Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

Fidel Castro Chilében

A hivatalos látogatáson Chilében tartózkodó Fidel Castro, megkezdte vidéki látogatását. Képünkön: Castro újságíróknak nyilatkozik

Indira Gandhi hazaérkezett körútjáról

Mindenkit aggaszt a háború veszélye

Nincs előrehaladás Panmindzsonban

r A Koreai NDK és Dél-Ko- Pea Vöröskereszt-szervezeteinek megbízottai november 11- én Panmindzsonban megtartották 8. előkészítő jellegű megbeszélésüket.

A későbbi érdemi tárgyalások napirendjében a délkoreai fél obstruktiv magatartása miatt ez alkalommal sem tudták megállapodni. A szöuli Vöröskereszt-megbízott- tak a 8. előkészítő megbeszélésen is elvetették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megbizottainak ésszerű javaslatait, s továbbra is görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a későbbi érdemi tárgyalások napirendjének egyetlen témája „A szétszakított családok tagjainak felkutatása” legyen. (MTI)

Szombaton délelőtt hazaérkezett háromhetes európai és amerikai körútjáról Indira Gandhi, indiai miniszterelnök. Repülőtéri nyilatkozatában „egészében véve” elégedetten szólt a nyugati országokban folytatott tárgyalásairól. Kijelentette, valamennyi felkeresett ország vezetői biztosították őt arról, hogy igyekeznek előmozdítani a politikai rendezést a Pakisztáni Központi Kormány és Kelet- Pakisztán választott vezetői között. Hozzátette, hogy a háború veszélye minden politikai vezetőt aggaszt.

Gandhi asszony elmondotta, hogy körútja során mindenütt hangsúlyozta, országa nem nyugodhat bele, hogy a kelet-pakisztáni menekültek közel 10 milliós tömege véglegesen ott maradjon Indiában. Magyarázatai nyomán az általa felkeresett országok vezetői jobban megértették India felfogását ebben a kérdésben.

Indira Gandhi tartózkodóan nyilatkozott az amerikai kormánynak arról a döntéséről, hogy leállítja a fegyverszállítást Pakisztánba, mert nem világos, hogy a tilalom vonatkozik-e a harmadik országokból esetleg szállítható amerikai fegyverekre. (MTI)

Kezdjük egy Reuter-hírrel:

Pénteken Salisburybe érkezett a brit békemisszió kéttagú „előőrse”, hogy előkészítse Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter tárgyalásait a rhodésiai vezetőkkel. A két angol diplomata megérkezése után egy mellékkijáraton távozott a repülőtérről, elkerülve a várakozó újságírókat.

A közlemény senkit sem ért váratlanul, figyelemre azonban érdemes, mert az imperializmus vezető hatalmai többnyire ilyen „mellékkijáratos” módszereket alkalmaznak a gyarmatosítást és a faji megkülönböztetést folytató országok támogatásában, őszintén szólva: az eljárás érthető, hiszen az intézményesített rabszolgaság afrikai fő fészkeit istápolni a XX. század második felében olyan visszataszító, amitől okikai borzad meg a jó érzésű világ.

Hogy a szóban forgó államok valóban a rabszolgaságig „fejlesztették” a faji elkülönítést, arra — ha csak vázlatosan is — képet próbálunk nyújtani a Dél-afrikai Köztársaság bemutatásával. A majdnem 1,3 millió négyzetkilométer területű országban közel 18 millió ember él. A lakosságnak csupán a 19,4 százaléka európai származású, a többi jórészt afrikai őslakos, illetve színes mulatt, vagy ázsiai bevándorolt. S bár a színes bőrűek elsöprő többségben vannak, az országban a tényleges hatalmat a lényegesen kisebb arányt képviselő fehér telepesek gyakorolják. Ha azt mondjuk erre a hatalom- gyakorlásra, hogy vaskézpoliAz imperializmus és gyámolítottjai fii.)

Intézményesített

rabszolgaság

tálka — még csak megközelítően sem jellemeztük: a féktelen terror az, ami a belső kormányzás lényegét legpontosabban kifejezi.

Hihetően kevés olyan ország van már a világon, mint a Dél-afrikai Köztársaság, ahol külön alkotmánycikkely törvényesíti a színes bőrűek elnyomását. 1960. június 30-a óta egy határozat az afrikai lakosságot megfosztotta a parlamenti képviselettől. Körülbelül 11 millió néger, mulatt és indiai nem gyakorolhatja alapvető állampolgári jogát, nem szavazhat a választásokon. 1965. január 1-én hozták az „új bantu törvényt”, amelyik a rezervációs területeken élő, több mint kétmillió afrikait teljesen kiszolgáltatja a fehér gyarmatosítók kénye-kedvére.

Féktelen a faji megkülönböztetés és elnyomás a hétköznapi élet szférájában is. A négerek a rezervációs területeket csak külön engedéllyel hagyhatják el. számukra tilos a sztrájk, s szigorú törvények tiltják a vegyes házasságot. A diszkriminációt az egy főre jutó jövedelem vizsgálata esetében is megtalálhatjuk. Dél- afrikai fontban számítva, amíg egy fehér évi jövedelme 410 font. addig az ázsiaiaké 80, a színeseké 58, a négereké peNOGRÁD - 1971. november 14., vasárnap

dig mindössze 46 font. S. hogy

a kép valamennyire is teljes legyen, azt is mondjuk el: hárommillió néger munkás hozzátartozóival együtt a bányavárosok szöges dróttal körülvett lágereiben él. Az önálló földtulajdonnal rendekező néger parasztok sorsa se különb, ők ugyanis évenként 180 napot kötelesek dolgozni .minden térítés és bér nélkül a fehér farmerek birtokain.

Nincs az életnek olyan területe tehát, ahol valamilyen formában ne érvényesülne a fehér kisebbség terrorisztikus uralma. Legjobban azonban mégis a törvényhozásban és a drákói törvények alkalmazásában érhető tetten -a rendszer, amely, mint minden elnyomó, retteg az elnyomottak tömegeitől. Dél-Afrika színes bőrűi számára. örök mementó I960, március 21-e, amikor a kormány lövetett a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó négerekre, s 86 halott és 186 sebesült vére festette vörösre Shaperville főterének kövezetét. Innen kezdve, éppen a rezsim rettegése következtében fokozódott a terror. 1963. n\á- jus elsején aztán törvényes színezetet is kölcsönöztek a Hitler-fasizmussal kísértetiesen azonos uralomnak. Ekkor hozták azt a törvényt, amely szerint bírósági ítélet nélkül korlátlan ideig börtönben tarthatják az afrikai felszabadító

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy Jósttef t

fi tülső földgörrBÜs mozdulásai

AZ AMERIKAI sajtóban régi szokás, hogy a híreket) amelyek Washingtonból vagy Alaszkából vagy Argentina déli csücskéből, a Tűzföldről érkeznek, együtt közöljék, mondván, hogy azok a Földünk egyazon félgömbjéről valók... Az elmúlt héten sok érdekes, fontos esemény történt ezen a — mert innen nézzük — túlsó félgömbön: az Egyesült Államokban nem hivatalosan ugyan, de a valóságban megindult az elnök- választási kampány, Fidel Castro megkezdte chilei látogatását és ezen éppúgy megtárgyalják az észak-amerikai imperializmus elleni harc lehetőségeit, teendőit, mint ahogyan Peru fővárosában, Limában az úgynevezett „77-ek” a fejlődő országok gazdasági gondjairól szólva az USA önzése és kizsákmányoló politikája ellen foglaltak állást.

Vegyük sorra a túlsó félgömb történéseit. Kedden este Nixon amerikai elnök ünneplőbe vágta magát és megjelent a republikánus párt díszvacsoráján a New York-i Americana Szállóban, beszédet mondott, majd repülőgépre szállt, elment Chicagóba, ott is részt vett egy republikánus banketten és felszólalt. Szónoklatai az elnökválasztási kampány kezdetét jelentették. A vacsorák is. A régi szokás szerint a választási propaganda költségeit a többi között ilyen módon teremtik elő: a köztársasági párt gazdag híved nem kevesebb, minit 500 dollárt fizetnek egy vacsoráért. Egyidőben húsz amerikai városban volt ilyen bankett, ötmillió dolláros bevételt számolhattak össze a republikánus pártkassza őrződ. (Persze sokkalta többe kerül a választási kampány, az igazi summákat a nagy monopóliumok, a milliomosok és a milliárdosok fizetik be — a köztársasági párt támogatói, nem is mindig önzetlenül. Az effajta kiadás sokszorosan megtérül: hol állami megrendelések formájában, hol nagyköveti megmozgalom tagjait. A törvényt

azóta kiterjesztették és alkalmazzák az együttérzőkkel szemben is. Ennek alapján ítélték a közelmúltban ötévi börtönre Johannesburg anglikán főesperesét, s hoznak évenként körülbelül 1,3 millió ítéletet a faji megkülönböztetés rendszabályait megsértő négerek ellen.

Külpolitikai vonatkozásban sem lehet a belpolitikainál kedvezőbb képet rajzolni a Dél-afrikai Köztársaságról. A pretoriai rendszer egyre inkább Fekete-Afriika csendőrének szerepében tetszeleg. A közelmúltban fegyveres agressziót hajtott végre északi szomszédja, Zambia ellen. S ha számolunk azzal a támogatással és biztatással, amit a gyarmatosításban érdekelt imperialista hatalmak nyújtanak a velejéig reakciós rendszernek, s figyelembe vesszük a Dél- afriikai Köztársaság nukleáris lehetőségeit, számíthatunk a fegyveres összetűzések fokozódásával.

Az ENSZ közgyűlése 1963 novemberében felszólította összes tagállamait: ne szállítsanak olajat és hadianyagot a Dél-afrikai Köztársaságnak. Több nyugati állam, élen az Egyesült Államokkal azonban nem vett részt a bojkottban és napjainkban is elzárkózik tőle. Pedig a közgyűlési határozat sosem volt annyira aktuális mint most. Arról van szó ugyanis, hogy a gyámok révén megerősödött pretoriai rendszer sötét fenyegetést jelen: Afrika számára, mivel a fa.iül- dözés kegyetlenségét egyesíten tudja a korszerű fegyverekkel vívott gyarmati háború borzalmaival. Szolnoki István

bízásokat kapnak a pártcé- lokra adományozó férfiak...)

Nixon elnök e banketteken elhangzó beszédeit zártláncú televíziókamerák közvetítették a többi 18 republikánus vacsora részvevői számára. A külsőségek és az elmondottak alapján minden politikai megfigyelő megegyezett abban, hogy ezzel Nixon gyakorlatilag már elnökjelöltként lépett fel.

Pedig bőven van még ideje, hiszen 1972 november 7-e a választások napja Amerikában. .. Addig kell felsorakoztatnia hatásos ígéreteit, vagy ami nagyobb súllyal esik latba: tennie olyasmit, ami az amerikai választók vágyainak, igényeinek megfelel. Például a vietnami háború dolgában... A pillanatnyi valóság nem rímel az elnökjelölt-elnöki szavakkal, ígéretekkel: igaz ugyan, hogy Nixon most újabb korlátozott csapatkivonásokat jelentett be, de óvakodik attól, hogy a teljes csapatkivonás végső dátumát meghatározza. S, hogy szándékai nem a megbékélés irányában hatnak, ezt az is bizonyítja, hogy B—52-esak újra meg újra bombázzák a VDK területét. Akárcsak Johnson idejében. (S emlékezzünk rá: az 1968-as elnökválasztás előtt az utolsó pillanatban hagyta abba az elnök a bombázásokat, amelyeknek ódiuma miatt a végén ő maga nem is próbálkozott újra az elnöki tisztség megszerzésével.)

NIXON, MINT elnökjelölt ígérni tartozik a dollár megmentését, mint elnök pedig meg is kísérli. A belső hatás egyelőre jobb, mint a külső: míg az amerikai monopóliumok elégedettek az idegen árukra kivetett 10 százalékos pólyámmal, addig ez egyre több keserűséggel tölti el az Egyesült Államok külföldi szállítóit. S mindmáig az az amerikai igény sem érvényesült, hogy a tőkés országok pénzeit egyoldalúan értékeljék fel. Ezen a héten éppen Japán mondott nemet az efféle washingtoni nyomásra:

Conally pénzügyminiszter nem ért célt tokiói alkudozásai során.

A 10 százalékos pótvám olaj a tűzre, amely az úgynevezett fejlődő országokban, a harmadik világban már eddig is nagy lánggal lobogott. Több mint két héten át Peru fővárosában, 'Limában, üléseztek az úgynevezett „77-ek”. hogy megtárgyalják, miként lehetne előmozdítani egymás közti kereskedelmüket csakúgy, mint együttműködésüket a világ egészével, az iparilag fejlett országokkal Nyugaton és Keleten egyaránt. (A „77-ek” elA csehszlovák hatóságok az elmúlt napokban szabadlábra helyezték Alois Poledna- kot, a Csehszlovák Filmvállalat egykori igazgatóját, volt parlamenti képviselőt, akit a fővárosi bíróság július 9-én szolgálati titok megszegéséért és a köztársasági rend felforgatására irányuló tevékenységéért két évi börtönre ítélt.

Most eleget tettek annak a kérésének, hogy engedjék el büntetése hátralevő részének letöltését.

Alois Polednak a prágai televízió számára adott nyilatkozatában elhatárolta magát a csehszlovák emigráció és a nyugati propaganda minden olyan kísérletétől, amellyel kétségessé kívánták tenni a per jogi megalaoo- zottságát, s a bűnvádi eljárást Csebsz’ovékia rágalmazására használták fel.

Polednak kijelentette: nem azokért a politikai nézetekért ítélték el, amelyeket,

nevezés onnan adódik, hogy először Algírban évekkel ezelőtt valóban 77 ország küldöttei gyűltek össze. Ma már 95-en vannak, de a 77-esszám jobban hangzik, könnyebben megjegyezhető — 6 talán szerencsét Is hoz?) A limai tanácskozásokon a legtöbb felszólaló az Egyesült Államokat elmarasztalta, az északamerikai imperializmus mohóságát elítélte és ezzel szemben ajánlott vagy sürgetett egyéni vagy közös akciókat az államosítástól a közös piacok megteremtéséig.

Még mindig a túlsó félgömbön megmaradva szólhatunk a hét nagy eseményéről, Fidel Castro kubai miniszterelnök Santiagóba értkeztéről. A Kubai Kommunista Párt első titkára hét esztendeje nem hagyta el hazáját, nem volt ideje, alkalma, szándéka, lehetősége: lekötötték a szocializmus építésének belső gondjai, Kuba gazdasági nehézséged éppúgy mint a latin-amerikai kontinens első szocialista országát szorongató blokád diplomáciai, politikai megkötöttségei. Mindez arra vezethető vissza, hogy az USA imperialistái, mivel nem tudták megsemmisíteni a délkeleti partjaik mellett kialakult szocialista rendet, minden eszközzel el akarták szigetelni a forradalmi Kubát.

Egy éve, hogy Havannától több mint 6000 kilométerre baloldali fordulat lehetősége jelentkezett a Chilei Népi Egység választási győzelme, a szocialista párti dr. Allende köztársasági elnökké történt megválasztása következtében. Az új santiagói kormány első külpolitikai lépése volt, hogy felújította diplomáciai kapcsolatait a szocialista Kubával. Dr. AHende, aki szenátor karában nem kevesebb, mint kilenc alkalommal járt Havannában, baráti látogatásra hívta meg Fidel Castrót, és a kubai miniszterelnök most húsznapos chilei tartózkodásra, politikai és gazdasági tárgyalásokra, a chilei néppel való megismerkedés szándékával el is ment Santiágóba.

FOGADTATÁSA valóságos diadalmenet volt. A szemtanúk szerint a chilei főváros még soha nem köszöntött vendéget ilyen szeretettel. Castro mondta: közös célért külön utakon Indultak el... Kölcsönösen segíthetik egymást az észak-amerikai imperializmus elleni politikai, diplomáciai, gazdasági küzdelemben. A túlsó félgömbön ma — Alaszkától Argentínáig — milliók tekintenek Santiago felé. Az Allende—Castro találkozó eseményeit, következményeit figyelve.

mint a nemzetgyűlés képviselője, mint kulturális bizottságának elnöke, vagy mint a nemzetgyűlés, illetőleg a későbbi szövetségi gyűlés elnökségének tagja hangoztatott, „A vád konkrét ténybeli adatokra támaszkodott, szolgálati értesüléseket adtam át külföldi diplomáciai missziók munkatársainak, s ezzel súlyosan megkárosítottam az ország érdekeit” — mondotta.

Azzal kapcsolatban, hogy a csehszlovák emigráció képviselői a cannes-i filmfesztiválon híres rendezőktől aláírásokat gyűjtöttek szabadon bocsátását követelő beadványukhoz, „Polednak hangsúlyozta: „a művészeket méltatlan személyek az esetről hamisan tájékoztatták. Tiltakozom az ellen, hogy egyesek e kimagasló művészeket — hamisan tájékoztatva őket — hazám ell en hangolják ” — mondotta. (MTI)

Szabadlábra helyezték Polednakot