Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

Őszintén érzik és ápolják a magyar—szovjet barátságot

J- F. Karpova az SZMBT-delegáció vezetője nyilatkozik

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulóját megyénk dolgozóival együtt ünnepelte a Szovjet—Magyar Baráti Társaság háromtagú delegációja, amelyet J. F. Karpova, az Orosz-Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettese, az SZKP Központi Bizottságának póttagja, a legfelsőbb tanács küldötte, az SZMBT elnökhelyettese vezetett. A szovjet delegáció több ünnepségen vett részt, látogatást tett ipari üzemekben és termelőszövetkezetben. A delegáció elutazása előtt munkatársunk kérdést tett fel J. F Karpovának, a delegáció vezetőjének Nógrád megyei benyomásairól. A minisztertanács elnökhelyettese készségesen válaszolt a kérdésre:

— lágy baráti beszélgetés során már korábban elmondottam, hogy úgy érzem magam ebben a nagyszerű megyében, a megye dolgozói között, mintha Moszkvában ünnepelném november 7-ét, a nagy forradalmi évfordulót. Őszintén, és szívből örülünk, hogy szeretett barátaink között tölthetjük el az élményekben gazdag napokat. Nagyszerű benyomásokat szereztünk magyarországi tartózkodásunk során Budapesten csakúgy mint Miskolcon, Leijinvárosban de még inkább itt, Nógrád megyében, örülünk; hogy közelről megismerhettük a munkásmozgalomban nagy hagyományokkal rendelkező megyéjüket, a szocializmus építésében nagyszerű eredményeket elérő nógrádi dolgozókat. Tapasztalatainkat, benyomásainkat elmondjuk odahaza, az iparban és a mezőgazdaságban dolgozóknak egyaránt. Elmondjuk, hogyan élnek Nógrád megye ipari dolgozói, a falusi emberek, s milyen bensőséges érzéseket tapasztaltunk a Szovjetunió, a szovjet nép iránt. A tapasztalatokat átvenni, s azokat hasznosítani nagyon jó. Ha látogatásunknak, küldetésünknek csak az lett volna a célja, hogy ápoljuk, erősítsük a szovjet—magyar barátságot, akkor is úgy érezzük, ezt a célt elértük, sőt arról biztosíthatom magyar barátainkat: mindent megteszünk, hogy ez a barátság tovább mélyüljön. Nagyon örülök annak, ‘ hogy ilyen széles lehetőséget biztosítottak, hogy a megye ve* zetőin túl, a dolgozó emberekkel találkozhattunk, s baráti, elvtársi eszmecserét folytathattunk. Balassagyarmaton például két üzembe látogathattunk el. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati telepén arról kellett meggyőződnöm, hogy_ a kollektíva

nagy szeretettel igyekszik szép dolgokat gyártani. Nagyszerű eredmény, hogy a gyártott cikkek nagy többsége első osztályú minőség. A minőség mellett termékeik szépek és letszetősek. Ezt azért tudom így megítélni, mert magam is a könnyűiparral foglalkozom. Öröm volt tapasztalni, hogy a dolgozó nők jobb munkafeltételeinek biztosításáért új, korszerű üzemet építenek Balassagyarmaton. Bár, a magyar könnyűipar kis részét láttuk, de ebből is azt a következtetést vonjuk le, hogy a magyar párt és a kormány, a helyi szervekkel együtt sokat tesz a könnyűipar fejlesztéséért, a lakosság jobb áruellátásáért.

— Látogatást tettünk a Fémipari Vállalatnál is. Bár ez is kis üzem, mégis korszerű gyáregységnek tekintjük. Itt a termelés magas kulturáltságáról győződhettünk meg. Ami pedig ennél is fontosabb, megítélésem szerint az, amit a vállalat fiatal dolgozóinak arcáról olvashattunk le. Az arcokon, a szemekben, a fiatalok örömével találkoztunk: Ez pedig a biztos jövőbe vetett hitüket tükrözi.

— Nagy benyomást tett ránk az üzem csarnokában rendezett munkásgyűlés, amin mi is részt vettünk. Őszintén, jóleső érzés volt hallani mindazt, amit a Szovjetunióról, a szovjet népről mondtak az elvtársak. Ezért megragadva az alkalmat, most a NÓGRÁD hasábjain is köszönetét mondok a Fémipari Vállalat kollektívájának.

— Felejthetetlen nyomot hagyott bennünk az az érzés, amit tapasztaltunk, hogy a

magyar nép, és benne a nógrádiak milyen szeretettel ápolják az elesett szovjet hősök emlékeit, sírjait. Amit átéltünk a szovjet harcosok hősi emlékműveinek és sírjainak koszorúzásánál, azt szavakban aligha lehetne elmondani. De meggyőződésem, hogy ez az érzés csak ott támadhat az emberben, ahol tisztelik, szeretik, s nem felejtik el azokat, akik életüket áldozták a fasizmus elleni harcban. Ezt bizonyítja az is, hogy nemcsak a szervezetek, üzemek helyeztek, lakóházak épülnek, fejsírokon, hanem sok ezer ember, kisgyerekkel a karján tette le a hála virágait az emlékmű talapzatára, vagy a sírhantra.

— Néhány ..szót még Balassagyarmatról: régi város, éppen ezért mérhető kézzel fog- hatóan is a fejlődése. Szép, tetszők nekünk. Új üzemek, üzletek, lakóházak, épülnek, fejlődik a város, a gazdag, jó életet tükrözi rajta. Itt. kell szólnom a megyeszékhelyről, Salgótarjánról is. Érezni ezen a városon, hogy a tervezők, az építők magas fokú művészetet visznek az új város megteremtésébe. Tetszett a városról ké* szített film. Mindjárt láttuk, hogy milyen is ez a Salgótarján. A végén mégis azt mondottuk, hogy elöregedett a film, hiszen a készítése óta eltelt négy év alatt egy újabb arcot vett fel a város. Jártunk a kórházban. Itt is azt tapasztaltuk, hogy a párt és a kormány nagy gondot fordít a dolgozók egészségvédelmére, láttuk az egyszerű emberekről való gondoskodást.

— A karanosberényi múzeum is örök emlék marad számunkra. Nem lehetett izgalom nélkül végigmenni a múzeumban. Az emléktárgyak fényesen beszélnek a partizánok hősi harcáról. Illusztrálja barátságunkat, a sok nemzetiség harcát, amelyet a fasizmus ellen vívtak. Felejthetetlen marad számunkra a dorogházi szívélyes fogadtatás. Ebben a bányászok barátságát éreztük. Nagyon jó volt találkozni ezzel a néppel, amely őszintén érzi és ápolja a szovjet—magyar barátságot. És ezt nagyon köszönöm.

— Felhasználom, hogy a NÓGRÁD hasábjain megköszönjem a megyei párt-, állami és társadalmi szervek vezetőinek, a megye lakosainak azt a szívélyes fogadtatást, amiben delegációnk tagjait részesítették. Küldetésünknek eleget tettünk. Ügy érzem, delegációnk elérte célját —, mondotta befejezésül J. F. Karpova, az SZMBT-delegáció vezetője.

Somogyvári László

Állásfoglalás — hallgatással

Fnvmád követő két napon egy-egy terme- j utas» lesi tanácskozást hallgattam végig, ugyanabban a gyárban. Ahol azt vártam, hogy viharos, szóváltások fültanúja lehetek, ott nehéz csönd ülte meg a termet. Ahol meg néhány hivatalból szónoklóra számítottam, ott sorra nyújtották fel kezüket az emberek, hogy szót kérjenek. S bár csalódtam várakozásomban, az nem >volt indokolatlan. Az értekezletek előtt ugyanis mindkét helyén, a lemezegyengető műhelyben, illetve a karbantartóknál, hosszabb időt töltöttem. A lemezmunkások tele voltak panasszal. Jogos panaszokkal, s ráadásul nem csip-csup ügyekkel, hanem munkájukat, munkakörülményeiket alapvetően érintő problémákkal. Nyakukon a tél, de a műhely- csarnok üvegtetejének kitört . ablakszemeit nem csinálták meg. Több ízben javasolták, hogy nyissanak egy ajtót a műhely hátoldalán, mert így — lemérték! — nyolcvan méterrel rövidebb úton továbbíthatnák a lemezeket. A javaslatot mindenki helyeselte, de senki nem intézkedett. Hét hónap alatt már a harmadik főnökük van, minden lóg a levegőben, nincs kihez fordulni... No, májd a termelési értekezleten kipakolnak, gondoltam. Éppen a fordítottja történt. Azok a karbantartók bíráltak, akik hosszú évek óta vannak együtt, főnökük a maguk soraiból kinőtt mérnök, s akik jól, szervezetten, egyenletesen dolgozhatnak, mert a műhely munkáját immár e'gy esztendeje programterv határozza meg.

Furcsa? Első pillanatban, a műhelybeli ebédlő „tanácsetremmé” előléptetett falai köpött magam is annak éreztem. Természetes volt,'hogy a karbantartók sorra szót kérnek, mert mondataikon, a tanácskozás lefolyásán, a műhelyfőnök nyílt beszédén, az igenek és a nemek váltakozásán egyaránt érződött, hogy ezek az emberek tudják: érdemes beszélniük. Odafigyelnek azok, akik illetékesek, világosan válaszolnak, ami rossz, azt habozás

nélkül — de nem sértő módon — elvetik, ami jó, azt rögtön a maguk ügyének tartják. A vezetőn, pontosabban a vezetőkön múlna minden? A műhelyfőnökön, a művezetőkön, a műhelybizottság titkárán? Sok minden az ő javukra vagy terhűkre írható, de — már ami a lemezmunkások tanácskozását illeti — közrejátszanak itt másféle, s nem kevésbé fontos tényezők is. A műhelyvezetésre' adott megbízások felületessége, a gyártáselőkészítés egész szervezetlensége, "a műhelybizottság csupán formális létezése, s így tovább...

Hallgatnak az emberek — mondják sok helyen, s van, ahol ezt rossznak tartják, ám másutt úgy éx-telmeziik, hogy rendben mennek a dolgok, nincs különösebb baj... Veszélyes önámítás! A hallgatás valóban1 lehet néma beleegyezés, de .sűrűn elutasító, a dolgokkal egyet nem értő, dühöt, sértettséget takaró állásfoglalás is! A hallgatás okozat, magyarázatát az okokban lelni. Bármennyire rendezettek legyenek a termelési körülmények, a hallgatás még ilyen helyeken is figyelmet érdemel. Hát még ott, xahol bajt baj kerget, ahol a keserű hangú ebédlő- es öltözőbeli beszélgetések, a munkakönyvüket kikérők száma még beszédesebbé teszi a csendet!

Hm m legfontosabb termelési tényező, az

UH d emker nem találja a helyét, akkor a legjobb technika sem ér sokat. Márpedig jó • néhány munkahelyen,. s nemcsak mühexy- szintig, mindén fontosabbnak .tűnik az embernél. A készáruterv teljesítése, az export útnak indítása, a nyereség mértéke, s e mindenáron elért, kisajtolt időleges eredmények mellett elsikkad a döntő tényező, a vállalatnak életet, értelmet adó, alkotó ember. Ott, ahol hallgatnak, a közömbösség már az irodákban, a műhelyekben ólálkodik. Ahol nem érdemes szólni, ott fokozatosan elvész a becsületes munka értelme, öröme, fontossága is.

M. O.

Az eredmények feltétele

Hatékonyabban9 nagyobb léptekkel, korszerűbben

A NÖGRÄDI szénbányáknál a termelés versenyképességének fokozása nagymértékben függ a műszaki fejlesztés, technikai korszerűsítés színvonalától. A vállalatnál az elmúlt élvekben kétségtelen nagy utat tettek meg, amiről legutóbb Lassan József főmérnök a szakszervezeti bizottságnak is beszámolt. A termelés koncentrációja kedvezőbb feltételeket teremtett a műszaki fejlesztés számára is. A kis kapacitású aknák kifogyása, felhagyása, a nagyobb napi termelésre alkalmas bányák erősítése lényeges változást jelentett a műszaki fejlesztés feltételeinek megteremtésében.

Az acéltámók megjelenése után, a széles homlokú fejtések kialakítása volt a következő lépés. A támmentes fronthomlokok kialakításával, a jövesztés és rakodás gé......... mn n

f

A pásztói Béke Termelőszövetkezet bogarasi területén műtrágyáznak. Sándor István és Sándor János tsz-traktoros műtrágyázást végez. Képünkön: feltöltik a szórókocsikat (Koppány György felvétele)

pesítósének a fettételei érték meg. Ebben is születtek elismerésre méltó eredmények, bár a nógrádi saéntelepeknek elég mostohák a geológiai viszonyai.

A műszaki fejlesztés nem volt mentes a kudarcoktól. Egy sor kísérlet, amelyekkel jelentős műszaki előrehaladást akartak elérni, nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. így volt ez a kányási Béke-aknában, ahol az önjáró frontbiztosító szerkezet a hosszabb ideig tartó kísérletezéssel sem vált be. E korszerű technika alkalmazásáról véglegesen mégsem mondtak le. Az új mátraverebélyi szénterületen tervbe vették egy komplex gépesítésű frontfejtés kialakítását.

Többféle rakodógéppel is kísérleteztek, de azok közül kevés bizonyult a nógrádi bányászkodásra alkalmasnak. A meglevő jövesztőgépek számára sem tudtak mindenkor megfelelő feltételeket teremteni, és a vállalat ma sem mentes az ilyen gondoktól.

A VÁLLALATNÁL a közép távú tervben is a műszaki fej- lesztésj tartják a gazdaságosabb termelés alapjának. A szakemberek azt is vizsgálták, hol, milyen gépet legcélszerűbb alkalmazni. A darabosabb hullás ugyanis értékesebb szenet biztosít. Ez elsősorban Kányáson' igen fontos. Itt a széngyalú, másutt viszont a maróhenger alkalmazását tartják célszerűnek. A frontfejtések jövesztésének korszerűsítését a jövőben Ká- nyás-aknán két, Ménkesen egy, esetleg később két, és Szorospatakon egy teljesen gépesített frontfejtés kialakításában határozták meg. Korábban Tiribesre is terveztek egy gépi jövesztésű frontot, de erről, az ottani adottságok miatt, le kellett mondaniuk.

A fejtések korszerűsítésében már eddig is értek el jelentős eredményeket. Ménkesen is volt már amikor tízhónapos átlagban, napi ötvenvagonos termelést érték el jövesztőgé- oekkel egyetlen fejtéstől, vagy Kányáson, ahol csaknem éves átlagban 58 vagonos napi termelést. Sajnos, ma a keivé« jövesztőgép kihasználása sem kielégítő.

Nagyon fontos, hogy a jő- vesztőgépek és a kapcsolódd szállítógépek kapacitása összhangban legyen. Az utóbbi időben is a legtöbb panasz arról szól, hogy baj van a szállítógépekkel, nincs ete- gendő páncélkaparó. Szorospatak legutóbbi példája is bizonyítja: ahol az úgynevezett géplánc teljes, ott az eredmény sem marad el.

A csökkenő széntermelés ei~ lenére az elkövetkezendő öt évben a műszaki színvonal növelésében igen nagy lépésekkel haladnak előre. A frontfejtésekből termelt szén arányát a tavalyi 66 százalékról 89 százalékra növelik. Á géppel jövesztett szén arányát a tavalyi 13,6 százalékról 1973- re 58 százalékra fokozzák. Á géppel felrakott szén aránya ekkor már 74 százalék lesz. Az egy fejtésből naponta felszínre kerülő szén mennyiségepedig csaknem két és félszerese lesz a tavalyinak.

Ezek a számok önmagukért beszélnek, de elérésükért még nagyon sokat kell tenniük a vállalat műszaki és fizikai dolgozóinak. A tervezett munkahelyi korszerűsítések megvalósítására, az elavult gé-' pék pótlására két maróhenger, 12 páncélkaparó, mintegy hét gumiszalag-berendezés beszerzését, illetve üzembe helyezését tervezik. Az is igaz, hogy az idén már eddig több termelőberendezést kaptak a nógrádi bányák, mint az előző években. i

A FÖLD ALATTI bányászati na,unkák korszerűsítésével nem tartott lépést a kiszolgáló külszíni munkahelyek fejlesztése. A vállalat szűkös anyagi lehetőségei is közrejátszottak ebben. Vannak már jól kidolgozott tervek, mint például a kötélpályái szállítás automatizálása. Szükséges, hogy itt is előbbre lépjenek. Az anyagi lehetőségek ma sem korlátlanok. de felhasználásuk hatékonyabbá tételével nagyobb lépéssel lehet előre haladni a korszerűsítés útján. .

B. * '

NÓGRÁD — 1971. november 9., kedd