Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
Még hosszú utat két! megtenni Mii keli támogatni a kommunistáknak a gazdaságpolitikában?^ A gazdaságpolitika két szempontból mindig napirenden van. Egyrészt azért, mert mindennapi életünk íontos tényezője, másrészt a kommunisták számára a politikai stratégiának szerves része abban a törekvésükben, hogy a világot és ezzel együtt az emberi kapcsolatokat is átalakítsák. Egyik sem könnyű feladat, egyszer az egyik, másszor a másik kerül előtérbe. A változás jellemzői Népgazdaságunk, akárcsak a szocialista országoké, a változás, a fejlődés időszakában van. Ezek jellemzői a következők: X. A gazdasági fejlődés extenzív szakaszáról áttérőben vagyunk az intenzív szakaszra. Ez hosszabb időt vesz igénybe, nem megy bizonyos megrázkódtatások nélkül. 2. Kibontakozóban van a gazdasági demokrácia hatékonyabb formája, amikor már nem elég központilag kijelölni az országos célokat és arra mozgósítani. Jelenleg többféle döntési szint alakult ki, s ez másfajta, hatékonyabb, demokráciát követel, mint a korábbi. Megkívánja, hogy a gazdaságpolitika nyíltabb, az emberek informáltsága sokoldalúbb legyen és a helyi kérdések elbírálásánál országos fejjel is gondolkodjatok. Míg korábban a termelők demokráciájáról beszéltünk, most a mai viszonyaink között kibontakozóban van a fogyasztói élet demokráciája. 3. Végül a jelenlegi helyzetben fokozottabban előtérbe kerül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítése. Nekünk elsősorban a KGST keretén belül kell keresni gazdasági hatékonyságunk növelésének további lehetőségeit. Ezért gazdaságunk megítélésénél, a fejlesztési elképzelések meghatározásánál számításiba kell venni a nemzetközi lehetőségeket, ilyen felfogásban kell gondolkodni, tervezni és mérni a cselekvés hatékonyságát. Dinamikusan Milyen az ország pillanatnyi gazdasági helyzete, mi a megítélés mércéje? A megítélés igen sokféle lehet: milyen a problémák sokasága, azok minősége, mennyire tisztázottak a népgazdaság fejlesztésének céljai, végül a reális helyzet megítélése. Ez utóbbit figyelembe véve, a problémákat nem tagadva, azt mondhatjuk, hogy lehetőségeinkhez képest lépést tartva a követelményekkel, népgazdaságunk dinamikusan fejlődik. Ennek tudatéban zajlott le az országos gazdasági aktíva, amelynek alapgondolata az egységes szemlélet kialakítása és az egységes cselekvés megvalósítása. Ezt nem szabad úgy felfogni, hogy gazdasági életünkben rendkívüli helyzet van és kényszerintézkedésekre lenne szükség. Az előbb említett egyértelműségre nemcsak rendkívüli esetekben, hanem bonyolultabb kérdések megítélésében és megoldásában is szükség van. Akkor, amikor a gazdasági élet normális, dinamikusan fejlődik. Az egységet nem úgy kell felfogni, hogy a vélemények mindenben teljesen azonosak. Lehetnek különbségek, az egység azonban a cselekvésben realizálódik. Miben van szükség egységre? Abban, hogy népgazdaságunknak a lehetőségek jobb kihasználásával újabb lendületet adjunk. A tervszerű fejlődés ellenére problémákkal lüszködünk. Felvetődik a kérdés: mit támogassanak és mit ne támogassanak a kommunisták az ország, a nép jövője érdekében. » Részlet Nyers Rezsőnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában tartott nagyakíva- értekezletan elhangzott beszédéből. A problémák nagy része abból adódik, hogy a múlt évben és az idén többet költöttünk beruházásokra, mint ahogy eredetileg azt terveztük. Ennek részben megvan a magyarázata. Beindítottuk a központi fejlesztési programokat, emellett jelentős többletteher származott az árvízből és a mezőgazdaságból. Politikai tudatossággal, eltökéltséggel elhatároztuk, hogy az árvízkárokat, a mezőgazdasági károkat helyrehozzuk. Számos- közben és másutt felépítettünk tízezer új házat. Az ezzel járó többlet nem volt benne a programban. Ennek ellenére sem állítottuk le a beruházásokat az iparban, a mezőgazdaságban és egyéb területeken. Az előbb említett célok megvalósításához többlet nemzeti jövedelemre volt szükség. Az építéshez szükséges anyagok egy részét importból szereztük be. A feszültség, a nagyobb beruházási program és a rendelkezésre álló hazai erőforrás különbségéből adódik. Ennek tudatában sem fogtuk vissza az elmúlt évben és az év elején & beruházásokat, nehogy fékezzük a gazdasági növekedés dinamizmusát. Nem fogtuk vissza a bérek növelésének ütemét sem. Ügy oldjuk meg ezt a gazdasági problémát, hogy a beruházásoknál jelentkező terheket két-három, esetleg több évre osszuk eL Vagyis, a beruházások viszafogását ésszerűen és fokozatosan valósítjuk meg a népgazdaság lehetőségeinek függvényében, így teremtjük meg az egyensúlyt. Ugyanakkor szükség van a beruházási kereslet mérséklésére is. Mérsékelni a beruházások ütemét Tisztázni kell, hogy a gazdaságpolitikában a kommunisták mi ellen lépnek fel, mit támogassanak, mitől határolják el magukat? Továbbra is harcolni kell a negyedik ötéves tervben szereplő központi fejlesztési programok; az energiastruk- túra átalakításáért, a vaskohászat rekonstrukciójáért, amennyiben minőségi termékeket gyártanak, a közúti járműgyártásban az IKARUS- programért, az alumínium- termelés növeléséért, a vegyi program teljesítéséért, a textilipari rekonstrukcióért, a mezőgazdaság hatékony támogatásáért. Ez nem jelenti azt, hogy mindent támogatni kell. Lesznek olyan ágazatok, illetve alágazatok, amelyek az előbb említett iparágakon belül sem fejlődnek, sőt visszafejlődnek. Nem szabad olyan elképzelést sem támogatni, amely a jót egyoldalúan eltúlozza. Fel kell lépni az olyan szemlélet ellen, mely szerint minden terméket itthon kell gyártanunk, és fordítva: ésszerűtlenül növeljük az importot. Nekünk azokat a célkitűzéseket kell támogatni, amelyek adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe véve a jobb minőségű termékgyártást és a versenyképesség növelését szolgálják. Támogatni, vagy csökkenteni kell a beruházások jelenlegi ütemét? Az utóbbit tűzte célul a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és a kormány. Vannak, akik azt mondják: az építőipar fejlesztésére fordítsunk nagyobb gondot és ne a beruházási kereteket csökkentsük. Az építőipar fejlesztéséért amit lehetett megtettünk, ennél többet nem bír el sem a népgazdaság, sem az építőipar. Kapacitását — úgy tűnik —, maximálisan kihasználjuk, évenként 10—12 százalékkal termel többet. Ezt tovább növelni nem tudjuk, ellenben a hatékonyságát kívánjuk lényegesen javítani, többek között a nagyobb koncentrációval. Az építőipartól elmaradt viszont az építőanyagipar. Évi ternjelése 2—4 százalék között változik. Ezt tovább kell növelni, hogy jobban arányban legyen a követelményekkel. Felvetődik a kérdés: a be- ruházásoknál ki engedjen: az állam, a tanács, vagy a vállalat? Mindháromnak engednie kell, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a felhalmozás és a fogyasztás aránya a tervezettnek megfelelően alakuljon. Általában mindenki elfogadja ezt a koni cepciót, egyet is kiált, amikor a beruházási hatékonyságról van szó. Mindenki mást mond, és másként vélekedik, amikor arról van szó, hogy ki engedjen a beruházási célkitűzésből, illetve, ki mondjon le bizonyos többletigényéről. Tudni kell, hogy a hatékonyabb és tervszerűbb beruházással a fogyasztás védelmét és megalapozottságát szolgáljuk. Ha többet ruházunk be lehetőségeinknél, végeredményben eszel veszélyeztetjük az életszínvonal tervszerű növekedését Jobban differenciálni Milyen irányzatot kell támogatni az életszínvonal-politikában ? Csoportosítsuk át a jövedelmeket, vegyük el egyes csoportoktól jövedelmük egy részét, és adjuk oda másoknak? Ha ezt tesszük, akkor is csak filléreket tudunk adni a munkásoknak. Az életszínvonal növelésének egyetlen útja most és a jövőben a nemzeti jövedelem emelése. A jövedelmek szétosztásánál viszont az eddiginél jobban kell differenciálni. Figyelembe kell venni a különböző ágazatokat, a beosztást, képzettséget, a jó, az átlagos és a gyenge munkát. Olyan időszakban vagyunk, amikor általában nem kell növelni a bérkülönbségeket a vezető beosztásban levőknél. A mostani jövedelemkülönbség fokozottan segít abban, hogy akinek megfelelő képessége és hozzáállása van, az tanuljon, és jobban dolgozzék, képezze magát, és így váljék később vezetővé. Visz- szafelé nem ajánlatos lépni, mert ha a vezetést és a képzettséget nem dotáljuk megfelelően, akkor visszafoghatjuk a helyes emberi ambíciókat, az egészséges törekvéseket, kezdeményezéseket, megakadályozhatjuk a szellemi képességek kibontakozását és hasznosítását a gyakorlatban. Hol kell hát differenciálni? A munkások, a parasztok, az alkalmazottak, a műszakiak kategóriáján belül. Nyíltan ki kell mondani, hogy aki ma egyenlő bért követel, az teljesítménytől függetlenül egyenlősdit kíván. Ezért jobban kell támogatni a jól dolgozó munkásrétegeket, és szigorúbb keretek és feltételek közé kell szorítani a lógósokat, a csellengőket Meg kell vizsgálni azt is, hogy ki-ki, képességének megfelelő helyen dolgozik-e? A problémákat emberségesen, humánusan kell megoldani, úgy, hogy akik többet és jobban dolgoznak, azoknak több jusson a nemzeti jövedelemből. Ha valaha, akkor most szükség van arra, hogy kampányt indítsunk a lógósok, a fegyelmezetlenek ellen, arra szorítsuk őket hogy megfelelően dolgozzanak. Az életszínvonal kapcsán szólni kell az áruellátásról is. Célunk, hogy a jelenlegi ellátási színvonalat fenntartsuk, valamelyest javítsuk, alapvetően azonban nem tudjuk, és nem is kívánjuk továbbfejleszteni az elkövetkezendő években. Az áruellátás javítását mégsem a hiánycikkek csökkentésével értük el, hanem döntően azzal) hogy teljesen újfajta termékeket gyártott az ipar, és nagyobb volumenben importáltunk ilyen fogyasztási cikkeket. Az életszínvonal további javítását nem érhetjük el azzal, ha egyes termékeknek alacsonyabb az ára, ugyanakkor nem lehet kapni, vagyis, ha azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nálunk rögzített árak vannak, ebből nem engedünk, ugyanakkor az áruellátást nem tudjuk biztosítani. A meglevő gondok ellenére áruellátásunk a szocialista országok köpött az elsők között van, a nyugati országokéval pedig egyre inkább felveszi a versenyt. Igaz. hogy a budapesti áru- választék elmarad a bécsitől, a salgótarjáni a wiener- stadtitól. Nem is lehet közvetlen célunk, hogy elérje azt, mert ez a célkitűzés nem reális, ilyen igényeket, kívánságokat nem szabad támasztani. Ha jobb áruválasztékot akarunk a bécsinél* akkor 20 százalékkal, ha a londoninál, akkor 40 százalékkal kell növelnünk a termelékenységei Termelőerőink fejlettségéhez képest áruellátásunkban nincs miért szégyenkezni. Az árpolitikában ? Jó lenne, ha el tudnánk érni. hogy hazánkban ne emelkedjenek az árak, stabil legyen az árszínvonal és csak a bérek növekedjenek, s ennek arányában az életszínvonal. Ez illúzió, ezt nem lehet megtenni. Itt régóta élő és ható elképzelésekkel kell szembenézni. Korábban többféle megoldással próbálkoztunk: árleszállítással, egyidejűleg bérvisszafogással. a bérek és az árak együttes rendezésével. majd stabil árszínvonal biztosításával úgy, hogy az árszínvonal tervszerű keretek között emelkedjék, ne haladja meg évente a két százalékot, á bérnövekedési -szint viszont ezt haladja meg. A fentiek közül valójában csak az utóbbi jelentett tartós és egyenletes életszínvonal-növekedést Rájöttünk, hogy ezt az utat kell járni. Elhatároztuk, hogy a gazdasági reform során árreformot is végrehajtunk, és 10—15 éves távlatban közelítjük az árakat az értékükhöz. Ez azt jelenti, hogy évente jelentős számú ár mozog, ezzel egyidejűleg azonban 4—5 százalékkal nőnek a személyi jövedelmek. Nem igaz, hogy az árak csak nőnek, egyes termékek árai lefelé is mozognak. Jó részük időszakosan, de van köztük olyan, amelyik tartósan. A bérek viszont jobban nőnek, mint az árak. Mégis, egyesek a fordítottját mondják, vagy érzékelik. Ez részint azért van, mert egyes dolgozók bérének emelése nem esik egybe az áremeléssel, csak két-, vagy háromévenként, vagy egyáltalán nem kapnak béremelést. Vannak viszont akik egyes időszakokban egyáltalán nem kapnak béremelést. Valójában hol az életszínvonal-probléma? A nagycsaládosoknál, az alacsony nyugdíjasoknál, a mezőgazdasági járulékosoknál, bizonyos mértékben a kis keresetűeknél. A nagycsaládosok helyzetének javítását a negyedik ötéves tervben szeretnénk véghez vinni. Gyakran kérdik, hogy mit csináljunk az árakkal, miből ered az áremelkedés? Nem a nyereség növekedéséből! A vállalatoktól és szövetkezetektől befolyt nyereség nem több a tervezettnél, sőt valamivel kevesebb, a kiadások viszont meghaladják azt. Az árak növekedését az alacsony vállalati hatékonyságban. a lassú terméLékenységemelke- désben, az önköltség nem kielégítő csökkentésében, a gépek alacsony kihasználtságában stb. kell keresni. Ebből is kiviláglik, "hogy az árszintemelkedés gazdasági hatékonysági probléma és nem gazdasági szabályozási téma. Az árpolitikánkban limitáljuk az áremelkedést, ugyanakkor jóval nagyobb mértékben növeljük a béreket. Ez még mindig jobb, mintha egy-két évre visszafognánk az árszínvonal-emelkedést, utána egyszerre, lökésszerűen jelentkeznének a problémák. Ez rossz lenne a dolgozóknak, de a népgazdaságnak is. Mi a világpiaci áringadozásokból a termékek meghatározott és nem tül nagy körére engedjük csak begyűrűzni az árakba azt az emelkedést, ami tartós, és nem konjunkturális ármozgás. Népgazdasági követelményt fejez ki Mit lehet és mit k»U tenni a gazdasági szabályozókkal? Javítani kell, tovább fejleszteni azokat. Ez irányban tevékenykedik a párt, a kormányzat. Különbséget kell tenni azonban az árak alakulása és a között, amikor egyes vállalatok problémáik megoldásakor a szabályozók módosítására hivatkoznak. E mögött tulajdonképpen árumódosítási törekvés húzódik meg. Ezért mindig nevén kell nevezni a dolgot. Azt viszont nem lehet megtenni, hogy a szabályozókat minden egyes vállalat feltételeihez igazítsuk. A szabályozók népgazdasági méretű hatékonysági követelményeket fejeznek ki a gazdálkodás minden területén. Ha nem így fognánk fel ezt a kérdést, akkor szétzilálnánk a szabályozórendszert. Ügy tűnik, túl sokat beszélünk a szabályozókról, és közben eltereljük a figyelmet azokról a tennivalókról, amelyek nem tartoznak szorosan a szabályozók körébe — munka- és Donmjeiesszíe'rv'ezes, 8 nranjBuü" gyelem megszilárdítása, a vezetés színvonalának emelés«, a technológiai fegyelem megkövetelése stb. —, amelyekei az üzemekben kell megoldani. A gazdaságirányítás mai formája most van megszilár- dulóban. A sok jö mellett felszínre kerülnék visszásságok is. A többi között a jó dolgok ürügyén egyesek rosszat csinálnak, harácsolnak, ügyeskednek, visszaélnek, az egyéni haszonszerzést hajszolják. Mindezek a jelenségek nem egy-egy társadalmi osztálynál, vagy rétegnél, nem körülhatárolva, hanem összefonódva jelentkeznek. Ezért ellene harcolni kell, ha nehé* is. A kormány ez ügyben több intézkedést tett. Felülvizsgálta a mellékállásokat, rendeleteket ad ki, amelyek szabályozzák a termelőszövetkezeti melléküzemek tevékenységét és működését. A lakás- és telekspekulációnak kíván véget vetni az ezzel kapcsolatos kormányrendelet. Az előbbieken kívül újabb intézkedések kidolgozása van folyamatban. A helyi szerveken múlik végeredményben, hogy az előbb említett közérdekeket védő rendeleteket miként hajtják végre. Csak ezeknek következetes és maradéktalan megvalósításával vagyunk képesek visszaszorítani, illetve megszüntetni a negatív jelenségeket. Még messze ragyánk Milyen szervezési kampányokra van szükség a negyedik ötéves terv teljesítése érdekében? Szükség van arra, hogy a reformot bevigyük as üzemekbe, mert sok szempontból még mindig a kapun kívül van. Gyorsabban kell javítani az üzemek belső mechanizmusát, felül kell vizsgálni a hatásköröket, megnézni a vezetési szinteket, hogy miként vezetnek a különböző beosztásban tevékenykedők. Korszerűsíteni keil az üzem munka- és termelésszervezését. a technológiát, a* ügyvitel szervezését. Ezek nem egy évre, hanem több évre szóló feladatok. A napi munkában arra kell törekedniük az üzemek, vállalatok vezetőinek, hogy a meglevő technikai berendezésekkel elérjék, vagy legalábbis megközelítsék a világpiaci követelményeket. Űj lendületet kell adni a szocialista munkaversenynek is. Ha valamikor szükség volt erre, akkor moat Igazán. Űj tartalommal kell megtölteni. Ne a mennyiség, hanem a minőség és a hatékonyság álljon a szocialista munikaverseny középpontjában. Nem arra van szükség, hogy minél többen versenyezzenek a szocialista brigádokban, hanem arra, hogy valóságos tartalma legyein a versenynek. Hazánk, a közepesen fejlek ipari országok közé tartozik, ugyanakkor társadalmi, politikai berendezkedése magas I fokú, leghaladóbb. Ezt az ellentmondást úgy kell feloldani. hogy szocialista elveinkből, ambíciónkból továbbra sem engedjünk, nemzeti ambíciónkat pedig a realitások talajára helyezzük. Ne higy- gyük, másoknak se engedjük elhinni azt, hogy Magyarország tej jel-mézzel folyó Kánaán, és az életszínvonal emelkedése attól függ, hogy milyen parancsokat, utasításokat adunk ki, mennyire okosak a gazdasági vezetők. A termelőerők fejlesztése szempontjából még hosszú utat kell megtenni, hogy magasan fejlett ipari és mező- gazdasági országgá váljunk, és gyors ütemben növekedjék az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Venesz Károly NÓGRAD — 1971. októbei 31., vasárnap 3 Nyers Rezső elv társ beszédét mondja Koppány György felvétele
