Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

> *. \ ,beadtuk a npnzt vár iuk a kultúrát’ Közös összefogással a pezsgőbb szellemi életért BELEPTE a fehér hótakaró Szécsényt Is. A borjúpáston szel hegedül a bokrom között, valaha itt verték fel az or­szág sátrát, itt zajlott a Szé­chényi országgyűlés. A góti­kus sekrestye talán Rákóczi szállása volt, a futó évszáza" dók stílusait őrzik ebben a nagyközségben a templomfa­lak., s a világi épületek kövei. A volt Forgách,kastélyt éppen most újítják fel,' hogy régi fényében ragyoghasson nem­sokára. Ez a történelem. Az emlékekben, műemlékekben élő. » A jelen külsőleg kissé ko­pott. Rajta hagyja-e kezenyo- mát a ma a település képén, majdnem azt mondtam, a vá­rosképen? Bizonyára. Hiszen modern középületek, lakóhá­zak épültek már eddig is a régi falak közé. Egyik szebb, másik kevésbé szép. De egye­lőre valamennyi: hasznos. Funkciót lát el. II. Rákóczi Ferenc mell­szobra ott áll a róla elneve­zett járási művelődési köz­pont előtt. Hósapkát visel. Az épület ugyancsak régi, kopot­tas. Nem a legkorszerűbb otthon. Igazgatója, s munka­társai azonban fiatalok, _ s most már a következő év terveiről beszélgetnek. Arról, hogy milyen új formákkal, rendezvényekkel, szakkörök­kel, művészeti - csoportokkal lehetne gazdagítani a központ tartalmi tevékenységét. Átról, hogy minél több ember érez­ze második otthonának ezt a központot, s találja meg itt az önképzés, a hasznos, és kel­lemes időtöltés, a műveltség- gyarapítás legmegfelelőbb formáit. Erről beszélgetünk a fiatal igazgatóval, öze Lász­lóval. —• Január 1-től községi ke. zelésöe kerül az intézménv, amely jelenleg járási funkció­kat is ellátó központ — kaD" •juk a tájékoztatást. — Re­méljük, személyi, tárgyi, anyagi feltételeink úgy ala­kulhatnak, hogy feladatunkat a jövőben még színvonala­sabban, a közművelődés kor­szerű formáinak alkalmazásá­val láthatjuk el. A NAGYKÖZSÉG közmű­velődésének ügye a helyi párt- és tanácsi szerveknek is fontos feladatot jelent. Erről győznek meg például azok a kezdeményezések, amelyek az anyagi erőforrások koncentrá­lását hivatottak szolgálni. Ha­tékony közművelődési tevé­kenység egyébként valóban elképzelhetetlen a legszélesebb társadalmi összefogás nélkül. Ügy tűnik, ezt Szécsényben nagyon jól tudják. A községi pártbizottság kezdeményezte, a tanáccsal egyetértésben azt, hogy a helyi vállalatok szö­vetkezetek stb. kulturális alapjuk .egv részét, eery közös alapba fizptik be a következő esztendőktől. Ez az alap biz­tos anvaffi bázist jelenthet a közművelődés dolgozóinak, amelyre mindig számíthatnak. A kezdeményezés, úgv tű­nik. igen kedvező visszhang­ra talált a község vállalatai, üzemei, szövetkezetei köré­ben. Hasznos, célszerű voltát elismerjük. Azonban néhány gond is jelentkezik ezzel ös­szefüggésben. Fennáll például a veszélye annak, hogy az üzemek az általuk nyújtott anyagiakért az ..eilenszo’sál­tatást” egyoldalúan a műve­lődési háztól várják: „Bead­tuk a nénzt. várjuk a kultú­rát!” Vagy egy másik fogal­mazás szerint: „Ttt a nénz. de nem művel a művelődési ház”. E nézetek lábrakapását már jó előre el kellene ke­rülni Hogyan? A közös alan valóban feljo­gosítja a nénzt adó vállalato­kat, üzemeket, szövetkezete­ket arra. hogy azért ,.ellen­ezel eáim+'ást”. pontosabban, kulturális szolgáltatást vár­janak.. Azonban a dolog sem­miképpen sem ilyen egyolda­lú A művelődési ház a prog­ramját csak úgy tudja leg­megfelelőbben kialakítani, ha pontosan ismeri ,is az igénye­ket. Márpedig az igények pontos felmérésére, ismeretére az üzemeknél, vállalatoknál van mód. Ók tudják, mit aKarnak kapni a pénzükért. Milyen ,formák; lennének leg­hasznosabbak dolgozóik szá­mára. Ezt az igényt pedig je­lezzék a művelődési központ­nak! Ennek hiányában ugyan­is a központ munkája semmi­képpen sem válhat eredmé­nyessé. kissé „levegőben lóg.” A művelődési központnak egyébként számos elképzelése van A szocialista brigádmoz- gaiom keretében. például sok­kal aktívabb kulturális mun­kát kívánnak meghonosítani, művészeti csoportok szervezé­sével is. S na. már a művészeti cso- pqrtoknál tartunk, itt is újab­bak létrehozását tervezik, az igényeknek megfelelően. A kiváló ifjúsági klub pWiig egy községi-területi KlSZ-alap- szervezetnék ad otthont. E mini-alapszervezetnek most 26 tagja van. A községben egyébként 1200 KlSZ-korosz- tályú fiatal él. számukra is mindinkább otthont kíván adni a művelődési központ. Rájuk is gondolnak, amikor az új művészeti csoportok alakítását tervezgetik, az iro­dalmi színpád újjáalakítását, egy nagy községi kórus szer­vezését, mozgásművészeti tan­folyam létrehozását a kicsi­nyeknek, és így tovább. A KÖZPONT most a terve­zés időszakát éli. A hasznos községi kezdeményezések, s főként az anyagi és szellemi erőforrások koncentrálása meghozhatja a kívánt ered­ményt. Ehhez azonban követ­kezetes tevékenység szüksé­ges. T. E. rvÍLEMÉHYÜNK zzoiiaaHia Megcsodálhattuk Bondarcsuk 1966-ban készült, Lev Tólsztoj Háború és béke című regényéből adaptált monstre filmjének II. részét is, amely a nagyon rokonszerves, Natasa Rosztovát állította elénk megható noivságával és olykor férfias rátermettségével, egész fiatal énjének bonyolultságá­val. Ludmilla Szaveljeva (Halász Judit hangjával) alakítása magával ragadta a tévénézőt. Ezt akkor is el kellett monda­nunk, ha a film végső értékelésére csak á negyedik folytatás után térünk rá. Ezúttal ejtsünk néhány szót az Íróról és a mű születéséről. Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828—1910), a Világirodalom egyik legnagyobb írója, grófi családból, Jasz- naja Poljanában született. Előkelő fiatal emberként nőtt fel, ez tükröződik önéletrajzi trilógiájában is. Részt vett a krími háborúban, sőt ott volt Szevasztopol ostrománál is. Itt is­merte meg a háborút, ennélfogva a szevasztopoli elbeszélé­seket a Háború és béke című nagyregény előgyakorlatának is tekinthetjük. Hat esztendeig (1863—1869) dolgozott élete legnagyobb szabású művén, a Háború és békén, amelyben a Napóleon ellen viselt háború társadalmi problémáit eleve­níti fel, s amelyben már jelentős szerepet kap az egyszerű nép is. Reméljük, hogy a nagy sikerű szovjet film tévé­vetítése hasonlóan a Forsyte Saga-hoz és valamint Móricz Rózsa Sándorához. felkelti az érdeklődést a regény iránt is. s mind a könyvtárakban, mind a könyvesboltokban sokan fogják keresni ezt a halhatatlan művet. Ma, szombaton a délelőtti műsorban a televízió a Hans Beimlef bajtárs című, magyarul beszélő. NDK tévéfilmsoro­zat II. részét ismétli (10.00). A délutáni műsorból külön is felhívjuk ' olvasóink figyelmét a Tárlatról tárlatra című adásra, amely november hónap néhány szép kiállításáról számol be (15.20). A muzsika ifjú "követeit Zsoldos Péter mu­tatja be (18.40) A főműsorban pedig Jón Luca Caraglale: Zűrzavarös éjszaka című komédiáját láthatjuk (20.05) Ezt követi az UNICEB gálaestje (21.25). L. Gy. MOZIÉLET MADÁRKÁK Nem is olyan régen volt, amikor a közönség felfigyelt Böszörményi Géza és Gyar- mathy Lívia nevére. Első filmjük (Ismeri a szandi-man- dit?) sikert aratott. Üj munkájuk szerepcserével készült. A Madárkák című filmet ugyanis nem Gyar- maihy Lívia, hartem , Böször­ményi rendezte, a közösen írt szövegkönyv alapján.' A film reális, létező • prob­lémákat mutat be. A történet­ben semmi új 'és szokatlan nincs, mégis; meglepetten ál­lapítja meg a néző: a magyar tilmektől eltérő, más ter­mészetű élményben van része. A történet két falusi lány­ról szól. Ida (Bánsági Ildikó, /fh.) és Rozi (Schütz Ila) a fő­városba szöknek világot lát­ni. Egy kozmetikai cikkeket gyártó vállalat alkalmazza őket. Ügyetlenül, de elszántan igyekeznek férjet szerezni, ko­mikus helyzetek tömegébe ke­rülve. Ambrus Dani, a liftke­zelő (Cserhalmi György) kihull markukból, kiderül, hogy már vőlegény. A temperamentumosabb Ida, Feri (Lukács Sándor) ré­gién bajba kerül, mégis ő ma­rad fenn Pesten, barátnője visszatér a faluba, hogy egy jámbor képű vasutas felesége legyen. A falusi esküvőn Ida és Da­ni is megjelenik. Némi této­vázás után, szabad folyást en­gednek érzelmeiknek, s a film esküvői képek sorozatával zá­rul. Böszörményi’ Géza groteszk, Urai komédiának tartja film­jét. Ha meggondoljuk, ponto­sabb, találóbb kategória alig­ha lelhető erre az alkotásra. A rendező legfőbb jellemző­je a „jó szem’’. Mindent észre­vesz, ami mellett a köznapoi kon rohanó ember elmegy, s ezeket a valós életben percen­ként előforduló, képtelenségig humoros pillanatképeket na­gyítja ki és hozza mozgásba a filmvásznon. Az epizódok egymásutánja állandó mozgást, mozgalmas­ságot ad, egy pillanatra sem csökken a néző érdeklődése a hősök iránt. Böszörményi mindenképpen elérte amit akart: komoly társadalmi jelenséget mutat be, úgy, hogy a szereplők gondolataiból, szavaiból áll­jon össze az információs anyag. A filmben kevés az ismerős arc. Schütz Ila, Rozi, nagyon ka­rakteres, de színészileg talán nem túlságosan bonyolult fi­guráját kitűnően formálja meg. Ö mindvégig az a pa­rasztlány .marad, aki az ide­gen környezetben (Pesten) bá­josan ügyefogyott, otthon a faluban otthonosan mozgó, ter­mészetes. A nagy változás Ida jelle­mében történik, aki szemünk előtt változik át bumfordi pa­rasztlányból igazi, vonzó nő­vé. Bánsági Ildikó érdeme, hogy ez az óriási átváltozás hiteles. Két efribert kell alakítania tu­lajdonképpen, s ezt a felad­ványt szimpatikus biztonság­gal oldja meg. Ragályi Elemér felvételei — ha ez lehetséges egyáltalán a szokottnál is erősebb kon­taktusban vannak a film szö­veges részeivel, gondolati magjával. Parasztházbelsői a festmény erejével hatnak, a bohózati, népszínműszerű apróbb* ré­szek kameráján keresztül kap­ják meg a megfelelő hang­súlyt. Az a benyomásunk, hogy a Madárkák új szjínt jelent a mai magyar filmművészetben, s már ez is örömmel üdvözöl­hető. Hann "Ferenc NQGRÁD — 1971. november 27., szombat A Kiváló címéit A Nógrád megyei Moz!üze­mi Vállalat is benevezett a Kiváló Vállalat címért folyó küzdelembe és eddigi ered­ményei —. amint arról Kiss Imre igazgató beszámolt — biztatóak ebben a törekvés­ben. Javult a mozik forgalma, örvendetesen .megnövekedett az érdeklődés a szovjet fil­mek iránt, amelyeknek gatottsága 68-ról 80 százalék­ra emelkedett; Viszont to­vábbra sem szeretik Nógrád megyében a magyar filmeket. A kiváló vállalati 'szint el­éréséhez még ezen a statisz­tikai adaton kell javítani­uk. Talán', ha az újakkal em is, néhány régebbi magvar fi-lmmel még korrigálhatják ez eddigi „eredményt”. A burmai csillag című epizód, a Bonanza-sorozatból a köny- nycd szórakozást biztosítja szombaton (15.45)., Jelenet a filmből Téli tanfolyamok ' Megkezdődtek a téli tan­folyamok előkészületei a salgótarjáni járás falvaiban. A háromhetes tanfolyamo­kat a termelőszövetkezetek zárszámadásai előtt szeret­nék lebonyolítani,' heti há­romszori -foglalkozáson. A tanácsok önállóságának nö­veléséről, a tanácsrendszer továbbfejlesztésének megyei tapasztalatairól, a Hazafias Népfront szerepéről, a me­gye élelmiszer-gazdálkodásá­nak fejlesztéséről, a negye­dik ötéves terv időszakában, a termelőszövetkezetek kö­zép távú fejlesztési terveiről, ifjúságpolitikai kérdésekről, a falun élő dolgozók helyze­téről, s még több érdekes témáról hallhatnak előadási a téli tanfolyamok résztve­vői. A tanfolyamok előadói a területi pártbizottságok valamint a termelőszövetke­zetek vezetői lesznek. Da los füzeteket kérnek A Kórusok Országos Taná­csának Daraszténekkari bi­zottsága nemrég tanácskozott Túrán. A tanácskozáson mun­kabizottságok alakultak, me. lyek a különböző „páva”-kö- rökkel, a parasztkórusok éves találkozóinak megszervezésé­vel kapcsolatos feladatokat, a csoportok minősítési rend* szerének kidolgozását, a na- raszténekkarok és „páva”-kö- rök speciális problémáit, va­lamint nemzetiségi 'bemutatók szervezésének részleteit tár­gyalták. Elénk vita alakult ki a moz­galom anyagi és erkölcsi tá-. mosatásáról, ennek megszer­vezéséről. A vitában többször elhangzott, hogv a különb 'ivó szervek, a SZOT, az üzemek." a tsz-ek leavenek segítségére & mozgalomnak. < Több felszó­laló vázolta elkéDzelését az öntevékeny csoportok bemuta­tóinak szervezéséről, különös tekintettel a táieavséaenkén- ti. illetve országos bemuta. tokra.* A tanácskozás részt­vevői igénverték a nagvobb szakmai támogatást, a dalok népszerűsítésére dak>6íüzetek megjelentetését stb. Megyénk-’ bői több Röpüli páva-kör ve­zetője vett részt a találkozón. ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította arsányi István) 5«. — Nem értem — mondta Kloss nyugodt hangon. — „Várlak”. Csak ez áll rajta. Mi van ebben rendkívüli? — Az aláírás Az aláirás a fontos. „J—23”. Nem érti? .— Nem. — Ember! Ezt a „J—23- as”-t, ezt az istenverte „J- 23-as”-t kerek egy éve haj- kurásszuk. De most elkapjuk — fordult Jeanne-hoz: — Kihez továbbította a kapott anyagot? — Mindig a temetőbe — mondta Jéanne meghunyász­kodva. — A kapucinus temp­lom mögötti temetőbe hord­tam. Azt nem tudom, hogy onran ki vitte el. — És ezt miért nem vit­te oda? — Éppen vinni készültem. — Rendben van. Mole kis­asszony. Elviszi ezt is mint a többit. Aztán hazajön és ki sem moccan. Ha szökést kí­sérelne meg... ' — Hova tudnék szökni? — kérdezte Jeanne. — Minde­nütt maguk vannak. — Tel­jesen. összetörtnek látszott. — Ha jól tudom — szólalt meg Kloss —, ezredes úr ellenőrzésre küldte ma Von Vormannt a cornichei kör­letbe. Távollétét érdemes vol­na kihasználni és körülnézni nála a lakásban. — Annyira ostoba volna? — kérdezte Elért. — Elme­hetünk. — Mégis ostoba — állapí­totta meg két órával később, amikor a dívány felhasadt huzata alól egy köteg dollárt vett elő. — Az ujjlenyoma­tok a bankjegyeken elegen­dő bizonyíték lesz — jelen­tette ki. Elért ezredesnek azonban mégsem sikerült hadbíróság elé állítania von Vormann hadnagyot. Amikor a kapu­cinus temetőben késő éjsza­káig várt az akció kimenete­lére, s egyik szivart a má­sik után szívta, kapta az ér­tesítést, hogy a partizánok tűzzel árasztották el az úton von Vormann motorkerék­párját. Furcsa véletlen foly­tán a vezető sértetlenül úsz­ta meg a támadást, de a had­nagy a helyszínen meghalt. . Még ugyanezen az éjsza­kán, amikor a helybeli csend­őrség a temető körül állt ké­szenlétben, a kapucinus templom mögött a fran­cia partizánok egy csoportja a város másik végén meg­támadta a börtönt és kisza­badított minden foglyot Ami még ennél is rosszabb, made­moiselle Jeanne Mole kicsú­szott a rá vigyázó titkosren­dőrök keze közül és szó sze­rint eltűnt mint a kámfor. Ez már annyira felbőszí tette Eiertet hogv emberei­vel minden -házal átkutatott, az egész várost átfésülte. Azoknak a házaknak a .kivé­telével természetesen, ame­lyekben német tisztek voltak elszállásolva. Sajnos, fárado­zása eredménytelenül zárult. Egy hétig még őrizték a te­metőt De Mole kisasszony által ott elhelyezett mikro­filmért senki sem jelentke­zett. — Egy kissé elsiettük a dolgot — mondta Elért Kloss- nak, amikor rájött, hogy kár vadászzsákmányt remélni. — Csupán azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy ez az átko­zott J—23-as végre egyszer, s mindenkorra eltűnt. Kloss főhadnagy fejbólin- tússal helyeselt. (Vége a IX. résznek) III. Találkozás a várban A katonaság vonult nyugat felé. Április tizenhaté'likán a 2. Hadsereg hadosztályai erő­szakos átkelést hajtottak vég­re a Neisse folyón, egy pán­célos hadtest Drezda irányá­ban nyomult előre, kelet fe­lé pedig hadifoglyok vánszo­rogtak végeláthatatlan sorok­ban. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents