Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

A TAGSÁG SEGÍTSÉGÉVEL Bevált az egyesülés Karácsonyi hangulatot árasztanak az üzletek kirakatai, a vásárolni kívánók kedvükre szemlélődhetnek. A Centrum Áruház eladóterét fenyőgallyak, karácsonyfadíszek, ünnepi transzparensek díszítik; kellemesebb és hangulatosabb ilyen körülményék között a vá­sárlás Lassan egy esztendeje, hogy három volt önálló ÁFÉSZ egyesült a rétsági járásban, es .felvette a Börzsöny és Vidéke Egyesült ÁFÉSZ ne­vet. Tizenhat községet, a já­rás lakott településének két- harmadát fogják egybe. Az egyesüléssel az volt a eél, hogy javuljon a falusi lakosság áruellátása, növe­kedjék a volt kis szövetke­zetek életképessége, meggyor­suljon a hálózatfejlesztői munka. Ezek az elképzelések találkoztak a tagság döntő többségének egyetértésével. Az alkalmazottak között — elsősorban egzisztenciális okokból — különböző aggá­lyok merültek fel. — Csak a központ — Rét- ság — fejlődik majd. Elma­radnak a társközségek. Egy helyre koncentrálnak min­dent stb. A tagság mindeze­ket ismerve mégis az egye­sülés mellett döntött. Az iga­zi gondok csak ezután jelent­keztek. MÍ£ megtalálták helyüket Az első félév a személyi kérdések megoldásával telt el. Emiatt kevés idő jutott a konkrét munkára, az egyesü­léskor kimondott célok meg­valósítására. Idő kellett, amíg az új szervezeti formában mindenki megtalálta a helyét és igyekezett legjobb tudását kifejteni. ,Ez utóbbira nagy szükség volt, elsősorban a kö­zéptávú tervek kialakításá­nál, mert az előző időszak áruforgalmi, pénzügyi stb. számai, nem adtak minden tekintetben megbízható ké­pét a kis szövetkezetett hely­zetéről. Problémát okozott a köz­ponti apparátus és a boltve­zetők kapcsolatának helyes kialakítása, a döntésekhez szükséges megbízható infor­mációk beszerzése, a belső . eszültség feloldása. Ha az egyesült szövetkezet vezetői ás dolgozói csak olyan ered­ményeket érnek el, mint az egyesülés előtti esztendőben, már az is szép eredménynek számított volna. De ők ennél jóval többet tettek. Decem­ber elsejéig a 9 8 százalékkal nagyobb ez évi áruforgalmi tervüktől csupán egy. száza­lékkal maradtak el. A , sikerben á hálózat dol­gozóin kívül nagy részük van a területfelelősöknek, akik nem kímélve idejüket, a jobb áruellátás megteremtésén fá­radoztak. Besegített az a he­lyes vezetői döntés is, hogy a szövetkezet legyen tagja a kq- zös árubeszerző társulásnak. Ennek előnye a nagyobb áru- választékon kívül a gazdálko­dás hatékonyságában jelent­kezett. Szolid árpolitika — hálózatfejlesztés Az egyesülést kimondó kül­döttgyűlés állásfoglalásának megfelelően szolid árpolitikát folytattak. A nyereséget a nagyobb áruforgalommal és a költségek csökkentésével te­remtették elő. Szeptember 30- ig a tervezett ötmillió 35 ezer forint nyereségből négymillió 360 ezer forintot teljesítettek. Pedig jóval kisebb árréssel dolgoznak mint a megye más szövetkezetei; mint a pász­tóiak és a szirákiak. A hálózatfeljesztésben is ellenkezője történt annak mint amit az ággályoskodók fel­vetettek: nem a rétsági köz­pontban, hanem a székhely­községekben gyorsult meg a fejlesztői munka, a járási ta­nács területfejlesztési elkép­zeléseinek megfelelően. A szövetkezeti bizottság döntésének megfelelően új ABC-áruház nyílt Romhány­ban. Diósjenőn, a volt ÁFÉSZ-irodaházat alakították át presszónak. Kétbodonyban egy mini gázcseretelepet hoz­tak létre. Bánkon hozzákezd­tek az étterem konyhai részé­nek bővítéséhez. Elkészülte után száz személyre tudnak majd főzni. Megoldatlan vi­szont a szendehelyiek régi ké­rése; egy új, bisztró ás fala­tozó felépítése. Az átmenő belföldi és külföldi' turistafor­galom a Börzsöny Étterem bővítését indokolja Rétságon Foriníohliül, ♦ársadalnr munkával A számítások szerint 7,5 mil­lió forintba kerül, s eddig' csak ötmillió forintja van a szövetkezetnek. Mivel a szövetkezet anyagi ereje véges, a vezetőség a tag­sághoz fordult: adja kölcsön forintjait és társadalmi mun­kával is segítsen a hálózatfej­lesztésben. A VII. kongresszus tiszteletére teljesítették válla­lásukat; egymillió forint ér­tékben jegyzett a tagság cél­részjegyet. Szívesen adta megtakarított pénzét, mert tudta, hogy önmagának adja. ami később nemcsak a kamat­ban, hanem új üzletekben, presszókban, kulturáltabb szórakozási körülményekben, jobb, választékosabb áruellá­tásban ölt majd testet. Nőtincsen, amikor társadal­mi munkát kért a szövetkezet vezetősége, a következőket válaszolták: ha szükség lesz rá menni fogunk. Ügy tűnik, hogy most már m adj nem mindenki megtalálta helyét, látja munkája értel­mét, tud távlatokban gondol­kodni, terveket készíteni Az első, talán a legnehezebb akadályokat' közös erővel le­küzdötték. Kíváncsiak va­gyunk, milyen lesz a folyta­tás? Venesz Károly S zécsé n y f el f al uban nem­rég nyílt meg az új vegyes­bolt. A részben önerőből, társadalmi munkával létre­hozott épületbe költözött át régi helyéről az italbolt is. Mindkét üzlethelyiség tisz­ta, világos kulturált. A mo­dern épülettől kőhajításnyi- ra áll már tizenöt éve a kul­túrotthon. Mellette új épít-' kezés nyomai, elkészült ala­pok. A kultúrház igazgató­jához fordultam, hogy-meg­tudakoljam. mi készül. Homoki Lajos huszonki- lencedik éve igazgatója a fel­falui általános iskolának. A fiatalos, energikus emberről alig hinném, hogy már kö­zel van az ötvenhez. Húsz­évesen, 1943. februárjában lett igazgató-tanítója a hely­beli iskolának. Akkoriban összesen ketten voltak peda­Az állampolgár igen -a politika soha A LEGUTÓBBI IDŐKBEN olyan intézke­déssorozatot látunk a kormány, az állami és gazdasági vezetés munkájában, amely bizo­nyos mértékig válasznak is tekinthető a köz­vélemény által sürgetett számos kérdésre. Azok a határozatok ugyanis, amelyek a gaz­dasági életet terhelő ballasztok csökkentését szolgálják, 'Vagy amelyek határozottabb kör­vonalat adnak a szocialista társadalompoliti­kánk, mintegy .„visszaigazolásai” a közvéle­mény észrevételeinek. Fock Jenő miniszter­elnök, a KISZ-kongresszusán mondott beszé­dében ismételten megerősítette, hogy „a fej­lődés akadályait elhárító egészséges türelmet/ lenség nagy ösztönzőerőt jelent”; S nem vi­tás, hogy az ilyenfajta türelmetlenséget a ve­zetés közéletünk egyik tényezőjének , ismeri el. A politikus, a közgazdász talán pontosab­ban fejezi ki magát, tudományosabban hatá­rol körül egy jelenséget, mint az egyszerű ál­lampolgár. Rátapint a bajok ökonómiai lé­nyegére — mint például ' az erőforrásokat szétforgácsoló túlzott beruházás, a szellemi és fizikai munka alacsony hatásfokú felhasznál lása, az üzemi és termelésigazgatási szer. vezőmunka elégtelenségei, a manipulációk lehetőségei. Az egyszerű állampolgár azonban saját, mindennapi tapasztalataiból indul ki. Abból ítéli meg, hogy milyen a közlekedés, mit kap az üzletekben és mennyiért, van-e folyamatos munka a műhelyben, és kijavít- ják-e bérlakásának tetejét, ha becsorog az , eső. S anélkül, hogy mélyebb értelmű köz- gazdasági fejtegetésekbe bocsátkozna, szá­mot ad mindennapi jó és rossz tapasztalatai­ról, életkörülményeinek javulásáról, vagy romlásáról. Statisztikai ismeretek nélkül is elmondja, hogy ő maga milyen árváltozáso­kat észlel, s ügyei-gondjai intézésé közben hatékony igazgatással, vagy bürokráciával találkozik-e. Mindennapi tapasztalatai alap­ján dicsér és elismer, vagy türelmetlen, 6Őt felháborodik. Az a tény azonban, hogy az állampolgár nemcsalt megnyilvánul, hanem megnyilvánulásai egyre inkább közüggyé, politikai tényezővé válnak — jó jele a de­mokráciának. Jó jel, hogy erősödik hangja a sajtóban, megkérdezik véleményét és gond­jait a Rádióban, szembesítik az iparral, a ke­reskedelemmel, a közigazgatással, tv-kamerá- ' val követik, hogy milyen viszontagsággal ér be munkahelyére, milyen hangot használnak vele főnökei, s alkalmat adnak neki dicsérni, vagy elégedetle nül dörmögni, replikázni, vagy javasolni. Jó je 1, hogy komoly vezetők vála­szolnak kérdésedre, s hogy nem veszik zokon esetleges tájékozatlanság, egyéni elfogultsá­gát, s hogy egyáltalán — joga van személyes tapasztalatai alapján türelmetlennek lenni. PERSZE, EGY KICSIT más a helyzet, ha túl megyünk egy ember személyes tapaszta­latainak körén, s ítéletünket általánosabban akarjuk meghatározni a dolgokról. Mert a politika már milliók tapasztalatainak összege­ződése, azok kvinteszenciája, s itt már igen felelősen kell eljárni, ha az egyéni türelmet­lenséget, vagy felháborodást társadalmi mé­retűvé rajzoljuk. Itt már mindenekelőtt a realitás követelhetik meg. Vagyis csak azt a türelmetlenséget lehet elismerni egészséges ösztönző erőnek; amely valóságismerettel pá­rosul, s amely nem habozik ugyan semmi olyan kérdés napirendre tűzésében, amelyben meg kell és meg lehet keresni a megoldást, de éppígy ismeri és elismeri a lehetőségek korlátáit is. Mire gondolunk? Arra, hogy a jelenleg vi­tatott társadalmi és gazdasági kérdések kö­zött sokszor megtévesztő összevisszaságban keverednek strukturális eredetű, csak hosszú távon megoldható problémák olyan napi ügyekkel, amelyek ésszerű és gyakorlatias döntésekkel viszonylag gyorsan megoldhatók. Ez a keveredés idézi aztán elő azt a bizo­nyos zavart, hogy illúziók támadnak, vagy csalódások reálisan megközelíthető kérdések túlságosan is távolinak tűnnek, s körszaknyi feladatot pedig már holnap akarunk rendezni. ‘De ne menjünk túl messzire. Vajon nem egy sajátos — és nem megengedhető — tár­sadalmi türelmetlenség nyilvánult-e meg ab­ban a mohóságban, amely a beruházások „elszabadulásához” vezetett? A ' városokat, amelyek ipartelepeket, lakóházakat és köz­épületeket igyekeztek minél nagyobb szám­ban építeni, nem ítélhetjük szigorú mércé­vel. Az üzemeket serri, amelyek siettek bő­víteni termelésüket és új felszereléseket be­szerezni. Az iparágakat sem, amelyek saját korszerűsítésükön fáradoztak, s a termelő- szövetkezeteket és állami' gazdaságokat sem, amelyek a modern technológiák megszerzé­sében látták a gyors fejlődés kulésát és me­rész vállalkozásokba kezdtek. Nyilvánvaló, hogy a tervező- és irányítószerveknek kel­lett volna jobban látni a realitásokat és lehe­tőségeket. Mégis, azt kell mondani, hogy a helyzet kialakulásának nem jelentéktelen eleme éppen a spontán türelmetlenség volt. De ez csak egy példa, mert az igények és lehetőségek ellentmondása még igen hosszú távon egyik legnagyobb és legfeszítőbb prob­lémánk marad A MAGAS ÜTEMŰ iparfeljlesztés eszten­deiben például számos új gyár és egész ipar­városok jöttek létre, s az elmúlt évtizedben ■ rendkívül gyors volt a vidék iparosodása is. De napról napra érezzük, hogy kellő erőfor­rások híján, nem oldódott meg az úgy neve- zet infrastruktúra párhuzamos korszerűsítése. Vagyis nem fejlődött ugyanilyen arányban az úthálózat, az energia-ellátás, a hírközlés,, a lakossági szolgáltatás. Ugrásszerűen nőtt az áruellátás és áruválaszték is egy évtized alatt, de elégtelen az üzlet- és raktárhálózat, az elosztás gépezete. Gyakorlatilag ez úgy jelenik meg, hogy például lassú és nehézkes a kiszolgálás, túlterheltek a telefonvonalak, korszerűtlenek ég kis kapacitásúak a pályaud­varok, eltörnek az elöregedett városi szenny­vízelvezető csövek, s némely városban króni­kussá válnak az üzemzavarok. Vagyis amíg egyik oldalon a hatalmas fellendülés, gyors fejlődés van, gyarapodnak a magánháztartá­sok, korszerűbbé válnak az emberek életkö­rülményei, másik oldalon új problémák is halmozódnak: meglevő berendezéseink nem mindig és nem mindenütt képesek kiszolgálni a gazdaság gyorsabb ritmusát és a háztartá­sok megváltozott igényeit. S természetes, hogy az ilyen helyzet mindennapos problémákat idéz elő az emberek hétköznapjaiban is. Hlyen összefüggésekben gondolkodva azon­ban senki nem állíthatja azt, hogy e problé­mák gyorsan és kielégítően megoldhatók, mert ez meghaladja az ország rendelkezésére álló erőforrásokat és képességéket. NEMKÜLÖNBEN VAGYUNK nagy hord­erejű társadalompolitikai feladatokkal is. Meg kell-e változtatnunk azokat a jövede­lem- és bérarányokat, amelyek se a szocia­lista elveket nem tükrözik megfelelően, se a jobb munkát nem ösztönzik kellően? Nincs vita ezen, s mint célt, már az új gazdaság- irányítási rendszer bevezető időszakában ki­tűztük. Mégis nyilvánvaló, hogy egy struktú­ra módosítása bonyolult közgazdasági és tár­sadalompolitikai megközelítést kíván, s itt csak nagyon meggondoltan, jól előkészített lé­pésekkel lehet haladni. Hasonló a helyzet mai árendszerünk megítélésében is. Jóllehet, a fogyasztó szempontjából, s a napi politika szintjén ma komoly gondunk az indokolatlan, vagy burkolt áremelkedések megakadályozá­sa, a minőség javítása, a választék bővítése, de ezzel együtt még hosszú távú és igen nagy horderejű feladat az egész árrendszer köze­lebb hozása a reális termelési értékhez. Enél- kül ugyanis szó sem lehet reális számítások­ról és helyes gazdasági mérlegről Mindenki tudja azonban, hogy ebben se lehet tanácsadó a türelmetlenség, amely elsietett lépésre kész­tet. VAGYIS AZT KELL mondani: az állam­polgár szent joga, hogy negatív tapasztalatai miatt türelmetlen legyen, s természetesen nyilvánuljon meg. A figyelem, amely észrevé­teleit ás megjegyzéseit követi, soha nem le­het elég nagy. S az is nagyon kívánatos, hogy tapasztalatai visszatükröződjenek a vezetés intézkedéseiben. Ez a demokrácia dialektiká­ja, s erre az okosnak hallgatnia kelL De az egyensúlyt csak úgy lehet megtartani, ha ez a türelmetlenség a politikai realizmus tala­ján él és hat. Mert az állampolgárnak joga van türelmetlenkedni, a politikának azonban soha. Rózsa László gógusok a községben. Apja zsellér volt,- azután — mint annyian ezekben a nehéz években — különféle vállal­kozásokkal próbált nagyobb jövedelemhez jutni, hogy két fiát taníttassa. Az egyik elesett a háborúban, a másik tanító lett Szécsény- felfalun. 1947-bén lett tagja a pártnak. Intenzív mozgal­mi munkát végzett. Mikor megépült a kultúrotthon — az első új népművelési in­tézmény volt a járásban —, annak vezetését is rábízták. Vállalta a, lámpás szerepét a 700 lelkes községben. Az építkezésről kérdezem. — Klubkönyvtárat szeret­nénk építeni — mondja —, klubköoyvtár mert a kultúrház nem alkal­mas e célra. ötvenhétben építettük, nagyjából önerő­ből — hatvanezer forint "tá­mogatással — társadalmi munkában. Akkoriban a mű­velődési házak tervezésénél a nagytermek építésén volt a hangsúly, melyek tömeg- rendezvényeket tettek lehe­tővé. Azóta kiderült, hogy ez a koncepció hibás, or­szágszerte a kiscsoportos művelődési formák, a klu­bok, szakkörök terjedtek el. Míg a nagytermet nem tud­tuk ‘ kihasználni, addig a könyvtár és a pártbelyiség számára nem volt megfele­lő helyiség, így az öltözőket alakítottuk át ilyen célokra. Ez azonban csak szükség- megoldásnak felelt meg. A KISZ-fiataloknak is hiány­zott a klub. öt éve tervez­zük, hogy az igen indokolt igényeket kielégítjük. Sike­rült megnyerni nemcsak a tsz, a párt- és KlSZ-szerve- zet, de a lakosság támoga­tását is. Az alapozási mun­kálatokat egészében a köz­ség lakói végezték. Sokszor — például vasárnaponként — harminc fiatal, és ugyan­annyi felnőtt is dolgozott az építkezésen. A tervek szerint a klubkönyvtár és a kibővített párthelyiség jövő őszre lesz készen. —GI— NÓGRAD - 1971. december 19., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents