Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-05 / 261. szám
4 Salgótarjáni kiállítások Nógrádi táj — nógrádi emberek A hét elején zárta kapuit az a képzőművészeti kiállítás, amelyet az idei múzeumi és műemléki hónap programjaként 'nyitottak meg Salgótarjánban, 1 a Kohász Művelődési Központ barátságos hangulatú klubjában.. A vendégkönyv tanúsága szerint, a tárlat érdeklődést váltott ki. Egy bejegyzés azt kéri a rendező szervektől, hogy a jövőben mind több hasonló jellegű képzőművészeti kiállítást rendezzenek a kohászban. E környék lakóinak tetszett a tárlat, bér arról is vallanak a bejegyzések, hogy csak általaiban értették meg a célkitűzést, a formai dolgokban esetenként még tájékozatlanul álltak a látogatók a képek előtt A kiállítás megrendezésének célja az volt, hogy elsősorban a megyében élő képzőművészek és az innen elszármazottak alkotásain keresztül mutatkozzék be a nógrádi táj hangulatos zugaival, ipari szerkezetével, az itt élők munkájának, természetformáló tevékenységének hű kifejezésével, ábrázolásával. E központi elképzelésnek, Ügy véljük, megfelelt a kiállítás, bár az anyag nem áll össze szerves egésszé, annak ellenére, hogy a kiállító művészek szinte valamennyien, legszínvonalasabb műveikkel szerepelnek a tárlaton. De nem szerepel például idős Szabó István, Miért? Ennek ellenére, jó kiállítást látunk, s részleteiben esetenként a kísérlet izgalmával bővelkedőt. Nem ártott volna azonban s ezt inkább a jövőre vonatkoztatva mondjuk — az sem, ha tárlatlátogatásokat szerveztek volna, vagy valamiféle katalógus igazítaná el a látogatót a változatos anyagban. így a különböző képzőművészeti törekvések közelebb kerülnek a látogatóhoz. s. ez a megértés hasznára válik. A kiállítás egyébként megközelítően hű képet nyújt a Nógrádban élők munkásságáról, törekvéseiről. A bemutatott festmények, bár az elvonatkoztatás módszexével alkotóik különböző mértékben élnek, közérthetőek a kohászklub látogatói előtt is. Lóránt János Kőbánya című képe sajátos színvilágával, s a téma egyéni felfogásával vall a fiatal művész alkotói elképzeléseiről. Pataki József két képpel, a Korsós csendélettel, és az Enterieur cíművel szerepel a tárlaton. Mindkét alkotás a művész festői eszközeinek évtizedeken át tartó beéréséről tudósít, rendkívüli művészi 'őszinteséggel. Színvilága. benne a kék szerepe is bizonyára hozzájárul ahhoz a varázshoz, amelyet a látogató érezhet például egy jellegzetes Pataki-motívum, a szék láttán. Iványi Ödön anyaga (Műteremsarok. Vízparti fák, Ipari táj) a nógrádi hűség példázata is, ugyanakkor kísérletező hajlamokról árulkodik. A látogató a közvetlenséget, az ábrázplás egyszerűségét értékelheti elsősorban e tárlaton. A Balassagyarmaton élő Farkas András és Réti Zoltán képei a két művész munkásságának értékes darabjait jelentik. Tipikus Farkas-témákat látunk (Falusi kovács, Ősz az Ipoly partján). Előbbi a mesterség, az ember dicsérete, utóbbi a szeretett tájé. RéE 5B 3 AJÁNLATUNK ■ ti Kapáló-ja a munka hűséges megörökítése. Somos Miklós. Somoskői Ödön, Somogyi János művei teszik teljesebbé a festményanyagot, hiányzik viszont például Mustó János. A grafika is rangos, magas színvonalú. A Tv Galériájában nemrég láthattuk Czinke Ferenc sorozatát, a Koskirály-t. A sorozat szimbolikája itt is megragad. Csohány Kálmán jugoszláviai ihletésű lapjainak egyéni hangvétele nagy nyeresége a kiállításnak, Radies István kiét rajzzal jelentkezett. Szívesen találkoztunk — bár már láttuk — Vasas Károly Martinász-ával és Három figurájával, amelyek a kisplasztikát képviselték a kiállításon. Iványi Ödön kamaratáriala A Stromfeld Aurél fiúkollégiumban a papokban rendezték meg az intézmény ünnepélyes névadását. A kollégium előcsarnokában felavatták Stromfeld Aurél portréját, s ez alkalomból a társalgóban megnyitották Iványi Ödön kamarakiállítását. Tervezik, hogy kollégiumi galériát hoznak létre, amely hasznos kezdeményezés. Ez a galéria a fiatalok ízlésfejlesztésében nagy szerepet tölthet be. A kollégium .lakóin kívül a gépipari technikum és szakközép- iskola, a közgazdasági szak- középiskola, s a leánykollégium fiataljai is rendszeres látogatói lesznek a galériának. Terv szerint havonta más-más művész alkotásaiból nyitnak itt kiállítást, elsősorban a Salgótarjánban, illetve Nógrádban élők műveiből. A kiállító művészek egy-egy képükkel járulhatnak hozzá egy leendő állandó kiállítási anyag létrehozásához is. A kollégiumi galéria létrehozásán Orosz István nevelő fáradozik elsősorban, s ezért dicséret illeti. Műsortemetésnek voltunk szem- és fültanúi szerda este. Véget ért a tévé marathoni folytatásosa, Kállai István: Ön például hogy folytatná című műsora. Őszintén szólva nem bánkódunk különösebben utána. A közönség közreműködésével alakulgató történet ugyan egy kicsit a dramaturgia műhelytitkainak szélesebb körű megismertetését vállalta magára, de főképp a kezdeti szakaszban meglehetősen verítékszagú volt az igyekezet. Ám, úgy tartják: minden jó, ha jó a vége. —, ezzel a műsorral is megbékéltünk lassacskán, s utóbb néhány egészen kellemes negyven percet szerzett, most a műsortemetés is derűs hangulatban pergett le. Az est műsorában a Szülőföldem-sorozatban láthattuk a Sárvárról készült dokumentumfilmet, amelynek keretében Urbán Ernő vall egyik legfiatalabb városunkról, múltjáról, jelenéről. Hangulatos, lírai hangvételű összegezés volt ez, a sorozat legjobbjai között a helye, bár ez sem érte el Erdei Ferenc emlékezetes makói dokumentumfilmjének bensőségességét, mélységét és sokrétűségét. A kollégiumi galéria első kiállítója tehát Iványi Ödön. Mintegy húsz képpel szerepel, igen változatos, s a művész munkásságát hűen dokumentáló anyaggal. Olaj kép, zománc egyaránt található a kiállításon. Tematikában is rendkívül változatos az anyag. A zománcképek (Látófa, Fej, Gyár, Emberpár, Háború), arról vallanak, hogy Iványi Ödön szerencsésen használta fel a technikában rejlő lehetőségeket egyéni hangjának gazdagítására. Szívesen találkoztunk a Befutott az esti gyors, és a Bányászok című képekkel, s a pasztellfinom képsorokkal (Fehér fal, Nyár, Ipari táj. Reggel, Beszélgetők). (te) Sikeres hangverseny? vártam az október 29-i, középiskolásoknak adott hangverseny sajtóvisszhangját. Másnap olvashattam H. M. cikkét a hangversenyről. Azt hiszem óvatosan fogalmazott. Örömmel olvastuk hetekkel ezelőtt a programban, hogy a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa újra ellátogat városunkba Nem is a kórus „patinás” híre miatt, hanem azért, mert emlékeztünk még legutóbbi vendégszereplésükre, életerőtől duzzadó előadásukra, a közönséget magával ragadó produkciójukra. Azt az együttest vártuk, amelyről tudtuk, hogy a zene életeleme és képes a közönséget a zene varázslatos birodalmába vezetni. Csalódtunk. A nyitó népdalcsokor modoros előadása, a megszólaltatott Bartók- és Kodály-művek „ízetlen”, „xótlan”, erőtlen (bár zeneileg pontos, precíz), rutininter- pretációja kiábrándítóan hatott. Nem tudhatom, csak feltételezéseim lehetnek, hogy mindennek mi volt az oka Egy azonban biztos, nem volt éppen „hírverő” hangverseny. Szorosan összefügg ezzel az a tény, hogy az ifjúság magatartása kívánnivalókat hagyott maga után. Hadd idézzem itt Forrai Miklós szavait, aki bőséges tapasztalatokkal rendelkezik az ifjúsági hangversenveket illetően. Nem Is olyan régen az Élet és Irodalom hasábjain a következő kérdést kapta: „Tapasztalata szerint az ifjúsági hangversenyeket nem gátolja-e a fegyelmezés?” Válasza: „Ez az előadó egyéniségétől függ. Ha le tudja kötni a közönséget, akkor nincs ilyen veszély, gondolni kell arra, hogy a gyerek figyelme néha elkalandozik, néha zsebébe nyúl valamilyen, játékszerért,' megnézi, visszateszi. Azok a» hangverseny nagy pillanatai, amikor megáll a mozdulat, félbemarad a játékosság...” Sajnos, a szóban forgó hangversenynek ilyen pillanatai nemigen akadtak. Szó sincs arról, hogy a hangverseny ifjúságának magatartását ezzel akarom menteni, de kétségtelen összefüggés van a két dolog között És még egy megjegyzés az elkövetkező ifjúsági hangversenyek érdekében, általában a zenei nevelésünk érdekében. Kiváló együtteseinknek, művészeinknek nemcsak külföldön, nemcsak a Zeneakadémia nagytermében (tehát nemcsak „befutott közönség előtt”) kell nagyot, igazit produkálniuk, hanem még inkább olyan közönség előtt amely félig vagy csak alig-alig jutott el arra az útra, hogy a zene világát magáénak vallhassa. Az a művész és az az együttes bír igazán művészi és társadalmi értékkel, amely ilyen közönség hódolatát is meg tudja szerezni. tm elsősorban nemcsak bíráló OUI dl III dl szándékkal írtam, hanem abban a reményben, hogy közös célunk (az ifjúság zenei nevelése) gyümölcsöző, eredményesebb lesz. Rozgonyi István gimn. tanár Érdeklődéssel Kulturális v. NÖGRÁD NÉPMŰVÉSZETE. A megye gazdag népművészeti hagyományainak fokozott megismertetése és megszerettetése érdekében népművészeti kiállítást nyitnak Szécsény- ben, a járási művelődési kör pont klubjában. A balassagyarmati Palóc Múzeum közreműködésével november 13- án nyíló kiállítás két hétig áll az érdeklődők rendelkezésére. Ezt követően Rimócon is bemutatják a tárlatot. * HOLLÖKÖI TURISTA SZÁLLÁS. A népi építészeti emlékekről országszerte ismert községben az Országos Műemléki Felügyelőség megkezdte egy húsz vendég fogadására alkalmas turistaszállás kialakítását. Ugyancsak ebben az évben megkezdik a vendég-- lő épületének felújítását is. A munkálatok — terv szerint — 1972. végére befejeződnek. A két munka körülbelül két és fél millió forintba kerül. ¥ Űj IDEGENFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOK. A Nóg- rád megyei Idegenforgalmi Hivatal ebben az évben új szolgáltatásokkal is- az érdeklődők rendelkezésére áll. Például vállalja különböző csoportok bel- és külföldi utaztatását. Idén harminc alkalommal utaztatott csoportokat. Ugyancsak érdeklődést keltett az a szolgáltatás, amelynek értelmében az országban bárhol szállást biztosít a hivatal a hozzá fordulók számára. * ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK. Az október közepétől december végéig tartó őszi könyvhetek alkalmából Szé- csény nagyközségben és a járásban gazdag programot állítottak ősszé. A járás több helységében könyvfciállítást nyitnak, a szécsényi járási művelődési központ ifjúsági klubja és a KlSZ-szervezetek között verseny indul, hogy ki ad el több könyvet, házról - házra árusítással. író-olvasó találkozók is lesznek. Terv szerint Bari Károly költő Nógrádmegyerbe, Fülöp János a szécsényi ELZETT-be, Ber- kesi András Nógrádszakállra, Karsai Elek Szécsény községbe látogatna el. PÉNZ AZ ISKOLÁKNAK. A Pásztói nagyközségi Tanács komoly összegeket költ az iskolák felújítására, átépítésére. Mivel elsősorban az óvodagondok szorítanak Pásztón, az egyes számú óvodában új cső-: portot „állítottak be”, amely újabb létszámbővítést tett le-» hetévé. Az egyes számú általános iskolában háromszázezer forint értékű felújítást végeztek, jövőre pedig tovább folytatják a munkákat, mintegy félmillió forintot költve e célra. Emellett — a pásztóiak örömére — elkészül az új, 100 férőhelyes óvoda tervdokumentációja. ¥ NOVEMBER HETEDIKÉRE. Szerte a megyében lázas készülődés folyik november hetediké méltó megünneplésére. Ez a nap sok kulturális eseményt, irodalmi műsort tartogat. A nagybátonyi Petőfi kul- túrotthonban is változatos, gazdag program várja az érdeklődőket. Az emlékműsorban fellépnek majd a nagybátonyi bányász művelődési ház kamarakórusa, és a helyi zeneiskola növendékei is. Nagy érdeklődésre tarthat számot Nagybátony falu népdalkórusának bemutatkozása. Az egvüttes többször szerepelt már a Rádió műsorában, a Nemtiben megrendezett palóc napon pedig kiváló eredményt értek el. A műsor után tánc- mulatságon szórakozhatnak majd a helybeliek. *• Ma, pénteken, a Kompozíció ’71. salgótarjáhi vonatkozásával, joggal tart számot általános érdeklődésünkre. A képzőművészeti rovat magazinja ezúttal Varga Imre: Kompozíció című alkotását mutatja be és elemzi. (17.15). Az esti fő műsorban (20.00) az Asszonyok mesélik című tévéfilmet láthatjuk, majd (21.20) Tom Jones énekel. (barna) 25*en ismerkednek az ovival November első napján először lépte át a Malinovsz- kij úti óvoda, kapuját 25 kisgyerek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek és a városi tanács összefogása tette lehetővé, hogy ezentúl ők is ovisok lehetnek. A gyár 80 ezer forintot adott, hogy az óvoda külön étkezőjét átalakítsák, berendezzék, felszereljék. A tanács pedig ahhoz nyújtott segítséget, hogy óvónő és dada kerüljön a 25 új apróság mellé. A legsürgősebb igényeket ezzel sikerült megoldani. Az óvodába az új férőhelyekkel együtt, most 150 gyerek jár. Még 21 szülő szeretné gyermekét elhelyezni itt, az ő gondjuk orvoslására is keresik a lehetőséget. A Malinovszkij úti óvoda bővítése szép példáját adta annak, hogyan lehet az üzemek és a tanács összefogásával az óvodagondokon enyhíteni. Siker f koronázta a gyáriak és a tanácsiak fáradozását, csakúgy mint Hojkó Ferenc megyei és Boldvai Lászlóné városi tanácstag munkáját. 4 NÓGRÁD — 1971. november 5., péntek ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) engedte meg neki, hogy kissé tovább maradjon. Ez az ismeretség még hasznos lehet. A központot minden bizonnyal érdekelni fogja a második vonal, s ebből a malacemberből, akinek folyton izzad a tenyere, sikerül majd kiszednie valamit. :*3. Ormel gyorsan ment, hátra sem nézett. Égyszercsak hirtelen eltűnt. Von Vormann várt egy darabig. Mindenáron rá akart gyújtani, ami az erős szélben nem ment könnyen. Végre sikerült. Megjegyezte a helyet, ahol a mesterkélt mosolyú, riadt tekintetű férfi eltűnt. Jókora villa körvonalait látta maga előtt a vaskerítés mögött. A villában természetesen, mint a városka összes házaiban, teljesen sötét volt. A tökéletesen záródó zsalugáterek mögül zene és hangos beszéd zaja szűrődött ki. Megfordult és akkor látta meg a kertajtó felett a félkörös felírást: „Le Trou” Pension. Jeanne Mole, a Saint Gil- les-i lakosok körében hírhedt „Le Trou” panzió tulajdonosnője* éppen az utolsó vendégektől búcsúzott. Különösen nehezen szánta rá magát a távozásra egy lányosképű, rózsás arcú, pely- hedző' állá, husz-egynéhány éves repülő. Végre aztán tőle is sikerült megszabadulnia. Kitépte magát öleléséből és finom eréllyel kitessékelte az udvarra. A tükörhöz lépett, és a fáradságtól elszürkült arcát figyelte. Legfőbb ideje volna már kozmetikushoz menni. Ha sikerül a börtön ellen tervezett akció — gondolta jellegzetesen asszonyi fejjel — elmegyek Le Havre-ba és a legelőkelőbb kozmetikai szalonban tönkre szépítkezem. Nagy megkönnyebbüléssel gondolt rá, hogy mindjárt megy a fürdőszobába és forró, a legforróbb vízzel mossa le a sminkkel együtt a gyűlöletes mundért viselő emberekkel folytatott érintkezés szennyét, a testét érintő kezekről rátapadt szennyet, a sóvár tekintetek ocsmányságát. Ám ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy a szobában, ahonnan grama- fonzene jött, még bennmaradt egy vendég. Egy ellenőrző pillantást vetett a tükörbe, ajkára mosolyt erőltetett és lenyomta a kilincset. Az utász százados felpattant, mihelyt meglátta. — Végre, Jeanne. egész örökkévalóságnak tűnt fel már a várakozás! Nem volt, bizony nem volt mintapéldánya a nordikus fajtának ez a százados, akinek a neve is kirepült a fiatal nő emlékezetéből, csak azt tudta róla, de azt biztosan, hogy valahol Caen térségében a védelmi rendszer második vonalát építi. Csakis ezért, nem pedig billiárdgo- lyó fejéért, lógó, lötyögő, rosszul borotvált bulldogarcáért és rövid, görbe lábáért A nő ügyesen kisiklott .kezei közül, erőt vett magán és gyengéden megsímogatta a tiszt rücskös képét. — Elintéznivaló ügyünk van százados úr, azért engedtem, hogy maradjon még. — Én meg azt hittem, hogy... — nagyott sóhajtott és megnyalta szája szélét. — A maga helyében én nem mondanék le — nevetett a lány — de az első az üzlet. — Kinyitotta a hatalmas tükrös szekrényt, a polcról leemelte az újságpapírba csavart virágos ruhaanyagot. — Ezt külön magának hoztam Párizsból. Tetszik? — Maga tetszik — mohón keze után kapott. — Hány éves a felesége? —- utasította rendre a férfit. — Negyvenes. — És az alkata? — Magánál jóval erősebb. — No, akkor ez az anyag éppen jó lesz neki. Még beszéltünk parfümről is. Maga milyen illatot kedvel? (Folytatjuk)
