Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

# % Korszerű hadftecfanika Cssiiagfőny-erösfiés éjszakai irányzáshoz — Éjszakai fényerősitós fegyverirányzék r Á korábbi háborúkban a harc üteme napnyugta u'tán hirtelen lecsökkent. A figye­lést csak kis távolságra lehe­tett folytatni, a tüzelés gya­korta hatástalan maradt és ne­hézkessé vált a csapatok ve­zetése. A II. világháború már jelezte a döntő fordulat be­következését, a rakéta-atom­fegyverek megjelenése pedig ésszerűvé teszi azt az elgon­dolást, hogy egy esetleges há­borúban a harcok üteme éj­szaka sem lassúbbodhat, haA nem megközelíti a nappali harcok ütemét. Ezért az éjy szakai látás problémája _ a katonák számára jelentőségé­ben megnövekedett. Az éjszakai látás eszközei­nek fejlődése az utóbbi két évtizedben nagy előrehaladást ért el. Az infravörös sugárzás- tartpmányban működő, éjsza­kai nézőkészülékek sugárvetői a látható fényhez közeli hub lámokat bocsátanak ki ma­gukból, azonban ezekre az emberi szem érzéketlen, vagy­is láthatatlanok. A nézőkészü­lék vevőműszere, az elektron­optikai 'távcső azonban felfog­ja a besugárzott tárgyról és környezetéről visszavert infra­vörös sugárzást és azt látha­tó képpé alakítja át. Az aktív rendszerű, sugárvetős éjszakai műszerek széleskörűen elter­jedtek mind a kézifegyverek, és közvetlen irányzású löve- gek irányzása, mind a harc- járművek vezetése és a fel­derítés területén. Az aktív infravörös műsze­rek sugárvetői azonban meg­felelő berendezéssel a készü­lékek saját látótávolságának többszöröséről viszonylag könnyen felderíthetők. Ho­gyan lehetne' az árulkodó su­gárvetőt kiküszöbölni? A sugárvető nélküli, vagyis passzív rendszerű éjszakai né­zőkészülékek létrehozásánál abból indultak ki, hogy „tö­kéletes" sötétség még éjszaka sincs. A feladat tehát a ter­mészetes éjszakai megvilágí­tás, a hold- és a csillagfény, vagy a borult égnél is még rendelkezésre álló gyenge fény adta megvilágítás felerősítése a műszerben, hogy tiszta, vi­lágos képet kapjanak a célról és környezetéről. Bizonyos mértékű fényerősítéssel az infravörös műszerek képátala­kító csövei is rendelkeznek Kézenfekvő megoldásnak kí­nálkozik a képátalakító csőnél kapott fényerősítés fokozása a cső többszörözésével, vagyis az itt alkalmazott megoldás a többlépcsős rakéták építési elvéhez hasonló. Gyakorlatilag a képátalakító csőnél is több­lépcsős szerkezeti felépítést találunk. A sugárvető nélküli éjsza­kai műszerek egyik nagy cső portját képezik a fegyver- irányzékok. A passzív éjsza­kai irányzékák családjának legkönnyebb tagját általában a kézifegyverekhez párosítják, Súlya alig haladja meg a 2,5 kg-ot, hossza viszont majd­nem fél méter. A néhány kg- os műszer negyvenezerszeresé­re erősíti fel a célterületről tükrözött holdfényt; csillag­fényt. A légköri viszonyoktól függően 200—300 méteren be­lüli tárgyak felismerését teszi lehetővé. A látómezőbe vetí­tett irányzékosztás segítségé­vel a lövész pontosan céloz­hat, mivel a céltárgy és az irányzójel képe a műszerben együtt tűnik feL Így tehát az éjszakai irányzókkal fel­szerelt kézifegyver kezelője az ellenséget rejtetten kutathatja fel és a célzott tűzzel teheti ártalmatlanná. —1. i.— A NE ANDER-VÖLGYI EMBER HANGJA Á 40—100 000 évvel ezelőtt élt neander-völgyi ember hangképző szervének rekonst­rukciója azt bizonyítja, hogy garatnyílása nem felelt meg a tagolt beszéd követelmé­nyeinek. Csaik kevés magán­hangzót használt. „Beszédét” leginkább egy csecsemő gü­gyögéséhez, vagy* makogásá- hoz hasonlíthatjuk. Az Amie- riíkaá Akusztikai Társaság legutóbbi kongresszusán szá­moltak be azokról az össze­hasonlító anatómiai vizsgála­tokról, amelyeknél egy ne- ander-völgyi kopónyát vetet­tek össze egy éflé embersza­bású majom és egy emberi újszülött koponyájával. A neander-völgyi embernek nem alakult ki a Saratnyílása. to­vábbá a gégének a száj üreg és a garat közti, része — ugyanúgy, mint ma., a csim­pánznál látjuk. A csecsemő­nek ez a szerve növekedésé. Röviden vei fokozatosain válik alkal­massá, artikulált beszédre. Ha egy neander-völgyi ember ma élne, semmilyen nyelvre sem lehetne megtanítani. AZ ÉLŐ SEJT TITKA Űj, az élő sejt vizsgálatára szolgáló készüléket konstru­áltak a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája Kémiai-Fi­zikai Intézetében. A meghatá­rozott hullámhosszú ultraibo­lya sugarak felhasználásával működő berendezésben az ultraibolya sugarát képező objektumom át végzik a meg­figyeléseket is. A készüléket temperált ka­merával. speciális filmfelvevő géppel és más. rendkívül fi­nom tudományos kísérletek végzésére módot adó szerke­zetekkel is felszerelték. Le­hetőség liyílük például a sejt egyes sugiárkárosult részei okpzta hatás, a fehérje bio- színtézisémek zavarai és szá­mos más sejttani jelenség ta­nulmányozására. Az intézetben az új műszer segítségével fontos biológiai kutatásokat végeztek: ' vizs­gálták a sejtosztódásnak a megszűnését, a sejtmag és a gitoplazma különböző részeit ért ultraibolya sugárzós hatá­sára. POLIP 5000 MÉTER MÉLYBEN Az Umbelulla nevű hosszú lábú polipot — melynek lé­tezéséről a kutatóknak már mintegy száz eve tudomásuk van — most sikerült először az Atlanti-óceán mélyén le­fényképezni. Az óceánfenék, és a felszín között uralkodó nyomáskülönbség szétroncsol­ja a polipot, amelynek így még egy példányát sem tud­ták épen a felszínre hozni. TUDOMÁNY . ' TECHNIKA Szovjet tudomány — 1971. Bol^gőnBc - érintetlen készletei A Föld valamennyiünket ké­pes élelemmel ellátni. Ez a véleménye a szovjet Állami- díjas botanikus professzornak, Pjotr Zsukovszk ijnak, akinek nevét a tudományos világ a kultúrnövények eredetéről szóló jelentős munkákból is­meri. A bőséghez vezető utak Az ember mindennapos étrendjének zsírokat, szén­hidrátokat. ásványi anyago­kat, de legfőképpen — fe­hérjéket keli tartalmaznia. A fehérje az élet alapja. Egy ország biológiai gazdag­ságát a fehérjeállomény (nö­vényi és állati) határozza meg. A fehérjeállomány nö­velése céljából a tudósok különböző utakon járnak: az állattenyésztés belter jesítóse, a tengerfenék meghódítása, a sivatagok termékennyé té­tele, a mocsaras földterüle­tek kiszárítása, a vetésterü­let bővítése a legelők és er­dők rovására, ' mesterséges élelmiszerek előállítása stb. A legeredményesebb irány­zatnak azonban mégis a nö­vénynemesítést kell tarta­nunk. A jól ismert kultúrnövé­nyek, a búza, árpa, rizs, ku­korica, szójabab, földimo­gyoró, paradicsomfélék, gyü­mölcsfák. kimeríthetetlen tartalékokat rejtenek. A ter­mészet sok hasznos tulaj­donsággal ruházta fel ezeket a növényeket, de az öröklő­dés hordozóit — -a géneket — „szétszórta" a különböző fajtákban. Ezért van az, hogy egyes-növényeknél a fagyállóság hiányzik. má­soknál a a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, megint másoknál a száraz­ságtűrés. A nemesítő feladata: a szükséges tulajdonságok kombinálása . révén * magas terméshozamú, ellenálló faj­ták kialakítása. Ha . is­merjük a növények geneti­kai térképét, akkor — mint­ha bonyolult passzianszot raknánk ki — lehetőség nyí­lik a nemesítő számára elő­nyös tulajdonságok összevá- logatására, s e tulajdonsá­gok sziláid kapcsolattá való alakítására. Ez hosszadal­mas. fáradságos munkát igé­nyel. de mindenképpen ei az út vezet a bőséghez. Amikor a genetikusok hozzáfognak... Mexikó hosszú évekig kül­földi piacokon vásárolta a számára szükséges búza fe­lét. A genetikai program megvalósítása után 1956-ban búzaszükségletét teljes egé­szében a hazai termésből tudta biztosítani. 1964-ben pedig már 500 ezer tonna gabonát exportált. Annak el­lenére, hogy a vetésterüle­tek körülbelül azonosak ma­radtak, az éghajlat sem vál­tozott, ráadásul a fogyasztók száma megnőtt, a kenyérből felesleg jelentkezett. A búza nem elég fagyálló, nem immunis a betegségek és kártevők iránt, megdőlés­re hajlamos. A genetika se­gítségével sikerült felszá­molni az egyik hiányossá­got: felfedezték a törpe nö­vést élőidéző * géneket. Az első törpebúzás („norin”), amelyik rövid és erős szár­ral jelentkezett, japán bú­zák között fedezték' fel 1946- ban. Ma ezt a fajtát Japán­ban hatalmas területeken termesztik, hektáronként 80—90 métermázsa' a hoza­ma. A Szovjetunióban Pável Lukjanyenko akadémikus is saját törpe fajtákat nemesí­tett ki. Jó eredményekre jutott. Kinemesítette a hek­táronként 70 mázsát termő „Auróra” és „Kaukázus” faj­tákat. Ez azonban még nem a végső határ. Lukjanyenko véleménye szerint a búza elérheti hektáronként a 100 métermázsát. Kenyér gyapotból? A legértékesebb fehérje­forrás a gyapotcserje magja (fehérjetartalma meg­haladja a 80 százalékot.) Sőt, olyan fontos fehér­jealkotóelemei vannak, mint a lizin, a treonin, a leucin aminósavak. A fehér­jetartalmat illetően a gya­potcserje magva a húsfe­hérjéhez áll közeL A világ jelenlegi gyapot- magtermelése már 4,5 mil­lió tonna fehérjét biztosít, amelyet egyelőre még fő­ként a kérődző állatok ete­tésére használják. A gyapot­cserje magvai ugyanis mér­gező hatóanyagot (gosszipolt) tartalmaznak. Ezért emberi felhasználás előtt feltétlenül el kell távolítani belőle a gosszipolt. Ostrom alatt az 1. számú ellenség A genetikai törvények ké­pesek megvédeni a termést a mezőgazdaság kártevőitől is. Az emberiség hatalmas adót fizet ezeknek az élős­ködőknek. Igen hevenyé­szett számítás szerint (ez in­kább kevesebbet, mint többet mond) a kártékony szerve­zetek annyi élelmiszert pusz­títanak el, amennyi egy 200—300 milliós lakosságú ország elllátásához lenne szükséges. A kártevők elleni harcban kémiai, biológiai, agrofizi­kai védelmi eszközöket al­kalmaznak. A növény azon­ban önmaga is képes a ha­sonló támadásnak ellenállni. Jó példa erre: Oroszország­ban a század elején elszapo­rodott a napraforgómoly, a lárvák annyira kiették a napraforgótányérokat, hogy gazdaságtalan lett . a ter­mesztése. A növényt a sa­ját génjei mentették meg. Egy olyan fajtát nemesítet­tek ki, amelyeknek maghá­za olyan anyagokat tartal­maz, amelyek nem oldód­nak sem vízben, sem savak­ban, sem lúgokban. Jól el- lentállt a molynak is. és azóta a kártevő szinte el­tűnt a mezőkről. Segít a radiáció A földkérget körülvevő bi­oszféra — mint ismeretes — 40 kilométer magasságig terjed. Fölötte, több ezer kilométeren át az ionoszféra található, amelyik nagy mennyiségű töltött részecs- két tartalmaz: neutronokat és protonokat. Ezek képesek arra, hogy az élő sejtbe jut­va „mutációt” idézzenek elő, vagyis megváltoztassák a szerkezetet. A sugárzással kezelt nö­vény olyan hasznos tulaj­donságokat tud felvenni, ami nem volt jellemző a szülők­re. Pl. az egyik hagymamu-' tációnál megszűnik az erős­ség és édes hagyma keletiket zik. Ez a tulajdonság, amit ‘a mutációs gén okoz, nem­zedékről nemzedékre fenn­állhat. A „mutánsok” felmérhe­tetlenül értékesek a neme­sít^ számára. A tudósok nemcsak alkalmazzák a ter­mészet által létrehozott min­tákat, de maguk is alakíta­nak ki ilyent mesterséges sugárzással, vagy kémiai ha­tással. Ezen dolgoznak szá- mps ország laboratóriumai­ban, így a Szovjetunióban is. Az Országos Növényter­mesztő Intézetben különö­sen érdekes mutánsokat al­kottak a zöldségkultúrák osztályánv Az ismert kultúr­növények' biológiai értéké­nek javítási távlatai még távolról sincsenek kimerítve. A természet érintetlen kész-, leteket hagyott az ember­nek, amihez a kulcsot még meg kell találni. Irina Kirpicsnyikova „Szuperföldgép9 9 A lépegető exkavátorok félelmetes gépóriások, a modern technika csúcsteljesítményei. Külszíni szénfej­téseken, nagyméretű és hosszú távú talaj munkáknál an­nál gazdaságosabb az üzemeltetésük, minél nagyobb a teljesítményük. Ez sarkallja a konstruktőröket a min­den eddiginél nagyobb „szupergépek” létrehozására. A Szovjetunió „Uralmas” nehézgépgyárában most építés alatt álló óriás exkavátor alighanem „világrekorder” lesz: a talaj minőségétől függően 80—100 köbméteres (!) kassal dolgozik majd. A gép egyes nagyméretű alkat­részei egészben el sem készíthetők. A hatalmas gép irá- nyítófülkéjének forgatását biztosító fogazott gyűrűt pél­dául 24 darabból szerelik össze, mint az a képen is látható. Az üzern konstruktőrei szerint a 100 köbméteres kas­térfogat még korántsem a felső határérték, gyakorlati­lag 250 köbméteres kastérfogatú exkavátor létrehozása is megvalósulhat a közeli években, ha szükség lesz rá. NÓGRÁD — 1971. október 3., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents