Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

Képek a tanhutából Bulgária 270 millió leva Ki korán Meg 1068-ban tizenkétmillió forintos beruházással megépült Európa egyetlen üvegipari tanhutája a salgótarjáni öblös­üveggyárban. Jelenleg 11 elsőéves tanuló ismerkedik Itt az üvegfúvás gyakorlatával. Képünkön: Huszár Tibor szakok­tató, a mesterség fogásait magyarázza az elsőéveseknek Eddig harmincán tettek szakmunkásvizsgát a tanhuta mű­ködése óta. Salgótarján, Párád, Karcag és Tokod küldte a fiatalokat, hogy itt ismerkedjenek meg az üveges szakmá­val. A gyakorlati felkészülést hat szakoktató segíti. A nagy meleghez nem szokott fiatalok eev-egy műszak alatt gyakran meghúzzák a szódavizes korsót Jelenleg a 17 elsőévesen kívül 17 másodéves, és 42 harmad­éves tanuló dolgozik a tanhutában Karcagról, Párádról és Salgótarjánból. Százhatvan forint ösztöndíjat kapnak, ezen­kívül havi 250 forint társadalmi ösztöndíjban részesülnek. A munka mellett a szórakozást is megtalálják a fiatalok az üveggyári művelődési házban. A felszabadult üvegfúvó­tanulók fizetése 2200—2400 forint. Képünkön: műszak után egy kis zenehallgatás az üveggyári művelődési ház könyv­tárában Koppány György képriportja 4 Irnviemprf so^ bölcsességet hordozó t\ tu fiaiul! I, szólásmondás második részét — ... aranyat lel, az idők folyamán ki-ki, szájaíze szerint variálta. Mégis, amikor sok szerteágazó gondolatot akarunk egybe­fogni, fontos jelenségeket akarunk érzékel­tetni, gyakran fordulunk szólásmondásaink­hoz. Ebben az esetben a gazdaságtalan ter­melés fokozatos megszüntetésével kapcsalat- ban próbáljuk a szólásmondás igazságát ér­zékeltetni. Megyénk abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy üzemeink, gyáraink még magukon viselik az iparosítás hőskorának bélyegét, új üzemeink — néhány kivételtől eltekintve — nem tartoznak a legkorszerűbbek közé. Az utóbbi években bekövetkezett előnyös vál­tozás ellenére iparszerkezetünkben még min­dig meghatározó szerépe van a nehéziparnak. A dinamikusan fejlődő iparágak közül most van meghonosodóban a híradástechnika és a vegyigépgyártás. A szénbányászat vissza­fejlesztése pedig egyértelműen rádöbbentett arra, hogy más megyéktől eltérően nekünk sok tekintetben előbb kell felébrednünk, ha a gazdálkodás, az iparfejlesztés bármelyik te­rületén feilődni akarunk, Úgy is fogalmazha­tunk: a szénbányászat visszafejlesztése nyi­tánya volt megyénkben a gazdaságtalan ter­melés visszafejlesztésének, később pedig fel­számolásának. A X. pártkongresszus határozataiban töb­bek között szerepel az előbbi feladat. Az országos gazdasági aktíván Fock Jenő, a kor­mány elnöke is erőteljesen szorgalmazta e folyamat meggyorsítását. Ebből nekünk is le kell vonni a szükséges következtetést! A lec­ke fel van adva! Nem marad más hátra, mint a cselekvés! Hol tartunk ma? Érzik-e, látják-e üzeme­ink vezetői, hogy nem lehet sokáig gazdaság­talanul termelni. Keresik-e, kutatják-e azo­kat a lehetőségeket, amelyek rövidebb, illet­ve hosszabb távon kedvező kilátásokkal biztatnak. Üzemeink egyike-másika — mert rosszul taktikázott az elmúlt években — megégette a kezét, és a gyakorlatban érezte: ha élni akar, akkor fel kell adni a korábbi kényel­mességet, a régi vezetési felfogást, gyakor­latot, a felfelé való kacsintgatást, a felesleges magyarázkodást. Az öblösüveggyár főmérnöke mondta egy­szer, egyik külföldi útja után: csak addig ma­radhatok ebben a beosztásban, amíg újat adok, amíg megelőzöm a versenytársakat. Ha most átmeneti értékesítési nehézségei vannak s gyárnak, ezt a munkastílusát sem most, sem a jövőben nem adja fel. Az élniakarásnak, a gondolkodva cselek­vésnek követendő példáját mutatta meg az ötvözetgyár. Rövid idő alatt nyereségessé formálták termelésüket. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben a határköltségek kiala­kítása óta tervszerűen elsorvasztják azoknak a termékeknek az előállítását, amelyeket csak veszteségesen tudnak gyártani. Ma már ott tartanak, hogy lerázták magukról az egyik külkereskedelmi vállalat kényszerklvánságait és kijelentették: jövőre csak akkor adnak ex­portképes csákányt, ha megkapják érte a bel­földi árat, ami jelenleg nagyobb mint a mai exportár. Ebből is látszik, hogy jó úton haladnak a kormány ez irányú elképzeléseinek megvaló­sításában. Ugyanakkor más termékeknél pe­dig a minőség javítására, a különleges igé­nyek kielégítésére törekednek. Külföldi ta­pasztalataik is arra ösztökélik őket, hogy ne próbálják felvenni a versenyt a nagy tömeg­ben acélszalagot előállító gyáróriásokkal, a nyugati országokban kialakult hatalmas kon­szernekkel stb Kevesebbet, de jobbat gon­dolat jegyében formálják gazdasági tevé­kenységüket, igazodva a lehetőségekhez és követelményekhez. Nem árulunk el titkot, amikor hangsúlyoz­zuk: a jövőben még kevesebb megértésre ta­lálnak azok a gazdálkodó egységek, ahol gaz­daságtalan termelést folytatnak. Tudatosan hagytam el a támogatás kifejezést. Ebből egyértelműen kiviláglik: távlatokat megha­tározni, tervezni, elképzeléseket kidolgozni csak olyat lehet és szabad, ami gazdaságos, ami a legkevésbé veszi igénybe az ország központi erőforrásait. A X. pártkongresszuson elhatározott élet­színvonal-politikai elképzelések kidolgozásá­nál alapvető volt a nemzeti jövedelem terv­szerű, fokozatos növelése. Ennek egyik módja a gazdaságtalan termelés mielőbbi vissza­szorítása, illetve megszüntetése. Ellenkező esetben zátonyra futhatnak népünk javát szolgáló egyéb elképzeléseink. E feladat nem újkeletű, csupán folytatása annak, amit a mai gazdasági modell be. vezetésével három évvel ezelőtt elkezdtünk S, hogy ez a folyamat a jövőben tovább gyor sül, nem istencsapása, hanem a X. pártkong resszus ide vonatkozó határozatának követ kezetes, céltudatos végrehajtása. P7Art nem árt Időben lói felkészülni: ^ hogy ne érjen váratlanul ben­nünket a nagyobb követelmény. Ha korán ke­lünk — nekünk más lehetőségünk nemigen van —, akkor biztos aranyat lelünk. Máskép­pen szólva: kisebb zökkenőkkel vészelhetjük át az esetleges kritikus időszakokat. Venesz Károly egészségügyi épífkesésettre 1971—1975 között Bulgáriá­ban az ország történelmébe páratlan építkezés bontakozik ki az egészségvédelem terüle­tén. E célra a költségvetésből valamivel több mint 270 mil­lió levát fordítanak, ami 2,7- szer felülmúlja a korábbi öt­éves terv ilyen irányú beru­házásait. A legnagyobb összeget (22,6 százalék) a bölcsődék, szülő- és gyermekotthonok, gyermek­kórházak és szanatóriumok tejkonyhák hálózatának bőví­tésére irányozták elő. A böl­csődei férőhelyek száma kö­zel kétszeresére nő és eléri a 64 ezret. Ez azt ielentt. hoev 1975-re a három éven aluli gyermekek- közül minden ötö­dik bölcsődében tud nevelked­ni. A beruházások 20 százalékát fordítják kórházak, 12 száza­lékát orvosegyetemek mellett működő klinikák és laborató­riumok, 8 százalékát szanató­riumok, újabb 8 százalékát rendelőintézetek építésére. A kórházi ágyak száma or­szágosan 63 400-ról 74 ezerre, a szanatóriumi helyek száma 16 100-ról 21 500-ra nő. Az ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma eléri a 8,42-őt. A szanatóriumokban évente leg­kevesebb 200 ezer ember egészségét tudják majd hely­reállítani. Az új kórházi ágyak nagy részét a kerületi székhelyek­re összpontosítják, ahol nagy­méretű, szakmailag magas szintű és szakosított gyógy- bázlsok létesülnek. Szófiában két nagy gyermekikórházat, egy szülészeti-nőgyógyászati és egy onkológiai kórházat építenek, valamint kórháza­kat az építőipar és a kereske­delem, a fémkohászat és az elektrotechnikai ipar dolgozói számára. Az országban szinte minde­nütt, így sok faluban is ren­delőintézeteket és gyógyszer- tárakat létesítenek. A Szófiai Orvostudományi Főiskolán 200 ezer négyzetméter területen fognak építkezni. Nagy figyelmet fordítanak az orvosi intézmények kor­szerű gépi felszerelésére. E célra az ötéves Időszak egész­ségügyi befektetéseinek 17,9 százalékát irányozták elő. Negyvenketten A KISZ VIII. kongresszu­sa tiszteletére kezdeménye­zett munkaversenyben a szi- ráki ÁFÉSZ dolgozói közül 12 fiatal vesz részt. Válla­lásaik teljesítését szövetke­zetük vezetősége azzal segí­ti, hogy jó munkahelyi és tanulási lehetőséget biztosít. A fiatalok kulturális igé­nyeit is igyekeznek teljesíte­ni. Most szervezik a népi versenyeznek tánccsoportot, amelynek a fenntartását az ÁFÉSZ vál­lalta. Anyagi juttatásban ré­szesítik a sziráki labdarúgó- csapatot és a körzetükben működő két sportegyesüle­tet is. Azokon a rendezvé­nyeken, amelyeken szeszt nem fogyasztanak a fiata­lok, az ÁFÉSZ süteményt és hűsítő italokat szolgál fel díj­mentesen és gondoskodik a lemezjátszóról is. Élő „kiállítási tárgyak” A kubai „Santa Solritui”-ban naev sikert aratott a nemzeti mezőgazdasági kiállítás, mely ké­pet adott a kubai állattenyész­tők utóbbi években elért ered­ményeiről. A látogatók megismer­kedhettek az új tehénfattákkal. A juh. és kecskebemutatók „élő kiállítási tárgyai” nagy érdeklő­dést keltettek a szakemberek kö­rében. A különféle szak pavilon okát az állatorvos-tudomány fejlődésével. a mesterséges megtermékenyítés­sel és az állattenyésztés egyéb problémáival kapcsolatos kérdé­seknek szentelték. A gyümölcs­éi zöldségkonzerveket, a kubai I dohányipar termékeit és a kubai rumot diplomával jutalmazták a kiállításon. ..................................inni............ in...........................................mi.............mm.............................................. A héten történt Valódi külföldi! Három történetet mondok el — minden különösebb kom­mentár nélkül. * Zsúfolt a nyíregyházi vo­nat. Az utasok beszélgetnek, szundikálnak, bámészkodnak- Ebbe a békés hangulatba robban be a cukorkaárus. Áruját így kínálja: — Olasz különlegesség! Va­lódi német csemege! Tessék a finom külföldi cukorkából! Szép arcú. halk szavú, idős néni inti magához az árust: — Kedveském, valami ma­gyar cukorkát ad ion nekem. Az árus meghökken: — Magyar?! Olyan nekem nincs, kérem. — Nincs? — kérdezi a né­niké ártatlan csodálkozással. — Nincs bizony! — ígv az árus. — Magyar cukorkák? Ugyan kérem! Tessék az olaszból, a németből! Ezek az igazi cukorkák! A nénike rosszallóan csó­válja a fejét, maid ezt kérde­zi: — Mondja, kedveském, mi­lyen származású maga? Az árus érzi. hogy csaoda készül, durván szól vissza: — Milyen lennék? Magyar, természetesen! Gondolkodik a néni egy sort. mondia-e. ne mondia? Aztán mégis rászánia magát: — Magyar? És ígv becsüli a kiváló magyar édességipar termékeit? , És nem vett a dicsőített külföldi cukorka különlegessé­gekből. .. % * „Javakorabeli” hölgytől hallottam, hogy különféle be­tegségeire — képzeltekre és valódiakra — a legkülönfé­lébb gyógyszereket szedte, ióformán nem is fogyasztott gyógyszeren kivül mást. De csak a külföldi tabletta,kát volt hajlandó lenyelni. Mert­hogy azok a lók! Azok igen! Használnak! Nem úgy- mint a magyar. így ment ez, míg valaki fel nem világosította, hoev a magyar gyógyszeripar világ­hírű. s igencsak valószínű, hogy külföldi címkével bár, de magyar tablettákat szed. Erre aztán a hölgy olyannyi­ra letört, hogy nagy-nagy szomorúságában azon nyom­ban meggyógyult. Legalábbis erre lehet követ­keztetni abból, hogy többé semmiféle tablettát nem szed Télikabát vásárlása okából iártam a budaoesti üzleteket. A Petőfi Sándor utca egyik nagy szaküzletében igen ked­vesen fogadott az elárusító- nő. s máris adta fel rám az első darabot. Csakhogy a ka­bát nem tetszett, s ezt nem is titkoltam el. — Hogy ez nem széo? — méltatlankodott az eladónő. — De kérem! Ez a kabát valódi angol szövetből készült! — Hát az meglehet — óva­toskodtam. — Ügy látszik, nem elég angolos az ízlésem. Bizalmatlanul méregetett, mégis felsegítette rám má­sodik számú kabátot. Szeret­tem volna figyelmeztetni, hogy akár le se emelje a fo­gasról, mert bizony ez sem tetszik. De előbbi rosszallása belém szorította a szót. Ami­kor azonban a tükör elé ka­lauzolt. mégis csak műszál volt valamit szólni, s így kénytelen voltam bevallani, hogy bizony ezt sem fogom megvenni. — Durva, csúnya anyagból készült — mentegetőztem — Ez?! — kérdezte az elá- rusftónő mélységesen meg­bántva. ám igen határozottan. Maid kivágta az elsöDrő, a végső tromfot: — Akkor pe­dig nem tetszik érteni hozzá. Ez ugyanis valódi olasz im- oortanvagból készült! Csakhogy az emberi türe­lemnek. az enyémnek i« ha­tárai vannak. S mivel az el­árusítónő szemében már amúgy is a nulla alá süllyed­tem, bátran kijelentettem: — Olasz, nem olasz, nem széo és kész! így hát durván belegázol­tam az elárusítónő lelkivilá­gába. Visszaakasztotta a való­di olasz „kabátcsodát”, s azontúl megszűntem a számá­ra létezni. Hja! így iár az, aki nem hatódik meg a valódi külföl­ditől ! Nemsokára jubiláló, szerény magyar téükabátomat már magam voltam kénytelen felvenni. Ügy kell nekem! Szcndi Márta NÚGRAD — 1971. noveunber 28., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents