Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Kulturális 9 Nagy sikere van a múzeumi és műemléki hónap eseményeinek Nógrád megyében. Októ­berben már eddig is sokkal több látogatója volt a kiállításoknak, múzeumoknak, mint eddig. A Karancsberényi Felszabadulási és Partizán Emlékmúzeum nemrég megnyílt kiál­lítását keresték fel a fiatalok. EMBER A VILÁGŰRBEN. Ma délután négy órakor ér­dekes előadást rendez az öb­lösüveggyár művelődési ottho­na a KISZ-klubban. A mű­szaki könyvhetek jegyében Ember a világűrben címmel előadást tart Szabó Béla bu­dapesti egyetemi tanár. Az előadást filmvetítés teszi ér­zékletesebbé. A fiatalok mel­lett meghívták a szocialista brigádtagokat is az érdeklő­déssel várt eseményre. A TŰMA SALGÓTARJÁN. Qsík Pál, a Salgótarjáni vá­rosi Tanács elnökhelyettese fogadta Paku Imrét, a Látó­határ ovasószerkesztőjét, aki a napokban vette át a megye irodalmi életében betöltött szerepéért a Madách-plaket- tet. A városi tanács képvise­lői megállapodtak Paku Imré­vel, hogy Salgótarjánról rész­letes, a város mindennapjait, fejlődését, embereit bemutató cikkeket ír a Látóhatár cí­mű lapban, hogy idegenbe szakadt hazánkfiai megismer­kedjenek Nógrád megye szék­helyével. >1 KÉZIKÖNYV A TANÁCS­TÖRVÉNYRŐL. A közelmúlt­ban kis formátumú könyvet jelentetett meg a Közgazdasó­VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLAT nemz Siskov magyarul Is megjelent nagy csaJí^rc^ényíiiek négyrészes tévéfilmváltozata, A zc.U folyo egy emoesSliőn 4t kíséri végig iS- bőse sorsát- Ke punkor, jelenetet láthatunk a mad, „A Gromovok’’ című epizódból Mégse virradt föl Tóth Macának! Ügy járt szegény, mint Juliska. Elemérnek a felesége, aki leszaladt öt percre tej­fölért és legközelebb már csak két nap múlva mutatkozott, altkor is holtan. Tabi László Csodák világa című sorozatá­nak első epizódja rendkívül jól indul, hamarosan eleven kap­csolatba lépünk Elemérék családjával, de általuk és Ved­resék révén a ház életéről, lelkületűről is képet kapunk. Szirtes Tamás rendezése megfelelő feszültséget is tart, hon várjuk a fordulatot, amelyet Tóth Maca puszta léte is előre beígér, jelleme és kelleme pedig szinte törvényszerűvé tesz. Ámde a fordulat olyan csoda által, illetve közbejöttével kö­vetkezik be (Juliska váratlan látogatása a másvilágról), amely inkább vontatottá, mintsem érdekessé teszi a for­dulat bekövetkeztét. Lehetséges, hogy dramaturgiailag fon­tosnak tartották az elhunyt feleség kaján jelenlétét, mi még­is úgy tartjuk, hogy a csoda kiiktatása, vagy legalábbis Juliska aktivitásának csökkentése meggyorsitotta volna a cselekményt, és még a csattanó is hatást keltőbb lett volna. Úgy érezzük, hogy Tabi drámaírói működésének immár gyó­gyíthatatlan betegsége az, hogy túlnyújtja a cselekmény­anyagot A Tóth Maca története második fele is ilyen túl- nvújtottá, vontatottá sikerült. Ettől függetlenül, a harminc­öt perc alatt nagyon kellemesen szórakoztunk, amit a szel­lemes történeten kívül TolnaV Klárinak, Agárdi Gábornak, Kállai Unnának. Schubert Évának, Miklósy Györgynek és Zoltai Miklósnak is köszönhetünk. * A csütörtöki nro^ramhól olvasóink figyelmébe alant­juk a nyugdíjasok műsorát (in.50), az új zenei sorozatot, a ..Hangvillát” fi7.40). a Pagodák, szobrok városok című ri- portf'lm’t t‘11.50), valamint A zord folyó című sorozat plső részét í°n.00). l. Gy. 4 NÓGRÁD — 1971. október 14., csütörtök gi és Jogi Könyvkiadó, Dr. Fonyó Gyula összeállításában, Tanácstörvény címmel. A na­gyon hasznos és a tanácsok­nak segítséget nyújtó kézi­könyv összefoglalja a taná­csokkal szemben támasztott követelményekét, tartalmazza a tanácsokról szóló törvényt, a törvény miniszteri indoklá­sát, valamint a végrehajtási utasításokat. A mindennapi munkához jól használható ké­zikönyvét minden bizonnyal haszonnal forgatják a tanácsi dolgozók és tanácstagok. A ORI-MÜSOROK. Október 15-én a Budapesti Gutenberg Művelődési Otthonban, októ­ber 21-én pedig a Fővárosi Művelődési Házban mutatja be az ŐRI Szigligeti: Liliom- fi című művét, valamint az Egy hónap boldogság című összeállítást. Az Országos Rendező Iroda műsorait — amelyekkel úgynevezett „mi­nősített” művészbrigádok jár­ják majd az országot — a megye művelődési szakembe­rei is megtekintik. Ha a mű­sorok megfelelnek az igények­nek, és érdeklődésre tarthat­nak számot, Nógrád megyébe is elkerülnek. Szerkessz velünk! s A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA Krónika Űttörőcsapatunknál, a di- ósjenői 3485-ös Lenin Úttö­rőcsapatnál hagyomány, hogy az úttörők lövészeti gyakorlatát a nógrádi hon­védek tartják./ A pajtások a honvédek segítségével meg­ismerkednek az alakulat életével, munkájával, har­cászati felszerelésével. Szep­tember 28-án csapatunk küldöttsége ellátogatott a honvédek állomáshelyére, és meghívta őket az ünnepé­lyes csapatgyűlésre. Szep­tember 29-én, aztán ünne­pélyes keretek között ta­lálkoztunk a honvédekkel. Rövid műsorral és virággal köszöntöttük őket, majd be­szélgettünk velük fegyveres erőink munkájáról, helytál­lásáról. (Végh Ilona tudósítása.) ★ Az elmúlt napokban is­kolánk felső tagozatos tanu­lói Salgótarjánban voltak tanulmányi kiránduláson. Végigsétáltunk a városon, majd a Zója-ligetben töl­töttük el a hátralevő időn­ket. Sokat játszottunk és a délutáni vonattal utaztunk haza. Ugyancsak mi, a fel­ső tagozatosok nemrégiben harci túrán vettünk részt Csécse és Bélahalma közöt­ti útszakaszon. A sok állo­máson többféle feladatot kellett megoldani. A nyolc raj között a nyolcadikos fi­úk, az Orion-őrs tagjai let­tek az elsők. (Ruman Anna, csécsei pajtás beszámolója.) Ragyogó napsütéses délu­tánon akadályversenyt ren­deztünk a kisdobosoknak. A közel egy kilométeres távon öt állomást létesítettünk, ahol a gyerekek a felada­tokat sikeresen teljesítet­ték. Három csoport volt, minden csoportban három tag. A rónabányai kisdobo­soknak, azt hiszen, teljesült a vágyuk, elmúltak a gon­dok, problémák, hamarosan elkészül az őrs faliújsága is. amely egyben osztályunk dísze lesz. (Beküldte: Bábel László rajvezető, Rónabá­nya.) A pásztói 2. számú iskola 1651. számú Lenin Úttörőcsapatá­nak Dobó Katica raja is benevezett a Takarót Vietnamnak akcióba. Az előkészületek — a pénz gyűjtése, a fonál meg­szerzése, a munka összehangolása — kisebb-nagrjobb nehéz­ségekbe ütköztek. A felnőttek segítsége, a szülői munkakö­zösség aktivitása és a Pásztói Gépjavító Vállalat anyagi tá­mogatása tette lehetővé a vállalkozás sikeres teljesítését és befejezését. No, meg a gyerekek lelkesedése. Fiúk és lányok egyaránt részt vettek a takaró elkészítésében. Képünkön a Dobó Katica raj tagjai vizsgálgatják a már elkészült takarót A botanikus kertben A balassagyarmati 123. szá­mú Dózsa György Úttörőcsa­pat II. Rákóczi Ferenc raja október negyedikén kirándu­lást szervezete a vácrátóti bo­tanikus kertbe. Délben indultunk két mik- robusszal. Az úton vidáman beszélgettünk és énekeltünk. Egy órán belül megérkeztünk a pompás helyre. Nemsokára vígan barangoltunk a kert 'te- kervényes útjain. Nagyon tet­szettek az egzotikus növények, a kopaszodó fák színes leve­lei. Örömmel fedeztük fel azt a helyet, ahol Nemecsek Er­nőt megfürdették. Átszalad­tunk a sziklás kis alagút alatt Is, amelyhez egy monda fű­ződik, mely szerint csak az mehet keresztül, akinek tiszta a lelkiismerete. Csodálatos sétánk csakha­mar véget ért. Egy kirándulás szép emlékeivel érkeztünk ha­za. Ezúttal is szeretnénk köszö­netét mondani a Magyar Ká­bel Művek Szabadvezeték- gyárának és a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központnak, hogy tanulmánya­inkat és szórakozásunkat elő­segítették. II. Rákóczi Ferenc raj Balassagyarmat. ANDRZEJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) 16. Von Boldt villája a har­mincas években épült egyik kerületben állott, meglehe­tősen közel a belvároshoz; csak át kellett vágni a Ti- eigartenen és befordulni az enyhén felfelé kapaszkodó, széles fasoron. A házacskák körül mindenütt kertek vol­tak, az utca felöl drótkerí­téssel. Csupa egyforma gon­dozott, csinos házacska. Az 58-as számnak itt kell len­nie valahol a közelben, Kloss lassított is, aztán leugrott motorkerékpárjáról; gyalog folytatta útját az üres jár­dán. Csend volt, csupán né­hány kutya felelgetett egy­másnak a távolban. Az elgondolás rendkívül kockázatos volt. de mégis úgy vélte, hogy más megol­dás nincs. Meg kellett győ­ződnie arról, hogy Ingrid Kiéld valóban von Boldt ke­zében van, s ha egyáltalán szabadul, szabadságát nem nyeri vissza hajnal előtt. Tudta, hogy a tábornokkal nem lesz könnyű a beszél­getés, viszont neki is voltak nagyszerű adui. Az igazat megvallva, nem jutott Ideje megfeiteni a rejtjeles írást, de abban biztos volt, hogv Boldt kereste a kapcsolatot Ingrid útján KirsthovenneL Tegyük fel. hogy Stolp az előző napon átadta Kiéld kisasszonynak az amerikai hírszerzés rezidenséhez cím­zett üzenetet, ám rögtön utána a tábornok megtudta (könnyen lehet, hogy éppen Schuitz'cól, rnert a játékban Schultznak is jutott szerep), hogy Ingrid a Gestapónak dolgozik . Megijedt, hogy a konspiráció visszafelé sül el, azonnali beavatkozásra szán­ta el magát. Vajon likvidál- tatta Ingridet? .. Ha Kloss ezt biztosra vehetné! Ismer­te azokat a tábornokokat, akik Sztálingrád után zúgo­lódni kezdtek a Führer el­len. Nyugat felé kacsingat­tak, de készek voltak a vég­sőkig harcolni a Kelet ellen. Nem hagyhatta tehát figyel­men kivül azt a lehetőséget sem, hogy Boldt mégis szót ért Ingriddel, sőt talán ma­gával Müllerrel is... Először az Oberkomman­do der Wehrmacht volt út­jának célja, a tábornok ugyanis itt dolgozott. Az ügyeletes tiszt csodálkozva fogadta és kijelentette, hogy von Boldt már nem tartóz­kodik az irodában és a la­kására csak kivételesen fon­tos ügyekben szabad telefo­nálni. Kloss bemutatkozott és azonnali telefonösszeköt­tetést követelt. Ma senkii sem fogadok — hallotta von Boldt hangját, miután Kloss a szolgálati előírásnak megfelelően je­lentkezett. — Arról a feladatról van szó, amellyel tábornok úr Stolp főhadnagyot bízta meg — mondta halkan, de nyo­matékkel. A vonal másik végén hir­telen csend támadt; az üreg porosz minden bizonnyal gondolkodott. — Jöjjön — hangzott a kurtán megfogalmazott nyers hívás. A kertajtóban Wehr- macht-katona állt. Mihelyt meghallotta Kloss nevét, megnyomta a gombot ■ és az ajtó kitárult; a villába veze­tő lopcsőfeijárón már ott várakozott Stolp főhadnagy. Hajadonfőit állt, bekötözött fejjel. Remélem, nem ismer fel. — gondolta Kloss — igye­keztem változtatni a han­gomat. .. és ha felismerne is.., — A tábornok úr már várja — vetette- oda szára­zon Stolp. Köpenyét az előszobában hagyta; egy pillanatig habo­zott, de aztán fekete táská­ját mégis magánál tartotta. Elgondolkodott a plasztik­kal töltött játékszeren, amely a táska fenekén la­pult szép csendben a papí­rok közt. Abban az esetben, ha más megoldás nem kí­nálkoznék, .. Óriási szoba, nehéz bútorok, az íróasztal fölött hatalmas Bismarck­portré. A falakon — még Hindenburg és Clausewitz. Von Boldt tábornok a sa­ját, otthoni szentélyében nem helyezte el a Führer fényképét. Az erős napbar­nított arcú férfi ott ült a mély fotelben az íróasztal mögött, arcát enyhén elhúz­va tartotta a monokli alatt. Ügy méregette Klosst, aho­gyan a fegyelmezetlen alan­tasokat szokás méregetni. ■ Akik odáig merészkedtek, hogy feletteseik nyugalmát jelentéktelen ügyecskékkel zavarják. Boldt tábornoknak már régóta ez a jelszava: „Amig én ülök a kormány- keréknél. semmi rendkívüli sem történhet”. Nem adott kezet Klossnak, csupán rámutatott az egyik székre. A főhadnagy nem akarta kiteregetni az összes ütőkártyáit, legalábbis nem azonnal. — Ingrid Kiéld kisasszony barátja vagyok — kezdte mondókáját és ránézett a tá­bornokra, de az öreg porosz arca meg sem rándult. — Okom van feltételezni — folytatta Kloss —, hogy a tábornok úrnak rendelkezé­sére állnak (úgy gondolta, hogy ügyesen fogalmaz) e leány sorsára vonatkozó bi­zonyos adatok. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents