Nógrád. 1971. november (27. évfolyam. 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
,',Miud naggyá legyetek...’* Horpacson. a valamikori Mikszáth-kúriában élnek azok a gyermekek, akiknek családi körülményei —. erkölcsi. vagy anyagi okok miatt — nem tették lehetővé az otthoni nevelést. Az elmúlt esztendőben cenknem egymillió forintot költöttek az otthon további korszerűsítésére, újabb férőhelyek kialakítására, ígv a közeljövőben az eddigi 48-cal szemben, mór 60 általános iskolás korú fiút fogadhat az otthon. Délutáni kirándulásra Indulnak az alsó tagozatosok Feja tanár úr az alsósok nevelője. Szabad ideje minden percét a gyerekekre áldozza A játék még igen nagy részét tölti ki a fiúk életének Kulcsár József képriportja A magyar—szovjet barátság ápolása, a pártalapszervezetek fontos feladata Ki tévedhet? A vasútnak vannak olyan intézkedései, amelyek eleve rosszindulatot tételeznek fel az utasról, ugyanakkor tökéletességet a vasút dolgozóiról. Íme a példa: Gáspár Gyula társával egyetemben, Lenin- városban váltott egy teljes árú menetjegyet Salgótarjánba. Mivel Hatvanban volt csatlakozása a gyorshoz, kért még hét gyorsvonati pótjegyet is. Ez utóbbi hátára annak rend- je-módja szerint ráírták, hogy: Hatvan—Salgótarján, és pecsétet is nyomtak rá. A bökkenő csak az volt, hogy nem 100, hanem 50 kilométerre szólt a pótjegy. Emiatt büntették meg Gáspár Gyulát és társát, 20—20 forintra. Nem csak 6, hanem mi is kérdezzük: A jegy kiadáskor kinek kell tudni, hogy Hatvan és Salgótarján között nem 50, hanem 100 kilométerre szóló gyorsvonati pótjegy dukál? Az utasnak, vagy a jegykiadónak? Ha az utóbbi nem tudja, akkor miért hozzák kellemetlen helyzetbe a becsületes, jószándékú utast, aki nem kételkedett a jegykiadó hozzá ■ értésében. Miért nem tudja elviselni kollégája tévedését a kalauz? Végül miért kell megbüntetni azt. aki nem vétett a vasúti jogszabályok ellen? Lehet, hogy aki ezt az előírást száz évvel korábban megalkotta, nagyot cselekedett, de ma már idejét múlta a dolog. Ettől függetlenül, jogos a kérdés: mit tehet ezek után, mire készüljön föl a szerencsétlen, de becsületes utas? Megtanulhatja a vasúti szabályok egy részét. Ha ennek valami akadálya volna, akkor sem kell kétségbe esni. Budapesten, a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban székelő Bevételellenőrzési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatal helyrehozza a pénztáros mulasztását, a kalauznak azt a tevékenységét, amely a szabályzatban előírja az utassal szembeni bizalmatlanságot. De ki fizeti meg azt a megszégyenítést, amely egy ilyen vita során éri az utast. Ezek után még merje valaki azt állítani, hogy nálunk bürokráciamentesen intézik a dolgokat. A SZOCIALISTA Magyarország történetében a Szovjetunióhoz való viszonynak mindig fontos politikai súlya volt és van, amelyet elsődlegesen párt- és államközi szerződéseik rögzítenek. A hivatalos kapcsolatok mellett azonban kialakult egy másféle, közvetlenebb viszony is. Az államközi kapcsolatokat a két népet összekötő baráti érzelmek töltötték és töltik meg emberi melegséggel, és ezek segítették közös nagy feladataink megvalósulását, összefüggnek az új társadalom felépítésével, ezért ezek a kapcsolatok eltéphetetlenek. A fejlődés szükségszerű velejárói, a magasabb elvi, politikai igények tették azt is szükségessé, hogy a két nép barátsági munkája pozitív irányban módosuljon és rugalmasabban, természetesebben épüljön be napi politikai életünkbe. Ebből a közelítésből érthető az MSZMP Központi Bizottságának döntése, amely nyomán szervezeti változások következtek be. A szovjet—magyar barátsági munkát a kollektív tagcsoportra építik, amelyet minden szinten a pártszervezetek irányítanak, töltenek meg tartalommal. A központi döntést követően az országban megkezdődött az új szervezeti egységek kialakítása és üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói, szocialista brigádok, iskolák egész sora kapcsolódott a fejlettebb elveken alapuló mozgalomhoz. Nógrád megye, Salgótarján város az eddigiekben is szép eredményeket ért el, így természetes, hogy a szervezeti módosulás nem fékezte le ezen a területen sem a munkát. Salgótarjánban a kohászati üzemek szalagedző üzemrésze, a Jurij Gagarin Általános Iskola, a NÓGRÁD Szerkesztősége, az öblösüveggyár kollektívája döntött úgy, hogy felvételét kéri a mozgalomba. Jelentkezésüket az országos elnökség elfogadta és erről a napokban kapták, vagy kapják meg a hivatalos értesítést. Az Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni ép í íésvezetős é g e l nek dolgozói is az előzőekhez hasonlóan döntöttek. Mindez bizonyítja, a munka továbbfolytatásának töret- lenségét, az eddig végzett jó munka fejlesztésének igényét, a város haladó történeti tradícióihoz való ragaszkodást. Ezt Igazolja az is, hogy a szervezés elindulásának első időszakában elért — lényegében spontán folyamatokon túl — további jelentkezők szeretnének munkálkodni ezen a területen. A megyei tanácson több alapszervezetnél született a felvételi kéréssel egyetértő kollektív döntés és újabb üzemek, intézmények bekapcsolódására lehet az elkövetkezendőkben számítani. A SZERVEZÉS első időszakában vagyunk. Az új tagcsoportok működéséről még kevés tapasztalatot tudunk közreadni, de az már az eddigiekből is bizonyos, hogy az új szervezeti forma létrejöttével tovább gazdagodtak a szovjet—magyar kapcsolatok. Ezt bizonyítja a Gagarin iskola tartalmában és formájában is egyre színesedő tevékenysége, a Komarov brigád tovább gyarapodó relikviái, dokumentumai. Ezek igazolják azt is, hogy a tagcsoportok jó vezetőket választottak, jó kezekbe került az új keretek között az irányítás. Ez azonban csak kezdete a munkának. A tagcsoportvezetők, a továbbiak során létrejövő csoportok vezetői, a csoportok tagjai úgy szabják meg munkájukat, úgy válasszák meg feladataikat, hogy a két nép barátságát mélyítő tevékenység tovább fejlődjék, az adott pártszerv — alapszervezet, csúcsvezetőség, pártbizottság — munkájában ez tükröződjék. A központi döntés születésekor nyilván figyelembe vették azt is, hogy politikai életünk fejlődésével, a szocialista demokrácia erősödésével az alapszervezetek szerepe tovább nő. Abból indultak ki, hogy az alapszervezet hatáskörébe -tartozó terület politikai állapotának fejlesztésében, „karbantartásában” az ott dolgozó kommunisták egyre nagyobb munkát végeznek, és így nagyobb felelősséget vállalnak. Ahhoz, hogy egy üzem, iskola, intézmény „gazdáivá” váljanak e munkában tovább fejlődjenek, az is szükséges, hogy a politikai élet minden területére kiterjedjen figyelmük, a politikai élet minden eszközét egyre jobban birtokba vegyék és mind jobban alkalmazzák. Az ilyen felfogású pártmunkában kiiktathatatla- nul szerepelnie kell a szocialista népek barátságát erősítő politikai tevékenységnek, és különleges figyelmet kell kapnia a magyar—szovjet bartáságot ápoló munkának, a barátsági munka — konkrétabban a tagcsoport — politikai irányításának. A politikai igénynek a pártalapszerveze- teknek mindennapi munkában kell eleget tenniük. Természetes az is, hogy a feladatok végzésébe az üzemben dolgozó más társadalmi és tömegszervezeteket is be kell vonni. Az üzemi alapszervezet elsősorban a szakszervezet és a KlSZ-szer- vezetek barátsági munkájához kapcsolódóan, azokat irányítva tevékenykedjék. A területi pártszerv az előzőeken túl a Hazafias Népfront városi, területi bizottságainak bevonásával, velük együttműködve végezze feladatait. Mindezekből az is következik, hogy a pártmunkában alkalmazott olyan módszereket, eszközöket kell itt is alkalmazni, amely biztosítja a politikai célkitűzések érvényesülését úgy, hogy egészséges munkamegosztás alakuljon ki a párt-, valamint a társadalmi és tö- megszervezetek között. A SZOVJET-MAGYAR barátsági mozgalom fejlődésére minden bizonnyal kedvező hatással lesz a novemberben megtartandó országos értekezlet. Hatása nyilvánvalóan tapasztalható lesz a szervező munka felgyorsulásában, de remélhetőleg még- inkább a feladatok tartalmi elemeiben. A munka irányítására Salgótarján pártalapszer- vezeteinek tudatosan és időben kell felkészülniük. Az új feladatokat az adott korszak szabja meg. A pártalapszervezetek, a pártmunka eddigi színvonala a biztosíték, hogy a salgótarjáni kommunisták ezt a feladatot is magas igényességgel oldják meg. Dr. Horváth István, salgótarjáni városi pmcs-vez. V. K. — Amikor 19 éve összekerültünk az asszonnyal, semmink se volt. Bútorozott szoI bát béreltünk, abban kezd- : tűk a közös életet. Én még : katona voltam, a feLeségem meg nem sokat hozott otthonról. Hét gyereket nehéz is lett volna kiállítani: ők meg éppen annyian voltak. Vettünk aztán neki cipőt, ruhát, eljártunk Szegedre moziba is. Merthogy nem messze esett a falunktól. Aztán építettünk egy házat, kezdtük összeszedni magunkat. Egyszer csak nagyot gondoltam. Gyerünk haza. Nógrádba! Itt nevelkedtem, itt éltem, itt a helye a családnak — így tartottam. Haza is lőttünk. Mi- hálygerge. Akkoriban már a gyerekek is megvoltak. — No hiszen, a faluban igen nehéz volt megszokni. Mert igaz, hogy nem Szegeden laktunk előtte, csak a közelében, de naponta bejártunk ám a városba. Villamos volt, miegymás. .. Mikor itt. a faluban nem kaptam a hentesnél rendes húst. elmentem a boltba és kértem 15 forintos húskonzervet. Kinevettek. Errefelé nem tartottak ilyet. Később megértettem, miért. Mikor mór nekünk is volt tehenünk, teli baromfiudvarunk. Mindig sokat dolgoztunk az urammal. Vettünk egv házat. Az asszonv beá'’t a tsz-be, én meg mozdonyfűtő lettem a vasútnál. De besegítettem a tsz-ben is. Volt úgy. hogy reggel hazajöttem az éjszakás műszakból, átöltöztem, aztán folytattam a dolgot itthon. Este n'h<mtem kicsit, és kezdtem elölről az egészet. — Nőttek a averekek. A kis'ápvunk is Tariúnba iárl do’go—M. meg én is. Haina’- ban keltünk, este 6—1 óra Munkásélet és művelődés Faluról jöttek... képpen megy. S az ő igényeik állandóan nőnek. Mondiák, hogy a bútort is ki kellene már cserélni. Szebbre, modernebbre. Meg gépesíteni a háztartást, hogy az asszonynak körül értünk csak haza: bu- Már nem a vasútnál. Poros, könnyebb legyen a munka, szoztunk. Fárasztó Is volt. no füstös, izzó a levegő. Nehéz. — Én még nem láttam be- meg a bérlet is elég sokba még ha hozzászokott is a tűiről a Karancsot. De szép került. Szabad időnk alig szervezete. Szabadszombat ruhák, modern cipők kelle- akadt. A kislány eljárt a mű- nincs, vasárnap is csak rit- nek, mert a lányaim már oda velődési ház tánccsooortjába. kán, hisz’ a melegre ünnepna- is eljárnak1 szórakozni. Hiába, nagyobb ünnepeken mi is el- pokon is szükség van. Cs. V.- igényesebbek. mint mi va- mentünk ezt-azt megnézni, né szintén dolgozik. Maidhogv gyünk. Néha, vasárnaponként de nemigen gyakran. Mások egész nap. Ritka alkalom, csalnak minket is. hoev men- se. Dolgos emberek laknak amikor együtt van az egész jünk e! velük moziba. Van Gergén, még azt se lehet család. Olyankor inkább pi- úgy, hogy "’ír kötélnek mondani rájuk. hogy kocs- hennek. beszélgetnek. állunk, aztán mégiscsak ottmázni szeretnek — A tévét nagyon szeret- hon maradunk. Kell a sza_ Főleg a gyerekek miatt «£ _n^.AmlL°LÄ költöztünk be Tarjánba. A legnagyobb lányunk, meg a középső az üveggyárban doldik az adás, bekapcsoljuk, az itthoni, a ház körüli mun- aztán előtte ülünk késő estig. kára. Persze, inkább csak én. meg Cs. V. büszke. Lakására, goznak. /A kicsi még ‘iskolás. a lán?°k- A £ér1e™ ~ ®D' családjára. Meg a kertiére is. pen itthon van — örül. ha be- ami a város szélén van. Meg-, dőlhet az ágyba. De a Rózsa termi a háztartáshoz szüksé- Sándort. meg az izgalmas kri- ges zöldséget. Alma is van mit azért ő is végignézi. bőven. A disznó már hízik: A 'szemközti falnál modern abból jön maid a hús. meg Jó is ez az új lakás. Igaz. nem volt valami olcsó. Negyvenezer forintot kellett befizetni érte, a törlesztés sem kevés. De nagvon ió. Gázfű- .„ , , . , , „ , tés, hideg-meleg víz. barátsá- ?7:?.loana- £0_loa van ve" gos szobák. A városban meg vekkel. A nagyobbik lány na- lük. de aztán kifizetődik. valahogy mégis másképp «?on s,f ^ vasnl- Fal1a 8 megv az élet annak, aki már {^nyveket. JNéha^már veszebelekóstolt. Cs. V. munkásember. Élet- kednek is vele ezért. eleme a munka: vérében van — Beleviszik ezek az em- a tenniakarás. Nehéz testi Otthonos, barátságos lakas: bért mindenbe. Nekem ritkán munkát végez, s családia is <-mi 5 i összkomfortos, háló- kerül könyv a kezembe. A szorgoskodik munkahelyén. A fülkével. Kell is:' öt embert múltkor kihozta a könyvtár- pihenésen túl naszolgal ki. A sarokban nagy- ból a lányom a Kloss kapi- gyón kevés ideje marad. Üj- keoernvos tévé. Kombinált tányt. Én is nekikezdtem. ságról, könyvről, tévéről, mo- szobabutor. Hűtőszekrény. Olyan érdekes volt, hogy alig ziról. szórakozásról beszél. Mar este volt. mikor beko- bírtam letenni. Salnos. nem Vagy arról is. Anélkül hogv poétám. Kicsit Idegenkedve, olvashattam végig, mert én rákérdeznék. Már ez is de mégis barátságosán fogad- vissza kellett vinni — mond- természetesen hozza tartozik tak. Cs. y.. a családfő, a he- ja a családfő. az életükhöz. S nem is akárverőn pihent. Uiságot olya- a könyvszekrényt nemré- hogy, hisz’ restellkedésükből sott. A két nagvobbik lány gjben vették. Máris megtöl- érződik: többet szeretnének a még nem ért haza a déluta- tötték új könyvekkel. Hét- tudásból, szórakozásból is. — nps műszakból. száz-forintos sorozatot rendel- keveslik, ami (ma van. És taCs. V. munkásember. Élet- tek meg egy könyvterjesztő- Ián ez a legfontosabb: a eleme a munka: vérében van nél. hiányérzet, a termiakarás. Pedig nem A városban valahogy más- V. Kiss Mária könnyű a feladata, amit ellát. Nyolc órán keresztül etet szénnel egy. hatalmas kazánt NÓGRÁD — 1971. november 3., szerda
