Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

„Jó szóval oktasd^.“ A nemzedéki ellentét kérdése nem új, de talán elavult sem lesz soha. Ennyire azonban, mint napjainkban, még nem állt szemben egymással két generáció. Néha megdöb­bentően kimutatják ezt az ellentétet — sajnos — az idő­sebbek is. Az ceti vonat nagyon csendes szokott lenni, kevés utas van, többségük munkában elfáradt ember. De most nem így volt egyik este: tenaager korú fiatalok szálltak fel Turján­ban, vidám zajongással. Leültek, s egészen rendesek voltak, csakhogy egy perc sem telt bele, előkerült, megcsördült új játékuk, a tiki-taki. Alig koppanhatott azonban egyet-kettőt, egy középkorú férfi dühödten ugrott fel, mint akit vérig sertettek, és a felindulástól remegve kiáltott: — Fiam! Azonnal elteszed!! A megszeppent fiú eltette a játékot, nem is vette elő többé. Bizonyára meglepődött a gyűlölettől izzó hangtól, de jól nevelt fiú is lehetett, nem szőtt hát semmit. Néhány padsorral odébb is volt a fiúknál tiki-taki. Mi­lyen jó lenne kipróbálni annak, aki még nem jutott hozzá! Meg aztán, sötét is a kocsi, a gyér világításnál mit lehet csinálni? Mocorgott bennük a fiatalság, az új. a szokatlan játék izgalma. — Add ide egy kicsit — kérte egyikük a szomszédját. Itt is csak egyet koppanhatott a golyó: azonnal akadt felszólaló, aki kikelt ellene. Ö még finomabb akart lenni, megrázta a gyereket. Finomsága azonban csakhamar elpá­rolgott — nyilván a játékos vitába szállt vele —, mert per­cek alatt hangot váltott, s reprodukálhatatlan szavakat vag­dosott a fiú fejéhez, melybe a felmenő rokonaitól a kirúgá­sig sók durvaság belefért. A fiatalok elcsendesedtek. Ők maradtak alul a vitában... Védem talán a tiki-takit, szeretem a zajt? Jaj. dehogy! Engem is szörnyen idegesít a lárma. Védeni az embereket szeretnem — egymástól. A fiatalokat az idősebbek értet­lenségétől, a durva lerohanástól. Az idősebbeket pedig az idegtépő, gátlás nélkül rájuk zúduló zajok ártalmaitól. Amennyire szeretne a gyerek az új játékkal szórakozni, úgy vágyik a fáradt ember csendre, nyugalomra. Ki tudja, milyen emlékeket kavar fel egy roncsolt idegzetű emberben a géppuska ropogására emlékeztető kattogás? Vagy egysze­rűen csak zajos helyen dolgozik, s alig várja a csendet. De ezért még nem válhatunk egymás ellenségeivé! Megértették volna ezek a fiúk azt is, ha csendes szóval elmondja neki: ő nem bírja a zajt, megkéri őket, ne lár­mázzanak. Miért akart mindkét felnőtt hatalmi fölénnyel föllépni, hiszen a vonaton egyenrangú utastársak voltak a fiatalokkal. Nekünk, idősebbeknek már rosszak az idegeink, fárad­tak vagyunk. A gyerekek azonban ezt nem tudják. Szükség van tehát velük szemben a türelemre, de nem úgy, hogy eltűrjük a lármájukat akkor is, ha ez kellemetlenül érint. Inkább úgy, hogy jó szóval magyarázzuk meg nekik, eset­leg megkérjük őket, mint egyik ember a másikat. Meggyő­ződésem, hogy az ilyen eljárás hatásosabb lenne, mint a durva parancsszó, hogy az udvarias hangra nem válaszot- nak szemtelenül. Hamar elsajátítják ők a jó modort, hiszen a fiatalság tanulékony. De kitől, kiktől tanuijanak? — céhmester —­rr • • • 1 ejipan minőséglánc Ä Vezetőségválasztások al­kalmával határozta el a Pász­tó Tejipari Vállalat ifjúsági szervezete, hogy létrehozza a tejipari minőségláncot. A ter­vek szerint az üzemvezetőség és a társadalmi szervezetek közreműködésével a közeljö­vőben minőséglánc ankétot hívnak össze Pásztón. Ezen a tanácskozáson megvitatják. hogyan lehetne zavartalanab­bá tenni a tej útját a terme­lőszövetkezetektől a begyűjtő­helyeken, a feldolgozáson ke­resztül a tejtermékeket for­galomba hozó kiskereskede­lemig. A cél az lenne, hogy mindenkor kifogástalan minő­ségű tejtermékek kerüljenek a fagyasztók asztalára. Újból felizzanak a maxi- szeplök az arcán, tekinteté­ből árad a boldogság és a büszke öröm. Azt gyaní­tom. hogy ez a mai nap tu­lajdonképpen nem is az én nagy napom, hanem inkább az övé. Következik a hagyomá­nyos kézszorítás, aztán a ko­sár. a zsák, a kölyök már nincs sehol. A fészerhez ballagok, el­húzom a reteszt. — Vége a rabságnak, fá­radjanak ki a fényre, höl­gyeim és uraim! Elsőnek a szemüveges Ilse lép ki. Izgatottan néz körül. — Hol a fiú? Csak nem történt vele valami?! — Nincs semmi baja. El­tekintve attól, hogy elsza­kadt a nadrágja és néhány karcolás van a kezén. Gon­dolom, ilyesmi már a múlt­ban is előfordult nála, és a jövőben sem kizárt. Egyéb­ként negyedórán belül itt lesz. Pompás fickó, kitűnően oldotta meg feladatát, büszkék lehetnek rá. Renate felé fordulok, al­só ajka beszíva, egész testé­ben remeg a kíváncsiságtól, bűvölő kék szemében ezer kérdőjel. — Hogy vagy? — érdek­lődöm. — Nem féltél a sötétben? Nekemugrik, hátrálok, elkapja a fülemet. Valósság­gal lóg rajta. Megöllek — sziszegi —, széttépiek, ha azonnal nem mondod meg. bevált-e az ötleted vagy sem? —Ja, az ötletem? ... Hát igen, azt hiszem, sikerült... Mondd, nem voina kedved fürödni egyet? ... Hű, ez fájt! Elrántom a fejem, ez a kis bestia majdnem leszakította a fülemet. És még azt mondják, hogy a dán nők nem temperamentumosak, túlságosan szelídek. Köszö­nöm szépen! — Kérem kedves Hans — szólok Aakjaerhez —, a Törpe mielőbb beszélni sze­retne önnel. Ha jól értet­tem, az a kívánsága, láto­gatná meg az érdekelt többi szakember társaságában, hogy megbeszéljék a mun­6 NÓGRAD — 1971, október 5., kedd Mire használhatók a delfinek? Á krími kikötővárosban, Szevasztopolban működik az Ukrán Tudományos Akadémia Déltengeri Biológiai Intézete. Az intézet most 20 méteres biohidrodinamikai csatornával ellátott delfináriumot építte­tett. A szakértők itt lehetősé­get kapnak olyan kísérletek folytatására delfinekkel, ame­lyeknek nemcsak tudományos, de gyakorlati jelentőségük is van. A tudósok úgy vélik, hogy a delfineket többek kö­zött fel lehet majd használni arra, hogy a halakat behajt­sák a hálóba, vagy hogy bal­eset esetén mint életmentők működjenek. Víz alatti labora­tóriumok és a felszín között delfinek lehetnek az összekö­tők, és különféle biológiai in­formációkat is szolgáltathat­nak. I Legfelsőbb Bíróság dántól! Nem ő az apa Egy tisztviselőnek házassá­gon kívül gyermeke született. Elismerte magáénak, hosszabb időn át fiaette a tartásdíjat, amikor olyan információkat kapott, amelyek alapján az apaság védelmének megdönté­séért pert indított. A lefolyta­tott vércsoportvizsgálat meg­állapította: a gyermek nem tőle származik. A Fővárosi Bíróság a szakvéleményt ma­gáévá tette és ítéletében ki­mondta: a tisztviselő nem a gyermek apja. A jogerős íté­let ellen az anya perújítással élt. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy a vércso- portvizsgálat nem volt megfe­lelő. továbbá a vizsgálati eredmények értékelésére vo­natkozó állásfoglalás a geneti­kai tudomány mai állásának nem felel meg. Ezenkívül a perben eljárt valamennyi or­vosszakértővel szemben el­fogultsági kifogással élt. A Központi Kerületi Bíró­ság újabb vércsoportvizsgála­tot végeztetett és ennek alap­ján ismét megállapította: a tisztviselő nem lehet az apa. A per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság elnöke a maga hatáskörébe vonta. és az Egészségügyi Tudományos Tanácsot újabb vércsoport- vizsgálat elvégzésére kérte fel azzal, hogy azt olyan szak­embernek kell elvégeznie, aki ebben az ügyben eddig nem működött közre. Ezen túlme­nően választ kért arra is. hogy a vizsgálatok eredmé­nyének értékelése a tudomá­nyos fejlődésnek és a geneti­kai tudomány mai állásának megfelel-e. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazság­ügyi Bizottsága az ismételt vizsgálatot egyetemi tanárral végeztette el. Az eredmény az volt, hogy a gyerek vörösvér­sejtjei olyan antigént tartal­maznak, amilyenek sem any­ja, sem a tisztviselő vérsejt­jeiben nem találhatók, tehát mástól kellett örökölnie. Ilyen körülmények között a tisztvi­selő apasága teljes bizonyos­sággal kizárható. A szakvéle­mény rámutat arra is, hogy az orvosszakéi'tői vizsgálatok eredményének értékeléséről és felhasználhatóságáról ez év­ben megjelent igazságügyi közlemény a hat év előttivel szemben több új megállapí­tást tesz, továbbá a vércso­portvizsgálatok elvégzésére ki­jelölt laboratóriumokban az eljárás annyira tökéletes, hogy a meghatározásnál a té­vedés teljesen kizárt. Mind­ezek alapján az anya perújí­tási keresetét a Legfelsőbb Bíróság is elutasította. H. E. Mit tudunk a kesztyűről? A kesztyű már régóta olyan megszokott ruhadarabunk lett, hogy bizonyára kevesen gon­dolkoznak el azon, mikor és miért kezdték viselni. Pedig a kesztyűnek érdekes a tör­ténete. A legrégibb kesztyűket minden valószínűség szerint Tutenkámen egyiptomi fáraó sírkamrájában találták. A fá­raó időszámításunk előtt 1350- ben halt meg. Ez a kesztyű lenvászonból készült és csak az ujjakat védelmezte, ami azt bizonyította, hogy túlnyo­mórészt ünnepségeken, szer­tartásokon volt hasznos. Igaz, ugyanitt olyan kesztyűt is ta­láltak. amelyet nyíllövészetnél használtak tulajdonosaik, és amely a tenyeret is elfedte. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak abban az idő­ben az etikettnek, ez!t a köz­ismert történetnek az alapján is megítélhetjük: az egyik ó- perzsa király parancsba adta, hogy minden rokonát ki kell végezni, amiért bátorkodtak csupasz kézzel megjelenni szí­ne előtt és nem viseltek kesz­tyűt, mint ahogy ez akkori­ban szokásos volt A görögök kizárólag védő funkciót tulajdonítottak a kesztyűnek: Odüsszeusz hazá­jába visszatérve a kertben bukkant rá atyjára. Az aoa kesztyűbe bújtatott kézzel tép­deste ki a tüskés gyomokat. A rómaiaknál más funkció­ja is volt a kesztyűnek: ét­kezés köziben is használták, mivel akkor még nem ismer­ték a villát. A „kesztyű” szó egy VIII. századbeli angolszász epikai költeményben is előfordul. A kesztyűnek itt kizárólag gya­korlati a rendeltetése: az is­tállóban végzett munkánál megvédte az ember kezét. A kesácyűviselés csak a XVI. században terjed el szé­les körben, amikor megjelen­tek a bőr cserzésének új mód­szerei. Azóta a kesztyű nem változott különösebben. Kanári hangverseny Ukrajna második legna­gyobb városának. Harkovnak a bábszínházában különös hangversenyre került sor: éne­kes madarak kórusa lépett fel. A tollas művészek tisztán és csengő hangon adtak elő egy Strauss-keringőt, elfütyülték a Kalinuskát, a népszerű orosz dalt, Oginszkij-polonézt és né­hány más műsorszámot is elő­adtak. A maga nemében egye­dülálló együttes megszervező­je és vezetője Fjodor Fomen­ko nyugdíjas tanár. Lakásá­ban „intemátust” hozott létre, és „énekórákat” tart a kaná­riknak. kátetok mielőbbi elkezdését. Mármint azoknak a bizo­nyos gátló áramkörnek, vagy mi a csodának a beszerelé­sét. A professzor szobájának he­verő j én ülök Renate mellett, borogatással a fülemen. Aakjaer még a tisztásról el­rohant. hogy haladéktalanul megszervezze a randevút a Törpénél, nagy Erik és Ilse valamivel később hazavitték az időközben szerencsésen előkerült kis Eriket, hogy lecsutakolják, másik ruhát adjanak rá. — Onnan meséld el még egyszer — könyörög a lány —. hogy előhúztad az inged alól a két kiskutyát. — Előhúztam, megmutat­tam a kamerának. A Törpe azonnal megértette, miről van szó. Hogy nemcsak az embernek van. más élőlény­nek is lehet konstans rezgés­száma. És ha két ilyen tacs­kó kölyök egy ember hátá­hoz szorosan hozzátapadv® alszik, összekeveredik a há­rom rezgés. De két kevere­dés is elég ahhoz, hogy cső­döt mondjon a regiszter. A te'evíziós kamera meg szem­ből nem veheti észre, hogy mi van az ember hátán, az inge alatt. Ha az állat csendben marad, a mikrofon sem érzékelheti a jelenlétét. Meg is kérdeztem a Törpét, hogyan lehetséges, hogy ed­dig Aarlesben senkinek nem jutott eszébe ez az egyszerű trükk? — És ő erre azt felelte, hogy nem tudja. Én viszont tudom. Mi, dánok, nem va­gyunk ötletes nép. Ide elő­ször is egy külföldi kellett, aki nem a lila kör tisztele­tében nőtt fel, akiben fel­merülhet a szentségtörő gondolat, hogy a mindenha­tó Omnisappal is szabad tréfát űzni. Mondd. Tibi, mi lenne akkor, ha nem mennél el a délutáni hajó­val, hanem csak éjfélkor a Sonderborggai? Esetleg az­zal sem, hanem holnap, a délelőttivel? V — Ez utóbbi esetben nem lehetnék jelen a lányok mérkőzésén. —Előfordult már. hogy új­ságíró olyan eseményről adott tudósítást. amelyen nem volt jelen? Mert köz­ben fontosabb dolga akadt... Azt hiszem, te ezt is meg tudnád oldani valahogy. Nem? Érzem, amint egy ért tam­tamot dobol a halántéko­mon. valami a szívemet is szorítja, csak hápogok. Há­pogok és bólogatok. Renate felkel mellőlem, leengedi a nagy ablakok zsaluit, csak vékony, párhu­zamos vonalakban fér be némi fény. Aztán abba a sa­rokba ..sétál, ahol a lila kör van, nyelvet ölt a falon lévő dobozmonitorra, fürgén kibújik a blúzából, ródobja. És takarót kap a két fél­gömb is. Az erre legalkal­masabb ruhadarab révén. És még ő mondta az imént, hogy a dánok nem ötletes nép! (Vege) A Nógi-ád megyei Állami Építőipari Vállalat (Salgó­tarján, Munkás u. 8.) 6 hónapos átképző tanfolyamot indít vízszigetelő, ács-állványozó, műkö-vb. előregyártó, hegesztő szakmákban. A tanfolyamok kezdete: 1971. október 25—30. Jelentkezési feltételek: — egészségügyi alkalmasság; — 8 általános iskolai végzettség; — 18—38 év közötti életkor. Felvétel, ill. beiskolázás a jelentkezés sorrendjében történik, írásos, vagy személyes bejelentés alapján. A képesítés megszerzését a munkakönyvbe bejegyez­zük, arról bizonyítványt adunk. Kedvezményes bére­zést, munkaruha-juttatást, üzemi étkezést, kulturált munkásszállói elhelyezést, kedvezményes hazautazást a vállalat biztosít. Csoportosan jelentkezők, leszerelő fiatalok a felvé­telben előnyben részesülnek. A KORSZERŰ ANYAGMOZGATÁS MEGOLDÁSÁBAN SEGÍTENEK A KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ IMPORTÁLT emelővillás TARGONCÁK 1971-re felveszünk megrendeléseket az alábbi gépekre: 4004/A típus, teherbírása emelőmagassága EP—103-as, teherbírása emelőmagassága EP—201-es, teherbírása emelőmagassága 0,75 tonna 2.8 m 1 tonna 2.8 m 2 tonna 4,5 m I972-re, a beérkezéstől függő folyamatos szállításra megren­delhető: 4043-as benzinmotoros, homlokvillás emelőtargonca, 3 tonnás, 4045-ös benzinmotoros, homlokvillás emelőtargonca, 5 tonnás. .«SÄ-w Külföldi gyártmányú, emelővillás targonca. Érdeklődés, rendelés feladása: a MŰSZAKI ÁRUT ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT Szállítóeszközemelő-gép részlegénél, Budapest, VIII., Teleki tér 3. Telefon: 141-431.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents