Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

/v Eredmények útján Salgótarján ötven éve A rany vasár nap VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGR AI MS7MP NüC.RÁt) MF GY F.I BIZOTTSÁGA FSA /AFGYEI T A N A C S / ÚAP^A Azt értjük: béke! J uhász Ferenc költő tavaly ilyenkor ér­dekfeszítő interjúban számolt be ar­ról, mit tekint a maga ars poétikájá­nak. Különös aktualitást adott a beszélgetés­nek az akkori helyzet, s alapjaiban motiválta az egész beszélgetés mondanivalóját egyetlen mondat: Hiszek az élet értelmében. Ha köz­helyként hangzik is, de karácsonykor, a csil­logóra díszített fenyőfák, s a gazdagon terített családi asztalok láttán nem győzhetjük eléggé hangsúlyozni a költő szavainak nemes vere­tét, mivel ez az ünnep a bizalom, a szeretet, a humánum és a jövőbe vetett, megalapozott bizakodás ünnepe. Szeretet, béke, számvetés emberi dolgainkról, ez a karácsony igazi ér­telme és lényege. De lehet-e ezen a napon számadást készí­teni úgy, hogy ne tekintsünk túl saját egyéni ügyeinken? Aligha, mert azok szorosan kap­csolódnak és kötődnek a nagyvilág dolgaihoz. Az egyén szorosan elhatárolt elszigeteltsége napjainkra ugyanis szinte teljesen megszűnt. Hallgassuk meg a legegyszerűbb embert: két mondatot is alig váltunk vele, amikor már azt mondja, a karácsony alatt azt érti: béke, és lehetnek ugyan kisebb-nagyobb bizonyta­lanságok a holnapban, ezek azonban eltör­pülnek amellett a nagy kívánság mellett, hogy továbbra is az ideihez hasonló körülmények között éljünk, s az ünnepi rádió- és televízió­műsort továbbra se szakítsák félbe a legújabb harctéri eseményekről tudósító rendkívüli hadi j elöntések. Ebből a szempontból vizsgálva a két kará­csony közötti időszakot, nem kis örömmel mondhatjuk: a mai nap kitűnő alkalmat kí­nál a felmérésekre. Legelsőként elégedetten állapíthatjuk meg, hogy miközben a fenyőfák meleg fényt adó gyertyáira és csiilags/óróira, valamint gyermekeink örömtől sugárzó arcá­ra nézünk, nem kell a régebbi, szorongó nyugtalansággal tekintenünk Európára sem. Igaz, most is dűl a szennyes indokínai ag­resszió, a közel-keleti konfliktus sem jutott a térség és a világ érdekeinek legjobban meg­felelő nyugvópontra, s csupán néhány napja hallgattak el a fegyverek — reméljük végér­vényesen — a Hindusztán-félszigeten, mégis elmondhatjuk, hogy különösen Európában, so­kat haladtunk előre a béke, a’ biztonság és a népek közötti együttműködés megvalósulásá­nak útján. Földünkön, mint eddigi történelme során mindig, napjainkban is különböző érdekek motiválják és táplálják az egyenetlenséget, a nemzetek közötti ellentéteket. Biztató azon­ban, hogy mind jobban megszilárdul az az erő, amelyik békés, az emberi haladást szol­gáló szándékaival megszabja a fejlődés min­den dolgozó számára kedvező irányát. A két karácsony között még a korábbiaknál is kéz­zelfoghatóbban tapasztalhattuk, hogy a szo­cialista tábor, a Varsói Szerződés országai egyesített erőfeszítéseinek eredményeként mind nagyobb teret nyer Európában és a vi­lágon is a politikai józanság. Sok példát le­hetne erre felsorolni, mert egy esztendő táv­latában is nagyon gazdag a példatár. Ez- alkalommal azonban, inkább csak érzékelte­tésként mondjuk el, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország lankadást nem isme­rő politikai és diplomáciai munkájának kö­vetkeztében egész világunkban, de különö­sen sokat szenvedett Európánkban tovább nö­vekedtek a béke esélyei. > Emlékezzü! & egy röpke ideig. .* A második világháborút követően több mint két évt :edig aggodalmakkal, félelmek­kel terhes feszültségben éltünk. A nyugati világnak a NATO táborába tömörült, revan- sot óhajtó katona bajnokai fegyverek és poli­tikai machinációk arzenálját sorakoztatták fel békénk, biztonságunk, tehát közvetlen sze­mélyes érdekeink ellen., S hogy Európa vi­szonylagos békéje mégis fennmaradt, s a vi­lág más térségeiben is csak lokális konfliktu­sok zavarták a nyugalmat, az nem rajtuk, ha­nem a Szovjetunión, a szocialista táboron és a békés haladást igenlő erőkön múlott. Ez a százmilliókat felölelő tábor különösképpen akkor lépett előre nagyot, amikor a Varsói Szerződés tagállamai kiadták emlékezetes fel­hívásukat az európai biztonsági és együtt­működési konferencia összehívására. Bizton mondhatjuk: ez a memorandum világítóbb fénnyel csillog még a békét sugárzó karácso­nyi gyertyáknál is. Hogy azonban a budapesti felhívás csak a kezdet volt a nemes, nagy programban, azt leginkább az idei esztendő mutatta meg. Ez- idén látott napvilágot ugyanis a Szovjetunió­nak, a leszerelési világkonferencia összehívá­sára vonatkozó felhívása. E nagy jelentőségű kezdeményezés mondanivalóját csak akkor értékelhetjük igazán, ha reálisan nézzük nap­jaink haditechnikai állapotát. Tudomásul kell venni, hogy egy újabb háború, csak termo­nukleáris háború lehet, olyan, amelyben az ágyúk és a repülőbombák szerepét a tömeg- pusztító fegyverek veszik át. S. hogy ez a tény mennyire gyászos árnyékot rajzol egünk- . re, azt csak részben érzékelteti Hirosima és Nagaszaki tragédiája! A szocialista országok, valamint a béke más erői tisztában vannak azzal, hogy aa újabb, még boldogabb karácsonyok záloga a fegyvermentes világ megteremtése. Ennek ér­dekében a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett az Amerikai Egyesült Államokkal a straté­giai fegyverrendszerek korlátozásáról, szerző­dést kötött a termonukleáris véletlen csapá­sok kizárásáról, s a testvéri szocialista orszá­gokkal, köztük hazánkkal vállvetve keresi a lehetőségeket a béke és a biztonság pozíciói­nak erősítésére. E gigászi munkának döntően szerves része az a következetes diplomáciai tevékenység, ami éppen az idén, mint szov­jet békeoffenzíva vonult be a szóhasználatba. Ami Európát illeti, kontinensünk békeútján több jelentős állomás volt a közelmúltban. A sok között külön említést kíván az, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más tagál­lamainak bölcs, az egész emberiség érdekei­nek megfelelő erőfeszítései következtében mind nagyobb teret nyer földrészünkön a jó­zanság. Ennek eredménye a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi keretszerződés, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság, továbbá az NDK és a nyugat-berlini szenátus között aláírt megállapodás. És most ismét egy literé torra, Lengyel Jó­zsefre hivatkozunk, aki egy karácsonyi béké­ről szóló, megkapó szépségű írásában arra int: meggyőző és bizalommal eltöltő az a sok ered­mény. amit a haladás biztosítékának, a bé­kés világ megteremtésének útján elértünk, ám ezekkel együtt sem lehetünk teljesen nyu­godtak, s egy percre sem hunyhatjuk le vi­gyázó szemünket. Lengyel szavai az egész emberiséghez szolnak, pontosabban az embe­riségnek ahhoz a számottevőbb részéhez, amelyik nemcsak óhajtója, hanem alkotója is a fegyverzajmentes világnak. Amíg ugyanis milliókat taszítanak rabszolgasorba, mert bő­rük színe fekete, vagy mert a holnapról más az elképzelésük mint az uralkodó rétegnek, addig a megnyugvás lemondást jelent. Addig sem érezhetjük magunkat teljes biztonság­ban, amíg a nemzetközi imperializmus mes­terkedései következtében találhatunk olyan gócokat, amelyek alkalmasak a világbéke fel­borítására. Indokmára, a Közel-Keletre, a Hindusztán-félszigetre gondolunk, amikor Lengyel József mondandóját emlegetjük. S továbbmenve ezen a vonalon arra, hogy a szocialista tábor erőfeszítései csak akkor hozhatnak tartós eredményt, ha hozzánk ha­sonlóan, más országok is teljes mellszélesség­gel állnak ki az antiimperialista harcban, ha nem azt keresik és hangoztatják ami időlege­sen szétválaszt, hanem ami összefűz bennün­ket. Talán furcsán hangzik, hogy miközben a békéről beszélünk, sűrűn szóba kerül a harc is. Pedig ez egyáltalán nem paradoxon, mert a jövőbeni békés, boldog karácsonyaink meg­teremtése harc kérdése, s ez a harc nem is akármilyen, hanem olyan, amit nem lehet megvívni sóhajtozó pacifizmussal, mert az semmit sem ér a háború erőivel szemben. J uhász Ferenccel együtt, mindannyian hiszünk az élet értelmében, amely egyedül csak az alkotás lehet. Alkot­ná azonban béke nélkül lehetetlenség. Ezért, amikor most mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk, ezt azzal is megtoldjuk: hatványo- zódjék képessége, eltökéltsége és ereje a bé­kéért, fegyvermentes világunkért vívott harc­ban, s a maga posztján minden egyén egy kis hadsereg legyen az emberiség nagy ál­mának megteremtéséért vívott, sikert ígérfi küzdelemben. XXVIt. EVF., 30«. SZÁM 16 OLDAL - ARA: 1.40 FORINT 1971. DECEMBER 25., SZOMBAT r" Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Next

/
Thumbnails
Contents