Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

ggjp'l" BlIesghcimBSítoB! wőlcaszfcss Dél-lliefinamban A dél-vietnami elnökválasz­tások ered rhény ének nyilvá­nosságra hozatala után a je­löltségtől több mint egy hó­napja visszalépett Ky alel- nök hivatala azzal vádolta a kormányt, hogy meghamisí­totta a választásokat. Arra, hogy a szavazást „nem egészen tisztán” bonyo­lították le, utal a UPI egy beszámolójában, amikor azt írja, hogy például Kien Hoa tartományban a lakosság el- ftiggönyzött fülkékben jelölte meg a szavazócédulát, de utá­na nyilvánosan kellett a sza­vazatot elhelyezni: két kosár Lengyel—csehszlovák közlemény Érettek a feltételek a biztonsági konferencia összehívására — Az európai helyzet eny­hülése, s a földrészünk biz­tonságának és együttműködé­sének megerősítésében eddig elért eredmények megterem­tették a szükséges feltételeket az összeurópai és biztonsági értekezlet összehívásához, Lengyelország és Csehszlová­kia állást foglal a konferen­cia sokoldalú, gyakorlati elő­készítésének a lehető' leg­gyorsabb megkezdése mellett — hangoztatja a lengyel és csehszlovák párt- és állami vezetők tárgyalásairól kiadott közös közlemény. A tárgyalásokra október 1— 2-an került sor Lengyelor­szágban. A találkozón lengyel részről Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Pi- otr Jaroszewicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök, csehszlovák részről pedig Gustáv Husék, a CSKP KB főtitkára, Lubomir Strou- gal, a CSKP elnökségi tagja, a kormány elnöke vett részt töb­bek között. A szívélyes és baráti légkö­rű, s az összes érintett kér­désben nézetazonosságot mu­tatott tárgyalások felölelték a két párt és kormány testvéri együttműködése további fej­lesztésének témakörét, vala­mint a nemzetközi — különö­sen az európai — helyzet idő­szerű kérdőéit. A közös közlemény kieme­li: — A Lengyel Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság továbbra is minden tőle telhetőt meg­tesz azért, hogy erősítse a Varsói Szerződés tagországai­nak sokoldalú, szövetségi kap­csolatait, s következetesen to­vábbfejlessze gazdasági együtt­működését, s a KGST 25. ülésszakán elfogadott komp­lex programnak megfelelően a szocialista gazdasági integrá­ció folyamatát. _ A LEMP és a CSKP, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméitől vezérelve, további erőfeszítéseket tesz arra, hogy erősítse a szocializmus erői­nek egységét, s következetesen szembeszáll a kommunista és munkásmozgalom szakadár irányzataival. Üjból egyönte­tűen hangsúlyozzák, hogy minden szovjetellenes irány­zat ltárt okoz a haladásért, szabadságért és békéért har­coló népek érdekeinek. — A t waly aláírt szovjet- nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződés gyors ratifikálása elengedhetetlenül szükséges az európai enyhü­lési folyamat további kedve­ző alakulásához. Az európai helyzet normalizálásához je­lentősen hozzájárulna, ha az NSZK kormánya kezdettől fogva érvénytelennek nyilvá­nítaná a müncheni egyez­ményt, és megfelelő szerző­dést kötne a csehszlovák kor­mánnyal, valamint, ha a nem­zetközi jog elvei alapján, min­den ország egyenrangú kap­csolatokat létesítene az NDK- val — húzza alá végül a köz­lemény. (MTI) Karácsonyra megállapodást várnak Günter Kohrtnaik, a Német mint a területcsere (enklávék) Demokratikus Köztársaság kérdéséről volt szó. Végezetül külügyi államtitkárának és leszögezte: a hétfői megbe- Ulrich Müllemek, a nyugat- szélés után „indokolt a derű­berlini szenátusi iroda igazga- látás”, hogy még karácsony tójának hétfői — sorrendben előtt sikerül megállapodásra 11. — megbeszélése befejező- jutni a megvitatott kérdések- dött. A tárgyaló felek megái- ben. (MTI) lapodtak abban, hogy e héten pénteken folytatják tanácsko­közül az egyikbe a Thieura leadott, a másikba az ellene szóló cédulákat. ,,A vietnami erők a dikta­túra ellen” elnevezésű, nem­régiben megalakított szerve­zet, amely Ky alelnököt tá­mogatja, táviratot intézett az amerikai kongresszushoz és az amerikai néphez azt han­goztatva, hogy a választás csalás volt, amelyet Thieu szervezett meg Bunker ame­rikai nagykövet támogatásá­val, a nép akarata ellenére. Az új szervezet felszólította a dél-vietnami legfelső bíró­ságot, hogy érvénytelenítse a választást. Saigoni egyetemi hallgatók hétfőn nem mentek el az elő­adásokra, hanem az egyete­men gyűlést tartottak, tiltako­zásul a választás miatt; a til­takozó gyűlést a rendőrség könnygázbombákkal oszlatta szét. Egy AFP-jelentés szerint a Da Nang-i rendőrség egy amerikai/ „tanácsadóját” visz- szaküldtek az Egyesült Álla­mokba, mert megszegte azt a hivatalos amerikai álláspon­tot, amely szerint az ameri­kaiaknak „nem szabad bele­avatkozniuk az elnökválasz­tásba”. A Da Nang-i budd­histák szövetsége azzal vádol­ta a tisztet, hogy részt vett a tüntetések elfojtásában, sőt maga irányította a rendőri erőket. A buddhisták vezetője figyelmeztette az amerikaia­kat a hívők elégedetlenségére és arra, hogy esetleg reakciót vált ki részükről az amerikai­ad magatartása. Da Nangban hétfőn a vá­ros 1500 rendőrének megerő­sítésére két század katonasá­got és egy páncélosrajt vezé­nyeltek ki. Ezzel akarják meg­előzni, hogy a tüntetők felül­kerekedjenek a rendfenntar­tó erők felett, úgy ahogy az vasárnap helyenként történt. (MTI) Koszigin Algírba érkezett Alekszej Koszigin szovjet kormányfő vezetésével hétfőn délelőtt szovjet küldöttség uta­zott hivatalos látogatásra az Algériai Népi Demokratikus Köztársaságba. A szovjet mi­niszterelnök előreláthatólag a hét végén vesz búcsút Algé­riától és utazik tovább a szomszédos észak-afrikai or­szágba — Marokkóba. Októ­beri utazási programja azon­ban csak a hónap végére vár­ható kanadai úttal ér majd véget. (MTI) A nyugatnémet kereszténydemokrata ellenzék, a CDU hétfőn Saarbrückenben rendezte meg kongresszusát, amely elsősorban a párt új elnöke megválasztásának célját szolgálta. Képünkön a két jelölt, Kaincr Barzel (bal oldalt) és Helmut Kohl kezet fognak, mellettük Ludwig Erhard ex-kancellár. Budapestre érkezett Tanzánia aielnöke Gáspár Sándornak, az Elnöki Tanács helyettes elnöké­nek meghívására, hétfőn délben hivatalos, baráti látoga­tásra Magyarországra érkezett R. M. KdVvawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság aielnöke. Kíséretében magas rangú tanzániai személyiségek érkeztek hazánkba. A tanzániai vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta. A jövő az egység’ felé mutat Pozitív változások n politikai légkörben A szovjet és a fihn közvé­lemény támogatja a Szovjet­unió, Finnország és más or­szágok kormányának az össz­európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészí­tésére irányuló erőfeszítéseit — hangzik az a közlemény, amelyet az európai biztonság­ért küzdő szovjet bizottság és az európai biztonságot elő­mozdító finn bizottság kül­döttségének moszkvai találko­zásáról (szeptember 30-tól ok­tóber 4-ig) adtak ki. Mint a közleményben olvas­ható: a két küldöttség üdvözli az európai politikai légkörben végbemenő pozitív változáso­kat, amelyek egyebek között a Nyugait-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás ered­ményeképpen jöttek létre. A küldöttségek úgy vélik, hogy ezek a változások új lehetősé­geket teremtenek ahhoz, hogy a társadalom tevékenyen ki­vegye részét az európai biz­tonság problémáinak megol­dásából. A két küldöttség véleménye szerint a közvéleménynek hallatnia kell szavát azok mellett az együttes erőfeszíté­sek mellett, amelyek az euró­pai biztonságot és az együtt­működés fejlődését szolgálják. A küldöttségek támogatják az európai biztonságért és együtt­működésért küzdő társadalmi erők közgyűlése összehívásá­nak gondolatát. (MTI) Az új egyetemi tanév meg­nyitása alkalmából több tíz­ezres hallgatóság részvételével nagygyűlést rendeztek Buka­restben a műszaki egyetem előtt. A gyűlésen Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke mon­dott beszédet. Kijelentette, hogy Románia, mint szocialista ország külö­nös figyelmet szentel az ösz- szes szocialista országokkal való kapcsolatai fejlesztésének és úgy véli, hogy „az egyes szocialista országok közötti nézeteltérések ideiglenesek. Határozottan fel kell lépni le­küzdésükért, mert a jövő a szocialista országok egysége és együttműködése felé mutat”. Ceausescu az Európában az utóbbi időben tapasztalható pozitív fejleményeket üdvözöl­ve megemlítette a Brezsnyev— Brandt-találkozót, Brezsnyev jugoszláviai látogatását és Ti­tóval folytatott tárgyalásait.’ Románia fellép az államok kö­zötti együttműködés fejleszté­séért. Arra törekszik, hogy ez a térség a békés együttműkö­dés övezetévé váljék. Támo­gatja az indokínai népek har­cát, követeli az amerikai ag- ressziós csapatok kivonását e térségből. Síkraszáll a Bizton­sági Tanács Közel-Keletre vo­natkozó határozata megvalósí­tásáért, a térség problémái­nak békés rendezéséért. Érté­keli az ENSZ jelentőségét, akcióival a világszervezet sze­repének növeléséért küzdi Megítélése szerint érvényre kell juttatni az egyetemesség élvét, az ENSZ-ben el kell foglalnia jogos helyét a Kí­nai Népköztársaságnak, a két német államnak és más orszá­goknak. Románia nagy jelen­tőséget tulajdonít az általá­nos leszerelés megvalósításá­nak— hangsúlyozta az RKP fő­titkára. (MTI) MI ÉS AZ ARAB VILÁG zásaikat. Müller Nyugat-Berlinbe visszaérkezve nyilatkozott a sajtónak. Azt mondotta, hogy a hétfői találkozón „egy lé­péssel előbbre jutottak,” jól­lehet „sok probléma még nyit­va maradt...” Rámutatott, hogy Kohrt államtitkárral „in­tenzív érdemben: megbeszé­lést” tartott, amelynek kereté­ben a nyugat-berlini lakosok berlini, illetve NDK-beli láto­gatásainak rendezéséről, vala­Európa nyerhet vele A *7nv*-t—franrfa Vanriolatol: nag- ■"'rfl oáldáiát mutatták a békés (’"Villás mellett élés poli­tikája életképességének és ered- ménvesséitének. meggyőző bizo­nyítékul szolgálnak arra, hogy lehetséges és eredményes a kü­lönbőz« társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyős együttműködése — ir.ia a Pravda párizsi tudósítója. A szovjet- francia együttműködés a nemzet­közi — elsősorban az európai — biztonság valóban fontos tényező­je lett. A kölcsönös megértés és egyet­értés a kontinentális Európa két hatalma — a Szovjetunió és Fran­ciaország — között az „öreg föld­rész” békéjének egyik legfonto­sabb feltétele. A tudósító hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Franciaország — a Biztonsági Tanács két állan­dó tagja — álláspontjának hason­lósága, közelsége vagy azonossá­ga rendkívüli Jelentőségű az In­dokínai béke helyreállítása, a kö­zel-keleti rendezés, az öt nukle­áris hatalom leszerelési konfe­renciáiénak összehívása szem­pontjából. (MTI) Az Indokínában dúló uép- irtó háború mellett az 1967. júniusában kirobbant és má­ig is megoldatlan közel-kele­ti konfliktus foglalkoztatja leginkább a világ közvélemé­nyét. Ha Vietnam, Laosz és Kambodzsa szóba kerül, többnyire sajnálkozás kerít hatalmába mindenkit, mivel az említett országok népei el­len az Egyesült Államok köve­tett el agressziót, tehát a vi­lághatalmak egyike. Az arab—izraeli háború, majd az azóta is fennálló feszültség esetében más az érzelmi töl­tés, Mivel az agresszor a te­rületét és lélekszámát tekint­ve kis országnak minősülő Izrael volt. az elítélés nerti annyira súlyos. Van, aki a közel-keleti problémát csak arab—Izraeli ügyként fogja fel: mások csupán azért ag­gódnak, mert a földrajzi kö­zelség miatt veszélyeztetve látják kontinensük huszonhat éve tartó békéjét. Megint má­sok úgy vélik: ha végül meg­valósulna az arab országok egysége, katonai vagy piliti- kai úton. de mindenként ren­dezni lehetne a viszályt. Mivel a vélemények ennyi­re megoszlanak a megítélés­ben, gyakorta felvetődik, mi­ért van az, hogy a Szovjet­unió és a szocialista országok többsége az arab világ mel­lett áll, s minden nemzetközi diplomáciai fórumon a poli­tikai rendezést sürgeti. Aztán ilyen felvetés is adódik: az arab országok nem szocialis­ta berendezkedésűek, néhány­ban, így például Szudánban és Libiában kimondottan kommunistaellenes megnyilvá­nulások tapasztalhatók, még­is, ha a térség jelene és iövője szóba kerül, az ese­tek döntő többségében támo­gatásunkról biztosítjuk a Kö­zel-Kelet arab nemzeteit. A kérdésekre adandó vá­lasz éppen a problémák bo­nyolultsága miatt nem egy­szerű. Túl sok az olyan rész­let, amelyek nem férhetnek el egy cikk keretei között. Kellő magyarázattal szolgál azonban, ha a legfontosabb motívumot említjük. Köztu­dott. hogy századunkban két ország között kirobbant min­denféle helyi háború magá­ban hordozza a világméretű összecsapás lehetőségét. A szocialista országok külpoliti­kájának egyik alapelve pedig a békére való törekvés. Lenin múlhatatlan jelentőségű kül­politikai iránymutatásai óta a Szovjetunió következetesen törekedett arra, hogy a világ népeinek feje fölül elhárítsa a háborúkat. Manapság, a termonukleáris háború veszé­lyének árnyékában még in­kább szükségesek az olyan erőfeszítések, amelyek nyugal­mat és békét akarnak elérni a földgolyó minden zugában. Nem követünk el tehát hi­bát, ha támogatjuk az arab országokat, egy agresszió ál­dozatait azért, hogy vissza­kaphassák az agresszív hábo­rú útján annektált területei­ket, s egy olyan igazságos rendezés keretében nyerjék el a megbékélést, amelyik ki­zárja a további összecsapások fenyegető árnyékát. Van a dolgoknak törté­nelmi részé is. Feltehetően sokan emlékeznek még 1948- ra, amikor kitört az első arab—zsidó háború, s Izrael bekebelezett olyan területe­ket, amelyeket az ENSZ az araboknak ítélt. 1949-ben megkötötték ugyan a fegy­verszüneti szerződést, de hét évvel később Izrael Nagy- Britanniával és Franciaor­szággal szövetségben ismét megtámadta Egyiptomot. Az­tán következett 1967. júniusa, a hatnapos háború. A felso­roltak bizonyítják: mégha időlegesen nyugalom is volt a Közel-Keleten, a térség ügyei rendezetlenek voltak, s egyes imperialista hatalmak olyan vadászterületeknek tekintet­ték az arab világot, ahol az olajkincsek birtoklása vagy éppen kolonialista politikájuk érvényesítése érdekében bár­mikor háborús konfliktust robbanthatnak ki. Amikor Egyiptomban Nasz- szer vezetésével hatalomra kerültek a szabad tisztek, az arab világban új idők kez­dődtek. Nem a mi fogalma­ink szerinti szocializmus építé­se indult meg, de polgárjogot nyert egy progresszív irányú antiimperialista politika. S ez még akkor is pozitívnak minősíthető, ha közben a sa­játos és sok színű arab nacio­nalizmus időnként zavarólag hatott. Jól tudták ezt és tud­ják ma is a szocializmussal és az általános emberi haladás­sal szemben álló erők, s ezért a fő tüzet Egyiptomra irányí­tották. majd kiterjesztették támadásukat a kairói politikát támogató Líbia, Szudán és Szíria ellen is. Ezekután ter­mészetes, ha Egyiptom és az említett országok nem el­sősorban a Nyugatot, hanem a szocialista tábort választot­ták szövetségesül. Ezt diktál­ták gazdasági érdekeik is, hiszen sem a Szovjetunió, sem pedig a szocialista országok nem kötötték politikai felté­telekhez azt a segítséget, amit a nemzetgazdaság fellendíté­séhez nyújtottak az arab vi­lágnak. Az, hogy az európai érte­lemben vett szervezett balol­dallal nem tudtak és nem tudnak kellő mértékben együttműködni a haladó irányzatú arab országok sem, érzelmi tekintetben természe­tesen zavarólag hat. Arról azonban sosem feledkezhetünk el, hogy Egyiptomban, Szíriá­ban, Szudánban, és Líbiában nem proletárforradalmak zaj­lottak le hanem nemzeti de­mokratikus átalakulás. A ré­gi osztályszerkezet továbbra is megmaradt, annak ellené­re, hogy a kormányrúdhoz haladóbb szemléletű politi­kusok kerültek. Ez, ha nem is teljesen, de részben meg­magyarázza a kommunisták­kal és más hazai baloldaliak­kal szemben elfoglalt állás­pontot. Számításba kell ugyanakkor venni az iszlám hatalmát és tömegbefo­lyását, mert a vallás vezetői nemcsak az egy-egy ország irányításában töltenek be komoly szerepet, hanem a néptömegek között is. Tehát még a legprogresz- szívebb arab országokban is számunkra szokatlan kettős­séggel találkozhatunk. S ha ehhez hozzávesszük a már említett nacionalizmust, bizo­nyos aggodalmak jogosnak tűnnek. De csak tűnnek, mert a leglényegesebb kérdés az, hogy az arab országok anti­imperialista irányzatúak, s ezért — mégha egyéni érzel­meink néha mást is diktál­nak — támogatásuk, segíté­sük a közös, nagy érdeket szolgálja, mert a szocializ­mus és az egész emberiség számára elsősorban az impe­rialista hatalmak, az agresszív katoni tömbök jelentik a fe­nyegetést. Szolnoki István . 2 NÓGRÁD — 1971. október 5„ kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents