Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
Az operaművészet csúcsain Nyelvművelő sarok „ Megessünk!tha tjük- e a családneveket ?" A moszkvai Nagy Színház magyarországi vendégjátéka '„’Előfordult már, hogy az első felvonás szünetében tudtam csak üdvözölni a partneremet, mert mielőtt a függöny felgördült volna, még csak nem is találkoztunk Ezeket a szavakat Galina Visnyevszkaja mondta el azon a sajtókonferencián, amit még a vendégjáték megkezdése előtt tartott a moszkvai Nagy Színház, a népszerű nevén világszerte Bolsojnak nevezett nagyszerű operatársulat Budapesten. A kérdés, amelyre ezt a feleletet adta az volt: Mi a különbség a Bolsoj és a világ többi vezető operatársulata között? S azért éppen Visnyevszkaja volt a legilletékesebb a válaszadásra, mert ugyan a Nagy Színház majd minden vezető művésze vendégszerepei külföldi operaszínházakban, de az elmúlt években a legtöbbet mégis Vis- nyevszkaját hallgathatta a Milánói Scala, a New York-i Metropolitan és más nagy dalszínházak közönsége. A nyugati operaházak rendszeresen világsztárokat hívnak meg vendégszerepelni — ezért fordulhat elő, hogy a partnerek csak az előadás szünetében köszöntik egymást —, de saját társulatuk kicsi, s elképzelhető, hogy együttes munka ilyen körülmények között nehezen bontakozhat ki. Amikor a Bolsoj operatársulata elsőként 1964-ben a Milánói Scala színpadán vendégszerepeit, a kritikusok már felfedezték, hogy szinte nincs o világnak még egy olyan társulata, amelynek vezető művészei egytől egyig, de kórusának minden tagja, zenekarának minden egyes résztvevője olyan rendkívül magas színvonalon, s olyan egységes tónusban, hangnemben, stílusban szólaltatná meg az orosz, szovjet és általában az európai operairodalom klasszikusait, mint a Bolsoj. A hagyományok ereje — mondhatjuk erre, s joggal — hiszen öt esztendő múlva a Bolsoj megalakításának éppen kétszázadik évfordulóját ünnepli majd. Első színészei, énekesei és táncosai árvaházi neveltek és földműves jobbágyok voltak. Gazdag mecénások gyakran adták kölcsön, vagy végleg el is adták saját jobbágy művészeiket a „szabad” színháznak. Így a Nagy Színház első együttesét 74, a kincstár által vásárolt jobbágy színész és zenész alkotta gyermekeivel együtt. Az első orosz operák az egyszerű orosz parasztot, városi embert vitték színpadra. Nemzeti jellegének vonásait, életét mutatták meg. Ugyanakkor a moszkvai színpadon a legjelesebb külföldi zeneszerzők: Mozart, Per golesi, Cimarosa, Salieri, később Verdi, Bizet, Wagner és mások művei is előadásra kerültek. Igazi fénykorát azonban a Glinka 'teremtette nemzeti opera megszületése hozta, majd később, a múlt század második felében az „Ötök” néven számon tartott zeneszerző csoport, akik először tették világhírűvé a Bolsoj együttesét. Az „Ötök”-höz tartozott Mo- gyeszt Petrovics Muszorgszkij is, aki majdnem pontosan száz évvel ezelőtt kezdett hozzá Puskin szövegének alapján a Borisz Godunov komponálásához. „A népet én egy egységes, eszmétől áthatott, hatalmas személyiségként fogom fel. Ez az én feladatom. Megkíséreltem ezt megoldani az operában” — írta Muszorgszkij művének zongorakivonácára, amikor az 1874-ben kiadásra került. Ma már, mintegy száz év nfán minden operabarát, egyáltalában minden színházszerető ember megállapíthatja, hogy ezek az elképzelések milyen nagyszerűen váltak valóra. A színpadon párhuzamosan két dráma, folyik. Boriszé, a bojárból lett cáré, aki úgy juthatott csak a koronához* hogy egy kisgyermeket meggyilkolt, s lelkiismereti válsága szinte az őrületbe, majd végül a halálba kergeti. Más oldalról viszont először jelenik meg az orosz opera színpadán az éhező, a lázongó, az elégedetlen nép, amely nemcsak statiszta, hanem fő részese is Borisz bukásának. Már az első pompás kép, amikor egy kolostor előtt korbáccsal kényszerítik az összegyülekezett szegényeket, hogy imádkozzanak: Borisz fogadja el a koronát; a színpadi megjelenítés erejével, a csodálatosan hangzó kórussal megkapta a bemutató nézőit, s azután egyre nagyobb lelkesedéssel kísérték végig a négy felvonást, közbe-közbe tapsolva, egy-egy különösen látványos, különösen szépen hangzó 'jelenetnél, egy-egy nagyszerű színészi, énekesi alakításnál. A koronázás pompás látványossága, a trónkövetelő vívódásai, a két szökött szerzetes mulatozása a kocsmában, a lengyel kerti ünnepély, ahol a trónkövetelő és szerelmének jelenete folyik le új fényt, új hangzást, új értelmezést kapott ebben a nagyszerű előadásban. Érdemes idézni az első megjelent kritikából, amely igy írta le az ünnepi est élményét: „Megszólalt egy zenekar, az első pillanattól kezdve éreztük a mű érzelmi-hangulati alaptónusát. Azt a tónust, amit prózai darab vagy költemény hallgatása, regény vagy elbeszélés olvasása esetén csak végkicsengésként, útravalóul foghatunk fel. Elindult a hangáradat, a színek számlál- hatatlan sokasága, az egyidejű és egymást követő feszültségek és feloldások csodás kompozíciója, csatlakozott a kórus. aztán az egyéni érzelmek és indulatok színei olvadtak belé, s már nem is a történelmi cselekményt szemléltük, hanem saját magunkat: a bennük megszólaló visszhangot.” A Borisz Godunovon kívül a Nagy Színház társulata Csajkovszkij A Pikk Dáma című művét és Prokof jev Magyarországon még nem játszott Szem jón Kotko című zenedrámáját mutatta be a tíz napig tartó vendégjáték során. S hogy ne csak a budapesti zenerajongó kevesek részesülhessenek a vendégjáték élményében, a Borisz Godunov előadását teljes egészében képmagnóra rögzítette a Televízió. Hamarosan műsorára is tűzi, s így az egész ország részese lehet a különleges művészi élménynek. — bel — A szavefc elválasztása rendszerint nem nehéz feladat. A határozott, szinte kategorikus érvényű szabályok biztos támpontokat adnak. Csak fel kell idéznünk őket. Néha azonban meglepetések érik az embert Kiderül, hogy az elválasztásnak vannak olyan területei is. amelyek eléggé kívül esnek látókörünkön. Tavaly egy titkárnői tanfolyamon tanítottam. A szavak elválasztásával is foglalkoztunk. Az elméleti tudnivalók után gyakorolni kezdtünk. A feldiktált szavakat általában helyesen választották el. Néhány családnévvel azonban alaposan meggyűlt a bajunk. Véghé, Kossuthért, Soósé, Nagyért, Tóthék, Takátsot Hallgatóim egytől egyig úgy választották el őket hogy meghagyták a családnevet egészben, és leválasztották róla a végződést. Tehát: Végh-é, Kossuth-ért stb. Amikor a megoldásnak ezt a módját nem helyeseltem, szabályszerűen méltatlankodnak. Szerintük az általam kért elválasztás elfogadhatatlan: Véghé, Kossu-thért, Soó-sé, Nagyért, Tó-thék, Taká-tsoL Mi volt az érvük az egyedül helyes megoldással szemben. Az, hogy szerintük a családneveket nem lehet megcsonkítani, szétvagdosni! Megkérdeztem tőlük, hogy van-e valami ilyenféle szabály. Nem tudtak ilyet említeni. Nos, hát ha nincs, akkor a mi esetünkre is az elválasztás általános szabályai érvényesek! A fenti tulajdonnevek nem összetett, hanem csak toldalékolt szavak. Tehát az összetett szavakra vonatkozó elválasztási előírás nem alkalmazható, nem érvényesíthető az 6 esetükben. Marad tehát: ha két magánhangzó között egy mássalhangzó áU, az mindig a második szótagba kerül. (Még akkor is, ha a szótag csak ragja a tulajdonnévnek.) Többek előtt az sem volt világos, hogy a Tóthék. Kossuthért, Takátsot szavak elválasztásakor a th, illetve a ta miért nem válik ketté — az elválasztási szabálynak megfelelően. Megnyugcatásuk- ra fel kellett olvasnom az ide vágó szabályt: a családnevek régies kétjegyű betűi (eh, ez, Ifjúsági fűmnapok zajlanak megyénkben, egyszerre 'több olyan magyar film is szerepel a műsoron, amelyekben az ifjúság sajátos gondja, öröme, szemlélete kél életre. Sok szó esik az egyénien fiatalos problémákról az ifjúsági törvény kapcsán is. Sőt sokan akadnak olyanok is a felnőttek körében, akik ebben az ifjúság felé fordulásban a nemzedéki szakadékok mesterséges szélesítését látják, noha véleményük szerint éppen hida'c kellene építeni a felnőttek és a húsz-alattiak között. Egyáltalán: van-e valóban nemzedékiig élesen elhatárolható karakter, szellem,, vagy csak a felnövő, új korosztály huszadik századi magatartása kelti ezt a látszatot? Ügy hiszem, mint minden esetben, ez- ügyben is többrétű a válasz a föltett kérdésre. Egy bizonyos, hogy a szocializmus építése lényegében azonos igényt táplál felnőttel és fiatallal szem- , ben, s nem lehet éléteszmény a felelőtlen, pökhendi, cél és eszmény nélkül felnövekvő ifjúság. Viszont az is igaz, hogy a fiatalságot nem hajtja ma már a kenyérínség, nem .kell már nyolc—tízéves korban munkát keresnie, szakmát választania. A gyerekkor kinyúlt és a fiatalok fő gondja egyelőre a tanulás, a szakmai és általános műveltség megszerzése. S ami véleményem szerint mégis élesebb kontúrokat mutat, az főleg a szellemi építőanyagok különbözőségén múlik. A mai negyvenes, vagy azon fölüli korosztály túlságosan sok terhet hozott magával a kizsákmányoló társadalomból, a fiatalok viszont már új szellemben, a demokrácia jogaival, élhetnek, a szabadság lehetőségei készen és sallang- talanul hullottak az ölükbe, amint ezt némi számonkéréssel mondani szoktuk. Kevésbé köti őket babona, szokás, vallásos félelem, ami a felnőtt generáció véleményalkotását még lényegesen befolyásolja. Vasárnapi jegyzet r I It rr Egy esküvő rejtélye Mindezeket azért mondtam el bevezetőként. mert az eset, amit most közreadok, körülbelül (ha van egyáltalán ilyen?) a nemzedéki ellentétek lényegét illusztrálja. A NÖGRÁD egyik júliusi számában adtunk hírt arról, • hogy Egyházasger- gén titokzatos házasságkötés foglalkoztatta a község vezetőit: egy fővárosi tervezőmérnök és egy debreceni pszichológusnő teljesen hétköznapi öltözékben, szinte futtában, Egyházasgergén kötött házasságot. A cikkből idézem: „Meghatódottabb házaspárt még nemigen látott a jó öreg házasságkötő terem. Hogy mennyi volt az öröm és a bánat könnye, hogy miért Budapesttől és Debrecentől távol eső, kis faluban mondták ki az IGEN-t, az az ő titkuk marad.” Így képzeltük mi is, bár a titokról szívesen föllebbentettük volna a fátylat. hiszen a kíváncsiság, ha lehet, nagyobb betegség, mint az irigység és káröröm. Valóban: hogyan került Egy- házasgergére a két sportos öltözetű fiatal? Há't a különös házasság titka mégse maradt örökké elásva! A tanácselnök ugyanis elküldte cikkünket a fiatalasszony címére, aki a közelmúltban levélben válaszolt a kiváncsi kérdésre. No, adjuk át neki a szót! „Szeretném megköszönni figyelmességét — írja —, nagyon jól esett, hogy gondolt ránk és elküldte az újságcikket. Mi valóban tudjuk az igazi okot, amelyben nem Egyházasgerge kiválasztása a lényeges, hanem a szülők ragaszkodása a konvenciókhoz, az egyházi esküvő hagyományaihoz. Férjem családja ugyanis nem tudja elképzelni, hogy egy házasságon templomi áldás nélkül is lehet áldás. Én pedig kommunista vagyok és elveimet semmi áron nem vagyok hajlandó föladni. Férjemmel megértjük egymást, és mindketten idegenkedünk a hamis kül- csin'cől, a polgári, társadalmi tradícióktól. Ezt óhajtottuk kifejezni házasság- kötésünk módjában — a ruházatban — is. és ez az, amiről a cikk nem szólt. (Persze nem is szólhatott, mert az újságíró velünk nem beszélhetett.” így ez egész téma megmaradt egy fiktiv tárca szintjén, de így is kedves emlék. Még egyszer köszönöm szives figyelmét, és remélem, gratulálhatok sikeres marxista vizsgáihoz. Üdvözlettel: Zele- ney Anna. Debrecen, Április 4 útja 21..” Így hozta el tehát az elvhűség és a szülök csökönyös maradisága a két egymást szerető fiatalt a kis Nógrád megyei községbe, éppen Egyházasgergé- re. Talán még a község kiválasztásához is fiatalos iróniájuk vezetett. Nem lehet véletlen, hogy éppen Egyházasgergén tüntettek az egyházi esküvő ellen. Bízunk abban, hogy a fiatalok tartós boldogságra kötöttek szerződést Egyházasgergén. S kívánjuk is nekik a derűt, boldogságot. Mert bizony manapság még sok elhibázott házasság is akad, pedig ezek legtöbbjét még az egyház is megáldotta. gh, th, ts, tz) az elválasztásban egy betűnek számítanak. Lévén az egyik mássalhangzó néma vagy az előtte állóval teljesen összeolvadó. Nem kis hűledezést váltottak ki a dz, dzs, illetőleg a ddz, ddzs betűs szavak elvá-* lasztott alakjai is. Mert, miután mindenki tudomásul vette, hogy a fenti két vagy többjegyű betűk egy hangot jelölnek (tehát az elválasztás során is ennek megfelelően kell kezelnünk őket), egyszerűen nem értették, hogy ha a lándzsa — a háromjegyű mássalhangzóból következően — így választódik el: lánd-zsa, akkor a bodza szóban miért választjuk ketté a dz betűt: bodza. Bizonyára vannak, akik szerint mindez következetlenség, — dehát a szabály, az szabály: ha a dz és a dzs magánhangzók között áll, akkor szétbontjuk őket. ha pedig előttük mássalhangzó áll, akkor a két vagy három betűelemet együtt visszük át a következő szótagba. Tehat: edző, ped-zi, mad-zag, hod-zsa, illetőleg brin-dza, fin-dzsa, lán-dzsa. És ha tán megkeftőzzük őket, akkor pedig — az elválasztásban is — a kettőzött többjegyű mássalhangzók (asszony, Sziny-nyei) módján kell bánnunk -velük. Így: fogódz-dza- tok meg! Edz-dzétek magatok1 Játsszatok bridzs-dzsel! Dr. Szabó Károly VÁCI MIHÁLY: v Te bolond Már összeroskadsz — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond? Ki biztatott e sorsra itt, hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaáUj, . , hol a veszély szíven talál? -j Honnan vetted rá a jogot, ki volt, ki felhatalmazott, hogy érte és a neviben egy szót is szóljál? — Senkisem! Ki választott és ki jelölt, hogy ostorozd és védjed őt? Ki kérte forró hangod, szeretni ki bújtogatott? ' s, hogy felgyújtsd magas éjjelek csúcsán lobogó életed, élni is kevés erőd úgy szervezd, mint egy káderéi, sf hadseregek indulatát vezényeld a szíveden át. Mondd, mért becsülted túl magad, ; hogy fejed ily dologra add,-és magad olyan ügyre szánd, melyre téged senki se várt? Látod, már azok, éppen ők, kikért elszórtad szép erőd, megvannak nyugton nélküled, kivívják győztes ügyüket, sorsukat bizton terelik cél felé időnk medrei. Mi űz, hát mégis? — Végre mondd: ez az értetlen hajsza, gond, kamaszszerelem mire kell, hogy izgass, tüntess, énekelj, s országos árulásokon *■ clbőgd magad még — te bolond! Te hívatlan is érkező, szólítatlan jelentkező, kit miftden jó ügy besoroz, a baj magához toboroz; hol nem számítnak rád soha, ott vagy legjobb sorkatona; lóhátról gúnyolt szuronyos, taposó szívű gyalogos; a homokzsáknak szánt baka, aki hadjárat egymaga. Cselédek fia: — drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd Kamaszként már a tanító eljegyzett sorsát álmodó; — tanya ügyvédje, mérnöke, történelmünk vad ügynöke, paraszt fiúkért szájaló, állásaikért házaló. Nyilvános összeesküvő — — biztat cinkosod: a jövő. Eszpresszók és tanyák között bujkáló, mindig körözött, népszerűsített lázadó, ki érvet, fegyvert, lázító hiteket hordoz — jelszava: — „Járda, villany, gyár, iskola!” Te gondok fölött számadó, ország ügyében utazó, történelmi alkalmazott, irodalmi vándorbotok örököse, zarándoka, te eszmék hivatalnoka. Ünneprontó az ünnepen, te országosan szemtelen, feszengve hallgatott pimasz, számonkérő hangú paraszt. Rádszólnak, lásd, leintenek, mosolyognak, legyintenek, hagyják, hogy haragod kiöntsd, — nem árt, ha magában dühöng — . S halálos indulataid nem érti kire, tartozik. , De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd jogos igazad, igaz jogod. Kiáltsz — s nem hallgatnak' oda? Te nem hallgathatsz el soha! Elhallgatnak? — Légy hangosabb! Nincs jogod, hogy hangot ne adj azoknak, kiknek motyogás a hangjuk, még káromkodás. — Verd magad, mint a szív, zuhogj, ne éltessen már csak e gond: magad értük halálra rontsd, míg össze nem rogysz — te bolond! NÖGRÁD - 1971. október 3., vasárnap 7
