a tűzbe. • Valahogy úgy érezték, hogy mindaz, ami annyi éven át lételemük volt. most egysze­riben megszűnt. Inge soha­sem felejti el azt a néhány órát lengyelek bevonulása előtt: a városban, utcákon, a házak előtt ijedt várakozás­sal verődtek csoportokba azok az emberek, akik tegnap még a párt, a Volkssturm, vagy az SA egyenruhájában parádéztak. Védekezésre senki sem gon­dolt; a Bund Deutscher Mä­del Führeringje rikító ruhában egy zsák krumplit vonszolt az üzletből a pince felé. A zekében és agyonszaggatott NSDAP Blockführere foltos lábbeliben defellírozott, mint valami csavargó. — Mi történt a németek­kel? — kérdezte Inge. A férfi csak legyintett. A wroclawi országút felől ők jöttek. Figyelve, lövésre kész fegyverrel. Az utcák már kihaltak voltak, a házak ka­puit is bezárták. Egy harc­kocsi gördült elő; megállt- Inge látta forgó tornyát és a belőle kikémlelő ágyúcsö­vet. De nem ez volt a legrosz- szabb. a legrosszabb még vá­ratott magára. Az éjszakát az egész városka ébren töl­tötte; az utcákon csizmák tűnik. Hosszas hajsza és ren. geteg izgalmas, humoros ka­land után Septime úr az el­nök nyomára bukkan... A színes, francia filmvígjá* fék — Jacques Besnard ren­dezése — számtalan váratlan fordulatot, kacagtató jelene­tet ígér a nézőnek. A kiváló szereplőgárda szintén a film megtekintésére buzdítja a né­zőt Elgondolkoztató, komoly té­mát tárgyal a műsorhét har­madik filmje, a Vesztesek és győztesek. A Montaldo renl dezésében készült film színhe­lye egy fogolytábor, egy ka­nadai ellenőrzés alatt álló gyűjtő- és intemálótábor. A tábor kanadai vezetősége aka­rata ellenére a német, mili­taristák szellemének bűvköré­be kerül, s különféle enged­ményeket tesz a német foglyok javára. S a béke első napjaiban eldördülnek a né­met foglyokból álló kivégző­osztag fegyverei Üj szemszögből veti fel a film a szövetségesek háború utáni magatartását, nevezete­sen a tábort őrző kanadaiak­nak a háborús bűnösökhöz va­ló viszonyát. A nagyszerű alakítások közül is kiemelke­dik a méltán népszerű Fran­co Nero munkája. Nérót már korábbi filmjeiből, a Bűntény a Via Venetón, a Mint a bagoly nappal és A neretvai csata című alkotás­ból ismerhetjük. Sírig tartsd a pofád Ez a címe Csörsz István nemrégiben megjelent köny­vének. amely fiatalokról, pontosabban, a társadalomból magukat kirekeszteni igyekvő huligánokról szóL A fiatal író érdekes, újszerű „tálalásban” mutatja be a csőlakók, lejmo- lók életét, azok elbeszélései alapján. Megismerkedhetünk a mogorva és rettenthetetlen Zord Khánnal. a viharos múl­tú Patkánnyal és társaikkal, a galeri többi tagjával, életé­vel. Mi sodorja ezeket a fia­talokat a csavargásba és a bűnbe? Jó útra téríthetők-e. hajtan dók-e feláldozni külö­nös életfilozófiájukat azért, hogy megváltozzanak? Mi a közvetlen környezet, a társa­dalom feladata az elkallódott fiatalokkal szemben? Ezekre a kérdésekre kaphatunk vá­laszt. illetve magyarázatot, ha elolvassuk a fiatalok kö­rében bizonyára nagv érdek­lődésre számot tartó könyvet döngtek, géppisztolysorozatok hasítottak, harsány Vezény­szavak pattogtak ismeretlen nyelven. Mindnyájan a nagy­szobában tartózkodtak: Ber­ta. Schenk, Anna Maria és ő, féltek lámpát gyújtani, de még beszélni sem mertek hangosan. Inge arra gondolt, hogy a németek nemrég jár­tak Lengyelországban, és ép­pen így vonultak éjszakán­ként végig a lengyel városo­kon, de tűnődése nem hozott enyhületet. Félelme egyre nőtt. — Miért történt ez így? — suttogta. — Mondjátok meg, miért történt ez így? Hallgatás volt a válasz. An­na Maria szünet nélkül ci­garettázott, idegesen járt fel, s alá a szobában, még az ab­lakon is kinézett néhányszor. — Tessék vigyázni — ri- pakodott rá Schenk, — meg­láthatják. Reggel Inge kiszaladt a kertbe. Szép idő volt, igazi tavasz, a hegycsúcsok sok színben pompáztak, mint ál­talában ebben az évszakban. Bepillantott a kis lugasba; megdermedt. Sikolya elhalt ajkán. A földön Marta fe­küdt előtte. Ruhája elszakadt, bal karját ronggyal kötötték át. Amikor Inge föléje hajolt, kinyitotta a szemét. — Marta, Marta ... suttog­ta Inge. (Folytatjukj

Next

/
Thumbnails
Contents