Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-12 / 240. szám

M O Z I É L E T Képernyő előtt Móricz betyárjai Áz írói képzeletet régtől foglalkoztatja a betyárvilág, bár többnyire csak romanti­kus, legendás, a mai krimi for­dulatos hatásvadászatára is jellemző kalandregényekig ju­tottak el. Élő jellemeket, mély társadalomrajzot csak néhány regény nyújtott, kiemelkedő alkotást, pedig alig-alig tar­tunk nyilván, mint például a falu jegyzőjét (Eötvös), Móricz Zsigmond betyárregényeit cs még néhányat. Móriczot évti­zedeken át. nyugtalanította a jobbágyvilág szegénylegényei­nek élete és szerepe az ide­jét múlta társadalomban. Írói terveinek valóra váltá­sára mégis csak alkotó élete második felében kerített sort, amikor is. 1936-ban megjelen­tette Betyár című regényét. Bár ezt a regényt a kritika csak fé.lig-meddig tekinti be­tyárregénynek. Czine Mihály írja többek között: „A Betyár hőse tulajdonképpen agrárszo­cialista, Móricz Zsigmond csak azért formálja betyárrá, hogy a kastélyt és a lázadást ki­áltó szegénység életét szem­beállítsa. Az igazi betyárre­gényét, amelyre egész ifjúsá­gától kezdve készült, a Rózsa Sándorban írta meg, élete vé­gén.” A fasizmus térhódítása, a második világháború előszelé­nek felsivít^sa idején, szinte kínálkozott az írói tolira an­nak a betyárnak romantikus élete, akiről a legendák szinte szabadságharcos hőst formál­tak a magyar nép nemzetté válásának, függetlenségi har­cainak küszöbén. „Itt, Rózsa Sándor korában kereste az 1940-es évek elejéig tartó »népsüllyedés« gyökereit. S, úgy érezte, hogy a tegnapi történet során, saját korának kérdéseire is figyelmeztethet: az 1830-as évek felmutatásá­val, a feudális maradványok elleni harcra, a gyarmati sors ábrázolásával pedig a függet­lenség fontosságára.” Rózsa Sándor eleven, mond­hatnánk „történelmi” személy volt, akiről sok mindent fel­jegyeztek az utókor számára, és a tárgyilagos kutatások sze­rint, talán kevésbé volt oly­annyira népi hős, mint ami­lyenné a folklór és Móricz mí­tosztermő ereje tette, de any­A következő két hétben három rövid tévéjátékot láthatunk, gyűj­tőcímük: a Csodák világa. Az első részt ma este vetítik, „Felvir­radt Tóth Macának” címmel. Képünkön: jelenet a műsorból. nyira kapcabetyár sem lehe­tett, amint azt a hivatalos szervek, hatóságok be akarták bizonyítani róla. Az ellene fel­hozott vádak egész sora bi­zonyíthatatlannak bizonyult. 1836. szeptember 10-én, két eltűnt meddő tehénért, bűnré­szesként elítélték Rózsa Sán­dort, noha tagadott és bűnös­sége nem nyert bizonyítást: másfél évi börtönt és negyed­évenként huszonöt botot ka­pott. A botbüntetés, a feuda­lizmus jellegzetes terméke kergette Rózsa Sándort be­tyárrá. Emiatt szökött meg a börtönből, emiatt vált földön­futóvá. Föl is ajánlkozott csendbiztosnak, de mert aján­latát nem fogadták el, rabló­vá lett Ezt Edvi Illés Károly is megerősítette, aki pőrének ügyésze volt. és 1872-ben az utolsó tárgyaláson halált kért a fejére. Móricz Zsigmond többé-ke- vésbé ragaszkodott is a törté­nelmi hűséghez, és a tanúk ál­tal igazolt figurához, csak a szabadságharc eseményeinek felidézése ragadta el némileg, és adott alkalmat ábrázolásá­nak vitathatóságára. Tehát, Kulturális A PÁSZTÓI ISMERET­TERJESZTŐ ÉS KERESKE­DELMI NAPOKAT 1971. ok­tóber 20—30 között rendezik meg. A programban megta- lulhatók a hagyományos for­mák: az író-olvasó találko­zók, a gazdasági, egészségü­gyi, külpolitikai, előadások. Újdonság lesz a szocialista brigádvezetők egész napos ta­lálkozója, és a pásztói üze­mek bemutatkozása termé­keik, gyártmányaik kiállítá­sával. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a keres­kedelmi egységek bemutatói: a Videoton-gyár termékei­nek kiállítása, a kozmetikai cikkek bemutatója és a lak- berendezési kiállítás. A fia­talok is jól szórakozhatnak a rendezvénysorozat idején: divatbemutató, táncmulat­ság. a filmklub műsora mind érdekes eseménynek ígérke­zik. NEM PANASZKODHAT­NAK az öblösüveggyári mű­velődési ház látogatói. Gaz­dag, változatos program vár­ja őket ebben a hónapban is. Hdgy csak néhányat em­lítsünk a sok közül: a né­met expresszionizmusról tar­tott ismeretterjesztő előadás után október 14-én az igazi barátságról beszélgetnek majd a résztvevők, arról, hogy mi is a kaposolat lé­nyege, hogyan lehet jó ba­rátra szert tenni. Október 19-én Fehér Klára és Ne­mes László írók látogatnak el a művelődési házba, ahol egy estét töltenek az irodal­mat kedvelő közönséggel, vá­laszolnak azok kérdéseire és beszélnek az írói munka nehézségeiről kulisszatitka­iról. Az öblösüveggyári film­színházban pedig októberben kerül vetítésre az Uraim megöltem Einsteint című szí­nes, fantasztikus csehszlovák film és a Szüzet a hereg- nek című színes, olasz—fran­cia játékfilm. *■' BÁNYÁSZOKNAK A BÁ- NYASZÉLETRÖL. Nagy ér­deklődés mellett zajlott le Etes-Amália-telepen a Bá­nyászélet a XIX. században« című, időszakos, dokumentá­ciós kiállítás. A helyi lako­sok már az első napon nagy számban tekintették meg a Munkásmozgalmi Múzeum- áltál rendezett kiállítást, ör­vendetes tény, hogy a bá­nyászélet bemutatására ép­pen egy. a bányászok által lakott településen, a legille­tékesebbek előtt került sor. * MIKSZÁTH KÁLMÁN EMLÉKÉRE. A jövő évben sorra kerülő jubileumi idő­szak előzményeként október 17-én avatják Balassagyar­maton a Palóc Múzeumban felújított és kibővített Mik­száth Kálmán-emlékszobát. E hírhez kapcsolódva jegyez­zük meg. hogy az 1972. évi Mikszáth-emlékün népsé­gek részletes programjának kialakítására létrehívott bi­zottság október 22-én tartja soron lévő ülését, a Nógrád megyei Tanácson. NÓGRAD - 1971. október 12.. kedd amit eddig láttunk a tévéfilm- adaptáción, az Móricznál is nagyobbára a valóság határán mozog, már amennyire a mű­faj (regény és nem dokumen­tum, vagy riport) erre lehető­séget ad. S a többletet igaz­ságosztó hatalmában találjuk meg, amikor megüzeni a vár­megyének, hogy a „szögény is embör”, vagy amikor — mint a tegnapi részben is — bosszút áll a leánygyilkos Pruska doktoron. Hogy mindezt elmondottuk, ezúttal nem a filmfolytatás unalma tette lehetővé, mert a nyolcadik rész kivételesen filmszerűnek mutatkozott, kü­lönösen az előző hét résszel szembesítve. Igaz, ebben nagy része van annak is, hogy a cselekmény kezd sűrűsödni, s még epikus tálalásban is rejt magában feszültséget 1*1 A mai műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a lap­szemlét a világsajtóból (17.30), a Gondolkodnak-e az állatok című műsort (17.45), az ifjú­sági érdekvédelmi műsort (18.25) és Adam Giselle-jéből készült balettfilmet (20.35). Lakos György tyerseny a javából Már a kisiskolások is tud­ják, hogy egy irodalmi mű vizsgálatánál feltétlenül meg kell figyelni, kifejezhette vol­na-e mondanivalóját kevesebb szóval az alkotó. Jól tudják azt is, „a több néha kevesebb.” A szabóságok is közvetlenül érzékelik ezt az általánosnak nevezhető axiómát, mert hi­szen a kezdő szabó által ké­szített öltöny,_ melybe nem­csak a megrendelő, hanem né­pes családja is kényelmesen elfér, a „ mesternek” és mű­ve élvezőjének egyaránt kínos perceket teremthet. Blake Edwards filmje ilyes­féle érzésekkel lepi meg a gyanútlan nézőt. A cselek­mény bőre szabott felöltője ugyanis meglehetősen lötyög a valóban jól sikerült gégék, poénok által megtestesített mokány kis alakon. Mert nem is egyszer való­ban igaz szívvel nevet a kö­zönség a Nagy Leslie (Tony Curtis) és Fate professzor (Jack Lemmon) nem minden­napi versengésén. Ám, vi­szonylag hosszúak a holt­futamok, a tulajdonképpen esemény és izgalom nélküli félórácskák. A film sztorija tulajdonkép­pen egyszerű. A Nagy Leslie sikerember. Különféle sport­teljesítményeiért kapca a „Nagy előnevet, melyet szeré­nyen mindig visszautasít. Fate (neve magyarra fordítva Vég­zet-est jelent) legveszélyesebb ellenlábasa. Mindent megcesz, hogy legyőzze a mindig ele­gáns, vonzó külsejű Lesliet. Rettenetes szerkezeteket eszel ki. Vetélytársa motorcsónak­ját egy cápa fejű torpedóval támadja meg, a nagy autóver­senyre pöfögő, zakatoló, emel­tyűkkel és ágyúval ellátott szupergépkocsit tákol össze. Mondani sem kell, minden mesterkedése csődöt mond. Kettőjük igazi párharcának a New York—Párizs közötti hosszú távú autóversenyen kell eldőlnie. Izgalomkelcőnek be­ugrik Maggie Du Bois az erő­szakos riportemő, a női eman­cipáció lelkes harcosa. O gon­doskodik a bonyodalmak jó részéről. Az út hosszú. A versenytár­sak kidőlnek. Csak Fate és Leslie érkeznek meg Párizsba. A professzor fut át elsőnek a célvonalon, bár Leslie érke­zett előbb, de a célszalag előtt megállította szuperkocsijác, s Maggie keblén piheg boldo­gan. A verseny nem dőlt el. Visz- szafelé New Yorkig folytató­dik a viadal. A filmkészítés (legalábbis a kommersz film készítése) na­gyon hasonló a kezdő házi­asszony. munkájához, aki ke­zében a szakácskönyvvel al­kotja meg első ételköltemé­nyét, a paprikáskrumplit. Az étel nem lesz ehetetlen, de hiba volna különlegességre számítani. Blake Edwards is ilyen sza­kácsnő. Műve fogyasztható. Beteg nem lesz tőle senki. Igaz, hogy túlságosan nagy él­ményt sem kap. Figurái igazi receptembe­rek. Leslie a gáncs nélküli lo­vag. Izmos, elegáns, udvarias, igazi férfi. Fate professzor az örök intrikus. Az előírások szerint ő hordozza a komikus mozzanatok terhét és előnyét. Maggie az unalmas emanci- pátor figurája. Épp úgy, mint a valóságban, sótlan és bors nélküli. A néző, ha túl tudja magát tenni a giccsbe hajló jelenetek szirup ízén, a bántóan elcsé­pelt to rtahaj igáié burleszk- jeleneten, jól szórakozik. Legalábbis nevet, vagy ne­vetgél. És végül is a film szerződ ép­pen ezt akarták. Hann Ferenc Hahó, Öcsi! Balogh apuka impozáns, sok szobás villában él valahol Budán; a kertben gondozott gyep, sok virág. Az apuka életformája szuper,komfortos. Van két gyönyörű gyereke, csinos, szép felesége, türel- mies-bólogató anyósa, kakukkos órája, kenyérpirítója, egész környezete irigyelni való har­móniát hirdet, az apuka még­is ideges. Mindene megvan ennek a családnak, csak ide­je nincs, sugallja a rendezés, miközben békés, nyugodt reg­gelizés alatt az idő folydogál, az apuka olvas. Olvas, és ide­ges. A filmet három napja ját­szotta a salgótarjáni mozi; ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István 11. Néhány nap elmúltával értesültünk arról, hogy Heini Varsóban elesett. Az utcán lőtték agyon a lengyelek. Nem ismertem Ingridre. Éne­kelt, egyetlen napra sem hagyta abba fellépéseit, de valójában csak a színházban élt. Bezárkózott Heini szo­bájába és senkit sem enge­dett magához. Azután visz- szautazott Svédországba; amikor újra megérkezett Berlinbe, még csak fel sem hívott. Közel a zoóhoz van egy vendéglő, ott találkoz­tam vele egy SD-tiszt társa­ságában, alighanem Schabé- vál volt. Részeg volt. Hoz­zám sietett. „Heini halálát meg kell bosszulni" — mond­ta mielőtt megcsókolt volna. „És én bosszulom meg! A világ gyaláztos és kegyet­len. Ne ámítsuk magunkat!" Kloss még megkérdezte, vajon gyakran látták-e Ing­ridet SD-tisztek társaságá­ban. Helyeslő válasz. Elő­fordult, hogy meghívta ma­gához von Boldt tábornok is, Heini akkori felettese. Stolp főhadnagy pedig... az előző napon a színházban járt. — Magának is látnia kel­lett — mondta a lány —, ő kérte fel Ingridet az „Arany Sárkányában. Von Boldt tábornok! Klosst már régóta érdekelte ez az öreg porosz ember, aki, mint hirlik sosem szimpatizált túl­zottan Hitlerrel, ami azon­ban nem gátolta őt abban, hogy végrehajtsa a vezér va­lamennyi parancsát. Boldt romba döntötte Varsót, Boldt irányította a Szovjetunió dé­li területein a német egysé­gek hadmozdulatait. Most, az Oberkommando der Wehr- machthoz történt áthelyezé­se után, fontos vezérkari funkciót lát el. Mindig enge­delmes volt, de egyúttal, ahogy a fáma mondja, egyi­ke volt a Hitler-ellenes zen­dülés vezéreinek, az előre sejtett kudarc szította ellen­állás vezetőinek. Vajon ér­dekelhette őt Ingrid? Tehát az Abwehr vagy a német véderő főparancsnoksága... Avagy talán valamilyen más lehetőség foroghatott fenn? Lehetséges, hogy Ing­rid Kiéld egyszerűen meg­szökött? S végül... talán a Gestapo... Müller szívesen provokált. Vigyázni kell na­gyon, hogy az ember csap­dába ne sétáljon. Tekintete rátapadt a bér­házra. feszülten figyelt, látta kijönni őket. Schabe elől, mögötte két SS-katona ki­sérte Frau Schustert. Az él­tes hölgy magabiztosan lép­kedett, s mint valami vesze­delmes fegyvert, nagy mére­tű retiküljét tartotta maga • elé. Müllernek vajon mire jó ez a letartóztatás? Lehet, hogy szegény Frau felesle­gesen fecsegett? Figyelnie kellett, s így nem volt ideje végiggondolni az eseménye­ket. Amikor megindult a ko­csi, Kloss még várt néhány másodpercig és a kapuhoz osont. Feltételezte, hogy a gestapósok már nem térnek vissza, legalábbis nem egy­hamar. Biztosan lesz egy kis ideje. A lépcsoház üres volt... Kloss Wiesbadeni álkulcsá­val könnyedén kinyitotta He­ini Koetl lakását. Az előszobában, a szobá­ban és a konyhában világos volt; a gestapósok nem oltot­ták el a villanyt. Mindenütt feneketlen felfordulás: a konyhában — szétdobált ágy, bizonyára Frau Schusteré, a pohárszék tárva-nyitva, a padlón edények, szalvéták, konzervdobozok, szerény élelmiszer-tartalék. A szoba is hasonlóképpen festett. A szoba különben ízléses berendezésével hívta fel ma­gára a figyelmet, valahogyan eltért az átlagos berlini pol­gári lakásoktól. Az erkély­ajtót vastag, színes szőttes fedte: alacsony asztal, heve­végre egy mesefilm, egy gye­rekfilm, kellett volna lelken­deznünk, de mi apukák, saj­nos, szintén idegesek vagyunk. Idegesek, mert a mese didak­tikus igénnyel közvetítene a felnőtteknek is valamit: apu­kák, bár tényleg kevés az a fráflya idő, ne legyetek türel­metlenek bájos gyermekeitek­kel, játsszatok velük, vagy legalább álljatok szóba velük néha, ne csak az újságolvasás, rohanás, éjszakai túlmunka, meg a többi hóbort foglal­koztasson benneteket! A szán­dék nemes volna, és szükséges is ilyen ügyben az intő szó, de ebben a filmben annyira hamis, művi minden — reális élettér is, mese is —, hogy az ember inkább bosszanko­dik, mint elfogadná a taná­csot. Fényes-árnyékos szap­panbuborék ez a Balogh úr féle reggel: hogyan lehetne dramaturgiailag jó épftkezési alapja, szervesen illeszke­dő kerete a mesének. Hogyan lehetne igazán fontos a mese, a gyerekeknek szerkesztett képzeletanvag, motiváció. Pe­dig öcsi útja a fürdőszobától a fürdőszobáig tulajdonkép­pen igen sok nagyszerű lehe­tőséget kínálna incenciózu- sabb mesére, de az alkotók belefeledkeznek az alapjáté­kukba, unalmasan filozofál­gatnak az időről, bergengóe bíróságot szerveznek (az el­nöklő királyi pár giccshatá- rcn!) a gonosz szülők elítélé­sére, hogy aztán végül, a leg­laposabb mesesablon szerint, sárkányt ölni küldjék az öt és negyed éves Öcsit. A fiamnak — nincs még négyéves —, a két aranyos törpe, Kököjszi, Bobojsza ma­radt meg a filmből és a go­nosz sárkány. A barátom ki­lencéves fia legyintett az egészre, óvodásoknak való. Nekem legjobban a filmből a zöldséges, postás, kertész, ki­kiáltó, teremőrnénike, s a bergengóe király második bí­rája (Dégi István) tetszett. Legkevésbé a hirtelen haragú, ideges Balogh-apuka és a ki­rakott reggelije. Magával öcsivel úgy vagyok, hogy örömmel láttam; nem talál­tam bájolgásnak amit csinál, s néhány jelenetben szívesen időztem vele. Az utcai forga­tagban, a lakodalmas pár mö­gött egy kitűnő gyerekszínész gesztusai, villanásai ragadtak magukkal. A film egészében — mint az utóbbi évek terméséből annyi maeyar filmről, el kel­lett mondanunk, — elszalasz­tott lehetőség. Erdős István rő, néhány egyszerű szék és természetesen, hatalmas porti'é a falon: egy fiatal fiú siszvetterben. Minden bi­zonnyal Heini Koetl. Kloss- nak az jutott eszébe, hogy a legtöbb német lakásban a fiúk egyenruhás fényképe látható. Kiéld kisasszony holmija a padlón hevert, úgy látszik, mindent kidobáltak a fió­kokból és a bőröndökből. A gestapósok különben felha­sogatták a bőröndöket, fel­fejtették a kabátbélést, ösz- szetörték, a befőttesüvege- ket, és a parfűmös flakono­kat. Mit kereshettek a saját ügynöküknél? Mit reméltek, mit találnak nála? Nem bíz­tak benne? Hiszen nemegy­szer adta tanúbizonyságát lojalitásának. Arra gondol­hattak talán, hogy olyasva­lamit találnak, ami felfedi Ingrid előttük eddig még is­mereten kapcsolatait? Vajon milyen eredménnyel járha­tót a házkutatás? Ezt termé­szetesen, nem tudta. Letérdelt s maga kezdte vizsgálgatni Kiéld kisasz- szony dolgait. A lengyel hír­szerzés összekötőnőire köte­lező utasításokat jól ismerte és tudta, milyen rejtekhe­lyek a leggyakoriabbak. A ruhákhoz és a toalettszerek­hez hozzá sem nyúlt, meg különben is a gestapósok már alaposan átkutatták. A bőröndből és a fiókokból a ruhák és a kötött kabátok öveit szedte össze, leszedte róluk a csatokat és mind­egyiket tüzetes vizsgálatnak vetette alá. Munkájában mind­végig zsebkésével dolgozott. (Folytatjuk) :

Next

/
Thumbnails
Contents