Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

I NAPJAINK IFJÚSÁGA Kamsrahsngvsrseny Balassagyarmaton Obadike üzenete Több mint egy esztendőn át ddlgozott Salgótarjánban, a megyei Madzsar József kór­házban a fiatal néger orvos, a 27 éves, Gilbert Odikpo Obadike. Amikor a sebészeti osztályon érdeklődtem felőle, dr. Lükő Géza főorvos így tá­jékoztatott: — Itt van még nálunk. Én nagyon szeretem őt, elvállal­nám azonnal munkatársnak. Szolgálata leteltével Oba­dike éppen a Honvéd—Dózsa meccset nézte a szülészeti osztály tévéjén, amikor elhív­tuk. — Debrecenben végeztem az orvostudományit — mondja, amint az első meglepetésből felocsúdik. — Miért éppen Magyaror­szágot választotta tanulmá­nyainak színhelyéül? — Sokat hallottam, tanul­tam Magyarországról már otthon az iskolában is. Vizs­gáztam Petőfiből, Kossuthból, a magyar szabadságharcokból. Általában, mi Nigériában sokkal többet tudunk Euró­páról és a magyarok hazájá­ról, mint viszont. Minkét in­kább a hátrányos oldalról is­mernek Obadike egyébként a nigé­riai ibo törzs fia, anyanyelve is ibo. Második anyanyelve­ként beszéli az angolt, hazá­jában ez a hivatalos nyelv. Az angolt már az általános iskolában tanítják, de . beszé­lik a nyelvet a tanulatlan emberek is. És immár har­madik „anyanyelvként” szá­mítja a magyart; tökéletesen beszéli. — Hol járt a mi orszá­gunkban? — Baranya megyét kivéve minden megyében megfordul­tam. — És hogy tetszik Salgó­tarján? — Nagyon. Gyönyörű a kör­nyezete is, csak az a baj, hogy szennyezett a levegő. Én egyébként a vidéki élet híve vagyok, a főváros nekem túl zajos. Obadike szabad idejére vál­tozatos programokat állít ősz- sze magának. Szeret kirán­dulni, pingpongozni, szereti a zenét, a klasszikusat is és a beatet is. Gyűjti a lemezeket, a fekete korongon sok ma­gyar népdalt visz majd haza Lagoszba. Bújja az angol nyelvű szaklapokat, hiszen az orvosi szakkifejezéseket ma­gyarul ismeri, most mind át kell fordítania angolra. És persze buzgón nézi a tévét, elsősorban a sportműsorokat. A Rózsa Sándornak csak az első részét látta.. Nem dohányzik és nem él szeszes itallal. És amint dr. Lükő Géza hozzáteszi: — Bármikor elvállalja az ügyeletet Obadike állandó biztos pont a kórházi ügyele­tén. Sebésznek készül, egy év múlva szakvizsgázik. Persze csak akkor, ha a nálunk töl­tött gyakorlatot beszámítják. —És ha nem? — Akkor legfeljebb vissza­jövök Salgótarjánba — nevet December 13-án búcsúztat­ják a kórházban a fiatal né­ger orvost, a kedves kollégát. Obadike repülőre száll, s elő­ször Londonba utazik, onnan intézi majd a lagoszi klinikai állást. Angliából pedig: irány haza! — Mit üzen a Napjaink If­júsága fiatal olvasóinak? — Nagyon jól éreztem ma-; gam Salgótarjánban, sok ba- j rátát szereztem. Nem hiszem, j hogy találtam volna még egy j várost, ahol ilyen kedvesen! fogadtak, ilyen készséggel se-1 gítettek volna minden ügyes- j bajos dolgomban. A tarjáni- ak közül mindenkit szívesen látok otthon, az én hazámban. — És hogyan találjuk meg, ha egyszer Nigériába vető­dünk? Obadike legyint: — Ó, csak a lagoszi orvosi naplót kell megnézni. Nem probléma engem otthon meg­találni. Számunkra pedig mindösz- sze egy apróka nehézség adó­dik. Az utazás oda-vissza ba- gatell 20 ezer forint. Azért megígérjük, hogy amint együtt lesz az útikölt­ségre való, indulunk, és meg­látogatunk Lagoszban! Szendi Márta Filmtörténet Napjainkban a filmtörténe­ti és filmesztétikai műveltség emelése az ifjúság körében egyre inkább halaszihatatlan feladatnak tűnik. Csak meg. felelő esztétikai normákkal rendelkező, igényes ízlésű, a filmtörténetben is jártas fia­talok képesek eligazodni nap­jaink filmáradatában. Éppen ezért at szécsényi járási mű. velődési központban rendsze­resen hangzanak el előadások e témakörben a fiataloknak. Legközelebb december 8-án „76 éves a mozi” címmel tart előadást Szécsényben Kocsis László, a Nógrád megyei Mo­ziüzemi Vállalat munkatársa. A fiatalok ezt követően meg­tekintik a Stan és Pan című filmet. ' * '•, ' J*:- m * W/ar 'i1 . r**## v, _ * • V. tj'-aTv? 1 y hifi Tizenöt éves az Express ! Tizenöt esztendővel ezelőtt született meg az express if­júsági és Utak Utazási Iroda. A kormány az ifjúsági turiz­mus fejlesztesere nozott hatá­rozatában rendelte el az iroda létrehozását, ameiy a KiöZ központi bizottságának irányí­tása alap j an végzi múmiáját, f eladata az iíjusag bei1- es kullöidi utűztalunaiiak, üdülte­téseitek, ZZO. UivOlull-^..1 —,C megszervezése, a a niagym. iiatalok nemzetközi kapcsola­tainak, továbbfejlesztese, egyáltalán a szabadidő kultú­rái!, hasznos eltöltésével hoz­zájárulni a fiatalos nevelésé­hez. Az Express részt vállal azöanak a natározaloxnak a ni eg valósi tásaool, amelyek az iljusági szövetség céljait je­lenít meg. Nemcsak utaztat es vendégeitet fogad, hanem igyekszik elősegíteni hazáitK es a külföldi iljúság, minde­nekelőtt a baráti államok fia­talsága közötti barátság erősí­tései. A magyar idegenforgalom szervezeteden sajátos szerepet tolt be. A lő—30 éves íiataiok részére igyekszik minél keve­sebb pénzből, minél gazdagabb programot adni. Az általános turisztikai alapelvek mellett figyelembe veszi a fiatalok 6ujátos szakmai és egyéb spe­ciális érdeklődését, nagyobb mozgékonyságát, érdeklődé­sét, tudásvágyát. Hogy mennyire szükséges ez a tevékenység, arról a számok tesznek tanúbizonyságot. 1957- ben összesen ötezer fiatal uta­zott, a legutóbbi év során már kilencvenezer. Több mint 300 utazási irodával áll kapcsolat­ban. Ausztráliát kivéve min­den földrészen vannak partne­rei. Belföldön 190 útvonalon, a/, ország minden részébe or­szágjárást szervez, komplett szolgáltatással, programmal, továbbá tanulmányi kirándu­lásokat az iskolák kívánságá­nak megfelelően. Ifjúsági üdültetési akciókat rövidebb, vagy hosszabb tartózkodással Verőcén, a Duna-kanyarban, Balatonföldváron — az Ex­press nemzetközi üdülőtele­pein, vagy az ország más tá­jain. Különböző Ifjúsági ren­dezvények — ifjúsági napok, találkozók szervezését vállal­ják, azonkívül kulturális és sporteseményeket. A kor­mány, a KISZ központi bi­zottsága, az Országos Idegen- forgalmi Tanács, valamint az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jelentős anya­gi támogatásával működő üdü­lőtelepek, kempingek a 15 év alatlj egyre több fiatalt fogad­tak. Megyénkben 1967-től műkö­dik a kirendeltség. Évente több ezer azoknak a fiatalok­nak a száma, akiknek kultu­rált körülmények között, szí­nes, érdekes programok kere­tében segít bemutatni hazánk és ifjúságunk életét, szocialis­ta fejlődésünk eredményeit; külföldön pedig a szokásos városnézésen kívül baráti ta­lálkozókon, üzemlátogatáso­kon, vitákon az illető orázág életét. 1971-ben eljutottak megyénk fiataljai Moszkvába, Prágába, Costine6tbe, Korcsu- la-szigetére, Primorszkóba, a Fekete-tenger partjára, a Rü- gen-szigetekre, Becsbe, Zako- pánéba, Velencébe, Párizsba, Londonba, Stockholmba. Bel­földön 2700 Nógrád megyei fiatalt utaztattak a különböző tánsasutakon. Különvonat in­dult az V. szegedi ifjúsági na­pokra, a szabadtéri játékokra, hatszáz középiskolás üdült a KÜT-táborokban, 750 fiatal­nak biztosítottak szállást az ifjúsági kempingtáborokban, s még sorolhatnánk a változa­tos programokat, útvonalakat. A jövő év programja még gazdagabb lesz. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az utóbbi 15 év alatt számos eredményt mutat fel. A jól bevált mód­szereket megtartva, az új kö­telezettségeket teljesítve foly­tatja tovább munkáját a ma­gyar ifjúság, valamint a kor­mány ifjúságpolitikájának, a KISZ központi bizottsága cél­kitűzéseinek érdekében. Társastánc* verseny Társas táneYersenvt rendeznek december 12-én Balassagyarmaton a D—1 és D—2 kategóriában, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. A versenyen két külföldi klub is képviselteti ma­gát. Fülekről és Érsekújvárról érkezik két-két páros. Egyébként a versenyre szinte az orszáe minden részéből, s Budapestről is érkeznek táncosok, hiszen e ver­seny az éves országos verseny­naptárban a pontszerzésben is lé­nyeges. A verseny a Balassagyar­maton működő társastáncklub egyre eredményesebb tevékenv* ség ét is bizonyítja, a klub az el­múlt időszakban méltóan repre­zentálja Nógrád társ as tán ckul tú­ráját. Már megvolt az első hócsata Mit mondanál ol a kongresszuson? kinket terhe! a felelősség Már csak néhány nap, s összeül a magyar ifjúsági szövetség legmagasabb fóru­ma, a KISZ VIII. kongresz- szusa. A MÉMOSZ-szék ház­ban. megrendezendő kongresz- szuson megyénk, több küldötte hozzászólásra készül. Közülük kerestük meg Dá­niel Lászlót, a KISZ salgó­tarjáni járási bizottságának titkárát a feleimben szereplő kérdéssel. Dániel László az üttörőmunkával foglalkozó szekció vitájában vesz majd részt. — Mindenekelőtt az ifjúság neveléséről szólnék. Az ifjú­ságpolitikai határozat és az ifiúsági törvény nvomán mindannyiunk előtt világos, mit vár tőlünk a társadalom, önmagunkkal szemben is ezekkel a követelményekkel kell fellépnünk. Az elkövet­kező időszakban már minket terhel a felelősség. Amilyenné neveliük most az ifiabb gene­rációt. az úttörőket is. olvan lesz a iövő fiatalsága és fel­nőtt társadalma. Ez rajtunk múlik. Ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, hogv idővel ra ttunk „kereskedjenek” maid a fiatalok. — Flrrn'’őar>ám azt is. .az úttörők és a KISZ-esek kapcsolatának „oda-vissza” alapon kell kialakulnia. Ezen azt értem, hogy iobban Ö6sze kell hangolni a programokat mindkét részről, egyik fél se határolja el. magát a másik­tól. Sokszor az az érzésem, hogy az úttörők részéről le­hetne aktívabb is a kezdemé- n.yAés- * — Munkásjárás vagyunk, ez nálunk meghatározó. Min­den tevékenységünknek — hogy ezzel a divatos kifeje­zéssel éljek — munkáscentri­kusnak kell lennie. Ebbe a programba kell beilleszte­nünk a fizikai dolgozók gyermekeinek segítését, a nő­politikái határozat végrehaitá sát és még egy egész sor kér­dést Mégpedig úgy. hogy most már ne mástól várjuk a segítséget, inkább mi magunk tegyünk többet az asztalra. — A bányászatról pedig csak annyit: ne meditáljunk most már a bányászat visz- szafejlesztésén. Azon legvünk. hogy a kellő mértékig a lehe­tő legjobban menjen végbe ez a folyamat A kesergésen túl kell, lépni, és megérteni, meg­értetni. hogv a bányászat is ie'enthet perspektívát a fia­taloknak. • A gyermekek és fiatalok ze­nei nevelésében jelentős sze­repet töltenek be Nógrádban is a Filharmónia bérletsoroza- tai. A korábbi tapasztalat bi­zonyítja, hogy a megfelelően válogatott, az életkori sajátos­ságokra is tekintő komolyze­nei hangversenyek alkalma­sak a legifjabb korosztály ze­nei ízlésének fejlesztésére, a majdani hangversenylátogatő közönség kialakítására. Balas­sagyarmaton például ebben az évadban négy előadásból álló sorozatot indítanak A filhar­móniai bérletsorozat első elő­adására december 7-én kerül sor a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központban. A Musí- ca Viva kamaraegyüttes ad hangversenyt. „Piszoklovagok“ itt és ott A hippizmus — világméretű jelenség, de hippik és hippik között különbség van. A hippizmus más Rómában, más Tokióban és ugyancsak más Saigonban. Más persze Budapesten is, ahol leginkább álhippikbe botlunk az ut­cán, és az aluljárókban. A különböző hippitípusokból gyűj­töttünk össze egy csokorra valót. AMSZTERDAM. Az Ameri­kán kívüli világ hippiiováro- sa. Nem véletlenül. A jám­borságáról ismert holland rendőrség és a „hippimene- dékjog”-ot hirdető kormány szemlesütve megy el a leg- tóprongyosabb virággyerekek mellett is, sőt — lehet meg­kapaszkodni! — a politikai karriertől sem zárja el őket. A „Proves” (provokátorok) ne­vű hippitársaság, a „Kabou- ters” (törpék) pedig öt képvi­selőt delegálhattak az Amsz­terdami városi Tanácsba ... „Jó hecc!” — mondják a hosszú hajú városatyák, és halálosan komoly képpel köz- be-közbekotyognak a tanács­üléseken, és minden adandó alkalommal ellenzékbe vonul­nak. Olyan sok ellenkezni- valójuk persze nincsen: ká­bítószert nyilvánosan árulnak minden éjszakai mulatóban: mindenütt felverhetik a sátor­fájukat, a Háborús Emlékmű talapzatának kivételével — itt zajlott le a nemzeti múlt­jukra allergiás polgárok és a szieszta zó hippik egyetlen ko­moly összetűzése —, egyéb­ként annyi koszt szedhetnek magukra, amennyit csak el­bírnak ... wwww RÓMA. A „dolce far nien- te” (édes semmittevés) hívei­nek nagy találkozóhelye: el­lepik a köztereket, a híres Spanyol-lépcsőt, az antik Ró­ma romjait. Gitároznak, el­mélkednek, vakaróznak, száraz kenyeret rágnak, koldulnak, eszik, isszák, befecskendezik, szívják a kábítószert. Az ide­genforgalmukat féltő olaszok undorodó képpel kerülgetik őket, s nincs az az isten, hogy — Nagy gondunk a szak­munkásképzés- Speciális kén- zési formák meghonosítását kell a jövőben szorgalmaz­nunk. főleg könnyűipari, tex­tiles szakmákban, hogv lehe­tőleg gyorsan képzettséghez juttassuk a fiatalokat, főként a nőket A KISZ berkem be­lül pedig nagyobb tekintélyt kell kiharcx>lnl a szakmai ver­senyeknek. Nálunk ezeknek a vetélkedőknek nincsen hagyo­mányuk. s azt hiszem, nem tettünk eleget azért, hogy az őket megillető rangjukra emeljük a szakmai versenye­ket. A jövőben ez mindenkép­pen kiemelt feladatunk lesz. Különösen az úi. stabillá vá­ló üzemek szakmunkás-után­pótlását figyelembe véve ala­kítjuk ki programunkat. Ne­künk is érdekünk, hogv az újonnan települt üzemek ter­melése magasabb szintre emelkedjék. valaki is felvegye a viráglelkű hippistopposokat. wwww \ PÁRIZS. A magát valamire is tartó hippi legfeljebb át­vándorol, ae semmiképp sem telepszik le a francia főváros­ban — nincs jó társaság, az itt élő kollégák csak halovány utánzatai az igazinak. Általá­ban jómódú apuka-anyuka szemefényei, s egyetlen att­rakciójuk, hogy esténként sze­relést öltenek, megszállják a Szajna bal partját, kóvályog­nak a diáknegyed, a Quartier Latin szűk utcácskáin, randa­líroznak a divatos szórakozó­helyeken, s zsebből fizetik az összetört berendezést. Reggel, kötelességtudóan elbaktatnak az iskolába, vagy a munkahe­lyükre, és ha egy mód van rá, még a hosszú hajat is ott­hon hagyják. vwwwv LONDON. „Hová tűnt a sok virág”, teszi fel Marlene Diettrich után szabadon a kérdést az egyik angol lap — „hová tűntek a főváros leg­élénkebb, mozgó színfoltjai?” Na, nem mintha a ritkuló hip­picsoportok láttán a jámbor londoniak félreverték volna a harangokat — annyira nem hiányoznak senkinek sem. (Igaz, az érkezésükből sem csináltak különösebb cécót; az angolok közismert, sztoikus nyugalmával fogadták annak idején a hippiinváziót is.) Angliában, ahol a miniszter- elnök Is tenyérnyi virágokkal díszített inget, nyakkendőt és hosszú hajat visel; ahol Ringó Starr neve elé a „Sir” cím is dukál; ahol a kábítószerek receptjeit a Nemzeti Egészség- ügyi Szervezet maga terjeszti, ma már egyébként sem túl nagy rezon hippinek lenni, így aztán az öregebbek las­sacskán „benősülnek” a társa­dalomba, az újoncok meg ki­vándorolnak Észak-Afrikába, Ázsiába, vagy a még jól menő európai centrumokba. (Teljes kihalás azonban egyelőre nemigen fenyegeti a londoni hippi társadalmat: nemcsak a „hippiexport”, az „import” is meglehetősen nagy.) ZÜRICH. Európa „tisztaszo­bájában”, Svájcban, talán a legsúlyosabb becsületsértés: „dologtalan, piszkos, külföldi”. Ezt így együtt csaknem ki­zárólag a hippi-vendégmun- kátlanokra alkalmazhatják, s a jó svájci polgárok nem is igen mulasztanak el egyetlen ilyen alkalmat sem. Részlet a Jour­nal de Génévé egyik olvasó­leveléből: „Meddig tűrjük ezeknek a piszoklovagoknak a jelenlétét? Mit csinál a kor­mány? Hol a rendőrség? Ha ez így megy tovább, teljesen ellepik legszebb tereinket, ut­cáinkat, szemétládát csinál­nak a városokból...” Pedig a Svájcban sziesztázó hippik ta­lán mind között a legszelídeb­bek: nincsenek hangzatos jel­szavaik, látványos akcióik. „Hagyjanak nekünk békét...” ennyi a válaszuk a dörgedel­mekre. s miután ezt kimond­ták, már nem is igen figyel­nek oda. T. K. NÓGRÁD - 1971. december 4., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents