Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

Balesetmentesen, udvariasan

Beszélgetés

a biztonságos közlekedésről

Naponta gépkocsik százai futnak ki Salgótarjánból, a

2-es számú Volán Vállalat telepéről. A megye legnagyobb gépkocsiparkjával rendelkező vállalat kár- és baleseti előadójával, Póczos Sándorral beszélgettünk arról, mit tesz a vállalat a balesetmentes, udvarias közlekedésért.

— November 7-e tiszteletére több dolgozó megkapta a balesetmentes közlekedésért járó plakettet. Hány gépkocsivezető érdemelte ki a. plakettet es a vele járó jutalmat?

— Összesen negyvenöt. Közülük 22-en 250 ezer, 20-an pedig 500 ezer kilométert vezettek balesetmentesen. Űjság egyébként, hogy a vállalat 18 ezer forint értékben mutatós igazolványtartókat készített, ötszáz gépkocsivezető kapta meg a balesetmentes jelvény címerével ellátott igazolványtartókat.

— Nem egyszer láttunk Nógrád útjain gépkocsivezetőt, amint figyelmeztette vezetőtársát. Miért?

— A forgalombiztonság fokozása érdekében, a vállalat igazgatója 40 tapasztalt, idősebb gépjárművezetőt nyílt rendelettel látott el. Ez azt jelenti, hogy a nyílt rendelet tulajdonosa jogosult a vállalathoz tartozó fegyelmezetlen, gyorsan hajtó, a KRESZ szabályait megszegő gépkocsivezetőt figyelmeztetni, sőt szükség esetén jelentést is tehet, és javasolhatja a felelősségre vonást. Itt jegyezném meg, hogy a nyílt rendelettel bíró gépjárművezetők komolyan vették a rájuk bízott feladatot. Közülük a legjobbakat decemberben jutalomban részesítik.

— Hogyan alakult a sajáthibás és a vitás balesetek száma?

— Vállalatunknál, a beszámolás időszakában, az elmúlt év első kilenc hónapjához viszonyítva, javulás mutatkozik. Akkor 22 sajáthibás és vitás baleset történt, az idén ezek száma eddig 14. örvendetes, hogy az év folyamán hozzánk került 90 kezdő gépkocsivezető viszonylag hamar elsajátította a szakmát, és helyt állt a dinamikus forgalomban.

Lényegesen kevesebben okoztak balesetet mint tavaly.

Vállalatunk a lehetőségeken belül, minden visszatartó eszközt felhasznál, hogy a gyorsan hajtó, száguldó gépkocsivezetőket megfékezze. Egy- egy gyorshajtásból megrongálódott gépjárművet nem egy esetben, szemléltetés céljából kiállítottunk a vállalat bejáratánál, hogy a fiatal gépkocsivezetők okuljanak, tudomást szerezzenek, hová vezet a veszélyes manőverezés.

— Ismert, hogy a Volántröszt ez év augusztus 1-től udvariassági mozgalmat indított a Volán-vállalatok gép- kocsivezetői között. A tét nem kicsi, hiszen Zsigulit kap a nyertes. A sorsolás jövő év áprilisában lesz. Hogyan áll a verseny a 2-es számú Volán Vállalatnál?

— Gépkocsivezetőink érdeklődéssel, figyelemmel kísérik a versenyt, es magatartásukkal igyekeznek dicsérőlapot szerezni. A dicsérőlapok eddig kiadott számából megállapítható, hogy olyan esetekben kerültek átadásra, amikor a gépjárművezetők elősegítették a biztonságos közlekedést. Eddig 17 dicsérőlap került gépkocsivezetőinkhez, és közülük Pohánka Béla már hárommal is rendelkezik — fejezte be a beszélgetést Póczos Sándor.

Sz. L.

Balti falvak

A falusi dolgozók körében megindult specializálódás különösen a balti köztársaságokban igen jelentős, ahol nem is oly régen még a tanyarendszer volt az uralkodó. A szovjethatalom idején nagy és jól gépesített kolhozok és szovhozok jöttek létre. És ma már az észt falu — hogy ezt a példát említsük — legalább százféle szakmát kínál a lakosságnak.

Minthogy a gazdaságokat gyors ütemben gépesítették, a falu központi alakja a gépkezelő lett. Észtország 420 kolhozában és szovhozában mintegy 18 000 traktor, 4000 kombájn és 10 000 tehergépkocsi dolgozik. Ezért minden kilencedik falusi dolgozó traktoros, vagy kombájnos, minden tizenötödik pedig gépkocsivezető.

A szovjethatalom létrejötte előtt- az észt falvakban szinte nem akadt iskolázott ember. Ma, kétezernél több felsőfokú és ötezer középfokú végzettségű szakember tevékenykedik falun. A főiskolákról évente körülbelül 300 végzett hallgatót kap az észt ’/mezőgazdaság. Az Észt Mezőgazdasági Akadémia agronómu- sokat, zootechnikusokat, állatorvosokat, talajjavítási és kertészeti szakembereket, a tártul egyetem jogászokat és közgazdászokat, a tallini Politechnikai Intézet építészeket és villamosmérnököket, a Művészeti Intézet építőművészeket képez. Az intézetekben végzett fiatalok közül sokan mennek falura.

Észtország falusi körzeteiben az utóbbi években megélénkültek az ipari és lakás- építkezések. új kolhoz- és szovhozközpontok létesülnek. Nem meglepő tehát, hogy sok mezőgazdasági üzemben bevezették az építészi . állást. Minden szovhoznak és sok kolhoznak van étkezdéje, óvodák létesültek, szolgáltató házak és divatszalonok nyíltak.

Észtországban valamennyi gazdaságot bekapcsolták az állami energiahálózatba. A

gépműhelyekben lakatosok, esztergályosok dolgoznak. A kolhozok melléküzemágaiban pedig. — amelyekben konzer- vet, bútort, emléktárgyakat gyártanak —, tucatnyi új, falusi szakma született. Kolhozközi építőipari és ipari egyesülések jöttek létre, ezek is sok új szakmát tettek szükségessé.

A gépesítés megjelent az állattenyésztő gazdaságokban is. A fejést már évekkel ezelőtt gépesítették a köztársaságban. A fejőnők, sertésgondozók régi szakmája annyira megváltozott, hogy a nyelvészek már javasolták, adjanak új nevet ezeknek a munkaköröknek.

Az észt falvakban bekövetkezett nagyarányú társadalmi változások következtében erősen csökkent a fiatalok városba áramlása. Stabilizációs időszak kezdődött. Eltűnnek az ellentmondások város és falu között, és kapcsolatuk új formájává a tevékeny együttműködés válik.

Voldemar Tombu

Széptolcsvai Ákos a géder. alsói nagyszínház tehetséges, de méltatlanul mellőzött művésze volt. Mindössze egyszer játszotta a Hamletien — Ophéliát. Akkor is csupán azért, mert Tornyost Pipi művésznőt előadás előtt tíz perccel, elütötte egy bútor- szállító kocsi. Széptolcsvai általában hárommor.dátos epizódszerepeket alakított.

Nem csoda, hogy érdeklődéssel hallgatta Stirpálc Sándort, az albertfalvi Timsó- és B óbb anómotor gyár igazgatója*:

— Egy komoly szerepre sze. telném szerződtetni a művész urat — nézett rá jelentőségteljesen az igazgató.

— Mi volna az? — érdeklődött Széptolcsvai, aki tömör hares’bajuszt viselt, mert aznap este egy parasztvígjátékot játszottak.

— Engem kellene alakítania. Kétszeresét kapná tőlem a szokásos gázsijának. Ügy tudom, hogy a művész úr a maszknak is kitűnő mestere. Ön jövő héttől kezdve felölte- né az alakomat.

— Mi szükség van erre a produkcióra? — kérdezte kíváncsian Széptolcsvai.

— Tudja, vannak hivatalok, minis tóriumok, ahol sok esetben az érzelmekre, a szívre kell hatnia tu ügyfélnek.

VENDÉG- SZEREPLÉS ■

Például: az ön alakítókészségével. érzelemgazdag játékával mennyire Könnyebb kisírni egy pénzügyi pótkeretet?! Egy Könyörgő igazgató való. sághü ábrázolását várom öntől! Első fellépése jövő hét kedden lesz az anyagellátási főosztálynál.

— Ám kéthavi felléptidíj előre kifizetendő — szentesítette az ügyletet Szépcolcs. •vai.

*

Bemutatkozó előadása hatalmas sikert aratott. A helyettes főosztályvezető egy darabig keményen ellenállt. Ekkor Széptolcsvai nemes pátosszal széttárta karjait ■ és felkiáltott:

— Hogyan teljesítsük ne. gyedévi tervünket elegendő rézhuzal nélkül? Meg kell a szívnek hasadnia! — S némi változtatással előadta Ophélia örülési jelenetét.

Alakításának elsöprő sikere volt. A Timsó- és Robbanómotorgyár fennakadás nélkül dolgozhatott.

Amikor a miniszter Stirpák

Sándort, az igazgatót bizonyos mulasztások miatt magához hívatta, az természetesen Széptolcsvai Ákost küldte el maga helyett. A miniszter dörgő hangon dorgálta meg az „igazgatót", mire Széptolcsvai szemében megjelent egy közepes minőségű könnycsepp, és kissé átköltött részleteket adott elő a Bánk bánból, Tiborc panaszait idézvén. A \ miniszter ezután nem, tudta | tovább tartani haragját, és meghatottan, engesztelőén, kezet szorított Széptolcpvaival.

Ám a balsors utolérte a művészt. Egy termelési érté. kezleten a munkafegyelem megsértőinek Lear király átkait idézte. Alakítását fagyos csend fogadta, és már a jelenése alatt szállingózni kezdett a közönség.

Stirpák Sándor, az igazgató ezután hiába ígért nagyobb gázsit, és hiába kérlelte: ne vegye szívére ezt a bukást, hiszen minden nagy művésznek voltak kudarcai. Széptolcsvai Ákos határozott han. gon kijelentette: „Én többet nem játszom igazgatót! Hálátlan szerep!”

És azonnal visszautazott anyaszínházához, Géderalsóra. hogy eljátsszon egy szűkszavú strázsaőrmestert a ..Reumás huszárok” című operettben.

Galambos Szilveszter

Legyetek jó katonák...

Bevonuló határőrök között

Nem volt látványos a bevonulás. A laktanya előtt nem szólt a zenekar. Sírdogáló ányát, vágy feleséget sem lehetett látni. Külön-külön

érkeztek a fiatalok, 'valamennyien fegyelmezetten.

— Eltértünk a korábbi gyakorlattól — tájékoztatott Robotka Mihály határőr alezredes. Most mindenki maga vonul be a laktanyába. A bejáratnál találkozunk' a fiatalokkal, s mindjárt megkezdődik a komoly munka.

A körletben még nagyon

vegyes a társaság. Legtöbbjük civil ruhában található, sokan azónban már az egyenruhát „kóstolgatják”.

A jövendő határőrök különböző bizottságok elé kerülnek. Mindent megkérdeznek a fiataloktól. Hol dolgozott a civil életben? Mi a foglalkozása? Tagja-e a KISZ-szervezetnek, vagy a pártnak? Biztosított-e az otthon maradottak zavartalan megélhetése? — s ki tudná felsorolni mindazt a kérdést, amelyekre az újoncoknak válaszolniuk kell. Az orvosi szoba előtt levetik a civil ruhát. Csomagba kerül, elkészül a postai feladóvevény.

Az orvosi szobában újabb kérdések hangzanak el: Volt-e beteg, s ha igen,- miben és mikor? Szokott-e fájni a lába? Van-e most valamilyen panasza? Az ifjú határörjelöltek. köztük Bazsó János, aki az öblösüveggyárból vonult be, vagy Kosik Ferenc, aki Cser-' hátsurányban volt növénytermesztési szaktechnikus, Földi György, a ZIM korábbi szerszámkészítője, meg a totál biek is határozott szavakkal válaszolnak.

A raktárban már Bene Sándor elé kerülnek, aki 15 éve „öltözteti” fiait, valóban atyai gondossággal. Minden katonán megnézi: hogyan áll a ruha, jó-e a csizma?

Délutánra a bevonult fiatalok nagy többsége már beölGalamb István salgótarjáni pincér és Csík József ugyancsak salgótarjáni üvegfúvó az egyenruhával ismerkedik

Galamb István, pincér Salgótarjánból: — Én eddig is közel dolgoztam a határhoz, .hiszen Eresztvényben voltam pincér. Sokszor találkoztam határőrökkel, akik e feladatról sokat beszéltek. Megszerettem ezt a hivatást. Megelőzni a határsértést, megakadályozni a beszivárgást. Ez teljes értékű határőrt kíván.

adni a határsértőknek, hanem azonnal jelenteni kelL Én határmenti faluban lakom, s tudom, hogy mit jelent a lakosság segítsége. Most mint határőr is a lakossággal együtt szeretném államhatárunk sérthetetlenségét biztosítani. Nekem tetszik a határőrélet. Közelről láttam eddig is a munkájukat. Ügy határoztam, hogy hivatásul választom ezt a pályát. Ha lehetséges, ha parancsnokaim is úgy látják, tiszthelyettesi iskolára szeretnék majd eljutni. A határ őrizetéhez jól képzett katonákra van szükség.

Néhány vélemény az újonc határőrökről. Valamennyi meggyőző. Tudják kötelességüket. Sok minden szóba jött még a beszélgetés során. Jónás Pál például már nős ember, gyermeke is van. Mégis nyugodt, hiszen tudja, hogy gondoskodnak a családjáról, biztosított a megélhetésük.

— Én itt is teljes . értékű ember akarok lenni — mondotta. — Szeretnék a KISZ munkájában is részt venni, hogy büszke legyen rám mint határőrre a feleségem és a családom -is.

— Sakkozpi, biliárdozni nagyon. szeretek. De szeretem a tánczenét is. Ügy tudom, hogy minden ilyen lehetőség biztosítva lesz számunkra — vallotta Vincze Zoltán. — Igaz, még szokatlan az egyenruha, nehéz a csizma, de már megtanultunk tisztelegni.

— Az első benyomás rend- , kívül ■ kedvező — így Galamb

István. — Tiszta a körlet, a ruha, s nagyon kedvesen fogadtak bennünket a tiszt elvtársak. Mindent megmutattak, sok mindent megmagyaráztak.

, Az első benyomás pedig sokat számít a jövőre nézve is.

— Tudjuk, valamikor lehetetlent is követeltek a katonáktól, az újoncoktól. A bevonulás előtt találkoztunk mi is háriiánosokkal, akik mindent

tűzött katonának. A KISZ- Pásztor Ferenc, villanysze- az ^ÍTő

klubban találkoztunk néhány relő Rimócról: — A KISZ- nr<i.k,n ‘

Nógrád megyei fiatallal. A szervezetben már sokat be- mal é';tek” ' t M f f kérdés egy volt: tudják-e a szélgettünk a honvédelmi Tc " ,,

fiatalok, hogy hová kerültek, s munkáról, a katonai életről. ., , t ... ' Jfye

mi lesz a feladatuk? Tudtam, hogy a határőrséghez ZoltáÉ ~ vaUotta Vmcze

Vincze Zoltán, gépkezelő vonulok be.'Szívesén vállalom i.«---,’ , , , .. ,

Rimócról: —• A haza védelme a kötelesség teljesítését. tetMef

v •i íiinvr,«nirt^ i,x Tet. a sorukra váró fiatalok

minden állampolgár szent ko- Radics Zoltán, segédmunkás parancsnokaikkal isimerkedtelÄ katonai ^ről: - Nem régvolt

S Ä°1UucÄ Ä S“ g“i"iJkSf"“ Tf

«, államhatár szent és sérthe- -í ' pp . V-l . . .fp ismernek majd Hiszen a ha- Azallamnatar szent es sertne at a magyar határt A bátya- tár őrizethez hozzá tartotetlen. mat keresték fel, s fegyverrel

Jónás Páli szobafestő Cser- fenyegették meg. Akkor meg- hátsurányból: — A határőr tanultam, hogy se pénzt, se Szöveg: Somogy vári László

békeidőben is harci feladatot éjszakai szállást nem szabad Kép: Kulcsár József

teljesít. Ez pedig szép és

nagyszerű dolog. A kiképzés [ T —————————— után erre vállalkozunk mi is. I NÓGRÁD — 1971. november 19., péntek 9

Laczltó Árpád Varaányból vonult be a határőrséghez. Most az ágybevetést gyakorolja társai körében

V