Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

1 9l!lyen gazdag: 91 H^jarország? gezése végül Is az ország vagyonát a felhalmozott ta­vak. a legfontosabb termé­szeti erőforrások és a ház­tartások tulaidonában levő értékek mérlegében hatá­rozta meg. A nemzeti va­gyon tételeit kimutatták úgynevezett bruttó, vala­mint nettó — tehát érték- csölikentéssel mérsékelt — értékben is. E sajátos nemzeti főkönyv soknullás számai önmaguk­ban természetesen keveset mondanak a közgazdaság szakkérdéseiben avatatlanok számára- Ezért mindenek­előtt olyan kalandozásra invitáljuk az olvasót, amely összehasonlítható, tehát mindnyájunk számára ért­hető. érzékelhető tényekkel szemlélteti nemzeti vagyo­núnkat. Nos, a legfontosabb ilyen tény arról ad hírt, hogy tíz esztendő alatt az ország nemzeti vagyona 30 százalékkal nőtt. Jóllehet, ez az emelkedés mérsékel­tebb a termelés tízeszten­dős bővülésénél, de a kü­lönbség abból származik, hogy a nemzeti vagyonnak hozzávetőleg 40 százalékát adó föld-, erdő- és ásványi vagyon tíz év alatt termé­szetesen nem változhatott. FIGYELEMRE MÉLTÓ az úgynevezett felhalmozódott eszközök — állóeszközök, befejezetlen beruházások és készletek — változása: itt az ütem azonos a termelés emelkedésével, az arány te­hát a közismert beruházási gondok ellenére sem nőtt. Jelentős viszont és az or­szág korszerűsítési irányza­tait sűrítve fejezi ki, hogy tíz esztendő alatt a nemze­ti vagyon „gépek és beren­dezések” tétele csaknem megkétszereződött, 90 szá­zalékkal bővült. Közben számottevően gyarapodtak, gazdagodtak a háztartások is; a lakosság birtokában levő, úgynevezett tartós készletek — ruházati cik­kek. háztartási felszerelések, jármüvek, kultúrcikkek stb. — értéke 60 százalékkal emelkedett. Ha ezt az arányt A romhányi klubkönyvtárban... Nemrégen nyílt meg Romhányban a több ezer kötetes klubkönyvtár, azóta igen népszerű lett a községben. Olvasótermében korosztálytól függetlenül mindig sokan forgatják a legfrissebb napi- és hetilapokat — kulcsár —< A MEGSZOKOTT, napon­ta ismétlődő, újdonságérté­kében is némileg megkopott napihírtípus, a jól ismert igealakokra rímel: felépült, üzembe helyezték, átadták rendeltetésének. •. E hírek összegezett eredményét, amelyet a fejlődés fogalmá­val körvonalazhatunk a legvalósághűbben, alapjában véve mindnyájan látjuk, ér­zékeljük. tapasztaljuk az új lakótelep utcáin sétálva, az új automata gépsor mel­lett dolgozva. Ezúttal az említett napi­hírek* mozaikjaiból összeálló képet megkíséreljük ámya- latdúsabban és — a statisz­tika kalauzolásával — pon­tosabban fölvázolni. A kérdés ugyanis, amelyre vá­laszt fogalmazunk. így hangzik: milyen gazdag Ma­gyarország? Hozzávetőleges értelme­zésben már sokszor, sokfé­le válasz hangzott el erre a kérdésre; ilyen például az a közismert adat, hogy Magyarországon az egy fő­re jutó nemzeti jövedelem mintegy 800 dollár, s hogy országunk a nemzetek fej­lődési mezőnyében nagyjá­ból a közepes helyet foglal­ja el. Ez — most már ösz- szehasonlító becsléssel — azt jelenti, hogy a világ la­kosainak mintegy a negye­de—ötödé nálunk gazda­gabb. fejlettebb országban, háromnegyede—négyötöde bedig a miénknél szegénye­sebb körülmények közepet­te él. KÉRDÉSÜNKRE azonban, Immár az általános körvo­nalrajznál pontosabb felelet is megfogalmazható, a sta­tisztikusok ugyanis leltárt készítettek országunk javai­ról, számokban fejezve ki hazánk nemzeti vagyonát. Mielőtt mindnyájunk kö­rös otthonának e sokatmon­dó, izgalmas vagyoni leltá­ráról tudósítanánk, megje­gyezzük, hogy a nemzeti vagyon fogalmáról, számítá­si módszereiről a szakembe­rek véleménye is eltérő. A Statisztikai Hivatal össze­a lakosság összes fogyasz­tásával hasonlítjuk össze kitűnik, hogy az úgyneve­zett tartós készletnövekedés gyorsabb ütemű volt tíz év alatt. mint az összes fo­gyasztás emelkedése, ami köznapira fordítva azt je­lenti, hogy bevételeinkből mind többet költöttünk a puszta megélhetésen túl. a korszerű életformát képvi­selő javak vásárlására. A nemzeti vagyon szám- osziopai sajátos nvelven tu­dósítanak a társadalom ál­lapotáról. más szóval: érté­keink tulajdonformák sze­rinti megoszlásáról is. A vizsgálat időpontjában Ma­gyarország teljes vagyoná­nak 64 százaléka volt össz­társadalmi tulajdonban, 17 százalék a szövetkezetek kö­zös javainak értéke és a lakosság személyi tulajdona a teljes vagyon 19 százalé­kát tette ki­Időzzünk még az iménti sor utolsó tételénél: a sze­mélyi tulajdon — tehát a családok, a háztartások — javainak bemutatásánál. Azt mondtuk, a tartós ház­tartási készletek értéke tíz év alatt 60 százalékkal nö­vekedett. s most, a részle­tekről szólva hozzátehetjük, a háztartások teljes vagyo­ni helyzete, tehát: a tartós készletek a készpénz és a betétállomány, levonva ez utóbbiból a személyi hitel­tartozásokat — még kedve­zőbb változásokat jelez, a növekedés tízéves aránya ugyanis ilyen módon 90 szá­zalék. Tovább vizsgálva az árnyalatokat kitűnik, hogy a háztartások birtokában levő tiszta vagyon 29,6 szá­zalékát képviselik a ruhá­zati cikkek. 37,7 százalékát a háztartási felszerelések, 9,2 százalékát a járművek, 15,7 százalékát a kultúrcik­kek és 7,8 százalékát egyéb javak. Átlagban egy ház­tartásra 1970‘ben hozzávető­leg 40 ezer forintnyi érték jutott. A NEMZETI VAGYON ftiérlege, mint említettük, tartalmazza a gépek és az épületek, az erdők, a föl­dek é6 a bányák összege­zett statisztikáját is, de a jó gazda forintrészletessé­gű számvetése, a sok-sok részletadat szövevényével, inkább a szakértők, sem­mint a gazdagodásban érde­kelt közvélemény számára jelent sokat. Ezért is emel­tük ki az adatok bozótjából azokat a tényeket, amelyek voltaképpen a legfontosabb­ról, fejlődésünk céljáról, ér­telméről — mindnyájunk gyarapodásáról tudósítanak. Tábori András A csöppnyi asztalon színes képek sorakoznak. Rajtuk ma­darak. Van itt minden, amit csak egy hároméves gyerek ismerhet, vagy meg kell Is­mernie. Margitka óvó néni köré so­rakoztak és kórusban talál­gatják, melyik kép milyen madarat is ábrázolhat. — Ezt a hosszú lábú, piros csőrű madarat hogy hívják? — mutatja fel az óvó néni a rajzot. Egy bátortalan hang meg­szólal : — Ez a rigó .. Mire a többiek kórusban hurrogják le: — Ne mondj ilyen butákat, ez a hosszú lábú gólya! A pásztói 1-es számú Óvoda kiscsoportja ebben az évben lett úgynevezett kísérleti cso­port. Drazsdik Gyuláné, Mar­gitka óvó nétii a csoport veze­tője. PontosarT húsz év,e óvónő és húsz éve dolgozik ebben az óvódéban ... A szép, barátságos csoport- szobában közben ebédhez ké­szülődnek az óvodások. Kis­csoportosok, most kerültek szeptemberben először óvodá­Kincsei keresnek Tavaly januárban kezdte meg Salgótarjánban tevékeny­ségét a Magyar Állami Föld­tani Intézet észak-magyaror­szági területi szolgálata. Nóg- rád. Heves és Borsod megye egész területe munkaterületük. Két geológusmérnök, két tech­nikus és egy adminisztrátor tartozik a szolgálat létszámá­ba. A sokoldalú geológiai és földtani feladat, amit a szol­gálat kapott, egyik igen fon­tos területe a bányászati mel­léktevékenységek földtani, hatósági felülvizsgálata. A bányatörvénnyel kapcsolatos rendeletek betartásának ellen­őrzése az ásványvagyon-véde- lem szem előtt tartásával, ugyancsak feladatuk. Ezenkí­vül természetesen a földtani ismeretek, kutatási eredmé­nyek alapján szakmai taná­csokkal is elősegítik a terület, és ezen belül megyénk építő­ipari alapanyaggondjainak megoldását. Talán jó is, hogy éppen Salgótarján adott szék­helyet a szolgálatnak, és így megyénk valószínű, előtérbe is került munkájuk során. Ben­nünket különösen ez az utóbbi dolog, az építőanyag érdekel. Kéri János osztályvezető fő­mérnöktől éppen arról kértünk tájékoztatást, hogy az elmúlt két év alatt milyen eredmé­nyeket értek él? Mit ad az Ipoly? A geológusokat általában úgy szokták emlegetni, hogy ők a kincskeresők, kincskuta­tók. Mit kerestek és mit talál­tak az elmúlt időszakban me­gyénk területén? — Munkánkat elsősorban a már. működő építőanyag-ipari bányák felmérésével kezdtük. Ezt jóformáin már befejeztük. A megyében 58 építőanyag-bá­nya működik kisebb-nagyobb kapacitással, amiből a minősí­tés szerint csak 26 helyen bá­nyásznak, illetve termelnek ásványi nyersanyagot. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy eny- nyi helyen van a fejlesztésre lehetőség — válaszolta Kéri János, majd így folytatta: — A megye területén talál­ható homokok gyenge minő­ségűek. Agyagbetelepülések miatt gépesített termelésről nem lehet szó, csak kézi, sze­lektív művelésről. De még így is csak bizonyos előkészítés után felelnek meg ezek a ho­mokok az építőipari minőségi követelményeknek. Elsősor­ban a községek homokellátá­sában van jelentőségük. Ku­tatásukat tehát csak nagyon indokolt esetben írtuk elő. Építőipari alapanyagként használható kavics, kivéve az Ipoly és nagyobb patakok ka­vicsteraszait, hasonló minősé­gűek a homokhoz. Az Ipoly és a Lókos-patak teraszkavi­csát. az elmúlt években egyéb­ként éppen a megye távlati vízellátásának tervezése érde­kében, az Országos Vízügyi Hivatal és a Nógrád megyei Tanács közösen megkutattatta. Az Ipoly és a Lókos-patak ka­vicshordaléka ivóvíz minőségű, szűrt vizet tárol, ezért olyan védett terület, amelyen kavics- bányászatot folytatni nem sza­bad. Nagy kincs a víz Nóg- rádban. Az Ipoljmak viszont azon területeire, amit a táv­lati vízkutatás nem köt le, el­kezdődött egy felderítő, ka­vicskutatási program készítése. Csak az ismeretek után dönt­hető el, hogy milyen kapacitá­sú kavicsbányák nyithatók az Ipoly árterében. Andezit a hegyekben Ugyanezt a kutatást a Ló­kos-patak területén is el kell majd végezni. Már most biz­tos, hogy a megye kavicsellátá­sa szempontjából a Zagyva, megyénk területén kívül eső törmelékkúpja látszik megol­dásnak. Apc és Lőrinci kör­nyéke, ezektől a községektől délre eső terület, amit vi­szont bányák nyitása szem­pontjából még jobban meg kell kutatni. Andezit és bazalt építőkö­vekre, illetve ezek kitermelé­sére a legnagyobb a fejlesztési lehetőség Nógrádban. Elsősor­ban az út-, vasútépítő anyagot képező andezit jöhet számítás­ba egyrészt a Karancs, más­részt a Cserhát és a Mátra Nógrád megyei területein, ahol a lávaanyag a felszín alatt igen nagy területen he­lyezkedik el. Ilyen andeztibá- nyák már működnek is Ka­ran cslapuj tőn, Hollókő-Zsuny- pusztán, Jobbágyiban. Az idén kezdődött meg javaslatunk alapján Pásztón és Somoskő­újfaluban hasonló andezitte­rületek kutatása. Külön említést érdemel a Bér—Szirák határában rejlő, jó minőségű, csiszolható ande­zit, amit véleményünk szerint feltétlen komolyan kell kezel­ni, és a bánya beindításáról gondoskodni. Ez az úgyneve­zett fekete-szürke andezit csi­szolás után olyan fényezett, hogy vetekszik a színe a svéd márvánnyal. Több millió ton­nára tehető ez az ásványi nyersanyag, ami értékes, hi­szen négyzetméterenként, a csiszolt felületet számítva, mintegy 2800—3000 forint ér­tékű. Hulladéka is kiváló zú­zalék, amit mozaikgyártásra lehetne felhasználni. Már csak azért is érdekes ez az ásványi nyersanyag, hiszen hasonlót drága pénzen importálunk ma még. Hogy ki lesz majd a bá­nyatulajdonos, ezt egyelőre nem lehet tudni. Kétségtelen viszont hogy érdemes a bá­nyanyitás gondolatával fog­lalkozni. Ehhez mi csak szak­tanácsot szolgáltathatunk. Számításba jöhet még egyéb­ként Mátraverebély—Nagyba- tony községek között, a jelen­leg is működő Tiribes-akna felett, a kőerdőtető nagytöme­gű andezitkutatása, vagy Szu- ha határában a jelenlegi Mén- kes-bánva területén elhelyez­kedő Hajnács-hegy andezitje. Mészkövek v és meszes tufák A bányák tervezését termé­szetesen minden esajben meg­felelő kutatásnak Kell meg­előzni. Tapasztalataink viszont arra figyelmeztetnek, hogy a már működő, egyes bányáknál is érdemes lenne felhívni a figyelmet a bányatörvény, Il­letve, az ezzel kapcsolatos ren­deletek végrehajtására. Nem valami jó tapasztalataink van­nak ezzel kapcsolatban a ka- rancslapujtői termelőszövetke­zetnél és a szécsényi Tö- VÁLL-nál sem. Az utóbbi há­romszori határidő-módosítással sem tett eleget a vonatkozó rendeleteknek. A bánya kuta­tását nem fejezte be. A ka- rancslapujtői andezitbánya vi­szont a megye legnagyobb kő­bányája, de itt sem rendel­keznek megfelelő térképpel, amit sürgősen pótolniok kell, a kutatási eredmények alapján. A megye területén egyéb­ként még számításba jöhetnek a különböző talajjavító anya­gok közül a laza szerkezetű mészkövek és meszes tufák. Az elmúlt évben például a szupataki tsz-nek mintegy 250 ezer forint értékű kutatási se­gítséget adtunk. A központi földtani hivatal hitelkeretének terhére megkutattuk mészkő­területüket és az összefoglaló jelentés hamarosan elkészül. Mészkőtermelést egyébként Márkháza területén is lehet folytatni. Befejezésül érdemes szólni a Nézsa környéki festékföld, és a nagy tisztaságú mészkőbá­nyászati tevékenységről, amit a nógrádsápi tsz szakszerűen és eredményesen folytat. A jövő­ben munkájukhoz az eddiginél még nagyobb segítséget kívá­nunk adni — mondotta be­fejezésül Kéri János osztály- vezető geológusmérnök. Bodó János Cinke, gólya, kisrigó... ba, de máris önállóan rákos- gatják a játékokat Aztán so­rakoznak, indulnak kezet mos­ni. Varga Tiborné vezető óvó­nő mosolyogva fordul Drazs- diknéhoz. — Ugye kár volt izgulni Margitka. Ezek a kicsinyek, annyit fejlődtek szeptember óta, hogy bámulatos. Kísérleti csoportban dolgoz­ni ugyanis nagy feladatot je­lent óvónőnek, gyerekeknek egyaránt. Bár Margitka óvó néninek húszéves gyakorlat, nagy-nagy tapasztalat áll a háta mögött, mégis félve in­dult neki az első „kísérleti” esztendőnek. Harmincöt gye­rekkel úgy foglalkozni, hogy azok kényszerűség nélkül, ön­állóan vegyenek részt a be­szélgetésekben, ott tudják hagyni a játékot egy-egy mese kedvéért, új módszereket kö­vetel. A gyerekek ez alatt a né­hány hét alatt már megszok­ták, hogy nem „kell” oda­menni az óvó nénihez, ha fog­lalkozást tart. Mégis, egyre többen csoportosulnak köréje, mert rájöttek, hogy az óvó nénitől nagyon-nagyon érde­kes dolgokat lehet hallani.., — Először tartottunk attól is, hogy a szülők esetleg „ne­hezményezik” a kísérleti ok­tatást. Ezért úgy határoztunk, hogy úgynevezett nyílt napo­kat tartunk. Ilyenkor a papák és a mamák bátran eljöhet­nek az óvodába. Előttük fo­lyik a munka, és látják mit tud már a gyerek. Közben visszasorakoztak a kicsinyek. Olyan csönd, nyu­galom van, hogy a látogató szinte meglepődik. Itt nincs lökdösődés, zaj. verekedés, kiabálás. Alinak egymás mö­gött sorban a kisfiúk és a kislányok. Egyenként men­nek a nagy asztalhoz, ahová tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, poharakat készí­tett ki a daduska néni. Mint a felnőttek, önállóan kiszolgál­ják saját magukat, minden* ki viszi a tányérját, poharát, evőeszközét a helyére, a kis székre, az asztal mellé. Aztán már csak az óvó néni­re figyelnek, aki nagy merő­kanállal szedi a levest. Mire a mákos núdli kerül sorra, mindenkinek üres a tányérja. Nem csoda, ez egyik kedvenc étel itt, a csoportban .., — Meggyőződésem, hogy az Ú1 óvodai program sokkal többet ad a gyerekeknek, job­ban előkészíti őket az iskolá­ra. önállóságra, érdeklődésre szoktatja valamennyiüket — zárja le a beszélgetést az óvó néni. Ez annál inkább időszerű, mert közben a szekrényből előkerültek a kiságyak és a kiscsoportos ovisok délutáni pihenőre tértek.., Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1971. december 28., kedd $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents