Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

f Együtt a tanáccsal MIND nyilvánvalóbbá vá­lik. hogy a városi, községi, nagyközségi tanácsok terüle­tük felelős gazdád. Ez a gya­korlatban annyit jelent, hogy felelősek az igények felméré­sében, a lakosság ellátásában, a kommunális, szociális, kul­turális fejlődés előmozdításá­ban. Az új tanácstörvény világo­san és félreérthetetlenül ki­mondja, hogy a tervezés és gazdálkodás új rendje megnö­velte a tanácsok önállóságát, szabadabbá tette a pénzügyi gazdálkodást, ugyanakkor fe­lelősségteljesebb döntésekeit igényel. A helyi tanácsok ve­zetői; a tanácstagok tudják vleginkább a városban, vagy községben melyek a legfonto­sabb feladatok. Mit kell leg­először megvalósítani, építeni, fejleszteni. Nyilvánvaló az is, hogy a tanácsok egymaguk nem ké­pesek mindezen feladat ellá­tására, segítségre van szüksé­gük. Ez alatt nemcsak anyagi segítség értendő. Ennél több­re van szükség. Ha elvárjuk a tanácsoktól, hogy koordinálják a tenniva­lókat, megszervezzék az épít­kezéseket, szorgalmazzák a szolgáltatások bővítését, a jo­gos igények kielégítését, akkor a lakosság, az üzemek, a hi­vatalok, intézmények ne csak nézői legyenek a mindenna­pok feladatainak, hanem te­vékeny részesei is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanácsok a jö­vőben mindent az üzemek, vállalatok „nyakába" akarnak varrni, hanem az eddiginél szorosabb és jobb' együttmű­ködést. Mert a továbblépés nemcsak a tanácsnak érdeke, de az üzemeknek, vállalatok­nak is, mert az ő dolgozóik­ról van szó. Gyakran ismételgetjük, hogy a forintokat ösezetéve na­gyobb összeggel, jobban, oko­sabban gazdálkodhatunk. Az üzemek nagy része — anyagi erejétől függően — szívesen segít. Még felsorolni is sok lenne, Nógrád megyében hány lakás épült és épül üzemi segítség­gel, kölcsönnel, anyagjuttatás- sal, ingyen fuvarral Mondhat­nánk úgy is, hogy minden gyár „felesleges” pénzének legnagyobb részét erre költi Ami lényegében' helyes is, mert első és legfontosabb mindenképpen a lakás. A LAKÁSÉPÍTÉS mellé szorosan felzárkózik az óvoda­kérdés. Több százra tehető Nógrád megyében azoknak a gyerekeknek a száma, akiket ebben az esztendőben hely­szűke miatt nem tudtak óvo­dába felvenni. Pedig az igé­nyük jogos volt. De egyetlen ■ óvónő sem tud egy férőhelyre három, vagy négy gyereket szorítani, mert az már a gye­rekek egészségének a rovásá­ra megy. Mit lehet termi? A kérdés gyakran felvetődik. Szóba ke­rül végrehajtó bizottsági ülé­seken, tanácsüléseken, nép- frontrendezvényeken, üzemi összejöveteleken. A leg+ermé­A héten történt Egy üzérkedés tanulság Nehéz lenne kapásból kivágni: jelenleg hány televízió­készülék működik az országban. De talán nem tévedünk nagyot, ha állítjuk; a Kék fény adásakor valamennyi tele­vízió, teljes gőzzel működik. A Kék fény ugyanis azon műsorok egyike, amelyeknél a kedves néző valósággal oda­ragad a fotelhez. A legutóbbi adás már előzetesen is sok izgalmat ígért Különösen azért mert már korábban felkészítették a né­zőt ismét találkozhat azzal a bizonyos maszek kertésszel, Ominózus kertészünk kacsalábon forgó villájával és Oéháriy gépkocsijával már volt alkalmunk előbb — egy egészen más bűnügy kapcsán — megismerkednünk. Már ak­kor is szemetszúró, sőt meghökkentő volt a dolog. Valóban ilyen jövedelmező foglalkozási ág lenne a maszek kertész­kedés? Valóban ilyen hatalmas összegeket kereshet az, aki szorgalmasan dolgozik? kiderült azonban, hogy jeles kertészünk szorgalmán kí­vül egyebet is „bevetett”. Nagykereskedelmet folytatott, ál­lami monopólium területére „partizdhkodott”. azaz üzérke­dett. De nem ts ez az ami annyira elgondolkoztatott Vé­gül is üzérkedők vannak, egyikük így, másikuk megint más módon bújócskáaik a paragrafusok között. Kertészünk azonban egy adott helyzetet lovagolt meg — törvénytelenül persze —, de tény. hogy meglehetősen „csábos” körülmények között találta magát Mert mi is történt? Meggymagot vásárolt egy konzervgyártól. Hivatalos minőségben, mint a Hermész Tsz alkalmazottja lépett fal. Kalkulációja szerint is 15—20 forintért hozzájuthat egy kiló meggymaghoz, ugyanezt a kilót negyvenért tovább adja. Te­hát kifizetődő. A gyár azonban váratlan nagylelkűséget tanúsított. Át­engedte a magocskákat kilónként négy forintért. Az üzlet tehát nemcsak kifizetődő, de egyenesen — ha szabad ilyen triviális kifejezéssel élni — bődületés volt a kertész számára. És ez az a pont, ahol el kellett gondolkoznom. Erősen úgy tűnik, hogy a konzervgyárnak fogalma sem volt, mit is lehet kérni a meggymagért. Legalábbis nem valószínű, hogy a kertész javára tiszta jószívűségből mondott volna le a hatalmas nyereségről. Sőt, feltételezhető, hogy a gyárban azt sem tudták, van-e valahol valakinek szüksége meggymagra, különben nyilván maguk is utánajártak volna az értékesítés lehetőségeinek. A maszek kertész azonban ismerte a piacot, nagyon is jól tudta, mikor, kinek, mii, milyen mennyiségben lehet el­adni. így történhetett aztán, hogy saját kertészeté — amely­nek termékeit jogosan értékesíthette volna — hovatovább már csak amolyan melléküzemág volt, hiszen az igazán nagy húzásokat a meggymagos és fűzfadugványos üzletekből csi­nálta. Távol álljon tőlem, hogy mindennek alapján bármi rangsorolást végezzek az állami és a maszek gazdálkodás között. A kertész ügyletei alapján kidicsérni a maszekot és elmarasztalni az állami vállalatot, túlságosan durva és min­denképpen valótlan következtetés lenne. A konzervgyár esete azonban ismét felhívta a figyelmet valamire. Jelesen arra, hogy a vállalatok, gyárak egy része nem tud még élni a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel, nem ismeri kellőképpen a piacot, hiányzik a — jó értelem­ben vett — üzleti szellem. Ez az a kiskapu, ahol a Kék fénybeli kertészek bebújhatnák, és különféle manőverekkel saját bukszájukat hizlalhatják. Így aztán két tanulsággal is zárult a műsor. Egyik az, hogy az üzérkedés végső soAm nagyon is nem kifizetődő bolt, a másik meg az, hogy a saját lehetőségekkel való okos gazdálkodás eleven gátat 'emel az üzérkedő lovagok „mun­kakedve” elé. — sssentli — szetesébb megoldás az építke­zés lenne. De ez nagyon nagy megterheléssel jár, sok millió forintba kerül egy-egy óvoda felépítése. Bármennyire szük­séges is az óvoda a városok, a megye, de még az ország anyagi ereje is véges. Erőnket meghaladó módon nem tu­dunk beruházni. Felelőtlen ígéreteket egyet­len tanács sem tehet, még ak­kor sem, ha ez sok szülőnek megnyugtatásául szolgálna. Sokszor elmondtuk már és minden bizonnyal még sok­szor elhangzik, hogy első és legfontosabb a lakásépítés. Ezzel együtt tudomásul kell vennünk azt is, hogy keve­sebb pénz jut más beruházá­sokra. Iskoláikat, óvodákat, üzleteket, szolgáltatóházakat csak később tudunk építeni. A tényekkel szembe kell nézni. De ez nem jelenti azt, hogy más úton-módon, a he­lyi lehetőségek megkeresésé­vel ne tudjanak a tanácsok megoldani gondokat. Salgó­tarjánban például — ahol érthető módon legégetőbbek az óvodagondok — figyelemre méltó kezdeményezéseknek le­hetünk tanúi ezekben a na­pokban. A városi tanács vezetői tár­gyalásokat folytattak a kohá­szati üzemek vezetőivel és a tárgyalások eredményesen zá­rultak. A téma kisgyerekeket érintett. Azokat a gyerekeket, akiknek szülei a kohászati üzemekben dolgoznak, de helyhiány miatt nem juthat­tak be óvodába. Hamarosan megszületett a közös megegyezés. Az acél­gyár a Malinovszkij úti óvo­dában egy használaton kívüli helyiséget átalakíttat, lepad- lóztatja, kifesteti, högy óvo­dai helyiségnek lehessen hasz­nálni. A városi tanács vállal­ta azokat a többletkiadásokat, amelyek az óvónő, az óvodai személyzet fizetésével járnak, illetve mindazokat a költsége­ket, amelyeket az óvoda bő­vítése jelent." Az együttműködés követen­dő példa. Mindenképpen di­cséret illeti a kohászati üze­meket, hogy hosszas huzavo­na nélkül, alkudozások kizá­rásával, azonnal vállalta a rá­eső kiadásokat Mert az óvo­dabővítés annyit jelent, hogy harminc gyereket tudnak még felvenni, akiknek szülei nyu- godtabban dolgozhatnak. HASONLÖ „megmozdulá­sokról” érkezett már hír a megye más helyéről is. Min­denképpen üdvözölhető az összefogás, a helyi gondok közös megoldása. Azért, mert a továbblépés minden köz­ség, város lakosságának egy­formán érdeke. Csata! Erzsébet Mindig fiatalon f /C 1.1 m Mmm m. ÍV «5*58 ■ fj í? / !/ . / A .Nak. i/i ! crJ m 'MA rr<y \ A művelődésügyi miniszter kitüntette a közművelődés legjobb dolgozóit, aktíváit. Megyénkben a kitüntetettek között több pedagógus volt, az ő tevékenységük, munkás­ságuk példázza, hogy optimá­lis hatékonyságú iskolai mun­ka mellett is lehet szerepet vállalni, eredményesen dol­gozni a nagyobb közösség mű­velődéséért. Különösen érde­kesen egyedi motivációban jelentkezik ez a probléma, ha a közművelődési munkásságá­ért kitüntetett pedagógus egy­ben alkotóművész is. Réti Zoltán festőművész, a Balassagyarmati Állami Ze­neiskola igazgatója, a város legrégebben dolgozó „szövet­kezeti" kórusának vezetője, Balassagyarmat zenei életének legaktívabb szervezője Szocia­lista Kultúráért kitüntetést ka­pott. Hogyan, lehetséges a kü­lönféle. bár rokon tevékeny­ségi formákat nappnta újra ki teljesíteni, _ Szőlőlugasok mellett, gyü­mölcsfák alatt láttam hajla­dozni, mikor fényes délután megálltam a háza előtt. Azt hittem kertészkedik, de a ke­zében tartott gumicső vízsu­garát rézlemezekre irányítot­ta. verette: új rézkarctech­nikával kísérletezik, valami­lyen vegyszert kellett így el­távolítani a lemezekről. Ahogy haladt előre a munkával elő­tűntek a majdani rézkarc mo­tívumai. Sóskaszedő öragasz- szony az egyik lemezen, ka­száló paraszt a másikon. Nóg­rád dombjai tövében robogón kerekezve szerveződött Réti Zoltán sok alkalomból össze­álló nyári művésztelepe, úgy kerülték vázlatkönyvébe ezek a figurák. A műteremben minduntalan újra felbukkan­nak, készülő olajiképen, gra­fikáin. Félszáz la/pnyi akvarell, egyre magasabb művészi szin­ten kibontakozó termékeny­ség! Réti Zoltán félelmetesen sokat dolgozhat. Ha iskola­igazgató. művész, kórusivezető. zenei élet teremtő, közéleti ember, ilyen kitüntetéssel fém­jelzett szinten (már 1955-ben is kitüntették ezzel az elis­meréssel). hogyan élhet, mi­kor pihenhet, elégedett-e ma­gával? — Az ember élete, ha tar­talmas. alkotó étet, egy nagy versenyfutás az M5ér€,: a irw bánó órákért. Legigazibb örötma dolgozni, teremteni. Nem ér­tem azokat, akik értelmetlen nül állnak szemben a témnyelí zeneiskola igazgatóként dol­gozva akarom valóra váltani, ki teljesíteni festői terveimet.' Nem hiszek abban, hogy az alkotómunka színvonala élet­forma kérdése lenne. Festő­ként. zenéseként, pedagógus­ként dolgozni, nekem ígv iga­zi öröm a munka. Természe­tesen ez rendkívüli feszí tét t- séget, tempót produkál az életemben. Úrrá lenni a tevé­keny élet szervezési gondjain, konfliktusos állapotain, kitel­jesedni az alkotásokban. A feszítettség fizikai, fiziológiát, egészségügyi veszélyei néha megrémítenek, de győznöm kell erővel mindezeket. — A festőművész közel­múlt és jelen nagyszerű siker­élményeit jól ismerem. Ke­vésbé a zenész munkáját, küz­delmeit. Hogyan látja Balas. sagyarmat zenei életét, ezen belül a zeneiskola szerepét? — Zeneiskolánk a város ze­nei életének, természetes ko­vásza. Ez a zened élet az utób­bi években óriásit fejlődött. Több mint háromszáz növen­dék tanul nálunk muzsikálni. Zeneiskolai kamaraegyüttese­ink szereplése: a nagy kórus sikerei, a város új fúvószene­kara. sikeres filharmónia-kon­certjeink, zenei estjeink a kétségtelen előrelépés jelei. Balassagyarmaton fontos kérdés a zenei élet, nagyon sok támogatásit kapnak... Réti Zoltánt szerénysége most sem hagyja el. — A hétköznapi, apró gon­dok. nehézségek leküzdése né­ha a sikereket is megkeseríti. S a munka során nálam jó­val több elismerést érdemel­nének tehetséges, lelkes kol­légáim. a zeneiskola művész­tanárai. Für Éva. Fogarasi és a többiek. Legnagyobb örö­möm lenne, ha egy-egy sike­res zenei rendezvény után —• a forró tapsokon túl — ők is megéhezhetnék a város elis­merését: szép volt, fontos volt, előre vitte ügyeinket. Ez ezt hiszem, új lendületet ad­hatna munkánknak. Réti Zoltán ottléte Balassa­gyarmat művészeti életében,' közművelődésében, meghatá­rozó. A munka, amelyet az emberi lélek gazdagodásáért folytat, az ízlésállapot meg­változtatásáért végez, sikeres! S egy félnapos beszélgetés után úgy érzem: olyan, na- gyon-magyon fiatal ember Ré­ti Zoltán. És mindig is, fiatal lesz: akiben ennyi alkotó energia lobog,' nem öregszik a múló idővel. Erdős István Zömök, brana képű fiú volt. Hosszú, fekete haja rendezet­lenül, ide-oda kunkorodva ló­gott a nyakába. Ahány zsíros fürt, annyifelé állt — Igazán, elmehetnél fod­rászhoz, Marci — mondta ne­ki a mester. — Ilyen lobonc- cal itt a gépek között nem le­het dolgozni. Legalább rendbe tartanád. Frászt kap az em­ber, ha rádnéz. — Hagyjon békén ezzel a szöveggel — vágott vissza a fiú. — Mit ért maga ehhez? öreg már, nem érti meg a fia­talokat A negyvenegy néhány éves mester fölhorkant: — Én vagyok öreg? Miben vagyok öreg? Hadd lám, próbáljuk ki, tudsz-e velem versenyezni, te nagyszájú! Akármiben, amiben akarod. Talán bizony az ivásban va­gyok öregebb nálad? Ha gon­dolod, üljünk be valahova délután, melyikünk bírja to­vább? Addigra az egész brigád körbeállta a vitatkozókat. Kí­váncsian várták, ki marad alul a szájalásban. Nem lehe­tett visszakozni. Marci ráállt az alkura. Az fizeti a szám­lát, aki e]pbb mondja ki, hogy elég volt. Egy kör, két kör, három kör? Ki tudja, mennyit ittak? Egy idő után Marci laposakat pislogott és nyelde- sett. Az italt rázkódva eltolta magától. — Nem megy több — mond­ta és kibotorkált a mosdóba. Amikot; visszajött, még. M­Maradj csak ott, ahol vagy... bökte: — Föladom. Inkább mindent fizetek. De most már az ivástól a mester is tűzbe jött. Érezte, hogy alaposan fölöntött a ga­ratra, nem egészen una a gon­dolatainak és elhatározásai­nak. Kimentek az utcára. A hűvüs esti levegő megcsapta az arcukat. Csinos, rövid szoknyás lány libbent el mel­lettük. — Na, mit szólsz hozzá? — kacsintott a fiúra az „öreg”. Jó, mi? A „nézésben” már csak alulmaradnék,, nem?' Ha akarod, ebben is megmérkőz­hetünk. Mutatok neked egy hozzádvaló lányt. A többi a te dolgod. Aztán én követke­zem. Ott is jön egy, lássuk, mit tudsz. Marci tétován odatolatott a lányhoz. Csalt néhány lépésre voltak a mestertől. A lány kimeresztette a szemét és bosszúsan ráncolta a homlo­kát. — Hagyjon békén, maga huligán, mert rendőrért kiál­tok — kiáltotta mérgesen és faképnél hagyta Marcit. A mesternek egy harminc év körüli hölgy tett kiszemel­ve. Odament hozzá, elnézést kért a zavarásért és amúgy „öregesen” bemutatkozott. Né­hány perc múlva kiderült, hogy a hölgy apjánál tanulta valamikor a szakmát, hát tu­lajdonképpen ismerik egymást. Ezek után semmi akadálya nem volt, hogy beüljenek egy feketére a közeli eszpresszó­ba. Eltelt fél óra, egy óra, Marci elunta a várakozást és hazament. — Te meg hova tűntél? — kérdezte tőle másnap a mes­ter. — Mit gondolt? — mongott a fiú. — Hogy egész éjszaka ott fogok áesorogni az utcán? Talán leselkednem kellett volna? Tudom én, hogy mit csinálhattak... — Mondok én neked vala­mit — kezdte békítgetően a mester — Mégiscsak fiata­labb vagy nálam, izmos és erős. Próbálkozzunk talán a sporttal! — Ugyan — legyintett Mar­ci. — Mindenki tudja az üzemben, hogy évekig spor­tolt. Futás, ökölvívás, meg mit tudom én, mi minden! Most is ott van minden üze­mi meccsen. Maga mellett labdába se rúghatok. * — Hát, akkor a munkában. Tarsd a markod, itt ez a re^ szelő melyikünk végez hama­rabb? Rekedten visítottak a szer­számok, recsegett a satu, gyöngyözött a veríték. A csar­nok falán, a magasban egy­kedvűen kattogott a poros falióra. Egy idő után a mes­ter odament Marcihoz és megállt a háta mögött — így fogd ezt a reszelőt, te pupák — mutatta —, mert különben fölhőlyagzik a te­nyered. De akár abba is hagy­hatod, mert én már készen va­gyok. Ha nem hiszed, nézd meg! S most jól\figyelj ide. Én nem bánom, ha valakinek hosszú haja van, de ez itt ném megy. Ilyen bozont, mint a tiéd, különösen nem. Vagy levágatod, vagy holnap átké­red magad egy másik bri­gádba. Nem fogunk sajnálni, mert a hajad még csak hagy- ján, de a munkád se sokat ér. A fiú megsértődött. Átment egy másik brigádba. Fél évvel később kilépett az üzemből. Hosszú ideig nem hallott ró­la senki. De egy napon várat­lanul újra beállított. — Ha visszajöhetek, levá­gatom a hajamat — mondta. K. S. NÓGRÁD — 1971. október 10., vasárnap \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents