Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-13 / 268. szám

Hal kommentárunk

ßochum, Pní^a, Salgótarján

Több mint százezer látogató a föld alatti múzeumban

A kapu fölött, amely a föld gyomrába nyílik, a bányáüz- kászüntést olvashatjuk: Jó- szerencsét. Salgótarjánban, a hajdani Jázöef-iejtősakna felhagyott vágataiban 1965. május 1 -tői várja a látogatókat a föld alatti szénbányászati múzeum. A nógrádi szénbányák gondoskodik a hajdani vágatok karbantartásáról, a megyei idegenforgalmi hivatal — a vendégekről.

Vendégekben pedig nincs hiány Eddig több, mint százezren tekintették meg a föld alatti múzeumot.

Az érdeklődés indokolt. Nemcsak az elmúlt száz év banyászkodásának 7 történetével ismerkedhet meg a látogató. hanem a.bányák hangulatának érzékelésére is mód nyílik a vágatokban. Az effajta létesítmény Európában ritka. Föld alatti bánya- múzeum csupán három van Európában. Az első a nyugat- nemetországi Boduimban, a második Prágában nyílt meg, de ez utóbbi általános bányászati jellegű, így a salgótarjáni múzeum a föld alatti szénbányászati múzeumok közül a második helyen áll.

Nyitott könyvhöz hasonló a bányák mélye. A kőzetrétegek

Kezdek arra a meggyőződésre Juan, íiogy lm, magyarok mégiscsak hajniimodajt vagyaink egykönnyen átesni a ló túlsó Oldalára.

Már nem is tudom kitől hallottam? — péktől, cukrásztól, vagy hentestől —, aki már a régi, maszek világban is tisztes mesterember volt, hogy a családnak mindig az jutott a saját gyártmányból, ami megmaradt, vagy az, amit — jó hírét féltve — restellett volna a kedves vevő nyakába •ózni.

Azóta sokat változott a világ. Ahogy mondani szokták, nagyot fordult a világ sora, sőt, egyben- másban a visszájára fordult. Aki úr volt, nem úr többé, az egyszerű emberek, a nagy többség képviselői, akiknek azelőtt se szavuk, se rangjuk nem volt, átvették helyüket a kormányrúdnál. De abból, hogy ez az esemény akkortájt országszerte közmegelégedést váltott ki, még nem, feltétlenül következik, hogy ugyanígy üdvös dolog mindent, ami régen volt, a visszájára fordítani.

Itt van mindjárt például a vásárló rangja. Kát hajbókolni nem kell éppen a jó vevő előtt sem, de azért az sem látszik bölcs dolognak, ha átesünk a ló túlsó oldalára. Nem akarom föltalálni a spanyolviaszt, mintha én jöttem volna rá elsőként, hogy itt-ott bizony előfordul valami ehhez hasonló. Egy vicclapba illő esettel mégis hadd gyarapítsam a „hajmeresztő” történetek tárházát.

Egyik kisvendéglőben ebédela könyv lapjai, a kőbe szorul! növények. állatok a betűk. Ez a világ azonban csak annak tárul fel, aki olvasni tud benne. Tóth László nyugdíjas bányász ezek köze az emberek közé tartozik, ö az idegenvezető a föld alatt. S, hogy feladatát, amely hivatása is, hogyan látja el, arra vonatkozóan elég felütni a vaskos emlékkönyv bármely lapját.

A bányamúzeum emlékkönyvét 1967. április 15-től

vezetik. A vaskos kötet betelt, már új könyvbe írnak a látogatók. De lapozgassuk kicsit ezt a könyvet.

A világ különböző nyelvein írták bele a látogatók elismerő soraikat, angolul, franciául. spanyolul, németül, arabul, csehül, oroszul, s ki tudná

valamennyi nyelvet felsorolni. Néhány bejegyzés:

Egy Selmecbányái születésű látogatónak kedves gyermekkori emlékeket idézett fel a bányamúzeum. Sokan izgalmas föld alatti utazásnak tekintették a múzeumlátogatást, amelyről szinte valamennyi látogató a csodálat és a legnagyobb elismerés hangján ír. Külön kiemelik a látogatók a szakszerű kalauzolást: ..Elismeréssel és hálával.

tünk ismerősömmel. Jóízűen elno.túLuu ís<>eA'tíny eué;«u.u.v.~t, egy üveg sörrel leöblíuiituK, 8 mivtíi nagyon rövidre volt szabva az idoiiic, nyomban fizetni szerettünk volna. Ismerősöm — éppen aznap kapott valami jutalmat — ropogós ötszáz forintost emelt ki a pénztárcájából.

— Nem tudok ötszáz forintosból visszaadni — közölte zordan a felszolgáló. Idegesen beletúrt a pénzbegyűjtésre szolgáló vastag börtárcájába, ujjaival végigszaladt a zöld- és kékhasú papírpénzeken. — Mit gondol a kedves vendég? — kezdett méltatlankodni rosszalló pillantásunkra! — Tíz órakor nyitottunk. Nézze meg, alig van forgalom. Honnan lenne ennyi váltópénzünk?

Riadtan turkáltam a zsebemben, de nálam is csak huszonvala- hány forint volt apróban. Ismerősöm „bánatosan” gyűrő gette kezében az ötszáz forintost.

— Most mi, legyen? — kérdezte tanácstalanul.

— Tessék valahol fölváltani. Addig itt megvárja a barátja — rendelkezett ellentmonlást nem tűrő hangon a felszolgáló.

így esett, hogy életemben o’ő- s-'Ör zálogba hagytak eery vendéglőben. Szemmel tartottak, nehogy meelépjek. Ami mégiscsak körv- nvehb dőlő?, mint elenrendő váltópénzt tartani. -Vagy elszalasztani valak’t a nos+á^a. Meinlen a vendég, ha fizetni akar! Hát, nem?

v

gondolunk bányászainkra és kedve6 útikalauzunkra...”. „A vezetés nagyszerű volt...”, „A bányamúzeum érdekes, Laci bácsi kifogástalan vezető. ..”, „Külön köszönjük az idegenvezető alapos, lelkiismeretes munkáját...”, „Igazi élmény volt számunkra, nagyon köszönjük Tóth bácsi kalauzolását...”, „Köszönjük a szép élményt, Tóth bácsi kalauzolása nagyon élvezetes volt...”

A m úzeuYn 1 á toga tők kedves Tóth bácsija, Laci bácsija évtizedeket töltött a föld alatt, bányászként. Kalauzolásának hitelessége méltán ragadja meg a látogatókat, ö nem a múzeumban ismerte meg a „klopacskát”, a „lármafát”, melynek tompa hangja jelezte például hajdanában a munka kezdetét. A bányaló is thár a múlté. A jelen a vasbeton Moll-biztosítás, a korszerű eépesítés. A bánj^ászlámpa, a munkahelyi mécses is fejlődött az évszázad során ebben a medencében is.

De lapozgassuk tovább az emlékkönyvet. Magyarországnak nincsen városa, nagyobb települése, ahonnan ne látogattak volna már vendégek a bányamúzeumba. De. jötték a kisebb falvakból, Hajdu-Bi- hartól, Vas megyéig.

S a világ tájairól érkezők? Moszkva, Róma, Berlin, Párizs, London, számos afrikai, közel-keleti ország, Ázsia, Amerika, ^Ausztrália küldött látogatót e múzeumba. ' Egy skóciai bejegyzés szerint: „Nagyon érdekes volt látni saját szemünkkel, hogy a bányászok hogyan fejtik ki a szenet naponta, a föld mélyéből. Még érdekesebb volt látr ni azt a technikai fejlődést, amellyel szinté lépésről lépésre ismerkedtünk meg.” Egy Amerikából érkezett látogató pedig csak annyit írt: „Megérte”.

Űj vendégkönyvet kezdtek*. S a következő évek újabb százezrek látogatását ígérik Európa ritkaságszámba menő föld alatti múzeumába.

(te)

Egy harmadosztályú futballcsapat kiöregedett középcsatára hivatalnok lett. Bár élete folyása lényegében megváltozott, azért, estefelé a régi klubházban rendszeresen megjelent az ultipartira.. Volt játékostársai, egykori rajongó szurkolói ilyenkor féltő szeretettel kérdezték új életéről, tudván, hogy Hamar II. annak idején csak kamaszkorának legelső évéig bosszantotta a kisváros pedagógusait, hisz’ alig volt tizenhat éves. már bekerült az első csapatba, s a gólerős középcsatár természetesen méltóságon alulinak találta második gimnazistának lenni. Szóval, bá- rátainak minden oka megvolt rá. hogy féltsék Hamar II. hivatalnoki karrierjét, és bizony helyénvalónak látszottak a záporozó kérdések a nehézségekről. Nem kellene-e harmincegy- éves korában levágatni beatles-frizuréját? Mit szól hozzá a főnöke, ha délelőttönként híradómoziba megy, mint azelőtt? Futball- analfabéta kollégái' nem féltékenyek-e rá, hogy kétszer annyi a fizetése, mint a csoportvezetőjének? Hogy bírja a hivatali szék keménységét, az ügyfelek unalmas dumáját, packáz&sait. az értekezletek dögunalmát? És így tovább.

Hamar II. eleinte általában csak hümmögött válasz helyett, mint aki arra gondol, minek beszéljek, míg nem látok tisztán. Ez a „nem látok tisztán” különben Hamar II. szóbeli megnyilvánulásainak jellegzetes motívuma volt hosszú időn át. Így beszélt, ha nősülésről kérdezték, ha tilosba hajtott kocsijával, ha megkontrázták a piros ultiVáltópénz

K. S.

Két pajtás Fotó: Koppány

/Ve érjen a tél

kerültünk a télhez, a jószágokat a 11U/.rl nyári helyeikről beterelik a téli szállásokra, hogy több hónapon keresztül ut éljék at a kellemetlen időt. Az állattenyésztőknek a teleltetésre gondosan fel kell készülniük. Elsősorban is biztosítani kell a megfelelő tisztaságot. A környezetre minden állat érzékenyen reagál. Ha áz istálló szennyes, levegőtlen, csökken az állat termelőképessége. Különösen a tehenek „kényesek” arra, hogy milyen férőhelyen telelnek. Ez a nagy testű állat olyan érzékeny, hogy a legkisebb változásra is azonnal reagál. A betegséget is köny- nyen elkapja. Komoly veszteséget jelent amikor a nagy értékű tehenek megbetegednek.

A jószágok a nyácon legtöbb helyen kint tartózkodtak a szabadban. Tolmácson éjszakánként is karámokban tartották őket. A jjjtsosberényl Állami Gazdaság például kint a szabadban rendezkedett be a fejésre is, amit természetesen géppel végeztek. Az állatok hozzászoktak a szabad levegőhöz, a mozgáshoz, a napfényhez. De télen a jószágot nem szabad a szabádban hagyni. Marad az egyetlen megoldás: az istállóban való áttelel- teles. Ehhez biztosítani kell a szükséges takarmányt. abrakot, megfelelő változatosságban. Felül kell vizsgálni a vízvezeték-hálózatot. Talán ez mindennél fontosabb, ismerve nehéz vízellátási viszonyainkat. Az őszi Szárazság a meglevő kutakat is kiapasztotta. De legtöbb helyen a hálózatrendszer is rossz. 'Ilyen gonddal küzdenek Kishartyánban. volt ilyen probléma a karancssági majorban és sajnos, más tsz-ekben is. A vízhálózati rendszer kijavítása a tél beállta előtt szinte nélkülözhetetlen. Hasonlóan fontos az istállók léve- gőzőrendszerének a felülvizsgálata.

Az állattenyésztők mindezeket mindenkinél ■jobban tudják. Sajnos, vannak helyek, ahol viszont nem kapnak segítséget az anyagi befektetést is igénylő feladatokra. Pedig végre kell hkjtani minden körülmények között, például a légkondicionáló berendezések kijavítását, ha arra éppen szükség van. A levegőtlen istállóban csak szenved a jószág, de nem termel. Ennek viszont a közösség látja elsősorban kárát. -Szeretnénk megemlíteni, hogy a téli szállásra vonulásnál ne engedjék meg, hogy kimeszeletlen istállóba kössék a jószágokat. Szégyene ez a gazdaságnak. A piszkos, szennyes falak a betegség gócai. Így is sokat kell küzdeni a különböző rovarok ellen, amik előszeretettel húzódnak meg az istállókban. Ezeket elpusztítani csak a friss meszeléssel lehet. Nem sok kell hozzá, akármelyik gondozó elvégezheti, ha kőművesekben szűkében állnak.

Á télre való felkészülésre nagy figyelmet kell fordítani, még akkor is. ha a maradi emberek csak legyintenek: — minek a nagy felhajtás —, azelőtt sem csináltunk ügyet belőle, mégis átteleltünk. — Ezeket a nézeteket nagyon keményen le kell szerelni. Az állatok lakóhelyeinek legalább olyan tisztáknak, levegősnek kell lenniük, akár az emberének. A.feladat végrehajtása elsősorban az állattenyésztők kötelessége. De legyen rajta a tsz vezetősége is, hogy megtörténjék az istállók kitakarítása, a takarmány készlet felmérése, a gondozók kioktatása a téli teendőkre. Sokat segíthetnek ebben az állatorvosok, akiknek legtöbbje kiváló szakember, tudják, mit jelent az állaU egészségügy maradéktalan biztosítása.

Amikor az állatok átteleltetéséről beszéli minw# lünk. ne feledjük: nagy értékről van szó. A közösnek jövedelmet biztosító termelési ágazatról. Mindenkinek érdeke és kötelessége úgy készülni a télre, hogy a jószág ne sínylődje meg. a termelése ;ne essék vissza. Érezni kell a felelősséget.

— B — I

P.óhaüzem elStt Európa egyik első szabadtéri telepítésű timföldgyára Ajkán

Ajkán, ezekben a napokban egymást követik a műszaki átadások, az üzemi próbák a több mint kétmilliárd forintos költséggel épülő 2-es számú timföldgyár egységeiben, a beruházási program első szakasza még ebben az évben befejeződik: megkezdi próbaüzemelését a réginél jóval korszerűbb és nagyobb teljesítményű új timföldgyár. Európa egyik első szabadtéri telepítésű timföldgyára lesz az, amely a régi, 1-es üzem mellett épül, s jövőre már 80 ezer tonna timföldet termel.

Ezekben a napokban tartják a kikever ők és a lúgzagytároló egység műszaki átadását. Rövidesen sor kerül a bepárló és a hidrátszű- rő létesítmények műszaki átadására is. Ezenkívül tucatnyi egységben tartják meg a következő napokban az üzemi próbákat és a technikai, műszaki vizsgálatokat.

A 2-es számú timföldgyár építését az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó KISZ-fiataljai eddig 2 millió forintos többletmunkával

segítették. A régi üzem dolgozói a szocialista brigádok tagjai az utóbbi hónapokban, munkaidő után gyakran vonulnak ki, hogy társadalmi munkával segítsék a legsürgetőbb teendők ellátását. Az új beruházás irányítói ezekben a napokban, a némileg megkésett kalcináló j silók építését igyekeznek ösztönözni, mert ennek a munkának még idén be kell féjeződni ahhoz, hogy jövőre már 80 ezer tonna timföldet állíthasson elő az új gyár.

Erdős István;

Nyugdíjig és azután

ját, ha bonyolult panaszügyben döntenie kellett: nem

látok tisztán.

Egyszer aztán, egy szép vidám estén a kérdésekre nem h&mmögött többé, valóságos kiselőadásba kezdett megváltozott életéről, hivatalnoki munkájáról, no, és elsősorban arról, hogy miért előny számát a a futballista múlt. Egykori 'játékostársai elhűlve hallgatták mély bölcsességről árulkodó eszmefuttatásait.

— Akkor nyugodtam meg, gyerekek, .amikor láttam, hogy , nekem szinte semmi ta- nulni^alóm nincs ennél a cégnél, csaknem minden úgy megy. mint a pályán. Amikor a góré azzal kezdte, hogy az ő szerepköre „sepregető- oszlogató” szerepkör, még nem tudtam mit kezdeni a nyilatkozattal, csak mikor később arról is beszélt, hogy az ő jó passzait kell nekünk előretolt csatároknak megjátszanunk. akkor kezdett derengeni valami. Futballista nép vagyunk, az életben is eluralkodtak már a zöld gyep játékelemei. Szóval, én egy előretolt csatár vagyok. Labdák: ügyek, amiket nekem kell elintéznem. Jíezdtem megtalálni a helyem a mindig zsúfolt szemétkosár, az íróasztal és a megyetérkép között. Aztán egy értekezleten a főosztályvezető-helyettes „betartott” a górénak, gyorsan „taccsra vágták”. Be-1 njent egy ajtón, mint helyettes góré, kijött' egy másikon,

mint személyzetis. Az adminisztrátorok vihogva méltatták az eseményeket: hely cseres támadás. Arra is rájöttem, hogy jó néhány főelőadó £vek óta bekkel a cégnél: jön a labda, rúgják a francba, de olyan erős fiúk, senki sem mer szólni nekik. Meg aztán összetartó gyerekek. Megint mások abból élnek meg, hogy jól passzolnak. En strapásam magam, én rontsam el — mondják — csinálja más, és tovább adják a „labdát”. A hajtósok, akik „nyakukba .veszik a pályát” kevesen vannak, és nincs igazi becsületük. Gürizni 'a bolond is tud — fgy alakult ki a közhangulat, sőt, aki annyit rohan, valószínű, hogy tehetségtelen, hisz’ különben beosztaná, tartalékolná az erejét. Az ilyen, ha feldob egy jó elképzelést, rögtön jön hátulról, a „becsúszó szerelés”, amely labda helyett bokát ér, a síp meg néma marad, a játék megy tovább, pedig egy ember leterítve fekszik a földön.

Ilyen körülmények között ne ismerném ki magamat? — gyerekek — tette fel a szónoki kérdést Hamar II., és suttogva folytatta; — Józan parasztésszel a vak is látja, alibijáték megy itt a pályán. Az egyik azt mondja: kis pénz, kis foci. A másik: ilyen kis pénzért nem lehet

elég keveset dolgozni. Nos, jókomáim, beálltam én ott a sorba, nem lógok ki, olyan vagyok, mint a többi. Zöldek közt zöld, fekete-fehérek közt fekete-fehér. Olyan, amilyennek lenni kell. hogy ne keltsek feltűnést azért a négyezer-há- romert, amit havonta hozzámvágnak. Ügy lehetne mondani: közelről nézem a játékot, mint annyi nagy középcsatár manapság. És képzeljétek, három hónap alatt egyszer már jutalmat is kaptam: azt állította a góré, mikor kezet fogott velem, jó munkámért kapom a pénzt. Mindenki röhögött ’ befelé —magam is — , de tapsoltak, gratuláltak, az van ott a levegőben, még azzal sem jó ujjat húzni, aki fekszik a menedzsernél, a parancsnokságon. Hát így éldegélek barátaim, örülök, hogy megnyugtató dolgokat mondhatok el magamról, az új munkahelyemről.

Hamar II. befejezvén sajtóértekezlet színvonalú tájékoztatóját, mosolyogva nyúlt nagyfröccse után, kártyapartnerei, meg a kíbicek egészségére emelte poharát, aztán letette a talont: egyet az ultizóknak, egyet a betlizők- nek — mosolygott, és nagyon boldognak érezte magát barátai körében. — Arra ittam most, mondta később, hogy száz évig ultizzunk együtt ilyen békességben. Az ultizók, a kibicek, a csapos, a pincér, a takarítónő, a betévedt vadidegen , vendég* megtapsolták harsány optimizmusát.

NŰGRÁD — 1971. november 13., szombat