Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

Á , 1VVV Ail WWW\(W^vWlA 'A vl^A^/WVVWWWWVWWWWV -VV^ArtMrt(VWVVA/VMA/VVV Nap közben hiába, hogy né­hány órát felmelegedett az idő, amikor az ezeréves csemetekert mögött lebukott a Nap, átlátszó köd ülepedett a földre, és dér­lepte lett a rét. Az utak bér­cén,, a fenyvesek is megfehéred- tek. Az emberek letették az ásót, hazafelé készülődték. Moz- gástalannak érezték a közelgő, deresedé estét. Egyikük megje­gyezte:- Mégiscsak december ez, karácsonyt váró. Ebben a hangulatban végez­ték a munkát Is. Komótosan, szomorúsógtó| borÚ5 a tekinte. mert nem sürgeti őket az idő, te Ha nem „ó|ítanák meg, órá. a föld pihen. Ha ilyentájt ha- kjg egy pontrQ meredne> A laszthatatalan tennivaló van, az fenyves, ,f fgy nézte, Az kavar. a disznóvágás. Arra pedig tar- gQtt gortdo,atábani hogy talékolták a napot. Azért mecseréjüket. Ott érte őt a ha­tóság embere és közölte Hege­dűssel:- Felesége a bank pénzével nem tud elszámolni. Asszonya a helyi takarék- pénztárt vezette. Hegedűs úgy érezte, lába alatt inog a talaj. Az előbb még dicsőítő tekintetek gúnyossá váltak körülötte. A ba­rátjáé komorrá. Rövid idő múl­va egyedül maradt, elszéledtek mellőle az emberek. Ezután már gyorsan múltak a napok, s mintha egy mély akna nyílt vol­na meg alatta, egyre mélyebb­re zuhant. Elbocsátották az állá­sából. Végigjárto a megyét, a r' fél ország üzemeit, sehol nem 0 állhatott meg. Munkakönyvébe nek gondolatától felvidultak éi íílí!* T. "em ^ V magaban, olatta. Mert az, ak: újat ó||l-,ottak kl. ö di k csipkelődtek legfiatalabb tár- még nem ,agadt0 meg> jdős ^ ^ ^ nézett dermedt arccal a fény- “"^7’ ”. " ',”"1 9/60 e'0'' Qmit 0 börtönre ítélt sötétjéből nézi ot, hangtalanul feleségéért érzett. Az idén visz­siratva. szaténfergett szülőföldjére, Pró­Egy évtizeddel ezelőtt, karri- bálkozott erdei munkával, nem er előtt állt ez az ember. Jó sikerült. Munka közben ott is ngyalkát megjelenésű, feddhetetlen falu- merengett, nem figyelt, kis hí­e~I m UavI/omF (o! Cl ! ____ _I ' i , , s ukkal, aki komor volt, és csak édesQnyja> az js csak a szoba nézett dermedt arccal a feny­ves felé. Az a sovány, barázdált arcú — abban a hitben, hogy jó kedvet kovácsol — hazaindulás előtt, odaszólt a fiatanak: — Imre, talán az anc,,------ , , , , várod a fenyvesből* sl fiatatemberkent fedezte fel a jan maga alá temette egy le­- Hagyjátok Hegedűst - szólt kenyér9yár akkori ig°*3°‘ója. döntött fa. Mintha akkor, az er­ei nevető emberekre a csoport- Rábízták üzem vezetését A dőben, a halál közelsége téri­vezető 1® fizetéssel, hatalommal, meg- tette volna magához. Ilyen kö­^Hírta Hegedűst, menjen vele nyerő külsővel e9y-kettőre °z «I még nem találkozott vele. megnézni a kiásott gödröket. A érdek'"* középpontjába ke- Feleszmélt-e. vagy ki tudná, ­kerítésoszlopoknak ásták, amit a rült‘ "kennel felruházták csak sorsába törődve elszegődött a major körül állítanak fel. Már azzal "em- ho9y ° va' lsz'hez' °ho1 most ls Indultak, amikor a portáról sza- rosba k<;rü't f,a*al"ak b°3ya,| Megbecsülik, ő pedig dolgozik, ladt egy lány. hogy keresik He- ke" ^selkednie és felelősséggel Szótlanul, olykor elmerengve gedüs Imrét, menjen az öltözőbe, dolgoznia. Egy esztendő sem telt De a fiával is találkozhat, aki mór Hegedűsnek megmozdult a gon- *'• munkaldő 0,att bohém tór‘ lízéves* öltözteti, dédelgeti. Fáj- delate. Az utóbbi hónapokban sasá99°' Balassagyarmaton mu- dalmót gyógyítja a gyerekkel, csak a rendőrség kereste. Most 'otott A'”*kor “x igazgató ke- Egyre idegesebb lett öttől a Is azok lehetnek. Kit érdekel- re**®‘ csa a uzemv®z® gondolattól, hogy végül is el kell hetek még én a rendőrségen ki- s* * ta a ta. egis, a e e os mennje az öltöZobe> pedig már vül? Keserű lett a szájaíze. Az ségre vonás csa tesse °sse békén hagyhatnák, ha másért első alkalommal akkor vonták vo L , ya" ^neZ0’ azza ° eie nem, a gyerek miatt. Meg Is felelősségre, amikor annyira be- ny^9.V °3y a m°l _ iata ° fogadom, ha kell: soha többé rúgott, hogy megfeledkezve ma- szl aja a * mmt a regie vo - nem v^tek_ c$ak |sm^t egyfltt lé­gáréi, sértegette az embereket ta ‘ hessünk. Dsszeszorult a torka. Valaki feljelentette. Erre figyel- Lassan afkonyodott. Hegedűs Aztán elhatározta magát, mert meztetést kapott, de semmit lmre még mindig ásójáról ka- mds kj^ nem vo|b mennje kel- sem ért neki, mert megismétel- Porta a sarat Mindent csinált !ett. te. Hatóságilag kellett kitiltani a volna, hogy húzza az időt. Nem Az 5|t-z-ben ré , barétaivo|. szórakozóhelyekről. Elkeseredés- °k°rt az öltözőbe menni. Jo lett ,ak CsQk arra kértékj becsü, bői. dacból, ki tudja? - me- volna soha oda nem érni Megint meg ^ A kért 6nma. gint leitta magát, és a tilalom megalázzák. Éppen az ünnepek g(Wrt É|ete még rendre fo(du|. ellenére, bement a presszóba. Az előtt, amikor munkával sem ^ hiszen fiata| H düs ösz. útjába kerülő első embert min- tudja feledtetni helyzetét. Ott- szeharap,Q Q száját> hogy ne dennek lehordta. Tizenöt napra hónról sem mozdulhat ki. Egyet- |ássák q VQna Iósót Szeme e|. bezárták, és a felügyeletet egy len megvénhedt, falus, szobába hogy e|zárja Q k évre meghosszabbították felette. k°t'k o törvények. gyanó k5nnyeL Másnap a bo,t. Mp^t azt mondják rá a falu- Akkor jókedvűen beszélgettek ban járti karácsonyi holmikat vá- ban, hogy lecsúszott ember. Ezt cimborájával, Szilágyi Rezsővel. sáro|t. Délután kiment a dér­látni ugyan nem lehet rajta. De- ö volt egyetlen barátja, aki pl- tő) csi||ogó fenyvesbe, rék, magas ember, dús hajú. Ha rongatta szertelenségéért. Körű­nem iszik, értelem az arcán, de lőttük társaság. Hallgatták esz- Bobál Gyula Egy kis családot alkotnak ron. Most rám került a sor. — ök ünnepelnek, ml vb ma este azok a határőrök is, Járőrparancsnok leszek. — gyázunk rájuk. Rájuk, az akik nem hagyhatják el az mondja Hrncsjár János őr- egész nagy családra, dolgozó őrsöt, akik ebben a közösség- vezető, ben ünnepük a fenyőfa — János 1ó barátom. Ta- ünnepét. Szorgos férfiké* pasztáit határőr. Vele szíve* Hrncsjár János: Békében is harci feladatot teljesítünk zek díszítették azt a fér sen megyék járőrszolgálatba- nyőfát, amelyet az őrs klub- Én leszek a járőrtárs. helyiségében felállítottak. Itt is megtalálható a fa alatt az ünnepek előtt ajándék: ki-ki a végzett, a megérdemelt munka alapján kapja. Irodalmi műsor, szel­lemi vetélkedő, vidámság, Zene tarkítja a békesség ün­nepének estjét. S amikor meg­gyújtják majd a gyertyákat; a csillagszórókat a fákon, az ügyeletes beszól a KlSZ-helyi- ségbe. s csak annyit mond: — Hmcsjár János őrvezető, Fábián Ignác őrvezető szol­gálattételre jelentkezzék! Hmcsjár János őrvezető már kipróbált, tapasztalt ha­tárőr. Most a harmadik évét szolgálja a határőrségnél. Ko­rábban az építőipari vállalat­nál mint szobafestő dolgozott. Emléke is akad néhány. Ku­tyájával eddig három határ­sértőt kísért az őrsre. A két határőrrel még az beszélgettünk, amint népünkre. Nálunk nincs ün­nep. A határt télen-nyáron, munka- és ünnepnap őrizni kell. ezt fogadtuk eskünkben is. Nehéz a ml szolgálatunk. Minden idegszálunkkal a ha­tárt vigyázzuk. Kicsit nehéz ez ilyenkor, karácsony éjsza­káién- Mások a fenyőfa alatt, meleg szobában gondolnak szeretteikre, mi pedig fenyő­fa alatt teljesítjük szolgála­tunkat. Még csak gondolni sem lehet másra, nehogy el­terelje figyelmünket a határ őrizetéről. Fábián Ignác is nehéz hely­zetben van Néki a szülőkön kívül négy testvére ünnepli otthon a karácsonyt. — Mi harci feladatot kap­tunk. s ezt kötelességünk tel" iesíteni, hogy megőrizzük a többiek békés ünnepét. Hogy gondolunk-é majd haza? Egy határőrnek szolgálatteljesítés közben több irányba is kell koncentrálnia- Tapasztalat már, hogy ünnepnapokon, na­gyobb a mozgás a határöve­zetben. Mi itt egy testvéri ország határán járunk, de a határsértő itt is határsértő. Most Is magam előtt látom a két tapasztalt határőrt, Hmcsjár Jánostól megtudtuk, barátságos 111 otthagyják a meleg, KlSZ-klubot. A Fábián Ignác őrvezető el­múlt egy éve, hogy a határ­őrségnél teljesít szolgálatot Érsekvadkerti fiú. az ipoly- szögi tanácsnál dolgozott k<r rábban, mint a községi tanács vb-titkára. Fábián Ignác: megőrizzük a többiek békés ünnepét hogy édesanyja és édesapja többiek lemezt cserélne® a most kettesben ünnepli otthon lemezjátszón, vidámak, fel- Karácsonykor még nem a béke. a fenyőfa ünnepét, a szabadultak. Nevetnek a szél­voltam szolgálatban a haté- karácsonyt. lemi vetélkedő egy-egy vála­************************* ************* *********** A ***»»***iu********á***********Jh******************* A* ********** pSan’csnok1^ táblán* Ignác Mintha a meséből jött vol­na, úgy áll itt Piroska a felnőttek között. A meséből, amely így kezdődik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon jó, szófogadó kis­lány. akit Piroskának hívtak, Piroska nem akar hazamenni esőrrenés, s az egyik üveg­ből kifolyt az ital. A gyer­mek üres kézzel ment haza. Ki kellett fizetnie az eltört üveget, és nem volt több ,, , ,,, , , pénz nála. Otthon az apa , a lánya, és egyáltalán nem el kellett bújnia, az édesap- batyut: nézzék meg, meny- akácfát ragadott. Sérülések és mindenki nagyon szeret- olyan nagy legény, mint az ja dugta el, amikor megér- nyire törődtek a gyermekkel. az arcon és a gerincen. Pi­te. Ki ne ismerné Piroska előbb, amikor hetet-havat keztek az összeírok, hogy A vasalt ruhákat Piroska roska sírva rohant el otthon­történetét? A kislányét, akit összehordott ^mentségére, felvegyék Piroskát is azok rakosgatja. Hármat külön rói; és tudta, hogy soha töb­süülei úgy indítottak útnak, nünt aki nem bűnös. közé a gyerekek közé, akik rak. Mutatja a bíráknak. Ez bé' nem megy haza. hogy vigyázz magadra, és aki A kislány pedig beszél, szeptemberben iskolába men- az övé! Ez a három az övé! a farkassal történt kalandja Beszél a verésekről. A véré- nek. ötször dugta el az ap- A tornacipőt, amiben télen Innen, a tárgyalóteremből után szerencsésen hazaért, sokról, amiket piszkavassal, ja. Piroska beszél, és nem járt. azt nem tudja megmu- Bir°ska hazaindul. Haza, az Anyukája jó falatokkal ked- fadarabbal, cipővel kapott, tudja, hogy tíz centivel ala- tatni, azt nem hozták eL gondozottak közé. El­veskedett, s a vidám vacso- Mert ott, a vádlottak pad- csonyabb, és tíz kilóval Nappal nedvesek, éjszaka fa- mondta azt. amire a felnőt­rán részt vett Bodri kutya, ián ülő férfi, ahol érte, ütőt- könnyebb, mint azok a gye- gyosak a bokrok, amelyek ^eli kíváncsiak voltak. Nem te. Mindennel, ami a keze rekek, akik már ötödikbe ismerik Piroskát, ismerik a tudía> h°Sy apját tíz hónap a felnőt- ügyébe akadt. Verte éveken járnak, és már régen el is kislány álmát. Az álmok el- börtön várja, ifjúság elleni át, a most tizenegy és fél- felejtették a mesebeli Piros- felejtették a szüleit. El azt bűntettért. Piroskát ez nem a tárgyaló- éves kislányt. ka történetét. a négy—öt órát, amit napon- *s érdekli, ö csak azt tudja, ülő barna Fordul Piroska jobbra, az- Honnan is tudna kilókról, ként kukoricán kellett tér- bogy haza nem akar menni, meg Cili cica is. Piroska csak áll tek között, forgolódik, csának találja termet. Mélyen szemét rajtafelejti a bírón, tán balra. Mindig ahonnan mikor jóformán kenyéren depelnie, az ütéseket, ame- ^ertí aho1 most van. nagyon ................................. ................ ................. napokra löl érzi magát. Piroska na­gyon várja a karácsonyt, és már egy dalt is tanult. Kis m ert nem tudja mit jelent a a kérdés jön. Félkörben fel- élt a. gyermek. A mások ál- iyek elől, sokszor mentelmi jog, mint ahogy nőttek ülik körül a kislányt, tál eldobott kenyéren, amit elmenekült. hallotta Mindent elmond. A szüleié- a kukákban szedett össze. Akkor is futott, ahogy soha életében nem----------- ------ • — 4. AiUWl iO XUtUtll Cili V'frJ Cl | C 1 Jt a mesebeli Piroska történe- se évszámától az új marná- Ott hátul, a pádon csak ül a lába bírta, amikor a fején karácsony, nagy karácsony- tét sem. Előrenéz, az asztal ig, az új kistestvérig. Beszél férfi. Nem lehet egy szava sérült meg az apja rúgásá énekli maid e^vntt a tnhhi. mellett ülő három és véletlenül hátra a fejét. emberre, a fizetések utáni nagy évé- sem. Hallgatja gyermeke íté- tóL Ekkor volt először éle­sem fordítja sekről, az édesapa italozásai- letét, akit éveken át letaga- tében orvosnál. A körzeti Egyszer sem ról. Egyszerű szavakkal fo- dott a világ elől. Csend van gyermekrendelőben Piroská­énekli majd együtt a többi ekkel, a közös, nagy fenyő­fa alatt. Piroska iskolába is jár. Első osztályba, és az néz oda, ahol az a férfi ül, galmaz. Nem tudja, mit je- a teremben. Csak Piroska nak nincs kartonja. Egyet- Sz-betűnél tartanak. Sz. mint akit Piroskának úgy kellene lent „értelmi, érzelmi fejlő- hangját hallani. Az egyikül- len oltást nem kapott. Újból szeretet­szólítani: édesapa. Piroska dés”, vagy az „teljesen el- nők kicsit hátrafordul. Ru- a verésekről beszél. Arról, csak a verésekre emlékezik, maradt”. Piroska nem isme- hadarabok vannak az aszta- amikor pálinkáért ment — A férfi pedig, az édesapa ri a szakszavakat. A kislány Ion. A hallgatóság közül az küldték otthonról. Vékony csak ül. hallgatja, mit mond most ott tart, hogy mindig egyik asszony adta előre a keze a polcon matatott, Szokács László járőrtárs már a szobájában ölti magára a szolgálati ru­hát­Szinte látom,1 amikor a szolgálati szobában felsorakoz­nak az ügyeletes társaságá­ban, s parancsnokuk meg­tartja az eligazítást: felada­tuk: a határszakasz őrzése. Minden este, de most kü­lönösen csendes a község ut­cája. Az ablakokból csillag­szórók, gyertyák fényei ra­gyognak. Másutt csendesen szól a rádió, képet vetít a te­levízió. Együtt van a család.' Hmcsjár János és Fábián Ignác hiányzik a meleg, csa­ládi otthonból. Csizmájuk na­gyokat koppan a község ut­cájának kövezetén. Aztán mindig feljebb haladnak. Feljebb kapaszkodnak a Ka- ramcs gerincén az országha­tárra- Figyelőállást foglalnak egy fenyőfa alatt, mintha jel­képes is lenne ez a szolgálati hely. Minden neszre figyel­nek. S amikor nagyon csen­des, békés a határ, Hrncsjár János járőrparancsnok bizo­nyára átnyújtja kezét járőr- társának. Fábián Ignácnakj és halk szóval ennyit mond? — Békés, boldog karácsonyi ünnepeket <. Somogyvárl László | NÓGRAD — 1971. december 25., szombat 7

Next

/
Thumbnails
Contents