Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

MOZIÉLET Tanító úr vasdipíomával 1806-ot írtak, amikor Rak- — Mikor került Salgótar- nevezésemet. Ennyit igazán faló« Lajos tanítói oklevelé­be beírták, hogy elvégezte a Znióváraljai Állami Tanító­képző Intézet stúdiumát. Azóta hatvanöt esztendő telt el. Az akkori tizennyolc éves fiatalember felett elszállt az idő. De a szelleme, érdek­lődése, gyerekszeretete ugyan­az maradt, mint akkor. Roikíalusd Lajos tanító úr, az első vasdiplomás tanító Nógrád megyében. Kabátja hajtókáján már ott sorakozik az ötven évre járó arany-, a hatvan évre járó gyémántdip­lomát igazoló jelvény. Most mellé került a vas. Néha oda­nyúl, megsimogatja a kis jel­vényt. Nagy idő az a hatvan­öt esztendő... A salgótarjáni Ga@arin-is- kolában, fiatal arcok veszik körül Lajos bácsit. Olyan fia­tal pedagógusok, akik nemré­giben kapták meg a diplomá­jukat. Most indulnak a ta­nári. tanítói, óvónői pályának, és az életnek. Lajos bácsi mindezekre egy kicsikét visz- szapillant. A hangja öreges, de a feléje irányuló érdeklő­dést és szeretetet érezve, örömmel mesél. — Sok helyen tanítottam. Tanyás, kis faluban, nagyobb faluban, ahogy éppen a sors hozta. Ha jól összeszámolom, negyvenegy évet töltöttem a katedrán, gyerekek között. Az első fizetésem tíz korona volt- Akkor még csak másodtanító voltam. Mindig délután taní­tottam, mert a mester úrnak, úgy kényelmesebb volt. Én meg örültem, hogy egyáltalán állást kaptam.... jánba? — Ezerkilencszázhuszonket- tőben. Pontosan abban az év­ben, amikor Salgótarjánt vá­rossá nyílvánították. Hallom, most ünnepük majd az ötven­éves évfordulót. Ez egy ki­csit nekem is ünnep lesz. Ha visszagondolok a régi Tarján- ra, szinte el sem hiszem, hogy ilyen város lett belőle. A mai fiatalok már mosolyognak. De amikor én leszálltam először Salgótarjánban a vonatról, az apró kis házak mellett csak egy nagy szivattyút láttam. A sá­ros Tarján azóta alaposan megváltozott. Rokfalusi Lajos bácsi, a ta­nítóskodás mellett sokat tu­ristáskodott. Amikor a Tátrá­ban tanított, tagja volt a Tát­rai önkéntes Mentőbizotteág- nak. Az volt a feladatuk, hogy bajba jutott turistákon segít­senek. Ka értesítést kaptak, felcsatolták a sítalpat és már mentek is. A régi történetnek egy csat­tanója is van. Lajos bácsi és néhány társa egyszer éjjel, egy órakor kapott hírt. hogy egy férfi szakadékba zuhant. Azonnal mentek, kimentették az ismeretlent, akinek öt he­lyen törött el a lába. Hama­rosan kiderült, hogy a sze­rencsétlenül járt turista a kultuszminisztérium egyik ve­zető beosztású tisztviselője... — Később hasznát is vet­tem ennek a nem várt „isme­retségnek” — mosolyog La­jos bácsi. Amikor átkerültem Magyarországra, írtam neki, és egy-kettőre elintézte a ki­megtehetett. Lajos bácsi Salgótarjánban hosszú évtizedeken keresztül a Csizmadia úti iskolában ta­nította a gyerekeket. Volt olyan anyuka és apuka, aki­ket valaha ő tanított írni, ol­vasni. És akiik aztán hozzá vit­ték a fiukat, vagy lányukat. A hosszú-hosszú tanítósko­dás sok-sok kedves, vagy szo­morú emléket hagyott Lajos bácsiban. Volt, hogy kilencven első osztályost tanított egy­szerre. Igaz, hogy bele is be­tegedett. Ma már megszámolni sem tudná, hány gyereket in­dított el a tudományok út­ján ... Előfordult, hogy egy igazgató fiát megbuktatta, a kocsisának a gyereke meg ki­tűnő lett. De a legszívesebben ma, hatvanöt év után is Kiss Jós­kára emlékezik vissza. Ez a Kiss Jóska hatalmas tarisz­nyával járt iskolába, buksi fe­jébe gyűjtve a tudományokat. A gyereket egyszer megszólí­totta a bíró. — Mondd csak, kisfiam, honnan jössz? — Nem látja kend a ta­risznyámról? Hát az iskolá­ból... — Aztán mit csináltok az iskolában? — Tudhatná, hogy ott ír­nak, meg olvasnak. Gondol­hatja, ezt mindenki, akinek szeme van. — Aztán okos ember-e a tanítótok? — Nem nagyon. Mert ahe­lyett. hogy ő mondaná, min­dig minket kérdezget... Csatai Erzsébet Kulturális ' CSALÁD* JELLEGŰ ÜN­NEPEK. Ma délelőtt a családi jellegű ünnepek és szertartá­sok fejlesztéséről lesz szó Sal­gótarjánban, a megyei taná­cson. Ez alkalommal a jelen­levők az e célra a megyei tanács költségvetésében ren­delkezésre álló összeg felhasz­nálásáról ad tájékoztatást, dr. Szabó Lajos, az igazgatási osztály vezetője. Szó lesz az ezzel kapcsolatos jövőbeni teendőkről is. V A HÍRES NÉPMŰVELŐ. A Népművelés című folyóirat e havi számában Szálé László tollából cikk jelent meg Két kiváló — A híres népművelő címmel. Az írás a Mátravere- bélyben élő, tevékenykedő pedagógus népművelő, Csukly László munkásságát elemzi ós méltatja. Csukly Lász­ló, mint ismeretes, 1958 óta munkálkodik a község közművelődésében is, illetve a Nógrád megyei szellemi életben. Az országos népmű­velési konferencián ugyancsak a megye népművelőinek gond­jairól szólt, figyelmet keltő módon. JÁSZBERÉNYI PEDAGÓ­GUSOK SALGÓTARJÁN­BAN. Jászberényből tizenkét iskola igazgatója látogat el Salgótarjánba október 18-án és 19-én. A tapasztalatcsere során elsősorban a hátrányos helyzetű tanulókkal való fog­lalkozás speciális módjaival, a matematika- és a történe­lemoktatás helyi tapasztala­taival foglalkoznak. Többi között ellátogatnak a baglya- si hétközi gyermekotthonba és az öblösüveggyárba is. FIZIKAI DOLGOZÓK GYER­MEKEIVEL VALÓ FOGLAL­KOZÁS. A mai napon a fizi­kai dolgozó szülők gyermekei­vel való foglalkozás lesz a témája annak a tanácskozás­nak, amelyet a Salgótarjáni városi Tanácson tartanak. A résztvevők megvitatják az e célból kialakult tevékenycégi formált hatását, s az elkövet­kezendő évek feladatait is. » ŰTTŐRÖ KULTURÁLIS PROGRAM. A salgótarjáni városi úttörőelnökség kultu­rális szakbizottsága október 15-én tárgyalja az 1971/72-es évi városi úttörő kulturális programot. A program új irányelve, hogy a kulturális tevékenység ne legyen, kam­pány jellegű, s szervesen kap­csolódjék az oktató-nevelő munka egészéhez. Meghatá­rozója lesz tartalmi vonatko­zásban a város ötvenéves ju­bileuma. V MŰVELŐDÉSI OTTHON JELLEGŰ INTÉZMÉNYEK. A Salgótarjáni városi Tanács mellett működő művelődési állandó bizottság ma tár­gyalja a megyei József Atti­la Művelődési Központban a művelődési otthon jellegű in­tézmények helyzetét, s az ez­zel kapcsolatos teendőket a negyedik ötéves tervben. Ez­zel összefüggésben vizsgálatot végeztek, számba vették az in­tézmények állagát, felszerelt­ségéi. tartalmi tevékenységét, sízemélyi ellátottságát. ERDEI VADSZALMASZÄ- LAK. Szabad idejében erdei vadszalmából készít kellemes hatású tárgyakat Szabó Ist­ván, a salgótarjáni Rákóczi Általános Iskola tanára. Fe­kete selyem alapra szalma­szálakból különböző tárgya­kat formál, illetve ragaszt. Szerepel a „repertoárban” csendélet, gólya, Kolumbus hajója az Aurora cirkáló és más tárgyak. NÖBTZOTTSÄGI ÜLÉS. A Hazafias Népfront Salgótarjá­ni városi Bizottsága mellett működő nőbizottság tegnap kibővített nőbizottsági ülést tartott, amelyen részt vettek a városi óvodák és iskolák vezetői, valamint a szülői munkaközösségek vezetői. Megtárgyalták az iskolai ok­tató-nevelő munka feladata­it e tanévben, s szó volt a társadalmi felelősségről is a gyermekek nevelésében. fZagyoqj, ragyog! csillagom! Jelenet a Ragyogj, ragyogj csillagomból Iszkremasz — a „forradalmi tömegművészet” kezdő betűi­ből alkotott rövidítés. Viselő­je egy fiatalember, az újfaj­ta népi művészet megszállott­ja. Saját területe a színház, itt akar forradalmi változáso­kat véghez vinni. Kis csoportot gyűjt maga köré, ebből akar színtársula­tot faragni. Kriszja, az árván maradt fiatal lány elsőként csatlakozik hozzá, ö lesz Je­anne d’Arc, a hős lány elíté­lését és megégetését mutatja be. Eleinte lélektelenül da­rálja, a betanult szöveget, Iszkremasznak kemény mun­kát kell kifejtenie ahhoz, hogy a lány megértse a darab mon­danivalóját, s szívvel-lélekltel játsszon. A dél-oroszországi falu egyetlen ,,színházterme" o nagy fészer, ahol egy élelmes mozis mindig ugyanazokat a képsorokat vetíti — változó szöveg kíséretében. A színház- művészet megszállottja kila­koltatja a fészerből a komoly­talan mozist, hogy helyet sze­rezzen népi misztérium játé­kának. A Ragyogj, ragyogj csilla­gom története végig az elő­adás viszontagságai körül fo­rog. A vörösök és fehérek életre-halálra menő küzdel­mének mintegy keretjátékot nyújt a Jeanne d’ Arc-ról szó­ló misztériumjáték, de a szín­házi előadás megszervezésének ugyanakkor önálló mondani­valója is van. A polgárháborús idők el­lentmondásos jellegét kitűnő eszközökkel mutatja be a film, s ez egyben Alekszandr Mitta rendező legkitűnőbb alkotásai közül való. Különös, néhol már-már groteszkba hajló stí­lusát költői szépségű és pá- toszú lírai részek szövik át. A kétféle hangvétel harmóni­áját nagyszerűen teremti meg az avatott kezű rendező. A polgárháborús korszakkal sok műben találkozhattunk már. A Ragyogj, ragyogj csil­lagom című szovjet film új szemszögből, s magas művé­szi színvonalon közelid meg a témát. Gondolatilag is, képileg is és a színészi alakítások tö­kéletessége révén is a szovjet filmművészet legújabb termé­sének egyik legjelentősebb al­kotása. Különösen kiemelkedő a főhős, Oleg Tabakov és a festő szerepét játszó Oleg Jef- remov alakítása. Elsősorban az értő közön­séghez szól a film. Külön ajánljuk megtekintését a film­kluboknak, a felsőbb iskolák­ba járó fiataloknak, a film- esztétikával foglalkozó közép- iskolásoknak. De nemcsak ne­kik, hanem a mozinézők szé­les rétegeinek is színvonalas szórakozást, maradandó eszté­tikai élményt nyújt a Ragyogj, ragyogj csillagom. A filmet október 14—15-én mutatja be Salgótarjánban a Novembre 7. Filmszínház. Ösztöndíj 18 ezer diáknak Befejezték munkájúkat az egyetemi, főiskolai diákjóléti bizottságok: ezekben a napok­ban országszerte döntöttek a diákok képviselői az ösztön­díjak idei odaítéléséről. Mun­kájuk során együttvéve több mint 300 millió forinttal „gaz­dálkodhattak”, az állam ugyan­is évenként ennyit fordít a tanulmányi, a szociális ösz­töndíjak juttatására, segélyek­re, ingyenes menzai étkezésre. Az első, nem végleges gyors­mérleg szerint az idén is több mint 18 ezer diák részesül ta­nulmányi ösztöndíjban — a hallgatóknak mintegy 35 szá­zaléka, —, rendszeres szociális segélyt 29 ez’-en kapnak, —, ez a diákság 54 százalékát je­lenti. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Exkuzálta magát a HÉT riportere, hogy a rövid ideje bemutatkozott műsoruk még nem forrott ki, keresik a járható utat. Talán segíthetnénk az útkeresésben, idézve a tévéné­zők véleményét, megjegyzéseit. Nem kétséges ugyanis, hogy nagy várakozással tekintettek az új műsorpróbálkozás elé, hiszen a bel- és~ külpolitikai események széles érdeklődésre tarthatnak számot. Az első időszakban, amikor hosszú • lélegzetű interjúkban bár, de rendkívül közérdeklődésre szá­mot tartó témákat tűztek napirendre, mint például az árkér­dést, jobban mondva a fogyasztói árak alakulását, a tévéné­zők még megalkudtak a hagyományos formával. Ámde a fe­szültséggócok egyre csökkennek, s ma már legfeljebb a torzulások, például a rendkívül nagy reprezentációs költség­felhasználás kötné le hasonló műsortálalásban a közönséget, Erre bizonyára a műsorszerkesztők, illetve rovat-, vagy osz­tályvezetők is rájöhettek, mert a legutóbbi HÉT-ben már számos bel- és külpolitikai kérdés szerepelt napirenden, így többek között, a nagyon időszerű ausztriai választás, vagy a Mao elnök és a kínai helyzet körüli találgatások. Mindezek ellenére az az általános vélemény, hogy a HÉT nem elég­gé filmszerűen, illetve tévészerűen tálalja egy hét fontos eseményeit, nem használja ki a vizuális lehetőségeit, inkább rádiószerű párbeszédekkel igyekszik fenntartani az érdek­lődést. Erre pedig, mint már elöljáróban jeleztük, csak a közérdeklődésre számot tartó témakörben nyílik lehetőség. ■Ar A mai, tizenháromezer kilométeres autós utazást meg­örökítő riportfilm Iránba kalauzol el bennünket (16.20), a Három srác a hadseregben című műsor a tüzérek életét mu­tatja be (18.05), a Fórum, az ifjúság pályaválasztásával, az ifjúság munkakörülményeivel, önállóságával, gondolkodásá­val foglalkozik (20.00) végül pedig látogatást tehetünk Czó- bel Béla műtermében (21.50). L. Gy. Pis/íolyos bandita és 500 rendőr Egyetlen pisztolyos bandita 500 gépplsztolyos rendőrrel vívott 1 órás csatát hétfőn, a kenyai fővárosban. Egy banda bankrablást kö­vetett el. A riasztóberendezés jelzésére a rendőrök hamaro­san a helyszínre értek, és kö­vették a menekülő gengsztere­ket, akik egy házba vetették be magukat. A három bank­rabló közül csak az egyiknek volt pisztolya. Ennek ellenére azonban, bár a rendőrök könny­gázt és magas nyomású víz­fecskendőket vetettek be, és géppisztollyal tartották tűz alatt az épületet, amíg a gengszter lőszere el nem fo­gyott, nem tudtak behatolni a házba. A lövöldözés során egy kéthetes csecsemő és egy 13 éves kislány megsebesült. Az 500 tagú rendőri különítmény­nek végül sikerült elfognia a három banditát. NÓGRÁD — 1971. október 13., szerda ANDRZtJ ZBYCH: c (Lengyelből fordította: Varsányi ’ István) 15. Végre megtalálta, amit kere­sett; Az ezüstözött csat la­pos és keskeny volt, de be­lül nagyon ügyesen megszer­kesztett rejteket talált. El­mosolyodott; a gestapósok- uak ilyesmi aligha jut eszük­be. Feiffcszítette a vékony lemezt és kiemelte a gondo­san összecsavart papírda- rabaát. Titkosírás állt «a la­pocskán. de a hátlapon, fel­tehetően Ingrid keze írása, latin betűs írással ezt a ne­vet találta: Edmund Krist- hoven. Ismerte ezt a nevet. Kristhoven volt az amerikai hírszerzés svédországi rezi­dense. Kitől kaphatta Ingrid ezt a papírt? Ki akart kap­csolatba lépni Ingriden ke­resztül az amerikai hírszer­zéssel? Néhány másodpercig a rej- tekjeleket tanulmányozta. Az írás eléggé egyszerűnek látszott, de megfejtéséhez természetesen időre volt szükség, öngyújtójába rej­tette a titkosírást, eloltotta a villanyt és elhagyta a szo­bát. A lakásból azonban már nem távozhatott. Éppen menni készült, ami­kor az előszobában hallotta, hogy kulcs csikordul a zár­ban. Ingrid? A Gestapo? Ki­nek lehet Kulcsa ehhez a la­káshoz? Besurrant a kony­hába. A lépcsőházból beszű­rődő gyenge fényben is jól látta a kinyíló ajtóban az érkezőt. Azonnal felismerte. Stoip főhadnagy volt az, von Boidt tábornok szárnysegé­de. Pontosan úgy viselkedett, mint néhány perccel ezelőtt Kloss. Az ajtót becsukta maga mögött, az előszobát viilanylámpával pásztázta végig, egy pillanat még és felgyújtja a villanyt, majd hozzálát a lakás tüzetes át­vizsgálásához. Klosg villámgyorsan hatá­rozott. Pisztolytáskájából előkapta fegyverét, kibizto­sította; macskaléptekkel mozgott, olyan halkan járt, hogy amaz csak akkor szer­zett tudomást jelenlétéről, amikor már tarkóján érezte a hideg acélt és hallotta a hangot: — Ne mozdulj! Fel a ke­zekkel ! Stoip engedelmeskedett. — Beszélj — suttogta Kloss, ujját a ravaszon tart­va, miközben a revolvcrosö- vet még jobban Stoip tarkó­jához nyomta. — Hol van Ingrid Kiéld? — Nem tudom. — Nálad vannak a kul­csai, nincs mentséged. Há­romig számolok és lövök. Stoip hallgatott. — Jól gondold meg. Meg­sebesítelek s aztán a nya­kadra küldöm a Gastapót. — Blöffölt. Egyébként biz­tos volt benne, hogy amaz is tart Müllertől. — Egy ... kettő... — kez­dett számolni ér az acélcsö­vet erősebben hozzányomta Stoip nyakszirtjéhez. — Nem tödön;, én paran­csot teljesítek; — hangzott a rekedtes válasz. — Kinek a parancsát? Egy másodpercet sem várok. — Ä tábornokét — nyög­te ki nehezen Stoip. Nem tartozott a legbátrab­bak közé. Boldt helyében agyonlö­vetném — gondolta Kloss. Most már tudta, kinek volt szüksége Ingridre, hogy ösz- szehozza az amerikai hír­szerzés megbízottjával. És Kiéld kisasszony vajon mi­ért nem jelentette éri Mül- larnek? Vagy talán jelen­tette? — Mit kell itt szimatol­nod? Hosszú hallgatás. — Beszélj. — Levelet — suttogta Stoip elhaló hangon. Kloss már mindent tudott, amit tüdni akart. — Ne mozdulj — hangzott a szigorú parancs és lassan kezdett hátrálni az ajtó fe­lé. Stoip azonban, mihelyt már nem érezte a vasat a nyakán, bámulatos reflex­szel ügyesen feléje ugrott. Kloss gyorsabb volt; ha­talmas ütés, hónapokig ta­nulta, naponta órákig gya­korolta a hatásos ütést. Slolp el is terült a padlón. Kloss egy pillanatig az ar­cába világított, majd becsap­ta maga mögött az ajtót. Leszaladt a lépcsőn. Most már mindent tulott, sőtt már tervét is elkészítette csak nagyon szorongatta az idő... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents