Nógrád. 1971. december (27. évfolyam. 283-308. szám)

1971-12-15 / 295. szám

A KÖZSÉG KÖZEPÉN a presszó és a kocsma. Tőle nem sokkal távolabb a mű­velődési ház. Az előbbi egy­ségekből keskeny járda ve­zet az utóbbihoz. Az úton közlekedni nem aján­latos: bokáig ér a sár. Dél van. A presszóban csak kevesen tartózkodnak, a kocsmában valamivel többen. Dolgoznak ilyenkor az emberek. És este? Vajon este melyik egység a legnépesebb ? Melyik gyakorol nagyobb vonz­erőt az emberekre: a kocsmázá®, vagy a művelő­dési ház nyúitötta lehetősé­gek? Ez is, meg az is. Csu­pán a százalékos megoszlás­ban vannak különbségek, mes a számok mögött reilő emberek életkorában, fog-, lalkozásában. A százalékok és a számok mégis beszéde­sek. önmagukban tükrözhe­tik egv község, vagy falu kulturális tevékenységét, érdeklődését vagv érdekte­lenségét. És tükrözhetnek sok minden mást is. A FALU KARAKTERE" nem szokványos. Sok sajá­tosságot rejt magában. Sa­játos azért, mert körzeti köz­pont, ide tartoznak a környe­ző kisebb települések. De sajátos azért is, m^rt állami gazdasága jól működő, or­szágosan is ismert. A lakos­ság nagy része itt dolgozik, a kereseti lehetőségek iók. Ami nem sajátos, hogv ez a község is kapott az ipar- te'.em'tés során kisebb üze­met. amellyel az eljárók gondiát igyekeztek enyhíte­ni. A lányok, asszonyok kö­zül sokan dolgoznak az új üzemben. A fiatalok éppen úgy mint máshol, eljárnak a faluból. Budaoestre, va<*v a környező nagyobb üze­mekbe. Sokan tanulnak kö­zépiskolában. Az itthon tartózkodók, akikre állandó­an számítani lehgt. körülbe­lül 30-an vannak. AZ ÉLET párosul-e a sa­játos karakter. sajátos művelődési élettel? Má­sok-e az ebből adódó gondok, örömök, mint má­sutt? A művelődési ház ódon, régi épület, oszlopos tornác­cal magas, rideg falakkal. Mondják, hogy nehéz kifű- teni a termeket, a nedves falak, főleg télen legyőzik a kályha adta meleget. A nagyterem, mely egyben a moziterem is, meglehetősen rozoga. Régi széksorok, ap­rócska színpad, hűvösség. A két kisebb klubhelyiség már Iskolai évei szakították csak el a faluból, de aztán visz- szajött. Mert bosszantotta, hogy itt semmi sincs, hogy a barátok, ismerősök is csak mondogatják: valamit csi­nálni kéne. Először az if jú­sági klub született meg. A vékony, szőke kislány agi­tált, szervezett, programot ajánlott és készített. A ba­rátok elégedettek voltak, idősebbek is mondogatták: ügves ez a lány. A klubot vezetni köny- nyebb volt. mint most a művelődési házat. Több ré- tű, nehezebb a feladat. Van­nak lelkesítő sikerek és le­törő kudarcok. Az időseb­bekkel még mindig nehéz boldogulni. Munka, egv-két PILLA IS A 7 KÉPEK barátságosabb. Modern szé­kek. asztalok a KlSZ-klub- ban, növények a falon. A másik helyiség amolyan dolgozószoba: tévé. szekré­nyek. itt működik a fotó­szakkör, itt tanúliák a kez­detben még bizonytalan ke­zek a filmelőhívás fogásait. Az egész éDületben a leg­szebb a könyvtár. Szabad- polcos, barátságos. Ide jár­nak a legtöbben, a könyv­nek van a legnagyobb nép­szerűsége. . Ambiciózus, mozgékony kislány a művelődési ház igazgatója. Jól ismeri az itteni viszonyokat, az em­bereket. Itt nőtt fel köztük, pohár ital a kocsmában, aztán alvás, vagv tévéné­zés: ebből áll a naniuk. Na­gyon sok tévé van a falu­ban. A könyvtárba azért gyakran eljárnak: olvasni, ha nem is nagyon szeret­nek, de szoktak. Persze, az idősebbek között is akadnak lelkesek A múltkor — a művelődési ház a közeli nagyközség művelődési há­zától 40 darab színházbérle­tet vásárolt — majd mind a negyven bérletet az idő­sebbek vették meg. Szinte gyerekes izgalommal várták az eseményt. A Volán azon­ban közbeszólt. Elfelejtett, vagy nem tudott buszt kül­deni erre az alkalomra. CSAK FIATALOKNAK... — Több szakkör, klub is mű­ködik a művelődési házban. Kihasználják-e a lehetősé­geket? Közülük Is csak bi­zonyos csoportra jellemző az érdeklődés. A törzstag­ság 25—30 fő. Ök csinálják az irodalmi színpadot, a KISZ-életet, kamarakórust, a fotószakkört. Gyakoriak a kirándulások, a táncmulat­ságok, a különböző témakö­rű előadások. Az általános iskolás korú gyerekek is találnak maguknak szórako­zást a házban. Képzőművé­szeti, furulyaszakkör áll' rendelkezésükre, a könyv­tárban pedig mesedélután, olvasási verseny, ügyességi játékok. Szinte minden szakkör vezetője pedagógus. Ök a falu aktív értelmisé­gi dolgozói. A többi itt. élő értelmiségi nem vesz részt a falu kulturális arculatá­nak alakításában. elkülö­nült világban él. VÄGYAK. A vékony, szőke kislány a művelődési ház igazgatóiának vágyai ? Nem nagyok és mégis nehe­zen elérhetők. Ű1 székek kellenének a nagyterembe. Az illetékesek már évek óta ígérgetik, de azóta sincs be­lőle semmi. Pedig ha a for­ma, a külső vonzóbb lenne, biztos, hogy jobban jönné­nek az emberek. Akkor nem fordulhatna elő az. hogy egvegy ORI-rendezvénv csak félház előtt zajlik. A támogatásra nem panaszko­dik. Az állami gazdasággal jó a viszony. Sokat segíte­nek, elsősorban természet­beni juttatásokkal. Csak valahol az emberek közönyébe kéne belepiszkál­ni. Az lenne a jó. Szirák, 1971. december. V. Kiss Mária frem^YPi:i:r Hol dolgozik apuka ? Jelenet az Angyal kalandjai filmsorozat ma vetítésre kerülő Intermezzo Velencében szóló epizódjából Móricz Zsigmond: Űri muri című regénye méltán ara­tott nagy sikert. Megjelenése korában a leleplezés bátorsá­gával hatott, hiszen a léha, jellemtelen dzsentri világot tette hol nevetségessé, hol közütálat tárgyává. A szereplők a ma­guk osztályán belül különleges karakterek, alak nagyon al­kalmasak arra, hogy egy dramatizált mű hősévé váljanak. Szabadtéri színpadon azonban először szerepel a Margitszige­ti Szabadtéri Színpad előadásában, Bereczky Erzsébet és Be­nedek András feldolgozásában. Némi aggállyal és előítélet­tel fogadtuk a Televízió programjában a Margitszigeti Sza­badtéri Színpad előadásában jelzett Űri muri-t, s úgy véltük, 'hogy Marton Endre rendező rendkívül nagy fába vágta a fejszéjét. Más kérdés egy ilyen jellegű színdarabot zárt fa­lak, kulisszák mögött megrendezni, mintsem a Margitsziget ligetes, fás környezetében. Már jó előre túl nagynak tartottuk a színpadot az Űri muri cselekményéhez. Az előadás azonban megcáfolta aggodalmunkat. Marton Endre rendező a díszlet- tervező Bakó József közreműködésével nagyszerűen kitöltöt­te a színpadot és különösen a mutatós jelenetekben hatalmas tömegeket mozgatott. S bizonyára csak fokozta a sikert né­hány olyan örökké hatásos fogás, amikor hintók, fiákerek, szekerek jelentek meg a nyílt színen, vagy amikor a befe­jezéskor lángba borult a pusztai kúria. Néhány kiváló sze­replővel is találkoztunk, mint Bessenyei Ferenccel, Básti La­jossal, Almássi Évával, Ungvári Lászlóval, de a pálmát ezút­tal Kállai Ferenc Csörgheő Csulija vitte el aki állandó moz­gásban, olykor feszült, olykor derült hangulatban tartotta az egyébként laza és kusza szálú cselekményt. Móricz Űri muri­ja a tévében is érdekes szórakozást nyújtott, bár egyes tán­cos betétek a romemlékű „népszínmű” határát súroltak. ★ A mai, szerdai műsorból külön is olvasóink figyelmébe ajánljuk az egyetemi előkészítőt a felsőfokú felvételi vizs­gákra (16.50), a Számítógép Magyarorságon 4. fejezetét (18.10), az Ifjúsági érdekvédelmi műsort (18.45) és Leonard Bernstein zenei műsorát (21.10). L. Gy. Az ismerős csa­lád legifjabb hölgytagja Beáta, pontosan három esztendős. Korá. bál következően állandóan jár a szája. Kérdez, az­tán újra kérdez és harmadszor is kérdez. Valahogy úgy tűnik a dolog, eb. bői soha ki nem fogy. Ha a kérde­zést mégis abba. hagyja néhány percre, az sem számít elveszett időnek. Mert ilyenkor beszél. Neki teljesen mindegy, hogy az óvodai versből mond-e valamit, avagy az anyuci reggeli öltözködé­sét ecseteli. Beáta csak egyet nem szeret. Ha őt kérdezik. Ilyenkor feltűnő­en szűkszavúvá válik és mérges szemeket mereszt a kérdezőre. Történt, hogy az anyuka egyik barátnője össze. csókolva Beátát, kedveskedön kér­dezgette. Hadd fi, togtassa a kislány a tudását... — Mondd csak, Beáta, apukád hol dolgozik? Beáta ránézett a nénire és kiok­tatta: — Hogy lehet ilyen butákat kér. dezni? Hát a szé­kén, az irodában,, — cs — Zenei krónika iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiniiiiii nini Iliim mmmmimiimmii! Mozgalmas volt megyénk zenei élete az utóbbi napok­ban. Itt járt a Musica Viva együttes, mely Balassagyar­maton, Nagybátonyban, Pász. tón és Salgótarjánban hatszor lépett közönség elé. A fiatal együttes művészei­nek többsége a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekarának, vagy a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja. Mindössze egy esztende­je alakították meg kamara- zenekarukat, de, eredményeik­kel a magyar zenei életben máris szép megbecsülést vív­tak ki maguknak Ezúttal ifjúsági koncerteken szerepeltek általános és kö­zépiskolai tanulóink előtt, műsoruk összeállítása is eh­hez igazodott. Különböző ko­rok és szerzők változatos hangszerelésű kamarazenéjét mutatták be. melyek közül ér demes kiemelni Farkas Fe­renc: Régi magyar táncok cí­mű művének lendületes elő­adását. Nagyszerű zenei él­ményt jelentett a ritkán hall­ható Weber: Klarinét kvintett is. melynek virtuóz klarinét­szólamát kiválóan szólaltatta meg Dittrich Tibor. A Hidi Péter hegedűművész által irá­nyított tehetséges együttes méltán aratott sikert vala­mennyi koncertjén. Értékesek ezek az ifjúsági hangversenyek a jövő kon­certlátogató közönségének ki­alakítása szempontjából. Az alig egy éve megindult soro­zat korábbi és mostani közön­ségének többsége a tavalyi év­hez viszonyítva az idén már igen nagy érdeklődéssel és fe­gyelmezetten hallgatja a kon­certeket (ez alól talán csak a salgótarjáni középiskolás közönség jelent pillanatnyilag kivételt), de nemcsak érdeklő, déssel, hanem hozzáértéssel is részesei lettek az előadások­nak. Ezt bizonyítják a zenés fejtörőkön hallott frappáns feleletek is, melyeket a jelent­kezők a műsorok ismertetői­nek, Fellegi Ádámnak, illetve Kertész Lajosnak kérdéseire adtak. Mindkét műsorvezető jó pedagógiai érzékkel tárta fel a kamaramuzsika felé ve­zető utat. Jól illeszkedett be a hang­versenyek műsorába Tordy Géza és Kovács P. József né­hány szavalata és prózája is. A salgótarjáni Bolyai Gim. názium énekkara — mely ed­dig is jelentős helyet foglalt el megyénk kóruséletében" — hangulatos hangversennyel lé­pett ismét közönség elé. A tanév folyamán tanúit reper­toárjukat mutatták be szűk körben az iskola tanulóinak, tanárainak, szülőknek a gim­názium aulájában. A hang­verseny műsorából külön ki­emelném az alig néhány hó­napja alakult fiúkórus szép éneklését, amely meglepetés­ként hatott. A kórusok pro­dukciói Rozgonyi István kar­nagy jó munkáját dicsérik. A kórushangverseny program­ját hangszeres szólisták, ka­maraegyüttesek és az iskola irodalmi színpadának szava- lói tették kerek egésszé. Jól sikerült matinéhang­versenyt adott a Salgótarjáni Állami Zeneiskola a megyei művelődési központban vasár­nap. A koncert első részében az iskola növendékei léptek a szép számú közönség elé. Eb­ből a műsorrészből, a sok ügyes növendékből a furulyá- sok (Pócos Beatrix, Oravecz Pál, Klecsány Miklós), vala­mint Tóth Tibor (hegedű), Ürmösi Gyula (kürt), Nagy Annamária (zongora) játékát érdemes külön is kiemelni. A tanárok műsorában elő­ször Telemann: Concertóját adta elő Füzes Zsigmond, Vi­rág László és V. Oravecz Etel­ka. Guthy Éva ezúttal ősbe­mutatóként énekelte Torják Vilmos két dalát (József A.: Altató és Radnóti: Meditáció) szép sikerrel. Torják Vilmos — a zeneiskola tanára — azonban előadóként is fellé­pett, T. Bárány Magdával (zongora) Mozart: G.dúr hege. dűszonátáját játszotta. A ma­tiné zárószámaként Rakov: 'Tarantelláját hallottuk Till Erzsébet (hegedű) elődadásá­ban. V. L. Készül a munkaterv Nagy munkában vannak ezekben a napokban a Kohász Művelődési Központ dolgozói: készítik az 1972-es munkater­vet. A művelődési központ szakkörei, klubjai, művészeti csoportjai, valamint a könyv­tára már elkészítette saját ter­vét, ennek alapján állítják össze az egységes munkater­vet. A részletes, mindenre ki­terjedő programot még de­cember végén jóváhagyja a társadalmi vezetőség ülése is. A művelődési ház költségve­tését pedig december 22-én vi­tatja meg a szakszervezeti bi­zottság ülése. ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) 4 NÓGRÁD - 1971, december 15., szerda 69. Végül az őrnagy meglátta őt: — Még most is itt van? — rikkantott rá. — Tizenöt perc múlva meg ne... A markuk­ba akar sétálni? Nowak nyomban jelentette, hogy kapott parancsa értei­mében, meg kell magyaráznia az ezredparancsnoknak a fela­datot, amelynek végrehajtása végett ideküldték. — Előbb kellett volna — dohogott az őrnagy. — Most már késő. Nem akarok tudni semmiről sem, úgyis elég ba­jom van. Mintegy szavainak igazolá­sául, éppen a törzs előtt rob­bant egy lövedék. Az ablak- táblák csörömpöltek, füst és por csapott be a szobába; a térképek és a papírok lere­pültek a padlóra. Az őrnagy elkáromkodta magát, és mindhárman hozzá­láttak a papírszedegetéshez az ezredes irodájában. A törzs­főnök az okmányokat egy lá­dába gyömöszölte. Nowak egy összegyűrt cédulát emelt fel a oadlóról. Német írást látott rajta, elolvasta, de értelmét fel nem fogta: Hauptmann Hans Kloss... A Ring-patiká- ban német hírszerző tiszt búj- kál — Hauptmann Hans Kloss. Érezte, hogy kiszalad a vér az arcából. Az asztalnak tá­maszkodott. — Mi ez? — kérdezte. — Ez? Ah... — az őrnagy csak legyintett. — Fura do­log! Valaki így küldte titkos jelentését. A cédulát egy kő­darabhoz kötötte. Az őrszem behozta. Meg is hagytam, hogy állítsák elő ezt a Klosst..., de ha már nem len­ne idejük, akkor... Nowak elvesztette önural­mát. — őrnagy úr — kiáltotta — ez... ez árulás! — Mit mondott? — az ezredparancsnok előrehúzta övén a pisztolytáskát. — Ez a Kloss, őrnagy úr... Az őrnagy mindent azon­nal megértett — Az ördög vinné el ma­gukat! Miért nem szólt? Fu­tás — kiáltotta —, talán még odaér... Odaért. De nem szeretné még egyszer átélni ezeket a perceket. Nem hallotta séma robbanásokat, sem a löve­dékek fütyülését, csak rohant előre. Valaki rárivallt: „Fe­küdj!”. Valaki útját is akar­ta állani...' Amikor meghal­lotta a motorok zúgását és látta, hogy egy páncéltörő­ágyú lövedéke szétfröccsen- tette a sarokház falát, el­vesztette reményét... Ám éppen akkor... Klosst nem érdekelték Nowak élményei. Egy-két tö­mör szóval nyugtázta. — Rendben van — mond­ta. — És most lógás. Csak az a titkos jelentés érdekelte. Anna Maria Elken elszán­tan cselekszik, vallotta meg magának, és saját szemszö­géből nézve, nagyon is ér­telmesen. Bizonyára rájött, hogy Kloss, veszélyes lehet számára, ha a németek visz- szafoglalják a várost. Kloss, mint Ring embere. Elmoso­lyogta magát. Tetszett neki az elkerülhetetlen összecsa­pás gondolta Elken kisasz- szonnyal. — Lógás —i ismételte meg, majd szelídebben hozzátette: — Igyekezzél ép bőrrel ki­kerülni ebből a pokolból, szeretném, ha visszamennél a törzshöz. — Sután peregtek a szavak Kloss ajkáról, de most nem tudott melegebben szólni. Tisztában volt vele. hogy a i rá váró játék lega­lább olyan veszélyes, mint észak felé hátrálni a lengyel csatárlánccal. Megállt a kapuban és ki­nézett az utcára. Egy lelket sem látott. Nowak és a bá­rom katona eltűnt a sarkon. A por- és füstfelhőből né­met harckocsi tört elő. Ez is bekövetkezett— gon­dolta Kloss, és elindult ab­ba az irányba, amerről a birodalom egyetlen harcban álló marsallja nyomult elő­re gránátosaival. A város képe egyszeriben megváltozott; a kiakasztott fehér lepedők eltűntek, az ablakokat szélesre tárták, a a főtéren horogkeresztes zász­lót lengetett a szél: Kloss né­met egyenruhában kapitány rangjelzéssel, szép lassan ment végig az utcán, ame­lyen néhány órával ezelőtt még a lengyelek folytattak utóvédharcot: A sarkon, közel a szétlőtt házhoz, egy asszony holttes­te feküdt. Látta, hogyan lőt­ték agyon; az Oberst, akivel éppen beszélgetett, röviden így szólt: enshossen. Elmulasz­totta levenni a fehér lepedőt. Az SS-katonák csapatszállí­tó autója megállt és az asz- szonyt előrángatták a ház­ból. — Könyörtelennek kell lennünk — mondta az ezre­des, azelőtt nem voltunk eléggé kemények. (Folytatjuk) .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents