Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
/v Eredmények útján Salgótarján ötven éve A rany vasár nap VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGR AI MS7MP NüC.RÁt) MF GY F.I BIZOTTSÁGA FSA /AFGYEI T A N A C S / ÚAP^A Azt értjük: béke! J uhász Ferenc költő tavaly ilyenkor érdekfeszítő interjúban számolt be arról, mit tekint a maga ars poétikájának. Különös aktualitást adott a beszélgetésnek az akkori helyzet, s alapjaiban motiválta az egész beszélgetés mondanivalóját egyetlen mondat: Hiszek az élet értelmében. Ha közhelyként hangzik is, de karácsonykor, a csillogóra díszített fenyőfák, s a gazdagon terített családi asztalok láttán nem győzhetjük eléggé hangsúlyozni a költő szavainak nemes veretét, mivel ez az ünnep a bizalom, a szeretet, a humánum és a jövőbe vetett, megalapozott bizakodás ünnepe. Szeretet, béke, számvetés emberi dolgainkról, ez a karácsony igazi értelme és lényege. De lehet-e ezen a napon számadást készíteni úgy, hogy ne tekintsünk túl saját egyéni ügyeinken? Aligha, mert azok szorosan kapcsolódnak és kötődnek a nagyvilág dolgaihoz. Az egyén szorosan elhatárolt elszigeteltsége napjainkra ugyanis szinte teljesen megszűnt. Hallgassuk meg a legegyszerűbb embert: két mondatot is alig váltunk vele, amikor már azt mondja, a karácsony alatt azt érti: béke, és lehetnek ugyan kisebb-nagyobb bizonytalanságok a holnapban, ezek azonban eltörpülnek amellett a nagy kívánság mellett, hogy továbbra is az ideihez hasonló körülmények között éljünk, s az ünnepi rádió- és televízióműsort továbbra se szakítsák félbe a legújabb harctéri eseményekről tudósító rendkívüli hadi j elöntések. Ebből a szempontból vizsgálva a két karácsony közötti időszakot, nem kis örömmel mondhatjuk: a mai nap kitűnő alkalmat kínál a felmérésekre. Legelsőként elégedetten állapíthatjuk meg, hogy miközben a fenyőfák meleg fényt adó gyertyáira és csiilags/óróira, valamint gyermekeink örömtől sugárzó arcára nézünk, nem kell a régebbi, szorongó nyugtalansággal tekintenünk Európára sem. Igaz, most is dűl a szennyes indokínai agresszió, a közel-keleti konfliktus sem jutott a térség és a világ érdekeinek legjobban megfelelő nyugvópontra, s csupán néhány napja hallgattak el a fegyverek — reméljük végérvényesen — a Hindusztán-félszigeten, mégis elmondhatjuk, hogy különösen Európában, sokat haladtunk előre a béke, a’ biztonság és a népek közötti együttműködés megvalósulásának útján. Földünkön, mint eddigi történelme során mindig, napjainkban is különböző érdekek motiválják és táplálják az egyenetlenséget, a nemzetek közötti ellentéteket. Biztató azonban, hogy mind jobban megszilárdul az az erő, amelyik békés, az emberi haladást szolgáló szándékaival megszabja a fejlődés minden dolgozó számára kedvező irányát. A két karácsony között még a korábbiaknál is kézzelfoghatóbban tapasztalhattuk, hogy a szocialista tábor, a Varsói Szerződés országai egyesített erőfeszítéseinek eredményeként mind nagyobb teret nyer Európában és a világon is a politikai józanság. Sok példát lehetne erre felsorolni, mert egy esztendő távlatában is nagyon gazdag a példatár. Ez- alkalommal azonban, inkább csak érzékeltetésként mondjuk el, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország lankadást nem ismerő politikai és diplomáciai munkájának következtében egész világunkban, de különösen sokat szenvedett Európánkban tovább növekedtek a béke esélyei. > Emlékezzü! & egy röpke ideig. .* A második világháborút követően több mint két évt :edig aggodalmakkal, félelmekkel terhes feszültségben éltünk. A nyugati világnak a NATO táborába tömörült, revan- sot óhajtó katona bajnokai fegyverek és politikai machinációk arzenálját sorakoztatták fel békénk, biztonságunk, tehát közvetlen személyes érdekeink ellen., S hogy Európa viszonylagos békéje mégis fennmaradt, s a világ más térségeiben is csak lokális konfliktusok zavarták a nyugalmat, az nem rajtuk, hanem a Szovjetunión, a szocialista táboron és a békés haladást igenlő erőkön múlott. Ez a százmilliókat felölelő tábor különösképpen akkor lépett előre nagyot, amikor a Varsói Szerződés tagállamai kiadták emlékezetes felhívásukat az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívására. Bizton mondhatjuk: ez a memorandum világítóbb fénnyel csillog még a békét sugárzó karácsonyi gyertyáknál is. Hogy azonban a budapesti felhívás csak a kezdet volt a nemes, nagy programban, azt leginkább az idei esztendő mutatta meg. Ez- idén látott napvilágot ugyanis a Szovjetuniónak, a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó felhívása. E nagy jelentőségű kezdeményezés mondanivalóját csak akkor értékelhetjük igazán, ha reálisan nézzük napjaink haditechnikai állapotát. Tudomásul kell venni, hogy egy újabb háború, csak termonukleáris háború lehet, olyan, amelyben az ágyúk és a repülőbombák szerepét a tömeg- pusztító fegyverek veszik át. S. hogy ez a tény mennyire gyászos árnyékot rajzol egünk- . re, azt csak részben érzékelteti Hirosima és Nagaszaki tragédiája! A szocialista országok, valamint a béke más erői tisztában vannak azzal, hogy aa újabb, még boldogabb karácsonyok záloga a fegyvermentes világ megteremtése. Ennek érdekében a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett az Amerikai Egyesült Államokkal a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, szerződést kötött a termonukleáris véletlen csapások kizárásáról, s a testvéri szocialista országokkal, köztük hazánkkal vállvetve keresi a lehetőségeket a béke és a biztonság pozícióinak erősítésére. E gigászi munkának döntően szerves része az a következetes diplomáciai tevékenység, ami éppen az idén, mint szovjet békeoffenzíva vonult be a szóhasználatba. Ami Európát illeti, kontinensünk békeútján több jelentős állomás volt a közelmúltban. A sok között külön említést kíván az, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagállamainak bölcs, az egész emberiség érdekeinek megfelelő erőfeszítései következtében mind nagyobb teret nyer földrészünkön a józanság. Ennek eredménye a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi keretszerződés, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, továbbá az NDK és a nyugat-berlini szenátus között aláírt megállapodás. És most ismét egy literé torra, Lengyel Józsefre hivatkozunk, aki egy karácsonyi békéről szóló, megkapó szépségű írásában arra int: meggyőző és bizalommal eltöltő az a sok eredmény. amit a haladás biztosítékának, a békés világ megteremtésének útján elértünk, ám ezekkel együtt sem lehetünk teljesen nyugodtak, s egy percre sem hunyhatjuk le vigyázó szemünket. Lengyel szavai az egész emberiséghez szolnak, pontosabban az emberiségnek ahhoz a számottevőbb részéhez, amelyik nemcsak óhajtója, hanem alkotója is a fegyverzajmentes világnak. Amíg ugyanis milliókat taszítanak rabszolgasorba, mert bőrük színe fekete, vagy mert a holnapról más az elképzelésük mint az uralkodó rétegnek, addig a megnyugvás lemondást jelent. Addig sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, amíg a nemzetközi imperializmus mesterkedései következtében találhatunk olyan gócokat, amelyek alkalmasak a világbéke felborítására. Indokmára, a Közel-Keletre, a Hindusztán-félszigetre gondolunk, amikor Lengyel József mondandóját emlegetjük. S továbbmenve ezen a vonalon arra, hogy a szocialista tábor erőfeszítései csak akkor hozhatnak tartós eredményt, ha hozzánk hasonlóan, más országok is teljes mellszélességgel állnak ki az antiimperialista harcban, ha nem azt keresik és hangoztatják ami időlegesen szétválaszt, hanem ami összefűz bennünket. Talán furcsán hangzik, hogy miközben a békéről beszélünk, sűrűn szóba kerül a harc is. Pedig ez egyáltalán nem paradoxon, mert a jövőbeni békés, boldog karácsonyaink megteremtése harc kérdése, s ez a harc nem is akármilyen, hanem olyan, amit nem lehet megvívni sóhajtozó pacifizmussal, mert az semmit sem ér a háború erőivel szemben. J uhász Ferenccel együtt, mindannyian hiszünk az élet értelmében, amely egyedül csak az alkotás lehet. Alkotná azonban béke nélkül lehetetlenség. Ezért, amikor most mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk, ezt azzal is megtoldjuk: hatványo- zódjék képessége, eltökéltsége és ereje a békéért, fegyvermentes világunkért vívott harcban, s a maga posztján minden egyén egy kis hadsereg legyen az emberiség nagy álmának megteremtéséért vívott, sikert ígérfi küzdelemben. XXVIt. EVF., 30«. SZÁM 16 OLDAL - ARA: 1.40 FORINT 1971. DECEMBER 25., SZOMBAT r" Kellemes karácsonyi ünnepeket!
